Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 9. szám
Az idén elkészül a régészeti topográfia Hol volt az a csörögi szőlő ? Száz évinél régebbi múltja van Vácott a régészeti kutatásoknak. Varázséji Gusztáv végezte az első ásatást 1881- ben a Pogányvárban. Korai halála után Tragor Ignác vette át a régészeti leletek gyűjtésének nagy feladatát, s a váci múzeum leíró lajstromában az ismertetést közre is adta. Az 1950-es évektől kezdve hivatásos régészek folytatják a leletmentést. Horváth A. János több lelőhelyet tárt fel, Laczus Géza pedig, a szobi múzeum megteremtője, a munkát az Ipoly völgyére és a Börzsöny vidékére terjesztette ki. A Cserhát déli részének leleteit Jakus Lajos mentette meg és helyezte el az általa alapított penci múzeumban. Veresegyházon Horváth Lajos vetette meg a helytörténeti múzeum alapjait. Vác városának régészeti leleteit rövid tanulmányok foglalták össze; több falutörténet csak szűkszavúan tér ki az írott történelmi kor előtti periódusokra, illetve azok emlékeire. A korábbi kutatás jobbára a különböző földmunkák során véletlenül felszínre került tárgyak nyomán indult el. éppen ezért ezek az eredmények elégtelenek voltak a volt szobi és váci járás őskori, római kori és népvándorlás kori települési képének a felvázolásához. A 38 közül néhány, viszonylag jól átkutatott település mellett az olyan falvak voltak többségben, amelyeknek a határéban még nem járt régész, tenát mintegy fehér foltjai maradtak a térképeknek. Ilyen előzmények, után s ezeknek tudatában a hetvenes évekbem kezdtek hozzá a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének és a Pest Megyei Múzeumigazgatóságnak a munkatársai a terület tervszerű átvizsgálásához. A hatalmas vállalkozás a Magyarország Régészeti Topográfiája című nagy összefoglalás keretében a Magyar Nemzeti Múzeumban és az ország múzeumaiban őrzött leletanyag és a rájuk vonatkozó dokumentumok számbavételével kezdődött. Hosszú és nem látványos nyomozómunkába került a több évtized óta a múzeumokba szállított tárgyak pontos lelőhelyének • kiderítése. Olykor az ország más tájaira költözött találók vagy leszárma- zóik segítségével sikerült a további kutatás. Vannak megoldatlan problémáink is. Nem tudtuk például kideríteni, hol volt a múlt századvégen élt Szekeres István csörögi szőlője, ahol 1896-ban kiemelkedően szép X. századi kardot találtak. A legkisebb információt is köszönettel fogadjuk. A kutatások legfontosabb ágát az eddig teljesen ismeretlen lelőhelyek felderítése jelenti. A szántásban még a több ezer éves települések helyét is elszíneződött, általában sötétebb vagy hamuszürke foltok jelölik, amelyekben a leégett épületekből származó tapasztásdarabok, kő- és Társadalombiztosítás Információs szolgálat A Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság. valamint két kirendeltsége Cegléden és Vácott 1988. január 4-től információs szolgálatot szervezett az új társadalombiztosítási jogszabályokkal kapcsolatos általános tájékoztatás nyújtása céljából. A személyesen megjelenő ügyfeleket Budapesten az igazgatóság VIII., Mező Imre u. 19/A, fsz. 3. szobájában fogadja az információs szolgálat, munkanapokon: reggel 7.30 órától délután 15.30 óráig. Szerdán délután 18 óráig, pénteken délután 14 óráig. Az érdeklődők telefonon az alábbi számokon kaphatnak tájékoztatást: betegségi-anyasági ügyekben: 140-682; járulékügyben: 330-509/153 mellék; kisiparosok, magánkereskedők biztosítása és járulékügyeiben: 330-509'446 mellék; öregségi nyugdíjügyben: 330-509/143 mellék; rokkantsági nyugdíjügyben 330-509/149 mellék: tsz-tagok, kisiparosok. magánkereskedők nyugdíjügyeiben: 330-509/147 melléken. teljes munkaidőben. A társadalombiztosítási kifizetőhelyi ügyintézők részére telefonon információadás: 138-242 és a 339-514 számon, valamint a 330-509/531 melléken. A nem társadalombiztosítási kifizetőhelyi munkáltatók számára: a 330-509/563 és a 330-509 564 melléken adnak tájékoztatást. A váci társadalombiztosítási kirendeltség (Vác, Széchenyi u. 2., telefonon információt: 06-27-13-811 és 13-063 számon; megjelenő ügyfelek részére tájékoztatást az ügyfél- szolgálati irodán: hétfőn reggel 7.30 órától délután 18 óráig, kedden reggel 7.30 órától déli 12 óráig, szerdán reggel 7.30 órától délután 16 óráig, csütörtökön, pénteken reggel 7.30 órától déli 12 óráig ad tájékoztatást. téglatöredókek, törmelékek, az elfogyasztott állatok csontjai és mindenekelőtt edénytöredékek figyelhetők meg. A mégoly apróra összetörött edény- cserepek azért fontosak, mert segítségükkel állapítható meg az elpusztult település kora. Az új lelőhelyek felkutatását célzó terepbejárások több évet vettek igénybe. Tavasz- szal és ősszel dűlőről dűlőre bejártuk a területet, a településre alkalmas helyeket barázdáról barázdára átfésültük. A mintegy 850 négyzetméter kiterjedésű területen 800-nál több lelőhelyet fedeztünk és térképeztünk fel. A terepbejárásra alkalmatlan erdőkben sok segítséget kaptunk az erdészektől, a természetvédelmi őröktől és az erdei munkásoktól, összesen 1030-ra emelkedett a régészeti leleteket tartalmazó területek száma. A lelőhelyekről eddig közel 30 ezer tárgy került múzeumba. Ezt a hataU más anyagot a lelőhelyek szerinti csoportosításban dolgozzuk fel. és a Magyarország Régészeti Topográfiája második. Pest megyei köteteként tervezzük a kiadását. Az őskortól a török kor végéig terjedő időszak lelőhelyeit községenként tárgyaljuk, s a rájuk vonatkozó adatok összefoglalása, a leletek leírása mellett térképen ábrázoljuk a lelőhelyeket, de bemutatjuk a legfontosabb objektumok — földvárak, templomok, kolostorok — felmérését, sőt, a legjellemzőbb lelet- anyag fényképeit is. A régészeti anyagot kiegészítő középkori és török kori írott forrásokat is felhasználtuk. így sikerült megtalálnunk a tatárjárás vagy a török uralom elpusztította falvakat, legtöbbjének kiterjedését, települési szerkezetét is megállapíthattuk. A cserepek egyértelműen vallanak: az Árpádkor legelején sűrű település- hálózat jött létre, ám a legtöbb falunév csak a megtelepülés után 2—300 évvel került bele az írott forrásokba. Csak a régészet tudósít azon kis településekről, amelyekről még írásos feljegyzés sem akad. A befejezéshez közeledő munkát az idén átadjuk az Akadémiai Kiadónak, amely nemcsak a régészek, hanem hazánk múltjának hűséges figyelői számára is útmutatóként szolgál. Van azonban még praktikus, hasznos érdeme is: az építkezések és a földmunkák tervezésében a lelőhelyek megbolygatása eleve elkerülhetővé válik. A munkaközösség tagjai: Dinnyés István, Kővári Klára, Kvassay Judit, Miklós Zsuzsa, Tettamanti Sarolta régészek, vezetője: Torma István régész. Torma István A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. EVFOI,y*M. 9. SZ*M 1988. JANUÁR 12.. Rrni) Majdnem minden ötödik A kút, amiből nehéz kimászni Itt nem operettet játszanak! Elfogyott az utolsó csepp „sampány” is, amiről pityókás hercegek és grófok énekeltek. Már lefagy minden mosoly a gallér mögé dobott féldecik láttán. A színpadok akadozó nyelvű pojácái a valóságos utcán jönnek felénk. Tántorogva és csapzottan, üvegesen meredt szemmel, izzadtságtól fénylő arccal. Vége a mulatságnak! Lépcsöházakban, szeny- nyes alkalmi szállásokon folytatódik az előadás. Es ezúttal nincs nevetés, csak széthullott családok vannak, remegő kezek, nyögés és feneketlen álom. Alkoholisták vannak, és emberek, akik alkoholisták lehetnek. Tdpra állni Vagy ha a számok meggyőzőbbek a beszédnél: Magyar- országon jelenleg 500 ezer alkoholistát tartanak nyilván, a rendszeresen alkoholt fogyasztók száma pedig 2 millióra tehető! Majdnem minden ötödik magyar ide tartozik ezek szerint! De létezik más megközelítés is. A 20. és 39. életév közötti elhalálozások 25 százalékában, a 40. és 49. életév között pedig 51 százalékban szerepel alkohol a halált előidéző okok között. Bizonyára tovább lehetne folytatni ezt a sort, újabb és újabb nézőpontokból, ám legyen ennyi elég. Az alkoholisták számát tekintve Vác az országos átlagtól nem tér el. Az itteni betegeken kívül jó néhány terület alkoholistáit kezelik a Szönyi Tibor Kórház II. pszichiátriai osztály addictológiai részlegén. Hogy milyen eredménnyel? — A részleg egy éve működik, ez idő alatt 397-en fordultak meg itt — tájékoztat dr. Fodor Miklós, a részleg vezetője. — Közülük 190-en feküdtek be önként, a többiek kötelezve voltak a kezelésre. Sajnos 50 ágy áll csupán rendelkezésünkre. ami rendkívül lerövidíti a kezelési időt. Átlagban 47 nap elteltével engedjük haza a betegeket. — Gyógyultan? — Erre nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. A munkánkban nem a pszichoterápia dominál, elsődleges célunk a biológiai talpra állítás, az alkohol előidézte máj- és szívbántalmak enyhítése, az. idegrendszeri károsodások kezelése. Ennek érdekében mindent elkövetünk, a pszichés helyrehozatalra viszont nincs elég idő. hisz anyA KÖZELMÚLTBAN a volt ellenállók és antifasiszták találkozót tartottak a városi pártbizottságon. Az én találkozóm a véletlen műve volt: Vámosmikolán az utcán régi ismerősökkel, barátokkal találkoztam. Korábban nem tudtam róluk, hogy a régi Gör- gei-partizáncsoport tagjai, akik 1944 őszén Vámosmikolán tevékenykedtek: Kiss Mihály és két társa. Nagy József, dr. Gyuricsóny Mihály igen sűrűn megfordulnak a községben. Mint régi ismerősök üdvözöltük egymást, és kérésemre Kiss Mihály — aki az ellenállók szövetségén belül a Gör- gei-csoport titkára volt, és az ellenállók szövetségének elnökségi tagja — elmondta, hogy már 12 éve tartják a kapcsolatot az úttörők szövetségével és amióta &z iskolákban szokás lett a vándortáborozás, rendszeresen kijárnak Vámosmikolára, hogy a gyerekeknek az 1944 őszén itt végzett tevékenységükről és mai életükről beszéljenek. Akkor velük tartottam. A vándortábor bázisa az iskola egyik termében volt berendezve. A gyerekek szeretettel köszöntötték a veteránokat (Valamikor ők is ebben az épületrészben voltak elszállásolva.) Ezután Gyuricsány Mihály beszélt a II. világháboA múlt tanúi Az új nemzedék se felejtsen rúról, és keresetlen, egyszerű szavakkal mondta el az 1944 őszén velük történtek egy részét, azt, hogy hogyan segítették a szovjet katonák harcát. és hogyan tartották a kapcsolatot a lakossággal. Aztán Kiss Mihály, aki munkásgyerekként került Budapesten az ellenállók csoportjához. még talán egyszerűbben magyarázta el a gyerekeknek, hogy hogyan kerültek Vámosmikolára. mi volt ezzel a céljuk. hogyan váltak a szovjet katonák segítőivé. (Ne gondolja senki, hogy annak idején a csoport tagjai kommunista meggyőződésből, a kommunista eszmétől vezérelve lettek ellenállókká. Azt tudták viszont, hogy hova tartoznak, és nem akartak a németek oldalán a szovjet hadsereg ellen harcolni. Meg akartak a háborútól szabadulni.) Vámosmikolán kerültek valóságosan kapcsolatba a szovjet katonai felderítéssel, az ellenállás más tagjaival, és lettek valóban ellenállók. Ekkor még igen fiatalok voltak és sokan Erdélyből jöttek, származtak. Hogy a mozgalommal mégis kapcsolatba kerültek, abban komoly szerepe volt Mikó Zoltán volt repülős századosnak, aki abban az időben a Horthy-hadsereg vezérkarában dolgozott. Ez az ember segítette őket abban, hogy azt a vonatot, amivel sikerült a fővárosból kijutniuk, ellopják, ehhez ő biztosította a nyílt parancsot. Amikor már Vámosmikolán a szovjet katonai felderítéssel kiépítették a kapcsolatot, mondta Kiss Mihály, a Gör- gei-csoport tagjainak felderítő szerepet kellett betölteniük Ilyen irányú feladatot több esetben hajtottak végre, többször kellett átjutniuk a frontvonalon más szovjet alakulathoz különböző hírekkel, ök szervezett tűzharcban nem vettek részt, de ha arra szükség volt, használták fegyverüket. így haltak közülük többen hősi halált, akik most a vámosmikolai temetőben nyugszanak. Jelenlegi életükről a gyerekeknek, akik az abaújszántói Iiosvay-Selymes Péter Általános Iskola tanulói voltak (vezetőjük K. Szabó Mária orosz szakos és testnevelő tanár volt), elmondták, hogy mindhárman és a volt csoport több tagja is Budapesten élnek, legtöbbjük nyugdíjas, kéthetenként találkoznak egymással az ellenállók szövetségében. Elbeszélgetnek. meghatározzák a következő feladatokat. Évente pedig egy alkalommal a szövetség tart értekezletet, ahol mindenki beszámol munkájáról. AZ ELŐADÁS és a közvetlen beszélgetés után a gyerekek megnézték az ellenállók emlékművét, amit a község készíttetett, ezután pedig elmentek a községi művelődési házba, ahol megnézték a múzeumban a Görgei-csoport tevékenységéről készült fényképeket és dokumentumokat. Itt a gyerekek a múzeum megtekintése után emlékkönyvet kaptak, amiben az ellenállók tevékenységéről van szó. Koroknai Gábor nyian várnak az ágyakra. Azt lehet mondani, hogy ha egy alkoholistát be akarunk fektetni, egy másikat fel kell állítani. A betegek reszocializá- lását tehát a gondozóhálózat és a volt alkoholisták klubjai folytatják. — De csak azt lehet folytatni, amit elkezdtek... — Természetesen már nálunk megkezdődik a betegek visszasegítése az életbe, a termelőmunkába. Osztályunk szocioterápiás osztály, amelynek szervezője, szellemi atyja dr. Varga Lajos főorvos. Az ő érdeme az a rehabilitációs program, amiben a gödi tsz kitűnő partnernek bizonyuLt. Eszerint 20. gyógyulóban levő alkoholista a tsz egyik üzemegységében dolgozik. — Ez tulajdonképpen „köztes állapot”, akklimatizációs fázis a kezelés és az otthon között. Szó volt, szintén a tsz-szel karöltve, egy úgyneve zett védett szállás létrehozásáról. A tervek alapján a termelőszövetkezet egyik épületét éjjeli szanatóriummá alakítót ták volna át, így oldva meg egy helyen a betegek munkába állítását és elhelyezését. „Normál ivó” — Miért ez a „volna”? — Mert az osztály és a gödiek által közösen benyújtott pályázatra még csak nem is válaszolt a megyei alkoholéi lenes bizottság. Pedig a költségek jelentős hányadát a tsz magára vállalta. — Maradnak tehát a mostani lehetőségek. Az itteni kezelés mellett hányán szoknak le az italról? — Szomorú, de azt kell mondanom, tökéletes absztinenciát nem hirdethetünk. A betegek körülbelül 50-60 százalékánál nem tudunk terápiás eredményt elérni. A kórházból kikerülve a páciensek életkörülményei döntően nem változnak. Marad ugyanaz a szociális környezet, ugyanaz a munkahely, ráadásul a legtöbb alkoholistának társadalmi be illeszkedési zavara van Egyet tehetünk, megpróbáljuk ezeket az embereket normál ivókká átnevelni. — Ez mit jelent? — Normál ívásnak azt nevezzük. amit a társadalom még tolerál. Ez orvosilag 60 gramm alkoholt jelent naponta. de például bortermelő, borivó vidékeken azt is „normál” ivónak tartjuk, aki ennél többet fogyaszt. A lényeg, hogy a családját, a környezetét ne veszélyeztesse ezzel. Ötven-hatvan százalék. Azért ez rettentő magas arány. Percházi Péterné, a tanács hatósági osztályának előadója még ennél is nagyobb -számokról beszél. — Az általunk elvonókúrára kötelezettek majdnem kivétel nélkül újból visszatérnek. Vaskos aktakötegek jelzik, hogy néhányan már nem egyszer vagy kétszer kerültek kórházba. Tavaly 84 alkoholista volt kénytelen részt venni elvonókúrán. Persze sokkal több. a jogszabály megfogalmazása szerint „rendszeresen és túlzott mértékben italozót” lehetne kezelésre kötelezni, ám hiányoznak ehhez a bejelentések, melyek alapján az eljárást lefolytathatnánk. A család, a rokonok nem akarnak belekeveredni ilyen ügyekbe, a munkahely fenyítésekkel, esetleg elbocsátással sokszor elintézettnek tekinti a dolgot. Előfordul, hogy az italozást foglalkozási ártalomként véleményezte a munkáltató. — Nem érzi úgy, hogy túl későn kerülnek ide az emberek? — kérdezem ismét dr. Fodor Miklóst. — Valóban jobb lenne minél korábbi stádiumban kiemelni az alkoholistákat. Mi azonban csupán akkor találkozunk velük, amikor nincs más kiút, csak a kórházi gyógykezelés. Éppen ezért ennek elkerülése érdekében olyan fontos az alkoholizmus megelőzése, enyhébb irányba terelése össztársadalmi szinten. Szükség van a viselkedési minták megváltoztatására mind a családban, mind a társas érintkezések területén általában. Ne csak az italozás legyen az egyetlen társasági kapcsolat az emberek között. — Egyre fontosabbá kell válnia emellett a munkahely ráhatásának, és ami még szintén lényeges; célszerű volna változtatni az ivási szokásokon. Borivó nemzetből sör- és pálinkaivó nemzetté váltunk, pedig az utóbbjak veszélyesebbek a jóval több természetes anyagot tartalmai» bornál. Kimutatások bizonyítják, hogy az égetett szeszeket fogyasztók halálozási arányszáma jóval magasabb a borivó területeken élőkéhez képest. Még a mi körzetünkön belül is megfigyelhető bizonyos megosztottság. A dabasi körzetre például inkább a borfogyasztás jellemző, míg Vácott és az északi részen a tömény italok dominálnak. Zuhantam „Minden reggel úgy ébredtem. mintha darabokra szaggatták volna a testemet az éjjel, Azután jöttek a remegések. Izzadt a kezem, izzadtság folyt végig a gerincemen. Később, mikor megszűnt a remegés, úgy éreztem, mozdulni sem tudok. Innom kellett! És zuhantam lejjebb, egyre lejjebb egy rettenetes kútba. Iszonyatos volt!” — egy gyógyult alkoholista visszaemlékezései ezek. Hát ez az! Erről a rettenetes kútról van szó. A kútról, amiből kevesen tudnak kimászni. Annak az embernek sikerült. És a többiek? A kút félmillió foglya? Velük mi lesz? Falusy Zsigmond Iszapkotró gép A békésszentandrási Holt Körös-ágon bemutatták a halászati szakembereknek, a horgászvizek kezelőinek a Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóság új, holland gyártmányú úszó kotrógépét A gép kisebb méretű csatornák, halastavak, halteleltetők, holtágak iszaptalanítására alkalmas. Egy forgó bontófej segítségével 3 és fél méter mélységből is képes felszívni az iszapot. s ezt egy rászerelt zagyszivattyúval juttatja a partra. A gép óránként 240 köbméter iszapot képes kiemelni a mederből. Az ára nagyon hamar megtérül, hiszen a Körösök vidékén sok halastó és horgászvíz vár kotrásra. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
