Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

Veresegyház Önállósodott a könyvtár Könyvtár? Kiben, milyen gondolatot kelt, ehhez milyen érzés, emlék tapad? Meghatá­rozás sokféle lehet, a címszó keltette érzést alapvetően be­folyásolja, hogy mikor, hol, milyen céllal, milyen szolgál­tatást vett igénybe az, aki ezen elgondolkodik: csepere­dő gyermekként vagy beszá­molóra készülő diákként, is­kolai, közművelődési, netán tudományos könyvtárban? Szórakozást keresve, vizsga- időszakban, hobbinak hódol­va, vagy valamilyen felfede­zés ürügyén? Egyszerű köl­csönzést vagy könyvtárközi kölcsönzést vett igénybe? Ka­talógust használt kutatáshoz, anyaggyűjtéshez? Kézikönyv­tárban jegyzetelt, vagy mód­jában állt másolatot készíttet­ni? Tájékozódhatott napila­pok, folyóiratok sokaságából? Hallgatott nyelvleckét, vagy felvehette kazettájára a kere­sett dallamot? Eszembe jut gyermekkorom könyvtára. A régi kultúrház- ban volt egy klubhelyiség, do­hányfüsttől szürke, szénportól fekete, olajos padlótól sötét­barna. De volt itt két üveg­ajtós szekrény, melynek bor­dó függönyei mögött, a fel­nőttek könyvei alatt meghú­zódott néhány színes leporel­ló, szakadttá olvasott Grimm- mesekönyv, Sicc kalandjairól szóló könyvek. Ki lehetett kölcsönözni, s otthon lehetett olvastatni anyuval, majd az írás-olvasás tudományát meg­ízlelve magam is újraolvashat­tam a tündérszép történeteket. Telt-múlt az idő, a kultúr- házat, amely egyszerre volt a falu színháza (a Petőfi Szín­pad rendszeresen tartott elő­adásokat), de a helybéli ha­gyomány is éltette a műked­velő színjátszást — utolsóként betanult darabjuk a Vők isko­lája volt, mellyel más helye­ken is felléptek, s a bevé­telből vett zongorával meg­alapították Veresegyházon a zeneiskolát — táncháza, klub­háza, s közel lévén a futball- pálya, egy udvari terme a szertár-öltöző szerepét töltöt­te be. Csak kopott, roskadozott, mígnem 1961-ben bezárták és átépítésre ítélték. Építése hosszú ideig vajúdott, igazga­tója, Varga János tanár le­mondott és átadta a nehéz feladatot jelenlegi tanácselnö­künknek, Pásztor Bélának. Ő volt a ház nélküli igazgató, aki minden követ megmozga­tott a továbbépítésért, s en­nek eredményeként 1967. má­jus 1-jén átadták a művelő­dési otthont. Az eltelt időszakban sok minden változott. Elköltözött a sportpálya, sportöltözők épültek melléje, befejezte tá­jolását a Petőfi Színpad, a műkedvelő színjátszók felett is eljárt az idő, de a könyv­tár hűséges maradt, s vissza­költözött a tóparti iskola fo­lyosójáról az utcai klubterem­be. Az átmeneti időszakban tiszteletdíjas könyvtáros, a mai iskolaigazgató szervezte állományát, no meg minket, érdeklődőbb tanítványait a könyvtári adminisztráció el­végzésére. Konszolidált kö­rülmények között adta át a könyvtár igazgatását Kiss Mária nyugdíjba vonult ta­nárnőnek. 1976 a közművelődési tör­vény megalkotásának, elfoga­dásának éve. Minden új iránt nyitott tanácselnökünk javas­latára a végrehajtó bizottság döntött főfoglalkozású könyv­tárosi státus létesítésé­ről. Közben a könyvtár újabb helyiséggel bővült, s a két személy foglalkoztatása és a tárgyi adottságok lehetővé tet­ték a gyermekrészleg meg­nyitását. Rendszeres, folyamatos könyvgyarapítási tevékenysé­günkben nagy figyelmet fordí­tottunk a kézikönyvek gyűjté­sére, megkezdtük a hangzó anyagok gyarapítását, évről évre több periodikával újítot­tuk a folyóiratolvasót. S most, mikor az előrejel­zések szerint egyre kevesebb jut kultúrára, megtörténhetett nagykorúsításunk. Formailag is kiválhattunk a művelődési házból, a könyvtár eddigi ön­állósága szemmel láthatóvá vált. Csendben történt ez a költözés, mégis minden falu­beli tapasztalhatta december elején, tüdőszűréskor: üres termek várták. Űj környeze­tünk az ifjúsági ház emeleti szintje. Klubövezet fogadja az ér­kezőket, s mindjárt maradásra késztet foteljeivel, folyóirat­olvasójával. Színes gyermek- könyvtár, külön szobában a kézikönyvtár, két tanterem összevonásával könyvkiválasz­tó tér. Megérkezve az új könyvtár­ba az a két szekrény jutott az eszembe. A közben megtett út, a sokféle könyvtári emlék irányított, amikor berendez­tem. Valahogy úgy érzem, te­lepülésünk felszabadulástól napjainkig megtett útját szim­bolizálja intézményünk. Szeretném remélni, a kíván­csiság olyan lakosokat is el­hoz, akik eddig még nem ke­resték köreinket, hírünket vi­szik családjukba, utcájukba, a vonatra, iskolába. Bazsikné Kővári Krisztina LLOI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 2. S/,AM JOSH. JANIIAR 4.. HÉTFŐ Lakónegyed a várostáblán túl Garázsajtók a munkahelyről A város belső tereit már' kinőtte, a lakásépítés kitoló­dott a végekre. A várostáb­lán túl, a Valkó felőli oldalon új társasháztelep magasodik. A „ganzos” társadalom fo­gott újra össze, hogy lakás­hoz jussanak, önerős építés folytán. A Köztársaság út 62—64 számú házat szemlé­lem, ahol a kétszer nyolc la­kásos épületek kemény mun­ka árán jöttek létre. Előzménye is volt az itt kialakult negyednek, mert a gépgyár, a tangazdaság embe­rei voltak az úttörők, ők épí­tették fel itt a maguk társas­házait. Dombtetői magaslat az a városrész itt. A Valkó felé vivő jó műút s a város felé haladó Köztársaság út ad közlekedési lehetőséget. Közel az autóbusz-megálló is. A régi Gödöllő itteni részé­re is visszaemlékszem néhány pillanatra, a Káka felé menő, kétoldalt fákkal kísért föld- út.ra, a keskeny földsávok tulajdonosaira, s a földjükön termelt babra, kukoricára, burgonyára, • gyümölcsfáikra, szőlőskertjeikre. Szövetkezetben Mindez akkor jutott eszem­be, amikor a házak külső megoldását vettem szemügy­re. Garázs az alsó szinten, s a tetőtér is hasznosítva. A belső tér megtekintésére Zsig- ri András invitál, aki -maga is részese volt a ház tető alá hozásának. Elmondja, hogy többször is változott a szemé­lyi összetétel. Mihalik József fogta össze a társaságot, mely lakásfenntartó szövetkezetté lett. Az első elnökük,: szerve­zőjük Kévés József. Az együt­tes munkálkodásban tanulni kellett újszerű dolgokat is, mint közgyűlés, jelölőbizott­ság, szabályzatok, meghatáro­zások, mert ezek nélkül ne­héz a kapcsolattartás. Zsigri András még fiatal­ember, az árammérőgyár szerszámkészítője, felesége az egyetem óvodájában dolgozik, két gyermekük van. Közösen mutatják a már élettel telített lakást. Jó térkihasználás, elő­szoba, gyermekszoba, nappali és tágas konyha. Előzőleg a szülők lakásában laktak, kez­detben maguk is kertes ház­ra gondoltak, de jött ez a kedvező lehetőség, s megta­karított pénzük mellé a gyá­ri támogatás, természetesen az OTP-kölcsön. Így léphet­tek be a közösségbe. Maguk zsaluztak Ottjártunkkor még több ki­sebb dolog nem volt befejez­ve, még finomításra várt. De a nagy tétel már a hátuk mögött van. Az a hatalmas munka, melyet a napi munka mellett kellett elvégezni, mely csak úgy sikerülhetett, hogy több oldalról jött a segítség. A gyár segítségét maga Zsig­ri András úgy viszonozza, hogy többször vállal túlórát, szombat-vasárnapi műszakot is. A gyár a szellemi, szerve­zési, pénzbeli segítség mellett fuvart is adott, és tisztelet a sofőröknek, akik hajnali négy órakor indultak Vácra a ce­mentért. De az is nagy segít­séget jelentett, hogy a meg­vett vasanyagból a gyárban lehetett elkészíteni a garázs­ajtókat. Ebbe önmaguk szak­mai tudását is beleadhat­ták. Igazi együttes munka volt. Ahhoz, hogy a munka fo­lyamatosan, terv szerint menjen, némi összeköttetés, ismeretség is szükségeltetett, mert bizonyos anyaghiányok végigkísérték az építkezést. Természetesen az a gárda, mely így létrejött, több oly személy együttese lett, aki már építési tapasztalattal ren­delkezett. S így lehetett megoldani sok mindent. Ma­guk zsaluztak, hajlították a betonvasat, az asszonyok kö­tözték a vasakat, mindenki szorgoskodott. Minden család 1600 munkaórára volt köte­lezve, amit majd mindenki be is tartott. A falazásnál 25—32 személy is tevékeny­kedett egyszerre. A villany- szerelésnél is önmaguk vés­tek, tipliztek. Többször volt szükség szakmai tudásukra és leleményükre. A segítők sorá­ban említeni kell a közvetlen munkatársakat, műhelybelie­ket is. Megtudom azt is, előbb volt itt gázvezeték, mint vízveze­ték, s hogy egy nagy problé­májuk viszont van, ez a szennyvíz tárolásának és el­vezetésének kérdése. Pihenés nélkül Zsigri András és a többi társa ma már élvezheti ke­mény munkájuk eredményét. Családjaik révbe értek, ottho­nuk szépségében, melegében alakulhat további sorsuk, bol­dogulásuk. Búcsúzva a krónikás is szétnéz még, s arra gondol, itt ez a dombtetői magaslat, ahonnan látni a Cserhát elő- nyúlványait. Ez a táj adhat az itt lakóknak alkalmazko­dási készséget, tájismeretet, szeretetet, s az évszakokban való gyönyörködést, a termé­szet megújulásait, és ropoghat majd nemsókára a hó sítal­paik alatt. Mert van ilyen el­gondolása Zsigri Andrásnak, s bizonyára a többi lakótárs­nak is, mert közel három évig pihenésre, üdülésre nem jutott idő, a munka, az épít­kezés nem engedte. Szántai Sándor GATE Már él a terv A Gödöllői Agrártudományi Egyetem vezetésének állásfog­lalása szerint az ifjúsági par­lamenteken elfogadott intéz­kedési terveket szorosan kap­csolni kell az egyetemi és a kari korszerűsítési feladat­tervhez. A mezőgazdaságtu­dományi karon az 1988— 1990-es évek időszakára vo­natkozó dolgozói intézkedési terv elkészítésénél a követke­ző fontosabb irányelveket vet­ték alapul. Az oktató-nevelő munkával kapcsolatos tevékenység és a továbbfejlesztés kimunkálá­sa. az egyetemi és a kari kor­szerűsítési feladattervek ki­alakítása és annak megvaló­sítása, a tudományos kutató­munka, a továbbképzés segí­tése. a munkahelyi és az egyé­ni feladattervekben vállalt kötelezettségek teljesítése, a szabadidős programok támo­gatása. A fiatal dolgozók élet- körülményeinek javításával kapcsolatos feladatokat is meghatároztak. Az intézkedési tervet a kari dolgozói KISZ- szervezet vezetésével együtt évenként egyszer dékáni ta­nácsülésen áttekintik és ér­tékelik. Hadköteleseknek Ügyfélfogadás A Pest Megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Pa­rancsnokság katonai főelőadó­ja, Kiss Sándor, Gödöllőn minden szerdán 19 óráig hi­vatali időn túl is fogadja az ügyfeleket a városi tanács épületében. A hadkötelesek tehát problémáikat helyben is intézhetik. Mozi Férfiak. Magyarul beszélő, színes NSZK-film. 6 és 8 óra­kor. Az alkalomhoz illően Sorsuk közös gondunk Sok minden befolyásolja közérzetünket. Rossz hatással van ránk, ha például elhunyt szeretteinknek nem tudjuk olyan méltó módon megadni a végtisztességet. ahogyan megilletné őket, vagy ha vég­ső nyughelyük kegyeletét mél­tatlan körülmények zavarják. Márpedig a Fogyasztók Or­szágos Tanácsának szolgálta­tási szakértői bizottsága is azt állapította meg a közel­múltban, hogy a különböző intézkedések ellenére a teme­tők helyzete és gondozottsága a települések jelentős részénél nem felel meg a követelmé­nyeknek, és a temetkezéssel kapcsolatos szolgáltatások színvonala sem kielégítő. Magyarországon összesen 5722 temető van, ebből ezerötszázötven lezárt sírkert. A temetők 52 százaléka fele­kezeti És figyelemre méltó adat az is. hogy a temetők 86.5 százaléka a községekhez, kistelepülésekhez tartozik, te­hát csak tizenhárom és fél százaléka van Budapesten és a többi városban. A magánvállalkozókat 1948 Kereskedelmi őrjárat Nem terveznek kevesebbet Nagy volt a forgalom a városban szilveszterkor, jöt- tek-mentek az emberek. Az üzletekben hamar elfogyott a kenyér és a tej. Az áfész-áru- ház élelmiszerosztályán való­sággal kitakarították a hűtő­pultot. Elfogyott a hús, a töl­tött áru is. Szívós Lászlóné osztályvezető elmondta, hogy intézkedtek és rövid idő múl­va valóban érkezett kenyér és tejtermék. A szomszédos 20-as népboltban is volt utánpótlás. A zárás után néhány napig a leltár teszi próbára a ke­reskedők erejét. Az utóbbi üzletben talál­koztunk Kolozs Lászlóval, a vácszentlászlói Zöldmező Ter­melőszövetkezet elnökhelyet­tesével. Arról érdeklődött Ta­más Rezső üzletvezetőnél, hogy milyen lesz a megrende­lés, milyen forgalomra szá­mítanak az idén tejből és tej­termékből. „Nem tervezünk kevesebbet, mint 1987-ben”, válaszolta kereskedőnk, aki szerint az élelemre minden­nap szükség van. Az áruház szomszédságá­ban van Erdőst Antal büféje. A kiskereskedő elmondta, hogy a leltározásra, az év eleji árváltozásra ■ felkészült, az újdonságokhoz a szükséges nyomdai anyagok összegyűl­tek. A Patak téren található dr. Virág István díszhal-, díszmadár-kereskedése. Ja­nuár 19-ig tatarozás miatt zárva tartanak. A bolt kira­katában addig is egy két és fél méteres boára meredhe­tünk. Az óriás kígyó három­éves, havonta vedlik Az óév utolsó reggelére is új bőrben ébredt. Tíznaponta etetik, olyankor nyolc-tíz hörcsögöt nyel le. Korábban fehér ege­rekkel táplálkozott. Cs. J. után váltották fel a megyék­ben az állami temetkezési vállalatok, melyeknek munká­jához csatlakozik az ország különböző vidékein működő öt városgazdálkodási vállalat, valamint tizenhárom költség- vetési üzem. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó megyei temetkezési vállalatok széles körű tevékenységének része meghatározott hatósági fel­adatok ellátása is. A köz­egészségügyi rendeletek leg­újabb előírásai között szere­pel például, hogy az AIDS- fertőzés veszélyére is figyel­niük kell. Az ellátó szervezetek ösz- szesen háromezer-hatszáz em­bert foglalkoztatnak. Ez a létszám kevés ahhoz, hogy a növekvő követelményeknek eleget tegyenek, a temetkezé­si vállalatok nehezen tudják pótolni például a kiöregedő sírásókat. Kétségtelen, hogy az elhunytakkal kapcsolatos teendőket végző dolgozók munkájának nincs társadalmi presztízse, és anyagi elisme­résük sem olyan mértékű, hogy vonzerőt jelentene, még azok esetében sem. akik há­lapénzt kapnak — állapította meg a közelmúltban érdek- képviseleti szervük, a Helyi­ipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete. Tehát nem a legjobb a köz­érzetük azoknak az emberek­nek. akiktől elvárjuk, hogy kulturáltan viselkedjenek, úgy tegyék mindennapi dolgukat, hogy ne sértsék a gyászolók érzelmeit, a 'elet perceit. Tény az is. hogy a temetők­ben dolgozók alkalomhoz illő megjelenéséhez megfelelő formaruhát is kell biztosíta­niuk a munkáltatóknak. Jogosan beszélhetünk társa­dalmi felelősségről, a lakos­ság közös érdekéről, amikor a temetőkről szólunk, ame­lyekben 51 milliárd forint ér­tékű gránit, márvány, kő sír­emlék hirdeti a holtak emlé­két. és évente újabb 500 mil­lió forint ölt testet sírkőben, mert idv kívánja a kegyelet, vagy ettől lesz jobb a közér­zetünk. I. E. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Hogy mi marad unokáinkra, Utódainkra jelenünkből, ze­nénkből, művészetünkből, raj­tunk múlik, s hogy ránk mit hagytak őseink, mit köszönhe­tünk nekik, azt éreznünk kell. Szinte hetente olvashatunk a Galga partján élő falvak ha­gyományőrző szerepéről, kóru. saikról, táncházaikról. Kere- pestarcsa ilyen téren nagyon keveset hallat magáról, pedig itt a Szilas partján is van ha­gyománya a népművészet ápo­lásának. A hatvannyolc eszten­dős Forró Józsefnét, meglepően fiatalos, fürge, és szellemileg friss, tősgyökeres kerepesi asszonyt kérdeztük a nagyköz­ségben folyó ilyen irányú te­vékenységről. — A pávakör tizenkét évvel ezelőtt alakult, Csizmadia Magdolna vezeti, akkor még férfi tagjai is voltak, mára csak az asszonyok maradtak meg, kicsi, de lelkes csapat. Magya­rul és szlovákul énekelnek ré­gi népdalokat, nótákat. Több megyei versenyen vettünk részt, legutóbb Isaszegen ér­tünk el olyan nagy sikert, mellyel bekerültünk egy orszá­gos versenyre, amit januárban rendeznek meg. Az asszonyok kerepesi nép­viseletben lépnek fel, hagyo- mányhűen. saját maguk varr­ják a pótlandó ruhákat. Van egy-két nagyon tehetséges, aki az éneklésen, a pávaköri mun­kán túl balladák előadásával is szép sikereket arat. Utoljára egy Szentendrén megrendezett versenyről hoztunk el második helyezést. Sajnos nem megfe­lelő a támogatás, bár a kultúr- ház jelenlegi vezetője minden­ben próbál segíteni, s a gödöl­lői művelődési házban is akad patronálónk. A kerepestarcsai II. számú általános iskolával nagyon jó kapcsolata van Forró Józseí- nénak, de erről vonakodva be­szél. Nincs az iskolának peda­gógusa, aki ne ismerné, ne tisztelné pedagógiai érzékét, amit családjából hozott magá­val. Tíz éve még a régi iskolá­ban egy Mikulás-est alkalmá­val kapott kedvet, s engedélyt arra, hogy szakkört vezessen, gyerekekkel foglalkozzon. A kezdeményezés tartósnak bizo­nyult. Jelenleg két csoporttal foglalkozik, s az iskola nép­tánccsoportjának ruhatárát is rendben tartja. Segíti a tánc­tanárt. ötleteit gyakran föl­használják; kézimunkázik, s a táncos kislányok hat-hét szok­nyáját minden fellépés előtt rendbe teszi, keményre vasalja. — Az iskolában vezetek egy ötödik osztályos csoportot. Ve­lük népi játékokat, kisebb szín­darabokat tanítgatok. most egy pásztorjátékot tanulnak, igen lelkesek. Elmesélem ne­kik a régi karácsonyokat. Idős nagynénitől maradtak rám írá­sos formában ezek a játékok, de saját emlékeimet is felhasz­nálom a foglalkozásokhoz. Meglep, hogy milyen keveset tudnak a gyerekek a régi idők­ről. még az itteni leszármazot­tak is — Az idén szeptemberben kísérletképpen elkezdtem ki­csikkel. második osztályosok­kal is a munkát, hiszen nem lehet elég korán kezdeni, őket 40—50 évvel ezelőtti játékok­ra tanítgatom. Mikorén voltam gyerek, nem volt ennyi játék, igaz, pénz se volt rá, mégis boldog, vidám és kiegyensúlyo­zott gyerekek nőttek fel. Most drágán vesz a szülő valamit, néhány nap múlva rá se néz a gyerek. — Mi annak idején, emlék­szem, úgy játszottunk, hogy mindig a felnőtteket utánoz­tuk. Kezdhetném a lipem-lo- pom a szőlőttel a koldusos já­tékokon át a íeleségkeresőkig. Ez kell a gyereknek, tudom, ma már nem ezt utánoznák, de ez a múlt, s talán ez az érté­kes. — Nincs másodikos gyerek, akit ne érdekelne, mit játszott a dédi. A nagyobbakat érdek­lik a lakodalmas játékok, ilyet is tanítottam velük, az elmúlt tíz évben. Remélem, egy-két gyerek talán lesz, aki megőrzi, s akkor már nem volt hiába­való ez a tízéves kapcsolat az iskolával, s valamicske meg­marad az utókornak is. Forró Józsefné minden té­rítés nélkül dolgozik és lelke­sedik. Egy alkalommal már fel­figyelt munkájára a Magyar- országi Szlovákok Demokrati­kus Szövetsége, s akkor támo­gatásként kaptak tízezer fo­rintot. A gépezet mozog, minden megy tovább, reméljük, egy­szer valaki majd elintézi, hogy rendszeres támogatója, felka- rolója legyen a kerepesi páva­körnek. az iskolai tánccsoport­nak. s nem utolsósorban a ki­csik színjátékot vagy népi já­tékot játszó csoportjának. Árvái Magdolna Kerepestarcsa Régi játékok kicsiknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents