Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

Fák, virágok, környezetünk Ma a miénk, holnap az övék lesz NEM SZERETEM az ismét­léseket. Nem nézek meg még egyszer egy filmet, nem szere­tem, ha egy viccet tizedszerre hallok, nem olvasok el egy kri­mit újra. Viszont a rendért, tisztaságért, környezetvédele­mért szívesen ragadok tollat, ha kell századszorra is. Nem azért teszem, mert divatossá vált szót emelni ebben az ügy­ben, hanem azért, mert végre lenni kell valamit. Eleinte az idősek hagyomá­nyai alapján, egyszerűen köte­lességérzetből a tisztaság és rend iránt mindenki ápolta portáját és környékét. Később hiúságból vagy büszkeségből — mert még táblát is osztogat­tak — „Tiszta udvar, rendes ház” felirattal. Mostanában pedig szinte sikk elhanyagolni a házak előtti árkot, járdát, sőt még saját kertjüket, por­tájukat is. Eszembe jutnak egy nyolcvanéves férfi szavai, aki még mindig ültet virágo­kat az árokpartra, eldobálja télen a havat, elsöpri még a kocsiutat is: sok portára leg­szívesebben lángszóróval men­ne be, hogy a többéves szeme­tet. baktériumokat, kártevőket, élősdieket elpusztítsa. Kissé megpörkölné az ilyen egyének felelősségérzetét is. Vannak kertek, amelyeknek tulajdonosai jobbmódúak és szebbnél szebb díszfákkal, cso­danövényekkel díszítik kör­nyezetüket, vagy szerény fize- tésűek, de természetszeretettől, szépérzéküktől vezérelve díszí­tik otthonukat évekig kupor- gatott pénzükből. Igaz, hogy minden elismerés az övék és azoké, akik csak egyszerűen rendben tartják, virágokat ül­tetnek, családjuk szükségletére megtermelik az egyre drágább zöldséget, gyümölcsöt. De azt is látjuk, amint szinte minden tizedik portát évekig felgyü­lemlett szemét, hulladék ékte- leníti. A kertet és fákat hosszú ide­je nem művelik, fertőzve a szorgalmas, tiszta szomszédok ültetvényeit, terjesztik az élős- diek sokaságát, eredményte­lenné téve az ellenük való egyedi védekezést. Régebben voltak úgynevezett falugazdák. Feladatuk volt bejárni a köz­séget, mindenre odafigyeltek, mindent tudtak, ha kellett, se­gítettek vagy hivatalosan in­tézkedtek, rendetlenségért bír­ságoltak. Most is elkelne ilyen min­den községben. Ügy tűnik, az állampolgárok öntudatára egy­re kevésbé lehet apellálni, fő­leg olyan településeken, ahol a lakosság nagy része eljár helyből dolgozni. Építenek ugyan milliókért csodaházakat, de úgy gondolják, a ház előtti rész és az utca már nem az övék. Pedig ha a beruházás ezredrészét fordítanák arra, hogy szebbé tegyék környeze­tüket, igazi otthonos, kertvá­rosi jellegű települések alakul­nának ki. A szemléletváltozás érdekében most már igazán össze kell fogni a Hazafias Népfront aktíváinak, a környe­zetvédőknek és tanácstagok­nak. Az idei tél bebizonyította az emberi felelőtlenség határta­lanságát is. Maglódon néhol szinte utcahosszat lehetetlen gépjármüvei közlekedni, mert a szemetet, építési törmeléket, hulladékot büntetlenül kihord- ták az utcára. Még a mentő vagy tűzoltóautó sem tud el­menni. A szemétbánya környé­kének holdbéli tája már-már szégyenfoltja a nagyközségnek. A környéken lakó Budai Józsi bácsi elmondta, hogy a 15 évvel ezelőtti viszonyokhoz képest 150 évet változtak az emberek. Pazarlásuk szinte határtalanná vált, mindent szemétbe visz­nek. eldobálnak, ami nekik már nem hasznos. Évente így több százezer forint értékű iparilag . újra feldolgozható anyag semmisül meg. A lera­kóhely szerencsétlen elhelyez­kedése miatt a környezet- szennyezés mértéke rendkívül nagy. sőt talán a távlati szeny- nveződés beláthatatlan követ­kezménnyel járhat a nagyköz­ségre. A gond megoldása megha­ladja a helyi tanács erejét, egyedül nem bír megbirkózni a feladattal. A természet ron­gálása, pusztítása szemünk előtt történik, a számonkérés rendszerint elmarad. Pedig a felelőtlen magatartást a kör­nyezetvédelem érdekében jogi­lag is szigorúan szabályozni kell. Ennek jelentőségét orszá­gos szinten is felismerték. Az elmúlt hónapokban neves köz­életi egyéniségek, a Hazafias Népfront, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté­rium egyetértett azzal, hogy létrehozzák a Magyar Környe­zetvédelmi Egyesületet. Már létre is jött a Belgrád rakparti mozgalmi székházban a szer­vezőbizottság, mély célul tűz­te ki, hogv a népfront kereté­ben alakulhasson meg a kör­nyezetvédők, fejlesztők, gaz­dálkodók hazai egyesülete. ÉRTESÜLTÜNK RÓLA, sok éves kiemelkedő környezetvé­dő munkája elismeréseként Maglódról meghívást kapott dr. Móczár István is, mivel a helyi HNF-bizottság környe­zetvédő tevékenysége immár országos hírnévnek örvend. Utcákat, tereket parkosítottak és a maglódnyaralói sár- és porfészekből ligetes, pormen­tes mintarészeket alakítottak ki társadalmi összefogással. Elismerésre méltó a Kölcsey, Lenin, Liszt Ferenc utca, Jó­zsef Attila krt. lakóinak mun­kája, Bakonyi Ferenc, Móczár doktor és Krasznai Imre szer­vezésével kiemelkedő példaké­pül szolgálhat az Árpád vezér utca lakóinak újabb nagyszerű cselekedete, mely bizonyítja, nem a kerítés mögül kell szemlélni a tennivalókat. Jel­szavuk: ezer forintból tíz­ezret csinálni — mármint tár­sadalmi munkával. Ehhez per­sze kellett egy személy, aki el­indítsa a mozgalmat, majd összefogással, csapatmunkával megoldották a szinte lehetet­lent is. Most pedig a vezetékes víz­hálózat építésével veszélybe került tízéves áldozatos mun­kájuk eredménye. Közel 1 ezer 800 méler társadalmi munká­val készült, útszakaszt kellett volna felbontani, esetleg több száz. tíz éve ültetett díszfát kellett volna megsemmisíteni. Forró hangulatú tárgyalások után a harmadik lehetőséget választották: újra összefogott az utca apraja, nagyja, kézi erővel kiásták a vezeték nyomvonalának egy részét, így megkímélték a gyönyörű kör­nyezetet, nem tették tönkre a szép utat. Folytatását március­ra tervezik. De Maglód nemcsak egy ut­cából áll — mondja Sepcsik Ferenc a nagyközségi HNF-bi­zottság elnöke. Ez a csupaszív ember bízik abban, ha tisztes­ségesen ismertetik a közösség érdekeit, sokan megértik még most is a meggyőző szót és vállalják a plusz munkát. MIVEL A JÓ PÉLDA raga­dós, remélhetőleg másfelé is követik az Árpád vezér utcaia­kat. Ha mindenki csak a saját portájánál, utcájában tesz pár kapavágást, ültet pár virágot, fát, csodákat lehet művelni. Magunknak tesszük, de nincs jogunk megfosztani utódain­kat a természet szépségeitől, hiszen ami ma a miénk, az holnap az övék lesz. Marczi Ferenc Tanfolyamok T áncoslábúaknak Táncolni tanulhatnak az ér­deklődő fiatalok a Monori Mű­velődési Központban február 12-től, ahol megismerkedhet­nek a keringő, a csárdás, a szamba, a tangó, a rumba, a rock-and-roll lépéseivel. A foglalkozásokat minden héten szombaton 14-től a 7—8. ősz tályos iskolásoknak, 16-tól a fiataloknak tartják. Jelentke zéseket a helyszínen 9-től 20 óráig várják, a részvételi díj 600 forint. ŐRI úitm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1988. FEBRUÁR 10., SZERDA Trónfosztás az építkezésen? Vállalták a szorosabb határidőt Bevallom, igencsak ritkán fordulok meg a Buda­pest Bank Rt. monori fiókjában, lévén nincsenek ilyen ügyleteim. A minap azonban mégis bejutottam, illetve ott voltam. A szűk ügyféltérben arra lettem figyelmes, hogy milyen gyönyörű pénzérmék várnak vevőre egy falon elhelyezett vitrinben. Százötven forinttól egészen háromezer forintig terjedő árban kínálják a gyűjtők­nek ezeket. Ez j,s egy szolgáltatása a banknak. A legfontosabb azonban az, hogy változatla­nul ők intézik a monooi von­záskörzet gazdálkodási szer­vezeteinek pénzügyeit. A ta­valyi átszervezés után egyet­len korábbi ügyfelük sem lett hűtlen hozzájuk. Nehéz feltételek Amint a napokban közzé tett MTl-jelentés hírül adta. a Budapest Bank Rt. igazán jól zárta az első — közös — évet, hiszen a nyereség rovat­ban hárommilliárd forintot könyvelhettek el. Bizonyára ez tette lehetővé, hogy folya­matosan bővítsék szolgáltatá­saikat,. javítsák a munkahelyi körülményeket. A múlt héten adták át Nagykőrösön az új fiókot. Egy régi épületet alakítottak át, de az alföldi városban ennek is örülnek, hiszen eddig csak Cegléden intézhették a bank­ügyleteket az ottani gazdasá­gi egységek, illetve a lakos­ság. Monoron azonban még en­nél is nagyobb változások vár­hatók, hiszen javában épül az új bankszékház a Petőfi Sán­dor és a Kossuth Lajos utca kereszteződésében — a volt 51-es számú élelmiszerbolt helyén. Tavalyelőtt az első verseny- tárgyaláson a fővárosi szék­helyű Kulturinvesit kapott megbízást a kivitelezésre, amely 30 millió forintot emészt fel. Tizenöt hónappal ezelőtt kezdődött a terepren­dezés a helyszínen, a Pestber szállította a terveket, ez alap­ján kezdődött az építkezés. Mostanában egyre itöhb a megbántott, megsértett és -visszavonulót fújó” ember. Ez lehetne éppen magánügy is, de ha őszintén mélyére né­zünk a dolgoknak, rá kell jönnünk, hogy bizony-bizony közügynek (kellene tekinte­nünk. az ilyen eseteket. % KP V, ötven-, hatvan-, hetvenéves emberekről beszélek. Olya­nokról, akik mögött negyven­ötven olyan év van, amit tár­sadalmi munkával, társadal­mi aktivitással dolgoztak le. Olyanokért szólok most. akik a munkájuk mellett rengete­get tettek a köz érdekeiért, a falujukért és a körülmények javításáért. Időt, fáradságot és szabad időt nem sajnáltak. Tették amivel megbízták őket. És egyiszer csak eljön az az idő — amikor nincs szükség rájuk? Ezt senki nem mond­ja a szemükbe, nem köizlik velük nyíltan, rávezetik őket a fájdalmas tényre: önként és maguktól mondjanak le. Sok pártmunkással, tanács­taggal és vöröskeresztes aktí­vával beszélgettem már ha­sonlókról. Csalódottak és el­keseredettek voltak. Végül valamennyien azt mondták „nem volt érdemes fáradoz­niuk ...” Kurucz Sándor, a pilisi Móricz Zsigmond Művelődési Ház fúvósszakkörének vezető­je. Nyugdíjas. 68 éves. ő is egy „megbántott” ember. 1988. január 4-ig a pilisi tűzoltóze­nekar vezetője is ő volt, de akkor írásban beadta a le­Mindezek mellett a falujá­ban mint pilisi lokálpatrióta is rendületlenül ügyködött, 12 évig volt tanácstag, 6 évig a labdarúgó-szakosztály vezető­je, majd a sportkör elnöke. 1982-től ő lett a Vasutasok Szakszervezetének pilisi nyug- díjasklubjárnak vezetője, illet­ve elnöke. 1983-ban a helyi tűzoltóegyesület vezetője fel­kereste őt és megkérte, hogy vállalja el a tűzoltózenekar tanítását. Az akkori létszá­mot kilenc, tizenhat, majd harmincöt főre sikerült emel­ni. A lehetőségek azonban az utóbbi időben rosszabbodtak. A gyakotrlóhelyiiségükbe nem fűtöttek be. A 800 forintos tiszteletdíj helyett havi 200 forintot folyósítottak részére. Sőt, 1987. december 7-én a tűzoltóparancsnok elkérte tő­le a kulcsát azzal az ürüggyel, hogy az övé elveszett, de ezt a kulcsot ő azóta sem kapta vissza. Kurucz Sándor írt ugyan egy levelet az „illetékesek­nek”, arról is érdeklődött, hogy tulajdonképpen mi a baj vele — de erre január végéig választ nem kapott. Kurucz Sándoron túl az idő­sebb zenekari tagok is „sér­tődöttek”. Az a véleményük, hogy velük nem törődik sen­mondását. Sőt. szeretne le­mondani minden társadalmi funkciójáról is és teljesen visszavonulni. Kurucz Sándort mindenki ismeri Pilisen, 12 éves kora óta a zene rabja. Tizennyolc —huszonegy éves koráig a MÁV zenekarában, 21 éves korától a Honvédzenekarban játszott. A háború után a Honvédzenekar vezetője lett, közben elvégezte a zeneszer­zést és a karnagyképzőt. A sikeres vizsgák után magikap­ta az „Előadóművész” címet és a „Művészeti oktatási mű­ködési engedélyt” 1956-tól a MÁV-nál üzemrészvezető lett, majd a Vasutasok Szakszer­vezetének politikai munkatár­sa. Később független íitett szb- titkárnak választották. A munkája mellett elvégezte a SZOT-főiskolát, és a marxiz­mus—leninizmus esti egyete­met. Innen, ebből a beosztásá­ból vonult nyugdíjba 1980- ban. W Munkájával mindig és min­denütt meg voltak elégedve. Erre bizonyíték, hogy meg­kapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, a Közlekedés Kiváló Dolgozója címet és a SZOT-arany fokozatot, kilenc­szer volt Kiváló Dolgozó. ki. Egy órára sem néz be hozzájuk senki, esetleg akkor, ha valahol szerepelniük kell. A fiatal zenészek szintén meglepődtek, amikor egy köz­gyűlésen kiderült, hogy ők, mint tűzoltózenekari tagok nem tagjai a tűzoltóegyesü­letnek. A fenti okok miatt a zene­kari tagok az utóbbi időben egyre többet kérdezgették ön- maguktól és egymástól, hogy kellünk-e mi egyáltalán vala­kinek? Választ nem kaptak. Eddig senki nem világosítot­ta fel őket. Sem szóban, sem írásban. w Lehet ugyan, hogy az élő zene ideje már lejárt és egy­szerűbb feltenni egy lemezt vagy kazettát, nekem ugyan meggyőződésem, hogy a re­csegő lemezről csendben vé­gighallgatott Himnusz nem szerez olyan emelkedett han­gulatot, mint amikor az élő zenére közösen együtt énekel az ünneplő sereg. Ennek elle­nére nehéz gazdasági helyze­tünkben nem szégyen egy ze­nekart feloszlatni. De így, ilyen módon, minden magya­rázat nélkül nem is dicsőség! ölvedi Kriszta Az utóbbi hónapokban, he­tekben szinte napi gondokkal kellett megküzdeniük az épí­tőknek elsősorban az ismert felvásárlási láz miatt. A me­net közbeni tervmódosítások sem az ő malmukra hajtotta a vizet, így némi megtorpa­nás volt tapasztalható az építkezésen. A 20X38-as telken 19,5X26 méter alapterületű lesz az emeletes banképület, Manor egyik legszebb középülete. A bankíiókdolgozók várják a legjobban a költözést — no meg az ügyfelek —. mert a jelenlegi helyzetben igencsak szűkösek az irodák, a fiók nem felel meg a mai — ma­gas — követelményeknek. Új versenytárgyalás Az utóbibi hetekben furcsa hírek keltek szárnyra, neve­zetesen, hogy a Budapest Bánik Rt. újabb versenytárgyalást hirdetett meg. Ennek célja az volt, hogy a monori bankszék­ház építésének befejezését előbbre hozzák, illetve tarta­ni tudják az eredeti ütemet. Az elképzelés, illetve a terv ugyani-s az volt, hogy az új épületet még ebben a félév­ben — tehát májusban, jú­niusban — átadják rendelte­tésének. A versenytárgyalás — úgy Is mondhatnánk — happy enddel zárult. A Kulturinvest — az eddigi kivitelező — ugyanis nem tudta vállalni ezt a határidőt, hivatkozva a tavalyi gondokra, meg egyéb hátráltató tényezőkre. így az ugyancsak budapesti székhe­lyű Renova Lakásépítő Szö­vetkezet került ki győztesen (győztesen?) a versenytárgya­lásból. Ök ugyanis vállalták, hogy a hátralévő szűk négy hónapban befejezik a mun­kát. Ösztönző pótlék E furcsa közjáték remélhe­tőleg valóban előbbre viszi a bankszékház építésének meg­gyorsítását. A Kulturinvest február 21-én vonul le végle­gesen az építkezésről, s a Re­nova ezen a napon veszi át a képzeletbeli marsallbotot a helyszínen. Á Renova egyébként nem ismeretlen kivitelező a mono­ri körzetben, hiszen Ecseren például az iskolabővítésnél, a Poíitoj/s-építkezéseken is ők működtek közre. Jelenleg pe­dig Vecsésen a Martinovics téri iskolában építenek új tantermeket és tornatermet. Remélhetőleg tartják szavu­kat, s valóban határidőre át­adják az új monori bamkszék- házat a félév végéig. Ez az 5 érdekük is, mert a verseny- tárgyaláson megállapodtak az ösztönzőkben is. S ez nem ke­vesebb, mint 4 százalék úgy­nevezett gyorsító pótlék, amely több mint egymillió fo­rint ... G. J. Teremtorna Tápiószelén Első helyen a sülysápiak A Sülysápi Szabadidő SE a téli idényben főleg a terem­focival tudja tagjainak moz­gásigényét kielégíteni. Ezzel a lehetőséggel élnek is az egye­sületbeliek. Jelenleg a nagykátai körze­ti öregfiúk bajnokságán vesz­nek részt, melyet a tápiószelei tornacsarnokban bonyolíta­nak kétszer hatcsapatos rend­szerben. Jó mérkőzéseket láthatnak a látogatók, mert minden csa­pat nagy erővel veti magát a küzdelmekbe. így volt ez legutóbb is, amikor a sors szeszélye folytán — a csoport két első helyezettje — Tápió- ság és Sülysáp — kezdte el a nap utolsó mérkőzését. Az előzetes eredmények mind­két csapat könnyű továbbju­tását ígérték, azonban a most lejátszott előző két mérkőzés eredményei alapján az egyik csapatnak mindenképpen bú­csúznia kellett a hatos dön­tőbe kerüléstől. A Szabadidő SE játékosai Nagy L., Antalicz, Molnár G., Fodor, Bartóczi. Palásty, Nagy F., Farkas F., Farkas G., Ba­kos A., Kele és szép számú közönsége élvezte a nagy ira­mú, változatos, szép gólokkal tarkított mérkőzést. A játék­nak megfelelő volt a biztatás is. zengett, zúgott a hajrá, Sülysáp! Az első gólra 8 percet kel­lett várni, amikor is Fodor megszerezte a vezetést, mely nem tartott olyan soká, mint vártuk, hiszen a 10. percben szép góllal egyenlítettek a tá- pióságiak. Az első félidőben több gól nem esett, de az iram változatlanul jó volt. A második félidő úgy indult, hogy a 2. percben vezetéshez jutottak a tápióságiak, majd a 8. percben a sülysápi csa­pat gólgyárosa, Bartóczi ega­lizált. Mind hangosabb süly­sápi biztatás mellett — meg­felelő cserék alkalmazásával — egyre többször kerültek gólhelyzetekbe, melyekből egyet a 18. percben Farkas G. kihasznált, ezzel kialakult a végeredmény: 3-2 a Sülysáp javára. Legközelebb február 18-án a legjobb hat között játszanak újabb mérkőzést. A Szabadidő SE elnöke. Palásty István, valamint a csapat szakvezetője, Kecser György is elégedett a csapat helyezésével, valamint játé­kával. Csaba János Kulturális program Ecseren szerdán 15.30-tól logopédia, 17.30-tól zenés tor­na óvodásoknak, 18.15-től dzsesszbalett kezdőknek, 19- től haladóknak. Gyomron filmvetítés a mű­velődési házban 17.30-tól: Le­számolás Hongkongban (szí­nes amerikai bűnügyi kaland­film). Az úttörőházban 10-től és 15-től gyermektánc, 14.30- tól az ügyes kezek és a rá­dió adó-vevő szakkör foglal­kozása. Monoron 14.30-tól a Mun­kásőr úti iskola irodalmi szakkörének foglalkozása, 15- től néptánc gyerekeknek, 16.15-től és 17.15-től művészi torna, 18.30-tól német nyelv- tanfolyam, 18.30-tól és 19.15- től dzsesszbalett, a filmszín­házban 18-tól és 20-tól: Kob­ra (színes, szinkronizált ame­rikai bűnügyi film). Úriban 17.30-tól német nyelvtanfolyam kezdőknek. ISSN 0133—2551 (Monori Hírlap) Nem szégyen, de... A feloszlatott zenekar esete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents