Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

■ Abonyi krónikái Belső ellenőrzés Nem csak a hibákat nézték Az abonyi mezőgazdasági nagyüzemek nyereségesen gaz­dálkodtak az elmúlt esztendő­ben, s ebben nem vitatható szerepük volt a működésüket kontrolláló szerveknek. Az ellenőrző bizottságok és belső ellenőrök tavalyi tevé­kenységét összegző értékelé­sekből kiderül, hogy minde­nütt a szövetkezeti vagyon vé­delmét tekintették a fő fel­adatnak. A József Attila Tsz- ben szabálytalanságot, vissza­élést ugyan nem találtak, ám a vagyontárgyak megfelelő használatát, karbantartását még lehet finomítani, tökélete­síteni. Az elöregedett géppark az átlagosnál több tennivalót kö­vetelt a gépműhelyektől és ez­zel párhuzamosan növekedett az alkatrész-felhasználás. A folyékony műtrágyát gyártó telepen megfelelően szervezték a munkát, azonban a folya­matos termelést gyakorta aka­dályozta az importból szár­mazó alapanyag hiánya. Csök­kent a vasúti vagonok állás­ideje, ezzel együtt a komoly pénzeket igénylő úgynevezett fekbérösszeg, de mindettől eltekintve az ellenőrzők úgy látták, hogy a kirakodás és tá­rolás konstrukciós gondjainak megoldását nem lehet elodáz­ni. Természetesen a vizsgálatok során nemcsak hibákat, hiá­nyosságokat, mulasztásokat tártak fel a tsz-ellenörök, számtalan pozitív észrevételt is tettek. Példa erre az a meg­állapítás, miszerint a növény- termesztési ágazat annak elle­nére nyereséges tudott lenni, hogy az őszi búza igen rosszul kelt ki. Többlet bevételre a pontos, költségtakarékos mun­kával tehetett szert a gazda­ság. Zsemlye Sándorné, a Ságvá- ri Endre Tsz belső ellenőre így összegezte tavalyi tevé­kenységét és az idei felada­tait; — Fő feladatom az előző évi leltárhiány felülvizsgálata és a termelőszövetkezet bizonyla­ti szabályzatának ellenőrzése volt, a célvizsgálatok között például a húsboltunk működé­sének ellenőrzése- szerepelt. A tapasztalatokat jegyző­könyvben rögzítettük, a feltárt hibákról, mulasztásokról írás­ban tájékoztattam a szövetke­zet vezetőségét, majd ennek alapján intézkedési terv ké­szült, amelyben megjelölték ki vagy kik, és milyen határ­időre kötelesek a hiányossá­gokat megszüntetni. Ennek megtörténtéről utóellenőrzés keretében győződhettem meg. Az idei feladataim egyik ré­szét a még hibákkal tarkított munkaterületek ellenőrzése ké­pezi, másfelől pedig arra kell választ kapni, milyen eredmé­nyességgel képes működni például a keverőüzem és a szakosított sertéstelep. Ebben az esztendőben sem lehet ki­térni a szövetkezet vagyonvé­delmének ellenőrzése elől, és időszerű a háztáji gazdálko­dással összefüggő gondok vizs­gálata. Az Új Világ Termelőszövet­kezet ellenőrző bizottságának tagjai 1987-ben az új, extru­dált kenyeret előállító üzem anyagkezelését és bizonylati rendjét a tsz műszaki ágaza­tának vagyonkezelését, a mag­tárgazdálkodást, a pénzkezelé­si szabályok betartását ellen­őrizték, valamint a többi tsz bizottságához hasonlóan részt vettek az év végi leltározá­sokban. Vizsgálataik során alapvető hiányosságot, a szövetkezet tu­lajdonát veszélyeztető mulasz­tást nem tapasztaltak, a mű­szaki ágazat anyaggazdálkodá­sának kontrollja során az ér­dekelt irányítók figyelmét fel­hívták a takarékossági szem­pontok érvényesítésére. Gy. F. Célba találtak Az elmúlt hét végén befeje­ződött az MHSZ községi veze­tősége által szervezett, négy- fordulós Téli Kupa lóverseny- sorozat, amelynek öt helyi klubból átlagosan 60 részve­vője volt. A záróversenyre a József Attila Nevelőotthon fe­dett, fűtött és nemrégen fel­újított lőpálváján került sor, a végső sorrend pedig a kö­vetkező lett: Ifjúsági kispuska: 1. Jáger László (Vasipar), 2. Petrezse­lyem Zsolt (Építőipari Szövet­kezet), 3. ifj. Gulyás András (Nevelőotthon). Női felnőtt kispuska: 1. Retkes Mária (Vasipar), 2. Válóczi Béláné (Építőipari Szövetkezet), 3. Petrezselyem Sándorné (Épí­tőipari Szövetkezet). Férfi kis­puska: 1. Tóth István (Vas­ipar), 2. id. Orbán Béla (Vas­ipar), 3. Dirner János (Vas­ipar). A csapatverseny győzte­se és egyben a kupa birtokló­ja a Ceglédi Vas-Elektromos és Műszeripari Szövetkezet helyi telepének csapata lett, második a Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet abonyi részlege, harmadik helyen a vendéglátók, a Nevelőotthon végzett. Február 27-én rendezik meg a légpuska téli spartakiád Jól gurítottak A férfi teke NB II leg­utóbbi fordulójában újabb fölényes győzelmet aratott a bajnokságban élen álló Ceg­lédi Közgép csapata. Ceglédi Közgép—Egri Spar­tacus 7-1 2696-2451 Pontszerzők: Kor pacsi (471), Sándor (457), Szakter (449), Rimóczi Z. (449), Rimóczi I. (447). Vasárnap Nagykörösön, a Mészáros Tsz pólyáján a me­gyei felnőttbajnokságon lép­tek pólyára a Közgép ver­senyzői. Valamennyi tovább­jutó helyet ók foglalták el. A végeredmény: 1. Sándor József, 2. Rimóczi Zoltán, 3. Szakter József, 4. Tóth Lajos. U. L. megyei döntőjét, amelyen Abony egy községi és két ter­melőszövetkezeti csapattal kép­viselteti magát. Ezt az ese­ményt az albertirsai Tanács- köztársaság Kupa területi ló­versenye követi. Gyuráki A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 47. SZÄM 1988. FEBRUAR 85., CSÜTÖRTÖK Nemzetközi vizsgálat Hogyan éljünk idős korban? Egy vizsgálat, ami hasznot hajthat. Igaz, az elmúlt öt esztendőben nem kevés hoz­zászólás végződött azzal a be­jelentéssel: és föl fogjuk mér­ni a területen élő időskorúak helyzetét. Megtörtént. Nem a fölmérők tehetnek arról, hogy az időskorúak helyzete vajmi keveset változott. Ez a legfrissebb vizsgálat ré­sze, egy nemzetközi összeha­sonlító kutatásnak, amelynek keretén belül az NSZK-beli Giessen egyeteme kérdőíveket küldött Magyarországra. A tesztlapok sok terület iránt ér­deklődést mutatnak, csak ép­pen a legfontosabb kérdéseket nem firtatják, minden más in­formációk alapjait. Például, hogy milyen javakra tudja cserélni havi jövedelmét a nyugdíjas ember. Ennek elle­nére jócskán hozott érdekes, megfontolandó tapasztalatot az a 398 darab kérdőlap, amely­ből 200 Ceglédre, 198 pedig Ceglédbercelre került. A föl­mérésben részt vevő, majd 400 személyhez mindkét települé­sen vöröskeresztes aktivisták kopogtattak be, munkájukat elismerés illeti. A Hogyan éljünk idős kor­ban? című vizsgálatban meg­kérdezettek 40 százaléka 50 és 60 esztendő közötti. Nem va­gyok biztos benne, hogy aki elérte az ötödik ikszet, az automatikusan idősnek tekint­hető, de mindegy, ezt a beso­rolást a német partner ötlöt- te ki. Ennél lényegesebb, hogy az időskorúak megkérdezett csoportjának 21 százaléka él egyedül. 84 személyről van szó, közülük 42-nek kizárólag a szociális gondozó jelenti a külvilággal való kapcsolatot. A válaszokból arra is fény derül, hogy az időskorúak a fölsorolt mozgásformákból leg­inkább a sétálást, a kirándu­Felveszik a kesztyűjüket Ebben az évben csehszlovák exportra 160 ezer pár munka­védelmi kesztyű gyártását tervezik a Lenin Tsz üzemében. Az exportkötelezettségen kívül hazai megrendelőik igényeit is kielégítik. (Apáti-Tóth Sándor felvétele)' lást, a főzést a kerékpározást kedvelik. Érdekes, hogy a meg­jelölhető feleletek sorában ott volt még a kutyasétáltatás, az úszás, a tornázás, a táncolás, valamint a kuglizás is, de ezek furcsa módon csak elenyésző szavazatot kaptak. Az időskorúak java része szabadidejében kerti munkák­kal foglalja el magát (nem tudni, kényszerből-e. Vagy pe­dig a horolás okozta kellemes érzések miatt), persze sokan az állattartást, a barkácsolást, a kézimunkát, a sütést-főzést, és a rendezvények látogatását részesítik előnyben. A szóra­koztató tevékenységek lajstro­mán a vizsgálati alanyok igen előkelő helyre teszik az\ olva­sást, ezt követi a beszélgetés, majd a rádiózás, tévézés. A Mit hiányol ön leginkább? kérdésre hat választható felele­tet adott meg a tesztláp: pénzt, egészséget, szabadidőt, családot, barátokat, nem hi­ányzik semmi. Figyelmet érde­mel az a tény, hogy a pénzt nemcsak az egészség, de a család is megelőzi. Nem való­színű, hogy azért, mert pénz­ből lenne rogyásig. Egy légiós feljegyzései (2.) Amikor robban az ananász Napihír: Volt idegenlé­giósokat keresnek filmfor­gatáshoz. Tüzetes orvosi vizsgálatnak vetettük alá magunkat. Meg­nézték, hogy egészségesek va- gyunk-e, de legfőképpen arra voltak kíváncsiak, nincs-e a jelentkezők között bujkáló háborús bűnös. Aki jelentke­zik, az-e, akinek mondja ma­gát. Sok volt az SS-szöke- vény, keresték a jelentkezők bal hóna alatt a kis tetová­lást. Az első út Afrikába veze­tett, a kiképzőbázisra. Rögtön átestünk a tűzkeresztségen, mondták, hogy a legközelebbi vízcsap Algériában, 300 kilo­méterre van, ha valaki szom­jas, nyugodtan elindulhat. Különféle alakulatok voltak, mehetett volna harckocsizó- nak, autóvezetőnek, még ze­nésznek is, ha tudtam volna játszani hangszeren. A gya­logságot erősítettem. Visszaút nem volt. maradni kellett, öt évet írtam alá. A honvágya­mat csak felélesztették, mert Mascarában — Algériában — olyan pompás szőlők borítot­ták a domboldalt, mintha Magyarországon lettem volna. Kúsztam egyszer egy egész kilométert a homokban, mert megkívántuk a finom cseme­gét, csak éppen elkaptak bennünket. Muszáj volt a kiszúrásokat — ezt a kúszást is — eltűr­ni, teljesen mindegy, ideges voltam-e vagy sem. Annyira azért nem ment rosszul a sorom, mert tudtam fran­ciául, még egy altiszti isko­lát is elvégeztem: tizedes lettem. Németek, magyarok, lengyelek, ukránok, belgák, hollandok és olaszok voltak az ezredemben. Nagy csomó kalandor, aki mindenre vál­lalkozott. A három hónapos kiképzés után indítottak el bennünket Hátsó-Indiába. Indokínába, ami akkor francia gyarmat volt. Amikor Algírban hajóra tettek bennünket, még nem tudtuk, mi vár ránk. Nyáron érkeztünk, egyenesen a trópu­si klímába, ami európai em­ber számára elképzelhetetlen. Októbertől áprilisig van nyár, áprilisban elered a monszun eső, és nem áll el októberig. Amikor elindultunk ellensé­get keresni, sose tudtuk, hogy ki jön vissza közülünk. Elin­dult három század, négy szá­zad, és csak az ösvényeken meg a rizsgátakon mertünk haladni, az őserdőt igyekez­tünk elkerülni, mert onnan nemigen lehetett visszatérni. Voltak, akik bambuszver­mekben végezték, ahol kihe­gyezett, mérgezett nyársak álltak fölfelé a gödör alján. Vagy Trap Tupier, ami nem más, mint egy húsz-harminc centiméteres deszka, rajta jó­kora kovácsoltvas horog. Évekig csak konzervet ettünk, mégis sokan meghaltak vér­hasban meg mérgezésben. Hiába kaptunk védőoltást a malária ellen. Állandó rette­gésben éltünk. Egyik társunk sietett egy anaszánültetvény felé, mert már majd elepedt a szomjúságtól, és amikor megfogta a gyümölcsöt, az felrobbant a kezében, Moziba indultunk egy kis városkában, én szerencsére lányokat haj­tottam, a barátom viszont kapott három golyót a hasá­ba. A főtisztjeinket egy reg­gel karóba tűzve pillantottuk meg, a nyakukban felirattal: „így jár minden francia ...” A brutalitás nyilván kölcsö­nös volt. Egyszer egy moziban ültem, amikor mellettem három mé­terre a levegőbe repült egy szék, rajta a franciával, de ezt még megúsztam, pár nap­ra rá engem is kilőttek a dzsipből. Ezt is megúsztam. Talán azért, mert nem féltem. Aki qtt félt, az elveszett em­ber volt. Volt, aki annyira fél. hogy akarattal keresztül­lőtte a lábát, de még az állát is, hogy ne kelljen neki a dzsungelben harcolni. ötvenhárom hónapot töltöt­tem el az őserdőkben, meg­számoltam rendesen, nehogy valaha is elfelejtsem. Akkor még Vietnamban is császár volt, Bao Dajnak hívták. Északon már szerveződött egy reguláris hadsereg, negy­venötezer katona, ezektől szenvedtük a híres vereséget Dien-Bien-Phunál 1954 már­ciusában. Ezzel lett vége a francia jelenlétnek Indokíná­ban. A hegyek közé engedtek bennünket, aztán szétlőttek mindenkit. A franciáknál olyan tisztek voltak, akik még tán háborúban sem jártak. Nem tudom, mit csináltak negyvenötben, de ott nekünk befellegzett. Hadifogságba ke­rültem. Amikor elengedtek, irány vissza Sidi Bel Abbes-ba. Af­rikába, mert Franciaországba nem mehettünk, mégiscsak egy vert sereg voltunk. 1954 májusában aztán szépen bú­csút intettünk egymásnak, ki­telt az öt év, szabad voltam, mint a madár. R. L. (Folytatjuk.) Két körzetben Jelölőgyűlések A város két körzetében is tartanak tanácstagi jelölőgyű­lést. A 16-os választókerület gyűlése február 26-án 17 órakor a Vízkutató Vállalat épületében; a 61-es kerületé pedig 25-én 16 órakor az áfész Külső-Pesti út 129. szám alatt lévő felvásárló­telepén lesz. Tanácstagi beszámolók Február 26-án 17 órakor a 17-es körzet tanácstagja, Hu­ddle László a húsgyárban, 17.30 órakor az 55-ös körzet tanácstagja, Tűzkő Mária a Budai Úti Általános Iskolá­ban, 18 órakor a 32-es körzet tanácstagja, Halasi Sándor a Vörösmarty Téri Általános Is­kolában tartja a beszámolót Kirándulók Várják a havat A Táncsics iskolában 1986. november óta működik a diáksportkör, amely nem az élsportolók számára kínál el­sősorban lehetőségeket a mozgásra, testedzésre. A 320 tag részére rendszeresen szer­veznek az intézményen belül programokat. De az 50 forin­tos — félévi — tagdíjakból futja különböző utazásokra is. Bár az idei tél adós ma­radt eddig a hóval és jéggel, ennek ellenére a gyerekek nem töltötték a szabadidejü­ket a négy fal között. Az utóbbi hetekben kétszer jár­tak a kecskeméti uszodában, így egy-egy alkalommal több mint százan lubickolhattak, úszhattak a medencékben. A közelmúltban szervezett jász­berényi kirándulás sikerült a legjobban. Hetvenen töltötték el kelle­mes órákat a korcsolyapályán. Egyébként a diákoknak csu­pán a 10 forintos belépőjegy árát- kellett kifizetni. Tervez­nek még egy szánkótúrát a Mátrába. Egyelőre várják a havat, s remélik, hogy a tél kegyes lesz hozzájuk. Agrártalálkozó A környékbeli fiatal agrár- szakemberek találkozójára, szakmai és politikai vetélke­dőjére kerül sor február 25-én 9 órától a Ceglédi Ál­lami Tangazdaságban. Gumicica és Fürgerongy Gumicica és Fürgerongy a betáplált komputer körül őgyelgett. A gép apró villa­násaitól Gumicica meg-meg- rémült és Fürgerongy zakójá­ba kapaszkodott. Fürgerongy csitította: „Ne féljél, nem lesz semmi baj.’’ Az ablakon át látták lemenni a napot. A terem kövezetére aranyos su­garak szóródtak. A gép fi­nom, önműködő kattogása hallatszott. Gumicica az alá- szálló napot figyelte, s elen­gedte Fürgerongy zakóját. A gépből csillagos lemez csú­szott elő, a villogás abbama­radt, egy ferdén kinyúló kar egy másik résbe illesztette. „Én inkább mégis félek”, mondta Gumicica, miközben az eltűnt korong helyét ke­reste a halványuló égen, és lassan Fürgerongy zakója fe­lé nyújtotta karját. Fürge­rongy átölelte Gumicicát, aztán csendben elhagyták az épületet. Farsangi mazsolák — Hölgyem, ha jól sejtem, jelmeze egy kurtizánt repre­zentál. — Ne szemtelenkedjen, én a zsűri vagyok! ★ — Mondja, uram, miért pont Trabantnak öltözött? — Ha jól be van állítva, keveset fogyaszt. A Trabant jobbra-balra dü­löngél, a képzeletbeli szélvé­dőn át egy vodkásüveg cím­kéje emelkedik. — Akkor ön egy kivételes Trabant: sokat fogyaszt, pe­dig jól be vap állítva. ★ — Drága Vezér elvtárs, hogyan jutott arra az elhatá­rozásra, hogy főtt virslinek öltözik? — Ma este végre kibújha­tok a bőrömből. P. Sz. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents