Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

8 ^feinp 1988. JANUAR 23., SZOMBAT A hazai zamatosabb Trópusi ültetvény Valóságos kis trópusi ültet­vényt teremtett otthonában egy harkányi család: Kiss Jó­zsefek, narancs-, citrom-, szentjánoskenyér-, banán és datolyafái, cserjéi díszlenek a házban. Gondozójuk, Kiss Jó- zsefné nyugdíjas bolti pénztá­ros maga nevelte valameny- nyit. A dús lombozató narancs­fán ötvennél több gyümölcs sárgállik most, köztük több negyedkilós példány, ami a trópusi tájakon is ritkaság­nak számít. Folyamatosan szüretelnek a fáról. Gyümöl­csei zamatosabbak, mint az üzletekben árusított import­narancs, mivel a fán érnek meg, nem pedig a hűtőházak­ban, vagy az érlelőkamrák­ban. A két citromfa 30—30 gyümölcsöt hozott, átlagosan 20—25 dekásak, de már szed­tek rekordsúlyú — 38 dekás — citromot is. Pest megyei titkárnők Budapesten, a Bolyai János Textilipari Szakközépiskolában egy- és kétéves titkárnőképző-tanfolyamot szervezett a TIT. A hallgatók között számottevő a Pest megyei lakosok rész­vétele, elsősorban Vác. Érd, Gödöllő, Monor és Cegléd kör­zetéből. Képünkön: a Pest megyeiek egy csoportja. (Aszódi László Antal felvétele) Egészségház, iskola, víz Amire jut s amire még nem A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy az elmúlt év utolsó munkanapján átadták rendeltetésének Szigethalmon az új egészségházat, amely csaknem öt év alatt készült el, hiszen az eredetileg társadalmi összefogással megépíteni szánt lé­tesítmény meghaladta a még oly lelkes kaláka erejét is. Rá­adásul súlyos személyi ellentétek, majd tanácselnök-változás is hátráltatta a munkát. Egy falunyi albérlő gondja Rendkívül nehéz örökséget vett át elődjétől 1985-ben Né­meth Gábor, Szigethalom ta­nácselnöke. A közel tizennégy­ezer lakosú településen egy közepes méretű falura való ember él ideiglenes bejelentő-, vei, jobbára albérlőként. Azok­nak a számát felbecsülni, akik pedig ilyen okmány nélkül él­nek itt — mert ilyenek is lehetnek szép számmal — ■szinte lehetetlen. Ha tudjuk, hogy az új ta­nácsi gazdálkodásban a fej­kvóta elosztása az állandó lakosok száma alapján törté­nik, már könnyen belátható, milyen helyzetbe került Szi­gethalom. Körülbelül egy há­romezer körüli lélekszámú fa­lut megillető fejkvótától es­nek el, Ugyanakkor az albér­lők is itt vásárolnak, mennek orvoshoz, küldik gyermekeiket óvodába, iskolába, kopogtat­nak a tanácson segélyért, tele­kért, lakásmegoldásért. Mindezek ismeretében nyil­vánvaló, hiú remény volt ar­ra várni, hogy a demográfiai csökkenés előbb-utóbb eléri Szigethalmot is. Bár itt az át­lagosnál nehezebb előre jelez­ni, hány gyermek iratkozik be két-három-négy év múlva az általános iskola első osztályá­ba, hiszen az ideiglenes lako­sok jöninek, mennek. Ám az iskolás gyermekek számát néz­ve, úgy tűnik, mintha inkább csak jönnének ... Ha annak idején, amikor az úgynevezett Marlin-telepi is­kolát megtervezték, az épít­kezés is elkezdődött volna, napjainkra talán már tataroz­nák a létesítményt. De a szigethalmi lépéshátrányra jel­lemző, hogy mire a település központjában elkészült az első modern, tornateremmel épített oktatási intézmény, már szin­te kinőtte a falu. Hogy helyes döntés volt-e a Marlin-telep- re, Szigethalom szélére tervez­ni újabb iskolát, már kár len­ne firtatni. Néhány évvel ez­előtt több mint száz telket parcelláztak erre, sorházas be­építést terveztek, amely lénye­gesen nagyobb családszámot jelent ekkora területen, mint a hagyományos családi házas részeken. A környéken épül­tek is házak, ám korántsem annyi, mint négy-öt évvel ez­előtt remélték. Magasabb árért versenyeztek Iskolát nem lehetett volna kalákában építeni, s mivel az egészségügyi ellátás is áldat­lan körülmények között folyt, Szigethalom belevágott az egészségház építésébe. így esett, hogy a nem túl rózsás anyagi helyzetben lévő tanács­ra egyszerre két nagy beruhá­zás is szakadt. A Marlin-telepi iskola épí­tésére kiírt versenytárgyalás meglepő eredménnyel zárult, az ár ugyanis nem lefelé, ha­nem meredeken felfelé ment. Így a tizenkét tantermes, tor­natermes intézmény építését hetvenegy millióért vállalta a ceglédi kivitelező. Míg másfél éve a pénzhiány ■ több tízmillió hibádzott a tanácsnál — lassítoSta az épít­kezést, most inkább a kivite­lező nehézségei. Sokba kerül a megváltás is — Akárhogy is számolom, a több mint húszmillió forintért végre átadott egészségház és az ez év augusztusában meg­nyitni remélt iskola összesen közel százmillió forintos ki­adást jelent a tanácsnak. Ak­kor, amikor itt, Budapest ha­tárában, a fővárost ellátó ku­tak közelében az egyik leg­nagyobb gomd az egészséges ivóvíz. Nem kérdőjelezi meg az előbbi két beruházás okoz­ta teher a vízprogramot? A kérdésre Németh Gábor tanácselnök válaszol: — Tavaly nyolcmillió forint középlejáratú hitelt vettünk fel, az idén már harmincmil­lióra lenne szükségünk. Sziget­halom ivóvízellátásának költ­ségvetése tavaly kétszázhar­mincnyolcmillió volt, gondo­lom, 1988-as áron megköze­líti a háromszázmilliót. Ha a máshol szokásos huszonötezer forintos lakossági hozzájáru­lást számoljuk, csupán hatvan- millió forint jön össze. — Több nagy vízfogyasztó intézmény, vállalat van a kör­nyéken. Az ö hozzájárulásuk sem javít a helyzeten? — Sainos, a jogi személyek­től alig tíz-tizenkét millió jön össze. Az említett nagy- fogyasztók, a Csepel Autógyár, Pestvidéki Gépgyár saját víz­bázissal rendelkeznek. A leg­több intézmény, amely vízre vár, a tanácsé, vagyis nekünk jelent kiadást. — Honnan jut vízhez majd a szigethalmi rendszer? — A Fővárosi Vízművek kútjaiból, ám a településnek szükséges vízmennyiség meg­váltásáért közel negyvennégy­millió forintot kellene fizet­nünk. Ez az összeg sem áll rendelkezésre. Móza Katalin Erdei étlapét színesét a csicsóka A nagy trófea sok valutát hoz Az erdő a vadak terített asztala nyáron. Vajon ilyen­kor is? Erről kérdeztük az „étlapfelelőst”, Zámbó Pétert, a Pilisi Állami Parkerdőgaz­daság szentendrei erdészeté­nek erdőművelési műszaki vezetőjét. — Szerencsére eddig eny­he telünk volt. Ilyenkor is ugyanúgy kell gondoskodni az erdei állatok etetéséről, mint a kemény, zord időjárás ide­jén? Nyolcezer hektár — A téli felkészülést min­den évben már nyáron kezd­jük. Olyankor még nem tud­hatjuk, milyen tél áll előt­tünk. A szentendrei erdészet a mintegy 100 hektárnyi vad­földjén ugyanolyan mezőgaz­dálkodást folytat, akár egy termelőszövetkezet. A különb­ség csupán annyi, hogy a föl­dek egy jó részén a terményt kinnhagyjuk, hogy lábon egye meg a vad. A többi terület­ről pedig mi is betakarítunk. Tavaly például 150 mázsa bú­zát, 500 mázsa silót, valamint lucernát, zabot, kukoricát. A termények padlásra, illetve silóba kerülnek, s a téli ete­tés során rakjuk ki a szó­rókra, etetőkre, etetőládákba. A júniusi, júliusi kaszálások során a rétekről lekerülő szé­nát, lucernát — körülbelül 350 mázsányit — egyenesen a vadetetőkbe szállítjuk. A silót szeptember végén készítjük el. E lédús takarmányt janu­ár végén, február elején he­lyezzük ki az etetőkbe. A sze­mes takarmány egy részét is egyenesen a szórókba hord­juk, ahonnan az év során fo­lyamatosan fogyasztja a vad. Az utántöltésről a kerületve­zető erdész gondoskodik. Ugyanúgy, mint a vadsó- utánpótlásról is. Tavaly egy új növénnyel színesítettük a vadállomány étlapját, ez a csicsóka. Szárát elrágcsálja a vad, gumóját pedig kaparja, túrja a földből. Ezen a 100 hektárnyi vadföldön tehát minden a vadtartást, vadete­tést szolgálja. — Hol találhatók ezek a te­rületek? — Nagy részük Pilisszent- lászló, Csobánka és Pomáz község határában, s van kö­rülbelül 12 hektár Szigetmo­nostoron is, de az nem a mi erdőgazdaságunk vadászterü­lete, ezért az ottani takar­mányt átfuvarozzuk ide a hegyvidékre. — Az ilyen enyhe télen is ugyanannyi eleséget fogyaszt a vadállomány? — Igen, mert ha ezen spó­rolunk, vagyis kevesebb ta­karmányt juttatunk az ete­tőkbe, akkor a vadak kikez­dik az erdőfelújításokat, ká­rosítják a csemetéket. De nem csak az erdőben, hanem a környező mezőgazdasági kul­túrákban, lakossági tulajdon­ban lévő földeken is kárt okoznak, még az etetések el­lenére is. Sajnos elég sok vad­kárról érkezik bejelentés. Er­dészetünkhöz hét község tar­tozik és az itt okozott min­dennemű vadkárért vállal­nunk kell a felelősséget. A lakossági bejelentések után a tanácsi képviselővel, illetve a vadkárbecslési szakértővel a helyszínen felmérjük a kárt, amit az erdészet megtérít. Volt olyan év, amikor a kifi­zetett kártérítés összege el­érte a 450 ezer forintot. Ta­valy ez lényegesen kevesebb volt. Egyrészt mert többet is etettünk, mint az előző évek­ben, másrészt pedig egy rend­kívül gazdag tölgymakktermés volt 1986-ban, amely a Pilis­ben tartotta a vadállományt. A makktermést persze nem tudjuk befolyásolni, ezért csak az etetéssel lehet a kárt mérsékelni. A szentendrei er­dészet területe 8 ezer hektár, ekkora területet nyilvánvaló­an nem lehet bekeríteni. A kiskerttulajdonosok persze védekezhetnek ezen a módon, bár az is igaz, ha egy szarvas, ha enni akar, játszi könnyed­séggel átugorja a kétméteres drótkerítést is. Pontosan lőni — Milyen összetételű és mekkora vadállomány talál­ható az erdeikben? — Úgynevezett nagy vadak: szarvas, őz, muflon és vad­disznó. Számukat általában év elején becsüljük föl. Az 1987-es adataink szerint kö­rülbelül 400 szarvas, 90 őz, 60—70 muflon. 120—130 vad­disznó etetésére kell felké­szülnünk. A vadkár mérsék­lése. illetve szinten tartása miatt számukat próbáljuk csökkenteni, ami a takarmá­nyozási költségek miatt is fontos. — Gondolom, az etetési költségek, illetve a vadgaz­dálkodással járó kiadások azért megtérülnek az erdé­szetnek a vadásztatásból. — A bevétel nagy része va­lóban a trófeás vadak lelövé- séből származik. Nyugatné­Az asztalokon lila térítők Ötlet, kedvesség, sok fantázia i múlt héten csak annyit mutatott meg magából a tél, amennyi elég volt ahhoz, hogy emlékezzünk nyirkos, ködös délelöttökre, zúzmara csipkézte drótkeríté­sekre, fákra, s tűnődjünk, hogy a vékony felöltőt, vagy a télikabátot vegyük-e ma­gunkra. Ez a borongás hangu­latú idő is elég arra, hogy ilyenkor álmosabbnak tűnjék a Dunaharaszti felé tartó HÉV-szerelvény döcögése, saz ember testi-lelki frissítő után vágyakozva nézelődjön, mikor megérkezik, az állomás kör­nyékén. Ha lehet, nem az új­ság-, a dohány- és egyéb ap­rócikk-pavilon parányi abla­kán kinyúló kézből szeretné megragadni, kint a hidegben ácsorogva, a kávéscsészét, in­kább fedett hely után néz, amiből látható is egy a túlol­dalon. Ám abban hideg van, sorban állva kell várakozni, s hiába privát, nem különb a talponállónál. Tovább haladva a Bajcsy- Zsilinszky úton, aztán rákö­szönt a vándorra az a ritka szerencse, ami a kitűnő ellen­példát is megmutatja. A Timi eszpresszóhoz egy, a nyári időszakban asztalokkal berendezett teraszon kell át­haladni a bejárati', s odabent ugyan tizenkét forintért adnak gát. ahová belépni is élmény. Hazai pénztárcával is az, csak másféle, mint a valutát költő turistának. Aki angolnát sze­retne fogyasztani, az kaphat adagonként 103 forintért. Ez­zel együtt olcsó étel még az őzpörkölt is 145-ért. de attól az ínyenctől, aki békacombot rendel, már 277 forintot kér­nek. Ezekkel együtt találhatók az étlapon az olyan finomsá­gok. mint az őzraguleves, vagy pulykamell, hogy a többivel már ne is gerjessze magát a kispénzű vándor, akinek sze­rencsére ott lapul pénztárcá­jában az üzemi étkezde ebéd­jegye, amiről nem lenne jó most megfeledkezni. Jöjjenek hát ide a vastag pénzűek, hoz­zák a valutát, amiből egyszer majdcsak összegyűlik annyi, hogy mi is megengedhetünk magunknak efféle szórakozá­sokat. wpszel együtt úgy látszik. Pj példát tanulmányozni nyugodtan jöhetnek mostanában Harasztiba a szakemberek. Virágzik a kis­vállalkozás is, bár nem mind­egyik olyan színvonalon, mint a Timi eszpresszóban. Az Akácvirág elnevezésű magán­presszóban is van ugyan posz­ter a falon, pamlagra. puffra is ülhet a vendég, de az egész mégiscsak a söntés benyomá­sát kelti, s úgy is tesz ott min­denki. Fröccsöznek a pult előtt, nem foglalnak ülőhelyet, azon a délelöttön, amikor a riporter üdítőitalt kér, s a harmadik fajta megnevezése után már kap is. Kovács T. István met, osztrák, svájci vadászok jönnek hozzánk vadászni: szarvasbikára, őzbakra, kas­ra, valamint vaddisznóra haj­tásokat szervezünk. Négy, négy és fél millió forint az ebből származó bevételünk, ebben az összegben persze nemcsak a trófea ára van. Erdészetünknek van két va­dászháza, egyik a sikárosi, Pilisszentlászló község határá­ban, a másik a Shell-kerti va­dászház Csobánka fölött. A trófeán kívül itthagyják va­lutájukat a vendégek a szál­lásért, étkezésért, kocsihaszná­latért stb. A legnagyobb a forgalom a főszezonban, a szeptemberben kezdődő szarvasbőgés idején, amikor szinte mindennap telt ház van. Az idén egy nyugatné­met vadász volt a legsikere­sebb, egy gyönyörű, 12 ki­lós szarvasbikát lőtt (már­mint ekkora volt a trófea sú­lya!). Hagyott is itt érte jócs­kán valutát, magyar pénzre átszámítva 600 ezer forintjá­ba került ez a szép agancs. — A szarvasbikánál az agancs, a muflonkosná! a csiga az értékes. Talán nem mindenki tudja, ezért kérem mondja meg, a vaddisznót miért lövik? — A kant elsősorban az agyaráért, a vaddisznónál ez a trófea. — Hogyan kell úgy elta­lálni az állatot, hogy az ne szenvedjen? — Hát ez a vadász tudo­mánya. Pontosan kell lőni. mert ha valaki csak sebez, r vadászetika úgy követeli, hogy utánamenjen a vadnak és megkeresse. És nemcsak azért, hogy ne szenvedjen az állat, hanem mert a vadász nem köteles kifizetni a tró­feát, ha az eltűnik a sűrű­ben. És ez mindenkinek vesz­teség le«®e. Esért- po^ ;z lövés után kilométereset i" gyalogolhatnak, amíg a vad nyomára akadnak. Drágáfeb lesz — Növekednek-e az idén a vadgazdálkodással kapcsola­tos költségeik? — Valószínűleg igen, hi­szen, ha emelkedik a műtrá­gya és a vetőmag ára, az a mi költségeinket is növeli. Mindez! biztosan követi majd más áremelkedés is. amely már a vadászok zsebét érin­ti. De az üzletet a vadászok­kal nem mi kötjük, hanem a vadásztatással foglalkozó, kü! - kereskedelmi vállalatok, mint például a Mavad vagy a Vadex. Ránk csak az tarto­zik, melyik vadászházba hánv vendég érkezik, és mekkora trófeás vadat szeretne elejte­ni. Antal Piroska Ősi és msdern Esenia föetida A földigiliszta a legrégib' földmíves — hívják fel rá a figyelmet a gödi Dunamenti Termelőszövetkezet szakembe­rei. A modern mezőgazdaság is­mét felfedezte az. Esenia foe- tidát, melynek segítségével a talaj elveszett energiáját akarják pótolni, tudva, hogy é'etfunkciója során a talajt humusszá alakítja, vagyis a jobb és több termés elősegí- tőjévé válik. A termelőszövetkezetek jó tulajdonsága, hogy mind több agrárszakembert alkalmazva, serkentik a szüntelen meg­újulást. alkalmazzák az újabbnál újabb eljárásokat. Az új iránti fogákonyságnak is szerepe van abban, hogy a gödiek közös gazdasága ismét erősödik, évről évre születő jobb eredményeivel. A szövetkezet szödi telepén létesített, úgynevezett humusz­gyár területén a befedett gi- lisztaágyásban élő, munkálko­dó kis állatkák meghatározott idő alatt átdolgozzák a talajt, puhává teszik a más kerüle­tekre elszállítható, elteríthető anyagot, melyet akár virág- földként is kínálhatnak az üzletekben. ban szerszámgépszervizzel foglalkozott, míg a másik köz­lekedésgépész volt, csák a har­madik vállalkozó eredeti szak­mája pincér, ök hárman, ta­valy márciusban, mindenféle kölcsön segítségével nyitották meg a Timit, szentül megfo­gadva, hogy csak kulturált, szolid szórakozóhelyet csinál­nak belőle. Csehóvá semmi szín alatt sem süllyesztik. így is érdemes? Megvan a hasznuk, megtérül a beruhá­zásuk? Meg — bólint a tulaj, aki talán azt is elárulná, hogy mennyi, ha a kérdést nem tar­tanám illetlennek. Persze, itt az 5-ös főútvonal mentén, ahol szüntelenül zaj­lik a forgalom, s robognak a külföldi autók, nem félhet a vendéglátóipar gárdája. Bel­jebb haladva a községben, nemsokára szembetűnik, hogy a Taksony és Vidéke Áfész is bátorkodott egy fél évvel ez­előtt régi eszpresszójából olyan első osztályú éttermet vará­zsolni, melynek utcai homlok­zata is vonzó. A tizenkilence­dik kilométerkőnél álló Res­taurant 19. tükrös ajtaja előtt már az utcán igazíthat öltö­nyén a vendég, s ahogy belép, rögtön a ruhatárba teheti a kabátját. Odabent olyan han­gulatú étteremben találja ma­egy feketét, de azt mondja magában a vendég: inkábl többet fizet, de ilyen kellemes környezetben fogyaszt, s ide­jét is itt tölti legközelebb, ha majd várakoznia kell. Mert a kultúra valóban a bejárathoz vezető tufa cserjékkel kezdő­dik, s odabent a vendéglátói uniformizmusnak hadat üze­nő hangulatokkal, a belső tér lila terítős asztalaival, a sze­rencsére újra divatba jött io­néit bútorokkal, a helyiségei díszítő ikebana csokrokkal tel­jesedik ki. Vonzó a tisztaság amihez önkéntelenül is igaza- d'k a vendégek magatartása. Nikecell álmennyezet, fehér műmárvány padlóburkolat barna faborítás a falakon csempe és tisztaság azon az ajtón túl is, melyre a Toalett felirat szokott kerülni. Sustorog a kávéfőzőgép, c fiatal vendégek ilyenkor is szívesen fogyasztják a feketét elkel a fagylalt, a gesztenye­püré, a márkás italok mellett üzlet a kóla, az üdítő felszol­gálása a táskákkal, könyvek­kel betélepedö diákoknak Kellemes társalgó, találkozó- hely lett a Timi presszó. Ta­lán egy keveset visszahozott c régi kávéházak hangulatából — Ez lenne a célunk — mondja az egyik társtulajdo­nos, Sörös Dezső, aki koráb■

Next

/
Thumbnails
Contents