Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
6 Mn; YE! 1988. FEBRUAR ft., SZOMBAT íSzfNHÁZI LEVÉL" Musical kontra musical Messzi földek; emlékeit őrzi A trapéztól a festőecsetig Jedlicska János festményeit a tervek szerint a közeljövőben Foton is kiállítják (Vimola Károly felvétele) A cím olyan, iránt egy perirat •felzete. De hát valóban perről (is) van szó. Elég részletesen taglalta a napi sajtó és az elektronikus tömegkommunikáció is azt a pörösködést, melyben két színház két új zenés darabjának szövegírói folyamodtak a jogorvoslás eszközéhez, mer.t úgy vélték, a megszületett művek apasága körül nem minden stimmel. Más szóval: plagizálás- sal, azaz idegen szellemi alkotás (irodalmi mű) részbeni vagy teljes eltulajdonításával vádolták egymást. A dolog bírósági része még hátra van, de az inkriminált művek már láthatók. Az egyikről, a Vígszínház újdonságáról már beszámoltam e hasábokon, a másikról, a Madách Színház bemutatójáról most esik majd szó. De előbb érdemes egy kicsit körüljárni ezt az egész' plágiumügyet. Nem annyira' a konkrét esetre, mint inkább' a plágiumra, mint olyanra figyelve. Vannak akik úgy vélik, Homérosz és az Iliász meg az Odüsszeia óta. nem lehet új témákat kitalálni az irodalomban; e két alapműben minden, ami emberi konfliktus lehet, már benne van. Máisok tovább bővítik a kört, s hozzáteszik: amit a görög klasszikus drámaíró triász, Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tudott az emberről, a szenvedélyekről és bűnökről, annál többet ma sem tudunk. Ami náluk nincs, azt nem is érdemes tudni. Ha e vélemények igazak (és sok igazság van bennük), akkor tulajdonképpen minden irodalmi alkotás, ami a nagy görögök után született, plágiumper alá vonható. Csakhogy. Csakhogy a műalkotások szerzői jogi védelme igen újkeletű. Az olyan nagyság, mint Shakespeare, vagy még Moliére is, egyáltalán nem, vagy alig ismerte. Kí-ki onnan vette témáját, ahol találta. Olykor épp a görögöktől, vagy a római íróktól, színműíróktól. Régi krónikások könyveiből, novellagyűjteményekből — vagy egyenesen más kartárs szerzők már megjelent vagy játszott műveiből. Nem valószínű, hogy az így „megtisztelt” kortársak örültek a módszernek, de nem is nagyon tiltakozhattak. Nem volt rá jogi alapjuk. Sok-sok időnek kellett eltelnie még ahhoz, hogy a szellemi alkotást, a művészi alkotómunka produktumát először egy kialakuló szokás, majd a tételes törvény is védje. Jogtörténészek szép disszertációkat ka- nyaríthatnánák e témáról. Mi persze nem vagyunk jogtörténészek, s az egész háborúsáig a jelenlegi két bemutató kapcsán csak annyira érdekel bennünket, amennyiben most, e sajátos eset révén, bepillanthatunk a téma rejtelmeibe, azaz gyakorlati példákon ellenőrizhetjük, feltűnő-e a hasonlóság a két színpadi mű között, vagy sem. Hogy aztán ki kitől, mit, mennyit, hogyan és miért „vett át", kinek a fejéből pattant ki előbb a téma isteni szikrája, meg a többi részkérdés hogyan alakult, azt majd tisztázza a bíróság. Ez már nem a közönség dolga — bár any- nyiit meg lehet jegyezni, hogy ez az egész hajcihő remek ingyenreklámnak is tekinthető; és mivel a magyar színházi élet jelenlegi stádiumában állóvízhez hasonlítható, efféle bedobott kavicsok jótékonyan fodrozzák a felszínt. (A mély, mint József Attila írta. hallgat. A felszín fecsegése odáig nem hatol, és talán jobb is, mert ott igen nagy feszültségek húzódnak meg, melyek elfedésére is alkalmas lehet az efféle feltupírozott csetepaté). Nos, tehát a Madách újdonsága, a Doctor Herz. Á szerzői gárda itt: szövegkönyv: Müller Péter, dalszövegek: Bródy János, zene: Tolcsvay László, összességében igen jó csapat. Az eredmény mégsem áll arányban a trió képességeivel. A lényeg ugyanis nem az szerintem, hogy ez a darab is egy padláson játszódik, itt is van valamiféle csodaszer- kezet (mely leginkább egy rakétakilövő és egy angol parki csúszda keverékének tűnik), itt is feltűnnek a képzelet alakjai, akik részint mesehősök, részint valóban létezett személyek, itt is van egy kedves öreg hölgy, bizonyos Mutter, itt is egy feltaláló — doktor Herz — a főszereplő, vagy hogy itt is felbukkannak a gonosz külső erők, melyek fenyegetik a Herz- fóle világ békességét és általános. nagy szívjóságbeli egymásra borulását. A lényeg inkább, az, hogy a Doctor Herz 'nem elégszik meg a musical műfajában megszokott hangvétellel, hanem stílusidegen rétegeket kever belé. Közelebbről: az rendjén van, hogy több musical olyan témákat dolgoz fel, amelyekben magvasabb gondolatok is találhatók, erkölcsről, hatalomról, világmegváltásról, jó és rossz, tiszta és aljas, nemes és gonosz küzdelméről. De ezek a gondolatok sosem mennek a konkretizálásig. A műfaj nehezen viseli a napi aktualizálást, a világos és nem is mindig világos célozgatásokat az épp a levegőben lévő témákra. Igen jó példa erre az a zenés mű, az István, a király, amely ugyan tele van szimbolikus jelzésekkel, de mégsem aktualizál szájbará- góan és direkt módon, — s annak a dalszövegeit is az a Bródy János írta, aki a Doctor Herzét. Aztán: a színpadi műveknek (is) van egy optimális terjedelmük. Némely szerzők persze ezt gyakran figyelmen kívül hagyják, de a musical, mely közismerten igen populáris szórakoztató műfaj, ezt nem teheti. A Doctor Herz egy-egy felvonása majdnem másf él óra. Ez sok. Legalábbis akkor sok, ha, mint jelen esetben, ezt az időtartamot nem tölti ki sem a gondolat, sem a cselekmény, sem a dialógus, sem a zene, s így tekintélyes lyukak, „leülő”, komótosan csordogáló részek, illetve túlbonyolított, túlbeszélt jelenetek keletkeznek. (Több esetben például azáltal, hogy valamit, amit már egy prózai dialógusban elmondtak, rögvest újra el is énekelnek). A zt gondolom tehát, hogy ebben a musical kontra musical ügyben nem isany- nyira a jogi problémák jelentik az érdekességet, mint inkább az, hogy . két teljesen különböző alapállású, dramaturgiája, stílusúi művet láthatunk — melyeknek történetesen elég hasonló a témájuk és a cselekményük. Az egyik egy kedvesen bohókás, kissé szomorú és kesernyés mai mese, a másik egy revüszínpadi elemekkel is feldúsítani szándékolt, aktuálpolitikai kiszólásokkal és bemondásokkal megtűzdelt zenés példázat. Amiben viszont azonosak: hetekkel előre sem könnyű jegyet kapni rájuk ... Ez a magas, szőke fiatalember szorgalmasan járt kajakozni. Aligha fordult meg a fejében még akkor — tizenhét esztendős korában —, hogy valamikor bejárja a vi-B lágot. Egy alkalommal az edző egyik rokona megkérdezte: volna-e kedve cirkuszban dolgozni ? Éppen megfelelne artistának. Ugyan melyik ifjút ne vonzaná az utazás, a tisztességes csavargás lehetősége? Igennel válaszolt. Már csak amiatt is, mert Jedlicska János kedveli a nehéz feladatokat. Ugyanis így kipróbálhatja saját erejét — természetesen nem csupán fizikai értelemben. Gödi otthonában beszélgetünk. Négy hónappal ezelőtt vásárolta meg a tornyos, vár formájú házat. Mosolyogva meséli, amikor meglátta ezeket a hatalmas fákat, már eldöntötte, hogy megveszi az épületet. Valamikor egy bőrgyárosé volt, s most igencsak leromlott állapotban van, kívül-belül újra kell vakolni, festeni-mázolni. A hajdani ereszcsatornából legalább a szépen megmunkált tartóvasakat kéne megmenteni. Most ezen dolgozik. Két kezével javítgatja, építgeti. Még a kapu vasvereteit is saját maga csiszolja-pucolja a rozsdától, hiszen ehhez foghatót aligha kovácsolnak manapság. Otthont teremt Valahogy úgy érzi: ideje megtelepedni, hisz majd két évtizednyi csavargás van mögötte. Most éppen nem szerepelnek, mert felesége második gyermeküket várja, de természetesen továbbra is a Fővárosi Nagycirkusz állományába tartoznak. Nehéz szóra bírni. Halkan beszél, rokonszenves szerénységgel. Pedig számos, szép eredmény van mögötte, amelyeket különböző díjak igazolnak: Az egyiket Monte Carló- ban, a híres fesztiválon kapta, amelyen föllépni — úgymond — az artisták számára a csúcsot jelenti. Sok szép, színes fénykép kerül elő, ezeket már hármasban nézzük feleségével, a barna hajú, szelíd mosolyú, bolgár származású asszonnyal. A legtöbb a porondon készült, de sok baráttal együtt is megörökítették őket társaságban, kirándulásokon, fogadásokon. Spanyolország, Argentína, Amerika, Nyugat-Németország élénken élnek emlékezetükben, hiszen hosszú időt töltöttek ott. Tímea, a kislányuk most harmadikos, s három nyelvet beszél, hiszen kétéves kora óta viszik magukkal. Az egyik nyelv a görög. Két esztendő után mentek haza a rózsadombi lakásba, s azt cserélték fel a gödi Rózsa utcaival. Nincs semmi hivalkodó a környezetükben, csupán néhány különleges tárgy utal arra, hogy tulajdonosai messzi földet megjárt' emberek. A polcokon rengeteg könyv között félszáznál is több kazetta. Ezekre a legbüszkébb: egzotikus, ismert és ismeretlen népzenéket gyűjtött össze. Bár ő maga semmiféle hangszeren nem játszik, de a muzsika nemcsak munkájától elválaszthatatlan, hanem mindennapjaitól is. Alkotó esztendők Azt mondhatja bárki: ennyi élmény és esemény éppen elég lenne egy ember számára. De Jedlicska János életébe még egyfajta művészet belefér. Ez pedig a festészet. Már közép- iskolás korában is rajzolgatotrt, festegetett. Az érettségivel egyidejűleg szerszámkészítő szakmunkás-bizonyítványt is kapott, azonban mégsem ebben a munkakörben helyezkedett el. Az artista hivatásra készült, s igyekezett mindenhová eljutni, ahol rajzkészségét, tudását gyarapíthatta. Külföldi szereplések alkalmával ugyanezt tette. Azt mondja, Nyugat-Németország- ban tanult a legtöbbet a Saarbrücken melletti Pirmasens festőiskolájában. No és Görögországban! Magától értetődő, hogy sok szakkönyvet vásárolt, s tárlatokra járt. Több országban kiállították alkotásait, s biztatást, kedvező kritikákat kapott, hiszen írtak is róla, nemegyszer. Nem számított, hogy nem végzett főiskolát, tehát amatőr. Ezt a fogalmat tulajdonképpen csak itthon használják. Meglepődött, de örült, amikor a dunakesziek megkeresték. A növendékhangverseny is jó alkalmat kínált, hogy Korfu szigetéről készült festményeit bemutassák a Park étteremben, ahol e hét végéig láthatjuk azokat. Nyugodtan írhatom, hogy nagy sikerrel. Ugyan a képekhez csupán a MUNKÄSSZÄLLÖN. a műsor bevezetőjében elhangzott, hogy a főváros munkaerőhelyzete nem kívánja már oly mértékben a vidékiek foglalkoztatását, mint régebben, ennek ellenére sok vállalat tart fenn gyengén vagy jobban felszerelt munkásszállót. Ez főképpen az építőipari vállalatokra jellemző. Azok, akik otthonuk környékén nem találják meg a számításukat, még ma is vállalják a családtól való különélés nyomasztó terhét és hétvégeken oda és vissza vándorolnak az ország távoli megyéiből is az otthon és a 'munkahely között. A hét közbül eső napjain pedig valamelyik munkásszálló nyújt nekik fedelet, több-kevesebb kényelmet, hogy a napi nehéz munka fáradalmait kipihenjék és újult erővel kezdhessék el a következőt. A szállólakóknak — akár tagadják, akár bevallják — mindenképpen keserves életforma ez. Azok, akik a tisztes munka ellenében tisztes jövedelemre tesznek szert, gondolatban kiváltképp nem is tudnak elszakadni szeretteiktől. Mit csinál az asszony, nem rúg ki a hámból, hogyan tanulnak a gyerekek? Kínzó vággyal keveredő féltékenység marja őket belülről, és alig várják a megváltó hétvégeket, vállalva a legtöbbször hosszú utazás fáradalmait, majd a hétfők rosszkedvű le- hangoltságát, amikor ismét meg kell ragadni az ácsszehangverseny előtt — illetve után — lehetett közelférkőzni. Bár Hellász örök kék ege s a tiszta színek messzire világítottak róluk. A Mikonosz-templom, a Szerzetesi cellák fehér árnyalatai, Damilia műemléki városka, a Stég, A város, az Olajfák — mindmegannyi megörökített pillanat egy számunkra különös, nagy múltú világból. Igaz, a felhők néhol elnagyoltak, de szépek a hihetetlen kékek és a nyugodt víz tetején pihenő csónakok Egykét képéről olykor Munkácsy fái, vagy Csontváry színei jutnak eszembe. Ám ez nem hiba Végtére is még az útkeresésnél tart. A siker felé ? Azt hiszem, csupán egy vagyok azok közül, akik izgatottan várják: hogyan hatnak fejlődésére, milyen irányba terelik művészetét az életében bekövetkező változások. Most még nap mint nap edz az otthoni tornaszobában, de nem teszi félre áz ecsétet sém. Előreláthatóan már gondolnia kell arra is, hogy merre visz az útja. Artistapálya? Festészet? Talán díszműkovácso- lásból is megélne, vagy inkább vizsgázzon le német, orosz, angol és olasz nyelvből? (Görög- és spanyoltudását nem érzi ehhez elegendőnek.) Biztos vagyok abban: sokoldalú tehetsége mindenképpen a siker felé vezeti ezt a még fiatal, de már éretten gondolkodó embert — ha jól gazdálkodik képességeivel. Vennes Aranka kercét, vagy a hegesztőpisztolyt. Ami pedig a szállások riyúj- totta keretek közötti életformát illeti, azok sem valami rózsásak. Igaz, talán a kezdet kezdetén jellemző állapotoktól már messze jutottunk. Amikor a mellékhelyiség előterében egy ütött-kopott mosdótál jelentette az „összkomfortos" tisztálkodási lehetőségeket. Az épületek kiselejtezett fabarakkok voltak, az emeletes vaságyakkal berendezett szobákban egy szál zsinórón lógó csupasz villany- körte jelentette a kizárólagos fényforrást. A homályos sarkokban pedig a sörös- és pálinkásüvegek garmadája igyekezett elkerülni az óvatlan tekinteteket. Mostanra — néhány kacsalábon forgó várra emlékeztető épület mellett — a tisztes középszer a jellemző. Négyágyas szobák, meleg vizes zuhanyozó, könyvtár, televízió és gáztűzhellyel fölszerelt konyhahelyiség. A rádióban elhangzott műsorban Antal Éva ilyen körülmények közé látogatott el és fogott vallatóra néhány hosszabb ideje munkásszállón lakót. Kérdéseire általában elégedetten válaszoltak. Majd mindegyikük hosszú évek munkájával felépítette vidéki otthonát, berendezte lehetőleg kényelmesen, gyermekeit taníttatta. Ennek ellenére szavaikból kicsendült, hogy Helytörténeti furcsaságok * írjon és nyerhet! Bizonyára sokan ismernek lakóhelyükhöz kapcsolódó legendákat, furcsa1 történeteket, egy-egy földrajzi helyhez, avagy híres emberhez kötődő meseszerű mendemondákat, amit jó lenne megmenteni az utókornak és közkinccsé tenni. Ezen szájról szájra hagyományozódó szellemi értékek felkutatását, megőrzését kívánjuk felhívásunkkal szolgálni. Aki ismer ilyen történeteket, kérjük, legfeljebb három gépelt oldal terjedelemben, küldje be lapunk címére. A borítékra írja rá: UNOKÁINK IS MESÉLNI FOGJAK A sikerültebb írásokat közöljük, s a szokásos honoráriummal fizetünk értük, ezért a személyi számukat és lakcímüket is feltétlenül tüntessék fel a nevük alatt. Az írásokat beküldők között az év közepén és végén értékes jutalmakat sorsolunk ki. Két nap a múzeumban Ifjúsági kirándulások A Dunakanyar egyik legszebb pontján levő hatalmas parkban áll a Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola faházas tábora. A Szőnyi István Múzeum Baráti Köre szervezésében Zebe- gényben, április 15-től október 15-ig két, vagy több napra ifjúsági kirándulócsoportokat fogadnak. A kétnapos progam szerint a gyerekek megismerkedhetnek a Szőnyi István Múzeummal, Gorka Géza keramikus munkásságával, a környékbeli hegységekben kirándulhatnak, este irodalmi, zenés, játékos műsorokon vehetnek részt.' A kétnapos részvételi díj szállással, étkezéssel, műsorokkal: 468 forint. Ebben nem szerepel az útiköltség. A több napos kirándulás költsége minden további napra: 226 forint. A tábor egyszerre 130 személyt tud befogadni. A múzeumok megtekintése hétfői napokon szünetel. Ez az újszerű múzeumi szolgáltatás megrendelhető a következő címen: Szőnyi István Emlékmúzeum, 2627 Zebegény, Bar- tóky u. 7. nehéz a távoliét. Nagyon ösz- sze kell húzni a nadrágszíjat, ha valaki haza akarja adni keresménye javát. Esténként valamit főzőcskéznek, ezzel is élire rakva a garast, hiszen a hideg élelem nagyon drága. Bizony akadt olyan is, aki őszintén megvallotta, hogy télen hétvégén sem megy haza, nem tudja már vállalni a számára sok nehézséggel járó utazást. Bár a riport általában derűsebb képet festett, mint amilyen a valóság, de mindenképpen érdekes betekintésre adott alkalmat egy sajátos világ sajátos életébe. EGY KIS ITOKA, HA..! Nem szólt például a műsor arról, hogy a munkásszállókon milyen nagy gond az ittasság, ami az együttélés zavartalanságában okoz károkat. Mintha ide simult volna a rádiónak egy másik adása, melyben Tarnay Márta beszélgetett dr. Vértes Lászlóval az alkoholfogyasztás tüneteiről és következményeiről. A rendkívül tanulságos eszmecsere megdöbbentően érzékeltette azt, hogy a szesz az emberi testben végighaladva mennyit rombol. Sajnos nem nagyon hiszem, hogy a hallottak eljutottak azokhoz is; akik a tanulságára legjobban rászorulnának, és ennek nyomán félúton megállna kezükben a pohár, vagy az italbolt ajtaja előtt végleg megtorpannának. Szombathelyi Ervin Takács István Dunai Tamás (doktor Herz) és Psota Irén (Mutter) a Doctor Herz egyik jelenetében ADIOFIGYELOI
