Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
( K^cma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA <MM» ' -------------------------(......... ..... ............................................................................. X XXII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1988. FEBRUÁR 17., SZERDA A semmin nem hízik a jószág Hová tűnt a szemes takarmány? A Szobi Áfész hét településen szervezett nyúltenyésztő szakcsoportokat, tehát helyben a nagyközségben, Berne- cebarátiban, Kemencén, Pe- rőcsényben, Nagybörzsönyben, Ipolytölgyesen, valamint Zebegényben. A szobi szakcsoportot kerestük meg a közelmúltban, egy leadási napon, amikor a környei nyúlhús- kombinát gazdasági társulásának átvevője, mint mindig, akkor is maga ellenőrizte, válogatta a kistenyésztők élő portékáit. Hiába a szerződés Eleven, nyüzsgő kép fogadott bennünket Szobon a Homokdűlő 5-ben, a helyi átvevő, Nagy Ferenc udvarán. Kistraktorral vontatott utánfutókkal, kézi targoncákkal, ketrecekben vagy letakarva hordták a kistenyésztők a rengeteg tapsifülest. Amint megérkezett a környei ketreces teherautó, a szokásos ütemben, megkezdődött a gyors rakodás. Ám még az elszállítás előtt elbeszélgettünk a gazdákkal, mi tagadás, eredményeikre, bizakodásukra számítva, hiszen tudtuk, hogy az első osztályú fehér nyúlnak a hetvenkét forintos, a színesnek a hatvannégy forintos fel- vásárlási ára kettő, illetve négy forinttal emelkedőn: Azonban nem titkolhatjuk ■ csalódottságunkat, mert kiderült, hogy a kistenyésztők nagyon elégedetlenek. Ugyanis a szakcsoport tagjai elpanaszolták, hogy az idén, a legtöbben kilónyi szemes takarmányt sem tudtak beszerezni, mert hiába a szerződés az áfész-szál, ha a terménybolt zárva van! Volt, aki azt állította, hogy az áfész raktára tele van szemes takarmánynyal, de zárolták arra az időre, amikor majd újból emelkedik az ára. De azt is kifogásolták a kistenyésztők, hogy. az idén tápot sem kaptak még. Tehát egyáltalán nem tudnak elesé- get beszerezni az állatoknak, ugyanakkor a szerződés köti a tenyésztőket, mert minden évben előre, s írásban meghatározott súlyban kell leadni az élő nyuíat. Vagyis patthelyzetbe került a szobi szakcsoport harmincegy tagja, de mint később kiderült, a másik hat szakcsoport úgyszintén, mert állományukat az éhenhalás fenyégeti! A szemes takarmány „zárolását” pedig a legkülönfélébb okokkal magyarázták az emberek. Volt, aki szerint az áfész raktára azért van zárva, mert évente legalább egyszer azt is ki kell takarítani, fertőtleníteni. Mások szeEzek a nyulacskák nem is sejtik, hogy odahaza, az ólakban maradt társaik az élelemhiány miatt sokkal nehezebb sorsra számíthatnak, mint „ők" a környei húskombinátban. Hát, mi tagadás, a kistenyésztőknek sincs éppen mosolyogni való kedvük! / rint nem volt elég, hogy január elsejétől a búza ára 421 forintról 436-ra, a kukoricáé 446 forintról 476-ra emelkedett, újabb áremelésre számítanak, azért nem kezdték meg az idén az értékesítést. Nem szállítanak S amikor a rakodás megkezdődött, szinte egyöntetű volt az akarat, hogy átszerződnek a gödi termelőszövetkezethez, mert ott sokkal biztosabb a takarmányellátás a kistenyésztők szerint. Hát volt miről kérdezni Ma- hut Lajost, a Szobi Áfész kereskedelmi osztályának vezetőjét. ö teljes, részletes tájékoztatást adott a pillanatnyi helyzetről, illetve annak kialakulási előzményeiről, okairól. Elmondta az osztályvezető, hogy az elmúlt évre 55 ezer 81 kilogramm élő nyúlra kötöttek szerződést a szakcsoportokkal, a teljesítés 66 ezer 774 kiló volt. Tehát ezek a számok azt bizonyítják, hogy eredményes volt a szakcsoportok munkája. A takarmánnyal való ellátásról is lehetőségéi szerint gondoskodott az áfész, mert tavaly 17 tonna szemes takarmányt értékesítettek, tápot pedig 442 tonnát. Igaz. a szemes takarmány értékesítése tavaly nem volt olyan mértékű, mint a korábbi években. mert a termelőszövetkezetek közvetlenül is árusították termel vényei két. viszont a tápeladás emelkedett az átúsznál. A takarmánytáp és szemes termény idei hiányának okairól pedig a következőket mondta el Mahut Lajos: — A Gabonaforgalmi Vállalattól szerződéses alapon rendeljük meg a szemes takarmányt. , Azonban a vállalat nem szállít, mert az egész országban zárolva van a gabonaeladás. Tápot január nyolcadikára ígért a Gabonaforgalmi, de a helyi telepre az acsai keverő géphibája miatt csak tizenkettedikén érkezett meg. Ugyanakkor sajnálatos tény, hogy a nvúltáp nem felelt meg a korábban megszokott minőségi követelményeknek, mert a kistenyésztők panaszkodtak, hogy annak a szállítmánynak legalább a negyven százaléka por volt. Nincs felelős Azóta , a Gabonaforgalmi Vállalat szobi telepe korlátlan mennyiségben árusít tápot valamennyi fajtából. Tehát azokkal a takarmánytápokkal lehet egyelőre pótolni a szemes takarmány hiányát. Mindebből pedig világosan látszik, hogy nem az áfész hanyagsága miatt elégedetlenkednek a kistenyésztők, legalábbis a pillanatnyi helyzetért nem vagyunk felelősek! Aszódi László Antal Két dühös ember, Koczó Géza és Zsibrita János, a szakcsoport elnöke (háttal) a kétségbeejtő helyzetet tárgyalják. (Vimola Károly felvételei) Alighanem életének mostani szakasza a legnyugodtabb Peták Pálnak, aki nyugdíjas rendőr ezredesként a fővárosból Nagybörzsönybe telepedett feleségével. A több évtizedes szolgálat után itt is megtalálják a régi barátok, ahogy az újabb és újabb elismerések is. Így volt legutóbb is, alig több mint egy hete, amikor az Április 4-e Érdemrend átvételére szóló meghívót kézbesítette a postás, eldugott börzsönyi házukba. Az ilyen ünnepélyes pillanatoktól eltekintve, ma Peták Pál élete is olyan, mint bármely nyugdíjasé, immár tíz éve. Csinosítgatja a házát, műveli a kertet, amelyben 100 tő bornak való szőlő is terem. Hét végeken pedig, amikor az unokák is ellátogatnak hozzájuk, nagy családi ebéd készül. Van azért, amiben különbözik más nyugdíjastól: például nem teheti meg bárki, hogy szarvast vagy mufflont lőjön a Börzsöny lejtőin. Arról, hogy ő hányszor tette meg, a kis lakban számos trófea tanúskodik. De az izgalmas vadászkalandokon, kívül volt egyéb is ... Ha az ózdi indulástól, napjainkig akarunk eljutni, a gondolatnak is nagy utat kell megtennie. ■ — Régi kohászdinasztia a miénk. Én is ebben az iparban kezdtem. 1949-ben vasesztergályosként dolgoztam, Rádiósok, modellezek bemutatója Az MHSZ négy évtizede Február 15-én délután érkezett Vácra az az ünnepi staféta, amelyet az MHSZ Pest megyei vezetősége indított a Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére. Ebből az alkalomból kiállítás is nyílt a Madách Imre Művelődési Központban, amelyet dr. Váczi András nyugalmazott alezredes nyitott meg, megemlékezve a négy évtizeddel korábban megalakult jogelődről, a Magyar Szabadság- harcos Szövetségről. Szólt az eltelt időszak eredményeiről, az MHSZ feladatairól, amelyek közül ma is az egyik legfontosabb az ifjúság hazafiashonvédelmi nevelése. Az ünnepi megemlékezést dr, Bóth János tanácselnök tartotta, beszédében méltatva az MHSZ városi vezetőségének, aktíváinak tevékenységét, az ifjúság körében végzett munkáját. A megemlékezés után a HNF, a KISZ városi bizottsága, az úttörőelnökség, az intézmények KISZ-bizottságai, a honvédelmi klubok képviselői kötöttek szalagot a megyét bejárt kopjafára. A kiállítást Hrozina József százados, az MHSZ városi titkára ajánlotta a megjelentek f igyelmébe. — Az MHSZ mozgalmi és sportjelvényei mellett tablók mutatják be az egyes szakágak életét, külön tabló szól a hadkötelezettségről, a szocialista országok honvédelmi politikájáról. Képek adnak ízelítőt a Magyar Néphadsereg életéről, és képek szolgálják a pályára irányítást is. Tabló mutatja be a honvédelemnek a képzőművészetben , való megjelenését, megjelenítését. Külön mutatja be az MHSZ városi szervezete a konstruktőr-szakosztály alkotásait, a tárlókban az első, a második világháború harci repülőgépeinek a modelljei láthatók. A művelődési központ előterében fegyvereket is bemutatnak. s a kiállítás ideje alatt egy rövidhullámú adóállomás is működött. Előtte a „Duna- kanyar-diploma” bizonyította a rádiósklub eredményes működését, más rádióamatőr „trófeák” társaságában. ★ A megnyitót követő napon, február 16-án, a honvédelmi és a tartalékos-klubok bemutatójára került sor. Február 17-én. szerdán, a gépjárműszakág tart tájékoztatót és „gépjármű-képzési napot”. Csütörtökön rádió- és technikai bemutatóra kerül sor, pénteken. a kiállítás utolsó nyitva tartási napján, a modellező- klub tart bemutatót. Láthatók a modellezés anyagai és eszközei. bemutatják a repülés fejlődését. A kiállítás reggel 9 órától este 9 óráig tart nyitva. Február 19-én, a váci kiállítás nyitva tartásának utolsó napján, a staféta a verőcemarosi iskolába, onnan Nagymarosra. majd Zebegénybe érkezik. Február 21-én már a szoA Népszabadság is megírta, hogy Budapest—Vác vonalon megkezdődött a Ganz Villamossági Művek, valamint a Mozdony- és Vagongyár Vállalat által közösen kifejlesztett motorvonat futópróbája. A Nógrád arról írt, hogy a 2-es számú, feléjük vezető főút Vácot érintő átkelési szakaszán elviselhetetlenül nagy a forgalom. Pályázatot hirdettek Vác közúthálózatának ideiglenes kialakítására. A Magyar Nemzet bemutatta a Levi’s Straus nevű új magyarországi vegyesváliala- tot, A 75 millió forintos alaptőkével létrehozott kft.„.kii}ön- böző 'farmercikkeket is előállít, a többi közöt Vácott. A Fejér Megyei Hírlap szerint a Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat a körzetéhez tartozó váci áfész üzleteinek megrendeléseit csak 25—30 százalékban tudja teljesíteni. A Népszava híradása szerint a Taurus váci gyárában is állandóan azon fáradoznak, hogy a piac igényeit kielégítsék. Nemrég kezdett üzemelni náluk a Pálmatex ragasztót készítő új oldóüzem. Az Egészségügyi Dolgozó munkatársa beszélgetett dr. Pesta Lászlóval, az Ország- gyűlés. 85 esztendős tagjával, aki visszaemlékezett arra, hogy Vácott katonaorvosként, bi általános iskolában látható az MHSZ megalakulásának negyvenedik évfordulójára készült kiállítás, amelynek megnyitására 14 órakor kerül sor. majd városi főorvosként Is működött. A Somogyi Néplap interjút közölt a Tabon élő Erdélyi Alajossal, aki 14 éves kora óta festeget (egyébként nyugdíjas órásmester). Első önálló kiállítását 1986-ban Vácott rendezte. Földbe süllyesztve Gyiimölcsíároló Földbe süllyesztett gyümölcstároló épületet fejlesztettek ki a GATE mezőgazdasági építészeti tanszékének és a MÉMMI kertészeti gépesítési főosztályának munkatársai. Az első, háromszáz tonna befogadóképességű csarnok a kakucsi Március 21. Termelőszövetkezet almáskertjében épült meg. A hőszigetelés, a nagy földtakarás és a vastag szellőzőcsövek egyenletes belső hőmérsékletet nyújtanak, gépi szellőzés vagy hűtés nélkül. A klímát a csarnok különböző pontjain műszeresen ellenőrzik. Az építmény anyaga a közelben kitermelt alig megmunkált akácfa egyszerűen összecsavarozva, a földtömeggel szimmetrikusan leterhelve. Az egyszerű építhető- ség és technológia révén a beruházási költség már az első tárolási idényben megtérülhet! Beck Judit kiáiiítása Beck Judit festőművész kiállítását Mucsi András művészettörténész nyitotta meg a váci Katona Lajos Városi Könyvtár galériájában (Fotó: Papp László) Vác a hazai lapokban Visszavonultan Nagybörzsönyben Egy életűt mérföldkövei majd a tanműhely vezetője lettem. Összesen 600 tanulóm volt. Később, káderkiválogatás során Budapestre kerültem, ahol gazdasági és műszaki témában beiskoláztak, és hamarosan üzemmérnöki végzettséget szereztem. Ezután kerültem a pártközpontba. Ipari instruktorként hozzám tartozott Borsod, Komárom, Nógrád és Veszprém megye. Az ózdi 10 év után itt is ugyanannyit töltöttem el, amikor a Belügyminisztériumba kerültem; szintén műszaki téren, itt 18 évet dolgoztam. — Melyik időszak volt legközelebb a szívéhez? — Talán az ózdi két év, a tanműhelyben. Szívesen foglalkoztam a gyerekekkel, akik nagyon hálásak voltak érté. Ha manapság hazalátogatok, szinte megáll az élet a műhelyben. körém gyűlnek a régi tanítványok. — Bizonyára voltak forró pillanatok is az életében, nemcsak ilyen idilliek? — Hát igen, volt néhány. Sorolni is tudnám, leginkább csak egyet emelek ki, amikor Szuhakálóban, a bányaszerencsétlenség történt. Egyfolytában nyolc napig tartott a mentés. — Nem volt nyugodt, otthonülő típus. — Ez így igaz, elég izgága pacák vagyok ma is. Inkább fára mászom, mint egyhelyben üljek. — Hogyan került Budapestről, éppen ide, Nagybörzsönybe? Nem volt nehéz lemondani a főváros kényelméről? — Nem is igen szoktam meg Budapestet. Ózd és környéke az igazi otthonom, a rokonok, ismerősök többsége ma is ott él. Ide a vadászat hozott. Már 1957-től vadászok errefelé, azért sokszor jártam itt. 1970- ben figyeltem föl erre a lakatlanul álló épületre. Megtetszett, s ajánlották is, vegyem meg, olcsó. Belementem és nem bántam meg. — Nem csodálkoztak a helybeliek azon, egyszer csak idekerül valaki a minisztériumból? — Dehogynem, eleinte idegenkedtek, hiszen akkoriban még nem volt itt egy hétvégi ház sem. litt amúgy is nehezen fogadják be az idegent. Ezért volt annál nagyobb öröm számomra, hogy mégis sikerült. Amikor a feleségemmel először jöttünk ki, szerszámokkal a kézben, hogy elkezdjük lakhatóvá tenni a házat és művelni a kertet, még némán néztek a vasárnapi misére menet. De amikor látták, hogy délutánra mennyit haladtunk, elismerő megjegyzéseket tettek. Aztán már tanácsokat is adtak, sőt amikor a kertet is fölástam, egyszer csak megjelent valaki néhány vetőmaggal. Babot, fokhagymát adott ültetni. Azóta sok minden megváltozott, már én adok másoknak — mondta, s ahogy erről a témáról beszélt, elfátyoloso- dott a szeme. — Megható dolgok ezek. Kölcsönösen megszerettük egymást. Mi sem bizonyítja jobban beilleszkedésüket, mint. az, hogy felesége már jó ideje a községi nyugdíjasklub vezetője lett, és mint ilyen, neki is nagy szerepe van a közösség összefogásában. A kirándulásokról, a klub hangulatáról sokat meséltek, miközben csendesen készült az aznapi ebéd a befűtött tűzhelyen. A napi munka közben még arra is volt idő, hogy elővegyék és megmutassák számos emléktárgyukat, a gyűjteménybe is illő kitüntetéseket, egy életút mérföldköveit. D. Z. ISSN Q133>—3U8 <váci Hírlap)^