Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-13 / 10. szám
19S8. JANUAR 13., SZERDA ntftr . MEGYEI 3 A termelőnek sem érdeke az árháború Biztonságosabb málnatermesztés A málnafelvásárlás ideje elatt öt ízben jelent meg közlemény a málnaháborúról a Pest Megyei Hírlapban, de egy alkalommal sem foglalkoztak a fő gonddal, a termelők ügyével, mindig csak a felvásárlók. feldolgozók, értékesítők kerültek előtérbe. Az egész mozzanatban a leglényegesebb a termelés, mert e nélkül a többi nem létezhet. Legfontosabb a termelőket érdekeltté tenni, de ehhez is megfelelő korrekt partnerek kellenek. Az első írás címe (1937. VII. 9.): Mit ér a szerződéses jegyelem? Visszaemlékezve az 1950-es évek végére, az 1960-as évek elejére: akkor volt szerződése a termelőknek, amelyen a súly és ár is rajta volt, de a megtermelt mennyiséget az áfész és a téesz sem akarta átvenni és a sok utánjárásra csak 10—12, esetleg 20 forintért vették át kilóját a málnának. Ekkor romlott el a szerződéses fegyelem, mert a szerződést kötők nem vették át az árut, s a termelő is a piacról él és oda viszi az áruját, ahol átveszik és többet adnak érte. Szerződés ide vagy oda, ha nem tartják be felvásárlók, feldolgozók, akkor miért tartsa be a termelő? És ezt nem jelejtik el az évek múltával sem a gazdák. Tavaly legalább jól jártak a termelők, megjelelő áron tudták a málnát eladni, az ár emelkedett, nem úgy mint az említett időben, mikor a több termés miatt lefelé mentek a felvásárlási árak. A termelők a jövőben is fognak málnát termelni, legfeljebb kevesebben és kisebb mennyiségben, és ez is a szerződéses fegyelem be nem tartása miatt következik be. Szavahihető és jegyeimet betartó szerződés kell mindkét fél részéről. A termeltetők, felvásárlók, feldolgozók a termelőkkel együtt állapodjának meg az árakban. Ne legyen úgy, mint a felszabadulás előtt, hogy mindig a termelőt csapták be a kereskedők. Figyelembe kell venni azt is, hogy a váci körzet területén főleg a háztájiban termelik a málna többségét, és csak onnan lehet vásárolni, ahol van. Ha a tsz-ek a maguk alapította Szobi Gyü- mölcsj eldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalattal sem értenek egyet — mint az tavaly is történt —, akkor a kistermelőktől' mit várunk? Azt értelmezem a cikkből, hogy a termeltetők, feldolgozók, felvásárlók között nem volt meg az összhang és ez vezetett az árháborúhoz. Kinek jó ez? Egyiküknek sem! Egyenletes, tisztességes áron kell a felvásárlást megszervezni, ehhez elég falusi téli este áll rendelkezésre a felvásárlóknak, feldolgozóknak és termeltetőknek. Kt kell állni a termelők elé és rendezni kell azt, ami rendezetlen. A második írás címe (1987. VII. 23.): „A hiány miatt magasak az árak". Ebben is az áll, hogy a felvásárlók, feldolgozók, termeltetők verik fel az árakat, a termelő csendes szemlélő és oda adja az áruját, ahol többet fizetnek érte. De ez az élet rendje. Mert ezúttal az fordult elő, hogy nem a termelő szaladgált, hogy mi lesz a terméssel, reggelre ellepi-e a penész és tönkre- megy-e, hanem az volt bajban, aki fizetett. Kevés volt a termés az aszály miatt, de éppen ezért kellett a magasabb ár. A harmadik cikk (1987. VII. 25.): „Sokan kapával estek a töveknek”. A szárazság a málnát a termés meghozása idején érte és ennek következtében nagy volt a terméskiesés. Az ár most volt a legjobb és ennek örültek is a termelők, mert a csekély termés ellenére is több pénzt kaptak, mint az előző évek bármelyikében. A 8—12 és 64—70 forintos kilogrammonkénti ár nagy különbséget mutat és meghozza a termelési kedvet és nem azt, hogy kapával essenek a töveknek. A termelők becsületes árakat akarnak kapni a munkájuk elismeréseképpen és ne azoké legyen a haszon, akik talán a málnát sem látták. Igen, a termelők kedvét az előző évek árai vették el, a minor 5—6 sőt 10 éven keresztül minimálisan emelkedtek csak. miközben a költségek, a műtrágya és a növényvédő szerek árai nagymértékben nőttek. Ekkor sokan kapták a kapát és vágták ki a töveket. A termés átadásánál voltak hiányosságok és ez sem a termelők hibája. Egy-egy községben lehet több átvevőhelyet is felállítani, hogy ne kelljen sokat várakozni, de mivel a szerződéses fegyelem nem volt meg, így mindig megtalálták a termelők azt az átvevőhelyet, ahol gyorsabb volt az átvétel és ömlesztve is átvették a málnát, s nem kellett a göngyölegért közelharcot vívni, mivel a göngyöleg a termelő sajátja volt, amiből a málnát a felvásárlásnál kiöntötték. A göngyöleg hiánya is a jelvásárlók hibája, szervezetlensége. Aki árut akart kapni, az biztosította a göngyöleget. A vitát és a harcot elkerülve megérte ömlesztve is eladni a málnát, hiszen így gyorsabban hazakerültek a termelők a lakásukra, s csak 4—6 forint volt a különbség a lé- és gurulós málna között. A ribizli felvásárlási árának változására talán a felvásárlók sem emlékeznek. Nagyon régóta nem mozdult! A negyedik írás címe (1987. VII. 11.): „Miért nem lehet egy gazdája?” Ügy gondolom, a jelenlegi helyzet megköveteli a konkurenciát a felvásárlás területén is. Jobb, ha több felvásárló van egy-egy községben és különböző árakon vásárolnak. De ezt meg lehet előzni a szerződéses termeltetéssel, a szerződéses fegyelem mindkét oldalról való betartásával, ez lenne a termelő és a felvásárló érdeke. Volt már olyan év is, hogy a felvásárlást a téesz végezte, de nem egy felvásárlóhelyen a községben, mert az egy hely nagy sorban állást és vitákat okoz. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a több felvásárló — például: az áfész, az Erdei Termékeket Feldolgozd és Értékesítő Vállalat, a konzervgyár — kedvezőbb a termelők részére, csak gyorsan bonyolítsák és biztosítva legyen a göngyöleg is, amit már télen vagy kora tavasszal is ki lehetne szállítani a termelőknek. A téesz is elvállalhatná az összes felvásárlást, de több helyen a környéken. Az ötödik cikk címe (1987. VIII. 1.): „Egyetlen vesztes a népgazdaság”. Elszabadult a pokol? Nem, csak nem volt Pártbizottságunk ^vaiy szeptember 29-i ülése feladattervben rögzítette a Ganz Árammérőgyárban elvégzendő tennivalókat, melynek végrehajtása tervszerűen halad. A tagkönyvcserében olyan lehetőséget látunk, amely körültekintő végrehajtás esetén biztosíthatja, hogy pártegységünk tovább erősödik. A tagsággal való elbeszélgetések mindig újabb lendületet adtak a pártmunkának, és nagyon sok hasznosítható észrevétellel szolgáltak. Ügy gondoltuk, hogy a beszámoló taggyűléseket megelőző konzultációk során szerzett muníciónál is nagyobb politikai haszonra tehetünk szert, és a félidős tapasztalatok ezt alá is támasztják. Közel háromszáz párttagunk tizeneev alapszervezetben dolgozik. Pártalapszerve- zeteink vezetőségei nagyon körültekintően értékelték tagságunk munkáját. A pártmegbízatások következetes számonkérése mellett mindig jutott elég idő a tagság véleményének kikérésére, megismerésére. A reagálások igen színesek, sokfélék voltak. A helyi politikai munka csakúgy nagyító alá került, mint a vállalat helyzete és az országos tennivalók sokasága. A beszélgetéseket igen kritikus és önkritikus hangnem jellemezte. Mézes-mázos szavak helyett az egyenes, kendőzetlen meg az összhang a felvásárlók, feldolgozók, értékesítők között és ennek következtében jártak jól a termelők és lett vesztes a népgazdaság. A málnaháború nem az újságírók miatt robbant ki, hanem a jejetlenség miatt, amelyet a jelvásárlók és mások okoztak, mivel nem vették figyelembe a piaci és termelési helyzetet. Ez olyan háború volt. melyben hadsereg és katonák nélkül folyt a háború a jelettesek körében, tömeg nélkül. E területen a rendteremtés, véleményem szerint a hatóságokra is tartozik, ösztönözve a felvásárlókat a termelőkkel való előzetes tárgyalásokra, a termeltetés és felvásárlás zavartalan megszervezésére, tisztességes árakkal való szerződések megkötésére, a minőség tisztázására. Ha megvan az összhang a termelőkkel és őket sem csapják be, nem lesz gond a felvásárlással. Vissza lehet szorítani a profilidegen cégek felvásárlását, hisz van egy adórendszer is ebben az országban és itt kell a többletjövedelmet lecsapolni és nem a termelőknél. Véleményem szerint az exportjogot a nagyüzemeknek, a gesztorgazdaságoknak lenne jó megadni, hogy erősödjenek meg a nagyüzemek és övék legyen a nem csekély haszon. Korrekt partneri kapcsolatokat kell kialakítani és ennek csak egy útja van: le kell ülni a termelőkkel és közösen megbeszélni a szerződési feltételeket, annak minden oldalát, a mindkét oldalú betartását, megfelelő árat biztosítani a minőség szerint. Ezek után biztosan javul a termelés és a felvásárlás is. A minőség mindig fontos volt és lesz a jövőben is, de hogy a piac hogyan alakul, ezt előre megtudni nagyon nehéz. Ma már a nagyüzemek rendelkeznek olyan hűtőkapacitással, hogy a minőségre is lehet gondolni és a minőségi árut télre, tavaszra tárolni a nagyobb nyereség reményében. Az árfelhajtás helyzetét a termelők is világosan látják és nem is hívei — hosszabb távon — az árháborúnak. Céljuk, hogy reális árért és a biztonságos felvásárlás megszervezésével a termelés a jövőben is fedezni tudja a szükségletet a málnából. De jó lenne, ha az illetékeseknek lenne idejük a termelőkkel való találkozásokra a hosszú téli estéken az érintett községekben! Gasparik Pál Göd véleményalkotás volt a jellemző. A ténymegállapító kijelentéseken túlmenően igen hasznosnak bizonyulnak azok az észrevételek, amelyek jobbító szándékkal megoldásokat is javasolnak. Tagságunk többsége érzi és érti, hogy a mostani beszélgetéseknek hozzá kell járulnia egy egészséges öntisztulási folyamathoz is. Kicsit talán ezért, is meglepő, hogy a kilépések túlnyomó többségét nem a vezetőségek javasolták, hanem a párttagok kérték. A kilépésként megjelölt okoknak a többsége erősen vitatható, többnyire vélt sérelmeket takar. Sajnos nyugdíjasaink egy része (a többszöri rábeszélés ellenére) a területi alapszervezetekhez való átigazolás helyett a kilépés mellett döntött. Nyomatékkai kértünk minden alapszervezeti párttitkárt. hogy a kilépési szándékokat alaposan vizsgálják meg, és csak ezután vigyék taggyűlés elé. A tagság felével történt elbeszélgetés után tizenkettem döntöttek a párttagság megszakítása mellett, és felméréseink szerint ez a szám duplájára nőhet. Nsm érzékelik Elsőként Menyhárt László- né, a Gödöllő és Vidéke Áfész munkaügyi osztályvezetője informált: — A vásárolt programokat — a különféle érdekeltségi rendszer miatt — csak bizonyos részfeladatokra használhatjuk, az egyénekre lebontott számításokat manuálisan végezzük el, ami rendkívül munka- és időigényes. Az áfész bruttósítási százaléka 20, dolgozónként pedig 1,1-től 30 százalékig terjed a keresetek alakulásától függően. Pillanatnyilag még nem érzékelik a dolgozók — 720-an vagyunk —, hogy változatlan teljesítmény mellett csak az 1987. évi keresetüket kapják kézhez. Egyelőre az sem tisztázott, hogyan alakul majd ezeknek a teljesítményeknek a fedezeti összege: árbevétel, nyereség és Így tovább. Csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Felállítunk egy bizonyos határt, plafont, ez alatt a deg- resszív érdekeltség érvényes. Bértömeg-fejlesztési lehetőségünk 2,5 százalék, ami azt jelenti, hogy ezt adómentesen megvalósíthatjuk. Ha túllépnénk, a szabályozórendszer olyan magas adóterheket okozna, hogy azt nem vállalhatjuk. Ezért a megoldást a létszámcsökkentésnél, a szervezés jobbá tételénél, a belső tartalékok maximalis kihasználásánál kell keresnünk. Bízunk benne, hogy sikerül. A megyei szövetkezetek közül talán leghamarabb a Vác és Vidéke Áfész-nál készültek el 800 dolgozójuk fizetésének felbruttósításával. Már az őszszel próbaszámításokat végeznek, hogy szembesüljenek a várható gondokkal, és elsajátítsák, megszokják az új módszert. Harmati Ferenc elnök- helyettes a következőkről tájékoztatott: — A bizalmitestül-t december 14-én fogadta el a kollektív szerződés részét képező új bérszabályzatunkat. Elvünk az volt, hogy emelkedjék a béren belüli fix kereset aránya, a maradék mozgóbér differenciálódjon. A fix Kellemes meglepetésnek számít, hogy a tagság a beszélgetéseket nem formális elemnek tekinti, és jóleső érzéssel nyugtázta: kiváncsiak véleményére. A vélemények meghallgatásakor sokszor érződött egyfajta egészséges aggódás a vállalat és az ország helyzetével kapcsolatban. Az importengedélyezési eljárások lassúsága ugyanúgy kritika tárgya volt, mint az egyre növekvő állami elvonások mértéke. Termékszerkezetünk gyorsabb ütemű korszerűsítése, az ezt akadályozó szemléletbeli és más akadályozó tényezők számbavétele is gyakran szóba került. Nagy erőket kell mozgósítanunk újabb jövedelmező profilok megteremtésére műszaki, kereskedelmi, gazdasági területeken egyaránt. Amennyiben műszakilag értékes berendezéseket szeretnénk gyártani (csak ez lehet a célunk), akkor jobbára csak tőkés eredetű elektronikus alkatrészekre lenne szükségünk, ezeknek a beszerzése viszont jelenlegi helyzetünkben lehetetlennek látszik. A tőkés export fokozását nem követi az állam részéről meghavidíjasoknál egyértelmű az új elszámolás: a jutalmat és prémiumot tovább is külön kezeljük. A hálózati dolgozóknak 75 százalékos a fix havi díja, ezzel ugyan kevesebb lesz a jutalékuk, viszont amelyik boltban jobb lesz a forgalom, odamegy a több bér. Felvásárlóink zöme mellékfoglalkozású, vagy kisnyugdíjas, így feltehetően változatlanul vállalják eddigi feladataikat, némileg emeltük jutalékukat. A bruttósított bérekre megvan a fedezetűn!:. Az alapos felkészüléssel különösebb zavar nélkül oldottuk meg az átszámításokat, úgy vélem inkább ennek az új rendszernek a megértése, elfogadtatása lesz majd nehezebb. Becsült bérköltség A Dél-Pest Megyei Áfész-nál 926 dolgozót foglalkoztatnak teljes munkaidőben. Sárik Já- nosné ügyvezető igazgatótól hallottunk bruttósítási szisztémájukról: — Tagjai vagyunk a Com- modore-klubnak, így már októberben hozzájutottunk a szövetkezet bérköltség-bruttósításához szükséges számítógépprogramhoz. Az akkor ismert adatok alapján becsült bérköltséget számítva alakítottuk ki az áfész összbruttó- sítási igényét. Mivel nálunk az átlagkeresetek szintje alatta van a megyei i lagnak, így mért bérnövekedésünk sem túlzottan magas, 9 százalék, így rövid számítás után megállapíthattuk. hogy ennek fedezetét — csak 6 millió forintot — az elmaradó adók fedezik. Ennél nagyobb gondot jelent a konkrét lebonyolítás. Gondolom, más áfész-nál is, a kereskedelemben alkalmazott teljesítménybér-számítás miatt. Miután a gazdasági életben elindított változások sokrétűsége, iránya leginkább ebben az ágazatban csapódik le, nagyon nehéz az azonos szintű teljesítmények egyénenkénti meghatározása. Ugyanis nálunk a keresetek mintegy 25 százalékát kitevő teljesítmény- bér. vagy jutalék a forgalomtól függ, ez pedig mostanában felelő honorálás. így szükséges a gazdaságtalan export radikális leépítése. „Slágertémának” számított a minőségi követelmények fokozása az alkatrészgyártástól a kibocsátásig. Elhangzott, hogy a vezetők megítélésének fő szempontja a minőségi munkavégzés elősegítése terén elért eredmények legyenek. Nem nagy számban ugyan, de találkoztunk olyan magatartásformával is. amely elvárja, hogy konkrétan határozzák meg számára a gazdasági-társadalmi kibontakozási program testre szabott feladatait. Eddigi tapasztalataink és a jelzések alapján úgy ítéljük meg, hogy az elbeszélgetések új színeket visznek a pártélet palettájára. A vélemények ésszerű hasznosítása, jó értelemben vett szelektálása segíthet a XIII. pártkongresz- szus határozataiból adódó feladataink végrehajtásában, szolgálhatja pártéletünk demokratizmusának szélesítését és gazdaságpolitikai céljaink valóra váltását. Sződi Sándor a Ganz Árammérőgyár pártbizottsági titkára a.; említett okok miatt többirányú, előre nehezen kiszámítható a kereslet és kínálat majdani alakulása. Ezért az első félévre a jutalékátalány alkalmazása melLtt döntöttünk, aminek kiszámításához a múlt év első hat hónapjának forgalmát vettük alapnak. Ha ez. az árindexekkel módosítva teljesül, akkor a dolgozók az előző évhez hasonló jutalékösszeget kapnak. Amennyiben pedig teljesítményben meghaladja a változatlan áron számított múlt évi összeget, ösztönzésként további jutalékot számfejthetünk. Éppen ezért fontos lesz, hogy év közben folyamatosan és szigorúan vizsgáljuk ennek alakulását, mert a bázishoz képest megengedett bruttósítási összeget semmiképp sem léphetjük túl. Nem látjuk még világosan: hogyán tudunk kellő biztonsággal gazdálkodni a részünkre szabott bruttósítási többlettel, plusz a 2.5 százalékos fejlesztési lehetőségünkkel — létszámváltozások, forgalommódosulások lesznek, új egységek lépnek be. Azt is nehéz most meghatározni : mennyi pénzt fordíthatunk a különböző szintű dolgozók és középvezetők premizálására. Szűkös lehetőség Végezetül a Szobi Áfész bér- és munkaügyi csoportjának vezetője, Kékesi Jánosné válaszolt kérdéseinkre: — A Mészövtől kapott Flopimat gépi program segítségével előzetesen felmértük: 1987. évi gazdálkodásunk alapján mennyi bért használhatunk fel 1988-ban. A havidíjasoknál a decemberi alapbért brüt- tósítottuk fel, a húspénzen kívül belevettük a módosított kollektív szerződés szerinti pótlékokat. Megjegyzem, hogy a korábbi pótlékok közül többet alapbéresítettünk, így a kistelepüléseken dolgozóknak, a kedvezőtlen munkakörülményekért járó 200 forintját. A hálózatban tevékenykedőknél a fix bérrel kombinált jutalékos bérről áttértünk az alapbér plusz jutalékos bérezésre, de ezt csak az első negyedévtől alkalmazzuk. Addig az adott boltra megállapított jutalékátalányt fizetjük — amelyet az üzletvezető oszt el kinek- kinek érdeme szerint —, mivel még nem tudjuk: hogyan alakul a forgalom az év első három hónapjában. Tiszta jutalékos marad a felvásárlás, de az összeget növeljük, az áfész-ra vonatkozó bruttósítási százalék átlagával. Nálunk 720-an dolgoznak, és sajnos, szűkösek a bérfejlesztési lehetőségeink. Ezért a tevékenységi körök felülvizsgálatára — létszámcsökkentésre, átcsoportosításra — kényszerülünk. Egyelőre még gondot okoz a nyugdíjasok besorolása és nyitott kérdés: vajon a kistelepüléseinken alkalmazott hentesek megmaradnak-e másodállásban nálunk. S ha nem ki lesz helyettük. Tóth Andrea A huteipar átszervezése Megszűnt a Magyar Hűtőipari Vállalat és 1988. január 1-jétől — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium döntése alapján — az országos nagyvállalat nyolc vidéki és két fővárosi gyárából hét, államigazgatási felügyelet alá tartozó, önállóan gazdálkodó vállalatot alakítottak ki. önálló vállalattá alakult a bajai, a békéscsabai, a győri, a miskolci. a székesfehérvári, a zalaegerszegi és a budapesti gyár. A bajai vállalatot a helyi és a kecskeméti hűtőházak, míg a budapesti vállalatot a csepeli, a dunakeszi hűtőházak és a fővárosi raktárház összevonásával alakították ki. A megszüntetett hűtőipari vállalat gazdálkodása egészében véve megfelelt a követelményeknek, működésében azonban kedvezőtlen jelenségek is mutatkoztak: . Beszélgetések a tagkönyvcsere előtt Árammérőgyári tapasztalatok Ezekben a napokban kapják meg; a dolgozók a hivatalos értesítést immár felbruttósított fizetésükről. Nyilván akad majd olyan, aki másként vélekedik a számára meghatározott összegről vagy csak egyszerűen tudni szeretné: hogyan állapították meg új jövedelmét, amelynek alapján a jövőben adóznia kell. Így nagyon elképzelhető, hogy sokan keresik fel a bér- és munkaügyeseket felvilágosításért. Különösen egy olyan szerteágazó tevékenységet folytató gazdálkodó szervnél, mint például egy áfész. Megkérdeztünk hát néhány Pest megyei szövetkezetei: náluk hogyan bruttósítanak? Segített a Commodore-klub Mennyi lesz a borítékban?
