Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
Veresegyház Önállósodott a könyvtár Könyvtár? Kiben, milyen gondolatot kelt, ehhez milyen érzés, emlék tapad? Meghatározás sokféle lehet, a címszó keltette érzést alapvetően befolyásolja, hogy mikor, hol, milyen céllal, milyen szolgáltatást vett igénybe az, aki ezen elgondolkodik: cseperedő gyermekként vagy beszámolóra készülő diákként, iskolai, közművelődési, netán tudományos könyvtárban? Szórakozást keresve, vizsga- időszakban, hobbinak hódolva, vagy valamilyen felfedezés ürügyén? Egyszerű kölcsönzést vagy könyvtárközi kölcsönzést vett igénybe? Katalógust használt kutatáshoz, anyaggyűjtéshez? Kézikönyvtárban jegyzetelt, vagy módjában állt másolatot készíttetni? Tájékozódhatott napilapok, folyóiratok sokaságából? Hallgatott nyelvleckét, vagy felvehette kazettájára a keresett dallamot? Eszembe jut gyermekkorom könyvtára. A régi kultúrház- ban volt egy klubhelyiség, dohányfüsttől szürke, szénportól fekete, olajos padlótól sötétbarna. De volt itt két üvegajtós szekrény, melynek bordó függönyei mögött, a felnőttek könyvei alatt meghúzódott néhány színes leporelló, szakadttá olvasott Grimm- mesekönyv, Sicc kalandjairól szóló könyvek. Ki lehetett kölcsönözni, s otthon lehetett olvastatni anyuval, majd az írás-olvasás tudományát megízlelve magam is újraolvashattam a tündérszép történeteket. Telt-múlt az idő, a kultúr- házat, amely egyszerre volt a falu színháza (a Petőfi Színpad rendszeresen tartott előadásokat), de a helybéli hagyomány is éltette a műkedvelő színjátszást — utolsóként betanult darabjuk a Vők iskolája volt, mellyel más helyeken is felléptek, s a bevételből vett zongorával megalapították Veresegyházon a zeneiskolát — táncháza, klubháza, s közel lévén a futball- pálya, egy udvari terme a szertár-öltöző szerepét töltötte be. Csak kopott, roskadozott, mígnem 1961-ben bezárták és átépítésre ítélték. Építése hosszú ideig vajúdott, igazgatója, Varga János tanár lemondott és átadta a nehéz feladatot jelenlegi tanácselnökünknek, Pásztor Bélának. Ő volt a ház nélküli igazgató, aki minden követ megmozgatott a továbbépítésért, s ennek eredményeként 1967. május 1-jén átadták a művelődési otthont. Az eltelt időszakban sok minden változott. Elköltözött a sportpálya, sportöltözők épültek melléje, befejezte tájolását a Petőfi Színpad, a műkedvelő színjátszók felett is eljárt az idő, de a könyvtár hűséges maradt, s visszaköltözött a tóparti iskola folyosójáról az utcai klubterembe. Az átmeneti időszakban tiszteletdíjas könyvtáros, a mai iskolaigazgató szervezte állományát, no meg minket, érdeklődőbb tanítványait a könyvtári adminisztráció elvégzésére. Konszolidált körülmények között adta át a könyvtár igazgatását Kiss Mária nyugdíjba vonult tanárnőnek. 1976 a közművelődési törvény megalkotásának, elfogadásának éve. Minden új iránt nyitott tanácselnökünk javaslatára a végrehajtó bizottság döntött főfoglalkozású könyvtárosi státus létesítéséről. Közben a könyvtár újabb helyiséggel bővült, s a két személy foglalkoztatása és a tárgyi adottságok lehetővé tették a gyermekrészleg megnyitását. Rendszeres, folyamatos könyvgyarapítási tevékenységünkben nagy figyelmet fordítottunk a kézikönyvek gyűjtésére, megkezdtük a hangzó anyagok gyarapítását, évről évre több periodikával újítottuk a folyóiratolvasót. S most, mikor az előrejelzések szerint egyre kevesebb jut kultúrára, megtörténhetett nagykorúsításunk. Formailag is kiválhattunk a művelődési házból, a könyvtár eddigi önállósága szemmel láthatóvá vált. Csendben történt ez a költözés, mégis minden falubeli tapasztalhatta december elején, tüdőszűréskor: üres termek várták. Űj környezetünk az ifjúsági ház emeleti szintje. Klubövezet fogadja az érkezőket, s mindjárt maradásra késztet foteljeivel, folyóiratolvasójával. Színes gyermek- könyvtár, külön szobában a kézikönyvtár, két tanterem összevonásával könyvkiválasztó tér. Megérkezve az új könyvtárba az a két szekrény jutott az eszembe. A közben megtett út, a sokféle könyvtári emlék irányított, amikor berendeztem. Valahogy úgy érzem, településünk felszabadulástól napjainkig megtett útját szimbolizálja intézményünk. Szeretném remélni, a kíváncsiság olyan lakosokat is elhoz, akik eddig még nem keresték köreinket, hírünket viszik családjukba, utcájukba, a vonatra, iskolába. Bazsikné Kővári Krisztina LLOI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 2. S/,AM JOSH. JANIIAR 4.. HÉTFŐ Lakónegyed a várostáblán túl Garázsajtók a munkahelyről A város belső tereit már' kinőtte, a lakásépítés kitolódott a végekre. A várostáblán túl, a Valkó felőli oldalon új társasháztelep magasodik. A „ganzos” társadalom fogott újra össze, hogy lakáshoz jussanak, önerős építés folytán. A Köztársaság út 62—64 számú házat szemlélem, ahol a kétszer nyolc lakásos épületek kemény munka árán jöttek létre. Előzménye is volt az itt kialakult negyednek, mert a gépgyár, a tangazdaság emberei voltak az úttörők, ők építették fel itt a maguk társasházait. Dombtetői magaslat az a városrész itt. A Valkó felé vivő jó műút s a város felé haladó Köztársaság út ad közlekedési lehetőséget. Közel az autóbusz-megálló is. A régi Gödöllő itteni részére is visszaemlékszem néhány pillanatra, a Káka felé menő, kétoldalt fákkal kísért föld- út.ra, a keskeny földsávok tulajdonosaira, s a földjükön termelt babra, kukoricára, burgonyára, • gyümölcsfáikra, szőlőskertjeikre. Szövetkezetben Mindez akkor jutott eszembe, amikor a házak külső megoldását vettem szemügyre. Garázs az alsó szinten, s a tetőtér is hasznosítva. A belső tér megtekintésére Zsig- ri András invitál, aki -maga is részese volt a ház tető alá hozásának. Elmondja, hogy többször is változott a személyi összetétel. Mihalik József fogta össze a társaságot, mely lakásfenntartó szövetkezetté lett. Az első elnökük,: szervezőjük Kévés József. Az együttes munkálkodásban tanulni kellett újszerű dolgokat is, mint közgyűlés, jelölőbizottság, szabályzatok, meghatározások, mert ezek nélkül nehéz a kapcsolattartás. Zsigri András még fiatalember, az árammérőgyár szerszámkészítője, felesége az egyetem óvodájában dolgozik, két gyermekük van. Közösen mutatják a már élettel telített lakást. Jó térkihasználás, előszoba, gyermekszoba, nappali és tágas konyha. Előzőleg a szülők lakásában laktak, kezdetben maguk is kertes házra gondoltak, de jött ez a kedvező lehetőség, s megtakarított pénzük mellé a gyári támogatás, természetesen az OTP-kölcsön. Így léphettek be a közösségbe. Maguk zsaluztak Ottjártunkkor még több kisebb dolog nem volt befejezve, még finomításra várt. De a nagy tétel már a hátuk mögött van. Az a hatalmas munka, melyet a napi munka mellett kellett elvégezni, mely csak úgy sikerülhetett, hogy több oldalról jött a segítség. A gyár segítségét maga Zsigri András úgy viszonozza, hogy többször vállal túlórát, szombat-vasárnapi műszakot is. A gyár a szellemi, szervezési, pénzbeli segítség mellett fuvart is adott, és tisztelet a sofőröknek, akik hajnali négy órakor indultak Vácra a cementért. De az is nagy segítséget jelentett, hogy a megvett vasanyagból a gyárban lehetett elkészíteni a garázsajtókat. Ebbe önmaguk szakmai tudását is beleadhatták. Igazi együttes munka volt. Ahhoz, hogy a munka folyamatosan, terv szerint menjen, némi összeköttetés, ismeretség is szükségeltetett, mert bizonyos anyaghiányok végigkísérték az építkezést. Természetesen az a gárda, mely így létrejött, több oly személy együttese lett, aki már építési tapasztalattal rendelkezett. S így lehetett megoldani sok mindent. Maguk zsaluztak, hajlították a betonvasat, az asszonyok kötözték a vasakat, mindenki szorgoskodott. Minden család 1600 munkaórára volt kötelezve, amit majd mindenki be is tartott. A falazásnál 25—32 személy is tevékenykedett egyszerre. A villany- szerelésnél is önmaguk véstek, tipliztek. Többször volt szükség szakmai tudásukra és leleményükre. A segítők sorában említeni kell a közvetlen munkatársakat, műhelybelieket is. Megtudom azt is, előbb volt itt gázvezeték, mint vízvezeték, s hogy egy nagy problémájuk viszont van, ez a szennyvíz tárolásának és elvezetésének kérdése. Pihenés nélkül Zsigri András és a többi társa ma már élvezheti kemény munkájuk eredményét. Családjaik révbe értek, otthonuk szépségében, melegében alakulhat további sorsuk, boldogulásuk. Búcsúzva a krónikás is szétnéz még, s arra gondol, itt ez a dombtetői magaslat, ahonnan látni a Cserhát elő- nyúlványait. Ez a táj adhat az itt lakóknak alkalmazkodási készséget, tájismeretet, szeretetet, s az évszakokban való gyönyörködést, a természet megújulásait, és ropoghat majd nemsókára a hó sítalpaik alatt. Mert van ilyen elgondolása Zsigri Andrásnak, s bizonyára a többi lakótársnak is, mert közel három évig pihenésre, üdülésre nem jutott idő, a munka, az építkezés nem engedte. Szántai Sándor GATE Már él a terv A Gödöllői Agrártudományi Egyetem vezetésének állásfoglalása szerint az ifjúsági parlamenteken elfogadott intézkedési terveket szorosan kapcsolni kell az egyetemi és a kari korszerűsítési feladattervhez. A mezőgazdaságtudományi karon az 1988— 1990-es évek időszakára vonatkozó dolgozói intézkedési terv elkészítésénél a következő fontosabb irányelveket vették alapul. Az oktató-nevelő munkával kapcsolatos tevékenység és a továbbfejlesztés kimunkálása. az egyetemi és a kari korszerűsítési feladattervek kialakítása és annak megvalósítása, a tudományos kutatómunka, a továbbképzés segítése. a munkahelyi és az egyéni feladattervekben vállalt kötelezettségek teljesítése, a szabadidős programok támogatása. A fiatal dolgozók élet- körülményeinek javításával kapcsolatos feladatokat is meghatároztak. Az intézkedési tervet a kari dolgozói KISZ- szervezet vezetésével együtt évenként egyszer dékáni tanácsülésen áttekintik és értékelik. Hadköteleseknek Ügyfélfogadás A Pest Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság katonai főelőadója, Kiss Sándor, Gödöllőn minden szerdán 19 óráig hivatali időn túl is fogadja az ügyfeleket a városi tanács épületében. A hadkötelesek tehát problémáikat helyben is intézhetik. Mozi Férfiak. Magyarul beszélő, színes NSZK-film. 6 és 8 órakor. Az alkalomhoz illően Sorsuk közös gondunk Sok minden befolyásolja közérzetünket. Rossz hatással van ránk, ha például elhunyt szeretteinknek nem tudjuk olyan méltó módon megadni a végtisztességet. ahogyan megilletné őket, vagy ha végső nyughelyük kegyeletét méltatlan körülmények zavarják. Márpedig a Fogyasztók Országos Tanácsának szolgáltatási szakértői bizottsága is azt állapította meg a közelmúltban, hogy a különböző intézkedések ellenére a temetők helyzete és gondozottsága a települések jelentős részénél nem felel meg a követelményeknek, és a temetkezéssel kapcsolatos szolgáltatások színvonala sem kielégítő. Magyarországon összesen 5722 temető van, ebből ezerötszázötven lezárt sírkert. A temetők 52 százaléka felekezeti És figyelemre méltó adat az is. hogy a temetők 86.5 százaléka a községekhez, kistelepülésekhez tartozik, tehát csak tizenhárom és fél százaléka van Budapesten és a többi városban. A magánvállalkozókat 1948 Kereskedelmi őrjárat Nem terveznek kevesebbet Nagy volt a forgalom a városban szilveszterkor, jöt- tek-mentek az emberek. Az üzletekben hamar elfogyott a kenyér és a tej. Az áfész-áru- ház élelmiszerosztályán valósággal kitakarították a hűtőpultot. Elfogyott a hús, a töltött áru is. Szívós Lászlóné osztályvezető elmondta, hogy intézkedtek és rövid idő múlva valóban érkezett kenyér és tejtermék. A szomszédos 20-as népboltban is volt utánpótlás. A zárás után néhány napig a leltár teszi próbára a kereskedők erejét. Az utóbbi üzletben találkoztunk Kolozs Lászlóval, a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet elnökhelyettesével. Arról érdeklődött Tamás Rezső üzletvezetőnél, hogy milyen lesz a megrendelés, milyen forgalomra számítanak az idén tejből és tejtermékből. „Nem tervezünk kevesebbet, mint 1987-ben”, válaszolta kereskedőnk, aki szerint az élelemre mindennap szükség van. Az áruház szomszédságában van Erdőst Antal büféje. A kiskereskedő elmondta, hogy a leltározásra, az év eleji árváltozásra ■ felkészült, az újdonságokhoz a szükséges nyomdai anyagok összegyűltek. A Patak téren található dr. Virág István díszhal-, díszmadár-kereskedése. Január 19-ig tatarozás miatt zárva tartanak. A bolt kirakatában addig is egy két és fél méteres boára meredhetünk. Az óriás kígyó hároméves, havonta vedlik Az óév utolsó reggelére is új bőrben ébredt. Tíznaponta etetik, olyankor nyolc-tíz hörcsögöt nyel le. Korábban fehér egerekkel táplálkozott. Cs. J. után váltották fel a megyékben az állami temetkezési vállalatok, melyeknek munkájához csatlakozik az ország különböző vidékein működő öt városgazdálkodási vállalat, valamint tizenhárom költség- vetési üzem. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó megyei temetkezési vállalatok széles körű tevékenységének része meghatározott hatósági feladatok ellátása is. A közegészségügyi rendeletek legújabb előírásai között szerepel például, hogy az AIDS- fertőzés veszélyére is figyelniük kell. Az ellátó szervezetek ösz- szesen háromezer-hatszáz embert foglalkoztatnak. Ez a létszám kevés ahhoz, hogy a növekvő követelményeknek eleget tegyenek, a temetkezési vállalatok nehezen tudják pótolni például a kiöregedő sírásókat. Kétségtelen, hogy az elhunytakkal kapcsolatos teendőket végző dolgozók munkájának nincs társadalmi presztízse, és anyagi elismerésük sem olyan mértékű, hogy vonzerőt jelentene, még azok esetében sem. akik hálapénzt kapnak — állapította meg a közelmúltban érdek- képviseleti szervük, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete. Tehát nem a legjobb a közérzetük azoknak az embereknek. akiktől elvárjuk, hogy kulturáltan viselkedjenek, úgy tegyék mindennapi dolgukat, hogy ne sértsék a gyászolók érzelmeit, a 'elet perceit. Tény az is. hogy a temetőkben dolgozók alkalomhoz illő megjelenéséhez megfelelő formaruhát is kell biztosítaniuk a munkáltatóknak. Jogosan beszélhetünk társadalmi felelősségről, a lakosság közös érdekéről, amikor a temetőkről szólunk, amelyekben 51 milliárd forint értékű gránit, márvány, kő síremlék hirdeti a holtak emlékét. és évente újabb 500 millió forint ölt testet sírkőben, mert idv kívánja a kegyelet, vagy ettől lesz jobb a közérzetünk. I. E. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Hogy mi marad unokáinkra, Utódainkra jelenünkből, zenénkből, művészetünkből, rajtunk múlik, s hogy ránk mit hagytak őseink, mit köszönhetünk nekik, azt éreznünk kell. Szinte hetente olvashatunk a Galga partján élő falvak hagyományőrző szerepéről, kóru. saikról, táncházaikról. Kere- pestarcsa ilyen téren nagyon keveset hallat magáról, pedig itt a Szilas partján is van hagyománya a népművészet ápolásának. A hatvannyolc esztendős Forró Józsefnét, meglepően fiatalos, fürge, és szellemileg friss, tősgyökeres kerepesi asszonyt kérdeztük a nagyközségben folyó ilyen irányú tevékenységről. — A pávakör tizenkét évvel ezelőtt alakult, Csizmadia Magdolna vezeti, akkor még férfi tagjai is voltak, mára csak az asszonyok maradtak meg, kicsi, de lelkes csapat. Magyarul és szlovákul énekelnek régi népdalokat, nótákat. Több megyei versenyen vettünk részt, legutóbb Isaszegen értünk el olyan nagy sikert, mellyel bekerültünk egy országos versenyre, amit januárban rendeznek meg. Az asszonyok kerepesi népviseletben lépnek fel, hagyo- mányhűen. saját maguk varrják a pótlandó ruhákat. Van egy-két nagyon tehetséges, aki az éneklésen, a pávaköri munkán túl balladák előadásával is szép sikereket arat. Utoljára egy Szentendrén megrendezett versenyről hoztunk el második helyezést. Sajnos nem megfelelő a támogatás, bár a kultúr- ház jelenlegi vezetője mindenben próbál segíteni, s a gödöllői művelődési házban is akad patronálónk. A kerepestarcsai II. számú általános iskolával nagyon jó kapcsolata van Forró Józseí- nénak, de erről vonakodva beszél. Nincs az iskolának pedagógusa, aki ne ismerné, ne tisztelné pedagógiai érzékét, amit családjából hozott magával. Tíz éve még a régi iskolában egy Mikulás-est alkalmával kapott kedvet, s engedélyt arra, hogy szakkört vezessen, gyerekekkel foglalkozzon. A kezdeményezés tartósnak bizonyult. Jelenleg két csoporttal foglalkozik, s az iskola néptánccsoportjának ruhatárát is rendben tartja. Segíti a tánctanárt. ötleteit gyakran fölhasználják; kézimunkázik, s a táncos kislányok hat-hét szoknyáját minden fellépés előtt rendbe teszi, keményre vasalja. — Az iskolában vezetek egy ötödik osztályos csoportot. Velük népi játékokat, kisebb színdarabokat tanítgatok. most egy pásztorjátékot tanulnak, igen lelkesek. Elmesélem nekik a régi karácsonyokat. Idős nagynénitől maradtak rám írásos formában ezek a játékok, de saját emlékeimet is felhasználom a foglalkozásokhoz. Meglep, hogy milyen keveset tudnak a gyerekek a régi időkről. még az itteni leszármazottak is — Az idén szeptemberben kísérletképpen elkezdtem kicsikkel. második osztályosokkal is a munkát, hiszen nem lehet elég korán kezdeni, őket 40—50 évvel ezelőtti játékokra tanítgatom. Mikorén voltam gyerek, nem volt ennyi játék, igaz, pénz se volt rá, mégis boldog, vidám és kiegyensúlyozott gyerekek nőttek fel. Most drágán vesz a szülő valamit, néhány nap múlva rá se néz a gyerek. — Mi annak idején, emlékszem, úgy játszottunk, hogy mindig a felnőtteket utánoztuk. Kezdhetném a lipem-lo- pom a szőlőttel a koldusos játékokon át a íeleségkeresőkig. Ez kell a gyereknek, tudom, ma már nem ezt utánoznák, de ez a múlt, s talán ez az értékes. — Nincs másodikos gyerek, akit ne érdekelne, mit játszott a dédi. A nagyobbakat érdeklik a lakodalmas játékok, ilyet is tanítottam velük, az elmúlt tíz évben. Remélem, egy-két gyerek talán lesz, aki megőrzi, s akkor már nem volt hiábavaló ez a tízéves kapcsolat az iskolával, s valamicske megmarad az utókornak is. Forró Józsefné minden térítés nélkül dolgozik és lelkesedik. Egy alkalommal már felfigyelt munkájára a Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, s akkor támogatásként kaptak tízezer forintot. A gépezet mozog, minden megy tovább, reméljük, egyszer valaki majd elintézi, hogy rendszeres támogatója, felka- rolója legyen a kerepesi pávakörnek. az iskolai tánccsoportnak. s nem utolsósorban a kicsik színjátékot vagy népi játékot játszó csoportjának. Árvái Magdolna Kerepestarcsa Régi játékok kicsiknek