Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

Életképes kezdeményezés Ha olcsó és jó a használt Jelenlegi gazdasági viszo­nyaink negatív szükségszerű­sége miatt eddigi családi költ­ségszokásaink módosultak, s ezért ma olyan lehetőségek is megjelennek a manőverezé­seinkben, melyeket csakis a szűkösebb körülmények indo­kolnak. Régebb, újabb A csecsemő-, gyermek- és bakfisruhák árának meghök­kentő felemelése a Bizományi Áruház Vállalatot arra sar­kallta, hogy 26 fővárosi és 50 vidéki üzletében január 1-jé- től az év első három hónap­jában a még használható ilyen áruféleségeket magasabb áron felvásárolja. A látott hosszú sorok azt bizonyítják, hogy a kezdeményezés életképes, sőt, ebben a szorongató helyzet­ben hasznosnak is tűnik. Sok családban a még forga­lomképes gyermekruha fel­szaporodott, eddig nem volt igazán kényszerűség, sem szük­ségszerűség, hogy egy-egy da­rab több gyermeket is kiszol­gáljon — ma ez is napjaink aktualitásává vált. Az akció során felvásárolt áru iránti kereslet megnőtt, vagyis igen sokan érdekeltté lettek abban, hogy ezekbe az üzletekbe ki­fejezetten anyagi okok miatt vásárlóként térjenek be. Nem olyan régen sokunk postaládájában itt helyben egy gépelt papírt találhattunk, mely arról tájékoztatott, hogy a Patay u. 1. sz. alatti „Ág­nes” divatüzlet használt gyer­mek-, női és férfiruhák, kötött­áruk, lábbelik felvásárlását és árusítását kezdi meg. Egy dél­előtt érdeklődéssel kerestük fel Zolnai Jánosné üzletét, mely eddig szokatlan tevé­kenységet vállalt fel. Megle­pődéssel láttuk a forgalmat, érdeklődők, vevők és eladók szép számmal adták egymás­nak a kilincset. A kosarak és táskák mélyéről sonra kerül­tek a pultra szekrényt foglaló ruhaneműk, régebbi és újabb fazonok egyaránt. A nyitás óta jórészt bizományba átvett áruk sokfélesége töltötte meg a rakodóteret csecsemőruhák­tól, férfiöltönyig. Zolnai Jánosné információs folyamatszervező Miskolcról származott ide, egy . ideig Kecskeméten számítóközpont­ban, majd helyben a földhi­vatalnál dolgozott. Már ré­gebben foglalkoztatta egy bolt megnyitásának gondolata. Az érdeklődő, tájékozódó időszak után a megfelelő engedélyek beszerzése következett, majd a helyiség megszerzésével a nyitás. Cserebere ? — Bizonyára átgondolta elő­zetesen vállalkozása jellegét. Első benyomása? — kérdez­tük a boltvezetőt. — Mint minden vállalkozás, ez is kockázatvállalás. Miskol­con, ahol felnőttem, nem volt ritka, hogy a bizományi üzlet­ben is akadtam jó dolgokra, bizonyára másokkal együtt. Az általános áremelés átgon­doltabb vásárlást sürget. A családokban feleslegessé váló, Nem a külsőség Átlagos forgalom, az utasok elmélyednek olvasnivalójuk­ban, vagy éppen a velük uta­zókkal csendben beszélgetnek. Felszállt két tizenéves, már- már eladó sorban levő lány. Helyfoglalás után a még fel­szállás előtt megkezdett be­szélgetésüket folytatják. Há­zasságról van szó. A szerényebb, szolidabb, de szolidsága éllenére is csinosan öltözött elmondja barátnőjé­nek a véleményét az elképzelt házasságról. „Nem mindig a külsőség, hanem az emberi ér­ték számít, őt nem érdeklik az anyagiak, bár nem hátrá­nyos szempont, ha nincs pénz­telenség. A szeretet, megér­tés, ragaszkodás, az igaz em­beri értékek a dominálok ...” Barátnője élesen közbevág, mindenki felfigyel. Nála nem az előzőek számítanak, neki mindegy, hogy ki az' illető, milyen életkorú, csak pénz le­gyen „dögivel”, akkor szerinte maga az ördög is lehet. Elgondolkodtam: vajon mi indíttatta ilyen állásfoglalásra ezt a fiatal, mondhatni az életről még mit sem tudó diáklányt? A legújabb divat szerint öltözködik, nem is ol­csó ruhákba. Tiszta arc, értel­mes tekintet, látszólag felhőt­len életvitel... Vagy talán még sem az? Talán az iskola, Möirgg Szombaton A nagyteremben: Férfiak. Színes, szinkornizált NSZK filmvígjáték. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Akii Miklós. Színes, magyar ka­landfilm, fél 4-kor. Fizetéstől fizetésig. Színes, szinkronizált szovjet film, fél 6-kor. Vasárnap A nagyteremben: Férfiak. Előadás 3, 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Akii Miklós, fél 4-kor. Fizetéstől fizetésig, fél 6-kor. a mikrokörnyezet hatására alakult ki benne ez a véle­mény? Nem tudni... Lehet, hogy a jelenlegi gazdasági kö­rülmények? — lehet, hogy ele­ve önfeladó? — hogy nem tud küzdeni? — nem valószínű, öt elnézve, eddig feltehetően mindent megkapott. Korát meghazudtoló elgon­dolását, egyéniségét * feladó álláspontját feltehetően meg­érti majd egy éltesebb korú úr, aki bőven dúskálhat az anyagiakban, akinek szintén minden mindegy és „vevő lesz” a lánykára, hisz a köz­mondás szerint is: „A vén kecske is megnyalja a sót”. V. I. T. még használható ruhaneműk felvásárlása, árusítása egy új lehetőségnek látszik pénztár­cánk védelmében, s ma ez egy cseppet sem elhanyagolható szempont. Ez motivált a pró­bálkozással. Az életképessé­gét, a célszerűségét, a szükség- szerűségét majd az idő bizo­nyítja. A kezdeti érdeklődés biztató, állandósága a jövő ze­néje. Van rugdalózó — Mi a tapasztalata, mit hoznak az eladók és milyen minőségben, illetve mit keres­nek a vevők? — Jobbára jó állápotú, tisz­ta, még valóban használható ruhaneműket, elvétve cipőket. Ami divatos és kevéssé hasz­nált, azt megegyezés szerint készpénzzel fizetem, másokat bizományba veszek. A kere­settséget illetően a gyermek­ruhák vásárlóközönsége szám­szerűen több. A blúzok, puló­verek, kis szoknyák, nadrá­gok, dzsekik igen keresettek. — Reálisak az eladók a használt holmik árát illetően? — Az egyezkedés a jellem­ző. A használt ruhadarabok anyaga, fazonja, állapotának milyensége, divatjellege ter­mészetesen meghatározó az ál­talam kínált ár szempontjá­ból. Hoztak már be gyűrött, szakadt, sőt kifejezetten pisz­kos holmikat is, itt természe­tes volt az elutasítás, sőt a többek által gondolt csere­berére sincs lehetőség. — Külön láttuk tárolva a kifejezetten csecsemőholmi­kat, legtöbbje frissen mosott és nem agyonhasznált. Ez ke­lendő? — Itt a higiéniai követel­mény természetesen még fo­kozottabb kell, hogy legyen. Eddig jobbára olyan rugda- lódzók,, sapkák, kis kabátok kerültek a boltba, amiket a kismamák főleg sétáltató, ba­bamutogató öltözetnek hasz­náltak, így minőségük, állapo­tuk elfogadható. Hasonló a helyzet a szobacipőkkel, tipe­gőkkel, kis csizmákkal. Az ismert gyors fejlődés ebben a korban bizonyos dolgok tel­jes kihasználtságát nem teszi lehetővé és az eddigi olcsóság túlbiztosított vásárlást is eredményezett — ez a tapasz­talatom. Egyébként sokan csak ezeken az árakon tudják gyermekeiket öltöztetni. Sz. J. A REST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1988. FEBRUÁR 13., SZOMBAT Hétpecsétes titok az ólakban Étinek dukál a jobb eieség? Hallom a hírt, és ha sertés­tenyésztő lennék a háztáji­ban, most becsapva érezném magam. Talán még zsörtölőd­nék is egy cifrát afölötti ha­ragomban, hogy disznaimat éveken át kisemmizték a jó­ból. Szóval, hallgatom a hírt, minekutána arra a kínos meggyőződésre jutottam, hogy mezőgazdaságunk e két tisz­tes szférája, a háztáji és a nagyüzem még a jószágeleség minőségének tekintetében is elkülönül egymástól. Tudniil­lik a tápokból is alapvetően kétféle létezik, az egyik fajta a háztájinak, a másik — a jobbik — pedig csak a nagy- gazdaságoknak dukál. Nos, a tápforgalmazás ber­keiben kevésbé tájékozott ember most valami hétpecsé­tes titok kipattanását várja e sorok olvastán. Öt máris ki kell ábrándítanom, mert való­jában régen ismert dolog ez a kettősség. Csak nem beszél­tünk róla. Azért nem, mert alkalmunk sem volt összeha­sonlítani e két terméket, így aztán vita sem lehetett abból, ki kap jobbat a disznóeleség- ből. Ám hogy a tenyésztők és a tápkeverő üzemek mégis véget nem érő harcban áll­nak egymással, annak a ház­tájik számára gyártott tápok abszolút értelmű romlása az oka. Az utóbbi időben azért volt alkalmunk jó hírekről is be­számolni. Elsősorban a külföl­di cégekkel közös vállalkozás­ban újonnan épült tápkeverő üzemekre tekintve csillant fel az árakban is méltányos, jó minőségű tápok beszerezhető­ségének reménye. Ezek a cé­Farsaitgkcr kezdődött Házasságkötési praktikák Színház Szombaton A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban, délután 3- kor: Bánk bán. Törzs Jenő bérlet. A Szolnoki Szigligeti Szín­házban este 7 órakor: Doktor Z sivago. Vasárnap A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban, délután 5 órakor: Bánk bán. A Szolnoki Szigligeti Szín­házban, este 7 órakor: Doktor Zsivago. A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központban, este 7 óra­kor: Por. A Korona Pódium vendégjátéka. gek ugyanis már eleve úgy kezdték munkájukat, hogy az idevonatkozó kormányprog­ramra támaszkodván az alap­anyag-ellátás feltételeit meg­teremtve, garanciát vállalhat­tak a minőségre. Nálunk a Herceghalmi Állami Gazdaság gyártmányait említhetjük, amiket az Arany János Tsz fogalmazott mostanáig Kazin­czy utcai árudájában. Igaz, itt is voltak időnként gondok, például amikor szójahiány idején repcedarával vették el a jószágok étvágyát, ám az efféle időszakos hátrányokat leszámítva az áruda közmeg­elégedésre sorakoztatta fel tápkínálatát. Csak hát a fő gond az, hogy Herceghalom földraj­zilag messze van, s most, hogy a fuvarköltségek majd­nem a duplájára emelkedtek, ráadásul a szállítások is gyakorta akadoztak, a szövet­kezet jól megfontolt anyagi érdekekre hivatkozva más beszerzési forrás után nézett, így esett a választás — igaz, olyan bőséges válogatási lehe­tőség nem volt — a lajosmi- zsei Kossuth Tsz-re, ahol ép­pen az idén kezdte meg a termelést az Agrokomplexszel közösen épített korszerű, szá­mítógépekkel felszerelt keve­rőüzem. Balogh Bertalannak, a tápbolt vezetőjének itt volt elsőként alkalma eldönteni, melyiket válassza: o háztáji avagy a nagyüzemi tápszorti­mentet. Mondanunk sem kell, az utóbbi mellett voksolt. — Mi a különbség a kettő között? — Első pillantásra az árak­ban látunk mintegy 10—15 százalék eltérést, innen követ­kezik, hogy összetételük, al­kotórészeik aránya más és más. önmagában ez még nem baj, hiszen eredendően az volt a cél, hogy a háztájiban etetett eleségek olcsóbban kerüljenek forgalomba. Csak a kisgazdaságokban lehet megtalálni a módját, miként lehet takarmányokkal, kony­hai hulladékokkal, egyebekkel kombinálva a tápokat, teljes értékű étrendet kialakítani. A nagyüzemekben erre nincs lehetőség, az ott etetett tá­poknak hordozniuk kell mind­azt, ami az állat fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Ez érthető is, hiszen az úgymond futószalagszerű hús­termeléshez minden időben konstans összetételű, táplálko- zás-élettanilag teljes értékű tápanyagok kellenek. Ezek a hatékonyabb premixeken kí­vül ízesítőt, létfontosságú vi­taminsort tartalmaznak, amik viszont a háztáji tápokból hiányoznak, ám sok gazda vé­gül is rákényszerül, hogy kü- lön-külön szerezze be ezeket. Másrészt, amit tapasztalunk is, a kistenyésztő védtelenebb a visszaélésekkel szemben, s a nyersanyaghiány mindig a háztáji készítményein mutat­kozik meg elsőként. Az alap­elv, ami miatt létezik ez a kettősség, logikus, csak hát amíg az ellátók nem éreznek kellő felelősséget a háztájik­kal szemben, ilyen gondokkal számolni kell, azonkívül az igények is jócskán megvál­toztak. — A két tápféleség kialakí­tását tehát gazdasági megfon­tolások tették elsősorban in­dokolttá — nyersanyaghelyzet, költségek —, nem valószínű, hogy a kereskedelem mosta­nában akarata szerint egysé­gesít. Mi az oka, hogy új part­nerük mégis szabad válasz­tást engedett? — Nyersanyag-beszerzési forrásai lehetővé teszik, hogy a nagyüzemek kiszolgálásán túl háztáji felhasználásra is adhasson az értékesebb tápok­ból, másrészt az üzem terme­lése is akkor gazdaságosabb, ha zömmel egyféle terméket állít elő. Elsőre persze nehéz azt megítélni a tenyésztő szempontjából, melyik a kifi­zetődőbb. A tapasztalat az, hogy — egy sertésre számolva — 20 kiló tápszer, 50 kiló starter, 150 kiló nevelőtáp és 100 kiló befejezőtáp felhasz­nálásával nem kerül a te­nyésztés többe, ugyanakkor hamarabb eléri az állat a kí­vánt súlyt, mint az olcsóbb tápokkal. Ennél is fontosabb, hogy pormentes, állandó összetételű eleségre számíthatunk. Remél­jük, hosszú távra rendeződik nálunk a tápellátás gondja, s hogy igazunk volt-e a feltéte­lezéseket illetően, az majd az ólakban derül ki. My. J. Szombati sportműsor Asztalitenisz. Sportotthon, 9 óra: mezőgazdasági dolgozók körzeti téli versenye. Makó: M. Spartacus Vasas—Nagykő­rösi Konzervgyár Kinizsi, NB III-as férfi csapatbajnoki mérkőzés. Gödöllő: a megyei újonc csapatbajnokság tavaszi első fordulója. Cselgáncs. Szeged: junior és serdülő körzeti rangsorver­seny. Kézilabda. Lajosmizse: Ál­talános iskolás fiú Mizsei Ku­pa teremtorna. Kosárlabda. Petőfi iskolai tornacsarnok, 17 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Csőszerelő SK (Buda­pest), NB Il-es férfi bajnoki mérkőzés. Gimnáziumi labda­játék-terem, 8.30-tól: a' városi kezdő mini leány bajnokság második fordulója. Labdarúgás. Tápiószentmár- ton: T. Tsz SK—Nk. Kgy. Ki­nizsi, előkészületi mérkőzés. Sakk. Arany János Mgtsz- klub, 9 óra: mezőgazdasági dolgozók körzeti versenye. Sportlövészet. Tormási lőtér, 9 óra: mezőgazdaságiak kör­zeti versenye. Százhalombatta. Olaj Kupa nemzetközi ver­seny. Tekézés. Temetőhegyi teke­csarnok, 9 óra: mezőgazdasági dolgozók körzeti téli versenye. és Cegléd: megyei ifjúsági serdülő egyéni bajnokság. Természetjárás. Budai hegy­ség—Szabadság hegy: a Toldi ODK-sok túrája. Tollaslabda. Kossuth isko­lai tornaterem, 9 óra: mező- gazdasági dolgozók körzeti versenye. S. Z. Ügyelet Az .állatorvosi ügyeleti szol­gálat értesíti Nagykőrös, Nyársapát és Kocsér állattar­tóit, hogy a következő rend szerint tartanak állatorvosi ügyeletet. Február 13-án reggel 8 órá­tól 15-én reggel 8 óráig dr. Virsinger György, Nagykőrös, állatorvosi rendelő. Tel.: Sü­lié. Február 20-án reggel 8 órá­tól 22-én reggel 8 óráig dr. Zsoldos Zoltán, Nagykőrös, Kecskeméti u. 44. Tel.: 50-703. Február 27-én reggel 8 órá­tól 29-én reggel 8 óráig dr. Horváth László,. Nagykőrös, Búvár u. 1. Tel.: 50-998. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hfrlar I — Észre sem vesszük, hogy farsang van — mondja Ban­kó Cáborné, majd sóhajtva megtoldja az észrevételét: — Bezzeg az én lánykoromban alig vártuk, hogy elmúljon a vlzkereszt és elérkezzen a vi­dámság ünnepe, a farsangi ro­konlátogatások és mulatságok ideje, ami eltartott egészen hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig. Izzó Kadarka Persze a hosszú farsangi időszak nem azt jelentette, hogy n, minden szombaton és vasárnap táncmulatságot ren­deztek valamelyik kocsmában, ahogy most teszik, hogy még a böjtben sem múlhat el egyetlen hétvége diszkó nél­kül. Erről szó sem volt, és nem is lehetett. A háromna­pos mulatság farsang utolsó vasárnapjának délutánján kezdődött, és farsang keddjén éjfélkor ért véget. Ekkor ver­te meg a bíró görbe botjával a kocsma mestergerendáját. Valamirevaló lány meg le­gény ez alatt az idő alatt még a csizmáját sem vetette le a lábáról. A farsangi rokonlátogatá­sokra én magam is szíveseb­ben emlékszem, mint a három napon át tartó mulatságra, mert ezeknek a családi össze­jöveteleknek volt valami ben­sőséges, emberi összetartozást jelentő és erősítő ünnepi jel­legük. Reggel megérkezett a há­zunkba valamelyik rokon csa­lád. A férfi vendég családunk férfi tagjaival kiballagott a présházba, ahol mindig lógott i a padláson egy-két szál kol­bász, oldalnyi szalonna, akadt természetesen dió is, és krumplit is lehetett sütni a borház benzineshordóból ké­szített kályhájának platniján. Olyan íze volt ennek a lábas alatt perzselt burgonyának, akár a legfinomabb sült gesz­tenyének, s még az avas sza­lonnát is megédesítette. Hogy csúszott a füstölt, csípős kol­bászra, a savanyú cseresznye­paprikára a pirosán izzó ka­darka! Csoda-e, hogy az álla­tok esti etetéséhez hazatérő férfinépség nótaszóval köszön­tötte az otthoniakat? ' A ház asszonya a rokonok­nak rendszerint oldalast sü­tött kolbásszal meg a hagyo­mányos farsangi fánkot, amit mi pampuskának neveztünk. Szegény édesanyám mennyire idegeskedett, vajon szalagos lesz-e a pampuskája. És mi­lyen boldog volt, amikor a zsírban sütött pántlikás tész­ta pillanatok alatt elfogyott az asztalról. Szorgalmasan hozta a hófehér porcukorral édesített utánpótlást. Rezesbanda muzsikált Ezeken a családi farsango­lásokon még az asszonyok is ittak. Természetesen csak mértékkel. Egy-egy pohár szegfűszeges, borsos-paprikás, mézes forralt bort. Igaz, ne­künk, gyerekeknek csak illa­tából jutott, de már az is má- morítóan hatott ránk, s ez a mámor könnyebbé tette szá­munkra, hogy a felnőttek tör­ténetét hallgatva megborzong­junk a boszorkányok éjszakai cselekedetein, félve húzódjunk össze, ha arról szólt a törté­net, kit, hol és mikor nyomott meg a gonosz, kinek a gyere­két verték meg szemmel, s ki az a gazda, akinek a tehene hetek óta véres tejet ad az asszonya zsajtárjába. Készült a staférung Igaz, nemcsak rémmesék, ijesztő hiedelmek hangzottak el a mestergerendás, földes kis szobában, de ilyenkor ke­rült sor a házasságkötési prak­tikák kifundálására is. mindig vigyázva arra, hogy kapa a kapával, kasza a kaszával kös­se össze az életét. És ha min­den a tervek szerint sikerült, akkor a farsangi mulatságban már nem arulta a petrezsely­met az eladó, és nem álldo­gált a majomszigeten a leen­dő kérő, hanem együtt járták a Gyetva kocsma tánctermé­ben a csárdást a rezesbanda muzsikájára. Mert jaj volt annak a lánynak, aki egyedül maradt a háromnapos mulat­ság végére. Nem készülhetett a szüret . utáni lakodalmára, helyette hallgathatta a csúfo­lódó rigmust: Húshagyó! / Itt maradt az eladó. / Akinek van nagylánya, / Hajtsa ki a gulyára! A falusi asszonyoknak a nagy farsangi szomszédolása sem volt mentes a munkától. Amíg szaporán járt a szájuk, fonták a kócot, a guzsaly alatt ujjuk végével pörgették az orsót, mások rokkát hajtottak, s akadtak, akik varrtak, hí­meztek, síingeitek. Készült a staférung a ház lányának, de ezekben a vendégeskedések­ben már ott sejlett a közelgő tavasz is, a munkák dandár­jának ideje, amikor ismét hosszúak a napok, s vetni, palántázni kellett. F. M.

Next

/
Thumbnails
Contents