Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-16 / 39. szám

Veresegyház Kiállítás, vásár Veresegyházi székhellyel mű­ködik a váci és gödöllői von­záskörzetre kiterjedő fóti Vö­rösmarty Termelőszövetkezet nyulászklubja’ tagjai megtalál­hatók Rákospalotától Kosdig. Mint minden évben, az idén is megrendezik Tarcsi Imre klubvezető szervezésében a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központban már­cius ötödikén és hatodikén a kisállat-kiállítást és -vásárt, a tsz jelentős anyagi támoga­tásával. Felnőtteknek a belé­pő 20 forint, gyerekeknek, ka­tonáknak ingyenes. A kiállítás várható anyagá­ról Tarcsi Imre elmondta, hogy a kilós törpe nyúltól a 9 kilós óriásig 120 példány lesz •látható. Tizenöt fajta díszba­romfit mutatnak be, a selyem- törpeharcostól az óriás brah- makakasig'; galambokat; röp­tető. hasznos és díszgalambok sorát. A kisállatok közt pedig láthatók lesznek csincsillák, tengerimalacok, díszmadarak. A közönség között nyula- kat, madarakat sorsolnak ki. Szakkönyveket, vitaminokat is árusítanak. Kilátás van egzotikus álla­tok; majmok, oroszlánok be­mutatására is. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1988. FEBRUÁR 16., KEDD Zöldmező Termelőszövetkezet Magas nyereség volt a búzán Életet az éveknek Tartalmas program A Hazafias Népfront városi bizottsága keretében működő Életet az éveknek nevű nyug­díjasklub minden hónap utol­só szerdáján tartja összejö­veteleit. A legközelebbi feb­ruár 24-én lesz, amikor finn­országi élményeiről beszél dia- képekkel kísérve Halászaié Várady Ildikó, a városi gim­názium tanára. A klub mun­ka terve a következő hónapok­ra is érdekes programokat ígér. Előadást terveznek az egészséges életmódról, elláto­gatnak a Parlamentbe és a színészmúzeumba, kirándulnak Sárospatakra, Tokajba, fürdő­túrára Gyulára, három na pia Szlovákiába. Élménybeszámo­lót kapnak Koreáról, valamint előadást a titokzatos Indiáról. A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet 1987. évi zárszámadását és 1988. évi tervét megtárgyalta és elfogad­ta a szövetkezet vezetőtestületi szerve, a1 választott vezetőség, megtárgyalta az összevont tag­gyűlés, a szövetkezet 12 mun­kahelyi közössége. Tájékoztat­ták a Valkón, Vácszentlászlón és Zsámbokon élő nyugdíja­sokat. A küldöttközgyűlés részleteiben vitatta meg és hagyta jóvá a zárszámadást és a tervet. A minap a tag­ságot és a gazdaság alkalma­zottjait. tájékoztatták arról, hogy hogyan sáfárkodtak a rendelkezésre álló vagyonnal, hogyan gyarapodott a gazda­ság. Hitellel indultak Furulyás János elnök el­mondta, hogy a szövetkezet álló- és forgóvagyona 529 mil­lió forint. Ez épületekben, gé­pekben, berendezésekben, ter­melési és a termelést szolgáló anyagokban állt rendelkezésre 1987-ben. A gazdasági társu­lásokkal együtt megközelítően 900 millió forint árbevételre tettek szert. A szövetkezet dolgozó tag- és alkalmazotti létszáma az év végére 1174-re csökkent. Ebből 438-ah tagok, 736-an alkalmazottak. A szövetkezetben meghatá­rozó a mezőgazdasági tévé­A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Ifjúsági hangverseny, 17 órakor. Diáktanya: játék — beszél­getés a pszichofógussal, 16 órától. Kunszt Veronika szövő-hím­ző, Bíró Sándor fazekas, Csá- szi Ferenc fafaragó népművé­szek kiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal eleven képről .rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről, Ipar­művészet a gödöllői művészte­lepen. A régi Gödöllő, kama­rakiállítás, Erzsébet királyné­emlékkiállítás, megtekinthető ltl—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 9—17 óráig. A hónap műtárgya: Mathiász Oszkár: Férfi arc­képe — 1916, megtekinthető 9—17 óráig. Iklad Irány Berlin Berlini utazást szervez jú­lius 2—7-ig az ikladi művelő­dési ház, teljes ellátással, egy­napos nyugat-berlini tartózko­dással. Utazás vonattal. Irány­ár 4000 forint. Jelentkezni a művelődési házban lehet, ezer­forintnyi előleggel. A történet, amit elmesé­lek, több mint három év­tizedes. István fiam, akkor hetedik éves (ma két gye­rek apja), gyakorló elsős, füzetében a tanító néni ke­cses, karcsú 1-es minősíté­sét vastag 5-ösre javította. Persze, mindenre figyelő anyja azonnal észrevette es vallatóra fogta: — István, ezt itt ki javí­totta ki? Fiam természetes őszin­teséggel közölte, hogy ő. — Miért.' — kérdezte nőm. — Anyucikéra, a tanító néni azt mondta: István, ez most bizony egyes, de ezt neked ki kell ötösre ja­vítani. Hát én már ki is javítottam. Eltelt több mint három évtized. Kis menyem — melléke­sen helyben pedagógus — meséi) a minap kisebbik fiáról, az elsős Zoliról. Zoli, miután tömegével hordta a piros pontokat, az új évben lankad. Már . ho­zott az ellenőrzőben egy fekete pontot, amiért zord 'atyja kilátásba helyezte, ha még egy lesz, egy hé­tig nem nézhet televíziót. (Ennél nagyobb büntetés nincs számára). i Nos, a minap az egyik füzetébe Klári tanító néni berajzolt egy csinos kis fe­kete pontot, amit menyem már abban az állapotban fedezett tel, hogy filctollal pirosra volt átszínezve. Rögtön elővette a kisfiút, aki sírva vallotta be bű­nét,-és tett ígéretet, hogy ezt bevallja a tanító' né­ninek is. — így rendben lesz, de hogy apád mit fog szólni, azt nem tudom. Amikor a zord atya ha­zaért a munkahelyéről, menyem elélopakodott és kérte, ne legyen túl szi­gorú. Fiam mindenesetre kérte a füzetet, kinyitotta — és elámult. Az inkriminált helyen egy — ugyancsak filctollal készült — nagy fekete pont ■."szelgett. Alma meg a fája. A nagy különbség, hogy 1960- ban még nem volt — filc­toll. —kas kenység és az ehhez szorosan kapcsolódó élelmiszeripar. A gazdálkodás feltételei adottak voltak, ugyanakkor 118 millió forintos hitellel indították az esztendőt. Helyzetükből adó­dóan az első félévben a me­zőgazdaságból csak az állat­tenyésztés és az élelmiszer- ipari üzemek hoznak bevételt, a növénytermelés és a kerté­szet értékesítései az év máso­dik felére húzódnak ót. A hi­telre azért is szükség volt, mert az ipari ágazatok közül is a nagyobbak jobbára az utolsó negyedévben tudnak csak számlázni a munkák jel­legéből adódóan. A visszafize­tést a szövetkezet megfelelő időben teljesítette, ez azonban az egész év során igen szigo­rú pénzügyi gazdálkodási kö­vetelt meg. A növénytermelés, a zöld­ségtermelés és az állattenyész­tés árbevétele 176 millió, rá­fordítása 151 millió, nyeresé­ge 25 és fél millió forint volt. A szántóföldeken némi szer­kezetmódosítást valósítottak meg. A magborsó területe a korábbi 500—550 hektárról 163-ra ,zsugorodott. Helyette az előző évben csak kóstolga­tott étkezési borsó területe 338 hektárra nőtt. Lépésük helyessége beigazolódott, mert a magborsó a kedvezőbb idő­járásban is csak 3,8 tonnát termett hektáronként. Veszte­séges lett a tevékenység újra. Több vetőmag Búzát növelt területen. 1786 hektáron termeltek. Étkezési búzából átlagban 5,4, vető­magból 5.9 tonnát takarítottak be. Az aratáshoz végre sike­rült hozzájutniuk világbanki keretből 3 Claas Dominátor kombájnhoz. Ezek meggyorsí­tották a betakarítást és ko­moly megtakarítást értek el a szemveszteség csökkentésével. Hosszú évek óta először több búzavetőmagot tudtak értéke­síteni, mint amennyit tervez­tek. összességében a búza 8 millió forinttal járult hozzá a Zöldmező Termelőszövetkezet 38 358 135 forintos nyereségé­hez! A nagy szarvasmarha-állo­mány megköveteli a saját tö- megtaka-rrnány-termelést. Lu­cernából a tervezett hozam 7 tonna volt és gyakorlatilag ennyi lett a tény is. A zöld­borsó területének csökkenésé­vel kevesebb a zöldboríószór- ból készült siló. Terveik sze­rint ezt zöldlucerna-szenázzsal pótolják. A kukorica és siló­kukorica területe fő vetésben 1326 hektár volt. A termés — 6,4 és 23,4 tonnás átlaggal — jól szolgálja a tömegtakar- mány-ellátást. A növényter­melés jó évet zárt, közel 14 millió forintos tiszta nyere­séggel. ’ A zöldségtermelés tavaly is veszteséges volt. Gyors cselekvést! Az alaptevékenység legna­gyobb ágazata az. állatte­nyésztés. A 4000 darab szarvasmarhával Vácszent- lászló Pest megye legnagyobb szarvasmarhatartó gazdasága. A tejhozam 5695 liter tehe­nenként. Ez ugyan 1100 liter­rel fölötte van az országos átlagnak, de az ágazat 1986- hoz képest 10 millióval töb­bet költött és 5 millióval ke­vesebbet hozott. Furulyás János kiemelte: hosszú esztendőkkel ezelőtt elköteleztük magunkat a nagyüzemi szarvasmarhatar­tás mellett. Hatalmas össze­geket fordítottunk az állomány növelésére, az álló- és forgó­eszközökre, a megfelelő állat- egészségügyre. Mégis, az utób­bi tíz évben 3—4 évenként ez az ágazat veszteséges pozí­cióba kerül. Nemzetgazdasági érdekből sem tartjuk megnyugtatónak, hogy majd 1989-től ismét ren­dezik az ágazatot. Ennek egy­két hónapon belül kellene napvilágot látnia. 1989. január 1-jére, hogy visszafogja az or­szágban a szarvasmarhalét­szám további csökkenését. Mi jól tudjuk, hogy ez mit je­lenthet 'tejcsökkenésben, hi­szen fel is dolgozzuk a nem­csak a saját gazdaságunkban termelt tejet helyben is, Bu­dapesten is. Valódi részvénytársaság Mintaboltot nyitnak A Tungsram Rt. nagyválla­lat a termelést 6 százalékkal kívánja növelni, s a fényfor­rások mellett lámpagyártó gépekből és — szovjet együtt­működéssel — robotokból is jóval többet készítenek, mint korábban. Megkezdik a lakásvilágítási célokat szol­gáló, energiatakarékos kom­fort higanylámpák tömeggyár­tását, és továbbfejlesztik a fénycsőburagyártást is. Rövi­desen megnyitják első minta­boltjukat Budapesten. A vál­lalat konvertibilis exportját a tavalyi 114 millió dollárról 120 millióra szándékozik nö­velni. Ugyanakkor a szocia­lista exportlehetőségek szű­kültek, ezért a vállalatnak új piacok után kell néznie. A korábbinál jóval több monitorcsövet készítenek a hazai és főleg az NDK-beli számítástechnikai vállalatok­nak. Szó van arról is, hogy a monitorgyártást tovább bő­vítenék külföldi cégekkel ki­alakított kooperációval, s ez­zel összefüggésben színestévé- képcső-gyártás közös kiáíhkí- tásáról is tárgyalnak. Azt tervezik, hogy 1989-től olyan valódi részvénytársasá­gi formában működnének, amelyben tőkével rendelkező nyugati cégek is részt ven­nének. in Mozi sasi Hintőpor. Színes, magyarul beszélő, olasz filmvígjáték. 6 és 8 órakor. Rétegpditika a népfrontban Diákok, tanárok, idősek Tavaly igencsak változó tár­sadalmi-gazdasági közegben ténykedett a Hazafias Nép­front Gödöllő Városi Bizottsá­gának rétegpolitikai bizottsá­ga. A nyugdíjasok az egyik társadalmi réteg, amelyben ■-— ha nem is egyforma mérték­ben — sok kérdőjel merült fel a jövőt illetően. A velük való foglalkozásra a rétegpo­litikusok az ötéves munkaterv kidolgozásakor is nagy súlyt fektettek. Szerintük ugyanis már akkor érezhető volt a helyzetük romlása. A népfrontbizottság kebelé­ben létrejött az Életet az évek­nek klub. Akik eljárnak a foglalkozásaira, azok már tar­toznak valahová. A rétegpoli­tikai bizottság azt tartja fő feladatának a nyugdíjasokkal kapcsolatban, hogy a szerve­zetlen tömegeket karolja fel. Továbbra is szükséges például a nyugdíjastalálkozó évenkén­ti megrendezése. Ez a fórum, ha időnként nem is tud konk­rét választ adni a felvetődő kérdésekre, már azzal is segít, hogy meghallgatja a magány­ba Zárt gondolatokat. Mind­emellett a bizottság a nyug­díjasklub egy rendezvényét is meg kívánja látogatni a nyá­ron tájékozódás céljából. A fentiekkel kezdődött a testület idei első ülése, az 1988. évi munkaterv megbe­széléséről. A rétegpolitikai bi­zottság évente öt ülést tart, ezenkívül szükség szerint rendkívüli esetben is összehív­ja a testületet. A tagok az ösz- szejövetelek közötti időben a program szerinti (munkájukat végzik. Csatlakoznak a nép­front városi bizottsága által szervezett egyéb feladatokhoz. Grünwald Pálné', a bizottság elnöke azzal folytatta, hogy egy másik pontosan körülha­tárolható feladat a városi ál­talános és középiskolában ok­tató pedagógusréteg szakmai erkölcsi, anyagi helyzetének megismerése. Ezzel kapcso­latban ugyanis az a helyzet a másik oldalon, hogy kriti­kai véleményt tudunk monda­ni munkájukról, de valójában nem ismerjük őket, problé­máikat. Szeptemberre terve­zik azt az ülést, amelyre a városi tanács vb művelődési osztályának vezetőjét hívják meg a témáról tájékoztatni. Ä népfrontbizottság nem kis terve az, hogy látványos prog­rammal, hagyomány tér erntő erővel jobban idekössük a vá­rosban öt évig tartózkodó egyetemistákat. A szándék nem mai, az ötlet talán igen; az ide érkezőket köszönteni, a távozókat búcsúztatni. Miért is ne sikerülhetne? (Bár a tu­dósítóban csöndben ott a ké­tely. pont most?^ A remélt haszon nem illu­zórikus. Ha az egyetemisták a város fogadott polgárai lenné­nek. ha értelmes célokat vá­zolnánk elébük arról. hogy mit tehetnek Gödöllőért, mit kaphatnak Gödöllőtől. ez később kamatozna. Vagy akár a tanulmányi évek alatt is. (Egyébként voltak már ilyen esetek.) A rétegpolitikai bizottság át­fogó feladata lesz ennek az ügynek a megszervezése. Úgy vélik, hogy nem szabad várni, nekünk kell a hallgatók elé tárni szándékunkat. Előszót is különböző ötleteket vártak a testület tagjaitól. Jó elképze­lésnek tűnik az, hogy a felvé­telt nyerteknek köszöntő leve­let küldjünk, melyben arra is felhívjuk a leendő diákok fi­gyelmét, hogy a város is vár­ja őket. Bizonyára meglepőd­nek. amikor tapasztalják: az egyetemre jönnek és a város — is — fogadja őket. Vitatott és sok indulatot ka­varó kérdése napjainknak a cigánykérdés, és ez érthető, hiszen a cigányok léte elta- gadhatatlan. Vannak hozzáve­tőleg félmillióan. Nem aka­rom most részletezni, .hogy milyen állapotban és helyzet­ben, de azt hiszem, nem va­gyok túlságosan elfogult, ha azt állítom, hogy a cigány származású Balogh Attila köl­tő sorai jól érzékeltetik hely­zetüket t — Itt vagyunk hát segédmuakas-dinasztiákat csi­szolni magunktól. Cigány tömegek élnek a társadalmi munkamegosztás legalján. A munkaképes fér­fiak több mint hetven száza­léka segédmunkás, esetleg be­tanított munkás. Nagyon ke­vés a szakmunkás, még keve­sebb az értelmiségi és, alkal­mazott. Mit tehetünk, mit te­hetnénk? Vegyük tudomásul, hogy évszázadok hátrányait nem lehet sürgetéssel, erő­szakkal és rövid idő alatt le­gyűrni ? Baranyi Károly Túráin eléje ment a változásnak, mert ben­ne — mint állítja — élt a türelmetlenség és sürgetése az időnek. Nem várt segítségre, nem várta, hogy a hóna alá nyúljanak. — Felismertem a lehetősé­get, a minden magyar állam­polgár részére biztosított esé­lyeket — mondja, amikor Tú­rán, a Park utca 5. alatt lévő élelmiszerüzletben beszélge­tünk, amelyben a feleségével Kátrányos megkülönböztetés Létra nélkül a padlásra együtt dolgoznak, napról nap­ra szélesedő vevőkörük meg­elégedésére. Amikor egy esz­tendővel ezelőtt átvettem a Galga Áfésanek ezt az üzle­tét és megkezdtem a szerző­déses üzemeltetését, a ' havi forgalom alig közelítette meg a 300 ezer forintot, most pe­dig már a félmillió felé tar­tunk. Az üzlet raktárában beszél­getünk, mert a kicsiny bolt­ba állandóan új és új vevők nyitnak be. s ezért a fiatal, mosolygós asszony,ka. aki két gyerek anyja, helyettesíti a puLt mögött a férjét. — Nekem semmit nem ad­tak ingyen, nekem mindenért többszörösen meg kellett küz­denem — emlékezik a 26 éves fiatalember. — Nincs kegyet­lenebb dolog az előítéletnél mert az általánosító megszé­gyenítés ellen lehetetlen vé­dekezni.'Ha azt hallja az em­ber. hogy cigány... Erre mii válaszolhatok? Tényleg cigány vagyok, a cigányság minder külső jegyével, a nagyon ke- sei'vesen, valahol a mólyber élők pusztító nyomorúságával, de én az igaz emberek biz­tonságával akarom megterem­teni a magam és családom jövőjét. — Elvégeztem Túrón az ál­talános iskolát, aztán a péceii gimnázium tanulója lettem. Már az első napok után meg­futamodtam volna — ha nem lógja meg a kezem Kohn Gá­bor igazgató úr, ha nem biz­tat, nem erősíti bennem na­ponta apám szavait: bizonyí­tanod kell! Eljutottam az érettségiig, ám ez csak köze­pesre sikerült*., pedig nagyon ■ sokat tanultam., de hát nekem létra nélkül kellett felmász­nom a padlásra, nekem nem volt ismereteket.- tudást adó hátországom. — Nagy álmom — beiratkoz­ni a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Főiskolára — nem si­került. Hetekig töprengtem, jártam a teleppel határos er­dő útjait, kerestem a célt, amelynek megvalósításával tisztességgel élhetek. Baranyi Károly döntött. Döntését segítette egy gyerek­kori kép. Édesanyja kamrája minden ősszel megtelt a nyár ízeivel. A szomszédok, ha megszorultak, csak átszalad­tak, s az édesanya mindig tu­dott adni azt. amire szüksé­gük volt. Afféle házi boltocs­ka működött Baranyiék portá­ján, és az érettségizett fiatal­ember erre emlékezve döntött úgy, hogy jól képzett keres­kedő lesz. Rövid ideig a Galga Afész kartaili vas- és műszaki üzle­tében dolgozott, aztán 'két évig szolgálta ki a vásárlókat a hévízgyönki ABC-ben, mi­közben munka mellett Buda­pesten sikeres szakmai érett­ségit tett. Közben az édesapa, a nagy példakép, készült fia indítására. A túrái — igen modem, korszerű cigánytelep mellett — egy kis élelmiszer­üzletet és büfét épített. Dol­gozott az egész család, a ro­konság, s a Galga Afész segít­ségével megnyílt az üzlet- együttes Baranyi Károly, érettségizett kereskedő veze­tésével. Az idő haladt, felnőttek a testvérek. Most József van ez egykori büfében, az édesanya az üzletben. — Nekem önálló megélhe­tést kellett alapítanom. így jutottam ehhez a szerződéses üzlethez — emlékezik Bara­nyi Károly. Ügy érzem, sike­rült megkapaszkodnom. Lakó néni a napokban fánkot ho­zott. a szomszédok disznóto­ros kóstolót. Vágyam? Ál­mom? Elvégezni a főiskolát. Kohn igazgató úr mondta: — Hiszek benned, jó vagy! —ez a mondat juttatott idáig, ez adta meg számomra az önbe­csülés szikráját, s ez hiteti el velem, hogy tervem sikerül. Meg az, hogy nekem bizonyí­tani kel.1! Fercsik Mihály I98N 0133—193T (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents