Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

Ismerkedés az új utakkal

Fel vagyunk készülve?

Nem lesz kényelmes az életünk

JÓCSKÁN FÉLRESIKLOTT

embertársunk gondolkodása, aki azt hiszi, hogy a széles értelemben vett reformfolyamatok elindítása, végrehajtása mindenki számára üdvözlendő cselekedet e hazában. Pedig a látszat ezt mutatja. Nyakunkba vehetnénk az országot, lejárhatnánk a lábunkat, mégsem akadna utunkba egyetlen munkás, alkalmazott vagy vezető, aki kiállna a múlt gyakorlata mellett, sajnálva a régóta dédelgetett s most nagy hirtelen feladott elveket.

Pedig aligha hiszem, hogy volna emberfia, aki biztosan tudja, hogy az az út, amire most rátérni akar a társadalom, tényleg a legszerencsésebb választás-e. Azt tudja csupán, hogy rögösebb bár, mint az előző, de többet ígérő, messzebbre vivő. Mert olyan alapigazságokat találni ott, amiket könnyűszerrel felfog az ész, így hát tagadásuk a kollektív gondolkodással, akarattal való nyílt szembeszegülés lenne. A reformok szükségességét tehát mindenki vallja, nincs ellenpárt, amely nyíltan cáfolni tudná a mellette szóló érveket. Mindaddig, amíg konkrét cselekvésre nem kerül a sor.

Immár történelminek mondható tapasztalataink alapján azonban kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy az általános helyeslésbe nem kevés látszatlelkesedés is vegyül, amire a manapság oly gyakran feltett kérdés is utal: vajon következetesen ki tudunk-e tartani imitt-amott több helyütt átértelmezett eszméinkre alapozott, nagy horderejű célkitűzéseink mellett?

Ámbár most még az (újabb) kezdeti próbálkozások idején nem kerül nagy erőfeszítésbe elnyomni aggályainkat, leküzdeni bizonytalanságainkat, hiszen mindenütt csak azt látjuk, halljuk, hogy — noha óvatos duhajként, de — nekiláttak felszámolni az előbbre- jutás megkövült akadályait, fentről haladva az alsó régiók felé. A gazdaságban, s megkésve kicsit a politikában, az ideológiában.

Cseppet sem véletlen s könnyen értelmezhető jelenség ez. A nagy jelentőségű változások küszöbén a társadalom minden alkatrésze mozgásba lendül. Még azok a szférák is, ahol valójában ellene vannak a reformoknak, éppen mert féltik tőle pozíciójukat, kényelmüket. Jóllehet a reformpolitika önmagában nem kérdőjelezi meg senkinek és semminek a státusát, létét, azt a gyakorlat öntörvényű szelekciójára bízza. Csupán egy dolgot hirdet meg nyíltan: a jobb, hatékonyabb emberi tevékenységet, az értelmesebb életet.

Ezt a követelményt ma már az egész ország népe hirdeti nyílt kiállással, ítéletet mondva ily módon gazdálkodásunk eddigi gyakorlatáról is. Csakhogy a változásokhoz szükséges új struktúrák születése, mint minden korban, most is feltételezi valahány régi, elavult társadalmi, gazdasági képződmény megszűnését. Ám ezek is a kor embere által léteznek, egy új utat kereső társadalom képviselői testesítik meg őket. ha nem is közvetlenül, személyesen. de megszemélyesítve, életben tartva, működtetve egy sajátos helyi ideológiát, mechanizmust, vagy csupán egy jól körülírható hivatalt.

Pusztán e filozofikus ízű fejtegetés is elegendő ahhoz, hogy felismerjük, csak látszat ez a fentebb megrajzolt érzelmi egység. Valójában megosztottak vagyunk. De egy dologban azonosak. Nevezetesen. hogy kivétel nélkül mindenki keresi helvét az új szituációkban, méghozzá önmaga régi pozíciójának újbóli elismertetésével, megerősítésével.

A fejlődést, a boldogulást feltételező folyamatok, a közös munka ésszerűbb elrendezésének óhaja azonban nem ismer könyörületet. Hogy konkretizáljunk is: a piacgazdálkodás senki számára nem teremt kényelmet, azoknak sem, akik csak áttételesen kapcsolódnak a gazdasági folyamatokhoz. Nem lehetünk tehát annyira kishitűek, hogy az irányítási, végrehajtási struktúrába beépült eleddig gátló elemek, apparátusok — amelyek éppen azért visszahúzó erők, mert táptalajukat vesztenék a haladással — képesek lehetnek az új körülményekhez érintetlenül hagyásukkal is alkalmazkodni.

De főleg nem nyugodnak bele hatalmuk, kényelmük feladásába, önmagukat cáfolnák, ha nem így lenne. Gondoljunk csak a sok helyütt felesleges bürokráciára. Ingatag talajra érve tevékenységük rögtön arra irányul, hogy fenntartsák a látszatot, gyakran káros intézkedések árán is, csak hogy bebizonyítsák, szükség van rájuk, mi több, a reformfolyamatok élharcosai ők is.

Idáig érve, én kiegészíteném az előbb feltett nagy kérdést, s ez pedig így hangzik: Kellően jel vagyunk-e készülve (készítve) arra, hogy felismerjük a társadalomban, vagy akár csak szűkebb környezetünkben is a kezdeményezések igazi arculatát? Fel ludjuk-e mérni, hogy előbbre- vivő-e egyik-másik módosítás a gazdaság szerkezetében vagy bárhol másutt? Vagy saját kárunkon jövünk rá, hogy az a visszarendeződést szolgálta, az újszerűség köntösébe bújtatva a kisebbség érdekeinek legjobban megfelelő régi elemeket.

A VISSZARENDEZŐDÉSTŐL való félelmünk nem alaptalan, de úgy hiszem,, a reformok végrehajtásának feltételei kedvezőbbek most, mint egykor, az első megtorpanások idején. Akkor még lehetett a külgazdasági helyzetre is — és csak arra — hivatkozni. S mivel ma már arra sem nagyon, ritka alkalom adódott, hogy az egymásra mutogatás idehaza is végre a tettekre váltson át. Jól átgondolt, következetes kitartással véghezvitt tettekre. Ám ehhez minden lépés tartalmát ismerni kell, látni keli, kinek vagy kiknek az érdekeit szolgálják az új szituációk, mert csak így leszünk képesek kitartani céljaink mellett.

Miklay Jenő

Intelmek

A rontópáliakról a na** pókban hallottam, háttérrádiózás közben. Ezért azután a múltjukat csak töredékesen, felületesen ismerem. Ügy emlékszem, eleinte sok baj volt velük. Oktalanul törtek, zúztak, pusztítottak, mígnem a felettük való megelégelte a miattuk való bosszankodást, s nemhogy tiltotta volna, szinte egyenesen kötelezővé tette számukra a rontópálkodást. Es persze mint ilyenkor lenni szokott, odalett a tiltott gyümölcs édessége, a ron- tópáliak szép lassan leszoktak a körülöttük levő tárgyak. épületek, környezet rongálásáról.

Igaz. addigra a hajdanvolt csillogó, tündöklő kris- tálypalotáikból már csak egy-kettő maradt mutatóba, ők maguk egyszerű, de emberi mértékű házacskában laknak. Azért ma is látni a rontópáli szürkületben egy-egy idősödő férfit vagy nőt lopakodni — fejeződött be a történet —, hónuk alatt kendőbe csavart kalapáccsal. Az elhagyott kristálypalotákhoz tartanak. Ott előkapják az ősi szerszámot és lesújtanak vele. Egyszer, kétszer, többször, attól függően, kiben mekkora a régi gyökerű indulat. „Inkább ezt verem szét — sziszegik a foguk között —, mint hogy az otthoni, ajándékba kapott vázát vagy a családi békességet tegyem tönkre."

S hogy mi ebben az érdekes? Nekem eszembe jutottak az óesztendöbeli, az új esztendőre vonatkozó előrejelzések, intelmek. És az, vajon hányszor kerülnek miattuk majd veszélybe a mi törékeny értékeink. Bár az is igaz, vigasztalódom, akadnak mifelénk is hamis érvekből, álhitekből, képmutató magabiztosságból, gyarló makacsságból, megalapozatlan szakmai önhittségből épült — néha anyagi valóságukban megjelenő — kristálypaloták.

Annyira talán csak nem dobtuk még el a kalapácsot ...

V. J.

A PEST MEGYE!

HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXXII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM

1988. JANUÁR 13.. SZERDA

Lapozgatás az idcjárási eseménynapSóban

Veszélyben van a növényvilág

Legalább száz évet kelj visszapörgetni az időjárási eseménynaptár lapjain, hogy a mostani decemberihez hasonló hőmérsékleti értékekre leljünk. Nagyjából 8—10 fokkal magasabb középhőmérsékletet mértünk ebben a hónapban. Szokatlanul enyhe időjárással köszöntött be az új esztendő js, a kora tavaszra emlékezteiét január első de- kádja. Kinyílt a hóvirág, a kint telelő hagymás növények 2—3 centis hajtásaikkal feszegetik az avart.

Amiről Pál „dönt”

Azt hihetnénk, megbolondult a természet, ám ha a decemberi, januári hőmérsékleti értékeket sok évre visz- szamenőleg összehasonlítjuk, kiderül, ez nem mondható rendkívülinek. December második felétől sokkal nagyobb a valószínűsége a csapadékkal, sokszor esővel kísért enyhülésnek, mint a kemény hidegnek. Még az újév táján érkező erős lehűlést is — ami az idén elmaradt — gyakran követi 1—2 hétig tartó változékony, viszonylag enyhe, felhős időszak, igaz, a légköri páratömegek ilyenkor már gyakran hópihékké kristályosodnak. A. hó azonban január 11-ig váratott magára, nagy bángtujera a gyerekeknek, aggodalmukra a növénytermesztőknek.

Sajnos arra még így a XX.

század vége felé sem tudunk megfelelni, milyen időjárás várható a következő hetekben, legfeljebb a sokéves megfigyelésekből valószínűségi számításokra hagyatkozhatunk. Mert bár az időjárás is logikus események következménye. törvényszerűségek szerint alakul; ezeket még nem ismerjük eléggé, pontosabban nem tudjuk őket hosszabb távon előre nyomon követni. Ezért semmiféle konzekvencia nem vonhat, le az enyhe telelőből.

Általában január közepétől várható a hőmérséklet mélypontja, 20—24-e körül vannak a leghidegebb napok, a továbbiakról pedig Pál „dönt”, legalábbis a néphit szerint. Ugyancsak az időjárás megfordulására következtet az évszázados megfigyelés gyertyaszentelő napjának időjárásából. A jóslat valóban sokszor beválik, általában hidegebb légtömegek jönnek, Dorottya napján nem ritka a csikorgó hideg, sőt február közepéig tovább süllyedhet a hőmérő higanyszála. Innentől viszont már gyakoribb az enyhülés, s ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, az azt jelenti, az élővilág készülődik a tavaszra.

Kritikus érték

A hőmérsékleti esemény- naptár szerint az igen hideg januárt általában hideg de*ii iiiiiiMii—crnfTiiMTfflii<i rím «ír

Sportszerű volt az öregfiúk nyitánya

A Petőfii-iskolai tornacsarnokban megkezdődött a hatodik körzeti kispályás öregfiúk teremlabdarúgó-mérkő- zéssorozat, amelyen csak 35 éven felülii dolgozók szerepelhetnek. Az első fordulót lelDe boldog lett volna!

A napokban rokonaimtól egy halom szép, alig használt gyermekholmit kaptam kislányomnak. örvendezve mesélem volt kolléganőmnek, aki fitymálva elhúzta a száját, mondván, az ő unokái még az egymás holmijait sem veszik fel.

Elgondolkoztatott. Hát ilyen jómódban élünk? Sokan meg „félreverik a harangot” s vészmadár módjára hirdetik a világ végét.

Pakolgatom a szekrénybe a finom ruhákat. Számolom magamban, legalább másfél évig nem lesz gondom téli és nyári ruhákra. Egyszer valami kicsúszik a régebbi ruhák közül. egy régi családi emléktárgy. Anyámé volt. Ő kapta elemi iskolás korában. Mindig tiszta kitűnő volt (csupa egyes, akkor ez volt a jó). De hiába volt eminens, a szegénység erősebb volt nála.

Később a polgárit is abba kellett hagynia, mert nem telt ruhára, cipőre. Vigyázni kellett a kisebb testvérekre is. Mesélte, hogy ők bizony tornacipőben teleltek ki. Bokáig

Hálószobabútor eladó, darabonként ts. Csizmadia. Kassal u. 24.

üzlethelyiség kiadó Nagykőrös. Encsi u. l. szám alatt. Érdeklődni a BÖBE butikban.

Nagykőrös, IV. kér. Csonka u. 2. sz. családi ház eladó.

érő ruháik voltak (pedig sokat kigúnyolták a tanulótársaik). De otthon azt a választ kapta, ne törődjön vele, ameddig ér, addig melegít!?

A tankönyveket is úgy tudták pótolni, hogy anyám vizet hordott egy jómódú családnak, cserébe megkapta lányuk használt könyveit. De így is nehéz vegetálás volt az életük. Ünnepnapnak számított, ha krumpligombócleves került az asztalra. Később, a második polgáriból végleg kivette a nagymama. El kellett szegődnie háztartási alkalmazottnak, pontosabban, cselédnek. Mosott, főzött, takarított, pedig igen vékonydongájú volt. Kellett otthon a pénz, amiből sohase volt elég. Mikor a nagyságosékhoz vendég érkezett, szóltak neki, vegyen fel egy rendesebb ruhát. Ö bizony sírva fakadt, s frissen kimos- va-kivasalva ugyanabban a ruhában ment vissza. Ettől kezdve a nagysága nem adta oda a bérét, hanem maga vásárolt anyámnak különböző ruhaneműket. Igen ám, de otthon a papa. mostoha lévén, azt mondta, ha pénz nincs, hely sincs. Le is út, fel is út!

Szép „butikos” ruhát hajtok össze, s elgondolkodom. Szegény anyám, ha csak negyedrésze ruhája lett volna annak, amit mi most kaptunk, de boldog lett volna.

T. S. R.

késén és sportszerű légkörben játszották. A 2x20 perces találkozókon egyszerre csapatonként 5+1 játékos lehetett a pályán, összesen 33 gól esett a nyitó fordulóban, a következő sorrendben. (Antal László és Kristóf Mihály vezetett

3—3 mérkőzést.)

Volán TBF—Nyársapát 5-0 (3-0). A jobb erőben levő csapat győzött az idősebb játékosokból álló szomszéd községiek ellen. Góllövők: Barta

(3) , Horváth A. és Sárosi.

Törteli Tsz—Toldi 2-2 (2-1).

Kemény, jó mérkőzésen igazságos eredmény. Gólszerzők: Sebők és Csaj bók, illetve Kiss I. (2).

Pedagógusok—Kőcser 4-2 (2-1). A nap legjobb, szoros összecsapásán szerencsés gólokkal győztek a körösiek. Góllövők: Szabó (2), Aranyos és Deák, illetve Pintér (2).

TIK—Vízmű 1-0 (1-0). Kiállításokkal tarkított mérkőzésen az egyetlen gól vitás körülmények között született. Góllövő: Baranyi.

Ceglédi Tangazdaság—Kő- röstetétlen 9-2 (6-1). A sokkal képzettebb gárda biztosan nyert. Gólszerzők: Kalmár P.

(4) , Jeszenszky (2), Orosházi, Mányoki és Kalmár S., illetve Major (2).

Mészáros Mgtsz—Konzervgyár 5-1 (1-1). Főleg mezőnyjáték folyt, az utolsó tíz percben a kapuk előtt gyorsabb csapat volt. az eredményesebb. Gólok: Tolnai (2), Keskeny és Tóth S. (öngól), illetve Tóth S.

A nyitó forduló utáni táblázati

1.

Cégi. Tangazd.

1

1

—

—

9-2

2

2

Volán TBF

1

1

—

—

5-0

2

3.

Mészáros Mgtsz

1

1

—

—

5-1

2

4.

Pedagógusok

1

1

—

—

4-2

2

5.

PIK

1

1

—

—

1-0

2

6.

Toldi

1

—

1

—

2-2

1

Törteli Tsz

1

—

1

—

2-2

1

8.

Arany J. Mgtsz

—

—

—

— 09.

Vízmű

1

—

1

0-1

—

10.

Kocsér

1

—

1

2-4

—

11.

Konzervgy,

1-----1 1

L-5 ■

12. Nyársapát 1-------10-5 —

13. Köröstetétien 1-------12-9 —

A góllövőlista élcsoportja: 4 gólos: Kalmár P. (CÁT), 3 gólos: Barta (Volán TBF), 2 gólosok hatan vannak.

JÓL JÁTSZOTTÁK

Az általános iskolás „Játssz velünk!” játékos tömegsport- váltó és sorversenyek harmadik fordulójának a Kos- suth-iskola tornatermében adott otthont. A körzeti viadalon most a hatodik évfolyamosok tízfős (5—5 leány és fiú) csapatai vetélkedtek. Ismét csak a körösiek voltak ott, a vonzáskörzeti községbeliek most sem. Főleg fiú- és medicinlabdás versenyek szerepeltek a programban, hét feladattal 4-3-2-1-es pontozás alapján a 28 pontot gyűjtött Kossuth-iskolások (Sáfár Erika, Papp Márta, Jakabházi Andrea. Árki Zsuzsanna, Bar- c.say Zsuzsanna; Papp András, Kurgvis Ottó, Járvás Marcell, Fehér Zsolt és Bie- lik Szabolcs) győztek nagy fölénnyel; második az Arany-iskola 17, harmadik a Rákó- ezi-iskola 14 és negyedik a Petőfi-iskola lett 11 összpont- tal.

SZERDAI SPORTMŰSOR

Tekézés, Temetőhegyi tekecsarnok, 15.30! Arany János Mgtsz—Konzervgyár, 17 óra; Volánbusz férfiak—Vízmű. 18.30: Rendőrség—ÁfészSportbüfé, városi Téli Kupa csa- patmérkőzás.

A nagyteremben: Ász. Színes, olasz filmvígjáték. Előadás 5 és 7 órakor.

A stúdióteremben: Becézfi szavak. Színes, szinkronizált amerikai film, fél 6-kor.

cember előzi meg. Példa rá az 1942. év első hónapja, amikor Kecskeméten mínusz 33 fokot mértek, az előző hónapban pedig —12,2 fok volt a legalacsonyabb hőmérséklet. Van még hasonló példa, akár reménykedhetünk is, csakhogy ismét nem tudunk mit kezdeni megfigyelésünkkel, ugyanis 1935-ben például januárban mínusz 20, februárban mínusz 26 fokot regisztráltak (ugyancsak Kecskeméten). míg az előző év decemberében csak mínusz 3 fok volt a leghidegebb napon.

A növényvilágot tehát veszélybe sodorta az enyhe tél. Félő, hogy a csonthéjas gyümölcsfákban megindult a nedvkeringés, a rügyek, noha szabad szemmel ezt még nem látni, megmozdultak. Az évszaknak megfelelő hőmérsékleten január 10-e körül a rügyek még nyugalomban vannak. ettől fogva megindulnak a biológiai folyamatok, s minden tíz nap után 5 fokkal csökken a tűrőképességük. Magasabb hőmérsékleten ez az állapot hamarabb kialakul, s az ekkor bekövetkező jelentős hőmérséklet-csökkenés súlyos károkat okozhat. Napjainkban már mínusz 10 fok körül van a kritikus érték. ha az ilven hőmérséklet tartóssá válik, megritkítja a csonthéjasok termőrügyeit. Az almástermésűek és a szőlő egvelőre még biztonságban vannak.

A tapasztaltabb kertészek Is zavarban vannak mo't. szeretnék tevékeny kerti munkára kihasználni a jó időt, de ugyanakkor tartanak Is attól — nem alaptalanul —. hogy a metszést, ritkítást elhamarkodják. Fe1e1ősss°g- gel határozott tanácsot adni nem lehet, okosabb, ha eey igazán hozzáértő embert látogatunk m°g. vajon mivel foglalatoskodik kertjében.

— A kordonos szőlőt nyugodt lelkiismerettel meg lehet metszeni, én már túl vagyok rajta — mondja Csikai Pál biológustanár, a kertbarátkor elnöke. — Aki tud időt szakítani az utómetszésre, annak ajánlom, hogy hagyjon hosszabb vesszőket, biztos ami biztos, bár metszve vagy ané’kül, az esetleges erős fagyok mindenképpen tönkretehetik a növényt, amit csak a fagycsappa.l lehet regenerálni.

Hagyjuk tavaszra

— A gyümölcsfákat is ápolhatjuk már?

— Az almát, körtét, s a többi almástermásűt ritkíthatjuk, de a csonthéjasokat, ha lehet, hagyjuk tavaszra. A sajátos metszést kívánó.'mun- ka igényesebb őszibarackosban elkezdhetjük a munkát, de itt is csak amolyan előzetes kezelés ajánlatos egyelőre. azt vágjuk csak le a koronáról, amit egyébként is el- távolítanánk. A metszésnél van aktuálisabb munka is a kertben.

Ha elmaradt. feltétlen végezzük el a fák törzsének tisztítását, a kaparékot azonnal égessük el. Az enyhe télnek az is a hátránya, hogy rengeteg kártevő vészeli át a telet, s ha továbbra sem lesznek kemény hidegek, nagyobb gondot kell fordítani a nővén',^védelemre, elsőként is a lemosó permetezésre, ami által a kártevők áttelelő egye- deit pusztítjuk el.

My. J.

ISSN 0133—2708 (Nagyköröst Hírlap