Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
rnmsr « 3iKGVeil 1988. FEBRUAR 27.. SZOMBAT 5 Ellenőrzés huszonkét településen Betartják a tilalmat A Vöröskereszt csatlakozik Az egészséges nemzetért Az egészségmegőrzés nemzeti programjából adódó vöröskeresztes feladatokat vitatta meg pénteki ülésen a Pest megyei szervezet végrehajtó bizottsága, Aranyosi Lászlónak, a megyei, vezetőség elnökének elnökletével. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, a megyei pártbizottságot Nemoda István képviselte. Bánföldi Cyörnvné, a Pest megyei vezetőség titkárhelyettese szóbeli kiegészítést fűzött az írásban kiadott feladat- tervhez, A tervezet feletti vitából kitűnt, hogy az egészséges életvitelre nevelés, a helyes életmód népszerűsítése, a betegségmegelőzés és a káros szenvedélyek elleni küzdelem állt eddig is e humanitárius szervezet tevékenységének középpontjában. A társadalmi méretűvé bővült cselekvéshez kapcsolódás azonban szükségessé teszi a vöröskeresztesek áajátos tennivalóinak átfogalTegnap délelőtt tartotta soros ülését a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság elnöksége. A megjelenteket dr. Sághy Vilmos elnök köszöntötte, majd első napirendi pontként a Dunakanyar területén életbe léptetett építési tilalom végrehajtását tárgyalták meg. Az előterjesztésben elhangzott, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az illetékes megyei tanácsok építési és vízügyi osztályai valamint a települések általános rendezési terveinek felülvizsgálatában közreműködő tervezők bevonásával januárban, illetve februárban több ellenőrzést tartottak. Pest megyében kilenc alkalommal huszonkét településen vizsgálták meg a tilalmi határozatok betartását, illetve azt, hol javasolják az építc-i tilalom feloldását. A tájékozódás alapján az el térség megtudhatta, elsősorban ott vehető figyelembe az igény, ahol előkészített a lakásépítés, beépített üdülőterület fog- híjairól van szó. A feloldási igénykérelmeket külön munkacsoport bírálja majd el. A napirend hosszas vitájában Sághy Vilmos következetességet, szigorúságot kért a döntésben részt vevő illetékesektől. Ezt követően Fábján Lajos főtitkár adott jelentést az előző ülés óta végzett munkáról, az időszerű eseményekről, majd az 1988. évi vissza nem térítendő támogatásokról hoztak határozatot. Végül egyéb tájékoztatások hangzottak el, többek között a Dunakanyar című kiadványról. Gy. A. Megsokszorozták a termelést Márciustól exportálnak növelték a hatékonyságot és vele együtt a nyereséget, amely az elmúlt esztendőben már a forgalom 22 százaléka volt, vagyis 14 millió forintot jelentett. Ezek a biztató eredmények a dunakeszi Dukát Kisszövetkezet mérlegzáró közgyűlésén hangzottak el, amelyen jelen volt többek között Domoszlai Gábor, az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságának titkára, Tápai Erzsébet, a Pest Megyei Tanács képviselője, valamint Harangozó Lajos, a Pest Megyei KISZÖV személyzeti vezetője. A gyermekfogastól a kon- zervnyitóig számtalan termék alkotja termékskálájukat, amellyel március, elsejétől már külföldön is megjelennek, ügyahi'S; a kisszövetkézét most mintegy 10 millió forintos ausztriai exportrendelésről tártai1* - - "■* Gyémánt György elnöktől megtudhattuk, hogy jelen pillanatban a legnagyobb gondot az alapanyag-ellátás, az árak ingadozása, illetve a szabályozók bizonytalansága okozza, amelyek a tervre is rányomták bélyegüket. mazását K. E. Az ötéves fennállás óta megsokszorozták a termelést. Fürdetik a vagonokat Alkalmanként több száz liter vegyszeres vízzel tisztítják, mossák a Keleti pályaudvaron a bel- és külföldről visszaérkezett vonatokat külvállalkozókkal és saját dolgozókkal. Sajnos akad takarítanivaló, mert az utasok tömérdek szemetet hagynak maguk után a kupékban. Az ő hibáikat még lehetne vállalni, de hogy más szervezetek, az alapanyaggyártók hibáiért is mi tartsuk a hátunkat? Futkározzunk mondjuk azért a bíróságra, mert törik, zsugorodik a gázbeton, a cserép vagy a tégla? Hogy hibás az a szerelvény, amihez én drágábban és nehezebben jutok hozzá kis tételben, mint azok a szervezetek, amelyek 2000 lakást építenek? Ilyen feltételek mellett csak azt mondhatom, arra törekszünk, hogy másféle megbízásokkal kössük le a kapacitásunkat. Persze, ha tovább romlik a piac, kénytelenek leszünk mi is inkább helyben vagy a közelben lakást építeni, semmint mondjuk Nagykanizsán vállalni jövedelmezőbb felújítási munkát. De akkor a mai 14 ezer forintos négyzetméterenkénti árakat legalább 20 ezerre kellene emelni. Ez alatt csák veszteségünk lenne. Korai volt a döntés Márpedig a jövőben valószínűleg egyetlen szervezet sem vállalja majd a legkisebb mértékű ráfizetés kockázatát sem. — Veszteséggel zártuk az elmúlt évet, s ebben nem kis része volt annak, hogy 13 ezer forintos négyzetméterenkénti árért vállaltuk 128 lakás építését — mondja kovács Gyula, a Mongri Építők Ipari Szövetkezetének elnöke. — Legalább 15 ezerért kellett volna építenünk ahhoz, hogy ne legyen veszteségünk. Az idén csupán 9 lakást építünk egy társasházban. Erősödnünk kell egyelőre, más tevékenységet vállalnunk ahhoz, hogy egyszer majd újra belevágjunk a lakásépítésbe ... Mondja, 19—20 ezer forint alatt ők sem vállalnák az idén ezt a munkát. Csakúgy, mint a ceglédi Dél-Pest Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat vezetői. Korábban évente 60—70 lakást építettek. Most mindössze tízet — egy abonyi társasházban. — Egy bizonyos határig lehet vállalni, hogy eleget tegyünk az erkölcsi, politikai követelményeknek, hogy azt mondjuk, megtettük, amit megkövetelt a haza — állapítja meg Sőreg Pál, a vállalat műszaki igazgatója. De hozzáteszi: — Amikor az építőipari vállalatoknak azt kell nézniük, hogy mit írnak elő a jogszabályok, akkor nemigen elégíthetik ki a társadalmi igényeket. Tény, hogy a jelenlegi munkamorál, a szakembergárda összetétele sem jó alap arra, hogy belevágjunk nagyobb volumenű lakásépítésbe. Ám a nagyobb ellenérzést a kötelező jótállás bevezetése váltja ki belőlünk. Hiszen akkor, amikor az egykét éves jótállása bojlerre, gázkonvektorra nekünk három évig kell garanciát vállalnunk, akkor a mások, esetleg rossz munkájáért kell felelnünk. — Rögtön olcsóbb lenne a lakásépítés, ha jobb, megbízhatóbb és alacsonyabb árú lenne az építőanyag — véli Szabó Béla, a Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet elnöke is. — Számunkra a 22 ezres négyzetméterenkénti ár — a bérbruttósítás és az alap- anyagárak emelkedése miatt — már veszteséget (!) jelentene. Mi nem vállalhatjuk azokat a terheket, amelyet mások hanyag munkája okozhat. Egyetértek ugyan azzal, hogy a lakosság szempontjából szükség volt a kötelező jótállás bevezetésére, de úgy érzem, hogy a háttéripar, az alapanyag- gyártók műszaki felkészültsége még nem teremtette meg a teltételét ennek az intézkedésnek. Korai volt a döntés — summázza további tartózkodásuk okát a lakásépítéstől, bár hozzáteszi, évről évre készülnek arra. hogy ismét otthonokat építenek. De addig, míg nem muszáj, nem vállalkoznak erre. Sokba kerülhet a taktikázás Az az idő viszont, amikor a lakásépítéstől húzódozó cégek kénytelenek lesznek szembenézni a ténnyel: vagy vállalkoznak a lakásépítésre, vagy megrendelések híján munka nélkül lesznek — a beruházások csökkenése miatt előbb- utóbb eljöhet. Hogy akkor hogyan vélekednek majd, ma még senki nem tudja. Tény azonban, hogy dr. Csuk Ferenc, a főhatóság, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ár- és pénzügyi főosztályának csoportvezetője taktikázást vél a vállalatok magatartásában. — Minden gazdálkodószervezet célja, hogy egy szabályozómódosítás után a lehető legjobb pozíciót vívja ki. Az azonban bizonyos, hogy tavaly nehéz helyzetben voltak a kivitelező szervezetek. A magasépítőiparban keletkezett veszteség 99,7 százalékát a lakásépítők produkálták. Érthető, hogy élnek a szabad áras forma adta lehetőségekkel, s most a lehető legnagyobb árat kérik el egy-egy lakás építéséért. S hogy ebben az árban a jótállás költségeit is szerepeltetni akarják? Hogy végül is ez ne történhessen meg, Kinek a veresége? Választás - több nézőpontból A Visegrádi Faipari Szövetkezet felfelé ívelő szakaszban volt 1982-ben, amikor a felsőbb szervek egyetértésével és támogatásával Fieszl Bélát elnökké választották. Akkoriban a kollektíva mindössze 15 millió forintos termelési értékkel, 2,3 milliós nyereséggel és 49 ezer forintos bérszínvonallal dicsekedhetett, a különböző műhelyekben és irodákban csupán hatvanhétén dolgoztak. A V1FA telephelye a faluközpontban állt, szinte műemléki környezetben rontotta a községképet. Az elmúlt esztendő végén — a mérleg tanúsága szerint — a termelési érték 27, a nyereség 8 millióra, a bérszínvonal — a részesedéssel együtt — 100 ezer forintra rúgott. Ü.j telephelyet építettek 11,5 millió forintos költséggel, modern műhelyekben, korszerű gépekkel dolgozhattak az asztalosok, terméket váltottak, az anyagkészletük pedig elérte a hatmillió forintot. Mit várhat a felsorolt eredmények ismeretében a külső szemlélő? Azt, hogy a vezetőt, akinek irányítása alatt így felvirágzott a cég, kitüntetésben részesítik, s tagság vita nélkül bizalmat szavaz neki újabb öt esztendőre. Nem így történt. November 27-én délután a közgyűlés szinte egyhangúan nemmel felelt azon kérdésre; akarják-e Fieszl Bélát elnöknek? Kétségtelen — s azt senki nem tagadja —, hogy tudatosan előkészített, jól szervezett akcióról volt szó. Ellentétek feszültek Tudunk róla, a felsőbb szerveknek is voltak információik arról, hogy a dolgozók és az elnök között ellentétek feszülnek. Tény az is, hogy a szövetkezeti tagság egy része kezdeményezte, találkozzanak, illetve üljenek közösen asztalhoz a szentendrei városi pártbizottság illetékesei és Fieszl Béla részvételével. Erre a beszélgetésre azonban többszöri kérés, sürgetés ellenére sem került sor. Pedig ma már világos, hogy szükség lett volna rá. Térjünk vissza azonban a kronológiai sorrendhez! A választás óta Fieszl Béla beteg- állományban van. Aligha vagyok hivatott arra, hogy minősítsem állapotát, az az orvosok dolga. Laikusként csak annyit, hogy a történtek valóban rettenetesen megviselték. A beszélgetésre mégis vállalkozott. — A fő vád ellenem, hogy túl merev és túl szigorú vagyok. Én nem így érzem. Az igaz, hogy végig arra törekedtem, legyen rend a termelésben. A porta utasítást kapott, hogy a kocsikat ki- és belépéskor regisztrálja, szükség fontos, hogy a lakáspiacon ne a Bosnyák téri tenyérbe csa- pásos módszer uralkodjék el, tehát a megrendelők a szerződés megkötésekor legalább olyan rutinnal rendelkezzenek, mint azok, akik ma — el kell ismerni: a háttériparnak, az alapanyaggyártóknak nem egy esetben kiszolgáltatva — át akarják hárítani kockázatukat a vásárlókra. A taktikázás, egyezkedés, az esélyek latolgatása és a reménykedés abban, hogy nem kell lakásépítésre vállalkozni, továbbra is jellemző az építőipari szervezetek nagy részére. Érthetően. Az utóbbi években éppen elég hátránynyal kellett számolniuk, ha efféle tevékenységgel foglalkoztak. Évekig tart még ez a pillanat Csakhogy, ha a jótállás vállalásának kérdése nem is kérdés többé, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a jogalkotók kétségtelen jó szándéka ellenére nem éri-e a minőségi hátrányosságoknál még nagyobb hátrány a lakásra várókat? Hogy a háttéripar púpja nem nyomja-e az eddiginél sokkal jobban majd a hátukat? Hiszen az építőipar így is, úgy is áthárítja rájuk azokat a terheket, amelyekért —t tegyük hozzá: jogosan — nem akarja vállalni a felelősséget. Igaz, csak azért, mert teheti ezt. Pillanatnyilag. Bár ez a pillanat még évekig eltarthat. S addig az otthonra vágyók az esetleg meg sem épülő, vagy a tervezettnél jóval drágább lakásokra kuporgathatják majd a forintjaikat. Pató Zsuzsa esetén vizsgálja meg rakományát. A fusizást megszüntettem. Raktárát építtettem, mert tucatszám tűntek el a fák köbméterei, a lemezfélék. Felfigyeltem rá, hogy az üzemcsarnok és az irodák fűtésére hetente 600 liter olajat használnak el. Az előbbiben áttértünk a fafűtésre, s csodák csodájára továbbra is 600 liter olaj fogyott. A szakcsoportban, ahol a legkiválóbb szakemberek dolgoztak, lassan divattá vált, hogy munkaidőben végzik el a szakcsoportnak kiadott munkát. Megtiltottam. Erre Grósz Albert és Tóth Gyula asztalosok kiléptek. Amikor Rétki Istvánék kevesellték a szakcsoportban a 300 forintos órabért, az ipari tanulókkal végeztettem el a feladatot. Felülvizsgáltam az állományon kívüli bérek kifizetését, s szóvá tettem, hogy távollétemben a sporttelep építésénél közreműködő gépkezelőnek kifizettek 5 ezer forintot. Nos, ilyen bűneim voltak. — Olyan intézkedései nem akadtak, amelyek — a törvényes lehetőségek között maradva — népszerűvé tehették? Konkrétan fogalmazva: segítette a szövetkezet dolgozóit? — A lakásépítőket C-me- netlevéllel, az ajtókat, ablakkereteket elkészíthették a műhelyben, bebútorozhatták1 issfe szobákat koloniállal. Mindezeket kedvezményesen. — Amikor a választást megelőző két-három napon megtudta, hogy ellene van a tagság, megkérdezte némelyiküket, hogy miért? — Igen. Olyan válaszokat kaptam például, hogy „ellened szavazok, mert a többi is ellened szavaz”; „ebben a hónapban kétszer nem fogtál velem kezet”. Valakit hat órakor megdorgáltam az öltözőben, mert háromnegyed hattól kezdődött a munkaideje, erre megsértődött, s ellenem szavazott. A nyáron eltűnt tizenhárom exportlámpa. A nyomozás eredménytelenül zárult. Rám fogták, hogy én loptam el. Emberi tényezők Azon a nevezetes november 27-én, amikor a jelölőbizottság Fieszl Bélát jelölte elnöknek, a közgyűlés résztvevői még egy nevet felvettek a listára. Schmidt Péterét, ö távol volt, hiszen a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságban dolgozott. (Természetesen előzetesen megbeszélték veié, hogy vállalja a VIFA-ban az elnökséget.) Zeller Pál, mint a jelölőbizottság tagja javasolta, hogy a közgyűlés vegye fel szövetkezeti tagnak Schmidt Pétert. Ennek megtörténte után már nem volt jogi akadálya, hogy elnökké is válasszák. „Nem bukott, hanem meg nem választott elnöknek tekintem magam’’ — mondja most, február derekán Fieszl Béla. A helyszín a VIFA irodája. Schmidt Péter, az új elnök mondja: — Fieszl Bélának oroszlán- része volt abban, hogy a szövetkezet ilyen szépen felfejlődött. Nagy jelentősége van annak, hogy új telephelyre költöztünk. Építész volta hasznosnak bizonyult a beruházás irányításánál. Keveset beszéltem vele, de úgy hallom, hogy leszavazásában nem gazdasági, hanem emberi okok játszottak közre. — Visszavárják Fieszl Bélát? — A tagság úgy döntött, hogy három hónapig kapja az elnöki fizetését. A szándékát nem ismerem. Ha maradni kíván, megbeszéljük vele, mi-: lyen munkát hajlandó vállalni. Azért a teljesség kedvéért meg kell mondjam: vannak, s voltak itt tisztázatlan dolgok. A kezemben a bizonyíték, hogy régi főkönyvelő tizenegyezer forintért kapta meg az irodájából a kolóniái bútort. Ráadásul máig nem fizette be a pénzt. Hogyan lehetséges ez? Beszélhetnék szakszerűtlen vásárlásokról. A nyers fát berakták a szárítóba, s az szétrobbant. Rétki István: Mentek innen bútorok másoknak is. Meg gépek nagyon alacsony áron, ráadásul idegeneknek. Azt sem értettem, miért kellett a fűrészárut Pécsről vásárolni. De mindezt lenyeltük volna, hiszen valóban szépen fejlődött a szövetkezet. Azt már kevésbé, hogy lépten-nyomon éreztette; ő az elnök. Senkit nem hallgatott meg. Az ideje nagy részét a felsőbb szerveknél töltötte. Én mint szakcsoportelnök többször figyelmeztettem: próbáljon közelebb kerülni az emberekhez! Döntött a tagság Fieszl Béla, az MSZMP Szentendre Városi Bizottságának és fegyelmi bizottságának a tagja. Sajnos ennek ellenére %éMF#*M*yközségi, sem a városi pártszervek nem vették észre, hogy az elnök időközben elszakadt a tagságtól. Elmaradt a figyelmeztetés: változtasson a magatartásán! A Fieszl Bélával történt sajnálatos eset így a kádermunka hiányosságaira is rámutat. Dr, Bernáth Tibor, a Pest Megyei KISZÖV elnöke: — Természetes, hogy Fieszl Béla esetében is egyeztettünk a szentendrei városi pártbizottsággal. Velük egyetértésben újabb 5 évre jelöltük elnöknek. — Schmidt Pétert ismerték? — Nekünk csak az volt a feladatunk, hogy az új jelölt megfeleljen az 1001-es számú kormányrendelet kitételeinek. Schmidt Péterrel kapcsolatban sem merült fel a jelöltségét akadályozó tényező. A többit már a tagság döntötte el. Mit szól a történtekhez Roz- gonyi Ernőné dr., az MSZMP Szentendre Városi Bizottságának első titkára? — A megváltozott helyzetben szembe kell nézni azzal, hogy egy gazdasági vezető megmérettetésében az eredményeség csak az egyik szempont. Még akkor is, ha ez egybeesik a közösség érdekeivel. A kollektíva azonban ismer egy másik mércét is: az általa választott gazdasági vezető képes-e megfelelni annak a követelménynek, hogy a közös dolgokban a tagság bevonásával döntsön? Bizonyított, hogy Fieszl Béla azt a fórumrendszert, amit a szövetkezeti törvény előír, tiszteletben tartotta. A dolgozók mégsem érezték, hogy a döntések kollektív alapon születtek. Felvetődik a kérdés: a felügyeleti, illetve az ellenőrző bizottság jelezte-e az elnöknek, hogy az elvszerű, tisztességes emberi kapcsolatok nélkülözhetetlenek ? A városi pártbizottságnak a választás előtt az volt az álláspontja, hogy Fieszl Béla 5 éves elnöksége alatt megfelelt azoknak a követelményeknek, amelyeket eléje állítottak. A történtek azt bizonyítják, hogy a közösség tagjainak véleményét minden tekintetben meg kell ismerni. Vicsotka Mihály
