Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

Viszonzott szeretet Nyugdíjasok napja Napjainkra jellemző az idő­vel való versenyfutás. De eb­ben a rohanó világban sem szabad megfeledkeznünk azok­ról, akik a fiatalabb generá­ciók érdekében életüket be­csületes helytállással, kemény munkával töltötték. S ma is szerető, segítő szülők, nagy­szülők. Életbölcsességükkel, vagy akiknek még engedi ener­giájuk, feladatok átvállalásá­val teszik életünket könnyeb­bé, szebbé. így érezték, érzik ezt Let- kés község Általános Művelő­dési Központjának dolgozói, tanulói, szülői munkaközössé­ge. kultúresoportjainak tag­jai, az ifjúsági klub, a községi tanács, párt-, társadalmi szer­vek tagjai is. A folyamatos gondoskodás, törődés mellett egv kellemes délután megszer­vezésével is kifejezésre akar­ták ezt a tiszteletet, szeretetet juttatni. A nyugdíjasok napjára a község valamennyi nyugdíjasa névre szóló meghívót kapott. A művelődési központ nagy­termének pótszékekkel kiegé­szített széksorai zsúfolásig megteltek kedves, mosolygós emberekkel. Tóthné Klagyivik Agnes meleg köszöntő szavai után. a község két legidősebb­jét, Raj Petemét. és Simon Jánost népviseletbe öltözött kislányok külön is köszöntöt­ték virággal. Ezt követően a letkési páva­kor, az általános iskola iro­dalmi színpada, a letkési Vé­nusz együttes és a művelődé­si központ díjat nyert szavalói adtak másfél órás vidám, szí­nes műsort. Az egyes számo­kat vidám nevetéssel, nagy tapssal honorálták a nagyma­mák, nagypapák. A szünetek­ben a házigazdák és a .vendé­gek egymást szendviccsel, sü­teménnyel, üdítővel, teával kínálták. A műsor után a jó hangula­tot fokozta Farkas István elektromos orgonán játszott talpalávalója. Pihenést a tombola sorsolása jelentett, amelyen sok-sok ajándék ta­lált gazdára. Majd folytató­dott a vidám beszélgetés, tánc. Mindenki örült, boldog volt- A vendégek azért, mért érez­ték a szívből jövő szeretetet. A rendezők azért, mert szere- tetüket megérezték, viszonoz­ták, örömet szerezhettek. Akues Lórántné ÁMK igazgató Letkés Divatos napjainkban a memoárirodalom. Sokan igye­keznek megörökíteni életraj­zukat, visszaemlékezéseiket. A népszerű Tények és tanúk so­rozatban megjelent legutóbb Gallyas Ferenc Hősi halálom után című kötete. A ma 81 éves szerző önvallomása a má­sodik világháborús éveiről. Az utószóban ezt írja: „Nem tudok semmit két kiváló baj­Vérnyomás A presszópult előtt két középkorú nö beszélget. — Mennyi volt leg­utóbb? — Száznyolcvan per százhúsz. — Százhúsz az magas! — Es ugye. ezzel élni.,. — Mert öröklött, ugye ... — Persze. — De felhúzom magam mindenen. — Én is. — És csak tűrök, tűrök befelé... — Én is így vagyok ... — Az én legnagyobb sértésem tizennégy év alatt ez volt üzleti tárgyalófe­lemnek: „Nem tartalak méltónak a tárgyalásra!” — No, ezzel a lelkialkat­tal száz évvel ezelőtt kel­lett volna születnünk.,.! — Mit szedsz? — Depressan, Visken, Kálium. — És te? — Minipress, Corinfar, Cavinton... Sorolná tovább, de fél­beszakítják: — Oda mit adhatok? A hölgyek kórusban vá­laszolnak: — Kérünk egy-egy kávét és egy-egy doboz Sympho- niát! T. P. M. társunkról, Galambos Ferenc­ről és Béki Pálról, akik a ha­difogolytáborban valóságos ezermesterként szereztek be­csületet a magyar csoportnak.” Galambos Ferenc ma is Vá­cott él, a Magvető Kiadó se­gítségével megtudta a szerző lakcímét. Irt neki, gratulált a könyvhöz, és szeretné, ha ta­lálkoznának négy évtized ' utón... ★ A Zeneakadémia falraga­szain olvashatjuk, hogy az épület nagytermében február 29-én este fél 8 órai kezdettel rendezik Lehotka Gábor or­gonaestjét, a művész pályafu­tásának 25. évfordulója alkal­mából. A műsoron Bach, C. Franck, Pikéthy Tibor és Le­hotka Gábor művei szerepel­nek. Lehotka Gábor Vácott szü­letett 1998 júliusában. Ma is itt él, a Vám utcában, édes­anyjával és fotóművész test­vérével. Innen járt a főváros­ba. Gergely Ferenc, Pécsi Se­bestyén. Szervánszky Endre tanítványa volt. Az Országos Filharmónia szólistája, sok or­szágban hangversenyei, leme­zei révén ismerik a nevét. Amikor- Liszt-díjas lett, váci barátai is köszöntötték. Ne­gyedszázados jubileuma szép állomás művészi pályafutásá­nak útján. ★ Pikéthy Tibor karnagy-ze­neszerző az indulásnál segí­tette Lehotka Gábort Vácott, ó már nem él, de alkotásai — 16 évvel a halála után is — gyönyörködtetnek. 1987-ben itthon 11 koncer­ten hangzott el Pikéthy-mű, külföldön 14 városban. Az elő­adók között volt: Lehotka Gábor, Elekes Zsuzsa, Lőrincz Katalin, Áchim Erzsébet, Dá­vid István (Kolozsvár), Gün­ter Seidel (NDK), Malcoln Rudlaud (London). Külföldön 14 hangversenyen hangzottak fel az egykor városunkban élt mester dallamai. Béke miséjét Antwerpenben is elő­adták, itthon a Vox Humana kórus énekelte három helyen. Idén ősszel megrendezik a III. orgonaversenyt a Zene- akadémián. Pikéthy Tibor „Introductio és fuga” című műve szerepel a középdöntő versenyművei között. Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): február 22-én és 23-án este fél 6 órakor a Legfőbb kockázat című amerikai fan­tasztikus film a műsor. — Február 22-én este fél 8 óra­kor A cigán.vlánv című fran­cia vígjátékot vetítik. — Feb­ruár 23-án és 24-én A köd cí­mű amerikai horrorfilm, feb­ruár 24-én és 25-én fél 6 óra­kor a Szökés New Yorkból cí­mű amerikai kalandfilm te­kinthető meg. — Február 25- én fél 8 órakor a Boldog ka­rácsonyt című amerikai fil­met játsszák. — Videóprog­ram (az épület kistermében): február 22-én és 23-án a Csa­vargók című hongkongi film, február 24-én az Egy szoknya, egy nadrág című Latabár-film a műsor. Az előadások 17 és 19 órakor kezdődnek. ★ A Könyvtáros, a Művelődé­si Minisztérium lapja legutób­bi számában ötoldalas inter­jú keretében bemutatta Pető- vári Gyulát, a váci HAGY (Darvas József üzemi könyv­tár) nyugdíjas könyvtárosát, aki felidézte városunkban töl­tött gyermekéveit, majd be­szélt a Zrínyi utcai üzem si­keres irodalmi estjeiről, a helytörténészek számára ma is becses forrásmunkát jelentő kiadványairól. Papp Rezső A vő meg a Szamara Idős asszony száll fel a vo­natra Debrecenben. Kosarat, demizsont rámolgat polcra, lábhoz. Közben ránk, uta­sokra pillantgat, mifélék le­hetünk. Mosolycsere, ő meg­nyugszik. Fehér bajuszú ura is íelköszön. — Vigyázzanak kérem a fe­leségemre! Nemigen jár az túl a mi varosunKon, akkor is csak piacozni jön be Debre­cenbe. A vonat máris indul. Az erős. hűvös levegő bevág a kocsiba. Egyik férfi utas fel­húzza az ablakot, ö köszön- geti, aztán leül, rámolgat, és egyre nyugtalanabb. Valóban talajtalannak érzi magát. Vé­gül találkozik a pillantásunk. Mintha örökké ismertük vol­na egymást. — Küldtem levelet, hogy jö­vök. Nem nyughattam. írtam, várjanak ... Csak állják a sza­vukat ... Aggódik, aztán magyarázza. — Kis torost is tettem, füs­töltet, kolbászt, sajtot, a tö- pörtyűs pogácsát készen ho­zom ... A lányom is dolgozik. Mind a ketten iparkodósak. Van házuk, szép bútor. Szé­pen járnak. De az a bolond ve- jem! Neki viszem ezt a demi­zsont. Az uram küldi annak a bolondnak. — Haragszik a vejére? Rossz ember? — Nem volt eddig az, ren­des parasztgyerek volt. Igaz, szép legény. A lányom bele volt habarodva. Pedig mi is­koláztattuk, de őneki a pa­rasztlegény kellett. Az uram volt, aki segítette ahhoz a bo­londhoz. Oszt csak nekem lett igazam, nem való ez az én lá­nyomhoz. Följöttek, nem bán­tam, pedig haza már csak nagy ünnepen jöttek. Most itt van! Az a bolondforma ve- jem ... visszahúzza a lányo­mat. Na majd én adok neki!! Ehol viszem az eleséget, ku­koricát, korpát... — Minek az nekik? — Minek, minek? Paraszt volt, szerette a jószágot. De hogy ennyire visszavágyik? Csak legalább várjon valaki. Ezzel a sok batyuval hogy bí­rok meg? Nyugtatjuk, biztosan ott lesznek, s ha nem, majd se­gítünk taxit szerezni. — Jó, jó, van nálam, hoz­tam nekik kis pénzt is. Irta a lányom, mert nemigen van pénzük'... Levelet vesz elő. — A lányom írta ... Azt, hogy amit tett az a bolond ... Az apjának is voltak lovai, tehenei... Ami igaz, az igaz, jó gazda volt a nászurunk!De ha ő is azt formázza, maradt volna otthon, gazdálkodott volna. Nemhiába nem akartam vömnek ... Én a lányomnak nem tanyasi életet szántam. Szegény lányom. — S csak mondja, mondja nagy szomo­rúságát. — Nézze kedves, itt a levél. „Édesanyám, Édes­apám ! Nagy örömet írok ... János megkapta a szamarát! Van öröm! Mint egy gyerek, úgy örül. Anyám, ha van kis megtakarítottja, küldje el. Se­gítsen. Most igen kiköltekez­tünk ...” — Na látja, hát ilyen bolond lett ez a mi ve- jünk... Mosolygásomon megbotrán- kozik. — Na ugye, maga is kine­vet. Oszt még azt írják, lejön­nek vele a nyáron! Kinevetne az összes ismerős. Hát csak ne jöjjenek. Itt vagyok én in­kább. Pedig nehezen mozdu­lok ki... Már Pesthez közelgünk. Túl vagyunk Pilisen, Monor, Üllő állomások mellett suhanunk el. Vecsésnél az ablakhoz ha­jol, s úgy mondja. — Itt laknak. Rálátnak Pest­re. Vecsés már Pest, azt mond­ják ők. VÁCI A PEST MEGYEI H í R LAP. K Ü LÖN KI ADÁS A XXXII. ÉVFOLYAM, 44. SZÄM 1988. FEBRUAR 22., HÉTFŐ A Szob—Sturovo kapcsolat (1.) Huszonöt éves a határállomás A vasúti pénztáros után a jegyvizsgáló az első ember, akivel az utasok találkoznak. Felvételünk Markovics Sándort örö­kítette meg, aki maga is tudja, hogy sok száz ingázó dol­gozó hangulatát milyen nagymértékben befolyásolja a ka­lauz felkészültsége, magatartása. (Vimola Károly felvétele) A két fontos vasúti átmenő­hely Szob és Sturovo kapcso­latának mibenlétéről kívánjuk tájékoztatni az olvasót, éspe­dig úgy, hogy bemutatjuk a vasút és a gazdaság fejlődésé­nek kölcsönhatásait. A dolgok jobb megértése ér­dekében egy kis történeti visz- szatekintéssel kezdjük, mégpe­dig 1945-től haladva az idő­ben napjainkig. S mert a köz­lekedésnek, a fuvarozásnak egy speciális ágáról van szó, témánkban megszólaltattuk Kark Istvánt, a Budapesti Vasútigazgatóság üzemviteli igazgatóhelyettesét. Ö a kö­vetkezőket mondta el, kérdé­seinkre válaszolva: — A felszabadulás után a termelés beindulásával rend­kívüli mértékben megnöve­kedtek a MÁV áruforgalmi feladatai, különösen a szocia­lista országok egymásközti ke­reskedelmében. Már akkoriban is az egyik legjelentősebb át­menet volt vasúti kocsikon az észak—déli irányú, Sturovo (Csehszlovákia) és Curtici (Ro­mánia) között. Ezen a vonalon szállítottuk és szállítjuk ma is az NDK-ban, Csehszlovákiá­ban. Lengyelországban, vala­mint Romániában és Bulgá­riában. továbbá a hazánkban feladott árut. A forgalom nö­vekedése az ötvenes évek vé­gére, a hatvanas évek elejére olyan mértékű lett, hogy a vasúti munka lassúsága, á vas­úti kapacitás már gátjává vált a zavartalan áruszállításnak, s a tervfeladatok megvalósítá­sának a többi országban is ke­rékkötőjévé vált. Ezért a csehszlovák és a magyar közlekedési kormány­zat a hatvanas években össze­ült, hogy megkeressék a for­galom gyorsításának lehetősé­geit. így jutott el a két kor­mány a közös határállomás létrehozásának gondolatától a gyakorlati megvalósításig, ami később a vasút feladata lett, a rendelkezések értelmében. Az első ilyen közös határállo­más (megelőzve Sturovót) 1961-ben nyílt meg a CFR és a MÁV (a román és a magyar vasutak) kezelésében. Azt kö­vette 1963-ban a sturovói CSD—MÁV közös határállo­más megnyitása. Azóta több ilyen közös határállomást hoz­Sebesen öltözni kezd. Pe­ronra cipeljük a batyukat. Be­futunk Kispest vasútállomás­ra. S míg lesegítem az én ked­ves útitársam, zajos fogadta­tásban részesíti egy elegánsan öltözött, nagyon kellemes há­zaspár. ölelik a méltatlanko­dó mamát, aki azzal kezdi: elhozta, amit kértek. — Na de ilyent, na de ilyent! — mondta egyiknek is, másiknak is ... — Anyám, nemsokára visszaadjuk. Ne féljen. János olyan boldog! — Boldog? Bolond az' lányom, aki örül a szamarának. Oszt még Debrecenbe is lehozná! Míg a mozgólépcsőn mint játékos, durcás gyerek indul a mama velük — János cipel. Jobbról is, balról is tele a ke­ze. Hátraszól. — Vigyázz a mamára! Ho­va tetszik? — kérdi —, mert szívesen elvisszük ... Vecsés- re megyünk ... — Megköszö­nöm. ö visszafordul a kedves vendéghez: — Mama drága, jöjjön csak, ott parkolunk. De mi ez a sok csomag? — Mi, fiam? Kukorica, kor­pa a szamaradnak. — Benzin kell annak, anyám! Most már én is velük együtt nevetek. Fekete Gizella tunk létre, a jó tapasztalato­kat követve. Például Rajkán és Komáromban van közös magyar—csehszlovák határál­lomás, ám a kettő alig-alig éri el Sturovo határforgalmát. — Mi a közös határátkelő­hely előnye a korábbi kettős állomásokkal szemben? — ve­tettük közbe a kérdést. — A közös határállomás legnagyobb előnye a határ- forgalmi technológiában je­lentkező időmegtakarítás: Pél-' da erre a múlt, hogy amíg Sturovo és Szob állomásokon külön-külön végezték el a vasutasok a szükséges művele­teket, általában 6, hat és fél órába került, amíg a vonat elindulhatott az utat folytat­va, a következő vasúton. Ez az idő a közös határállomás üzemeltetésével a felére csök­kent. Ez óriási eredmény, ha tudjuk, hogy például az ötvenes években az állomáson 10—12 vonatpár ment át a CSD, illetve a MÁV vasútvo­nalai irányában, s a hetvenes évek közepére ez a szám 30 vonatpár fölé emelkedett. Az így megnövekedett forgalmat tehát csakis a közös, a cseh­szlovák és a magyar vasutak által egyszerre, egy időben végzett munkával lehetett za- váratlanul s a korábbinál fele­annyi idő alatt lebonyolítani. Ezért folyik párhuzamosan a két műszaki kocsiszolgálat munkája, a vonat átadása-át- vétele, a belső fuvarokmányok kezelése, egyeztetése, a vám­szervek tevékenysége. — A sturovói határállomás munkáját négy fő tevékenysé­gi körre oszthatjuk. Ebből az egyik a műszaki munka, amelynek lényege, hogy a sze­mély- és áruszállítás biztonsá­gosságáról gondoskodunk. A másik munkaterület a keres­kedelmi tevékenység, ami az áru biztonságos továbbítását, valamint az egyes országok, fuvaroztatók érdekeinek kép­viseletét öleli fel. A következő munkaterület a vámszerveké, s a negyedik az említett kocsijavítás, amit a CSD és a MÁV dolgozói is elvégeznek. S mint koráb­ban már említettem, Sturovó- ban a MÁV-kirendeltség veze­tője irányítja a magyar vas­utasok munkáját a MÁV Bu­dapesti Igazgatóságának útmu­tatásai alapján, a kirendelt többi dolgozó Szob vasútállo­más létszámába tartozik. Lát­ványosan növekedett a lét­szám is a közös határállomás 1963-as megnyitása óta. mert kezdetben 190 vasutasunk dol­gozott ott a CSD-vasút által kialakított épületekben, azóta a létszám mintegy négyszázra emelkedett. Napjainkban, a téli menet­rend idején 5 pár nemzetközi gyorsvonat, és 4 pár személy­szállító vonat közlekedik Bu­dapest Nyugati pályaudvar és Sturovo között, amelyek a váltásokat bonyolítják le, és a kishatárforgalom területére kilépőknek az utazási igényeit elégíti ki. A nyári vonatmenv- nyiség ennél jóval nagyobb: gvorsvonatpár 16, s mellette személyvonatpár 4 van, és mintegy harminc tehervonat- pár. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Ipoly-hídon naponta száz vonat közlekedik, ebből negyven vonat személyszállí­tó! — Összefoglalva az eddigie­ket: a közös határállomás nemcsak a vasutasok között erősítette a munkakapcsola­tot, hanem a határőrség, a vámőrség és különböző intéz­mények között is, amelyek Szob és Sturovo között tevé­kenykednek. Rendszeres mun­kaverseny folyik Szob és Stu­rovo határállomások között, az előző két évben Szob volt a nyertes, az idén, a tavalyi teljesítmény kiértékelése alap­ján Sturovo, igaz, a pontozás­ban csak tizedekkel került előbbre — adott részletes tá­jékoztatást Kark István, a Budapesti Vasútigazgatóság igazgatóhelyettese. Végezetül arról beszélget­tünk, hogy Sturovo határállo­más dolgozói a régi szobi já­rás északi kerületéből valók, tehát mezőgazdasági területről származnak. Ezzel az informá­cióval pedig tudtunkra adta az igazgatóhelyettes, hogy a vas­útra, mint potenciális foglal­koztatóra, számíthatnak azok, akik a gazdaság más terüle­tein a létszámcsökkentés miatt új foglalkozást kell, hogy vá­lasszanak maguknak. Aszódi László Antal Jubiláló tanintézet Kérés a volt diákokhoz A váci Közgazdasági Szak- középiskola (Vác, Géza király tér 8.) ez év május 21-én ün­nepli fennállásának 50. évfor­dulóját. Az iskola igazgatósága ké­ri a volt diákokat, akik ren­delkeznek az iskola történeté­vel kapcsolatos dokumentu­mokkal (oklevél, évkönyv, pá­lyázat stb.) kölcsönözzék azt az iskolai kiállítás idejére. A fél évszázados jubileum kapcsán a tanintézet évköny­vet ad ki, melyet az iskolatit­kárnál a volt tanítványok előjegyeztethetnek. A szervezőbizottság közlése szerint a jubileumi ünnepség tervezett időpontja: május 21., szombat. ISSN 0133—2758 (Váci Hírlap) Lapozgató Hírneves váciakról könyvben, plakáton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents