Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
1988. JANUÁR 5., KEDD 5 Ha a hó hózik, a lakó ázik Mennyit érnek a bírósági ítéletek? — Jöjjön csak be, nézze meg, hogyan ázunk mi már nyolcadik éve — tárja ki tizedik emeleti lakásának ajtaját a gödöllői Ladányi Istvánná. — Meg se látszik, hogy most tapétáztunk a konyhában, azóta már esett az eső. Néha tócsában áll a padlón a víz. A konyhaszekrényem egyik fala elrohadt, a fali szekrényben nem tarthatok élelmiszert, any- nyira büdös. Megnyertük a pert, mégsem javítja senki a tetőt. Én már lemondtam mindenről... — Nekem a bejárati ajtónál folyik be a víz, pont a kapcsolószekrénynél, ne adj’ isten, egyszer még zárlatot okoz — panaszkodik Végi Gyuláné, szintén a Dózsa György út 5—7-ből. — Ázik a fürdőszoba meg az egyik szoba. A mennyezetről hullik a vakolat, a tapéta borzalmasan néz ki. Hóolvadáskor kész tragédia itt élni, azt még a nyolcadikon lakók is megérzik. Nem tudom, mi lesz... OTP-fi-nanszírozással, a helyi tanács beruházásában 1970-től épültek lakások Gödöllő négy lakótelepén, a Pest Megyei Beruházású Vállalat bonyolításában, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. Ahogy a lakók birtokba vették új otthonukat, úgy alakultak meg a lakás- szövetkezetek, amelyek 1977- ben felvették a Gödöllői Egyesült Lakásfenntartó Szövetkezet nevet. A kezelésükbe került 19 épületből 11-nél szinte a kezdettől fogva különféle gondok jelentkeztek. Közülük a legsúlyosabb: a tetőbeázás. Hozzá se fogott Novak Lászlónak, a lakás- szövetkezet társadalmi elnökének asztalán kazalnyi papírhalom levelezgetésekből és bírósági végzésekből: — A Dózsa György út 5—7. számú épületet 1978-ban adták át. s már a garanciális idő alatt beázott. A PÁÉV rákent valamit a tetőre, ami kitartott a következő esőzésig. 1984-ben perre vittük a dolgot, s már az első fokon megnyertük. A PÁÉV fellebbezett, de a Legfelsőbb Bíróságnál sem volt szerencséje: tavaly júniusban megszületett óz {telet. hogy..,90 napon belül végezze el a jayításokat. Hozzá se fogott. Felajánlottuk: mi megcsinál táti uk, ez számukra is előnyös, csak fizessék ki. Mindjárt az ítélet után é-r- ajánlato* kértünk egy gödöllői szövetkezettől és elküldtük nekik. Válaszuk: ennyi pénzük nincs, keressünk olyan céget, amelyik csak annyiért javít, amennyiért ők annak idején megcsinálták a tetőt. Nyár végén egyszer kijöttek, magukkal hozva egy budapesti kisiparost, aki félmillióval többet kért a munkáért, mint az általunk javasolt szövetkezet. Aztán megint nem történt semmi: leveleztem, telefonálltam. fenyegetőztem. Végül azt mondták, a kisiparos túl drága, mégis inkább a mi cégünket választanák. Csakhogy akkor már ők is tele voltak megrendeléssel. Erre a PÁÉV megígérte, hogv hozzálát a munkához, csak époen anvagot kell beszerezniük. November eleién közölték: ennek ’ egv része megvan, de a közeleő tél miatt nem érdemes már nekifogni . — Az első panaszbejelentéstől kezdve sorozatosan felszólítottuk a PÁÉV-et a javításra. Eddig terjed a hatáskörünk — mondja Spilák István, a Pestber műszaki osztályvezetője. — Nem reagáltak, ígv lett per az egészből. Most meg az 1986-ban megjelent ÉVM-rendeletbe kapaszkodnak. amely szerint tetőszigetelést javítani csak minőség- ellenőrző szervezet által minősített úi terv alapján lehet. Októberben írták: semmilyen hőszigetelő anyagot nem kapnak. Húzzák zz időt — Tetszik tudni, úgy néz ki a dolog, hogy Magyarországon kétféle csoport létezik: a szerény pénzű állampolgárok, akik egy vagyont fizetnek ki lakásaikért, és a szemét kivitelezők. Ez utóbbihoz tartozunk mi. ezt érezzük, tapasztaljuk. ebbe őszültem bele — gyújt egyik cigarettáról a másikra Csömör Elek, a PÁÉV termelési főosztályvezető-helyettese. — Mi ezt az épületet maximált áron csináltuk, nem tudok elfogadni olyan ajánla tot, ami a duplája. Különben is, a bíróság kimondta: a javításokat csak értéknövelő módon lehet elvégezni, mert hogy azóta már új szabvány van, ennek költségeit a lakás- szövetkezetnek kell állnia. Megrendeltük a tervet a Budapesti Műszaki Egyetemtől, de nincs anyag, nincs ember, nem -tudok mH csinálni. — A PÁÉV elfeledkezik arról, hogy az utóbbi időben 200 százalékkal drágult a tetőszigetelő anyagok ára — jegyzi meg Kertész István, a lakásszövetkezet ügyvezető igazgatója. — Meg -kapni sem lehet. — Beszélni, azt tudnak, meg húzni az időt — csattan fel Novák László. — Megindítottuk ellenük a végrehajtási eljárást, most már késedelmi kötbért, is fizetniük kall, mart kifutottak a határidőből. De ezzel még nincs vége a bajainknak. Az 1981-ben felépült Szabadság út 14— 17-es számú épületbe ömlött be a víz, vödrözni kellett a lakóknak. Három éve született jogerős ítélet, hogy a PÁÉV 1986 augusztusáig javítsa ki a tetőt. Haladékot kértek, majd, amikor ezután sem csinálta-k semmit, a gödöllői pártbizottság első titkárának segítségét kértük. Az ő levelére válaszolt a. PÁÉV igazgatója, hogy a munkát elvégezték és csatolták a lakók jóváhagyó aláírását. A lakásokat valóban rendbe hozták, de a tetőt nem. Idén végül azt is megcsinálták, vagyis a felét. Tarrék már nem áznak be, a szemben lakó Nuzmanék viszont igen. Készre jelentették a Corvin krt. 7—10. számú ép ületet is, amely hasonlóiképpen beázik, csakhogy ott sem javítottak. Ecsettel lekenték — A november 12-i helyszíni bejáráson a lakók nem voltak otthon. A lakásszövetkezet képviselője megtagadta a jegyzőkönyv aláírását, azt ígérte, 15 napon belül összegyűjti a panaszokat és elküldi nekünk. Semmit sem kaptunk — közli Csömör Elek, majd hozzáteszi: — Fölmászkálnak rossz cipővel a tetőre antennát szerelni, aztán ránk fogják a hibát. — Amíg nem volt fönn magán-antenna, addig is beázott — így Kertész István. — A meghívót a Corvin -körúti bejárásra kaptam, véletlenül tudtam meg. hogy a Szabadság téren vannak. A lakók belefáradtak már az egészbe, kötéllel sem lehet őket otthon tartani. Persze, hogy nem írtam alá a jegyzőkönyvet — amit egyébként most küldtek meg —. ecsettel lekentek 6—7 négyzetmétert a tetőn, mondván, hogy ezzel készen is vannak. A bírósági ítélet nem erről szól. A szakértők szerint a korábban érvényben lévő technológia hiányosságai miatt fél Magyarország beázik. E sorok írója nem építész. így eldönteni sem tudja: ki mennyire felelős azért, hogy hivata'os bírósági végzések ellenére emberek százai évek óta csak az éghez fohászkodhatnak, ne küldjön rájuk .esőt, havat. És most újra itt a tél. Tóth Andrea Szabadalmaztatott eljárás Újfajta farostlemez ajtók Az ajtók gyártásához ezentúl jobban használható a faforgácslap — a drága fenyőáru helyett —, annak a találmánynak a hasznosításával, amelyet a Faipari Kutatóintézet és a Mohácsi Farostlemezgyár munkatársai dolgoztak ki. A forgácslapból készülő 'ajtók megfelelő részeibe ugyanis olyan keményfa betéteket helyeztek el, amelyekhez nagyobb biztonsággal csavarozhatok a pántok, zsanérok, zárak és egyéb acélszerkezetek. A kutatók a betétek speciális -illesztését és ragasztását is megoldották. A szabadalmaztatott eljárás a faipar egy régi gondján segít. Miint ismeretes, a préselt lemez könnyen törik, szakad ott, ahol a hozzácsavarozott fémet tartania kellene. A kutatóintézetben elvégzett gyorsított vizsgálatok eredménye szerint a keményfa betétekkel megerősített ajtók élettartama vetekszik a fenyőfa ajtókéval. Új oldóüzem termel Vácott *****»**, * ím * M A Taurus váci gyárában nemrég kezdett működni az az új oldóüzem, aha! automata, gépsor keveri és dobozolja a Pálmatex ragasztót. Képünkön Dudás József gépkezelő a vezérlőteremben ellenőrzi a gépsor működését. (Vimola Károly felvétele) Szakmunkástanulók a budakalászi szövőgyárban Tanulni és dolgozni akarnak Ezt a tanévet már az új taműhelyben kezdték a budakalászi Budafiax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat helyi gyárának szakmunkástanulói. A 227. számú szakmunkásképző intézet hallgatóinak elméleti oktatása Szentendrén folyik, míg a gyakorlatra a budakalászi gyárba járnak. Van, aki iustácska — Valamennyi szakmunkástanulónk szerződött a gyárral, így a most tanuló gyerekek legalább három évig a szövőink lesznek — kezdi a bemutatkozást Szögi Józsefné személyzeti vezető. S beszámol a diákok kollégiumi elhelyezéséről, állandó nevelői felügyeletéről. Szó esik az ösztöndíjról, az étkeztetésről is. Megtudom, hogy az első. osztályba huszonegyen, a másodikba nyolcán s a harmadikba ti- zenketten járnak. Krecsmarik Tiborné szakoktatót a tanteremben találom. Egy kicsit előrehozza a tízóraiszünetet, hogy nyugodtan beszélgethessünk. A diákok nagy ujjongással fogadják az elhatározást, s míg beülünk az irodába, előkerülnek az uzsonnáscsomagok. — Szövetkészítő szakmunkások lesznek ezek a gyerekek — tájékoztat Krecsmarik- né, majd arról beszél, hogy az lök az esztergapad mellett Az apró szorítóbilincsektől a hordópumpáig mintegy 50-fcle termék a kínálata a Maglódi Vas- és Fémipari Kisszövetkezetnek. E termékek mintegy 40 százaléka bérmunkában készül. Képünkön Tóth Ferencné az esztergapadon egy alkatrészt készít (Hancsovszki János felvétele) első félévben a szövő-előkészítést tanulták a diákok, míg a második félév tananyaga már a szövés. Megismerkednek az SZTB-, körszövő, AT- és Pica- nol gépekkel, s közben munkavédelmi oktatásban is részesülnek. Ezen az évfolyamon tizenhét leány és négy fiú tanul. — Azzal a gyerekkel, alti szeret dolgozni, nincs gondunk. Az figyel az elméleti órákon és a gyakorlati foglalkozásokon egyaránt. Ám ebben a csoportban van néhány Iustácska gyerek is. Velük bizony van elég bajunk-— s elmondja, hogy ez ideig több időt kellett a fegyelmezésre fordítani, mint az oktatásra... — Sajnos van néhány hangadó, aki felbolydítja az egész osztályt. Ezért nehezen tudunk haladni a tananyaggal. S a konkrét munkára tereli a szót. Elmondja, hogy a fiúk külön „elbírálás” alatt vannak. Ők több időt töltenek a gépek mellett, hogy minél előbb elsajátítsák a gépszerelés minden csínját-bínját. A művezetők, akik mellé be vannak osztva, rendszeresen értékelik a fiúk munkáját, figyelik kézügyességüket, rátermettségüket. Belőlük majdan gépszerelők, gépmesterek válhatnak .. Nem lett mezőgazdász Közben elfogynak az uzsonnák. A folyosón várakoznak a diákok, nevetgélnek, beszélgetnek, de amikor megtudják, hogy velük is szeretnék szót váltani, elcsendesednék. — Azt kérem, mondjátok el, hogy ki miért választotta ezt a szakmát és hogy tetszik itt a munka. Az is érdekel, hogy mit terveztek a jövőre — fordulok a maroknyi csapathoz. — Érdekes ez a munka — felel elsőként Balogh Erzsébet. Bevallja, hogy ő mezőgazdász szeretett volna len-ni, de helyhiány miat ide irányították. Az első napokban kicsit félt a gépektől, a gyártól, de már megszokta. — Mondhatnám azt is, hogy megszerettem ezt a munkát — Nekem régi nevelőotthoni barátnőim meséltek a szövésről, így határoztam el, hogy ide jövök. Eddig még minden tetszik, nem bánkódom, hogy ezt a pályát választottam — fűzi a s«ót Molnár Katalin. Bogdán András a pályaválasztási tájékoztatóból választotta a szövőszakmát. — Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyű a gépkezelés. Csak figyelni kell — jelenti ki — Nekem a szomszéd néni ajánlotta ezt a munkát — mondja Lőrincz Andrea. Ő nem kollégista, Szentendrén lakik. Kérdésemre, hogy nem fárasztja-e a bejárás, nevetve válaszol: — A HÉV gyors, hamar beérek. Dányi Mária és Ari Anikó Szabolcs megyéből érkeztek. Egy faluból jöttek, s itt a kollégiumban is mindig együtt vannak. Fiú a lányok között — Kéthetenként utazunk haza, ezért a családunk is kezdi megszokni, hogy ilyen messzire kerültünk. A szüléink már meglátogattak bennünket, s megnyugodtak, hogy jó helyen vagyunk — mondják a szót egymásnak adva. Aztán Dányi Mária elmeséli, ő négy éve tervezte el, hogy szövőnő lesz. Az unokanővére itt. dolgozik, tőle tudta, hogy ez milyen szép és érdekes szakma. Már most elhatározta, hogy itt fog dolgozni. Keszthelyről érkezett Horváth József. Eredetileg nem ide akart jönni, de nem vették fel sem tiszthelyettesnek, sem szakácsnak. A gyár pályaválasztási levelére választotta a szövőszakmát. — Csalódni nem csalódtam, de még nem érzem igazán jól magam. Kicsit szigorúnak tartom a szállórendet, kevésnek a szabadidőt. A környezetem elég türelmes hozzám... — Örülök, hogy ilyen őszinte vagy. Valóban kell hozzád türelem — válaszol nevetős bosszúsan Krecsmarikné. S néhány szóval ecseteli a fiatalember csínytevéseit. — Bízom benne, hogy hamarosan beilleszkedik a közösségbe, mert ha nem, sajnos el kell válnunk tőle. Pedig ügyes gyerek. — Még én sem illeszkedtem be teljesen a kollektívába — szól csendesen Balogh Krisztina. — Tudom, ez rajtam is múlik, de hát én ilyen vagyok. A munka tetszik... Pályaválasztási videó — Azt öröm hallani, hogy mindenkinek tetszik a szövőszakma. Akik ezt választották, nem csalódtak. Ezért is készítettünk —, éppen tegnap — a Szentendrei Tanács művelődési osztályának felkérésére egy pályaválasztási viodeófel- vételt. S ami a diákok véleményét illeti a szigorú kollégiumi rendről, arra azt tudom válaszolni, hogy országos viszonylatban mi a kevésbé szigorúak közé tartozunk. Voltam néhány kollégiumban tapasztalatcserén, s bizony jóval keményebb rendet észleltem. De én nem vagyok híve a „katonai fegyelemnek”, ezért nem is vettük át a módszerüket. Nekünk jó szövőkre, fegyelmezett szakemberekre van szükségünk. Ehhez tanulni kell, s a tanuláshoz fegyelemre, elegendő időre van szükség — summázza a személyzeti vezető. Dunay Csilla (Megjelent a Magyar Len című lapban.)
