Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-11 / 35. szám
mmtr « MFAiYE! IMS. FEBRUAR 11., CSÜTÖRTÖK Tegnap adták át Gábor Andor-cüj Az idén Szalay Károly író. kritikus részesült a Gábor Andor-díjban. Az elismerést és a vele járó plakettet Goda Gábor Kossuth-díjas író, a Gábor Andor kuratórium elnöke adta át szerdán, a Magyar írók Szövetsége klubjában. Szalay Károly nevét egyebek között Szatíra és humor című esszékötete, Karinthy Frigyesről írt monográfiája és Szerelmes éveink címmel 1985-ben közreadott regénye tette ismertté. Ez utóbbi művének folytatása Párhuzamos viszonyok címmel az idei ünnepi -könyvhéten lát napvilágot A plaketten egyébként Domokos Béla szobrászművész mintázta meg Gábor Andor portréját. A leányfalui házból Móricz-emlékek A Petőfi Irodalmi Múzeum legjelentősebb új szerzeményei között van Móricz Zsig- mond néhány bútora. Az író leányfalui házából egyebek között íróig épasztala, díványa és sakkasztala került most a gyűjteménybe Móricz Erzsébet — Csibe — fiáitól, Móricz Imrétől. Számos fotó egészíti ki az anyagot: benne az írót és barátait ábrázoló amatőrképek, valamint a neves korabeli fotós, Kálmán Kata felvételei. A Móricz-hagyatékot egyébként — Móricz Virág jóvoltából — 1979 óta őrzi az intézmény. A múzeum kizimttára is számos emlékkel gyarapodott. Kiss József örököseitől tavaly vásárolták meg a múlt század végi magyar líra jeles alkotójának rerstró füzetét. Érdekessége, hogy benne olyan -költemények is vannak, amelyeket még sehol sem publikáltak. Ugyancsak új szerzemények azok a levelek is,, amelyeket egykor Móricz Zsjgmond Jnt feleségéhez. A több mint száz, hosszatob-rö- videbb levelet tartalmazó gyűjteményből néhány éve Kedves Mária címmel jelent meg egy válogatás. Az elmúlt időszakiban került a múzeumba továbbá töibfo kéziratos vers Tóth Árpádtól, Babits Mihálytól és Szabó Lörinc- töl. Az autográí — kézírásos, javításokkal ellátott — emlékek azért is jelentősek, mert tükrözik az alkotás folyamatát, s fontos forrásul szolgálnak a kritikai ki-adások számára. Művelődési házak a megváltozott feltételek között Legbiztosabb a bizonytalanság Érzékeny területen járnak kötéltáncot a népművelők. Az új adórendszer mellett az öntevékeny csoportok vezetőinek, a műsorokban szereplő művészeknek magasabb összeget kell fizetniük, ellenkező esetben nem számíthatnak rájuk. Ennek ellen- súlyozására megemelik a belépti és részvételi díjak tételeit, ami viszont a közönség elmaradását eredményezheti. Nem csoda hát, hogy az országban több helyütt bezárnak művelődési házakat, anyagi gondok miatt. Vajon sor kerül-e hasonló lépésekre Pest megyében is? Erről faggattuk Jakab Bélát, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettesét. Szűkös anyagiak — Semmiféle ilyen intézkedésről nincs szó. Ez egyébként is a területileg illetékes tanácsok feladata lenne, mi csupán elvi állásfoglalással segítjük őket. De azt hiszem, hogy pontosabban kell tisztázni bizonyos fogalmakat. Szerintem sehol nem cél a művelődési házak felszámolása. De az nem kizárt, hogy az anyagi lehetőségek úgy használhatók ki célszerűbben, ha összevonásokra kerül sor. Egyszerű példával érzékeltetve, ha egy községben jól működő, megfelelő helyiségekkel ellátott könyvtár van, ugyanakkor a művelődési ház már nem alkalmas alapfunkcióinak ellátására, akkor felesleges két épület fenntartási költségeivel terhelni az amúgy is szűkös pénzkereteket. — És mi lesz az ott dolgozó közművelődési szakemberrel? — Munkanélküliségtől egyáltalán nem kell tartania. Ezt a luxust a megyében nem engedhetjük meg magunknak. Sok helyen betöltetlen állás van és éppen a könyvtáros, vagy valamelyik pedagógus vállalja magára a feladatokat. Éppen ezért szükséges mindenütt a körültekintő helyi felmérés és elemzés, aminek alapján döntés születhet a szellemi és anyagi erők koncentrációjáról. Nem csupán az előbbi példában említett könyvtár, hanem az általános iskola is fuzionálhat a művelődési intézmények bármelyikével. Egyre gyakrabban látni az úgynevezett általános művelődési központok példáját. De járható út több község kooperációja egy meghatározott művelődési feladatra. Ilyen Budaörs, Budakeszi és Zsámbék színházi előadásokat szervező együttműködése. Az sem lehetetlen, hogy vállalatok, vagy termelőszövetkezetek veszik át az üzemeltetést és természetesen evvel együtt a finanszírozást. De ezek mind csak elképzelések és lehetséges megoldási javaslatok. Biztos, hogy más tervek is születnek majd. A jelenlegi legfontosabb teendő az általános felmérések elvégzése. Erkölcsi veszteség — összegszerűen mennyi pénzzel gazdálkodhatnak a művelődési házak? Többel vagy kevesebbel, mint az elmúlt években? — Pontos adatokat nem tudok mondani. A megyei tanács csak szakmai irányító. A gazdasági feltételekről — a helyi önállóságnak megfelelően — a felügyeletet gyakorló tanácsok döntenek. Tapasztalataim alapján ezek évről évre enyhén emelkedő összegek. De nem fedezik az egyéb áremelkedéseket, vagyis kikényszerítik a saját bevételek növelését. Ugyanakkor az általános forgalmi adó éppen azokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek eddig bevételi forrásnak számítottak. Például a helyiségek, bútorok bérbeadása, a kifejezetten szórakoztató célú rendezvények (vagyis a bálok, vidám estek) — mind for- galmiadó-kötelesek. — Koveli a kiadásokat, hogy a tiszteletdíjas foglalkozásvezetők juttatását is bruttósítani kellett. — így van. Bár bértömeget bruttósították, ami magába foglalja a tiszteletdíjakat is. — Gondolom, most jön a de... — Igen. Szóval a bruttósítás megtörtént, de ennek a fedezetét nem kapták meg az intézmények. Ezt is maguknak kell megtermelniük. Mint ahogy a műsorokban közreműködő művészek magasabb gázsiját is. Az ismeretterjesztő előadások tarifája ugyancsak emelkedett. Nyilvánvalóan mindenki mérlegel, hogy mekkora összeg éri meg a ráfordított energiát. A tiszteletdíjaknál külön nehezíti a helyzetet, hogy a jövedelemadó alapjába számít, így lehet, hogy olyan magas kategóriába kerül, ahol az már csak egy töredékét jelenti az eredeti összegnek. Logikusnak látszik a következtetés, hogy a Tv-FIGYELŐ! Varieté. Színház az egész világ — halljuk gyakran a közismert Shakespeare-idéze- tet —, és színész benne minden nő és férfi. S mert az egész világ nővel és férfival egyetemben belefér a televízió programjába, maguk a tévések is egyre jobban színháznak tekintik intézményüket. A szó legszorosabb értelmében véve, hiszen újabban — elpanaszoltuk eztegy- szer-kétszer már — valóban a leghagyományosabb színházi előadások követik egymást, még csak nem is leplezve a felvétel helyszíni körülményeit. Hol egy kétszemélyes darabra puskáznak rá azzal a két-három kamerával, hol meg egy muzsikás vígjátékra szintén ugyanúgy, hogy abban ott recseg a színpadi padló, és a kopott, foltos függöny is a megszokott módon rángatózik. Ami miatt most mindezt újra felhánytorgatjuk, az pedig nem más, mint a még újabban egymást követő va- ■Hetéműsorok, hogy azt ne mondjuk, haknik. Ott volt ugyebár a jó múltkor az a sárvári termálkristályt körbe- hozsannázó zenés-táncos kiruccanás, azután Hévíz neve rémlik fel egy ugyanilyen vendégeskedés kapcsán, most meg legutóbb mindennek a koronájaként a Televarieté nyolcvan perce került rá a képernyőre Rózsa György — hadd ne kelljen megmondani, milyen — müsorvezetésével. Igen, ez a Budapest Kongresszusi Központban felvett revü volt mindannak a csúcsa — nyilvánvalóan a mélypontja —, ami az odahaza üldögélő készüléktulajdonosokat szórakoztatás helyett dühíti, vidítás helyett bosszantja. Mert amíg maguk a nyilván szép summáért jegyet váltó vendégek ott a helyszínen a világsztárrá emelkedett Ernyei Bélát látják-hall- ják a hazai lányok rendezetlen kalimpálása közepette, nos, ők már kellőképpen bevacso- razva és befröccsözgetve egészen más szemmel nézik azt a körbe-körbét, mint mi a zárt lakásokban. Ami ott kedélynek hat, az a kívülállónak színvonaltalan erőlködés; ami ott megmosolyogtató kiszólás vagy bemondás, az emitt a masina kikapcsolására biztató szellemeskedés. Egyszerűen két egészen más világról van szó, s évre év, sőt évtizedre évtized, az illetékes dramaturgiák ezt a legelemibb közvetítés-esztétikai alaptételt csak nem akarják tudomásul venni. Egészen más a helyzet persze, ha élő közvetítés, egyenes adás van. Azt soha nem lehet úgy begyakorolni, hogy valami kócosság, kedves rendezetlenség rokonszenvessé ne tegye, s ezzel arra is alkalmat adjon, hogy együtt izguljon, a lebonyolítás sikeréért lelkesedjen az előfizető. De hát egy ideje már a szilveszteri óévbúcsúztató java része is dobozból áll össze, s dehogyis ott születik a szemünk és az orrunk előtt. Mostanság, sajnos, éppen az olyan se füle, se farka, se igazi színház, sem nem igazi tévéösz- szeállítások követik egymást, mint az a most ürügyül felhozott Televarieté. Dunakanyar. A Balaton után most a Dunakanyar jutott olyan veszélybe, hogy a kelleténél sűrűbben és a szokásos ízléstelenséggel bebó- dézzák, agyonépítgetik — hallhattuk a vasárnap esti Hét egyik riportjában a figyelmeztető szavakat. A helyzet azonban talán még nem annyira súlyos, mert Pest megyének ebben a remek környezetében nagyobb szigorral meg lehet állítani a szerszá- moskamrák címén szaporodó kerti lakok terjedését. Az illetékes hatóságok megszólaltatott képviselői ígérték is a határozottabb és következetesebb fellépést, s a meglehetősen lehangoló képek láttán elszomorodott néző nagyon reméli, a visszafogásnak és a visszautasításnak meglesz a foganatja. (Föltéve, ha mind kevesebb olyan kérvény érkezik, amelyet holmi jóindulatú pártfogó is támogat, merthogy az ilyesmi sem ritka — hallhattuk ugyanebben a riportban.) Akácz László jövőben csökkenni fog az ilyen jellegű tevékenység, azaz leapad az öntevékeny csoportok száma. Vagy teljesen megszűnnek, vagy kettőt-hármat összevonnak. Mindenképpen erkölcsi veszteség ér minket. — Milyen szakmai útmutatással tud ebben a helyzetben segíteni a tanács? — Először is tanfolyamok szervezésével, ahol adóügyi szakemberek ismertetik a területükre vonatkozó részleteket a közművelődésben dolgozókkal. Mert jelenleg abban látom a legnagyobb problémát, hogy teljes a bizonytalanság. A kisebb községek gazdálkodó szervei, illetve az önállóan gazdálkodó művelődési házak munkatársai számos dologgal nincsenek tisztában. Például, hogy mennyi a kifizethető tiszteletdíj, és mi tartozik az általános forgalmi adókötelezettség alá vagy mi nem. Furcsa paradoxon, hogy a legnagyobb bizonyossággal az általános bizonytalanságról szólhatok. Talán ilyen szempontból jobb lett volna, ha fél évvel később beszélgetünk, amikor már pontosan le tudjuk mérni, hogy mi változott. Mindenesetre a köz- művelődési felügyelők és körzetközponti művelődési házak vezetői számára márciusban Pécelen szervezünk tanfolyamot, ahol az adóval kapcsolatos tudnivalókat ismertetjük. Szakmai szempontból a hatékonyság növelését, a meglévő eszközök célszerűbb kihasználását és a társadalmi tartalékok minél nagyobb mozgósítását. kiaknázását szorgalmazzuk. Áldozat nélkül — Ezek meglehetősen általános feltételek. Ennél nem lehetne valamivel pontosabban meghatározni a tennivalókat? — Természetesen ez csak keret, amit helyileg kell tartalommal ..megtölteni. Nyilvánvaló, hogy a viszonyok pontos ismerete nélkül mindenütt érvényes feladatokat megszabni képtelenség. De azért vannak általános tervek is. A hatályos jogszabályok ismeretében például az oktatási tevékenység nem adóköteles. A különféle tanfolyamok — főként a nyelv- tanítás — pedig még mindig nagy tömegeket vonzanak. Az általános bizonytalanság, az óvatos fogalmazás azt jelzi, hogy a legjobb szándék mellett is elképzelhető, hogy azokon a településeken, amelyeken a művelődési ház sem anyagilag sem szakemberekkel nincs megfelelően ellátva, a helyi irányítás kénytelen lesz a felszámolásról dönteni. Ez az év minden tekintetben kísér létezést jelent, amelynek eredménye az új, korszerűbb, a megváltozott feltételekhez igazodó tevékenység kialakulása lesz. És reménykedjünk, hogy ez a kísérlet a lehető legkisebb áldozatot követeli majd ... Szabó Z. Levente Országos pályázat Videó és film Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség és a Szakszervezetek Országos Tanácsa április 12-én rendezi meg a XXII. országos munka- védelmi videó- és filmbemutatót, amelyre március 1-jéíg lehet benevezni. A bemutatóra a munkavédelmi témájú filmek és videóprogramok mellett olyan alkotásokkal is lehet pályázni, amelyek a munkavédelemhez kapcsolódóan környezetvédelemmel, a háztartásban vagy a szabadidőben bekövetkezett balesetekkel, egészségvédelemmel, közlekedéssel és tűzvédelemmel foglalkoznak. A legjobb alkotásokat díjazzák és benevezik a XIII. nemzetközi munkavédelmi filmfesztiválra is. A nevezési felhívás az OMMF munkavédelmi információs osztályán, Budapest, VI., Dózsa György út 84/a; illetve a 1046 Budapest Pf: 76 levélcímen szerezhető be. Érdeklődni leheti a 429-339-es telefonszámon. Heti filmtégyzet Tiszta Amerika Lukáts Andor és Szirtes Ádám, a Tiszta Amerika főszereplői Valószínűleg véletlen, hogy Gothár Péter új filmje, a Tiszta Amerika, olyan filmek után kerül a mozikba, mint a Lidérces órák és a Brazil. A magyar filmet inkább a most zajló XX. magyar játékfilmszemle alkalmából tűzhették műsorra; tulajdonképpen ezen a szemlén volt a Tiszta Amerika ősbemutatója is, hiszen ez a film is az elmúlt esztendő terméséből való. Ám véletlen ide, véletlen oda, én valami furcsa egybe- csengést látok e három mű között. Van egy — mondjuk így — közös nevezőjük: a már áttekinthetetlenné vált, összekuszálódott, értelmetlen cselekvésekkel zsúfolt, rejtélyes, misztikus és félelmetes nagyvárosban játszódnak. Az most majdnem lényegtelen, hogy az egyik (a Lidérces órák) tulajdonképpen vígjáték, a másik (a Brazil) a jövő egy képzelt nagyvárosában játszódó sci-fi, s a harmadik (a Tiszta Amerika) jellegzetesen középkelet-európai szemléletű abszurdóid. Ami fontos, az a dzsungellé lett nagyváros, bűneivel, elvadult embereivel, életet és halált egybemosó forgatagával, az egyént valósággal felszippantó, bekebelező, megsemmisítő mechanizmusával. Gothár hőse, a pesti kisember, bizonyos Tölgyesi Frigyes, feleségével és kisfiával egy társasutazás részvevője- ként megy New Yorkba. És ott. ebben a számára megsemmisítőén óriási városban, ahol egy árva szót sem tud beszélni senkivel, hirtelen rátör a nagy kaland lehetőségének bénító gondolata. Lelép a csoporttól, és belevegyül New York áradatába. Semmit nem értve, semmit nem tudva, senkit nem ismerve hányódik, éli meg a metropolis legalja létének szörnyűségeit, a csövezés, a koldulás, a vegetálás fázisait. Egy színes bőrű párral jön össze, ócska ételbárokban fordul meg, szinte öntudatlanul, a maga számára sem tisztázottan éli át olykor mulatságos, olykor hátborzongató élményeit. Még azon sem lepődik meg túlságosan, hogy otthonról érte jön az apósa, hogy hazavigye. Pár napig ezzel a jég hátán is megélő, zseniálisan alkalmazkodó emberrel kódorog a városban, aztán amikor már elindulnának hazafelé, a két titokzatos fickó, akiktől Tölgyesi már többször megmenekült, elkapja a mit sem értő, mit sem vétett férfit, és egy hídról az Eeast Riverbe dobja. Miért? Miért éppen őt? Miért éppen ezek? És kik ezek? Olyan kérdések, amelyekre a film nem ad választ, s talán nem is nagyon lényeges, hogy választ adjon. Mint ahogyan az sem túlságosan fontos, hogy Tölgyesiről, otthoni életéről, egyéniségéről, munkájáról, vagy éppenséggel a lelépése okairól többet megtudjunk. Alighanem arról van szó, hogy Gothár hősében az a homályos, meg nem fogalmazott, végig nem gondolt vágyakozás munkál, amely az Amerika szó mögé, köré fantasztikus dolgokat képzel. Csak hát ez az Amerika, amit itt látunk, nem az az Amerika. Tölgyesi New Yorkja a lerobbant utcák, félig romos házak, koszos, elhagyatott, ijesztő kuszaságú raktár- épületek, dokkok, nyomorszinten élő emberek világa. Dokumentumfilmek — Cassavetes klasszikus New York árnyai például — jutnak eszembe, míg a filmet nézem. Gothár a maga középkelet- európai látásmódjával erre az Amerikára pillant, erre irányítja á figyelmünket. Az ő nagyvárosa olyan, mintha Mrozek irta volna meg, csak éppen kegyetlenebb, még misztikusabb, még áttekinthetetlenebb. Mintha Kafka A kastélyának óriásira növesztett színtere, színhelye volna ez a New York. Irracionális, irreális, mint egy zavaros álom. A nagyváros egyszerűen felzabálja a negyvenéves Tölgyesi Frigyest. Eltűnik, éppoly jeltelenül, mint ahogyan élt. Átröpül egy hídkorláton anélkül. hogy bármit is megértett volna abból, ami vele történt. A nagyváros, ez a vadon, kiismerhetetlen és megismerhe- tetlen. A dolgok megtörténnek velünk, anélkül, hogy tudnánk, mi, miért és hogyan történik. Elgondolkodtató, a nézőt nem nagyon kímélő, kissé lehangoló film. A remek fényképezés (a fiatal Dávid Zoltán munkája), Lukáts Andor (Tölgyesi) és Szirtes Ádám (Após) kitűnő játéka még azt is majdnem feledteti, hogy a film helyenként terjengős, máshol túlságosan kuszának tűnik, és hogy a téma újdonsága is inkább egy sajátos nézőpontban rejlik. Mindenesetre Gothár megint olyan filmet csinált, amelyről még sokat fogunk hallani és beszélni. Mona Lisa A balek és a rosszlány kacskaringós története — akár ezt a címet is adhatnánk az angol Neil Jordan filmjének. A balek itt egy bizonyos George, aki hét évet nyomott le a sitten, s amikor kiszabadul, a családja nem tart igényt rá. Különös munkát kap: a menő, elegáns call- girlt, a párducszerű alkattal és mozgással rendelkező sötétbőrű Simonét kell fuvaroznia. Aztán a végén kiderül: mindaz az életveszélyes hajcihő, amibe George Simone kedvéért keveredett, csak átverés volt. Egy született balek és egy született győztes, egy egyenes, nyílt, bár igen szimpla kisember s egy dörzsölt, álnok, és különös, emésztő szenvedélyektől űzött- gyötört prostituált kettőséből nyilvánvalóan az utóbbinak kell győztesen kikerülnie. A Mona Lisa, ha akarjuk, kriminek is tekinthető. Akad benne gyilkosság, erőszak, bűnözés éppen elég. De van benne — és ez csak javára szolgál a filmnek' — jókora adag vagányos humor is. George komikus figura — de nem nevetséges, csak átvert, becsapott, jóhiszemű ember. Nem is kisangyal, hiszen nem véletlenül ült hét évet. De ahogyan Bob Hoskins játssza, tulajdonképpen szeretetreméltó csibész. Ez a jelentéktelen külsejű színész (akire már a Gengszterek klubjában fel kellett figyelni) George megformálásáért az 1986-os Cannes-i fesztiválon a legjobb férfialakítás díját kapta. Takács István
