Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

8 1988. FEBRUAR 29., SZOMBAT Tökéletes bányarekultiváció Begyógyítani földanya sebeit Hazánkban hfre-neve, be­csülete van a bányászatnak, de bajok vannak az azzal kapcso­latos rekultivációval, vagyis a művelés előtti természetes ál­lapot visszaállításával! Külö­nösen igaz ez a téesz-bányá- szat esetében, hiszen elég gya­kori, hogy egy-egy gazdaságot kihúz pillanatnyi szorult hely­zetéből az ,új bánya nyitása, ám a rekultivációra általában már nem marad elég pénz. Az ilyen elhagyott sóder-, homok- és agyagbányák aztán előbb- utóbb illegális, olykor legális hulladékgyűjtőkké válnak. Ezúttal egy olyan bányamű­velési technológiáról, s olyan tökéletes rekultivációról adha­tunk számot, ami akár iskola­példa is lehetne. Ez a gödi Du- namenti Tsz és az Alagi Ál­lami Tangazdaság bányászati gazdasági társaságának nevé­hez fűződik. Részletes tájékoz­tatást a gazdasági társaság fő­mérnöke, Sáfár Iván adott. — Megbízást adtunk arra egy Ybl-díjas kollégának, hogy olyap komplex tervet készít­sen el. a rekultivációról és a leendő szabadidőközpontról, amit magasabb fórumon is bemutathatunk. Elképzelé­seink, terveink szerint előbb kialakítunk itt, Dunakeszin a ma meg működő kavicsosztá­lyozó szomszédságában és részben a helyén másfél kilo­méter hosszú és 200 méter szé­les szabad vízfelületet, ami majd nemzetközi motorcsó­nakversenyek rendezésére is alkalmas lesz. Az év közepéig befejezzük a bányató bővíté­sét, mert addigra tudjuk áthe­lyezni a munkánkat ma még akadályozó közműveket, gáz- és villanyvezetékeket, telefon- kábeleket, s egy szennyvízcsa­tornát. Itt a termelést egyéb­ként jövő év végéig befejez­zük, mert a sódervagyon kime­rült. — A szabadidőközpontot Ma még a mindennapok feladata a nagy állami építkezések, (mint a káposztásnftgyeri is) kiszolgálása, többek között ros­tált, mosott sóderrel. (A szerző felvétele) több lépcsőben kívánjuk ki­alakítani. Lesz benne ezer sze­mélyes autóskemping, kötél- vontatású vízisípálya, műjég­pálya, ezer gépkocsit befogadó autósmozi, áruház, vendéglátó helyek, szállodák, tenisz-, ko­sárlabda- és golfpályák, strand napozóval, és más sportlétesítmények. Mindez részben a felépülő káposztás­megyeri lakótelep, Dunakeszi és körzete lakosságának kultu­rált pihenését, sportolását szolgálja majd. A korábbi ló­versenypálya és a vitorlázó re­pülőtér is bekapcsolható lesz terveinkbe, sőt a Hungaroring is, mert a 2-es főútvonalat a tervek szerint összekötik az M3-as autópályával, s ez az út­vonal keresztülmegy a mi te­rületünkön is. Ugyancsak sze­rencsénk, hogy a szomszédsá­gunkban van a dunakeszi hű­tőház, amelynek fölös kapaci­tása van, így a műjégpálya lé­tesítése sem marad csupán álom, annak megvalósítására külön gazdasági társaság ala­kul, aminek intézőbizottsága már az év végén munkához lát. — Miből telik mindenre? — A beruházás egy részét mi magunk végezzük el, ami­hez mintegy másfél milliárd forintra lesz szükségünk. De már jelentkeztek partnerek is, így a Hitel Bank, a Coopin- vest, a Lapkiadó Vállalat, az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat és más hazai és külföldi tőkeerős cégek és vállalkozók. A vízisípályát az az NSZK- beli vállalkozó készíti el és üzemelteti majd, aki ilyen rendszerűt már kialakított a Balatonon. A teljes beruhá­záshoz a másfél milliárd fo­rintot természetesen csak lép­csőzetesen lehet majd előte­remteni, illetve befektetni, Ahogy az egyes ütemek el­készülnek, s funkcionálnak, a tiszta bevételből lehet majd a tervek további megvalósításá­ra pénzt befektetni. Aszódi László Antal Felszedik a fülest, s időben kiszállnak Cápák a bírósági tárgyaláson Emberek a bírósági tárgyalóterem padsoraiban: kócos joghallgató, kíváncsi nyugdíjas, jegyzetelő újságíró, síró feleség. Mostanában azonban bővült a sor: a hallgató­ság között megjelent a gazdasági élet cápája. Arany pe­csétgyűrűje van, magabiztos és figyel. Közben a vádlott bizakodóan tagad, ahogy ez már a vádlottaknál többnyire szokás. A cápa nem jegyzetel, nyilván fejben képes megjegyezni mindent, azonkívül a jegyzet esetleg bizo­nyíték lehet arra, hogy ő itt most mire kíváncsi. Beugrott a gomb Múltkor, tárgyalási szünet­ben odaléptem egy ilyen cá­pához. — Rokon? — kínáltam ci­garettával. A válasz tökéletes üzleti mosoly. Leheletnyire meghajolt, elfogadta a ciga­rettát, de a felelete olyan si­ma volt, hogy ettől lett gya­nús. — Nem! Dehogy rokon... Ah! Csak ugye néha ráérek, és a mai gazdasági életben érdekes lehet egy ilyen, per. — Vagyis tanulságos? — próbálkozom tovább óvatosan. Amíg megfontolta a választ, az időt húzva visszakérdezett: — Talán... ön is? — Igen! — feleltem rá la­zán, pedig dehogy vagyok én is... azt sem tudtam, kinek kellene lennem. De kaptam az újabb kérdést — Kisvendéglő? —i Nem! — válaszoltam egy kiscserkész őszinteségével. — Falatozó? De jő, hogy még egyet kér­dezett. Ettől beugrott a gomb: üzletembernek vél engem. Hát legyen: — lügenI Az elegáns úr megnyugo­dott: — Bizony, bizony el kell jár­ni az ilyesmire, hogy időben kiszállhassunk... Képzeletbeli portré Nocsak! Ezt nevezik lebu­kásnak, méghozzá egyetlen szó miatt! Még hogy kiszáll­hassunk?! Miből akar ez az ember egy bűncselekmény ta­pasztalatai alapján kiszállni? Meglódult a fantáziám, és a képzelet ceruzájával felvázol­tam róla magamban egy port­rét. Született: csúszópénzen. Üzleti értéke: kortalan. Ismer­tetőjele: kötéltáncosként le­beg a gazdasági jogszabályok betartása és a magas jövede­lem között. Minden lehetséges üzletre lecsapó cápa. Otthagytam a tárgyalást, és irány egy régi üzletvezető ba­rátom, aki sokszor okított már. Egyet kötött ki mindig cserébe: nem 6 mondtál — Igazad van! — helyeselt nekem. — Tényleg csúszópén­zen születtek ezek az ügyek, és az üzletemberek tényleg azért járnak a tárgyalásra, hogy okuljanak, s tudják, mi­kor kell kiszállni. Érdeklődve hallgattam gaz­daságunk új alakjainak ter­mészetrajzát Lebukott megkent — Vegyünk például öt jól menő üzletet, ahol mindig bő­ven van áru. Hiánycikk | is! Senki ne mondja, hogy ezért néha vagy rendszeresen nem vándorol egy-egy ipari árufor­galmi vezető zsebébe néhány ezres vagy mondjuk tízezer forint csúszópénz. Tudod! ? Valamit , valamiért! Nomár- most, ha egy ilyen megkent termelési vezető lebukik, ak­kor azok, akik tőle csúszópén­zért kapták a hiánycikket, egymást felváltva járnak a tárgyalására. Ez nekik felér egy akadémiával. Megtudják: mennyit szedtek ki a vádlott­ból, hogyan lehet kimagyaráz­ni a dolgokat, mikor, mire csap le az ügyész, hogyan véd a jó gazdasági ügyvéd... szó­val érted? ' Értettem. Egy kérdés azon­ban hátravolt: — Ha valóban baj van, nem késő még kiszállni? — A háborúban is nagyon fontos a pénz mellett a gyors információ. Annak birtokában már látható, hogy merre lehet lépni. A tárgyalások után rög­tön körbeadják a gyorshírt, hogy mi történt és hogyan le­het védekezni. Szóval a cápák eljárnak vádlottlesre. De ki jár el cá­palesre? Földessy Dénes Napi hat-hét kilométer kerékpáron A főzőnő házhoz viszi az ételt A gépkocsi óvatosan halad a csúszós úton Dabas felé. A csendbe burkolózó falvak né­mán hallgatnak. A borongós időben barátságtalannak tűnik a táj. Dabason, az Árpád ut­ca 14-es számú ház előtt áll meg at autó. Megzörgetjük a zöld kerítéskaput, válaszul egy fekete komondor ugatása fo­gad bennünket. A ház abla­kán félrebillentve a függönyt fekete fejkendős asszony szól ki, hogy kerüljünk beljebb. Koldanecker Józsefné, Kati néni a konyhában a tűzhely mellé tolja a hokedliket és hellyel kínál. Megjött az ebéd — Hallom, hogy Kati néni­hez is- a házi főzőnő jár... — Nem is tudom elmonda­ni, hogy milyen nagy öröm­mel fogadtam, amikor értesí­tettek a tanácstól, hogy min­den délben kapok meleg ebé­det, ingyen. Ráadásul idehoz­zák a lakásomra! Már évek óta nem tudom ellátni magam rendesen. Mióta meghalt sze­gény férjem, mintha egyik fe­lem megbénult volna. Hat gye­reket szültem, de öregségemre mégis magam maradtam. Et­tem is meg nem. is. Olyan rosszul esik az étel, ha egye­dül ül neki az ember. Mióta Marika idejár, engem mintha kicseréltek volna. Mióta is? — Fején megigazítja a kendőjét, kutat emlékezetében. — No­vemberben, mindenszentek­kor hozta az első meleg ebé­det. Csörömpölést hallunk az ud­varban. Zörögnek a lábasok, amint a kerékpárt a tornác ol­dalához támasztja a házi főző­nő. , — Megjött az ebéd, Kati néni! — mondja kedvesen Cyenesné Harminc Mária. Az ételhordót leteszi az asztalra, tányérokat vesz elő. Kiönti a húslevest, tálcára teszi a krumplis pogácsát, Mindennek tudja a helyét. Mindent ismer, mintha a saját otthonában volna. Pécsi példa — Tessék enni, Kati néni, mert kihűl a leves! S amíg Kati néni jóízűen falatozik, Marika fát hoz a kamrából, jól megrakja a tűzhelyt. Vizet hoz azután két kannával a kútról. Eleséget visz az álla­toknak. Teszi mindezt gyor­san, határozottan. Mire ki­ürülnek a lábasok, a legfonto­sabb házi teendőket is elvégzi. — Sietek, mert már Náncsi néni is megéhezett! Kati néni nem akar elenged­ni bennünket. Végre kibeszél­heti magát kedvére. Búcsúzás­kor kikísér a kertkapuig. Sze­líd mosollyal áll a zsalugáte- res ház előtt, s fehér zsebken­dőjével integet utánunk. Benézünk néhány pillanatra a 88 éves Farkas Józsefnéhez is. Ö is túl van már az ebé­den. A tűzhely szélén melen­geti vacsorára a húslevest. A nyolcvanéves Szőnyi Ist­ván is elismeréssel beszél Ma­rikáról. Már az elmúlt évben felvételét kérte az idősek in­tézetébe, de most, hogy gon­doskodnak róla, nem akar megválni otthonától. — Az országban Borsod és Baranya megye mellett a mi megyénkben működik ez a fajta szolgáltatás — tájékoz­Gigászi városközpont Gigászi építkezés terveit hozta nyilvánosságra Tokióban a Mitsubishi ingatlankereskedelmi cég. Nem kevesebbről van szó, mint egy új városközpont felépítéséről, Tokió egyik legfor­galmasabb üzleti központjában. A leginkább New York man­hattani városnegyedére emlékeztető terv szerint 30 év alatt 60 felhőkarcolót — átlag 200 méter magasságúakat — építené­nek a tokiói pályaudvar környéki belvárosi részre. Japánban egyáltalán nem szokatlan, hogy ha a világ épí­tészetében valami érdekeset, vonzót találnak, azt igyekeznek hasonló formában megvalósítani a szigetországban is. Ennék példája maga a tokiói pályaudvar, amely 1914-ben épült és kísértetiesen emlékeztet az amszterdamira. Az Eiffei-torony mása is megtalálható, csak éppen 7 méterrel magasabb és 3300 tonnával könnyebb, mint a párizsi eredeti. Az új városrészt 113 hektáron építenék fel. A jelenlegi iro­daházak helyét 40-50 emeletes felhőkarcolók foglalnák el. Ily módon az alapterület kihasználtsága a jelenlegi két és fél­szerese lenne. A mostani 270 ezer helyett pedig 470 ezer em­bernek tudnának munkahelyet biztosítani az új városrészben. Az építési költségeket 46 milliárd dollárra becsülik, azonban a járulékos infrastrukturális beruházások* összértéke megha­ladná a 100 milliárd dollárt. A főzőnő a levest adagolja Kati néni ebédre vár (Hancsovszki János felvételei) tat Sárközi Gyuláné, a Dabasi Tanács szociálpolitikai előadó­ja. — Olvastam a pécsi kez­deményezésről és elhatároztuk kollégáimmal, hogy mi is megpróbálkozunk vele. Na­gyon sok a magányos öreg a faluban, akik már a szociális otthonba sem tudnak eljárni, és azáltal, hogy a főzőnő a lakásukra viszi az ételt, még­is tudunk gondoskodni róluk. Voltunk Pécsett tapasztalat- cserén, és november óta már nálunk is működik a házi főző­nő. Gyenesné Harminc Mária tágas családi házban lakik. Délután egy órára már az ételhordókat is elmosogatja. A konyha ragyog a tisztaságtól, fáradtságnak semmi nyoma nem látszik rajta. Negyven forintból — Nagyon sok örömöm te­lik ebben a munkában — mondja mosolyogva. — Min­dig is nagyon szerettem főzni, s most. hogy ez lett a főfoglal­kozásom, minden fantáziámat beleadhatom. Figyelembe ve­szem az idős emberek étkezé­si szokásait, és annak'megfe­lelően állítom össze egy hétre a menüt. Falusi emberek, hoz­zászoktak a zsíros, fűszeres ételekhez. Most is zsírral fő­zök, de igyekszem soványabb­ra fogni a kosztot, mert mér­nem bírja a szervezetük a ne­héz- ételeket. Nagyon szeretik a főtt és kéjt tésztákat. Gyak­ran harmadik fogásként meg­lepem őket egy kis sütemény­nyel. Azért ügyesen kell osz­tanom, szoroznom, mert mind­össze negyven forintot kapok naponta egy személyre. — Miért vállalta? — Mindig érzékenyen rea­gáltam arra, ami körülöttem történt, amit láttam, hallot­tam vagy átéltem. Különösen az emberi kapcsolatok, embe­ri sorsok érdekeltek. Tudtam, hogy a faluban kik azok az öregek, akik egyedül élnek, akiket ritkán látogatnak. Gyakran elmentünk hozzájuk a kisfiámmal. Segítettünk ezt- azt a ház körül. Nem bántam meg, hogy elfogadtam ezt a munkát. El sem tudja képzel­ni, hogy milyen szeretettel várnak az öregeik. Esőben, sárban — Sok a munkája? — Nagyon szigorú időbeosz­tással élek. Reggel fél ötkor kelek, és tíz órára már készen van az ebéd minden gondozot­tam számára. Elég távol lak­nak egymástól, ezért már fél tizenegykor útra kelek a ke­rékpárommal, hogy időben az asztalon legyen a meleg étel. Bizony, naponta hat-hét kilo­métert biciklizek, még néha többet is, mert ha valamire szükségük van a boltból vagy a gyógyszertárból, azt is be- szerzem. Ezerötszáz forint tisztelet­díjat kap a tanácstól Gyenes­né. Mindezért bevásárol, főz., esőben, sárban viszi az ebédet a rászorulóknak. Keresztes Szilvia Ha közeledik a nyári vihar Riaszt a villogó fény Májustó} a Balaton teljes hosszában működésbe lép a fényjelzős meteorológiai riasz­tórendszer. Az 1934-ben megszervezett jelzőszolgálat — amely á part­ról sárga és vörös színű raké­tákkal riasztotta vihar köze­ledtekor a vízen tartózkodókat — a tavi vízi élet gyors fej­lődésével már korszerűtlenné vált: a hirtelen kerekedett vi­harok esetén már lassúnak bi­zonyult, és a 24 helyen fel­lőtt rakétákat nem lehetett a 600 négyzetméteres tó minden részéből észlelni. A Balaton keleti medencéje körül már 1983-ban fölszerelték a táv- irányítású fényjelző készülé­keket, s ezek a Balatonaligán, Balatonalmádiban, Alsóörsön, Balatonfüreden és Zamárdi- ban működő fényjelzők jól vizsgáztak, megbízhatónak bi­zonyultak. A tapasztalatok alapján a szakemberek úgy döntöttek, hogy a fényjelzős tájékoztató- és riasztóhálóza­tot kiépítik a nyugati meden­cében is. A rendszerit a siófoki ob­szervatóriumban — a mért ér­tékeket és a kapott informá­ciókat feldolgozó számítógép segítségével — időben műkö­désbe tudják hozni. A veszély közeledtét, az eddigi sárga ra­kéták helyett a fényjelző las­súbb, percenkénti 30 villaná­sa, a közvetlen vihart pedig a korábban használt vörös ra­kéták helyett a készülék gyors ütemű, percenként 100 villa­nása jelzi. A sárga jelzésnek megfelelő első riasztási foko­zatnál vitorlásokkal tilos a parttól 500 méternél távolabb tartózkodni. A riasztás máso­dik fokozatában sem a fürdő- zőknek, sem a vízi sportolók­nak nem szabad a partot 100 méternél messzebb elhagyni. A veszélyhelyzet megszűnése­kor a központi vezérlő a fény­jelző készülékeket kikapcsol­ja. A balatoni viharjelző szol­gálat, amely ez évben május 1-jétől szeptember 30-ig lát­ja el feladatát, tehát az idén már a tó egész térségében a fényjelzéses tájékoztatást és riasztást alkalmazza.

Next

/
Thumbnails
Contents