Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

A kényelem ára címmel egyik isaszegi olvasónk pana­sza nyomán közöltünk rövid cikket január 22-én. Az arra érkezett választ jelentéktelen rövidítéssel az alábbiakban közöljük: Az úgynevezett önerős gáz­vezeték-építések beruházója minden településen a helyi tanács, illetve az általa meg­bízott beruházó vállalat. Isa- szegen a beruházás lebonyolí­tója a nagyközségi tanács. A TIGÁZ az építési folyamat­ban a sor végén áll, ha az építés befejeződött, az engedé­lyezési eljárások lezajlottak, akkor a gázelosztó-vezetékek gáz alá helyezését elvégzi, il­letve megkezdi a lakossági beüzemeléseket. A TIGÁZ te­hát nem ígérhetett időpontot a gázbekötésre, mivel erre le­hetősége sem volt. Az 1987. évi megyei gázve­zeték-építési munkák koordi­nálását a TIGÁZ az összes ér­dekelt helyi tanáccsal elvégez­te, majd azt követően egyezte­tett a megyei tanáccsal is. Az egyeztetésekről jegyzőkönyvek készültek. A TIGÁZ minden esetben kérte a beruházókat, hogy épí­tési munkáikat úgy koordi­nálják, felügyeljék, hogy 1987. október 1. után elosztóvezeté­ki üzembe helyezéseknél a TI­GÁZ nem tud garanciát vál­lalni a lakások az évi beüze­melésére a munkák nagymér­tékű torlódása miatt. Megál­lapodásaink ellenére 1987 IV. negyedéve elején a TIGÁZ gö­döllői üzeme a tervezett elosz­tóvezeték üzembe helyezések­nek még csak 14 százalékát tudta elvégezni az építési ha­táridők csúszása miatt. A lakosság mielőbbi gázellá­tása érdekében minden gáz­elosztó-vezetéket hatósági en­gedély nélkül, saját felelős­ségére, próbaüzemi jelleggel helyezett üzembe a TIGÁZ, élve a kerületi bányaműszaki felügyelőség létesítési engedé­lyeiben adott 60 napos próba­üzemi engedélyadás lehetősé­geivel. Szerelőink 1987. utolsó ne­gyedévében munkanapokon reggeltől estig, szabadnapokon megállás nélkül, 200 Százalék feletti havi teljesítményekkel végezték munkáikat, csak így tudtuk elérni, hogy a rendszerek gáz alá helyezése után legkésőbb 1-2 héttel be tudjuk üzemelni a lakások gázfogyasztói rendszereit. Említi az újságíró a csúszó­pénzt is, konkrét meghatáro­zás nélkül. A gázelosztó-vezetékek be­üzemelésére a szükséges en­gedélyezési eljárások után a TIGÁZ gödöllői üzemigazgató­ságának főmérnöke ad utasí­tást. Ebben az eljárási folya­matban a csúszópénznek nincs és nem is lehet szerepe, mi­vel ilyen engedély nélkül nincs mód a gázelosztórendszerek gáz alá helyezésére. A lakások beüzemelésére szerelőink a hibafelvevő által kitöltött, az irányító művezető által aláírt munkautalvány- nyal mennek ki, ha az előze­tes engedélyezési eljárások már megtörténtek. Megjegyez­zük, hogy az úgynevezett en­gedélyezési eljárásokat orszá­gos érvényű jogszabályok rögzítik. Megvesztegetésnek, csúszópénz adásának egysze­rűen nincs értelme ebben a helyzetben, mivel egy üzeme­lő rendszernél a nem megfe­lelő szerelői magatartás né­hány napos elcsúszást tud csak eredményezni. Megjegyezzük, hogy minden év hasonló időszakában érke­zett 1—2 ilyen bejelentés úgy­nevezett csúszópénz adásáról, elfogadásáról, azonban egyet­len ilyen esetet sem tudtunk még érdemben kivizsgálni, mivel a bejelentések az újsá­gukban szerepeltetetthez ha­sonló konkrét meghatározá­sok voltak, név, cím, összeg nélkül. Az újságíró leírja, hogy el­mentünk az illetékesekhez . .. Kijelentjük, hogy 1986 őszétől — így 1987-ben sem — egyet­len újságíró sem jelent meg a TIGÁZ gödöllői üzeménél ilyen kérdések tisztázására. Feltesszük a kérdést, hogy kit tartanak és miben illetékes­nek cikkük kapcsán? Mi a fel nem tett kérdésekre részben válaszoltunk jelen levelünk­ben és elhisszük, hogy az új­ságíró valóban ablakon kinéz­ve, fűtött lakásban elmélked­ve írta meg cikkét. A cikk megjelenésének napján megjelent üzemünk­nél Darkó Mihály, Isaszeg, Kossuth utca 34. szám alatti lakos és közölte, hogy a cikk­ben szereplő panaszos ő sze­mélyesen. Tájékoztatásul közöljük, hogy lakásában a szerelés 1987. december 19-én készült el, ekkor történt a használat­bavételi eljárás. Kéményseprő engedélyt még eddig nem szerzett be a panaszos, ez be­üzemelést gátló tényező. Az utcában a ház előtt megépült gázelosztó vezeték beüzemelé­se (próbaüzem!) 1988. január 19-én történt meg, akkor volt az elosztóvezeték, illetve a dokumentáció olyan állapot­ban, hogy a próbaüzemi enge­délyt ki lehetett adni. Összefoglalva mondaniva­lónkat megállapítjuk, hogy a cikkben leírtak az újságíró tájékozatlansága miatt nem feleltek meg a valóságnak és tévesen informálta így olvasó­táborát a lap. A jövőben is arra törek­szünk, hogy a beruházókat, kivitelezőket olyan munkára serkentsük lehetőségeink sze­rint, hogy a sajnos már meg­szokott év végi rohammunká­ra, és az ezzel járó fogyasz­tói panaszokra ne kerüljön sor. Nem állíthatjuk azt. hogy eddigi munkánk során nem követtünk el hibákat és azt sem ígérhetjük, hogy a jövő­ben a gázszolgáltatási tevé­kenységre nem lesz panasz. Azt a fajta beállítást azonban, amit az újságcikkben tett a cikk szerzője, visszautasítjuk. Lippai János szolgáltatási üzemvezető TIGÁZ ★ Ismét egy magyarázat, mint már évek óta annyi. Á régi panaszokat kár fölhánytorgat- ni, az újak majd csak ezután következnek. Annyit azért szükségesnek tartunk hozzá­fűzni, hogy válaszában Lippai János pontatlanul idéz, illet­ve hiányosan. Szó szerint ezt írtuk: Mi elmentünk az ille­tékesekhez, akik megmagya­rázták, hogyan is van ez. Ma már nem megyünk az illeté­kesekhez. Ezek után fölösle­gesnek érezzük kijelenteni, hogy egyetlen újságíró sem jelent meg a TIGÁZ gödöllői üzeménél... Mi készséggel el­hisszük, hogy csúszópénz adá­sának egyszerűen nincs értel­me. De azt is tudjuk, hogy az érdekeltek évek óta ilyesmiről beszélnek. A TIGÁZ üzemve­zetője a konkrétumokat is szá­mon kéri. Mit lehet erre mon­dani ? A csúszópénzt általá­ban nem a nagy nyilvánosság előtt adják át. Benne van a nevében: egyik kézből át- csússzan a másikba, taps, öle­lés és gratuláció nélkül... Három kívánság Három kívánság címmel tart közös gyermekműsort a 100 Folk Celsius együttes és Esz­ményi Viktória március 26-án a városi művelődési központ­ban. Belépődíj hatvan forint. XV. ÉVFOLYAM. 44. SZÁM Megtartotta februári ülését a városi tanács végrehajtó bi­zottsága. A testület tájékozta­tót kapott a Budapesti Geodé­ziai és Térképészeti Vállalat gödöllői kirendeltségének munkájáról, beszámolót a vb 1987. évi ellenőrzési tervének végrehajtásáról. Ezután dön­töttek a magánlakásépítés és -vásárláshoz adható kölcsö- nökről és szociális támogatá­sokról, a helytörténeti gyűjte­mény igazgatójának személyé­ről, valamint a közművezeté­kek megépítése után jelentke­ző fogyasztók hozzájárulásá­nak mértékéről. Végül két életjáradék emelésének mérté­kéről határoztak. Három jelölt Ismeretes, hogy a helytörté­neti gyűjtemény vezetője nyugdíjba mént. Helyének be­töltésére pályázatot írtak ki. A pályázatok előzetes értékelésé­re ideiglenes bizottságot állí­tott föl a vb. A pályázatra nyolcán jelentkeztek, Gödöllő­ről, a körzetből, valamint tá­volabbi helyekről. Az ideigle­nes bizottság az írásos anya­gok tanulmányozása után úgy döntött, hármukkal folytatnak személyes beszélgetést, s azt követően terjesztik elő javas­latukat a végrehajtó bizottság­nak. A három jelölt személyes meghallgatása nyomán sorren­det állítottak föl közöttük, amit rövid jellemzés kíséreté­ben hoztak a testületi ülésre. Az ideiglenes bizottság veze­tője részt vett az ülésen, a vb tagjainak módjukban állt az írásba foglaltakat további in­formációkkal kiegészíteni. A kérdések, vélemények elhang­zása után szavaztak. Heten voksoltak Varga Kálmán mel­lett, a többi három szavazat a másik két jelölt között oszlott meg. Varga Kálmán korábban a városi művelődési központ he­lyettes igazgatója volt. A deb­receni Kqssuth Lajos Tudo­mányegyetem Bölcsészkarán végzett, történelem, népműve­lő szakon, 1981-ben. Kinevezé­se azonnali hatályú. Az újdon­sült igazgató tervei között el­ső helyen a gyűjteményben fölhalmozódott anyag feldolgo­zását, nyilvántartását említet­te, ami óriási munka, legalább két évet vesz igénybe. Felfo­gása szerint az intézmény nem lehet zárt világ, sziget, hanem politikus hely, amely elősegíti a történelmi, a magyarságtu­dat fejlesztését, erősítését. A rákötés ára A választáshoz annyit még, hogy az ideiglenes bizottság nem Varga Kálmánt sorolta az első helyre, s az ülésen ott volt a másik két jelölt is. Gödöllőn nyolc éve építenek gázvezetéket. Eddig 116 kilo­méternyi a hálózat hossza, amely zömében magántársasá­gok kivitelezésében valósult meg. Mindig akadnak olyanok, akiket utólag szeretnének rá­kötni a vezetékre. Ennek az a feltétele, hogy az arányos hoz­zájárulás összegét fizessék meg. Mértékét nem olyan egy­szerű megállapítani, hiszen a társaságok tagjai társadalmi munkát is végeznék, amelyet nehéz számszerűsíteni. Idő­közben többször emelkedett a vezetéképítéshez nélkülözhe­tetlen anyagok, szerelvények ára, az építési költségek nem­különben. Ha tehát az utóla­gos bekötőktől csak az eredeti összeget kérnék, sokkal kedve­zőbben juthatnának gázhoz. Mindezt figyelembe véve, úgy határozott a végrehajtó bizott­ság, hogy az 1988. január 1- jéig épített vezetékekre utóla­gosan rákötök huszonötezer forint hozzájárulást fizetnek. Vízvezetéket is építenek tár­sasági formában. Az arra utó­lagosan csatlakozók tizenhat- ezer forintot kötelesek fizetni. Postai megállapodás A tanács végrehajtó bizott­sága még 1977-ben kötött élet- járadéki szerződést dr. Kampis Antallal és dr. Kampis Antal- néval. A járadék összegét ak­kor 3500 forintban állapították meg, amit évente két százalék­kal. havi száz forinttal emel­1988. FEBRUÁR 22., HÉTFŐ Itt volt már az ideje egy alapos felújításnak a gödöllői 20-as boltban. Nem véletlen, hogy tizennyolc naposra ter­vezték a munkát, volt bőven tennivaló. A felújítási munkák idején mindennapos szemlélő­je voltam az üzletnek, érde­kelt, hogyan haladnak aZ ipa­rosok. Az utolsó napon, mi­előtt a 20-asba látogattam vol­na, elmentem az 50-esbe, a Stromfeld-lakótelepi élelmi­szer-áruházba. Ismert, hogy a város legna­gyobb alapterületű és a legna­gyobb forgalmú üzlete. Bre- zovszky Gyula üzletvezető el­mondotta, hogy minden rend­be ment, az igényeket ki tud­ták elégíteni, sőt tejből, ke­nyérből sokat is rendeltek kezdetben. Az áíész-áru- ház élelmiszer-osztályát Szívós Lászlóné vezető szerint nem érte váratlanul a 20-as üzem­szünete, mert Tamás Rezső vezetővel előre megkonzultál­ták, hogy a munkák idején milyen forgalomra számíthat­nak. Hétfő és szombat volt ne­hezebb, akkor nagyon meg­nőtt a forgalom, érezték a 20- as hiányát. Csütörtökre minden készen volt, a feltöltés megtörtént, a pénztárosok gépeiket tiszto­gatták, az üzlet dolgozói teljes eröbedobással azon munkál­kodtak, hogy péntek reggelre a meghirdetett időben nyit­hassanak. Érdemes belelapozni jegyze­teimbe. A rövid ideig tartó munkáról elsőnek a kerepes- tarcsai költségvetési üzem dol­gozói vonultak el. Kőműves- és burkolómunkát végeztek. Nyomukba érkeztek az ÉKV karbantartói, akikre ugyan­csak sok munka várt. A csa­patot nagyon jól fogta össze Pákozdi Imre. Asztalos, festő s mázoló, villanyszerelő, laka­tos, berendező tartozott a csa­patba. Az utolsó negyvennyolc órában felvonultak a dekorá­ciósok, és az árazok Bíró Ádám vezetésével. Péntek reggel 6 órákor nyi­A falu néphagyománya Sej, Szada falu címmel je­lent meg néprajzi olvasó­könyv, amely arra is jó, hogy segítségével játékokat, mon- dókákat, népdalokat és szoká­sokat tanítsanak meg a gyer­mekeknek, így is tovább él­tetve azokat a mai korban. A tavasz, nyár, ősz, tél keretbe foglalt anyagot fényképek il­lusztrálják, amelyek meg­könnyítik a színpadon való megjelenítést. A szadaiak ar­ra is vállalkoznak, hogy kí­vánságra a faluházban élő be­mutatót tartanak. A könyvben leírt teljes énekes anyagról a városi mű­velődési házban hangfelvételt készítettek. Ennek első része már átmásoltatható a ház stú­diójában. A könyv a szadai művelődési központban kap­ható. tottak és az üzlet hatmilliót érő árukészlettel várta vásár­lóit. A 20-as harminchárom dolgozója, élén Tamás Rezső­vel és a négy helyettessel de­rekasan helytállt. A belépő vásárlók elbűvölve vették bir­tokukba a tiszta, friss illatot árasztó és áruval telipakolt üzletet. Igaz, nem bővült a terüle­te, a bolt mégis mintha meg­nagyobbodott volna. Amikor végigpillantottam, eszembe ju­tott az alig két éve oly sokat vitatott új áruház gondolata. Mennyit is beszéltünk róla, hol, mikor és mennyiért épül majd. E terv csak terv ma­radt, de legalább a 20-as most megteszi a magáét. A piacra ezúttal nem egye­dül mentem, társam volt Ko­vács Lászlóné, a városi tanács piacfelügyelője. Szívügye a lakosság ellátása, hogy a piac az igényeket kielégítse. Saj­nos az őstermelők a vásárlók javára nem befolyásolják az árakat. Sőt, a tapasztalat azt mutatja, hogy mielőtt az áru­sítást megkezdenék, végigjár­ják a piacot, informálódnak a kereskedők árai felől. Ha nem is drágábban, de azonos áron árusítanak. Ott jártunkkor az árak a kö­vetkezőképp alakultak: gyö­kér 25, zeller 24, sárgarépa 14, vöröshagyma 20, lila hagyma 22, karalábé 20, kel- és fejes káposzta 12, burgonya 18—22, alma 12—28, sütőtök 10, salá­ta 12, spenót 60, gomba 110, laskagomba 85, paradicsom 260, uborka 240, savanyú ká­poszta 24, savanyúság 40, pi­ros retek csomója 18. A tojás 2,60. Csiba József Mozi Asz. Színes olasz filmvígjá­ték. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Adózás, tréning nélkül Államosított társadalom A szellem kiszabadult a pa­lackjából. Valamennyien adó­zunk, hacsak nem minimális a jövedelmünk. Vagyis a leg­ritkábban adózunk tisztelettel. Inkább a pénzünkkel. Ennek ellenére rövid tapssal fejező­dött be dr. Kupa Mihály elő­adása és fóruma a minap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Nem azért, mert valamennyi kérdésre immár egyértelmű a válasz, inkább annak elismeréseként, hogy a résztvevők őszintének érez­ték a kérdés-felelet játékot. Dr. Kupa Mihály február | elsejétől már a költségvetési reform előkészítésével foglal­kozik, a meghívón még az adótitkárság vezetőjeként sze­repelt a neve. Elöljáróban le­szögezte: nem a szabályozáson múlik jövőnk. Hosszú ideje kerülgetünk alapkérdéseket, mint például a vállalatok sze­repe a gazdaságban, a tulajdo­ni, tulajdonosi viszonyok hely­zete, változása. A végén mondta: az adóreform fő haszna az lehet, hogy elkülö­níti az államtól az állampol­gárokat, a vállalatokat. Más megfogalmazásban az elmúlt évtizedekre az volt a jellem­ző, hogy az állam államosítot­ta a társadalmat. A viszo­nyok rendezésével elérendő, hogy a szereposztás módosul­jon, vagyis több legyen az ér­demi beleszólásunk az állam működésébe. Elmondta, egy év kellett volna ahhoz, hogy az új adó­zást megszokjuk, betanuljuk. Erre a tréningre azonban nem volt, nem maradt időnk. A nyitó- és zárógondolatok között kérdések sokasága fir­tatta az adózás technikáját. Hallottunk a szellemi tevé­kenység, a szerzői jogi véde­lem alá eső ügyek adózásáról, a költségelszámolás lehetősé­geiről. Kiderült a külső szem­lélő számára, hogy milyen sokféle forrásból juthatnak jö­vedelemhez az egyetemen dol­gozók, kutatók, oktatók. Sok a bizonytalanság, több esetben a válaszadó arra kérte a hall­gatóságot, hogy máshol is ér­deklődjenek a pontos felvilá­gosítás végett. Igaz, hogy az adózás szem­pontjából az a legegyszerűbb, ha mezőgazdasági kistermelés­be fognak az oktatók is, ám ebbe bizonyára nem nyugod­nak bele és megkeresik a megoldást gondjaikra. A fórum résztvevői magán­problémáikon túl arra is kí­váncsiak voltak, hogy nem okoz-e teljesítmény-vissza tar­tást a személyi jövedelemadó. Dr. Kupa Mihály erre azt vá­laszolta, hogy a társadalom körülbelül tizede rendelkezik olyan vagyonnal, hogy inkább ahhoz nyúl. A túlnyomó több­ség számára nincs választási lehetőség, gazdasági kényszer­ben vannak. Megjegyezte, hogy amennyiben az emberek a jö­vedelmükből adóznak, teljesít­ményük szerint követelik majd pénzüket. Még egy érdekes kérdést említünk: hogyan képzelik el a gazdaság élénkítését? A válasz: szétszórtan, vegyesen található a gazdaságban egy egyharmadnyi egészséges rész. Ha elengedjük a fékjeiket, ta­lán kirántják az országot mai helyzetéből. De nem úgy, hogy közben mindenki felül a sze­kérre. Nem a támogatás a fej­lődés mozgatórugója, hanem ott van előrelépés, ahol szorul a hurok. —bg— A végrehajtó bizottság tárgyalta Áprilisban jön a konténer nek. Kampis Antalné most ké­réssel fordult a testülethez, hogy az áremelkedések és az életkörülmények romlásának ellensúlyozására legalább a mindenkori nyugdíjemelés mi­nimális összegével fejeljék meg járandóságát. A testület — mérlegelve a körülménye­ket, a kérelmező nyugdíjának összegét — úgy foglalt állást, hogy ezentúl is évi kétszáza- léknyi az emelés, aminek ör.z- szege nem lehet kevesebb havi száz forintnál. Csupor Zoltán tordasi plébá­nossal a múlt év októberében kötöttek életjáradéki szerző­dést a Csupor-gyűjtemény át­adásának fejében, aminek ösz- szege havi háromezer forint. A testület döntése szerint ezt is emelik, havi száz forinttal. A megemelt Összeget mindkét esetben március 1-jétől folyó­sítják. A testületet befejezésül arról tájékoztatta a tanács elnöke, hogy a harmadik konténeres telefonközpontot várhatóan áprilisban állítják föl. Megál­lapodást kötöttek a postával a város telefonhálózatának fej­lesztésére kidolgozandó tanul­mánytervről. A gimnázium építése jó ütemben halad. No­ha már csak öt hónap van hát­ra az átadásig, a szakértők szerint az épület befejezhető- nek látszik. KP. Agráregyetem Makovecz-előadás A magyar kulturális múlt címmel Makovecz Imre Ybl- díjas építész tart előadást a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen február 22-én, hét­főn délután fél három órai kezdettel. A helyszín a IV. elő­adó. Bag Falugyűlés Falugyűlés lesz Bagón feb­ruár 23-án, kedden este hat órakor a helyi Dózsa György Művelődési Házban. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Filmesztétika pedagógusok­nak, 15 órakor. Kortárs filmklub: Vidéki vasárnap, francia film, 19 órakor. Magyar filmek múzeu­ma: Szeressük egymást, ké­szült 1940-ben, 17 órakor. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal Eleven képről rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. Kereskedelmi őrjárat Elkészült a 20-as bolt Válasz cikkünkre Kétszáz százalék fölött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents