Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

VAJQI *3 ...4 ^ttífap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 2. SZÄM 19S8. JANUAR 4., HÉTFŐ Ifjúsági parlament Szobon Számítanak a fiatal dolgozókra Az ifjúság nevelése, mun­kába való bevonása, általános és szakmai műveltségének növelése, mint ahogy azt az 1971. évi, az ifjúságról szóló törvény is megfogalmazza, tár­sadalmi ügy. A célok megva­lósításáról tárgyalt a Szobi Áfész ifjúsági parlamentje. Az előterjesztések, valamint a hozzászólások a meglévő fel­tételrendszer olyan erősítésére hívták fel a figyelmet, amely alapján létrejön az érdekazo­nosság, hogy mind a szövet­kezet, mind a fiatalok meg­találják számításukat. Ez an­nál inkább szükséges, mert a 312 dolgozó közül 76 (24,3 százalék) 30 éven aluli fia­tal. A fiatalok helyeslik a szö­vetkezetben folyó oktatást, to­vábbképzést. Szükséges, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben növeljék az össze­függéseket értők, a változá­sokra gyorsan reagálni képes dolgozók, főleg fiatalok szá­mát. Az oktatás-továbbképzés egyik célja a beosztásnak meg­felelő iskolai végzettég meg­szerzése. A központban ez az arány 92,8 százalékos — elfo­gadható. A külkereskedel­mi és vendéglátó-ipari Hálózat­ban ugyanez 72, illetve 53 szá­zalék. A fluktuáció mértéke itt nagyobb, és ez a tervsze­rű beiskolázás ellenére ked­vezőtlenül befolyásolja az ágazatok szakmai színvonalát. Ezen változtatni kell. A szövetkezet vezetősége számít a fiatalok munkájára. Az elmúlt évek jó gazdasági eredményeiben ez tükröződik is. A jó munka elismeréseként állapították meg, hogy a 76 fiatalból 20 tölt be vezetői, il­letve helyettesi funkciót — megelégedésre. Ennek a folya­matnak az erősítése a szövet­kezet hosszú távú stratégiáját képezi. A jó munkahelyi közérzet, az idősebb dolgozók példa- mutatása mellett lényeges a végzett munka anyagi elisme­rése. A keresetek nagysága, mint ahogy ezt az ifjúsági bi­zottság előterjesztése is meg­állapította. összefüggésben van a munka hatékonyságával, az iskolai végzettséggel, a szövet­kezetben eltöltött idővel, be­osztással stb. Befolyásolja to­vábbá a vállalatokra és szö­vetkezetekre vonatkozó sza­bályozórendszer, ami szűkíti lehetőségeinket. Mindezeket figyelembe véve, a fiatalok bére erősen szóródik: 4000— 8000 forint között, ingadozik. A keresetek változása azon­ban egyre inkább a teljesít­mények függvénye. A feltételrendszer elemei között lényeges az a pénzügyi támogatás, ami a fiatalok la­káshelyzetének megoldását se­gíti elő. 1986—87-ben 150 000 forint kamatmentes kölcsönt, illetve vissza nem térítendő támogatást kapott több arra rászoruló és munkájával rá­szolgáló fiatal. Azt tapasztal­juk, hogy a fiatalok lakás- építési támogatását felkarolják a községi tanácsok is. Példa erre Nagybörzsöny, ahol tes­tületi döntés alapján 70 000 fo­rint összegben adtak segítsé­get egy fiatal kereskedelmi szakember lakásépítéséhez. Velük együttműködve jól tud­nánk segíteni a fiatal szakem­berek letelepedését. Ezen túl a rendszeres beiskolázási se­gély, valamint a fiatalok kul­turális fejlődésére, szórakozá­sára, testedzésére éves szinten nyújtott pénzügyi támogatás is hozzájárul a jó munkahelyi közérzet kialakulásához. A szövetkezet elnöke, Ras- man István foglalta össze a vitában elhangzottakat. Az if­júsági parlament ezt követő­en jóváhagyta azokat a doku­mentumokat, amelyek 1990-ig meghatározzák a feladatokat. Prétyi József szöv.-pol. csoportvezető Szakkörök, kluM, sítúra Január 4., hétfő: 14 órától Madách-nap a művelődési központban az általános isko­lásoknak. — Ugyanott film­vetítés: Jambó, az elefánt. — 16.30-tól gyermekbalett a 37- es teremben. Vezeti: Kissné Kékesi Ilona. — 18 órától az ifjúsági klubban: Játék a szá­mítógépen. — Egyidejűleg a Dunakanyar fotóklub tagjai­nak Becseics János útiélmény­beszámolót tart Nyárvége Máltán címmel. Január 5., kedd: 16 órától a képzőművészeti szakkör fog­lalkozása a művelődési köz­pont 24-es termében. — 18 órakor a HNF nőklubjában élménybeszámolók a szeretet ünnepéről. — 18 órakor a 47- es teremben Bakonyvári M. Ágnes előadása: Képzőművé­szeti irányzatok. Január 6., szerda: 16 órától Játsszunk táncot! címmel nyílt szakköri foglalkozást ve­zet a 37-es teremben Kóréné Rózsahegyi Erzsébet. — 16 órakor a pedagógusklubban a klubtitkár köszönti az új évet és ismerteti a soron következő feladatokat, majd Búza Domo­kos tanár beszél franciaorszá­gi úti élményeiről. — 17 órakor az új barátok klubjában be­szélnek a januári programról. Január 7., csütörtök: 15 óra­kor a Hajós Alfréd Üttörőház- ban nyílt szakköri nap. — 16 órakor a TTS-ben Szabó Ele­mér vezeti a Környezetvéde­lem és meteorológia című fog­lalkozást. — 17 órától a 4-es teremben beszámoló a téli eszperantista nemzetközi ta­lálkozóról. — 18 órakor a 47­A Senior Váci Kötöttárugyár felvesz textilvegyészmérnököket és üzemmérnököket termelésirányítói és fejlesztő technológusi munkakörök betöltésére Fizetés: megállapodás szerint. Jelentkezni lehet: a Senior Váci Kötöttárugyár személyzeti osztályán. Cím: Vác, Sallai Imre u. 8—10. 2600. es teremben Farkas Pál tanár ismereti a zene történetét. Január 8., péntek: A műve­lődési központ földszintjén megtekinthető a Madách Im­re emlékkiállítás, valamint Váci György aranydíjas könyvkötőmester állandó tár­lata. — 17 órakor a 8-as te­remben találkoznak az egész­ségügyi dolgozók nyugdíjas­klubjának a tagjai. Január 9., szombat: Az if­júsági klub szánkótúrát ren­dez Törökmezön. — A -Hajós Alfréd Diák-sportegyesül'et sí túrára viszi az érdeklődőket Donovalyba. — 9 órakor a művelődési központ 5-ös ter­mében Pályi András Kisal­föld és Sopron vidéke cím­mel tart előadást az idegen­vezető-tanfolyam tagjainak. — 18 órakor a Dunakanyar fotó­klub ifjúsági csoportja tartja foglalkozását a 4-es teremben. Január 10., vasárnap: A Börzsöny természetjáró kör első idei túrája 8 órakor indul a váci MÁV-állomásról. A mai, körülbelül 12 kilométeres útvonal: Királyrét—Vasbá nyahegy—Verőcemaros. Ami Váci Náci könyvéből kimaradt A becsempészett orgonás A pompát is kedvelő Csáky Károly püspök úr anno, a ka­rácsony előtti hetekben tar­totta püspökszentelésének az évfordulóját. A visszatérő egy­házi ünnepségek nemcsak a hívőket vonzották a székes- egyház előtti térre, hanem a város lakóit is. Az orgonásra nagy feladat hárult. A hatal­mas hangszer ünnepi megszó­laltatása. És az orgonás akár­mit nem improvizálhatott. A püspök úr fejlett zenei ízlés­sel rendelkezett, és minden­kor a liturgiához illő műve­ket kívánt hallani. Böjt lévén akkor, reggelen­te rorate. A mámornak örven­dő vallásos honatyák ilyenkor a löház felé kivonultak a vá­rosból, és ott mulattak — in­kognitóban. Ott mulatott egész éjszaka az orgonista is, meg­feledkezve a reá bízottakról. A városban lázas a készülő­dés. A vörös házban csutakol­ják a parádés lovakat, hogy illő tisztasággal fogják őket be a hintó elé. A tollas, libé- riás inasok sürögnek-forog- nak. ök kísérik az egyházi méltóságot hintóval a székes- egyház bejáratáig, majd visz- sza. Reggel 9 óra előtt 10 perccel elindul a menet, élén a hintóval. Azt követi a káp­talani testület, majd őket a lelkészkedő papság. A lőházban még javában „munkálkodik a cimbalmos”. Akkor jut eszébe az orgonás- nak, hogy neki öt percen be­lül a székesegyház orgonájá­nak a játszasztala előtt kelle­ne ülnie, és az „In dulci ju- bile” című Bach-korálfeldol gozást kellene játszani. Tehát van még öt perce. Sajnos, az orgonás nem éppen józan. A barátok tanakodnak. — Mité­vők legyenek? Közben a lőház előtt piac­fordultával elhúz egy lőcsös kocsi rossz kinézetű gebével. Nekiesnek a mulatozók: For­duljon azonnal vissza és vág­tasson a székesegyház felé! összeszedik maradék pénzü­ket és átadják a kocsisnak. Az orgonást pokrócba csavar­ják, hogy ne ismerjék fel. Így akarják a templomkarzatra csempészni. A hajtó a lovak közé csap. Eliramlik. De lezárt utak gátolják ha­ladásában. A mai Hámán Ka­tó utca szabad volt. Ezen hajt célja felé a lőcsös kocsi. Ami­kor közel ér, már a székes- egyház előtti térre, éppen ak­kor gördül oda a püspöki hin­tó a négy lóval. Szembetalál­kozik a négy gyönyörű mén a gebével. A rendezők visszaza- varják./Az nem mozdul, a me­net halad. Elvonultukkal munkába lépnek a cimborák. Az orgo­nást felcipelik a karzatra. Ép­pen akkor, amikor a püspök Anyakönyvi hírek Vácott született: Fellegi Ár­pád és Torna Erika fia Árpád, Parti József és Vogt Zsuzsan­na fia József, Vizi Bertalan és Bőhm Zsuzsanna fia András, Darvasi András és Brevák Er­zsébet fia Dávid, Kozák Ti­bor és Horváth Olga fia Sán­dor, Szrena Árpád és Horváth Anna fia Richárd, Horváth Imre és Nagy Éva fia Nor­bert, Nyemecz János és Ma- tejcsok Judit lánya Szandra, Jakus Attila és Herczeg An­na fia Zsolt, Klein László és Juhász Sarolta fia Gábor, Sol­tész Csaba és Sándor Mária lánya Szilvia, Szelénvi László és Dobrocsi Beáta lánya Ni­koletta, Szigeti Csaba és Ka- rancsi Márta lánya Szandra, Volentér Tibor és Pethő Má­ria fia Gergely, Mrázik And­rás és Papp Zsuzsanna fia András, Pajor József és Hir- ling Mária lánya Brigitta, Papp István és Gubrán Er­zsébet lánya Erzsébet, Bállá Árpád és Kovács Mária fia Péter, Burger Antal és Me- Éva lánya Orsolya, Ko- v István és Három Marian­na lánya Mariann, Szalai Bé­la és Lakatos Katalin lánya Krisztina. Gyöngyösi Gyula és Radios Erzsébet fia Gyula, Pap János és Mayer Anna lá­nya Anita, Szigeti Antal és Nagyfélegyházi Ildikó fia Dá­vid, Kovács Károly és Szabó Ágnes fia Gergő, Molnár Fe­renc és Banasák Ilona lánya Ivett, Sipiczki József és Krá- lik Erzsébet fia Zsolt, Nagy 1 János és Szilágyi Róza lánya úr a trónusához ér. Az orgo­nás már a játszasztalnál ül. Rálép a lábpedálra. Az fel­bőszül, és mintha Dante In- fernójából tolmácsolna. A li­turgia változó része miatt le­intik. Következik a ceremónia. Eltart vagy másfél órát. Or- gonásunk — gyakorlata lévén ebben — az alvástól kijóza­nodik. És amikor beintik az orgonamuzsikát, már könnye­dén eljátssza D. Zipoli C-dúr pasztorálját — kitűnően. Meglévén az ünnepség há­borítatlanul. Játékáért me­gyés főpásztori dicséretet kap. Hogy az Infernó miképpen il­leszkedett a szertartásba máig sem tudni. Petővári Gyula Hangverseny Verőcén Verőce lakossága újabb nagy siker tanúja volt: a megkezdett hangversenysorozat második előadására került sor. A váci Musica Humana zenekar ismét vendégünk volt, kisszámú, de zeneértő közönség előtt. Corelli, Faze­kas Ferenc, majd Rózsavölgyi néhány darabját adták elő. Ráadásnak Bach-, Mozart- és Strauss-műveket hallottunk. A zenekar koncertmestere, Er­délyi Sándor elmondta, hogy szívesen jönnek Verőcére, hi­szen itt nagy szeretettel fogadják őket mindig. Reméljük, a sorozat folytató­dik; a Musica Humanát szere­tettel várjuk művelődési há­zunkba, hogy ismét ilyen fe­lejthetetlen élményt nyújtson I nekünk. Agnes, Turányik János és Dragos Andrea fia Levente. Házasságot kötött: Volen- tics István ás Tóth Tünde, Béres Ferenc és Máté Andrea, Lengyel János és Éerenczi Tünde, Deák László és Nagy Szilvia, Kovács Zoltán és Be- lik Ágnes, Kiss József és Vel- ki Tünde, Katona Lajos és Tö­mör Ildikó. Elhunyt: Kristyán Béláné sz: Kelemen Rozália (Vác), Neubrandt József né sz: Kem­per Julianna (Nagymaros), Vö­rös László (Vác), Hefftenträ- ger József (Nagymaros), Varga Erzsébet (Vác), Fézler István (Vácduka), Lencsés Józsefné sz: Farkas Julianna (Szob), Hargitai Sándörné sz: Holfin- ger Zsuzsanna (Fót), Varga Viktorné sz: Kiss Ilona (Du­nakeszi), Laczó András (Göd), Batta Pálné sz: Szala'i Vero­nika (Vác), Nagy Jánosné sz: Biaha Erzsébet (Vác). Müller Mátyásné sz: Grauszman Er­zsébet (Szendehely), Csukárdi Józsefné sz: Virág Ilona (Vác), Dimitrov Sándörné sz: Malecz Margit (Dunakeszi), Veres Ist­vánná sz: Kádár Ilona (Vác), Pápai Ferenc (Penc). Becző Zsigmondné sz: Zahorán Má­ria (Dunakeszi). Hegedűs Pál­né sz: Garamszegi Margit (Fót), Struve Lajos (Vác), Nyé­ki József (Vámosmikola), Fe­jes János (Vác), Szabó János (Vác), Rácz Terézia (Vác), Kiss János (Szob), Ödé Gyu- láné sz: Oravecz Zsuzsanna (Vác). Szabó József (Nagyma­ros), Mérai Miklós (Vác), Városunkból indult Az év futballistája lett Vágjunk a közepébe! Kar­riertörténet következik. Egy fiatalemberről szól, aki előtt még rengeteg tennivaló van, és nyilván nemcsak rajta, a szerencséjén is múlik, merre vezet az útja. Sikerül-e to­vábbra is olyan szép ívűre rajzolnia életútját, amilyen idáig volt. Herédi Attiláról, a futballistáról van szó, akiről sokan tudják, hogy váci, itt járt iskolába, és ma is itt él, de ritkán található otthon, ak­kor, ha éppen nem turnézik a csapata valahol külföldön. Év vége, év eleje éppen a számvetés ideje. Visszatekint­ve 29 évre, az ő mérlege igen jó. Jelenleg az Újpesti Dózsa vezető játékosa, csapatkapi­tány. Tehetségét, szorgalmát és eredményeit elismerve, az MLSZ 1987-ben őt tüntette ki Az Év Sportolója címmel. Emellett számítanak rá a vb- re készülő válogatott csapat­ban is. Nem említettük még két kislányát: Emesét és Berna­dettet — velük is dicseked­hetne —, valamint feleségét — aki szintén sportoló —, Su- lyánszki Györgyit, ö megma­radt váci színekben, a Forte kézilabdacsapatának tagja. Hogyan került Attila Vácról Újpestre, s ha már ott volt, mégis, hogy marad meg vá­cinak? A választ tőle magától hall­juk: — A Hámán Kató Álta­lános Iskolába jártam. Mindig is vonzódtam a sporthoz. Ta­nárnőm, Pénzes Gyuláné ke­ze alatt atlétizáltam, s emel­lett, mint vízi úttörő rendsze­resen túráztam a Dunán. — És mi volt a focival? — Az hozzá tartozott a min­dennapokhoz. A Damjanich téren volt egy szabad terület — azóta garázsokat építettek rá —, ott játszottunk nagy meccseket. Meg voltak a kü­lönböző utcák vagy terek csa­patai. s ha játszani akartunk valakivel, gyorsan összeálltak. Télen se hagytuk abba, elta­karítottuk a havat, és rúgtuk a labdát. — A focira úgy váltottam át, hogy a bátyám, Herédi László lecsalogatott az Izzó­hoz. Ott megtetszettem a ve­zetőknek, ígérték, hosv átiga­zolnak az atlétikáról, de vala­hogy mindig elodázták, halo­gatták. Szóba került ez az egész hivatalos huzavona Steidl Sándorral beszélgetve, ő is hámános volt. Hívott, menjek a Dózsához, a serdü­lő III-ba. Akkor nyolcadikos voltam. Az ingázóéletem is akkor kezdődött. — Utána Fótra kerültem autószerelő-tanulónak, akkor­tól igazán csak reggel és es­te voltam itthon. Télen még viláeosodás előtt indultam is­kolába, ahonnan délután to­vábbutaztam Újpestre edzeni. Sötét este volt, amikor haza­értem. Másnap ugyanez kez­dődött. — A fővárosi csapatban ha­mar kiderült, ha valaki tehet­ségesebb volt az átlagnál? — Mindig voltak kedven­cek. Én nem tartoztam ezek közé. Nem is szeretnék olyan játékos lenni, aki egyik mér­kőzésen három gólt is rúg, aztán több hétig semmi. Ne ezért becsüljenek valakit! Sokkal többre tartom azokat, akikre kiegyensúlyozott telje­sítménnyel mindig lehet szá­mítani. — Amikor kiöregedtem az ificsapatból, egy évre kölcsön­adtak a Ganz-MÁVAG-nak. Aztán később, amikor Fazekas Laci külföldi szerződést ka­pott, én kerültem a helyére. — Lehet, hogy ez a külföl­di szerződés ma minden fo­cistának a vágya? Egyáltalán, hogy van ez, csak focizgat az ember, szereti csinálni, vagy folyton célokat tűz ki magá­nak, egyre előrébb és előrébb jutni? — Nálam így van. Mindig elhatározok valamit, és amit csak tudok, megteszem az ér­dekében. Ezek a célok soha nem voltak túl nagyok, de úgy látszik, eredményeik ösz- szeadódtak. Remélem, előbb- utóbb sikerül a külföldi szer­ződés is. — Addig még van egy vi­lágbajnokság. Utána talán még kelendőbbek a tehetsé­ges játékosok, bár a konku­rencia is nagyobb lesz, sokan kerülnek akkor a világ szeme elé. Mennyi ideje van még egy 29 éves játékosnak az élvo­nalban? — Sok múlik a testi adott­ságokon. Én szerencsés alka­tú vagyok, ha szereztem is sérüléseket, nem tartozom a sérülékenyek közé. Hízásra se voltam soha hajlamos. így talán több évem van még. Ezt szeretném is kihasználni. — Kívánunk hozzá sok sze­rencsét, „Az Év Labdarúgója” címhez pedig szívből gratulá­lunk. Dudás Zoltán Odaírom, szó nélkül „Értesítem a Kedves Szülőket, hogy a tanév ed­dig eltelt időszakában gyermeke a következő tár­gyakból nem szerezte meg az elégségeshez szükséges szintet...” — Olvasom a „következő” tárgyakat, s elhatározom: ez így nem mehet tovább, a körmére kell nézni ennek a gyerek­nek. ez már nem játék, mert mi lesz így belőle! Már kelnék is fel. hogy az időközben kereket ol­dott gyerekemnek nyomá­ba eredjek, s elmondjam neki ugyanazt, amit apám mondott nekem, s amit az ő apja mondott neki. Ak­kor valami eszembe jut. Egy apróság. Hogy reggel hátragyalogoltam a busz utolsó ajtajához, szándéko­san, mert a középső ajtó­nál egy nő állt két kis gyerekkel és egy babako­csival. Gondoltam, segítsen neki más ... Én akkor se­gítőkészségből „nem sze­reztem meg az elégséges­hez szükséges szintet”. Vagy amikor nem volt bá­torságom. hogy... Fogom a tollat, és szó nélkül odaírom a nevemet a kipontozott sorba. — gó ISSN 0133—3759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents