Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-18 / 41. szám

XXXII. ÉVFOLYAM, 41. SZÄM 1988. FEBRUAR 18., CSÜTÖRTÖK A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Zárszámadás Tét: a szövetkezet fennmaradása Benyus László és Kincses Sándor a készülő elektromos ve­zérlőpulton dolgozik A ceglédi Vas-, Elektromos és Műszerészipari Szövetke­zet abonyi telepe már húsz esztendővel ezelőtt a kiegyen­súlyozott, jó színvonalon mun­kálkodó üzemek közé tarto­zott a nagyközségben, és ezt a pozíciót mindmáig megtar­totta. Kooperáció A telepnek az első negyed­évre 37 milliós árbevételi ter­vet határoztak meg, ami dur­ván számolva egymilliós ter­melési értéket jelent szemé­lyenként, s ez a megváltozott követelmények mellett sem le­becsülendő. Termékstruktú­rájuk csaknem a korábbival azonos, változatlanul gyártják a fotólabor-berendezéseket, az elektromos szekrényeket és az úgynevezett OHS-zsírzó, vala­mint szovjet igényt teljesítve a fémelemgyártó berendezést. Március 20-ig szocialista or­szágokból történő megrende­lésre hét komplett laborsort kell elkészíteni. Ennek a gyártmánynak készül egy új változata, a munkába bekap­csolódnak, az elemgyértó gé­pet pedig — amely egyébként igen mutatós — kooperáció­ban csinálják. Az ötvenkét embert foglal­koztató kis üzem vezetésével január elsejétől Tóth Józsefet bízták meg, aki húsz évvel ezelőtt lakatosként kezdett ott. Később csoportvezető lett, majd elvégezte a techniku­mot és technikusi megbízást kapott, aztán beiskolázták az OK1SZ által szervezett veze­tőképző tanfolyamra. Jól is­meri munkahelye minden ze- gét-zugát, de ennél is jobban munkatársait. A megbecsülés — Dolgozóink szakmai fel- készültségét megfelelőnek tar­tom. Ha kielégítő anyagellá­tásunk lesz és a néhány koo­perációnkban érdekelt partner idejében teljesíti kötelezettsé­gét, rajtunk nem fog múlni a szövetkezet nyeresége. Ma­napság divatos mindent a pénzzel, vagyis a bérszínvo­nallal magyarázni. Szerintem nem csak azon áll. vagy bukik a fennmaradás. Kétségtelenül elsődleges, mennyi kerül a dolgozó borítékjába, de több­re és jobbra ösztönözni egyéb módon is lehet, például fontos szerepe lehet a megbecsülés egyéb formáinak. Ha anyag lesz az üzem titkára a Benyus László, pártszervezetének telepvezetőhöz hasonlóan ösz- szegezte a megnövekedett fel­adatok végrehajthatóságának helyi garanciáit: — Első ne­gyedévi tervünk elég feszí­tett, de nem megvalósíthatat­lan. Elképzelhető, hogy lesz­nek olyan napok, amikor a nyolcórás munkaidőt meg kell toldani, vagy éppen szabad szombaton is bejövünk. Sze­rintem minden az anyagellá­tás függvénye. Ez a kollektíva még nem hagyta cserben a szövetkezetei. Gyurákl Ferenc A ceglédi Kossuth Tsz egy- esztendős munkájával 116 ezer forint nyereséget ért el. Nem véletlen, hogy a szövet­kezet elnöke így fogalmazott zárszámadási tájékoztatójá­ban: Nagyon fontos, hogy ez az elemzés minden eddiginél kritikusabb legyen, vonjon le minden hasznosítható követ­keztetést, mert a tét nem ki­sebb, mint a tsz fennmaradá­sa. Hiszen ilyen gyenge ered­ményt nem lehet megismétel­ni a felszámolás veszélye nél­kül. A kritikus elemzésből kide­rül, hogy a téesz tavalyi ter­ve az alaptevékenység, vagyis a szorosan vett mezőgazdasá­gi területek számára 6,5 mil­lió forintos nyereséget irány­zott elő. Ám a mérleg a vég- elszámoláskor 6,6 millió fo­rint veszteséget mutatott. A tsz-ben — mondja a tájékoztató — 1987-ben je­lentősen növelték a kukori­ca és a lencse vetésterületét, a talajelőkészítés idején min­dent megadtak a növények­nek, és joggal várták a ter­vezett hozamokat. Mi 'több, új, nagy teljesítményű erő- és vetőgépeket, valamint kiszol­gáló eszközöket állítottak a termelésbe, megbízható mű­helymunkára, szervizszolgálat­ra, kipróbált traktoros és kombájnos törzsgárdára tá­maszkodhattak. Minden, de minden jel arra mutatott, révbe ér a szövetkezet. Bizonyára értetlenül áll­nánk a számok (az eredmény­telenséget tükröző számok) fölött — folytatja a tájékoz­tató —, ha nem tudnánk, hogy emberemlékezet óta nem volt olyan időjárás, ami­kor az ősszel elvetett gabona csak a következő év tavaszán kelt ki. Ilyen lesújtó időjárás mel­lett nem csoda, hogy a terv­be vett hektáronkénti 5 ton­Idegen szavak szótára Interferencia JVagy volt az öröm minap a tv-híradóban. mert a ha­zai vendéglátóipar új fent föl­találta az éttermi zónaadagot. Pár szem kockára vágott mar­hahúst mutattak a képek, terv szerint elrendezve a tányéron: ez a zóna, kérem szépen, éhes és tőkeszegény ember szájába ez való. Tessék büszkének lenni! Persze arról már — nyilván terjedelmi okok miatt — szó sem esett, hogy a zóna eszméje nem a semmiből keletkezett, épp ellenkezőleg: színre lépé­sét hosszá előkészítő folyamat támogatta. Sok-sok vitával, I kutatással, széles körű tájéko­Pjt alakúi Mindenki hasznát látja A nagyközség orvosai, egész­ségügyi dolgozói egy gazdasá­gi jellegű polgárjogi társaság megalakítását kezdeményezik, amelynek alakuló ülése feb­ruár 19-ón, pénteken este fél hétkor lesz a volt gimnázium épületében. Kezdő feladatnak a község központjában talál­ható strand- és kádfürdő át­építését, korszerűsítését hatá­roznák meg, amely a meden­ce befedéséből és az ugyan­csak ott található műemlék jellegű épület belső korszerű­sítéséből ^llna. Az átalakítás után kedvező körülmények kö­zepette végeznék a fizikoterá­piás kezeléseket, ami kiegé­szülne hidroterápiával, vala­mint egyéb feladatok ellátásá­ra alkalmas kondicionáló te­rem is készülne. Megvalósulás esetén az óvodásoktól az idő­sekig mindenki hasznát lát­ná. A társaság megalakulásának feltételeiről, jogállásáról és magáról a programról a kez­deményezők nevében R omhá- nyiné dr. Balogh Edit körzeti orvos fog beszélni. —ki zódással, és természetesen ki­merítő konzultációkkal. Nem kellett messzire men­niük és túlzottan messzire nézniük a vendéglátósoknak. Családon belül is akadt renge­teg megbízható tapasztalat. Egyes helyeken például a köz- étkeztetők már időtlen idők óta nagy előrelátással csak zó­nát szolgálnak föl. miképpen az emelkedő árak mellett egy­re zónább lesz a presszókávé, a kilós kenyér, a fokhagyma, a gyerekcipő, a könyv, a pa­lackos sör meg a többi. Igen értékes meglátásokat gyűlhettek össze a vendéglá­tósok azoktól a pénzügyi szak­emberektől, akik otthonosan mozognak a forint zónasításá- ban; a tájékoztatás helyett fél­igazságokat szajkózó illetéke­sektől; a teljesíthetetlen tervek tervezőitől: a lakhatatlan la­kások készítőitől; a folyton veszteséges vállalatok támoga­tóitól: az infarktustól földre eső, fél életet élő férfiaktól; a zónajövedelemből gazdálkodó nyugdíjasoktól... Es félresikerült házassá­gainkból, félbehagyott monda­tainkból, félbeszakadt szerel­meinkből és barátságainkból, félbevágott elképzeléseinkből, félrefordulásainkból, félel­meinkből és féltékenységeink­ből. félreértéseinkből és félre- beszéléseinkből. Ebben a zónaidőben kínos késéssel ébredt rá a vendég­látóipar, mit is kell tennie. V. na búza helyett 2,95 tonnát, a 2,2 tonna rozzsal szemben csak 1,18 tonnát takaríthattak be. A cukorrépát a mélyebb területeken nem tudták el­vetni, amit mégis elvetettek, azt később az aszály károsí­totta. A tavalyi munkát szigo­rúan mérlegelő tájékoztató megállapítja, hogy kijutott a növényeknek a túlzott csapa­dékból is. Nem volt szerencséje a ter­melőszövetkezetnek a lencsé­vel sem, hiszen egy hirtelen jött csapadéközön a gyomir­tó szert a gyökérzónába mosta, ezzel súlyos bajt okozva, aztán pedig nem akadt ellen­szere a gyomosodásnak. Ugyanakkor a vihar úgy föld­höz verte a növényt, hogy a kombájnok legfeljebb a felét tudták fölszedni. A lucerna nagy része egyszerűen kisült, miképpen a telepített fű is. Még a nehezen betakarított, szerény termés szárítása, tisz­títása sem ment zökkenők nélkül, mert a több mint 10 millió forintos költséggel megépített szárító sok-sok gonddal kezdett üzemelni. A tsz dolgozói több éve bizakodnak abban — ad­ja hírül a tájékoztató —, hogy ki tudják alakítani egy szerényen jövedelmező juhá­szat feltételeit. Ez azonban 1987-ben sem sikerült. A ter­vezéskor 108 ezer forintos veszteséggel számoltak, lett belőle 1,2 milliós mínusz. Kö­vetkeztetés: az egész ágazatot merőben más alapokra kell helyezni, mert a jelenlegi költségekkel és a mostani ér­dekeltségi formában továbbra is állandó veszteségforrás ma­rad. összegzésül a zárszámadási tájékoztató leszögezi, hogy a ceglédi egységek közel 10 millió forintos veszteségét a szakcsoportok és az Interszolg Gt éppen csak hogy kiegyen­súlyozták. Így keletkezett az 1987-es év 116 ezer forintos nyeresége. Bolhapiac Vennék egy elefántot Esküszöm, hogy a kezdet kezdeteit elefántot akartam: Nagy és tekintélyes elefántot, három sütőlapátnyi fülekkel, oszloplábakkal, irtó ormány­nyal, na de csak annyira, hogy beférjen a fürdőszobába. Sta­bil, jó egyensúlyi helyzetben lévő elefántot. Ha ilyen elefán­tom lenne, bizony nem félnék senkitől. Még az egyébként számomra megközelíthetetlen porcelánboltba is bemerész­kednék, s szörnyű hidegvérrel nézném végig, hogyan lökdösi le a sok hasznavehetetlen tá­nyért meg poharat a polcokról. És egy csöppet sem nyugtalan­kodnék, ugyan miféle szerzet bátorkodna egy elefántot mó- resre tanítani csupán , azért, mert hasznavehetetlen porce­lánokat tördös. Különben is az elefánttal szemben ki nem áll­hatom a bolhát, valamint az összes vérszívókat. De nem csak én, a költő se. Hogy azt mondja: Mikor köhögni kezd a bolha, / azt vallja, hogy or­mány az orra, / úgy véli: reng a föld, ha ugrál, / s agyar-dö­fést hitet, ha szurkál. Na tehát bizonyítást nyert, hogy a kez­det kezdetén tényleg elefán­tot... Ogy indultam el szombat reggel a tornacsarnok bolha­piac elnevezésű rendezvényé­re, hogy ha törik, ha szakad, elefántot... Bolha nem kell. Aztán félúton járva, midőn nagyot csaptam kabátom zse­bére, ahol a szép emlékű len­gyel piacon vásárolt tárcám la­posodott, rögvest megváltozott a helyzet. Láttam, elképzelé­seim sürgős reformra szorul­nak. Gyökeresre, alaposra. Öhajelefánthoz bolhapénz, hál mit mondjak. így történt, hogy szombaton végül is bol­hát vásároltam: szép, szabá­lyos százforintost — harmin­cért. Az is jó, nem?! Csak sejthetem, a jól sike­rült, színes bazár millió kipa­kolt holmija közül miért lett bolhává a több tucatnyi pati­nás kitüntetés. Kiváló munká­ért, Kiváló véradó, Kiváló ki­váló ... Hol van már a dicső­séghez mellékelt boríték, a pénzzel? Vajon mennyiért dobható ma piacra hajdani ki­válóságunk? Csak sejthetem, miért bolhá- sodott el az a fotós nagyítógép is. Régen nincs már az a lány, akit mindenáron le akartunk fényképezni 1968 nyarán Bala­tonalmádiban, a parron. Azt a lányt ugyanis föltétlenül a ne­■ Abonyi krónikái Új gyártmányok Rajtuk nem fog múlni Tanácstagi beszámoló Február 19-én 16'órakör a 24-es körzet tanácstagja, Ol­dal Lajos a Malom téri álta­lános iskolában tart beszá­molót. Február 22-én 17 óra­kor a Malom téri iskolában Détári István (26. sz.), a ki­segítő iskolában (Buzogány út) Csőke Ferencné (47. sz.), a Pemü ceglédi cipőgyárában (Fűtőház út) Bozán Károlyné (54. sz.) 17 óra 30 perckor a Várkonyi iskolában (Széche­nyi út) Győré Sándor (9. sz.), a VIKUV-nál (Rákóczi út 72.) Sós János (12. sz.), a Lenin Tsz étkezdéjében (Mizsei út) dr, Rátonyi Dénesné (59. sz.), 18 órakor az Április 4. Köz- gazdasági Szakközépiskolában Junó László (8. sz.), a Déli úti Általános Iskolában Csi­szár Ottó (38. sz.) és Mészár Jozefa Katalin (41. sz.), feb­ruár 23-án 17 órakor a VI­KUV-nál Király József (11. sz.), február 25-én 18 órakor a városgazdálkodási vállalat­nál (Alszegi út) Lázár László- né, a 31-es körzet tanácstag­ja találkozik a választóival. Jelmezes bemutató A CIMEA harmincadik szü­letésnapja tiszteletére jelme­zes bemutatót rendez a váro­si úttörőelnökség február 20-án 9 órától a tornacsarnokban. A mohácsi csata A mohácsi csata címmel dr. Marosi Endre tárja az érdek­lődők elé a legújabb helyszíni kutatások tapasztalatait. Az előadás február 22-én fél 10- kor kezdődik a városi pártbi­zottság tanácskozótermében. Apátl-Tóth Sándor felvételei gatívra szerettük volna vinni, és pont akkor, amikor a mell­tartópántja olyan érdekesen lecsúszott. Azt mondtuk haj­nalban, a szemét, azt kellene kinagyítani, ami vadul csillo­gott a második vermut után. Csak sejthetem, mi tette bol­hává azt a Csehov-könyvet. Mikor kötelező volt, azért nem olvastuk. Most meg már mi­nek. Ez az orosz klasszikus peehjére egy fia sort sem tu­dott összekörmölni a személyi jövedelemadóról, ezért aztán nem olvassuk Csehovot. Ám azt biztosra veszem, hogy ennek a kis srácnak a szülei a távoli Svédországban jártak, mert éppen egy merő­ben idegen nyelvű képregényt próbál elsózni; amazé pedig a közeli Romániában, mert hát éppen az útról maradt lejek­kel meg banikkal ügynököl. És persze azok a gyerekek, akik nem kaptak a határokon túlról semmit, csupán belföld­ről napi információkat, szóval ők sem maradnak tapasztala­tok nélkül. Üldögélnek a pul­tok mögött, és fogcsikorgatva tanulják az üzletet, s gyakorol­ják azt a korszerű rátarti ságot, amivel a MÜSZI ajánlgatja önmagát a tévéreklámban. Sejtem miért lett, amit meg­vettem, az 1946-ban kiadott százforintos, bolha az idők so­rán. A százas hátoldalán vas­marok markolja a kalapácsot, vasmarok markolja a búzaké­vét. Ipar és mezőgazdaság ka- tartikus harmóniában — a bankó hátoldalán. A papírpénz képét mellesleg valamelyik új­ságból nyírták ki. Két felét összeragasztották. Harminc fo­rintba került, t Varga Sándor ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents