Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
mr « .f#iCGYKi 8 1988. JANUAR 16.. SZOMBAT Az aprópénz tisztelete Kedves fiatal barátom, jobb’ szerettem volna akkor és ott, a januári, csípős hideg reggel perceiben, a Volánbusz egyik nagykátai járatán mindazt élőszóban elmondani, amit e levélforma sóhajban leírok; dekát neked és a köréd gyűlt kortársaidnak, a tizenéves csitrik- nek éppen halaszthatatlan dolgotok volt — nevetve rugdostátok odébb a zsebkendőből imént kiszóródott tíz- és húszfilléreseket. Nem is a zsebkendődből szóródott ki az a félmaréknyi apró — régen porába omlott, szépemlékű nagymamámnak volt szokása szövetbe burkolni a tisztes aprót —, inkább úgy mondanám, zsebed mélyéről ugrasztottá padlóra a pénzt az a fránya szövetdarab. S nem is a nevetésetek fájt — ti, szépséges tizenévesek mindenen és mindenkor nevettek, s ez a gyönyör ebben a korban boldog vétek, természetes állapot —, inkább a kacajokat megelőző másodpercek alatt lettünk dühösek mi apák, nagyapák, a kenyérkeresö felnőttek. Dühösek és szomorúak, a látványtól fölmordulók. a hallottaktól fölháborodtak. Mert te, kedves pufidzsekis tizenéves kis barátom, a szilveszteri Szuperbolát fölemlegetve könnyeztél a nevetéstől, s hogy — talán a csitrik előtt röstellve — letöröld „férfikönnyeidet”, nos, gyorsan előkaptál egy zsebkendőt. S ekkor történt a baj. Mint aranytallérok a mesebeli csodaszamár szőre közül, úgy hullottak zsebkendőd ráncaiból alá a tíz-, húsz- és ötvenfilléresek. Pengtek, csilingeltek, aztán elfeküdtek az olajtól fénylő padozaton, A lányok kacagtak, kuncogva passzolgattak a munka, s a béke és az Erzsébet híd szimbólumát, képmását magukon viselő alumínium korongokkal, melyeknek azonban — ha hiszed, ha nem — még mindig van vásárlóértékük. Igaz, a te cipődért legalább 3—I kiló korongot kellene fizetni, mondhatnád tehát: bagatell, szóra sem érdemes az egész. Te röviden és tömören csak ennyit mondtál — nem számít! — s „beszálltál” a pénzrugdosók közé. A munkába igyekvő felnőttek előtt ekkor sötétült el egy pillanatra a reggeli világ: egyikük megragadta válladat és erélyesen rádszólt: De, számít! Es most, öcsikém, azonnal összeszeded azt az aprópénzt! És te, kedves tizenéves, röhincsélö fiú, nem ellenkeztél. Szó nélkül engedelmeskedtél az apádkorú, munkába igyekvő, aprópénzt tisztelő felnőttnek. Cajnos, a következő megállóhelyen le kellett szállnom, pedig jobb’ szerettem volna akkor és ott elmondani neked: igenis, minden fillér számít! Még ha nem is te dolgoztál meg érte, hanem apád, nagyapád, kialvatlan szemű, hajnalban ébredő édesanyád, nővéred, nagybátyád — akárki a fillért is tisztelő és becsülő családod felnőtt tagjai közül. ők már tudják a bölcsességet: sok kicsi sokra megy; te azonban — ifjúkorodnál fogva — még nem ismerheted az aranyigazságot: akit (amit) egyszer porig aláznak, porig kell azért lehajolni. Remélem, hogy akkor és ott, a januári reggel perceiben, a buszon — ha csak néhány fillérnyire is — közelebb kerültél ehhez az igazsághoz. B. I. A. Kutya az úton, áthajtó diófa Miért nem mondott le az elnök? Égi műsor, ajánlatos a nyelvtudás Válasszunk magunknak műholdat! Néhány hónappal ezelőtt hasonló címen — pontosabban: Miért mondott le a tanácselnök? — írtam cikket arról, ml késztette arra a Kiskunlachá- zi Tanács elnökét, hogy alig két és fél év után hátat fordítson az államigazgatási munkának, választott tisztségének. Most a hasonló hangzású cím ellenére senki ne várjon szenzációt. A Piliscsabai Nagyközségi Közös Tanács elnöke azon kívül, hogy szintén távozni akart a tanács éléről, semmiben sem hasonlít kiskunlachá- zi kollégájára. Gáspár Ferenc a legrégebbi tanácselnök a budai körzetben, éppen tizennégy esztendeje tölti be a két társközségről gondoskodó tanácsban az elnöki posztot. Még ennél is hosszabb ideje képviseli a budai körzet több települését a megyei tanács testületében. Rátermett, tapasztalt elnök. Több mint öt esztendeje ismerem, ám az utóbbi időben ritkábban találkoztunk. Néhányszor — amikor kerestem — vagy otthon nyomta az ágyat, vagy kórházban volt. Egészségügyi indoka bőven akadt a lemondásra, mégsem erről beszél. Előnyös is — Először azt mondom, ml az, ami nem játszott döntő szerepet ebben az elhatározásban. Nem anyagiak miatt gondoltam a távozásra. Aki tanácselnök lesz, az tudja, mivel jár ez. Én legalábbis így voltam vele. Tehát nem a kenyeremet, a megélhetésemet féltettem. Nem is a tanácsi gazdálkodás szigorodása indított erre az elhatározásra. Nem vagyok túl népszerű ezzel a véleménnyel kollégáim körében, de állítom, a fejkvótarendszer hozott előnyös változásokat a hozzánk hasonló települések életében. j Néhány hónapja még csak j a nagyobb budapesti szállodák ■5 vendégei és néhány fővárosi í intézmény munkatársai nézhet- V ték a távközlési műholdról z sugárzott SKY Channel, SU- J PER Channel és TV 5 műsoro- Z kát. Aztán elhangzott egy vá- Z ratlannak tűnő mondat a korv mányszövívö egyik sajtótájé- Z koztatóján. Bányász Rezső kö- Z zölte, hogy a közvetlen miisor,- Z szóró műholdak műsorát bár- Z ki veheti, semmilyen enge- Z délycrt nem kell folyamodni, z e kijelentés elvi döntésnek Z volt tekinthető, hiszen akkor Z a távközlési műholdak kö- Z zött még egyetlen közvetlen Z műsorszóró műhold sem kerin- Z gett. Az események felgyorsultak. A Magyar Posta múlt év novemberében sajtótájékoztatót tartott. Az intézmény vezetői ismertették az égi műsorok vételének lehetőségeit. A műholdtulajdonossal és a műsor- tulajdonosokkal kötött megállapodása szerint a posta vételi és elosztási engedéllyel rendelkezik az ECS—1 távközlési műholdról szolgáltatott SKY, SUPER és TV5 műsorokat illetően. Közölték továbbá, hogy a posta műszaki kívánalmainak megfelelő berendezéssel és engedélyével szabad az előbbiekben felsorolt három távközlési műholdról érkező műsort venni és szétosztani. A vevőberendezés telepítését vállalja a posta, de a munkával vállalkozókat is meg lehet bízni. A posta csupán az ellenőrzés jogát tartja fenn az ilyen berendezések felett. Az első közvetlen műsorszóró (nyugatnémet) műholdat már fellőtték, beszabályozása folyamatban van. További közvetlen műsorszóró holdak fellövését készítik elő Várhatóan több ilyen műhold már az idén műsort sugároz. Alig telt el néhány nap a nevezetes sajtótájékoztató után — egyes becslések szerint —, az év első napjaiban 60 ezer lakásban lehetett fogni legalább az egyik égi műsort, de ez a szám szinte napról napra A gyermekműsorok sztárjai a SKY műsorában: Linda de Mól és a bohókás macska, D. J, KÁT növekszik. Mértéktartó jóslatok szerint is, az év közepére félmillióra nőhet a műholdvevő lakások száma. A műholdas műsorok vételére alkalmas berendezések igen drágák. Ha azonban több lakás lakói fognak össze, az egy lakásra eső költség csökken. A központi antennarendszerrel felszerelt házakban, illetve lakótelepeken a műholdas műsorok vétele viszonylag olcsónak mondható, a költségek a lakásszám növekedésével csökkennek. A központi antennarendszerrel szolgáltatható műsorok száma műszaki szempontból azonban sok helyen korlátozott. Jelenleg az országban elterjedt központi antennarendszerek többsége 4-5 műsor elosztására alkalmas csupán. A várható műholdas műsordömping fogadására a felkészülést tehát célszerű a rendszer kapacitásának bővítésével kezdeni. Érdemes-e pénzt áldozni azért, hogy a hazánkban jelenleg hivatalosan fogható, távközlési műholdról érkező három műsort láthassuk? A nagy érdeklődés azt mutatja, hogy a lakosság zöme szívesen válogatna bővebb műsorkínálatból, még akkor is, ha a műsorok megértéséhez idegen nyelvek ismeretére is szükség lenne. Vannak persze körültekintő és óvatos tévénézők is. Ök nem akarnak zsákbamacskát vásárolni. Örömmel lapozták föl a számítástechnikával és a szórakoztató elektronikával foglalkozó Mikrovilág múlt évi utolsó számát. A lap ízelítőként közölte a SKY és a SUPER részletes műsorát december 24-étől 31-éig. Az óriási érdeklődéssel fogadott mutatványt 1988-ban kéthetente megismétli a Mikrovilág: január 20-átó! minden számban két hétre előre közli a műsorkínálatot. Mester Sándor Olyan fontos feladatokra jutott pénz azóta — például útkarbantart ás. lakóház-felújítás —, amelyekre azelőtt soha nem tervezhettünk egy fillért sem. Nem féltem soha a feladatoktól. Az egészségem valóban megromlott az utóbbi években. Több olyan intő jel is mutatkozott, amely arra figyelmeztetett, nyugodtabban kell élnem. de ez sem volt fő szempont akkor, amikor bejelentettem távozási szándékomat. Mozaikok — Most már a valódi ok következik? — Nehéz ezt egyetlen mondatba sűríteni. Talán azt mondanám, a tanácsi munka presztízsének aggasztó csökkenése az ok. De ez így nem pontos. Egy községben a tanácselnök munkaideje napi huszonnégy órából áll. Legalábbis úgy tűnik, a választók így vélekednek erről. Hiszen a nap bármely órájában megkereshetik az elnököt. Mindegy, hogy a kertben ás vagy az ebédje mellett ül vasárnap. Ha a szomszéd diófájának ága áthajlik a másik kertje fölé, tegyen igazságot az elnök! Ha a falu túlsó határában elgázolt kutya fekszik az úton, intézkedjen az elnök! Ha ég a szeméttelep hajnali háromkor, az elnök autózza végig a községet, hogy reggel hétre kiálljon néhány munkagép földet tolni a még parázsló. füstölgő hulladékra. Nem küldök el senkit, és azt sem mondhatom, hogy nem megyek ilyenkor szívesen. De ezek a dolgok koptatják az embert. Ráadásul lépten-nyo- mon azt tapasztalni, hogy a tanácsi munkának alig van becsülete, éppen azok körében, akikért dolgozunk. Felkészült, jó szakemberekre lenne szükségünk, de mivel megfizetni nem tudjuk őket, egy-két év után odébbállnak. Am rendszerint nem csak a pénz miatt. Hiszen kergettek már ki tanácsi előadókat kertből, amikor például a nem lakás céljára használt épületeket mérték fel. Az emberek egy része nem tudja megérteni, hogy az a tanács. ahová szociális segélyért, éDÍtési támogatásért lehet fordulni, ahol különféle szolgáltatásokat lehet igénybe venni, időnként kénytelen hatóságként fellépni. Hosszan lehetne sorolni a példákat, amelyek, mint egy mozaik darabjai, bizony igen negatív képpé állnak össze a tanácsi munka presztízsével kapcsolatban, így, amikor kaptam egy kedvező ajánlatot, hosszú tépelő- dés után bejelentettem távozási szándékomat. Nehéz időszak volt. a végén már a családom kért, mindegy mit, így vagy úgy, de döntsék végre. Szeretem — Mégis maradt. Mi vagy ki befolyásolta ebben az elhatározásban? — Több mint fél évvel ezelőtt jelentettem be. s ezután többször jártam a megyei tanács vezetőinél ez ügyben és ők is felkerestek. Megértették az indokaimat, biztosítottak arról is, hogy mindig elégedettek voltak a munkámmal. Ami még külön jólesett, hogy többször felkeresett ebben az időszakban Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára. Mindezek az impulzusok, no meg a helyi tanácstestület marasztalása késztetett arra, hogy újra és újra végiggondoljam a döntést. Persze akadtak olyan hangok, hogy adósságba vertem a tanácsot, s most elhagyom a süllyedő hajót. Adósságunk valóban van. ám ezek mind olyan terhek — a vízgond megoldására, illetve a telek- parcellázás elöközművesítésé- re felvett hitelek —, amelyeknek megvan a visszafizetési fedezete. Nem hagytam volna magam után káoszt vagy bizonytalanságot. Tehát a döntő többségében elismerő hangok késztettek maradásra. De legalább ekkora része volt annak, hogy i számba vettem a másfél évtized alatt szövődött barátságokat, a kialakult életformát Soha még annyit nem leltároztam gondolatban. Végignéztem a tanácselnökségem alatt épült, készült intézményeket: óvodát, bölcsődét, iskolát, egészsógházat, az idősek napközijét. És a mérlegkészítés közben rájöttem, mennyire szeretem ezt a munkát. — Mit szeret benne? Gáspár Ferenc tanácstalanul tárja szét a karját, mintha nem értené a kérdést, csak utána szólal meg: — Mit szeretek benne? Hát mindazt, amiről eddig beszéltem. Móza Katalin Megzavarodott a természet Az enyhe decemberi és január eleji időjárás alaposan megtévesztette a kora tavasz növényeit. A zalai domboldalak kaszálóin és szélvédett erdőszéleken nagy foltokban virít a kankalin sárga virága. A zalaegerszegi piacon csokorszám árusítják a kék ibolyát. Kibújt a földből a tulipán, a jácint, hajtanak a nárciszok és a liliomfélék. A védett helyeken új sarjat eresztettek a rózsák. A gyümölcsösökben és szőlőültetvényeken nem tapasztaltak ilyen jelenségeket, a fásszárú növények szerencsére álmukat alusszák, egyelőre nem kell attól tartani, hogy ha fagyos idő jön — márpedig közelít —, duzzadó rügyekben tesz kárt. Horgászok kontra naturisták Ruhában vagy anélkül Ugyanolyan messze vagyunk az elmúlt nyártól, mint az Ideitől, ezen aztán a vízparton nincsenek se naturisták, se horgászolt, ám a közöttük dúló vita nincs tekintettel az évszakok váltakozására. Az ugyanúgy zajlik, mintha most is tűzne a nap, az aranyhasú poty- kált. a mezítelen fürdőzők a langy melegben lubickolnának, a horgászok meg üdvözítő kapásra várnának. Szóval ez mind nincsen — leszámítva a nézeteltéréseket... Igen, megint Délegyháza a helyszín, ott is az ötös számú tó, amelyet esztendők óta a naturisták birtokolnak. Szerencsére a múlté már az az álprobléma, hogy szabad-e, lehet-e ruha nélkül napozni, fürödni. Mindenkinek szíve joga. milyen körülmények között élvezi a természetet, ami azonban nem jelenti azt, hogy ez a helyzet ne szülne továbbra is ellentmondásokat. Most éppen a horgászok há- borognak. Válasz nélkül Miért? — Hat azért, mert a halfo- gásna k megvannak a maga szabályai, méghozzá az egesz országija.. éi;yény.es^ám,.aa,Jetös tónál ezeket sem betartani, sem ellenőrizni nem lehet — szakad ki egy szuszra Csölle Miklósból, a Magyar Országos Horgász Szövetség Pest Megyei intézőbizottságának társadalmi segítőjéből. — A MO- HOSZ állja a vízbérleti díjat, a halasítás költségeit, amelyhez a naturisták egyesülete egyetlen forinttal sem járul hozzá, pedig közöttük is akadnak horgászok. Hányán lehetnek? Nem tudjuk. Tavaly 200 mázsa pontyot telepítettünk Délegyhazára, az ötös tó is elbírt volna 60 mázsát. Felajánlottuk, hogy mindent elintézünk. csak adják ide a pénzt. De nem, s ráadásul még megtizedelik az állományt. Mert a hal nincs tekintettel a határokra, egyszerűen átúszik a naturisták vízterületére. Már többször levélben fordultunk az egyesület vezetőjéhez ez ügyben, mi több. megküldtük az együttműködési megállapodás tervezetét is. Válasz nem érkezett. Az intézőbizottság álláspontja az: a jelenlegi állapotot csak akkor lehet fenntartani, ha az egyesület vállalja a garanciát az országos horgászrend betartására. Énnek feltétele az. hogy bizományi szerződés alapján napijegyet árusítsanak, halörí hálózatot, szervezzenek. Tehát nem kérünk mást, mint hogy az ötös tavon is ugyanolyan feltételekkel és jogokkal lehessen horgászni, mint bárhol másutt. Ellenkező esetben ... Apró lépések Ellenkező esetben lezárják az ötös tavat. Legalábbis erről tanúskodik az egyik ib- ülésrö! készített jegyzőkönyv Felvetődött ez az ötlet, ami azonban egyik félnek sem lenne kedvező, ugyanis a víz minőségének romlásához vezetne. Célszerűbb lenne tehát megbeszélni a dolgokat, hiszen a horgászokat, a naturistákat összeköti a természet szeretete. védelme. Akkor viszont joggal kérdezhetjük: mi az akadálya az eszmecserének, a megegyezésnek? Magam is meglepődtem a válaszon: — Az időhiány! —vágja rá Molnár Csaba, a Magyar Naturisták Országos Egyesületének vezetője. — Csak ez az oka annak, hogy egyszerűen nem tudunk összejönni. Az egyesület vezetőségi tagjainak megvan a maguk foglalkozása, s emellett a belső dolgaink is sok energiát emésztenek fel. Sok a gondunk, elképzelésünk, amelyek megoldását, kivitelezését előrébb soroltuk a horgászokkal folytatandó párbeszédnél. A következő évekre 20—25 milliós fejlesztési tervünk van, amit apró, évente 2 millió forintos lépésekben tudunk megvalósítani. A víz- és a villanyhálózat kialakításáról. a szemét és a szennyvíz elhelyezéséről kell gondoskodnunk. Ezenkívül Mohácson. Debrecenben, a már rpeglevő naturistatelepeken is akad tennivalónk, s újabbak létesítésére szintén van igény és természeti lehetőség. Nem úgy pénz, amiből a naturistáknak is kevés van. Csak a tagdíjakból gazdálkodhatnak, ezt egészíti ki a Közép- Duna-vidéki Intéző Bizottság juttatása. Ez ugyancsak oka lehet, hogy a horgászok kérése ez idáig süket fülekre talált. — Ez sajnos így van — teszi hozzá Molnár Csaba. — Ilyen alapon Az egyesület 5 ezer 500 tagot számlál az országban, s körülbelül ezer család jár rendszeresen Délegyházára. Felmérést ugyan nem készítettünk, de úgy saccolom. hogy lehet közöttük vagy ötven horgász. De mi nem vagyunk horgászegyesület, s az ő kedvűért nem tudunk százezreket fizetni halasításért. Azzal együtt, hogy nem halfogásra szerveződtünk, nem akarjuk kirekeszteni magunk közül azokat, akiknek ez a kedvtelésük. Szívesen várjuk őket. amennyiben igazodnak az egyesület szabályaihoz, házirendjéhez és fizetik a tagdíjat. Egyetértünk azzal is, hogy a jogokat és a kötelességeket törvényesíteni kell. Nem zárkózunk el a napijegy árusításától. ezek és az engedélyek ellenőrzésétől sem. El tudnám képzelni, hogy ez utóbbit a belső rendészetünkre bízzák, de természetesen ' beengedjük az intézőbizottság balőreit is. — Ruhában vagy anélkül? Mert bizony ez U ütközési pont... — A halőröknek persze nem kell levetkőzniük, mint ahogy más hivatalos személyeknek példának okáért a rendőröknek sem. Mindent meg lehel oldani, csak pénzt ne kérjenek tőlünk, mert az nincs. Meg azután ilyen alapon a bélyeg- gyűjtők. meg az ebtenyésztők egyesülete is kérhetne hozzájárulást. Mert ugye kutyatulajdonosok és bélyegezők ugyancsak akadnak közöttük... K. L.
