Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-25 / 47. szám
4 1988. FEBRUÁR 25., CSÜTÖRTÖK Villanófény Városunk kenyérgyárának január második hetében nem volt alapanyaga a kukoricás kenyérhez. A népszerű mindennapival ennek ellenére Szigetmonostoron, Kisorosziban, Szentendrén a Barackos úti boltban, a Pannónia-tele- pen és másutt is találkoztak a vásárlók. A pontosság kedvéért: az árával. Amely kilónként csak 60 fillérrel több az átlagkenyérénél. Csak hát, például Kisorosziban, a 105-ös számú áfész-boltban 660, a Pannónia-lel epén csak január 5-én és 6-án 130 kilogramm „ál-kukoricás” kenyeret adtak el. S a dologban az az érdekes, hogy sem a boltvezetők, sem a kenyérgyár nem nyer semmit ezen a „játékon”. a vásárlók viszont rosz- szul járnak. S miként fordulhat elő a dolog? A kenyérgyár illetékese azt mondja, hogy a szállítólevelet azért nem töltik ki precízen (pontosabban: alig írnak rá valamit), mert erre sincs emberünk. Hogy ez szabálytalan, az igaz. Miként az Is, hogy a terméket (ez esetben a vitatott kenyeret) a címke minősíti, amely a fajtát és a fogyasztói árat is mutatja. S a címkéket a gyárban minden esetben felragasztották az árura, csak a boltvezetők nem vették figyelembe a papírdarabokat. A boltvezetők egyébként védekezésképpen ilyeneket mondtak: „reggel 7 órakor még nem tudom, milyen kenyeret árulok, délután 5-kor, amikor jön a szállító, tőle tudom meg, mégis milyenek voltak a címke nélküli kenyerek,” (Ez esetben gyenge a védekezés, mert a kifogásolt árukon ott voltak a címkék!) Más üzletben: „A kenyeret csak mennyiségre vesz- szük át, a számlán kukoricás szerepelt.” (Ez sem igaz. a számlák megfelelő rubrikája üres.) Persze a lényeg másutt keresendő. Az sem öröm, hogy csaknem hét napon át több üzletben kukoricás helyett egyéb kenyeret árultak, drágábban. Hanem az a tény. hogy az Észak-Pest Megyei Sütőipai Vállalat és az üzletek között koránt sincs megnyugtatóan rendezve az áru- szállítás. Szinte hihetetlen, hogy hosszabb ideig előfordulhat: senki nem tudja pontosan, milyen árut kap. Ennek egyértelműen ki kellene derülnie a szállítólevélből. Erről azonban szó sincs. A boltvezetők pedig rutinszerűen veszik át a kenyeret. A vásárlóval tehát senki nem törődik. Ha többet fizet, hát többet fizet. S vajon hányszor fordult elő ilyesfajta árdrágítás, amit senki nem vett észre? A boltvezetők gondatlanságból (ellenőrzés elmulasztása) követtek el árdrágítást. A jogszabály ez esetben világosan fogalmaz ... SZENTENDREI voiiflp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Leányfalu idei tervei Gazdálkodás a forrásokkal A Leányfalui Községi Tanács a közelmúltban tartotta ülését. Az egyik napirendi pont az 1988. évi gazdálkodás volt. A számok azt mutatják, hogy Leányfalu közösségének erre az esztendőre 20 millió 907 ezer forint áll rendelkezésére. Ebből az intézmények működtetése és fenntartása valamivel több mint 16 milliót köt le, 2 millió 77 ezer jut felújításra és tartalékképzésre, s 2 millió 652 ezer forint fejlesztésre. Az első, legnagyobb blokkban helyet kapnak azok a pénzek, amelyek a kommunális ellátás szinten tartását biztosítják. még az utak, hidak felújítására, karbantartására is jut 360 ezer forint. Ami annyira kevés, hogy, szinte semmit sem lehet vele kezdeni. Ehhez a rovathoz tartoznak az egészségügyi szakfeladatok, a különböző segélyek. Változás, hogy ez év január 1-jétől a tanácsok kezelik a rendszeres nevelési segélyeket. Leányfalun összesen kilenc gyermek részesül ebben a támogatásban. Az állóeszközök felújítására 903 ezer forintot fordíthatnak. A fejlesztésre mindössze 2 millió 652 ezer forintot költhetnek. A tartalékkal együtt. Ebből az ivóvízhálózat fejlesztésének tervkészítésére 1988-ban 50 ezer forintot kívánnak fordítani. A köztisztasági szolgáltatás színvonalának javítása érdekében tehergépkocsit vásárolnak 250 ezerért. A villanyhálózat bővítésére az önkéntes lakossági befizetéseket is figyelembe véve 640 ezer forintot szánnak. A Szamuely útnál támfal kiépítésére van szükség, mert az utat elmosta a víz. A rendbetétele mintegy 340 ezer forintba kerül. A nyilvános telefonállomást a tervek szerint a Tavasz és az Akácos út sarkán szerelik fel, 220 ezer forintért. A lakásellátás helyi támogatására (vásárlásra, építésre) félmilliót költhetnek Leányfalun. Az önkéntes tűzoltók kismotori'ecskendőt, az iskolások 20 ezer forintot kapnak a sportpark befejezésére. A város környéki kölcsönalap- ba a leányfaluiak 80 ezerrel szállnak be, a fejlesztési célú kiadások tartalékául csaknem 300 ezer forintot hagynak. Oklevél jó munkáért A kétrészes ruhák tetszenek A Raznoexport, szovjet külkereskedelmi vállalat képviselői, Igor Rojko és Oleg Bubnov két oklevelet hoztak magukkal Pomázra, a Háziipari Szövetkezetbe. Áz egyiket a PEXI exportirodának, a másikat Bán Antalnak, az említett szövetkezet elnökének. Jól tudom, hogy a bevezető zavaros, ezért gyorsan megmagyarázom, hogy a PEXI társulás, 13 céget egyesít, amelynek a gesztora a pomá- zi kollektíva. Ha az eddigiekhez hozzáteszem, hogy a házi ünnepségen jelen volt Huber János, a Hungarotex igazgatója, tovább bonyolódik a helyzet. Pedig egyszerű a dolog, mert a PEXI a Hungaro- tex közvetítésével bonyolítja a kivitélt. Raznoexport Az üzlet nagy formátumú: 1987-ben a magyar cég 400 ezer árut küldött a Szovjetunióba 3,5 millió rubel értékben. Másfél millió méter anyagot használtak fel, a csinos holmikat összefogó cérna hosszáról nem szól a fáma. Miről beszélt a házi ünnepségen Igor Rojko? Egyebek mellett arról, hogy a PEXI- társulás dolgozói precízek, jól dolgoznak. A határidőt pontosan tartják. A szovjet asszonyoknak és férfiaknak különösen a kétrészes ruhák tetszenek. A Raznoexport mellesleg háromszáz magyar vállalattal üzletel, csak 11 kap a pomá- ziakéhoz hasonló elismerést. A szovjet szakértő név szerint is dicsérte Csenki Györgynét, a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat csoportvezetőjét, és Szamosi Ernőnél, a PEXI irodavezetőjét. Anyaghiány S hogy mennyire értékes a külföldi elismerés, azt mutatja, hogy 1987-ben a Razno és a 300 magyar vállalat közötti üzleteknek a 10 százaléka a mieink hibájából meghiúsult. Ez utóbbi rubelértéke több mint 50 millió. Jobb, ha eltekintünk a forintba való átszámítástól. Legalább ilyen értékes az az oklevél, amelyet Bán Antal, a Pomázi Háziipari Szövetkezet elnöke vehetett át. Ebből még fél tucatnyit sem osztottak ki a Razno képviselői magyar partnereiknek. A külhoni piac sokat változott az elmúlt két-három esztendőben. A vendégek és vendéglátók egyetértettek abban, hogy korábban keleti partnerünknek a mennyiség volt a fontos. Most a jó minőségű, szép és divatos áru a kelendő. Ellentétben a kívánatossal Műszaki fejlesztők hátrányban Az elmúlt héten tartott ülésén a Szentendrei Népi Ellenőrzési Bizottság egyebek mellett Az állami vállalatok műszaki fejlesztése című összefoglaló jelentést vitatta meg, s e tárgykörrel kapcsolatosan szót ejtett a műszaki szakemberek megbecsüléséről is. A népi ellenőrök városunk három gazdasági egységénél, a Pest Megyei Fémipari Vállalatnál (Pefém), a Pest Megyei Vegyi és Divatcikk Ipari Vállalatnál (Pevdi) és az Erdészeti Gépgyártó Vállalatnál (EGV) jártak. Ezen cégek sajátos vonásai közé sorolható, hogy egyik sem tartozik a kiemelt iparágak valamelyikébe. Kettő önálló vállalat, a harmadik gyáregység. Mindegyikük másmás terméket állít elő, a piaci függőségük különbözik. Ez utóbbi észrevétel azért fontos, mert kiderült: a műszaki fejlesztés cégen belüli súlyát befolyásolja a mindenkori piaci helyzet. Konkrétan: a Petémnél 1981-ben terméket váltótTűz után - döntés előtt így néz ki Tahitótfalu művelődési háza a tűz után. Szomorú látvány, s még nem döntötték el, hogy újjáépítsék-e vagy sem. Nem az akaraton, hanem a pénzen múlik a dolog. A választás: iskolát vagy művelődési házat? Az viszont tény, hogy a község fiataljai még moziba sem mehetnek Tahitótfaluban tak, jelenleg a kézi működtetésű mechanikus szorítású esztergatokmányból nem tudnak eleget készíteni. A kéziszerszám-gyártásban sincs konkurenciájuk. A műszaki fejlesztéssel csak egy dolgozó, az is kapcsolt munkakörben foglalkozik. Az EGV szorító megrendeléshiánnyal küzd, kissorozatú egyedi termékek gyártására kényszerül, nála a legszámosabb a műszaki fejlesztéssel foglalkozók gárdája. A másik gátló tényező az elvonások mértéke. Ezek olyan nagyok, hogy még nyereséges termelés esetén sem marad pénz a műszaki fejlesztésre. Elgondolkodtató, hogy az elmúlt évben a felsőfokú végzettségű műszaki szakemberek létszáma a Pevdinél egy fővel emelkedett, a másik két helyen jelentősen csökkent. Az ok: a fejlesztéssel foglalkozók alapbére és jövedelme érezhetően alacsonyabb a terme- melésben közvetlenül részt vevő műszakiakénál. S ebből kialakul az aligha kívánatos kényszerhelyzet; a cégek fejlesztői munkára fiatal szakembereket alkalmaznak, mert nekik kevesebbet kell fizetni. Az ifjak azonban, bár friss tudással rendelkeznek, helyismeret és gyakorlat hiányában jelentős eredményeket aligha képesek felmutatni. Ha viszont hosszabb időt töltenek ott, kiemelik őket vezető beosztású mérnöknek, ahol több pénzt kereshetnek, de a fejlesztésekkel nem tudnak tovább foglalkozni. Magyarországon ugyanis még mindig a ranglétrán elfoglalt hely határozza meg a jövedelmet. Szomorú, hogy nálunk a műszakiak körében nem léteznek olyan beosztások, mint a közigazgatásba visszaállított tanácsos, főtanácsos, amely a borítékban is jelzi a kvalifikáltabb teljesítményt S van itt még érdekes megfigyelés! Amikor az üzemekben a demokratikus fórumok döntenek a szerény 4-5 százalékos bérfejlesztés odaítéléséről, korántsem biztos, hogy a fejlesztők a rangsor élére kerülnek. Az általános értékelés hat a döntést hozó kollektíva tagjaira is, és inkább ítélnek a közgazdász, a jó szákvagy segédmunkás javára. Ami önmagában természetesen nem lenne baj, csak éppen a fejlesztők anyagi megbecsülését hátráltatja. Vagyis aligha tudatosult eléggé, hogy a gyártmányfejlesztéssel akkor is hasznos intenzíven foglalkozni, ha o piacon éppen nincsenek gondok. Mert mi történik akkor, ha hirtelen lesznek, s a kényelmes esztendőkben nem készültek semmilyen gyártmánnyal a váltásra? S itt van még az újítások kérdése! Az új törvény jó, kellett. Mégis nagyon nehezen kapják meg a feltalálók a nekik járó pénzt. A féltékenység, a presztízsharc, az értetlenség napjainkban is makacsul élő tulajdonságok. Mindezek után aligha lehet csodálkozni azon, hogy a népi ellenőrök megállapították: a vizsgált egységekben maximum a gyártmányfejlesztésig jutnak el. Az új termék készítését azonban korlátozza a meglévő, fejletlenebb technológia, melynek lecserélésére nincs pénz. A műszaki fejlesztés helyzete az elmúlt két és fél évben romlott. A központi intézkedések a Pefémnél, a Pevdinél és az EGV-nél nem hoztak kedvező változást. S mindez az országos törekvések ismeretében igen elszomorító. Az új igényekhez alkalmazkodni életfontosságú követelmény a gyártók számára. S ez a feladat fogas, mert hazánkban a konfekciógyártáshoz szükséges alapanyagot igen nehéz beszerezni. Ahogy Bán Antal elnök megemlítette. Íróasztalnál könnyű megegyezni, de amikor ott a feladat, és szinte egyenként kell kiszabni a ruhákat, hogy az anyag rossz részei kimaradjanak, vezetőnek és dolgozónak egyaránt fő a feje. Idén a termelést nem tudták elkezdeni, alapanyaghiány miatt. Nehezebb fesz Azonban a hírnevet talán könnyebb kivívni, mint megtartani. Ebben az esztendőben félmillió fehérneműt, ruhát kér a szovjet fél. S ahogyan a szövetkezetben hangoztatták a véleményt, hogy az elismerés kötelez, s ehhez hozzávesz- szük az alapanyaghiányt, a megváltozott minőségi igényeket, elmondhatjuk, hogy az 1988-as esztendő ha lehet, nehezebb lesz az előzőknél. Ebből is lehet élni Jól megvagyunk itt Kísérteties vidék a Kékibá- nya I. területe, Szentendre városának szemétlerakója. Naponta húsz-huszonöt konténeres kocsi üríti itt terhét és magánemberek is hozzák a különféle hulladékokat, Évek alatt hegynyire nőtt a szemét. Az út annyira rossz, hogy csak tehergépkocsival vagy gumicsizmában lehet megközelíteni a bejáratot. A lerakóhely északi részén legalább öt méter magasan láthatóét 1 á" Rülöfiböző' 'rétegek. Az embernek fogalma sincs róla, miként lehet ezt a meredeket valaha is földelni, eltüntetni. Mert rövidesen betelik a mélyedés, s néhány száz méterrel odébb Kékibá- nya II-ben jelennek meg a teherautók. Ki hinné, hogy tucatnyi ember kenyérkeresetének kiegészítését segíti a hatalmas szemétdomb. Legalább ennyi guberáló jelenik meg mindennap, s keresgél a friss halmok között. Közülük a korelnök Bobák Sándor, aki 72 éves, s nyugdíjasként a telep éjjeliőre. Gyakran za- vargatja a guberálókat, mert esetenként 10—12-en is megjelennek, s bár jogszabály nem tiltja a tevékenységüket, Bobák Sándor úgy érzi, zavarják köreit. — Mit lehet találni egy ilyen helyen? — Maga el sem hiszi, mennyi kenyeret szedek össze naponta. Aztán itt vannak a tejes- és kakaószacskók. Természetesen érintetlenül. Rengeteg használt ruhát is kidobnak az emberek. A jövedelem nagyobb részét azonban az üvegek összeszedése jelenti. Van olyan nap, hogy százat is összegyűjtők, a márkás kólás- vagy söröspalackokból. Bobák Sándor szerszámmal is felszerelte magát a gubeTavaszi ünnephez készülnek Közösen rendezik Elkészült a forradalmi ifjúsági napok programjának menetrendje. Március 1. és 13. között az események a Kossuth Lajos Katonai Főiskola kultúrházá- ban zajlanak. Lesz koncert, egyenruha-kiállítás, Ki mit tud? Részletes és színvonalas március 15-e forgatókönyve. A reggel 6 órai zenés ébresztő után 9 órakor ifjúsági gyűlésre, 10-kor a FIN megnyitójára, 11-kor akadályversenyre, 13-kor Petzelt József emlékművének megkoszorúzására, este hatkor fáklyás felvonulásra, 7-kor a Muzsikás együttes és a Kodály Kamara Táncegyüttes műsorára, majd videodiszkóra kerül sor. A következő neves dátum március 21. Kiemelkedő rendezvényei az ifjúsági nagygyűlés, a főiskolai harci túra, az Elődeink fegyverei címet viselő vándorkiállítás, és a KISZ—veterán találkozó. A FIN-napok szentendrei programjait a KISZ városi és a Kossuth Lajos Katonai Főiskola bizottsága közösen rendezi. ráláshoz. Hosszú, villában végződő vassal forgatja át a kiürített konténerek tartalmát. Gondosan osztályozva, külön zsákokba rakja a kenyeret, tejet, kakaót és az üres üvegeket. Amikor ezek összegyűlnek, a szomszédja segítségével lovas kocsin viszi a beváltó helyre. Az ételmaradék a malacoké. Bobák Sándor háza körül igazi múzeum van már a különböző összegyűjtött tárgyakból is. De hát kell a pénz, mert a nyugdíj alig éri el a 4 ezer forintot. Az éjjeliőri fizetés 2 ezer 600 forintra rúg. Bobák Sándor csak vonakodva árulja el, hogy naponta átlag 100 forint jövedelemre tesz szert a guberálásból. A 74 éves éjjeliőr mellett Holdas Róbertné látja el a nappali portai szolgálatot. Ö a Szentendrei Ipari Szövetkezettől ment nyugdíjba és 3 ezer 200 forintot keres itt, a VGV telepén. Arra a kérdésre, hogy milyen dolog itt dolgozni, meglepő választ ad. — Nézze, a munka nem nehéz, felírom E( kocsik rendszámát, beszedem a 85 forintos bánya jegyeket, itt szól mellettem a tv, az asztalon áll a telefon. Közel lakom, az a ház ott szemben, ahová gyalogút vezet a mezőn át, az enyém, a másik, ahová a másik csapás viszi el az embert, a Bobák Sándoré. Jól megvagyunk mi itt ketten. — És ön is harcol a guberálókkal? — Én nem foglalkozom velük. Ügy tudom, hogy nem volna szabad guberálni, de a főnökség nem tesz ellene semmit. Akkor én minek veszekedjek? Jár ide két foga- tos, ők szedik össze a vasanyagokat, állítólag adót is fizetnek érte. De hát ez is az ő dolguk. Az idő délelőtt 11 körül jár. Egymás után érkeznek a konténeres kocsik. Nehezen kapaszkodnak fel a kátyúkkal teleszórt, hatalmas sárral borított úton. Lassan felkapaszkodnak a lánctalpasig, ürítik terhüket, s indulnak vissza. A taposógép széttolja a kupacot, egyengeti, s máris jöhet a következő adag. Nyomsztó nézni, hogy mivé tette a tájat a rengeteg szemét. Az ember úgy érzi, hogy nincs menekvés, a hulladék elborítja a környéket. Nagyon ideje, hogy megnyíljon Kékibánya II., s valamiképpen mindent elfedő, jótékony földtakaró boruljon a tájra. Az oldalt (rta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Ágnes
