Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

8 TÉítesn 1988. JANUÁR 30., SZOMBAT Reneszánsz szertartás A sziráki Kastély Szállóban korhű reneszánsz öltö­zékben, reneszánsz zeneszó kíséreté­ben mondhatják ki a boldogító igent az cgybekel- ni óhajtó külföldi párok. Legutóbb Fekete Márta ma­gyar és Josef Skarek osztrák ál­lampolgár esküd­tek örök hűsé­get. Mintha a saját gyermekünk lenne... év alatt felnőtt lettem Egy Élénken élt az emlékezetemben az a fiatalasszony, akit a pomázi nevelőintézetben egész seregnyi leány­gyerek vett körül. Záporoztak a kérdések és kérések. Ica néninek mindenkihez volt egy kedves, megnyugtató szava. Kis fehér noteszába bejegyezte az elintéznivaló­kat, jó tanácsokat adott. Egész lényéből derű áradt, amely csak azoknak a jellemzője, akik vállukra veszik egy egész közösség gondját-baját, problémáját. Most itt vagyunk Tomanek Sándorné szépen berendezett budaörsi lakásában és a kez­detekről beszélgetünk. Már csecsemőkorban — Az érettségi után mű­szaki egyetemre jelentkeztem. Nem vettek fel. Édesanyám tanácsára a pomázi intézetbe mentem dolgozni, aki már hosszú ideje volt ott gazdasági vezető. Anyám szinte együtt élt az intézeti gyerekekkel. Karácsonykor, húsvétkor min­dig hazahozta azokat, akik sen­kinek sem kellettek. Emlék­szem, volt olyan ünnep, ami­kor szűk családi körünk négy­öt fővel is bővülj;. Szinte gyerekfejjel, tizenkilenc éve­sen kerültem az állami gon­dozottak közé, de egy év alatt felnőtt lettem. Minden gyerek­nek átéreztem az életét, igye­keztem beleélni magamat a lelkivilágukba, pótolni azt a hiányzó szeretetet, amire vágy­tak. Többek között a felada­taim közé tartozott a cse­csemőotthonok látogatása. Fi­gyeltem, kik azok, akiket nem látogatnak soha, azonnal jelez­tem a gyámügynek, hogy köz­vetítsék ki a gyereket nevelő­szülőkhöz. Tomanekné hetven-nyolcvan családot látogat rendszeresen, ahol állami gondozottak nevel­kednek. Figyelemmel kíséri a családi bánásmódot, iskolai előmenetelüket, tiszták, jól öl­tözöttek-e a gyerekek? Meg­ítélése szerint az a legfonto­sabb, hogy a gyermek már csecsemőkorban kerüljön a családba, úgy képes a kis közösség szokásait, életmódját elfogadni. Ezek az együttélé­sek a legtartósabbak. A ne­velőszülő-felügyelő azt szere­ti, ha maximum hároméves korig sikerül kiközvetíteni a gyereket. A nevelőszülők többsége igényli a felügyelő látogatá­sát. Segítséget, praktikus ta­nácsokat vár tőle. Tomanek- nénak különösen jó érzéke van ahhoz, hogy felmérje: a ne­velőmama tud-e bánni a gyerekkel, a pénzzel. Gondot fordít-e a kicsi iskolai tanul­mányaira? "Fi Három fej az ablakban A budaörsi látogatás napján a felügyelőnő éppen ellenőrző kőrútjára indult. Csatlakoz­tam hozzá. Beültünk a kis fe­hér Polski Fiatba és Biator- bágy felé vettük utunkat. Menetközben a gyerekekkel és a nevelőszülőkkel való kap­csolatairól beszélt, a havonta érkező több tucatnyi levélről, a férjhez menő lányokról, akik­nek kérésére sok esetben fér­jével együtt vállalják a házas­sági tanúk tisztségét. Irénke néni és Viola (Csécsei Zoltán felvételei) Biatorbágyon a Tópart utca 13-ban él Hajdú Gábor és felesége. Húsz évvel ezelőtt hozták ki az intézetből Tanka Évát és tizennyolc hónappal fiatalabb öccsét, Istvánt. Éva, miután megszerezte a szabó- varró szakmát, férjhez ment, jelenleg Pesten él. István is betöltötte a tizennyolcadik életévét, de nem hagyta el a nevelőszülőket. Érkezésünkre három apró gyerekfej jelenik meg Hajdúék hálószobájának ablakában: Csókolom Ica néni! — kiabál­ják kórusban. kislányt, így került hozzánk a hatéves Viola, majd Hajnalka. A fekete hajú kislány tágra nyitja csodálkozó nagy sze­meit és a mamához bújva fé­lénken mondja: — Három testvérem van. ök a gyömrői intézetben laknak. Karácsonyra elhozta őket a mama és itt töltötték nálunk a téli szünetet. Kár, hogy visszamentek! Összecsiszolódtak Kislányt is akartak Alig jut időnk kikászálódni a kocsiból, máris ott terem a három apróság, Ica néni nya­kába ugornak. Kicsit gyana­kodva néznek rám, azután nem tétováznak sokat, nekem is adnak egy-egy puszit az ar­comra. A kapuajtóban feltűnik Hajdúné. Fiatalos, energikus asszony. Magához parancsolja a gyerekeket és a lakásba in­vitál bennünket. A tágas csa­ládi házban példás tisztaság és rend van. A gyerekek le­veszik az előszobában az ut­cai cipőjüket és papucsba búj­nak, bejönnek a nappali szobá­ba és leplezetlen kíváncsiság­gal bámulnak bennünket. — Amikor Évike és Pityu felnőttek, nagyon hiányoztak a kisgyerekek — kezdi mondani­valóját Hajdúné. — Először a kis Lackót hoztuk ki az in­tézetből két és fél éves korá­ban. Lacika mellé a férjem nagyon szeretett volna egy Hajnalka negyedik osztály­ba jár. Büszkén mutatja az ellenőrző füzetét, amelyben szépen egymás mellett sora koznak a jeles osztályzatok. Azzal is eldicsekszik, hogy már nagyon jól megtanult úszni, mert a mama minden héten elviszi Zsámbékra a fő­iskola uszodájába. Az ötéves Lacika ott lábat- lankodik körülöttünk. A haját úgy kellett befonni, mint a kislányoknak, így elég muri san fest a gumizott hajtincsei­vel. Egy óvatlan pillanatban elcseni a szemüvegemet és fi­tos kis orrát a mennyezetre szegezve, óvatosan lépdel. — A Lackó a mi kis bohó­cunk — mondja Hajdú Gábor. — Három családból származ­nak a gyerekek, mindegyik más tulajdonságokat hordoz magában, de itt a védett ott­hon melegében jól összecsiszo­lódtak. Szinte testvérek lettek. Egyformán szeretjük mind a hármat. Nincs kivétel! Végül megkérdezem Hajdú- nét, miért vállalják a kicsiket. — A gyerek nagyon véd­telen, támogatásra szorul. Ha a szüleiknek nem kellenek, akkor is fel kell nevelnie vala­kinek. Mi a férjemmel nem érezzük tehernek. Erre tettük föl az életünket. Nem is tud­ja elképzelni, hogy milyen boldogok vagyunk, amikor es­ténként körülüljük az asztalt és társasjátékozunk hatan. Nem is tudok szebbet elkép­zelni a nagy családnál. Pén­zért ezt nem lehet csinálni, csak humánumból és szerétéi­ből. Keresztes Szilvia Loporcs hordó tetején... Egyik ellenőrzés a másik után A legnagyobb karácsonyi meglepetést nem más, mint a munkavédelmi felügyelők és tűzoltók megjelenése okozta a szentendrei Erdé­szeti Gépgyártó Vállalatnál. Ajándékot persze nem hoz­tak magukkal, erre nem is számított senki, de arra sem, hogy esetleg be kell zárni a gyárat... Márpedig ez a lehetőség komolyan felmerült, mert a festőmű­helyben olyan hiányosságo- $ kát fedeztek fel, amelyek ^ ezt bőven indokolták. Kép- letescn szólva, az emberek ^ lőporos hordó tetején dol- ^ goztak. S mint tudjuk: elég ^ egy szikra és... El lehet $ képzelni, hogy milyen hely­ig zctbe került volna a válla- ^ lat december és az év végi ^ hajrá kellős közepén, ha be- ^ csukják a kaput és az ^ embereket hazaküldik. ^ Így azután kompromisszum született... Közös megállapítás A Pest Megyei Munkavédel­mi Felügyelőség átfogó vizs­gálatot tartott tavaly decem­ber közepén az Erdészeti Gép­gyártó Vállalatnál. A szak­emberek elképesztő állapoto­kat tapasztaltak a festőmű­helyben. Olyan festékeket, hí­gítókat, a zsírtalanításhoz pe­dig mosóbenzint használtak, amelyeknek gőze a levegővel keveredve berobbanhat. Annál is inkább, mert a műhelyben olyan elektromos berendezé­sek, ventillátorok, kapcsoló­dobozok és világítótestek mű­ködtek, amelyek ezt előidéz­hették. A munkavédelmisek értesítették a tűzoltóságot, s immár közösen állapították meg, idézzük: állandó jelleg­gel robbanásveszélyes helyzet áll fenn. Lépni kellett Ha a festőműhelyben nem dolgoznak, akkor napok alatt leáll a munka az egész vál­lalatnál, ami 220 embert érint. Egy ilyen döntést nem szíve­sen vállalt a hatóság, ugyan­akkor a balesetveszélyt min­denképpen el kellett hárítani. Nem kevés fejtörés után si­került mindenki számára el­fogadható megoldást találni. Eszerint a vállalat több intéz­kedést tesz. Először is áram- talanítják az elektromos háló­zatot, robbanásbiztos világító- testeket szerelnek fel. A mű­helyt szellőztetik, olyan festé­keket és hígítókat nem tárol­nak, amelyek veszélyesek le­hetnek. A dolgozókkal betar­tatják a munka- és tűzvédel­mi előírásokat. Ennyi volt a múlt, s most kanyarodjunk vissza a jelen­be. A napokban újabb ellen­őrzést tartottak a helyszínen a Pest Megyei Munkavédelmi Felügyelőség, a megyei és a szentendrei tűzoltó-parancs­nokság illetékesei. Ezúttal az újságíró is elkísérte őket. — Ugye hitetlenkedtek? — kérdezte Stumpf el József meg­bízott igazgató. — Azt gondol­ták, hogy nem végezzük el, amit vállaltunk? Nézzenek kö­rül nyugodtan... Körülnéztünk és azt láttuk, hogy kicserélték a ventiláto­rokat, a világítótesteket, a kapcsolószekrény pedig zárt helyre került: Ezzel kizárták a robbanás veszélyét, ami 200 ezer forintjában van a vál­lalatnak. — Jobban szerettük volna a műhely rekonstrukciójára for­dítani ezt a pénzt — mondta a megbízott igazgató. — Spe­ciális festékszóró-szárító kam­rákat akarunk telepíteni az idén. Ez tűzvédelmi és mun­kavédelmi szempontból egy­aránt fontos, a műhelyben ugyanis egészségre ártalmas anyagokkal dolgoznak. A szű­rőmaszk ugyan védettséget nyújt, de képtelenség azt nyolc órán keresztül viselni. Ezért van szükség a fejlesz­tésre, meg azért is, mert ezzel javul termékeink minősége. A rekonstrukcióval a kifogá­solt hiányosságok is megszűn­tek volna. De ezt nem várhat­tuk meg... Tatarozás után Ennyi a történet, amely rosszabbul is végződhetett vol­na. Szerencsére nem esett meg a baj, de ez sajnos nem a vál­lalaton múlott. A szabálytalan­ságokat ugyanis már koráb­ban felfedezték! A hároméven­ként kötelező tűzvédelmi felül­vizsgálat során, tavaly május­ban kerültek felszínre, még­sem történt semmi mindad­dig, amíg a műhely bezárása nem jutott fenyegető közelség­be... K. L. Iskolaépítés után Inárcscn Lemondtak a kenyértörésről Alig fél éve adták át rendeltetésének az új inárcsi ál­talános iskolát, amely a tanácsi székhely és a társköz­ség, Kakucs határán épült. Akkori, az ünnepélyes át­adást megelőző riportunk keserűre sikeredett, hiszen olyan volt akkor a településeken a hangulat. Talán, mert tűi régen vártak erre az új létesítményre, s olyan áldozatokat kellett hozniuk érte, hogy jószerével örülni sem tudtak a gyarapodásnak. Betáblázva Az építkezésre felvett bank­hitel és tizenegy százalékos kamata 1990-ig betáblázta a tanácsi költségvetést. Gyakor­latilag semmire nem marad pénzük. Talán nem kell külö­nösebben magyarázni, hogy milyen feszültségeket okozhat a társközségben az a tény, hogy esztendőkön át az inár­csi iskolaépítés törlesztésére kell majd hivatkozni, ha a kakucsiak előállnak jogos igé­nyeikkel. Augusztusban még a ke­nyértörés gondolata is felme­rült. Annyira csalódottnak érezték magukat a kakucsiak, hogy az önállóvá válást vélték az egyetlen járható útnak. Most úgy tűnik lecsillapodtak a kedélyek, legalábbis nyu- godtabb légkörről számolt be Hornyák Arpááné, vb-titkár. — A gyerekek és a pedagó­gusok birtokba vették az új épületet, amely nemcsak ok­tatási funkciót lát el. Községi Tomanek Sándorné a kis Lackóval ünnepségeket, kiállításokat, koncerteket is rendeznek az aulában. Nyár óta megoldó­dott a régi központi konyha felújításának ügye is, s ez is sokat segített a kedélyek le­csillapításában. Haladék Ez a konyha egy több mint százesztendős vert falú épü­letben üzemel. A Köjál csu­pán azért adott haladékot, mert már épült az új iskola. Csakhogy abba a beruházásba már nem fért bele a konyha építése, viszont a régi kony­hánál a nyári rutinfelújítás alkalmával súlyos hibákra akadtak a kőművesek. A költ­ségek meghaladták az egymil­lió forintot, ám az öreg vá­lyogház így is csupán néhány esztendős haladékot kapott a teljes enyészettől. Az évekkel ezelőtt papírra álmodott rendezési terv sze­rint az iskola környékén épül­ne fel a két — lassan teljesen összeépülő — település köz­pontja, közintézményekkel, bevásárlócentrummal, piac­cal, sportlétesítményekkel. Mindebből eddig csupán az is­kola valósult meg, s az össze- épülés is a vártnál lassabban halad.-T- Nyáron sem tükrözte Ka­kucs teljes közvéleményét az elszakadási törekvés — veszi át a szót Jenszenszki József, tanácselnök. — Hiszen aligha lehet okuk panaszra. A két te­lepülés alapellátottsága azo­nos. Sőt, a társközségben ol­dódott meg először az óvoda­gond, ott van a fogorvosi kör­zet, a gyermekrendelő. Szinte minden hivatalos ügyüket el tudják intézni a kakucsiak helyben, a tanácsi kirendelt­ségen. Mindkét községre megrendeltük a gázhálózat ta­nulmánytervét. Az elöljáró­ság igen aktívan dolgozik. A hitelfelvétel miatt egy­előre nem gondolhatnak a további bővítésre, a tornate­rem és az új konyha csak 1990 után készülhet el. Ám a sportpályával nem várhatnak addig. A betonalap elkészült, de a több százezer forintba kerülő bitumenezés árát elvit­te a tavalyi többszöri költség­vetés-elvonás. Tehóbcl — út — A tehát annak idején az iskolaépítésre és az utak kar­bantartására kértük a lakos­ságtól — magyarázza a ta­nácselnök. — Jól jött az a kis pénz az iskola hatalmas ki­adásaira, de arra nagyon ügyeltünk, hogy az útépítés ne maradjon el. Tavaly is elké­szült négy kilométer kővel stabilizált pálya, az idén is ennyit kell megépíteni. M. K. Több korszerű abfakvasalat Riasztók a zárakban Módosítja gyártmányszer­kezetét az idén az Elzett Zár­ás Vasalatárugyár: növelik az érvényben lévő építési elő­írásoknak megfelelő ablakok pontos zárását szolgáló, Cent­ro 100 ablakvasalat arányát. Ez évtől a Centro 100 kül­földi értékesítésével is szá­molnak. Elsősorban azokat a nyugat-európai vásárlókat akarják megnyerni, amelyek az Elzett gyár megbízhatósá­gáról épületzár- és kéziszer­számexportja nyomán már meggyőződtek. Az idei elő­irányzat az árbevétel 5—6 százalékos növelése. A gyár ezért több új gyártmánnyal, így például elektronikus riasz­tóval egybeépített biztonsági zárral igyekszik bővíteni ve­vőkörét.

Next

/
Thumbnails
Contents