Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

1988. JANUÁR 26., KEDD Szsjtátva Tojásjog Tréfás termékenységi mondóka a kot-kot-kot- kot-kotkodács, minden napra egy tojás. Hét szó­tagjával is kifejezendő, jár az tojás a hét minden napjára, egyszerre kíván jót (a gazdának) és rosz- szat (a tyúknak), az egyik­nek hasznot adva, a má­sikra szünetet nem ismerő munkát róva. Kántálják mókázó gyerekek a rig­must éppen úgy, mint ba­romfiudvart szemrevételező gazdaasszonyok, azt azon­ban aligha hihette a hír­lapíró, olyan helyen talál­kozik a kotkodáccsal, ahol sokmilliós üzletek köttet­nek, a nagyvállalat vezér­igazgató-helyettesének, gazdasági igazgatójának a szobájában. Kettesben be­szélgettünk, amikor bejött az egyik főosztályvezető, s látva a vendéget, letette az asztalra az iratköteget, mondván, főnök, majd nézze meg, van benne há­rom kotkodács. A főnök, látva értetlen képem, ne­vetve adta magyarázatát a kódolt szövegnek. így ne­vezik maguk között a jog­szabály-módosításokat. S azért így, mert szinte minden napra jut egy be­lőlük ... Az lehetetlen. Lehetet­len? Példákat mutat, kéz­zel, géppel írt és nyomta­tott szövegeket, tollat, ce­ruzával tett jeleket, amik mind-mind ott sorakoznak az eredeti joganyag lap­jain, és azok között, fi­gyelmeztetve, vigyázat, nem úgy van az már, amint volt... De hogy minden napra egy? Egy? Ez a különleges tojásjog furcsa jogtojásokat pottyant fészkeinkbe már- már számolatlanul, azaz hogy tekervényes tudako­zódás gyümölcseként meg­tudható, évente átlagosan hatszáz körül van(!) a mó­dosítások száma. Több jut tehát égy-égynél naponta. Ha meg úgy nézzük, hogy 1987-ben 257 munkanap volt, akkor meg egyenesen 2,33 módosítást kell tudo­másul venniük az érintet­teknek huszonnégy órán­ként. Az Országgyűlés téli ülésszaka, a jogalkotás korszerűsítésével foglalkoz­va reménysugarat villan­tott fel, hátha... S hátha talán még az is tisztázó­dik a remények sugará­ban, kié a tyúk, mely a jogtojásokat potyogtat- ja...?! MOTTÓ Javítani keil a tatemányhozamokat Sok az elavult tárolóhely A szálastakarmány-termesz­tés szorosan kapcsolódik az ál­lattenyésztéshez. Megyénkben ezzel van a legtöbb gond. Na­gyon alacsonyak az átlagok. Ha 10—15 százalékkal növelni tudnák a hozamokat, legalább nyolc százalékkal gyarapod­hatna a más célra felhasznált terület. Jelenleg 62 ezer hek­táron termelnek szálastakar­mányt, s csaknem ugyaneny- nyin gyep van. Ez nagyon sok. Silókukoricából a tavaly el­ért eredmény 21 tonna hektá­ronkénti átlag elfogadható, lu­cernából azonban emelni kell a teljesítményeket. Főként azért, mert ez a növény fehér­jékben rendkívül gazdag. Az állattenyésztés húzó ága a szarvasmarhatartás. Jobbak vagyunk benne az országos át­lagnál. Jelenleg 42 ezer tehén fogyasztja az abrakot nagy­üzemeink istállóiban, a jószá­gonként! éves tejhozam 5800 liter, ezer literrel haladja meg a másutt kimutatott számokat. Fajtaváltásra nincs szükség, annál inkább a tartástechnoló­gia korszerűsítésére. Több téesz, állami gazdaság építette újjá az elmúlt években a te­henészeteit, fejőházait. Példa­ként említhető Püspökhatvan és Dunabogdány. A sertéstartás is érzékenyen reagál a piac hatásaira. A hús- fogyasztást meghatározó álla­tokból Pest megyében is keve­sebb található az ólakban a kelleténél. A megyei tanács ajánlása azt tartalmazza, hogy 405 ezerről 1990-ig emeljék a számukat legalább 490 ezerre. Persze mindenki tudja, hogy a cél megvalósítása elsősorban a tartási kedvtől függ, az pedig az ártól, a jó takarmányellá­tástól. Nagy kérdőjel a juh. A ta­nács illetékesei szerint kívá­natos volna az állomány leg­alább 10 százalékos növelése. Óriási a kereslet juhtejre, juh­sajtra. De, sehogyan sem ha­ladnák a rekonstrukciók, ez az állat sok-sok törődést, munkát, szakértelmet igényel. Talán megoldás lenne, ha a nagy­üzemek bérbe adnák legelői­ket. A tojásra és a vágóbaromfi­ra szintén 10 százalékos növe­kedést ír elő az ajánlás. Igen figyelemreméltóak azok a számok, amelyeket dr. Polgár Mihály, a megyei ta­nács osztályvezetője veszteség- forrásokként közölt. Ezekből kiderült, hogy évente mintegy 500 millió forint folyik el me­gyénk állattenyésztésében. Például nagyobb az elhullás, Szállodája lesz a Volánbusznak lét Itteniben alakítják ki Eddigi tevékenységétől me­rőben eltérő üzleti vállalko­zásba fogott a Volánbusz: megvásárolta és szállodává alakítja az Építőipari Szolgál­tató Vállalat Szentendrei úti munkásszállóját. A háromszintes épület 17 millió forintba került, a Vo­lánbusz további 8 millió fo­rintot fordít a ház korszerű­sítésére, berendezésére, a szál­lodai szolgáltatások feltételei­nek megteremtésére. Az első szakaszban csak a legszüksé­gesebb átalakításokat végez­tetik el, s így április 1-jétől — egyelőre szerény körülmé­nyek között — már fogadhat vendégeket az új szálloda. A gazdaságossági elemzé­sek szerint három-négy év alatt megtérülnek a befekte­tések. logging az HSZK-ba. Eredményes eszten­dőt zártak tavaly a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében. Háromszázhúszmülió forint értékű ter­méket gyártottak hazai és külföldi piacokra a népszerű sza­badidőruhákból, amelyekből 141 millió forint értékben a hí­res Adidas cégnek szállítottak. Az idei első szállítmány is el­hagyta már az üzemet; egy 8000 darabos jogging-kollekciót küldtek az NSZK-ba. kisebb a szaporulat a lehetsé­gesnél. A szarvasmarha-állo­mánynál hosszú a két ellés kö­zött eltelő idő. A szarvasmar­ha két évig termel 5 helyett. Az egy jószágra jutó takar­mányköltség 8 és 30 ezer fo­rint között mozog. Ki lehet számolni, mennyi nyereséget visz el ekkora különbség. Az természetes, hogy min­den egység nem lehet a leg­jobb, de az elgondolkoztató, hogy egy liter tejet az egyik gazdaság csak a takarmányt véve figyelembe, csaknem négyszer akkora költséggel ál­lít elő, mint a másik. Egyéb­ként az 500 millió forintos veszteség az összárbevétel 10 százalékát teszi ki. Hasonló a helyzet a növény- termesztésben. A veszteség forrásai itt a betakarításnál, a tárolásnál, a régi technoló­giáknál, a talajerő-utánpótlás­nál jelentkeznek. A megyében például a táro­lás módjai a betonsilótól a ter­melésig terjednek. El lehet képzelni a különbséget! Azt, hogy a beruházás hosszú tá­von mindig olcsóbb a maradi technikánál, ma már minden­ki tudja. S a jobb technológia bevezetése a nehéz körülmé­nyek között is gazdasági szük­ségszerűség. A veszteségforrások között olyanok is találhatók, amelyek megszüntetése viszonylag ke­vés pénzbe kerül. A szervezeti formák korszerűsítésére és az anyagi érdekeltség megterem­tésére gondolok. Ezek legalább olyan fontosak, mint a hoza­mok növelése, vagy a maradi technológia felszámolása. íme így fest a megyénk me­zőgazdasága a megyei tanács illetékeseinek szemüvegén nézve, összefoglalásként azt lehet mondani, hogy az átlag­nál jobbak vágyunk, de tenni­való még bőven van. V. M. A Ráckevei-Duna-ág biológiai állapota kismértékben romlott Lebontják a gazdátlan stégeket Ma még nem mindenütt lehet fürödni a Ráckevei-íluna-ágban, s az is bizonyosnak lát­szik, ha megszűnne a folyamatos emberi gon­doskodás, egy idő után jelentősen romlana a víz minősége a csaknem hatvan kilométer hosszú, jellegzetesen szép és éppen ezért sok pihenni vágyót vonzó folyóágon. Borsa azon­ban jó kezekben van: a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei vigyáznak arra, hogy ne romoljon tovább a helyzet, sőt legfőbb céljuk az, hogy ahol lehet, in­kább javítsák a vízminőséget. — Sokféle hatással kell számolnunk — mondja Dé­vényi László, a Kövízig vízminőségvédelmi osztályá­nak helyettes vezetője. — Számolnunk 'kell a tápvíz, a Kvassay-zsilipnél befolyó Du­na szennyezettségével, vala­mint a területen levő szenny­vízkibocsátók által beeresztett vizek állapotával. Folyamato­san figyeljük a változásokat, rendszeresen mintákat ve­szünk és a laboratóriumi elemzések után lehetőségein­ket felhasználva igyekszünk mindent megtenni a termé­szet egyensúlyának megőrzé­séért. Ha virágzik a víz A Duna-ág négy pontján: a két zsilipnél, valamint a szigethalmi és a ráckevei hídnál jelölték ki azokat a helyeket, ahonnan a vízmin­tákat begyűjtik. Egy ilyen körútra elkísértük dr. Tyahun Szabolcs biológust. — Telente hetenkint, más időszakokban kéthetenkint ve­szünk nyntát — mondja. — A vödörrel kimerített víz hőmérsékletét és oxigéntartal­mát a helyszínen mérik a szakemberek, a többi adatot azonban csak a laboratóriu­mi vizsgálatok után tudják értékelni. — A kemény, hosszúra nyúló teleken a horgászokkal együttműködve lékeket nyi­tunk — folytatja a biológus —, de más lehetőségünk is van. A Kvassay-zsilipnél a Dunából beáramló víz meny- nyiségének szabályozásával is tudunk hatni, hiszen a be­rendezés állásától függően nullától húsz köbméterig változtathatjuk a friss víz beömiését másodpercenként. Az ilyen átöblítés gyakran se­gít, de néha ez sem. Időn- kint ugyanis olyan sok szer­ves anyag halmozódik fel a vízben, hogy bekövetkezik az algák gyors elszaporodása — az emberek többsége ezt a jelenséget vízvirágzásként emlegeti —, s ez rövid idő alatt hajnali oxigénhiányhoz vezet. A Duna-ág biológiai álla­potában — állapítja meg a vízminőségvédelmi osztály egy nemrég készült tanulmá­nya — az elmúlt tíz évben kismértékű, de határozott romlás tapasztalható. Ennek nemcsak a kívülről bekerü­lő, szerves anyagokat tartal­mazó víz az oka, hanem a Duna-ágban megtermelődött nagy mennyiségű szerves- anyagbomlás is. Lejárt a határidő — Emellett ugyancsak ha­tással van a Duna-ágra a még Budapest területén talál­ható dél-pesti szennyvíztisztí­tó telep — mondja Dévényi László. — Innen biológiailag tisztított, de még mindig sok szerves anyagot és ammóniát tartalmazó víz ömlik a fo­lyóágba. Néhány ipari létesít­mény szennyvize a Gyáli-pa- takon át kerül be. Szeren­csére, a legtöbb helyen ki- sebb-nagyobb tisztítótelepek működnek, így nincs jelentő­sebb terhelés a Duna-ágban. Gondot okoz viszont, időn­ként a bakteriális fertőződés Jé, de hmbcszor annyiba kerül Újabb kísérlet Vác térségében Ha leesik a hő, valamit tenni kell, hiszen el kell jutni a munka­helyre, az élelemnek oda kell érnie a legkisebb faluba is, s ez nem megy havas úton — legalábbis nálunk, Magyarországon még nem. Az utak akkor járhatók itthoni felfogás szerint, ha feketék. A tanácsok, az útfenntartó vállalatok már jó előre tervet készítenek, hány tonna sót szórnak majd ki a hideg hó­napokban. Hány tonna sóval irtják, gyilkolják a környeze­tet, hány tonna sót vetnek be annak érdekében, hogy az egyébként is öreg hazai gép­kocsiállományt tovább rongál­ják. Pedig jól tudják, hogy igazából nem ez a célravezető megoldás. Évek óta folytatnak vizsgálatokat a környezetkímé­lőbb eljárások bevezetésére a Budapesti Közúti Igazgatóság fenntartási és üzemeltetési osztályán is. öt esztendeje tö­rik azon a fejüket, hogyan lehetne csúszásmentesíteni a forgalmas részeket. Segít eb­ben a Közlekedéstudományi Kutató Intézet szakember­gárdája. Eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mecha­nikus megoldás lenne a leg­alkalmasabb, vagyis különböző anyagokkal, salakkal, perlit- őrleménnyel, vagy hasonló összetevőkkel kevert szóró­anyaggal felületet. érdesítenék az út­A próba magijukéit Tavaly a Csepel-szlgeten, Szigetszentmiklós és Halász­telek körzetében próbálkoztak a Közúti Igazgatóság szak­emberei salakszórással csúszás­mentesíteni az utakat, de ez a megoldás valahogy nem vívott ki osztatlan elismerést a lakos­ság körében. — Persze nem a legjobb idő­ben végeztük a kísérletet — emlékezik vissza az egy évvel ezelőtti eseményekre Holnapi László, a Közúti Igazgatóság fenntartási és üzemeltetési osztályának csoportvezetője. — Akkor voltak a legnagyobb hidegek, mínusz húsz fokokat mértünk, s óriási mennyiségű hó hullott. Az érdesítés kevés volt az arra járóknak. A bu­szok csúszkáltak, s aki csak tehette, más útvonalon próbál­ta megközelíteni úticélját. Olyan helyeken, ahol sózták az utakat. A mechanikus megoldás ön­magában nem vezetett célra, így a kísérletek olyan anyag kidolgozása érdekében indul­tak meg, amely* megolvasztja ugyan a havat, de ugyanakkor mechanikus úton is segíti a csúszásmentesítést. Ez az ösz­vérmegoldás lényegesen ke­vésbé károsítja a környezetet, mint a tiszta só kiszórása. Drága a szántás A legutóbbi Pest Megyei Újí­tási Börzén és Kiállításon ta­lálkozhattak az érdeklődők a Kötuki két szakemberének, dr. Szentesi Ervinné és Gen- csy Endréné ötletével. Ennek lényege: a kiszórt só mennyi­ségét úgy csökkentik, hogy kü­lönböző ásványi anyagokkal keverik. Részben perlitőrle- ménnyel, részben gázbeton- őrleménnyel. Az ásványi anya­gok nemcsak a csúszás mér­tékét csökkentik, hanem talaj­javító hatást is kifejtenek. A perlit különleges előnye ezen túlmenően, hogy megköti az olajszennyeződést. Tavaly már kipróbálták ezt az anya­got Vácott, s a tapasztalatok kedvezőek voltak. Folytatnák is tovább a vizsgálódást, ha... — ... ha nem volna túl drá­ga ez a megoldás — folytatja Holnapi László. — Anyag pe­dig lenne bőven, hisz a Mátra- vidéki Hőerőműből kapnánk annyi gázbetont, amennyit akarnánk, de sajnos nincs rá elegendő pénzünk. Egyébként a szállítás is többe kerül, mint a hagyományos sóé, hiszen egy teherautóra a nagyobb, térfogat miatt, jóval kevesebb fér, mint a sóból. Vágy többet kellene fordulniuk a teherautóknak, vagy át kellene alakítani a járműveket. Ám mégis ki lehet fogni ezen a pénztelenségen, s ha mindenhova nem, azért a legfrekventáltabb helyekre mindenképpen szórnak ki kör­nyezetkímélő anyagot. Az Észak-magyarországi Vegyi­művek állítja elő az úgyneve zett Transheat elnevezésű anyagot, amely nem az idén debütál, hiszen már tavaly használták a Ferihegyi repülő­téren. A próba sikeres volt, s így a hidakon ezt szeretnék al­kalmazni az idén Vác térségé­ben. A Közúti Igazgatóság a vizsgálatok idejére jutányosán, szinte anyagáron kapta az ÉVM-től a Transheatet, de még így is harmincszor any- nyiba kerül, mintha sóval csú­szásmentesítenék az utakat, így hosszú távon még mindig a sószórás tűnik az egyetlen megoldásnak. Télen másként — Más az emberek igénye, ha éppen környezetvédők, s más, ha gyorsan el akarnak jutni valahoya — mondja ki az igazságot Holnapi László. — Bár személy szerint az a véleményem, hogy egyáltalán nem kellene sózni az utakat. Egyszerűen meg kellene barát­kozni a ténnyel, hogy tél van. Ilyenkor máshogy lehet köz­lekedni, de nálunk például menetrendből is csak egyféle van. Senkinek nem jut eszé­be, hogy különbséget kellene tenni az évszakok között a közlekedésben, holott a feltéte­lek között óriási a differen­cia. S nem ártána megtanul­nunk közlekedni, s együtt élni a környezetünkkel az úton is — télen-nyáron egyaránt. Fiedler Anna Mária veszélye. A Duna-ág felső, 52 —40 folyamkilométer közötti szakasza bakteriológiai szem­pontból erősen szennyezett minősítésű. A kedvezőtlen helyzet kialakulásában nagy része van egyebek között a stégek gazdáinak is, főleg azoknak, akik felépítményt is rátettek horgászállásukra. Ám a helyzet hamarosan rende­ződik. A Kövízig befejezte a stégek felmérését és lejárt a tulajdonosok jelentkezési határideje is. A Duna-ágon összesen 6 ezer 460 vízállás található, ebből 624-en van felépítmény. Meglepő, hogy 674 stégnek eddig nem jelent­kezett a tulajdonosa! — Mindenkinek fennmara­dási engedélyt kellett kérnie — mondja Kecskés Ferenc, a Kövízig hatósági osztályve­zető-helyettese. — Az 1979. május 15. előtt épült létesít­ményekre megadtuk a jóvá­hagyást. Akkor ugyanis jog­szabály jelent meg, amely külön engedélyhez kötötte a víziállások létesítését. (Hogy erről nem sokan tudtak, ar­ra talán magyarázat: az em­lített jogszabály nem más, miht a hajózási szabályzat, amelynek egyik mellékletében szerepelt az előírás!) Az igazgatóság által meg­jelölt jelentkezési határidő hivatalosan 1985. december 31-én járt le, de méltányos- sági okokból, a felmérési munkák befejezéséig meg­hosszabbították azt. Ám az adatgyűjtés tavaly december 1-jén befejeződött, s így le­zárták az aktákat. — Az ismeretlen tulajdo­nosú stégek sorsáról mégnem döntöttünk — folytatja Kecs­kés Ferenc. — Mindenesetre két megoldás a legkézenfek­vőbb. Egy részüket átadjuk közösségi hasznosításra, míg a többit lebontjuk. Ha köz­ben kiderülne ki a gazda, a költségek megtérítése után megkaphatja az anyagot. Nem kis pénzről van szó, mert a becslések szerint egy-egy ví­ziállás megépítése átlagosan 50 ezer forintba kerül jelen­leg. A stégek tulajdonosai álta­lában 7—15 évre kapták meg a fennmaradási engedélyt, kivételt csak a felépítményes állások jelentenek. Ezeknél december 31-ig szól az enge­dély. Hogy általánosa váljon — Valamennyit a tulajdo­nosokkal együtt átvizsgáljuk, s ahol meggyőződünk arról, hogy nem szennyezik a vi­zet, ráütjük a pecsétet .a jó­váhagyó papírra — jegyzi meg az osztályvezető-helyettes. — Új stégek építését a jövőben csak közvetlen parti telekkel rendelkezők kérelmezhetik. S ezután nagyon szigorúan vesz- szük majd — ezt a hivatalos engedélyek is tartalmazzák —, hogy az építmények bejáratát nem szabad lezárni! A térség tervszerű fejlődé­se alapdokumentumának a Minisztertanács által 1973- ban jóváhagyott regionális rendezési és vízgazdálkodási­fejlesztési tervet tartják a szakemberek. Mint kiemelik, a hasznosítási igények mara­déktalan kielégítésének felté­tele a víz minőségének védel­me, illetve javítása. A Köví­zig által kezdeményezett lé­pések — egyebek között pél­dául az igazgatóság javasol­ta a Fővárosi Csatornázási Művek szabad kiömlőinek megszüntetését — már eddig is kedvező változásokat hoz­tak. S a jövőben a követke­zetesség és az érintettekkel való szorosabb együttműkö­dés megteremtheti a lehető­séget arra, hogy a víz mi­nőségének helyenkénti kis­mértékű javulása általánossá váljon a Ráckevei-Duna-ág- ban. Furucz Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents