Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-12 / 36. szám

Csörrenésre várva Nagy megértéssel és ér­tékeléssel olvastam a Nagykőrösi Hírlap január 30-i és február 3-i számá­ban V. I. T. aláírással megjelent glosszákat. Rá­mutatnak a hibákra — ja­vító szándékkal. Talán le­hetne, kellene egy ilyen kis sarkot, rovatot nyitni. Biztos sokaknak javító cél­zatú, hibákat feltáró ész­revétele a közélet, a köz­rend és a hangulat érde­kében. Január 28-án, csütörtö­kön bejelentettem a posta hibabejelentőjénél (03), hogy telefonkészülékem csengője nem jó, nagyon halk, megígérték, iiogy másnap, 29-én megjavít­ják. Mivel hétfőig nem történt meg a javítás, a 03-at hívtam, ott kaptam a másik javítórészleg szá­mát (50-800) és ott is meg­ígérték, hogy másnap, feb­ruár 2-án megjavítják. Most 4-e, csütörtök van, és a , készülékem csengője teljesen néma lett. Eddig türelmesen váltam, mert a február 2-i számban olvas­tam: „A posta helyi szer­vizhálózata — illetve an­nak egy része — Cegléd fennhatósága alá kerül. A két konténer felügyelet nélkül, ajtaját is csak Ceglédről lehet kinyitni’'. továbbá ,.a fenntartási üzemek az új idők jelei — állította Juhász Ferenc műszaki tanácsadó, a Bú­rig szakembere." Gondol­kodtam, hátha a műszerek, szerszámok, alkatrészek is el vannak, zárva, a ceglé­diek meg nem adják ide a kulcsot. Csitították: „az új idők jelei”. De birizgált a nosztalgia ördöge: ezelőtt ötven évvel a Bertha bá­csi, a Tóth Misa bácsi még aznap elvégezte a ja­vítást, no és a Bertha Er­zsiké Juhászné milyen gyorsan kapcsolta Wanke urat Bécsből, hamarabb, mint ma Nyársapáttal tu­dok beszélni. De érthető, akkor még nem volt ilyen hatalmas a fejlődés. Most állandó ügyeletet tar­tunk közvetlen a telefon- készülék mellett — mert csak zizeg, csengő hang nincs —, a Budapesten élő, betegeskedő nővérem hí­vását várjuk. (Ui.: A posta a követke­ző számon hívhat — 50-078 —, ha tud.) P. S. Rákötötték a házakat Ha megkérdeznék a l.osonczy utcában lakókat, ki volt mos­tanában a legkedvesebb látogatójuk, valószínűleg sokan ha­bozás nélkül rávágnák, hogy Nemes Tibor és Tóth Sándor. A képre pillantva máris sejteni lehet, mivégből érdemelték ki e népszerűséget: ők kapcsolták rá az úttest alá fektetett földgázvezetékre a családi házak fűtőtesteit. Néhány tucat­tal ismét szaporodott azoknak a házaknak a száma, ahol él­vezhetik a korszerű fűtéstechnika minden előnyét. (Varga Irén felvétele) Tanuljunk! Ne csak idegen nyelveket veket? Hát honnan vettük az abnormális, unintelligens (!), agilis, blazírt, evidens, objek­tív, indirekt, butik, natúr, in­tenzív, abszolút, abszolúte, fiktív szavakat, melyeket az egyik újság féloldalnyi szöve­géből írtam ki? Pedig mindegyikre van megfelelő magyar szavunk is. És tudunk-e magyarul be­szélni? Vagy tanulunk? Hall­gassák csak meg az iskolá­ból kitóduló diákok beszédét. Minden második szavuk kö­tőszóként használt trágárság. (Tisztelet a kivételnek.) Az is­kolában miért) nem tanulnak meg beszélni ? Magyarul is ... Elcsépeltnek hangzik már, hogy a kötelezően tanult ide­gen nyelvek iránt a diákság köreiben ellenérzés uralko­dik. Lehet, de hogy van ez a magyar nyelvvel? Ülünk az értekezleten. Ké­rem, szóljanak hozzá! — hangzik a felszólítás. Néma csend a válasz. Nem azért, mert nincs mondandó, hanem azért, mert nincs meg az az alapvető beszédkészség, az a nyelvtudás, amely a nyilvá­nosságtól ódzkodó izgalmat fel tudná oldani. — Nem aka­rom, hogy kinevessenek — mondják. S mi lenne, ha mindezt idegen nyelven kel­lene elmondani? Vagy sokak számára a ma­gyar nyelv is idegen? 1 Mindig bosszankodom, ami­kor olvasom vagy hallom a hirdetést: „tanuljon nyelveket az Arany János nyelviskolá­ban!” Arany János, míg nem­zetünk létezik, példa marad. Művei minden magyarul be­szélő és író ember számára alapkőnek tekintendők. Nem tudunk idegen nyelveket? De beszéljük-e Arany János nyelvét? Ha megjelenik egy új áru­cikk, kinyit egy új üzlet, szin­te magától értetődik, hogy idegen szót vagy annak eről­tetett fordítását választja cé­gérül. Honnan ez a divat? Talán a „minden jó, ami kül­földi'’ tévhitből származna? Vagy a hivatali nyelv lenne a példamutató, amely szak­mai zsargonját a tudás kön­tösébe a nyelvre erőlteti? S ebben, sajnos, segítői a köz­nyelvet hordozó újságok is. A magyarba oltott idegen­nyelvűség szeretné a művelt­ség, a finomság, a fensőbb- ség látszatát sugározni. Pedig ennek a jelenségnek nem más, mint éppen a tudatlanság, a tudálékosság és a pongyola­ság a szülőanyja. A nyelv orozva végrehajtott leszúrása. Még hogy nem tudunk nyel­Csöpike és vásárlói Ha jő a sárga Zsiguli... Az Ifjúság ABC mellett van az 59. számú zöldség- és gyü­mölcsbolt. Vezetője Ruzsanyi Istvánná, de szinte mindenki csak Csöpikének nevezi. En­nek a boltnak nagy a vonzás- körzete, nemcsak azért, mert a közelben nincs zöldségüzlet, hanem a kifogástalan minősé­gű áruk, azok bősége és nem utolsósorban a hangulat miatt. Csöpike örökké mosolygós, a vásárláson kívül is van mindenkihez egy-két kedves, jó szava. Ha kell, elmagyaráz­za, hogy kell elkészíteni az adott árut a vásárló férjeknek; akik tanácstalanok, azoknak segít összeválogatni a kívánt ebédhezyalót. Csöpikénél az áru mindig friss, válogatott, olyannyira, hogy a babot-borsót, egyéb szemes zöldséget akár váloga­tás nélkül is felteheti főni a háziasszony. A vásárolt árut — ritkaság! — minden esetben nejlonzacs­kóban, formpack-fóliában, esetleg tálcán adja át. A zöld­ség soha nem földes, a tojás mindig tiszta, nagyméretű. Ha valaki mégsem találja meg a kívánt árut, megmond­ja, hogy mikorra tudja besze­rezni, mikorra jöjjön vissza a vevő, és akkor abban biztos lehet, hogy meg is lesz, hisz fia gépkocsival szerzi be rend­szeresen — sokszor távoli vi­dékekről — a szemet gyönyör­ködtető gyümölcsöt, zöldséget. A környéken a háziasszonyok között már-már szállóige: dél­előtt, amikor megérkezik a sárga Zsiguli, az azt jelenti, hogy érdemes vásárolni, mert garantáltan friss, szép az áru, s ami lényeges, mindig ol­csóbb, mint az őstermelők ál­tal kínált portéka. Azt hiszem, hogy a jó keres­kedőszellem alapvető követel­ménye, hogy mindazok a tu­lajdonságok meglegyenek, amiket Csöpikénél nap mint nap tapasztalhat az ember. Ha sok-sok ilyen „Csöpikénk'’ lenne országszerte, talán a ke­reskedelmi hiányosságok, ki­fogásolnivalók, a reklamációk is megszűnnének és mindenki jó érzéssel, azzal a tudattal mehetne haza vásárlás után, hogy ide legközelebb visszaté­rek ... V. I. T. Mozi A nagyteremben: A széljáró. Színes kanadai kalandfilm. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Fizetéstől fizetésig. Színes, szinkronizált szovjet film, fél 6-kor. SzÍNHÁm A Kecskeméti Katona József Színházban, este 7 órakor: Bál a Savoyban. A Kelemen László Kamara- színházban: Az áruló. Kodály Zoltán bérlet. A Szolnoki Szigligeti Szín­házban, este 7 órakor: Doktor Zsivago. NAGYKÖRÖS! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 36. SZÁM 1988. FEBRUÁR 12., PÉNTEK A lehetőség és a valóság összhangjáért Lakások, igénylők, bizottság A lakáspolitikai és lakásel­osztási kérdésekben a tanács végrehajtó bizottsága javaslat- tevő, véleményező, ellenőrző szerveként a lakásügyi, társa­dalmi bizottság az illetékes. Hogyan dolgoznak, mit vizs­gálnak? Ezt vizsgálta egyik legutóbbi ülésén a városi ta­nács végrehajtó bizottsága. A lakásügyi társadalmi bizottság 13 tagú, s munkájában részt vesz a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront képviselői és a tanács három tagja is. Elnöknek Bakó Kál­mánt, titkárnak Fehér György- nét választották meg. A bizottság célja, hogy’ meg­feleljen a párt. illetve a kor­mány által meghatározott la­kásépítési, fenntartási, egyálta­lán lakásgazdálkodás- és elosz- tásfejlesztési irányelveknek, így tehát elsősorban az eltérő szociális és jövedelmi helyzetű családok lakáshoz jutásának egyenlőbb esélyei, az állam és a lakosság pénzügyi terveinek arányosabbá tétele fogalmazó­dott meg. Bérlakások Ez azt is jelenti, hogy mun­kájuk jelentősen megváltozott. Amíg az 1970-es években, illet­ve egészen a 80-as évek elejéig a tanács fejlesztési tervében megkülönböztetett hely,el l£*-* pott a lakásépítés, addig á bi­zottság fő feladatát a szövet­kezeti és a tanácsi bérlakások elosztásának előkészítése ké­pezte. Miután a VI., illetve a VII. ötéves tervben tanácsi bérlakások nem épültek, illet­ve épülnek, így ezek elosztá­sáról csak annyiban beszélhe­tünk, hogy a megüresedő, visz- szaadoít lakások újra kijelö­lésére kerülhet sor. Mindez magával hozta a tanácsi vevő­kijelölésű OTP-s lakások el­osztását. A korábban nagyszámú ta-r nácsi és szövetkezeti lakás­igény kielégítésére a viszony­lag nagy számban és folyama­tosan épülő lakásokkal gördü­lékennyé tette a lakáselosztást. A bizottság tagjai sok környe­zettanulmányt végeztek, de az is igaz. hogy a rendelkezésre álló lakások száma megköny- nyitette a legjobban rászorulók kiválasztását. Azóta a tanácsi vevőkijelölé­sű OTP-s lakásokban is jelen­tős változás következett be. Kezdetben az igénylők közül a kiválasztás elsősorban a szo­ciális és lakáskörülmények fi­gyelembevételével történt. Újabban a lakásárak növeke­dése miatt a fizetőképesség vizsgálatának irányába toló­dott el a munka. Prepák, ha mulattak Rágyújtottunk... a nótára A tanács rendeletat hozott a rászoruló családok anyagi tá­mogatásának szabályozására. Ebben a lakáselosztáshoz ha­sonlóan a bizottság feladatává tették a hélyi támogatás iránti igények elbírálását. így tehát a bizottság nem­csak a környezettanulmány ké­szítése során, mint lakás-, de mint támogatást igénylővel is találkozik az emberekkel. Ta­lán nem is kell mondani, hogy így fokozottabban szükséges a teljes körülmények felderítése. Elbírálás A helyi támogatások elbírá­lásához a társadalmi bizottság igénybe veszi a tanács család- védelmi csoportjának hosszabb ideje tartó munkáján alapuló, ezáltal mélyebb ismereteit, lyenkor a környezettanulmá­nyokat közösen végzik, s ez se­gít a javaslatok, vélemények kialakításában. Az LTB tagjai két-három fős csoportokban készítik e tanulmányokat. Általában évente 100—200 családok fel­keresnek. Minden igénylőt a helyszínen bírálnak el, s a kö­rülményeket a lakáskiutalási névj egyzéktervezet összeállí­tása előtt vizsgálják meg. Elismeréssel Az üléseken súlyos viták vannak. Ezeken alakítják ki a végrehajtó bizottság elé ter­jesztendő javaslatokat, A bi­zottság segítséget nyújt a la­káscserék elbírálásához, az egyébként jogos lehetőségek feltárásához, hogy úgy az igé­nyek, mint a lehetőségek össz­hangja megvalósuljon. A tanács végrehajtó bizott­sága elismeréssel fogadta el a lakásügyi társadalmi bizottság munkájáról szóló beszámolót. b, o. Barkázik a mogyoró Az ideihez hasonló, szokat­lanul enyhe télről többször megemlékeznek az évszáza­dos időjárási krónikák, ám az már ritkaságnak számít, hogy kevéske ingadozással, szinte egvvégtében tartsa ma­gát a jó idő. Igaz, február még előttünk van, vétek len­ne bármit is elkiabálni. Sőt a növényvilág „igyekezetét’’ látva inkább aggodalomra van okunk, hiszen most már egy tartós 8—10 napos, mí­nusz 5 fokos lehűlés is ká­rokat okozhat. A kertekben, s kint a kö­rösi erdőben a mogyoró na­gyon „elhamarkodta” a dol­got, barkát eresztett, ami azt jelenti, hogy a termésről idén le kell mondanunk. A nyár­fák is készülődnek, ha nem lesz komolyabb lehűlés, a rügypattanás hamarabb bekö­vetkezik a szokáspsnál. Ter­mészetesen a hóvirág volt az első növény, amely életjelt adott magáról, csakhogy most legalább egy hónappal hama­rabb kinyílt. Tőlünk délebb­re ennél is sokkal aktívabb a növényvilág, az erdők, me­zők korai hagymás virágai kivétel nélkül kibújtak a földből. ­Tehát akárhogy is nézzük, legalább négyhetes előnyre tett szert az élővilág, és per­sze az ember is. A Termelő- szövetkezetek Erdészeti Tár­saságának dolgozói kihasznál­ták a decemberi fagymentes napokat, így a kora tavaszt erdőirtással gyakorlatilag már végeztek. —ay Kellenek a menedzserek Magyarországon egyre nő az igény a jól képzett menedzse­rek iránt. Számos külföldi cég, menedzserképző intézet, főis­kola, egyetem képviselője ke­reste fel hazánkat, hogy be­kapcsolódjon a vezetőképzésbe. Közülük a Magyar Gazdasági Kamara többel is előrehala­dott tárgyalásokat folytat együttműködés kialakításáról. Ennek eredményeként ha­marosan megalakul a magyar— amerikai menedzserképző is­kola, amelynek létrehozásában részt vesz a kamara mellett a Magyar Hitel Bank, a Szenzor Szervezési Vállalat, és egy amerikai egyetem. Az oktatás céljára a Magyar Hitel Bank már megvásárolta a budafoki Törley-kastélyt, hozzáláttak a felújításához. A tervek szerint a kastélyban már az ősszel megkezdődhet az oktatás. Az elképzelések alapján 4—6 amerikai professzor vesz részt a magyar oktatók mellett a szakemberek képzésében. A többhetes tanfolyamon amerikai módszereket alkal­maznak. Olyan ismeretekkel látják el a résztvevőket, ame­lyek segítségével jól eligazod­hatnak az amerikai üzleti élet­ben. Ez lényeges olyan válla­latoknak, amelyek növelni kí­vánják az Egyesült Államokba irányuló kivitelüket. A Magyar Gazdasági Kama­ra a közelmúltban tárgyalást folytatott a Német Kereskedel­mi és Iparkamarák Csúcsszö­vetségével is a menedzserkép­zésben kialakítandó együttmű­ködésről. A tervek szerint az NSZK-ban hamarosan magyar szakemberek is részt vehetnek a menedzserképző tanfolya­mokon. Még az idén 10, később éven­ként 30 szakembert kívánnak kiküldeni, akik az elméleti ok­tatás mellett több hetet tölte- nének el jelentős iparvállala­toknál, hogy megismerkedje­nek a gyakorlatban alkalma­zott vezetési módszerekkel. Víz-, csatornaügyekben Változott a rend A vízszolgáltatással kap­csolatos észrevételeket a PVCSV 51-208 telefonján ér­demes bejelenteni. Munkaidő­ben — 7—16 óra között — a Zrínyi utcai épületben tarta­nak ügyfélszolgálatot, ahol a víz- és csatornabekötéssel, a közműtervek engedélyezésé­vel, más vízügyi problémák­kal, a szennyvízelhelyezés dolgaival is foglalkoznak, ta­nácsot adnak, s lebonyolita- nak. Épületen kívüli csatornadu­gulás elhárítását, a szenny- vízcsatorna-íedlapokkal kap­csolatos észrevételeket a Ká­rász utcai szennyvízátemelő telepen kell bejelentem. En­nek telefonszáma 50-641. A nem munkaidőben történt váratlan eseményeket — cső­törés — a vízműtelepen kell bejelenteni, a Kocséri úti el­ágazásnál. Telefonszám: 51-203. ="SN 0133—2708 (Na«yki5r(ist Htiionl Több mint ötven esztendő­vel ezelőtt — hiszen már aranydiplomások vagyunk — nagykőrösi prepa koromban egy májusi vasárnapon kirán­dultunk Bugacra. Kecskemétre is vonattal mentünk, majd ott átültünk a kisvasúti vonatra, amit csak madzagvonatnak neveztek. Fiatalok voltunk, vi­dámak, jókedvűek. Fiatalsá­gunkat gyakorta egészséges humorral fűszereztük. Minden évfolyamnak volt mókames­tere is. így egyik osztálytár­sunknak, Bogdán Miklósnak — mi csak Pikinek neveztük —, aki a kisvonat egyik kocsi­jának külső falára jól látha­tóan ráírta: „Behajolni ve­szélyes !” Mint a pusztai csikók, jár­tuk Bugacot és természetben ismerkedve a bíbiccel, az ár- valányhajjal, meg a kék vi­rágú szamárkenyérrel, me­lyekről addig csak hallottunk vagy olvastunk. De tudtunk még játszani is, hogy egészsé­ges fáradsággal induljunk Bugacmonostorról Kecskemét­re ugyancsak a kisvonattal. Már vártuk, hogy Piki va­jon milyen mókán töri a fe­jét. Egyszer csak azt láttuk, hogy ugyancsak igyekszik a kis kocsi kijárata felé, mielőtt megállapítottuk, miszerint a kanyargós vasúton nagyon lassan ment a vonat, és csak ahol hosszasabban volt egye­nes a pálya, ott pöfögött a kis mozdonyocska gyorsabban. Egyik megállóban Piki gyor­san leugrott a kocsiból, oda­szaladt a kis mozdony masi­nisztájához és jó hangosan odaszólt neki: „Masaniszta úr! Ugye azért jöttünk ilyen gyor­san, mert hátszelet kaptunk?!” Ezzel a fáradt prepanépség újra vidám lett és mikor jól kinevettük magunkat,' rágyúj­tottunk — akkor még keve­sen dohányoztak közülünk — a nótára. Lám, lám, lehetett ifjúként is egészségesen szórakozni 18—20 évesen. Mindezeket fel­elevenítettük — két éve múlt a nyáron, július első szombat­ján —• ötvenéves találkozónk alkalmával. Sajnos Piki és többek nélkül, akik már el­mentek a minden élők útján és mi fájó szívvel, könnyes szemmel emlékeztünk reájuk. Kiss József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents