Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

Előtérben az érdiek edzője, Pál József, mögötte az éveken át Dömsödön „szolgált” Szurgent Lajos. Ezúttal mindketten az öregfiúknál szerepeltek. Portisch fehérrel kezd Az út a budapesti Hilton Szállón keresztül vezetett a kana­dai St. Johnba. A képen balról Portisch Lajos, a későbbi győz­tes, Flórián Tibor vezető bíró, valamint az angol John Nunn. Súlyemelők a dohogókon Házigazda: Dunavarsüny A súlyemelő-válogatottakra idén még az olimpia előtt is jelentős feladat vár. A legjobbak először március kö­zepén egy Világ Kupa-viada­lon, a Pannónia Kupán mu­tatkoznak be. Kivétel a vi­lágbajnok Szanyi Andor, aki ugyanekkor Ausztráliában, a Moomba Kupán szerepel. A versenynaptárban szerepel még a Cardiffi Európa-baj- nokság, a görögországi ifjúsá­gi világbajnokság, s az auszt­riai Duna Kupa is — egyszó­val: bőven van lehetőség a bizonyításra. A 25 tagú, bő válogatott ke­ret napok óta a dunavarsányi edzőtáborban készül a nagy feladatokra. Ambrus László szövetségi kapitány a jelentős viadalokon szóba jövő vala­mennyi emelőjét meghívta. — Ketten, sajnos, nincsenek velünk —nyilatkozta a szak­vezető — A szakítás söder- taäljei világbajnokára, Balázs- fi Zoltánra újabb műtét vár. Körülbelül egy hónappal ez­előtt műtötték porccal a jobb térdét, jövő héten pedig ugyanilyen beavatkozást haj­tanak végre a bal lábán is. Bízunk az artroszkópos mód­szer hatékonyságában. Remél­jük, Balázsfi másfél hónap múlva már edzhet. Ha példás szorgalommal készül, akkor az olimpiára megfelelő for­mába lendülhet. A másik hiányzó Oláh Béla. Nála nem egészségügyi panasz okozza a távol maradást. Egyszerűen ar­ról van szó hogy a veterán, 33 éves sportolónak — nem­régiben született második gye­reke — másként kell készül­ni, mint a fiatalabbaknak. Szanyi Andor hátsérülése már teljesen rendbe jött? — Ügy tűnik, igen. Szanyi egyelőre minden előírt edzést el tud végezni. Igaz, olyan sú­lyokkal még nem dolgozott, amelyek „veszélyesek” lehet­nek, de bízunk abban, hogy a nagyobb terhelést is bírja majd. Jacsó József dereka a múlt héten megroppant, ver­senyzőnk panaszkodik. Az előírt 160 helyett 200 kilóval végezte a guggolásokat, ő te­het sérüléséről. Hogyan bírják a verseny­zők az edzőtáborozást? — Jól, bár szép is lenne, ha már az első héten panasz­kodnának. Itt Dunavartány- ban egyébként nagy a csend, teljesen magunk között va­gyunk. Szabadidőnket jobbára focizással és videózással tölt­jük — kell a kikapcsolódás is. Párosban és egyéniben Battai lábteniszparádé tira maradt a döntés. Igazi közönségsikert aratott ez a meccs, amelyen a szemmel láthatóan jóval fiatalabb ér­diéit egyetlen pillanatra sem adták fel a reményt. Hiába vezetett már 3-1-re is a vá­logatott, élőbb egy gyors passzkombinációból. majd egy nagy lövésből volt ered­ményes a szurkolók biztatását élvező hazai gárda. Az elkeseredett hajrában mindkét oldalon komoly hely­zetek maradtak kihasználat­lanul, közben az ügyeskedő Szurgent amolyan Maradona- módra, kézzel tolta meg a labdát. A bíró azonban ezút­tal nem volt oly engedékeny, mint annak idején, az Argen­tína—Anglia összecsapáson, Mexikóban ... öregfiúk—Érd 3-3 (3-1) Gól: Pál, Marosi (7 m-es- ből), Bene, ill. Tátrai, Tó­méra, Szekulidisz. Végeredményben a döntet­len igazságos, így a döntés a gólkülönbségekre maradt. így a tornát végül az ér­diek nyerték, megelőzve az öregfiúkat és a Ganz Villany csapatát. A vándorserleget ■ Nagy ■ István; (a Diósdi Nagy­községi Tanács elnöke adta át Horváth Sándor csapatkapi­tánynak. A legjobb kapus Borbély László (öregfiúk), a legjobb mezőnyjátékos pedig Tátrai Anitái (Érd) lett. Még nagyban fújtattak a résztvevők, amikor az érdi NB III-as labdarúgók edző­jét, az egykori válogatott Honvéd-játékost, Pál Józsefet kérdeztük, nem tartja-e igaz­ságtalannak a végeredményt., — A közelmúltban Miskol­con léptünk pályára, ahon­nan furcsa szájízzel távoz­tunk. Itt viszont valóban na­gyon jól éreztük magunkat, hiszen az elsődleges cél a játék. Ezt megkaptuk, az eredmény pedig másodlagos. Sportszerű nyilatkozat, gaz­dája sem a korkülönbségre, sem a rendelkezésre álló cse­rejátékosok számára nem hi­vatkozott. Neki van igaza. Valóban itt kezdődik a sport. (Hancsovszki—Jocha) Első alkalommal rendezte meg Százhalombattán a városi sport- központ vezetősége szombaton és | vasárnap az országos terem-Jábte- niszbajnokságot. A találkozóra Budapestről, Vác- ; ról, Százhalombattáról, Kaposvár­ról, Ercsiből, Miskolcról és Balas­sagyarmatról érkeztek versenyzők. 21 páros három pályán kezdte a» a versenyt. Egyik érdekessége volt a tornának, hogy azon el­indul! Deák Miklós, a« FTC egy- j kori 125-szörös válogatott jégko- ! rongozója és Hegedűs György, az i TFC labdarúgócsapatának egykori kapusa. A másik érdekességet a legidősebb játékos. az 59 éves Va«s Károly szolgáltatta, aki mindössze egyetlen meccset nyert i meg. Részt vett a tsrem-lábte- . niszbajnokságoh Fólián Lajos, a ; Dunaújváros NB Il-es labdarúgó- i ja is. Vasárnap folytatódtak a küz­delmek. Ezúttal 10 egyéni verseny­ző küzdött a helyezésekért. A mér­kőzések közben Hersícs Ferenc, a sportközpont munkatársa újságol­ta: — Kitűnő a hangulat a pályá­kon. Jók a versenyzők teljesítmé­nyei .is. Éppen az imént született megáPapodaa arról, hogy első al­kalommal kerül lebonyolításra a lábtenisz Grand Prix-verseny pá­rosok számára itt, Százhalombat­tán, március 19-én és 20-án. Ez­után 10-1‘ordulós torna következik, A Ganz Villany csapata is komoly ellenállást fejtett ki a vá­logatott öregfiúkkal szemben. Szűcs Lajos lövéséhez Bene Fe­renc (balról) asszisztál. Futó* ad lövő ob Helyezések Két napon át adtak egymásnak randevút a hét végén a. Mexikói úton a futóvadlövő ob résztvevők A szombati versenyen a felnőt­tek mezőnyében a 6., helyen vég­zett Hadnagy (KKFSE) 373 kör­rel, csapatban pedig bronzérmet szereztek a Szentendrei Kossuth KFSE tagjai, akiknek Össztelje­sítménye 1111 kör volt. Vasárnap a junior korúak ve­télkedtek. Hajas Zsolt 3?8. míg Pápp Gyöfgy 353 köregyseggel a harmadik, illetve negyedik he­lyet vívta ki magának. A csapat-? versenyben a, Papp, Juhász, Ha­jas trió 1054 köregysággel harma­dikként zárt, a Sáska, Vörös, Nagy összetételű gárda a csapat- versenyben a 4. helyen végzett. Valamennyi versenyző a Kossuth KF9E színeit képviselte. A 4. héten Totóeredmények A totó 4. heti jáíékszelvényén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Como—-Juventus x 2. Empoll—Sampdoria 3. Roma—Ascoli 4. Torino—Aveilino 5. Verona—Fiorentina 6. Bari—Padova 7. Bologna—Barietta ß, Brescia—Arezzo 9. Catanzaro—Piacenza 10. Cremonese—Triestina 11. Genoa—Modena )?. Messina—Atalanta 13. Parma—Lccce PötmérkőzéseR: 14. Pescara—Intemazionale 15. Taranto—Lazio 16. Udinese—Sambenedettese Szakértők Szöulban Tárgyalások Vasárnap az olimpia szer­vezőinek meghívására Pong- rácz Antal, a MOB elnöke vezetésével szakértői küldött­ség utazott Szöulba. A magyar­delegáció tárgyalásokat foly­tat a Dél-koreai Olimpiai Bi­zottság szakembereivel a ma­gyar olimpiai csapattal kap­csolatos pénzügyi és szervezé­si kérdésekről. Atléták 1987. évi mérlege Távfutócsúcsdömping Minden sportágban elkészültek az 1987. évi ranglisták. Megyénk­ben ezúttal az atléták részéről ér­kezett szerkesztőségünkbe egy igén érdekes összeállítás. Készítő­je az örökifjú gödöllői mester, Kirchoffer József, akinek tanít­ványai uralják a vezető pozíció­kat. Az összeállítás még úgy i3 érdekes, hogy abból nem derül ki, az egyes csúcsokat mikor teljesí­tették. Pest megyei hosszútávfutócsú­csok, férfiak: Szupermaratoni (200 km): Szabó István 12:35:32 ó. Maraton: Szabó István, 2:19:24 ó. Juniorok, 30 km: Szendrei Sándor (Dunakeszi) 1:38: 37. Ifjúságiak, 20 km: Pintér Ist­ván 1:06:10 ó. Serdülők, 16 é; 15 km: Pintér István 50:53 p. 14 é; 10 km: P.ocsai Zoltán 35:42 p. 13 é, 10 km: Pocsai Zoltán 38:31 p. Nők: Maratoni: Ladányiné (VO- SE) 2:37:32 ó. Juniorok, 20 km: Benedek Krisztina 1 :26:57 ó. If­júságiak, 15 km: Benedek Krisz­tina 1:04:42 ó. Serdülők, 16 é: Be­nedek Krisztina 43:44 p. 14 é: 7,5 km: Rósinyec Erika 32:42 p. 13 é; 7,5 km: Rósinyec Erika 33:05 p. Pest megyei gyaloglócsúcsok, férfiak: 50 km: Vágó György 4:50:26 6. Juniorok, 35 km: Vágó György 3:02:16. 20 km: Poldán Ferenc 1: 34:22 ó. Ifjúságiak: 20 km: Poldán Ferenc 1:34:22 ó. 10 km: Poldán Ferenc 45:11 p. Serdülők, 16 é, 10 km: Fekete Zsolt 46:36 p. 14 é, 5 km: Fekete Zsolt 25:02 p. 13 é, 5 km: Fekete Zsolt 25:52 p. Nők: Felnőttek. 10 km: Benedek Krisztina 52:10 p. Juniorok, 10 km: Benedek Krisztina 52:10 p. Ifjúsá­giak, 10 km: Benedek Krisztina 52:10 p. 5 km: Benedeie Krisztina 25:19 p. Serdülők 16 é, 5 km: Be­nedek Krisztina 27:26 p. 14 é, 3 km: Rósinyec Erika 15:33 p. (Or­szágos legjobb eredmény.) 13 é, 3 km: Kiss Mariann (Dunakeszi) 16: 38 p. Ahol nincs klub megjelölve, azok valamennyien GEAC-veraenyzők. J. K. de a helyszínekről még nincs in­formáció. A verseny győztesei ku­pát nyertek, a többi dobogón vég­zett pedig ajándéktárgyat vihetett haza. Eredmények. Párosok: 1. Szen­tesi Sándor. Dárdai Ervin; 2. Deák Miklós. Hegedűs György; 3. Hof- fier Miklós. Benkő Péter. Egyéni: 1. Farkas János, 2. Flórián Lajos, 3. Földi Mihály. N. P. J. Karde»» pal ban Szoros vereség Moszkvában a Világ Kupá­ba számító nemzetközi kard­versenyen a csapatküzdelmek­ben 11 ország versenyzői lép­tek pástra. A magyar váloga­tott könnyedén jutott a dön­tőbe, de ott 8-6 arányú vere­séget szenvedett a házigazdák­tól. A szovjet csapatban sze­repelt az egyéni viadal győz­tese, Georgij Progoszov is. Kapitány helyet* igazgató Látszattatarozás Furcsa ellentmondásosság figyelhető meg a magyar labda­rúgásban, mar ami az eredményességet, illetve a témagaz­dagságot illeti. Sikerek dolgában köztudottan diétás évti­zedek után van a sportág változatlanul reménykedő, szebb napokban bízó, de azért lassan-lassan, csak fogyatkozó szur­kológárdája. Az igényesebbek egészen az 1954-es, svájci vb- dőntöig mennek vissza az időben; az emlékezetes NSZK— Magyarország fináléig, a máig is csalódást jelentő ezüstéremig. A kevesebbe! is beérőknek is stoptáblát jelent az 1966-os, angliai vb, ahol a legjobb nyolc között szerepelt nemzeti együttesünk. Azóta viszont csak szerényebb és még szeré­nyebb részeredmények kerültek a sportág jegyzőkönyvébe. A magyar labdarúgás legújabb kori fejezetét kétségkívül 1983-ban kezdték írni, amikor is Mészöly Kálmánt addigi íamulusa, a titokzatosan hallgatag Mezey György váltotta fel. Mezey eredményei vitán felüliek, miként mexikói ku­darca is. Amíg azonban a sikereket egyre dagadóbb kebel­lel viselte, a kudarcról még ma, másfél év elteltével sem hajlandó semmit mondani. Önmagában ez még nem lenne említésre méltó, hiszen ez egy lezárt fejezet, Mezey után volt Komora, Verebes, Garami — s ezzel vége. Szövetségi kapitány ugyanis nincs többé a magyar labdarúgásban. A látszatmegoldások gazdái megint kitaláltak valamit, lia már érdemi változtatásokat képtelenek kierőszakolni az egy helyben topogó magyar labdarúgás háza táján. Ne legyen többé szövetségi kapitány, hanem technikai igazgató. Ez Bálint László. Mellette pedig a felnőtt, az olim­piai, a junior-, az ifjúsági és a serdülővalogatottak élén egy- egy, Bálint által kiválasztott szövetségi edző. Hogy ki a felelős az esetleges kudarcokért, vagy kit illet aa elismerés a sikerekért? Ezt meglehetős nehéz kibogozni, hiszen Bálint valamennyi kollégáját irányítja, de egyik válo­gatottnál sem ő ül a kispadon. Abnormális helyzet, annyi szent. Nem véletlenül mondta a Vácrói kurtán-furcsán távo- vozott korábbi sikeredző. Both József a sportnapilapban vele megjelent beszélgetésben, hogy ha ő ül a kispadon, mi lesz, ha cserélni kellene? Akkor majd kezdi keresgélni szemével Bá­lintot a lelátón, s valahogy majd csak lemorzézzák... Bálint tehát mindenki fölött van, de valójában egyik csapatot sem irányítja teljes mellszélességgel. Hogy ettől miért lesz jobb a magyar foci? Ezt még szeretném megérni. Mint ahogy a tervezett kanadai túra körül egy hete kironbant nézeteltéré­sekhez kapcsolódó pro és kontrákban is jó lenne világosan látni. Ugyanis mindenki hangoztatja, hogy a magyar labda­rúgás megújhodása elsősorban attól függ, sikerül-e számottevő színvonalemelkedést elérni a bajnoki vetélkedésekben, elsősor­ban persze az NB I-ben? Ebben elvileg mindenki egyetért, még Bálint László is. Amikor azonban az NB I-es klubok kép­viselőiből életre hívott kontroll testület, a Liga le merészelte szavazni az MLSZ újsütetű szakmai főnökét, akkor azonnal kitört a vihar. Bálint gyorsan megragadta az alkalmat, s máris arra utalt, hogy milyen sajnálatos a kanadai kaland el­maradása. Meg hogy a legfontosabb cél mégiscsak a magyar labdarúgó válogatott sikeres világbajnoki szereplése lenne, már­mint a selejtezőkön való helytállás. Idáig teljes az összhang. A baj ott kezdődik, hogy valójá­ban senki nem akarja a generál nagytatarozást, amikor pedig megtörténik — természetesen a véletlenek összejátszásának eredménj'eként, a mieinket különösen sújtó balszerencse­sorozat köve fejeztében és így tovább — a baj, akkor meg sen­ki nincrf$h, áM Vállalja• ha kell, akár a bűnbak szerepét is. Pedig ezen az jórtoji-js. .el lehetne jut­ni Görögországba, Peruba, Portugáliába, Törökországba vagy éppen Kuwaitba, amint azt az előző szövetségi kapitányoknál láthattuk. A tárgyilagos és nyílt elemzések helyett maradnak a „ken­jük be sárral” megoldások, a prémiumok sorozatos emelgeté- se, a zavaros ügyek feletti szemlesütögetések, eltekintések, majd pedig kellő hallgatás után az annál nagyobb hangon be­harangozott újbóli nekifeszülések, természetesen mindig a kö­vetkező világbajnoksággá’ kapcsolatosan. A kívülállónak ez az érzése Mezey távozása után, s ezen a hangulaton az sem vál­toztat, hogy ma már nem áll szövetségi kapitány a váloga­tott élén. Ami azt illeti, majdnem teljesen mindegy, hogy egy, vagy több ember a gazdája a nemzeti tizenegynek. Amikor ugyanis a felelősségről esik szó, legfeljebb többekre mutogatnak majd, ami pedig nincs — érdemi felelősségvállalás —, azt több em­ber között még könnyebb felosztani, illetve nem felosztani. A látszattatarozás mindenesetre tovább folyik a magyar foci háza táján, nemkülönben a jól bevált sopánkedás. Pedig Bá­lint László pontosan tudja, hogy ez a kanadai túra sok célt szolgál előbb, mint a magyar válogatott eredményes világbaj­noki szereplését. Persze ettől még őt is meg lehet érteni, hi­szen neki is kell néhány látványosat húznia. Mezey például az osztrák magaslati edzőtáborra esküdött Mexikó előtt, Bá­lint sem mondhatja azt, hogy gyerünk, emeljük a mércét a hazai bajnokságban, s csak valóban komoly teljesítményért fizessünk, teremtsük meg az igazi rivalizálás alapvetően szük­séges előfeltételeit. Nem mondja, mert nem mondhatja, hiszen egy ilyen had­műveletből jó esetben is csak 2-3 év elteltével sülhetne ki va­lami jó, egyértelműen érzékelhető, szembetűnő változás. Neki pedig most, már 1988-ban kell, kellene szállítania segítőivel együtt a győzelmeket. Nyilvánvaló, hogy mondja a forgató- könyvbe jól illő szöveget. Legutóbb például, hogy mennyire csalódott, mert nem utazhatnak az óceánon túlra. Ha pedig netán nem lesz gólözön a vb-selejtezőkön, akkor máris helyben vagyunk, hiszen hiányzik a kanadai túra. Ami persze nem jóvátehetetlen hiba, csak éppen kellemetlen. Egé­szen addig, míg nem jön egy újabb ötlet —- mondjuk Távol- Kelet. S minden kezdődik elölről. Miközben a piramis alapzatát jelentő műhelyekben, az él­vonalbeli klubokban csak késik az igazi renoválás. Jocha Károly A világbajnok jelül ti páros mérésen Számtalanszor bebizonyoso­dott már, hogy az érdekes izgaírilas. vágy éppen speciá­lis; sportesemények iránj min­dig van érdeklődés. Nerr volt ez másként vasárnap délelőtt sem, amikorra terem­foci-labdarúgótornát hirdet­lek meg a diósdi általános is­kolába. Igaz, ilyen tornákat már számtalanszor rendeztek, magyar válogatott viszont sokkal ritkábban lépett azo­kon pályára. Persze, azon megint csak el lehetne vitatkozni, hogy az ilyen alkalmi versenyegyesü­lés. mint a vasárnap délelőtti, valóban a magyar válogatot­tal volt-e egyenértékű. Tény. hogy ott volt e küzdőtéren a 75-szörös válogatott, az egy­kori gólgyáros, az újpesti Be­ne Ferenc, és a ferencváro­siak ugyancsak sokszoros vá­logatottja, a jelenlegi Üllői úti pályaedző, Szűcs Lajos. A többiek — Borbély kapus, Marosi. Pál, Szurgent és tár­saik — jól egészítették ki a két korábbi világsztárt. A közönség — amely minden talpalatnyi helyet elfoglalt az emeleti tribünön — kellően méltányolta is ezt az összeál­lítást. Amikor pedig a gyen­gébbnek vélt ellenfelek gólo­kat értek el. annál nagyobb üdvrivalgással honorálták a helyieknek számító érdiek, il­letve a fővárosból érkezett Ganz Villany játékosainak produkcióit. Lássuk sorjában, mi is tör­tént ezen a verőfényes vasár­nap délelőttön! Öregfiúk—Ganz Villany 5-4 (3-4) Pál és Szűcs góljaival vil­lámgyorsan vezetést szerzett a válogatott, de az ügyesen kombináló fővárosiak fordí­tottak. A második félidőben a hajrá — elsősorban Bene jóvoltából — ismét a váloga­totté volt. Gól: Bene, Pál (2-2). Szűcs. Hl. Dudás (2), Maróti, Ko­vács. Érd és Vidéke Takarékszö­vetkezet—Ganz Villany 8-4 (2-3)-- ----- ■ Ezúttal is csak az első fél­időben tartott a ganzosok lendülete; fordulás után fe­lülkerekedtek az érdiek. Gól: Izsó (3), Illés (2), Tát­rai, Szekulidisz, Versits, ill. Kovács (4). A két, egyenként 2X20 per­ces összecsapás után világos­sá vált, hogy az utolsó par­Csuromvizes mezek, taps a győzteseknek, akik egy szép kupa is átvehettek. Az érdiek jobb gólkülönbséggel lettek elsők. A' Lrtlon maradi a vántlorsrrlri* Szurgent nem Maradona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents