Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
mxr . .»iu réti 1988. JANUÄR 9., SZOMBAT 5 Hilds számlák, lejárt szavatosságú áruk Leltározás után ellenőrzés — Jó napot kívánunk, a megyei tanács kereskedelmi félügyelpségétől jöttünk. Boldog új évet! — Az van ... köszönjük — sóhajt nagyot ß'Iezei Miklós, a leányfalui 7-e.s számú jövedelemérdekeltségben működő ABC vezetője. Alighogy véget ért a leltározás, máris útnak indultak az . ellenőrök, hogy megnézzék., hivatalos szóval élve: az adóreformmal összefüggő árintézkedések alapján az árváltozások, árképzések, árpyilvántartások végrehajtását. Ezúttal Vidacs Istvánhoz és Zsemberyvé Köteles Judit kereskedelmi felügyelőkhöz csatlakoztunk. A bemutatkozás rriár a próbavásárlás után hangzott el. Késtek a jegyzékek — Nos, ahogy elnéztük, szépen kiírták az árakat az eladótérben — kezdi Vidacs István. — Muszáj — bólint az üzletvezető. — Éppen most vesztem össze a helyetteseimmel. Tegnap jött a friss mirelit és az árjegyzéket elfelejtették odaadni a pénztárosnak. A zacskókon nem marad meg az árjelzés, ledobja a nejlon. — Egyedi árkiírást csak a bőrös virslinél nem láttunk, gzért vettük éppen azt. 60 fillérrel kevesebbet számolt a Vinasz-ditama Bár az idén egyelőre még nincs igazi tél, az utak jege- sedése, a síkosság elleni korszerű módszerek kidolgozása most is foglalkoztatja a szakembereket, hiszen nem mindegy, hogy mivel, mennyivel és főként mennyiért oldják meg ^ezt-'-ai; évről évre visszatérő gondot. Üjabb és újabb anyagokat, vegyszereket próbáinak ki, melyik leniíe alkalmas a sok környezeti ártalmat előidéző só helyettesítésére. Az úgynevezett Vinasszal már évek óta folytatnak kísérleteket, legutóbb ezek tapasztalatait összegezték a kutatóintézetek, egyetemek, a Közlekedési Minisztérium képviselői, valamint az utak üzemeltetésével foglalkozó szakemberek. A Vlnaszt a Győri Szeszipari Vállalat egyik melléktermékéből, a szeszgyári moslékból állítják elő. Az eddigi kísérletek meglehetősen ellentmondásos képet mutatnak. Az biztos, hogy a Vinasz jó hatásfokkal olvasztja a letaposott havat és a jégbordákat, így megkönnyíti az ckézést; a fellazított hó, jég könnyen eltávolítható az utakról. Kevésbé korrodálja a hídszerkezeteket, a járműveket, mint a só, ám tényleges hatásáról egyelőre még megoszlanak a kutatói vélemények. A kísérletek azt is igazolták, hogy síkiég megolvasztására egyáltalán nem alkalmas ez a szer. kipermetezé- se után c.súszósabbá válik az útfelület. A statisztikák azt mutatják, hogv nálunk telente átlagosan 50 alkalommal síkosak az utak, ezen belül 30-35- ször tükörfényes lég nehezíti a közlekedést. Tlvenkor tehát eleve nem alkalmazható a Vinasz. Hátránya az is, hogy — mivel vízzel hígítva, folyékony állapotban használják — csak tartálykocsiban szállítható; a távolsággal arányosan növekedő fuvardíj miatt egy meghatározott körzeten kívül már túlságosan költségessé válik a vinn szos vedeli ezés. Az árát növeli az is, hogy a Vinasz kijuttatásához nem megfelelő a jelenlegi géppark, locsolókocsikat kellene beszerezni. Egyesek — főként a lakosság — véleménye szerint elsősorban átható szaea, valamint a cipők és a ruházat tartós szennyezése miatt nem szerencsés az utakra Önteni ezt a szeszipari mellékterméket. A kutatók és a felhasználók egyetértenek abban, hogy a Vinaszban lévő értékes hatóanyagok alkalmasak lesznek a só részbeni helyettesítésére. Szükség van az üzemi próbák, kutatások folytatására: célszerű lenne kidolgozni a szemcsés formájú vinaszt. így egyszerűsödne, olcsóbbá válna a szállítása, kiszórása. A gazdaságossági szempontok figye lembevételével meg kell határozni a pontos alkalmazási technológiát, valamint az optimális felhasználási területeket. A hatóanyagok mennyiségének növelését szolgálná, ha az ország többi szeszgyára is részt venne a Vinasszal kap csolatos kísérletekben. A Köz lekedési Minisztérium szakmai és anyagi segítséggel támogatja az üzemi próbákat és a kutatásokat. csemegés — folytatja az ellenőr. — No akkor ő is kap tőlem. A népi ellenőrök a múltkor fillérre pontosan találtak mindent. Egyébként- rövidesen jön a dekorációs és műanyagból egyedi kiírás lesz minden hús- készítménynél. — A bolt által csomagolt savanyú káposzta kicsit folyik, de a súlya azért nagyjából stimmel, az árfeltüntetés is. Nivea szappan, Turista tejpor, Piros Arany: úgy látom, jó az árképzés — lapozgat a segédletekben Vidacs István. — Vigyázat, ennek az ételízesítőnek négy nap múlva lejár a szavatossági ideje. — Erre eddig nem tudtunk figyelni. Szilveszter óta áll a bál, aznap is csak a Himnuszra értünk haza. S január 3-án elsőként nyitottunk a környéken. Akkora fejetlenség volt itt... Még nem kaptunk árjegyzéket a Duka Kisszövetkezettől, az Amforától, keresgélünk összevissza, megy a „Ki mit tud”/ — És ennek a finn gyártmányú diétás citromos keksznek mi az új ára? — érdeklődik most Zsemberyné. Semmi tévedés — Égen-íöldön nem találjuk. — Akkor szedesse le a polcról, addig a raktárban a helye, amíg nem tisztázódik: menynyibe kerül. Ügy látom, nem írták rá az ITJ-számokat a leltárfelvételi ívre. — Ö. akkor egy hétig is eltartott volna a leltározás. — Pedig mégiscsak célszerű lenne, később hasznát veszik az azonosításnál. Üj nyomtatványaik vannak? I * i -i. .. -V » : , ' • "? — Csak’ készpénzes fizetési számlánk. És ami még szörnyű, hogy a legtöbb szállító — így pékiául a Fővárosi Ásványvíz- és Jégiparí Vállalat — úgy hozza az áruját, hogy se a régi, se az új árat nem dokumentálja. Hadd dolgozzon az a kereskedő ... Az ellenőrök szorgalmasan jegyzik a panaszokat, mert a mostani vizsgálat inkább segítő, hibafeltáró jellegű, s nem kifejezetten szankcionáló. Az útjaik során tapasztaltakat az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőségnek továbbítják, hátha ezáltal is hamarabb lesz rend. gyorsabban intézkednek az illetékesek. Szintén a Nyugat-Pest Megyei Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozik Szentendrén a 18- as számú szerződéses élelmiszerbolt. — A központ sokszorosította a Duna ÉVKV árjegyzékét, azt vettük meg ezer forintért, és megtaláltunk benne minden új árat — mondja Harsányt Zoltánná. — Akkor szerencsések — neveti el magát Vidacs István. — Helyesen tették, hogy nemcsak a polcokra, hanem minden egyes árucikkre ráírták, mibe kerül. Nézzük akkor a cukorkákat, csokoládékat... Semmi tévedés, mindegyik megfelel az árjegyzéknek. Arra viszont figyeljenek, hogy csak az új árat lássa a fogyasztó, a régit töröljék. — Meg is csináljuk rögtön — veselkedik neki a boltvezető nyugdíjas édesanyja. Közben kiönti a szívét: kellene a készpénzes nyomtatvány, de fizikai képtelenség bejárni Pestre, sorba állni, a vállalat pedig nem segít, pedig kihozhatná a szentendrei boltosoknak az új adószámlát, kifizetnénk. Aztán, hogyan számolják el a közületeket, amíg nincs tömb? Nagy árazógép-csattogás fogadja a Pismány ABC kisáru- házba betérőt. A most érkezett füszért-szállítmányt árazzák. A Duna ÉVKV-tól kapták, róluk már tudjuk: profi árjegyzéket készítettek, és szállítóleveleik is kifogástalanok. A Szentendre . és Vidéke Afész kisáruháza, tartva a változásoktól, januárban visz- szaállt a szoros elszámolású üzemeltetésre. Szmodics László üzletvezető izgatottan hallgatja a próbavásárlás eredményét: — Két dolog szúrt szemet. Az egyik: mennyiért adják a papír zsebkendőket? Merthogy nincs rajtuk az ára. — A göngyölegen volt, csak amikor a kislány kirakta belőle a pultra, letépte az árjelzést. Egyébként valahol a sarokban találtunk rájuk, s azért tettük ki az eladótérbe, mert a Piért már december óta nem szállít, Tudomásom szerint változatlan az ára, 3,10-be kerül most is. A Piért nem küldött árjegyzéket. — Szerintem meg más az ára — így Vidacs István. — Keresse meg azt a leltárívet, amin ez szerepel. — Itt van. Bizony, 2,80-nal vettük fel az összesét, pedig kétféle papír zsebkendőnk van, különböző áron. De, úgy látszik, amikor a kolléganő kivitte az eladótérbe, erre nem figyelt oda. Vagy mi nem figyeltünk. Azonnal módosítjuk. — Ennek az Un i ver fokhagymás salátaöntetnek pedig októberben lejárt a szavatossága. — Hiába, ez a kapkodás ... A büntetés ezúttal, tekintettel az ÄBC hatalmas árukészletére, elmarad, mindössze szóban figyelmeztetik az üzletvezetőt. S ezzel befejeződött aznapi programunk. Bár úgy terveztük, hogy néhány magánkereskedőt is meglátogatunk, csakhogy amerre jártunk, nem találtunk olyan maszek butikost, zöldségest vagy vegyesboltost, aki kinyitott volna az új esztendőben. De ami késik, nem múlik. A kereskedelmi felügyelőség három hónapig vizsgálja a helyes árkialakítást. Tóth Andrea Versenyképes gyártmányok Száz esztendeje lesz jövőre annak, hogy a frankfurti kiállításon bemutatták Bláthy Ottó találmányát: az árammérőt. E korszakos találmány mai gyártója a Gödöllői Ganz Árammérőgyár kollektívája. A centenáriumra készülve újabb és újabb korszerű mérőket fejlesztenek ki, illetve kezdik meg azok nagy sorozatú gyártását. Az idén a GE és a GH, az egy-, illetve háromfázisú fogyasztásmérők kerülnek le a Bosch-szalagokröl. Felvételünkön Liptai Lászlóné műszerész a sorozat- gyártás megkezdése előtt még ellenőrzi az új készülékeket. (Hancsovszki János felvétele) Sikeres a hazai fehérjeprogram Vitáznak, de már terem a szója Amikor valamivel több, mint másfél évtizeddel ezelőtt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által meghirdetett fehérjeprogram a gyakorlati megvalósítás útjára lépett, éles vita bontakozott ki a szakemberek körében arról, hogy vajon a magyarországi éghajlaton, a hazai mezőgazdaság évszázados tradióciókon alakuló termelésszerkezetébe hogyan illeszthető be például a szója. Hogy a magas fehérjetartalmú takarmányokra szükség van. azt senki sem vitatja. A ma is meglévő nézetkülönbségek sem emiatt alakultak ki: manapság az álláspontok eltérésének legfőbb forrása a jövedelmezőség. Különböző más szemes termények — például a kukorica — költségeit, hozamait vetik egybe a szójáéval, hogy azután hol az egyik, hol a másik tábor tekintse bizonyítottnak véleményét. A mértéktartó szakmai közvélemény azonban óva int gyakran téves utakra vivő polemizálástól. Nézzük a tényeket — mondják, hiszen azok önmagukért beszélnek. Valóban, nézzük a tényeket! Ám mielőtt alaposabban belemélyednénk az adatok tanulmányozásába, érdemes feleleveníteni a fehérjeprogram történetét is, mert az sem minden tanulságtól mentes. Ebben Kralovánszky XJ. Pál, az Országos Műszáki Fejlesztési Bizottság Fehérje- és Biotechnológiai Irodájának igazgatója volt a segítségünkre. Mint elmondta, az OMFB által meghirdetett program 1970-ben indult. 1980-tól fél évtizeden át kiemelt országos programként tartották nyilván, három esztendeje pedig — éppen az eltérő érdekek érintkezési pontjainak erősítésére — az OMFB, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia közös programjaként szerepel. Most hatékonyság A meghirdetés indítékai közismertek. Hazánkban a fejlett országokhoz hasonlóan Éjjel-nappal nyitva tart Hibátlan szállítmány Rendes papírra is lehet, ideiglenesen, tanácsolják az ellenőrök, s mindjárt sorolják is: mi mindent keli ráírni. Budapesten, az V. kerület Múzeum körút 23. szám alatt a Kelet-pesti Áfész átadta újonnan kialakított üzletét, amelyben élelmiszereket, meleg ételt árusító részleget és olasz fagylaltozót rendezett be a Belvárosi Vendéglátó Vállalat korábbi tejboltja helyén A mintegy 180 négyzetméteren, hárommillió forintos költséggel kialakított üzletben — egyebek mellett — kenyeret, finom pékárut, meleg tejet és kakaót, édességet, palackos italokat lehet vásárolni a nyitva tartós idején: kedd reggel 6 órától vasárnap reggel 6 óráig. A fővárosban ez az első olyan éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerbolt, amelyet fogyasztási szövetkezet üzemeltet. folyamatosan nő az állati fehérjék — közérthetőbben: a húsok — iránti igény, ám az állattenyésztés megfelelő ütemű fejlődésének egyik legfontosabb akadályaként a fehérjékben gazdag takarmányok hiánya mutatkozott. Amikor a hatvanas évek elején az iparszerű keveréktakarmány-gyár- tás beindult, a szakemberek azt jósolták, hogy Magyarországon a fehérjeigény ötévenként megkétszereződik. S abban is egyetértett mindenki, hogy a növekvő szükséglet nem teremthet egyre erősebb importfüggőséget. Ezt napjainkra sikerült is elérni, s míg korábban a fehérje feldolgozásán és az alkalmazási eljárások felkutatásán volt a hangsúly, addig most már a takarmányozás hatékonysága van a napirenden. Az OMFB a programban vállalt szerepének megfelelően jelentős összegekkel támogatta és segíti most is a vállalkozó nagyüzemeket. Az első öt esztendőre alig 75 millió forint állt a bizottság rendelkezésére, a jelenlegi ötéves tervben viszont 300 millió forint sorsáról dönthetnek. Ebből jut a nemesítéssel foglalkozó kutatóknak, akik a program keretében eredményesen oldották meg több búza-, árpa-, triticale- és kukoricafajta aminosav-összetételének javítását, valamint a szója, a csillagfürt-, a lóbab- és a lencsevetőmag adaptálását, új fajták termesztésbe állítását. A program nem futott be látványos karriert, de mindenképpen sikeresnek minősíthető. Jellemző, hogy amíg 1960-ban a hazai 1 millió tonnás fehérjeszükséglet 85 százalékát állítottuk elő, addig tavaly már 1,6 millió tonna termett meg a nagyüzemek földjein. Igaz, ezek az adatok azt is mutatják, hogy az im port csaknem három évtized alatt megkétszereződött, de mindjárt tisztább a kép, ha hozzátesszük: a program eredményei nélkül sokkal nagyobb lenne a behozatal növekedése! Nagy az igény — Az egyértelmű pozitívumok ellenére — mint már korábban írtuk — a viták ma sem csitultak el. A legélesebben egyebek között azt a kérdést teszik fel a nagyüzemek szakemberei, hogy minek a terhére kellene tovább növelni a magas fehérjetartalmú növények termesztését. A másik tábor alapvetően azt veti fel, hogy indokolt-e a gabonamonokultúrát ilyen magas arányban fenntartani. A polémiában 1986-ban állást foglalt a tudománypolitikai bizottság, amely a tények ismeretében egyértelműen sikeresnek és hasznosnak ítélte a fehérjeprogramot, és a további támogatása mellett foglalt állást. Ennek megfelelően a MÉM 1987-ben a felvásárlási áron belül tonnánként mintegy 2 ezer forinttal támogatta a hazai szójatermelést. Az így már jövedelmező növényből a nagyüzemek jó része a szántók 7—10 százalékán vetett, s ehhez kiváló fajták közül bőséges választék állt a rendelkezésükre. Hét esztendő alatt 17 ezer hektárról 37 ezer hektárra nőtt az a terület, amelyen fehérjetakarmányokat termeltek, s az idénre mintegy 82 ezer tonnányi vetőmagra jelentettek be igényt a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. Közöttük nem egy Pest megyei nagyüzemet is találunk. Így például megfelelő eredménnyel termesztett tavaly lóbabot a budaörsi Sasad Termelőszövetkezet, s figyelemre méltó hozamokat ért el a szójánál a fóti Vörösmarty Tsz. A hazai termelés nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol kimagasló eredménnyel termesztik a szóját, hektáronként átlagosan 2,3—2,5 tonnát szállítanak a magtárakba; Magyarországon a tavalyi átlag meghaladja a 2 tonnát! Japán részvétellel Közismert, hogy a szója nyersen nem alkalmas takarmányozásra. Ez a mag úgynevezett tripszin-inhibitort tartalmaz, amely azonban megfelelő hőkezelés után elveszti mérgező hatását. E folyamatra már számos eljárást dolgoztak ki külföldön és idehaza, s ezek egy részét széles körben alkalmazzák is. Magyarországon a Fehérjetechnológiai Tudományos Termelési Egyesülés nyújtott felbecsülhetetlen segítséget a korszerű technológiák elterjesztéséhez. Legújabban például az UNIPRO eljárást ajánlják, amely éppen egyszerűségénél * 1 fogva tarthat számot nagy érdeklődésre. Lényege, hogy a szója hőkezelése a sok nagyüzemben megtalálható, úgynevezett forró levegős, forgódobos lucernaszárítókban elvégezhető. A minőség ellenőrzése szintén gyorsan megoldható, ehhez az egyesülés Ti- teszt néven olcsó tesztlapokat forgalmaz. A fehérjeprogram sikerein felbuzdulva az OMFB-nél úgy látják, hogy nem is oly távoli célként kitűzhető a teljes önellátás is. Ehhez egy lépés lehet a Kábán japán közreműködéssel épülő, esztendőnként mintegy 120—150 ezer tonna szójadarával egyenértékű li- zint — az aminosavak közül élettani hatása miatt megkülönböztetett értékű fehérjét — állítanak elő. A teljes hazai fehérjeszükséglet a számítások szerint 500 ezer hektáron megtermeszthető. Furucz Zoltán Maszekok zárva
