Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

Az állattenyésztés, az állat­tartás gépesítésének is meg­vannak a leendői. A telepe­ken intenzív az állagmegrom­lás. Rekonstrukció nélkül nem lehet előrelépni. Terjed a számítástechnika, de vajon megfelelő-e a gazdaságok fo­gadókészsége, azaz tudnak-e élni az elekíronizáció elő­nyeivel? Segíthet-e a gyakor­latban, a takarmányozásban a biotechnológia? Felfigyel­nek-e végre a háztáji állat­tartás v korszerűsítési igényei­re? Mind-mind olyan kérdés, melyekre igennel kell vála­szolni, egyébként nem telje­sülnek az ágazat céljai. A kutatók nem bújnak ki a kérdések alól és a termelő­üzemek segítségével keresik azokra a választ a kutatás­ban, a fejlesztésben. Az ál­lattenyésztés egyik mostoha területe például a juhtartás. A juhállomány négy év alatt több mint egymillióval csök­kent. Több százezerrel kelle­ne növekednie ahhoz, hogy az 1990-re kitűzött 3,1 milliós állomány valóság legyen. Or. Keszthelyi Tibor,, a GATE egyetemi adjunktusa és dr. Czakó József, a GATE egye­temi tanóra újabb technoló­giai megoldásokat keresve az intenzív júttartásban arra a következtetésre jutottak, hogy a célt csak a közgazdasági tényezőik javításával nem le­het elérni.' Itt a legelmaradot­tabb a technológia, a környe­zet. Ennek az az előnye, hogy tanulni lehet a más állatok tartásában elkövetett hibák­ból. Munkájuk eredményeként komplex könnyűszerkezetes fóliaborítású épületcsaládot alakítottak ki. A beruházás­takarékos, mozgatható épüle­tek lehetővé teszik a juhága­zat nyereségének szerény nö­várva című darabban az éj­ben bízik. Éjszaka, amikor följön a hold. akkor biztosan megérkezik, akit várnak. Mi inkább a tavaszban hiszünk. Kikelet, mindenütt új élet sarjad, megtelnek a szerveze­tek friss életnedvvel, fölgyor­sul a mozgásuk, vidámabbak, kedvesebbek, kitárulkozóbbak lesznek. Tavasszal a nyárba vetjük bizodalmunkat. Nyá­ron senki sem zárkózik el és be. Nyáron az őszbe. A télbe, ősszel és télen, amikor egy­re fogy a fény, nő a sötétség, akkor egymásra vagyunk utal­va. Nem létezik, mondogatjuk magunkban, hogy ősszel ne jönne el, akit várunk. Várakozás közben mindig érzünk egy kis feszültséget. Bármennyire mélyedünk is el valamiben, rövidebb vagy hosszabb idő után felriadunk, hirtelen nem is tudjuk, mit akarunk, de kisvártatva íöl- eszmélünk, majd meg js nyug­szunk, még nem érkezett meg. Voltaképpen ezért érdemes várakozni. A várakozás tuda­ta teszi rendezetté ténykedé­sünket. Nekünk nem szabad szétfolynunk, munkálkodá­sunk ifem válhatik parttalan­ná, időnket be kell oszta­nunk, alaposan kihasználnunk, hogy bármikor' készek lehes­sünk a jövevény fogadására. Hogy ki ez a jövevény, va­lóságos lényre várunk-e, erre nem tudunk válaszolni. Le­het. hogy csupán a bennünk folyton létező hiányérzettől szeretnénk megszabadulni. A hiány adja a folyamatos kis feszültséget. A hiány késztet állandó cselekvésre. Ez mindig bennünk van. A Várakozás ilyképpen hiábavaló. Létidőnk kitöltéséhez mégis nélkülözhe­tetlen. Várakozni azért jó és kell, mert ha bizonytalanul is, valamiféle határt szab léte­zésünknek. Valamiféle játék­teret, ad. árríelyben eljátsszuk a ránk méretett életjátékot. Kör Pál vetését. Egy-egy négy tér beruházási költsége 1500 forint körül mozog. A vizsgálatok kedvező eredmé­nyei alapján például elletésre is ajánlják alkalmazásukat. Dr. Reischl Gábor egyete­mi adjunktus a legutóbbi gö­döllői szakmai fórumon a mezőgazdasági építészet és épületgépészet kutatásainak eredményeiről számolt be. A mezőgazdasági építészeti tan­szék és a Kaposvári Agrár Kutató-Fejlesztő Közös Vál­lalat kisgazdasága állattenyész­tő épületcsaládot fejlesztett ki. Hazánkban az állati ter­mékek 42—45 százalékát a háztájiban termelik meg. Mi­vel a tartás jövedelmezősége csökkent, csak olcsó, gazdasá­gos, célra orientált épületek­re lehetett gondolni. Kaposfő községben ilyen sertéstenyésztő telepeket kí­vánnak elterjeszteni környe­zetkímélő technológiával. A helyi szövetkezet segít ebben, de ami még lényegesebb: a lakók falugyűlésen ismerked­hettek az elképzeléssel ás ked­vezően fogadták azt. Még ebben a hónapban pályázat jelenik meg kistermelőknek a kifejlesztett épületek meg­építésére. A "terv figyelembe vette a mai. magyar gazdasá­gi körülményeket és az ener­giatakarékosság szempontjait. A MÉM Műszaki Intézeté­ben alacsony takarmányértékű mezőgazdasági melléktermé­kek hasznosítására vették igénybe a biotechnológia mód­szereit. Vizsgálataik alapján a' fehér korhadást okozó gom­bák segítségével a kukorica­szár, illetve a szalma fehér­jetartalma a cellulóz bontá­sával jobban hozzáférhető lesz és 10—12 százalékra nö­velhető. Mészáros György előadásában kifejtette, hogy mindez sok tisztázandó kér­dést vet fel még. Technoló­giát kívánnak kidolgozni szarvasmarhák tömegtakar- mányának előállítására. Velez Dezső az intézetben végzett állattartás-gépesítési kutató-fejlesztő munka főbb eredményei között említette meg az egyedi tejmennyiség­mérő megszerkesztését, a ta- karmányaprító-keverő kocsi kialakítását, a hígtrágya­hasznosítás új módszereinek, gyorskomposztálási ’ technoló­giáknak és a gabonatárolók energiatakarékos szellőzteté­sének kifejlesztését, valamint háztáji mintaudvarok szerve­zését. A soron következő fel­adat az új berendezések és módszerek gyakorlatban való elterjesztése. S talán ez az, ami napjainkban a'legnehe­zebb. B. G. Az 1930-as évek közepe tá­ján sokszor tartózkodtam anyai nagyanyámék Illés Ist­ván utca elején levő házában. A hosszúkás épület a hagyo­mányos paraszti életvitelnek ■megfelelően volt kialakítva, bár nagyapám a vincellérek mesterségét űzte. A munkával kapcsolatos életmód meghatá­rozó volt az otthon, a lakás, a kert kialakításában. Fontos szerepe főleg az épület hátsó részének volt, ahol a szőlő­művelés szerszámai, eszközei gondozott állapotban várták a mindenkor soron levő munká­ban való használatukat. A ház mögötti rész felfutott a Damjanich utcáig, melyben kísérleti szőlő gyölcereztetése mellett termőtőkék is voltak, csemegefajták, s mi. unokák az alig érett szemeket is kós­tolgattuk. Ötven év távlatában állok itt az utca elején, s hordozom tekintetem a már nem ugyan­azon ég alatt. Az Illés István út. a volt Erdélyi út tengelyét meghosz- szabbítvá a Fenyvest főúttal lehetne folytatni, s több kilo­méterre mérni a hosszát. A valamikori település kialakítói itt hosszú utakban gondolkod­tak, az uradalmak, szinte égtáj szerinti elhelyezkedése adhat­ta az irányt. A Szárító-puszta es présház összeköttetésére lel­hetünk itt. Amikor még nem volt vasút, s riem bontotta szét az út vonalát. A későbbi időkben az állami csemetekért is beékelődött a területre, a régi vasúttöltés alá, majd az Esték színházzal Érdemes-e Godot-ra várni? A Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat a központi gondnokságára olyan fiatal, megbízható, B kategóriájú jogosítványt szerzett karbantartót keres. aki a vállalat vidékj — süttői, siklósi — munkahelyeire is kijár. Elsősorban Túrán és környékén lakók jelentkezését várják. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, a munkaerő-gazdálkodáson, cim: Budapest, Báthori u. 12 III. em 1054. Telefon. 531-000, 512-es vagy 542-es mellék. ;<5v ve)' XV. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM Tiltakozás tűzzel Tavasszal folytatják az építést Aki autóbusszal érkezik Versegre s a község központ­jában száll le, százméteres su­garú körben megtalál minden ■fontos épületet. A megálló mellett nyúlik el L alakban a nyár folyamán kívüliül fel­újított tanácsháza, a két év­vei ezelőtt megújult ABC-vé bővült üzletház, vele szem­közt pedig, a műút által ket­tészelt tér túlsó oldalán a Galga Ál'ész másik, tetemes forgalmat lebonyolító egysége, az étterem, amely másfél év­vel ezelőtt szépült meg. Az ABC déli oldaláról el­tűnt a málladozó vakolatú buszmegálló,' az annak idején nem túl szerencsés helyre emelt raktársor. Az épület északi oldalán, a járda mel­lett szintén elegyengették a terepet. Itt parkolhatnak a kocsival érkező vásárlók. Az ABC és a műút között háromszög alakú pázsitos, fás terület húzódik, akárcsak a szemközti oldalon, ahol jó időben a május elsejei ünnep­ség szokott lezajlani. E rész­nek időnként egyetlen lehan­goló látványa a buszváró, amelynek üvegeit ki tudja, hányszor kellett a felállítása óta pótolni. A benne elhelye­zett összehegesztett székekre sem lehet leülni, mert évek óta csak a vasvázuk dacol a kérlelhetetlen idővel. A közeli padok rossz időben nem pó­tolják őket. A falu központi térségén emelték 1933-ban az első vi­lágháborúban elesett katonák turulmadaras emlékművét, amelynek anyagi fedezetéül a községben elszállásolt katonák után kapott pénzösszeg szol­gált. A felavatására különle­ges körülmények között került sor. Az elöljáróság a falu szélén fogadta az ünnepségre érkező József főherceget, aki onnan már, gyalogosan sétált be az ünnepségre a Fő út cse­repes. takaros, hosszú házai között. A rendkívüli esemény­re összegyűlt a falu -apraja- Yiagyja. A főherceg avatóbe­széde azonban nem volt za­vartalan, mert közben a Templom sor első házainak szérűjében fellángoltak a kaz­lak, a rend percek alatt fel­bomlott, káosz keletkezett. Az avatás napjának eme fordu­latában kommunista provoká­ciót gyanítottak, ám tévesen. A korabeli nyomozás nem tudta felgöngyölíteni az ügyet. A tűz tiltakozás volt József főherceg személye ellen, s ter­mészetesen nem a vérségi volt az egyedüli. Az emberek 'kö­rében szárnyra kapott az a hír, hogy az első világhábo­rúban az olasz front egyik terepén megtiltották a- ma­gyar katonáknak az ellenség ágyúzását, mert azzal a fő­herceg tulajdonát képező gyárépületek épségét ■veszé­lyeztették volna. Az egyenlőt­len küzdelem miatt sok ma- ,gyar katona veszítette életét, köztük vérségiek is. A páni­kot teremtett bosszúállás eme módja nem volt éppen sze­rencsés, hiszen a főhercegnek pillanatnyi kellemetlenséget okozott csak a gyújtogató az ünnepi hangulat rémületbe fordításával, de nem úgy a gazdáknak. . Az emlékmű sorsa, parkjá­nak képé ma sem hagyja kö­zömbösen az embereket. Hely­telenítették, hogy a park tönkrement drótkerítését le­bontották, s. nem húztak újai a helyébe, mondván, hogy ez lehetőséget teremt arra, hogy a gyepes részen keresztül-ka- sul .tárjanak, a cserjék alá dobálják a szemetet. Ezután vajon kéri tétlenül marad a nyolcvanegy értel­metlenül meghalt katona ne­vét őrző emlékmű? Egyik­másik vezetéknevet bizony már nem lehet elolvasni, jó néhány pedig alig-alig olvas­ható. Olyan esetről is tudnak, hogy akadt kései hozzátarto­zó, aki tízezer forintot aján­lana fel a nevek rendbe hozá­sára, átfestésére. Mit tesz a tanács ebben az ügyben? Meghallgatják-e az emberek véleményét, vagy áz nem fon­tos? Kelemen Mihály tanácsel­nök tájékoztatása szerint az emlékmű parkja átmenetileg maradt szabadon, az ősszel már hozzákezdtek az új kerí­tés betonalapzatának elkészí­téséhez. A betonozás a föld színéig készült el a hideg be­állta miatt, a munka folyta­tására a tavasszal kerül sor. A drótkerítés helyett az em­lékműhöz méltóbb díszkerítést csináltattak, ami húszezer fo­rintba került, Igaz, a bekerí­tett rész kisebb lesz a koráb­binál, mindössze nyolcszo'r nyolc méter, de ez nem je­lenti azt, hogy az ezen kívül eső rész ebek harmincadjára kerül, s szemétgyűjtőül, gya­logúiul szolgál. Nyitott a park az ABC előtt is, s az sem szemétgyűjtő. A tanács tervezi az emlékmű rendbehozatalát. S mert em­lékműről, nem pedig köztéri szoborról van szó, ez az ügy nem olyan horderejű, hogy annak kapcsán széles körű közvélemény-kutatást kellene tartani. Az ügyben a végre­hajtó bizottság döntött, s nem a tanácselnök, akit ez ügyben pénz felajánlásával még nem keresett meg senki, ám, a le­hetőség megvan rá,, s még. a következő hónapokban pern lesz késő. Megújul az emlékmű, némi­leg módosul a közvetlen kör­nyéke, s a tavasszal talán már arra is futja az erőből, hogy ne csupán a pázsitos ré­szek tisztán tartására ügyel­jenek, hanem virágokat is ül­tessenek, hogy aki • erre jön- megy, legyen bár falubeli vagy idegen, szemgyönyör­ködtető látványban legyen része. Bene Mihály Séták a városban Már nem ugyanaz az ég új útvonal kétfelé szabta a területet ' , Sok fiatalnak volt itt mun­kalehetősége, de főképpen lá- nypk-asszonyok dolgoztak, jobbára tavasztól őszig. Anyám éveken keresztül volt itt alkalmazva. Az érdeklődő gyermek sze­mével figyeltem akkoriban a baloldali közlekedésről való áttérésnek épp itt, az utcasar­kon zajló ceremóniáját, kakas­tollas csendőrök irányították » még nem országos áttérést, de a részleges bevezetést. Nagyanyámék háza sátor­tetőssé alakult, még a 30-as évek vegén került mások bir­tokába. Udvarán 'nines meg a fakó epería, melyet eperérés idején sokszor megmásztunk, s rajta csemegéztünk. Az or­szágút felé eső részt akkori­ban Búrtelepnek nevezték. Az első keresztező utca a Damjanich János nevét vise­lő fit volt. ma is az. ennek felfelé vivő sarkán igen meg­kopott füves terület volt, egy örökös focipálya, ahol a kör­nyék srácai szüntelenül rúg­ták a bőrt, Egy-egy kiadós esőzés után, igaz, egyengetni kellett a talajt. A túlsó oldal viszont szán­tóföld volt egész a Zöllner és Timonyi rezidenciái ig. Álta­lában kukorica volt belevetve, egy része a pap szőlejéhez tartozott. Itt, ezen a földré­szen volt a munkában való igazi megméretésem. Már olyan süldő legénykorban vol­tam, amikor anyám mondta, menjek vele kapálni egy pár napra. Ügy is lett. Reggel ne- gyedmagammal beálltunk az alig belátható táblába, a két Ferik lánnyal, anyámmal. Bi­zony, csak rátartiságöm, na meg anyám segítsége tartotta bennem a lelket. Mert ezek a lányok úgy húzták a kapát, kí­méletlen iramot diktáltak a fiatalúrnak, aki én voltam. A beépült terület láttán is ez az emlék kerül elő. Akko­riban még sok beépítetlen te­lek volt az utcában, sok telket meg sem műveltek, pesti tu­lajdonosaik pénzük jó befek­tetését látták bennük. Laktak viszont nevezetes családok az utcában, mint a Máthé família. Fekete Máthé- ék. a Bankóék, a kőműves Horváthok, a Maczkó korcs­mám, a műút mentén, a hen­tes és mészáros Maczkó csa­lád. a földeket, erdőt művelő Muri család. Itt volt a több földdel rendelkező ’ Zöllner család rezidenciája, két jól megépített épülettel, egyik alatt végig nagy tégla, bolthaj­tású pincével. Zöllnerék kirá­lyi tanácsosi ranggal bírtak. Utánuk volt a Timoriyiék kú­riaszerű épülete, mely jóval régebbi építésű, talán a legré­gebbi épület az utcában. Ti­monyi testőrezredes volt. Mindkét tulajdon a háború előtt szépen művelt, karban­tartott volt, s felhúzódott az erdőig. Az államosítás csak az épületekre vonatkozott, a föld­terület viszont potom pénzért került egyesek birtokába. A László család is itt la­kott. az utca névadójának a felesége is László. leány volt. Illés István ATbertirsáról ke­rült Gödöllőre. A MÁVAG-ba járt dolgozni, a nagyüzemi po­litikai légkört megismerve kapcsolódik a munkásmozga­lomba, és 1919-ben tagja lett a direktóriumnak. A besnyői vörös iskolában volt köztevé­kenységi irodája. Gödöllő első munkásmártírja. 1919. augusz­tus 4-én lőtt sebből elvérezve találták meg. Az Illés István utat sokáig külső területként kezelték, bár a 60-as években voltak tervek, melyek szerint kétszintes há­zak sorai épültek volna fel. A terv terv maradt, s a terüle­ten a magánerős építkezés len­dült fel. És itt az iskola, a nemrég épült szép iskola, melynek kapuján majd beté­rünk. írásunkban eddig jutottunk. Az út, utca egyharmadát is csak alig érintettük.. Szántai Sándor ISSN 0Í33—1957 (Gödöllöi Hírlap; Az állattenyésztés fejlesztése Falugyűlésen a sertéstelepről Könnyűszerkezetes épületcsaládot alakítottak ki A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Estragon és Vladimir kiet­len vidéken várakozik Godot- ra. Csupasz térség, egyetlen fával, amely fának ága is alig van, s azok csupaszok. Vára­koznak, mert ígéretük van Godot megérkezésére. Ki az a Godot, mit hoz majd nekik, mi változik életükben attól, hogy megérkezik? Semmit sem tudnak róla. Éhesek, né­ha fáznak, néha melegük van, elálmosodnak, unatkoznak. Gyakran jutnak arra a pont­ra, hogy most aztán el innen, ez a Godot úgysem érkezik meg. Hiába akarják nagyon, hiába kémlelik a messzi utat, hátha föltűnik, semmi jele betoppanásának. Várakoznak. Mint mindany- nyian. Egész életünkben. A várakozás teszi elviselhetővé, olykor izgalmassá létünket. Igyekezzünk, biztatjuk ma­gunkat, légyünk szépek, oko­sak. műveltek,. készségesek: belátóak, embertársainkhoz méltányosak, netán' jók, mert ha ilyenek leszünk, biztosan találkozni fogunk valakivel. akinek jók leszünk, aki jó lesz nekünk. Hogy kivel ké­szülünk találkozni, arra épp­oly homályosan tudunk csak felelni, mint a csupasz térsé­gen tétlenkedő két csavargó. Várakozni azért is jó. inert közben sok minden történhet velünk. Gondolkozhatunk, be­szélgethetünk, szerelmesked­hetünk, házasságot köthetünk, gyermeket nemzhetünk, alkot­hatunk. A várakozás idejét sokféle kellemetességgel tölt­hetjük ki. Olvashatunk, zenét hallgathatunk. táncolhatunk.' részt vehetünk sokfajta más vigalomban, összemérhetjük erőnket, eszünket a többi vá­rakozóval, ki a gyorsabb, ügyesebb, ki tud többet a vi­lágról, annak kéjét kezeséről, létmódjáról, nagyságáról, ha­tárairól vagy határtalanságá­ról. Estragon és Vladimír az el­múlt estéken Gödöllőn ió né­hányszor eljátszott Godot-ra

Next

/
Thumbnails
Contents