Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 9. szám
1988. JANUÁR 12., KEDD mr % vei) 5 Ahol nem emelkedtek az árak Könyvek a vöröshagyma mellett Nyugdíjasok külön ajándékkötetet is kapnak Ilyen könyvhegyek között nem könnyű a választás (Erdősi Ágnes felvételei) Ónként vállalt visszalépés Így nevezték: szívszélhödés A házigazdát nem érhette szemrehányás. Kitett magáért: ami étel, ital szem-szájnak ingere, ott roskadozott az asztalokon. Végül is adni öröm, jó dolog a vendéglátás, olykor nem árt lazítani. Ám Attila fáradtnak érezte magat, visszavonult segédkezni a konyhába. A kávét nem sajnálta, jól megtömte a főzőt, majd hagyta bugyborékolva csörgedezni. Gondolta — akárcsak otthon — némi rum & kakaó segít rajta, belegőzölte. Annyi dicshimnuszt régen hallottam, mint amikor a tizenkét pohár gazdára talált. Nem sokkal később feleségével együtt elbúcsúzott. A szédülés már a kocsiban érte el, a hirtelen jött zsibbadásra ösztönösen hangos szóval hívta fel a figyelmet. Az asszony tétovázott. Néhány perccel később már a portás mutogatta, merre-tovább a hatalmas épületben, majd az ügyeletes orvos közölte a diagnózist: Infarktus. A nagy méretű hálószatyor- bótl krumpli, vöröshagyma, zöldség és fél kilónyi, zsírpapírba csomagolt hús kandikált ki. Az idős asszony a pénztároshoz fordult: — Kedveském, lerakhatnám magához a eső magot, amíg egy kicsit körülnézek? A készséges fiatal lány eltette a Lehel téri piacon bevásárolt holmit, a néni pedig egy kosárral a kezében elindult, hogy válogasson a Könyvesház hatalmas készletéből. Nem ritka, hogy a Könyvért Vállalat üzletében, ahol egész esztendőn át féláron kínálják a három évnél korábban megjelent könyveket az olvasóknak, az emberek a piaci bevásárlás után ide is benéznek, akárcsak azok, akik Vác. Dunakeszi környékéről járnak be a fővárosba dolgozni. hiszen az autóbusz Bulcsu utcai végállomássá mindössze e>gy sarokra van a Könyvért székhazától, illetve az előbb említett bolttól. A vállalat néhány esztendővel ezelőtt vásárolt meg gyárépületet, amelynek — ipartörténeti emléknek számító — hatalmas műhelycsarnokából alakították ki a Könyvesházat. Az 50 százalékkal olcsóbb készletben könyvkiadásunk minden értéke megtalálható, kezdve a szép kiálLakatos Barnabás vis maiorra, elháríthatatlan akadályra hivatkozik. Állítja, a tejsűrű ködben nem indulhattak ki a vízre, az Árpádot, a vállalat egyetlen radarral felszerelt kompját helyettesítő Toldival a közelmúltban ... A megbízó ismeretlen Mentegetőzésre ugyan nem számítón, am az a túlzottan magabiztos magyarázat, amely- lyel az igazgató a döntést, az Árpád más vizekre irányítását indokolja, az bizony megdöbbent. A vis maior említésén túl ugyanis szó sem esik sajnálkozásról, fogadkozásról, ígéretekről. Azaz ez utóbbiról mégiscsak beszél Lakatos Bar- nabás: — Legközelebb, ha hasonló helyzetbe kerülünk, igyekszünk majd jobban, körültekintőbben tájékoztatni a lakosságot — mondja, s ezzel minden kétséget eloszlat afelől. vajon hogyan is képzeli jövőjét az alapvetően szolgáltató. az ellátásért felelős vállalat. Ügy tűnik, ezentúl ahíd- pótló szerep, az alacsony jövedelmezőséget biztosító utasszállítás helyett inkább a vállalkozás egy másik, kockázalítású művészeti albumokon, a szépirodalmon, a költészeten, a gyermekeknek szóló köteteken keresztüli egészen a szák- könyvekig. Ezenkívül egységáron, 10—20 forintért árulnak különféle kiadványokat, a nyugdíjas vásárlók pedig még külön könyvajándékot is kapnak. Az embernek óhatatlanul eszébe jut az a néhány esztendővel ezelőtti, nagy port kavart botrány, amikor kiderült, hogy vadonatúj, fölvá- gatlan könyvcsomagok kerülnek a zúzdába, közöttük olyan tosabb. ám jobban megtérülő formáját választják majd. Népgazdasági érdekből kellett a szállításnak ezt a módját választani, állítja beszélgetőpartnerem, s hogy meggyőzzön, hozzáteszi; nagyon magas szintről (!) kapták a felkérést, vállalják el a transzformátorok háztól házig fuvarozását a Fekete-tengerig, a Dunán. Arról azonban, hogy kinek a megbízásából és pontosan hová is utaztak ezek a portékák, egy szót sem árul el. Mint ahogy arról sem beszél. mennyit is hozott valójában az egyelőre egyedülálló vállalkozás a vállalat konyhájára — Annyit elmondhatok, megérte, hogy vállaltuk a feladatot, bár nem voltunk köny- nyű helyzetben. Négy. nap alatt kellett beszereznünk az összes okmányt, megpakolni a hajót, felkészíteni a legénységet. De helytálltunk, s tisztességes a haszon is, amire így szert tettünk. Ha számításaink valóra válnak, a jövőben rendszeresen vállalkozunk hasonló feladatra. Szükségünk lesz rá, hiszen a személyszállítás nem biztosítja a vállalat előrelépéséhez szükséges bevételt. örökérvényű alkotásokkal, amelyek minden házi könyvtárnak alapvető darabjai kell, hogy legyenek. Ez mostanra szerencsére megszűnt. A bolt hatalmas forgalmat bonyolít 1« — igazolva, hogy a vállalkozásra valódi igény van. Decemberben például 9,5 millió forintos volt a forgalmuk. Csak december 23-án 7250 vásárló fordult meg az üzletben és költött el könyvre 800 ezer forintot. Ugyancsak decemberben 700 nyugdíjas kapott a vállalattól ikönyvaján- dékot. Minden bizonnyal nem jelent óriási hasznot a Könyvért számára ez a kezdeményezés, de nekünk, olvasóknak annál (többet ér, hiszen a szigorodott gazdasági helyzetben, amikor valamennyien rászorulunk arra, hogy az eddigieknél sokkal jobban taikarékoskod- junfc, az első, amire az emberek nem költenek, az. a film, a színház és a könyv. Kultu- rálódásra,. művelődésre azonban valamennyiünknek szükségünk van. S ha létezik olyan hely, ahol az árak nem mentek föl, ahol kedvenc íróink műveihez fele költséggel hozzájuthatunk, akkor talán mégsem kell lemondanunk az írott szó, az olvasás gyönyörűségéről ... Azt hiszem, a személyszállítás kérdéséről szólva szándéka szerint talán be is érné ennyivel az igazgató. Ám a kínos kérdést nem kerülheti el: mi lesz ezután, ha az Ár- fiád kalandozásainak alkalmával ismét köd száll a vízre? Hogyan tudják ezután radar híján, vaksi kompokkal helyettesíteni az Árpádot? Szerencsen múlik — Egyelőre csak a szerencsében bízhatunk. Abban, hogy ha esetleg újabb útra indul az Árpád, nem köszönt ránk ismét rossz idő. Pontos dátummal ugyan még nem szolgálhatok, de annyit már biztosan ígérhetek, hogy 1988 során megszűnik ez a gond. Raktáron van már egy radarunk és a megyei tanács által biztosított egymillió forintból még négyet vásárolunk, amennyiben megkapjuk erre a valutafedezetet. Ezzel — immár kétévi várakozás után — a közeljövőben leszámolhatunk a novemberihez hasonló gondokkal... Ám addig tovább folynak a tárgyalások, a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat új vizeken próbálkozik, hogy hírnevet, megbecsülést, de elsősorban pénzt szerezzen. Ha pedig erre egyelőre csak úgy van mód. hogy szerencse híján, a ködös időben az utazóközönség érdeke csorbát szenved? — Lehetünk mi a legjobb, legpontosabb szolgáltatók. Teljesíthetjük az utasok minden igényét, ott állhatunk napMár nem mozdult Régen a koszorúér-betegségek okozta hirtelen halált így nevezték: „szívszélhűdés”. Ma a heveny szívizominfarktus vagy ahogy helytelenül mondani szokták: „szívtrombózis”, mindenki által rettegett megbetegedés. Paradoxon, de ahogyan a tudomány jóvoltából növekszik az átlagos életkor, legalább olyan ütemben emelkedik a szív- és vérkeringési betegségekben szenvedők száma. Miközben vitatkoznuk, hogy a stressz, a zsíros ételek, a dohányzás vagy éppen más „rizikófaktorok” a károsabbak, egyre gyarapszik az egészség- ügyiek munkája. A tapasztalatok alapján egy-egy „front” idején kemény napra készülhetnek a műszakba lépő mentősök, s bizony a csendes kórházi folyosókon tologatáskor sajátos hangot adó „bádogtepsi” is többször megfordul a bed- és intenzív osztályok, illetve a kórboncnokok nem éppen felemelő munkahelye között. A nejlonzsákban „távozók” között egyaránt található kemény fizikai munkát végző földműves, két doboz cigarettára belőtt ifjú férj, hasát szerető gépkocsivezető, az üzemi újságban vastag betűvel szedett nekrológra érdemes kutató. Sztoriban nincs hiány, hallatűkön is összeszorul a „szívesek” szíve. — Egyedül jött, kocsival — idézi legutóbbi ügyeletét Mária nővér. — Éppen vizsgáltunk egy kismamát, kértük, foglaljon helyet a kinti pádon. Nem tiltakozott, semmi jele nem volt a hirtelen változásnak. Amikor szólítottam, hosszat a parton, vagy úszhatunk a vízen — de ebből ezután nem biztos, hogy megélünk. Márpedig ennél a vállalatnál is olyan emberek dolgoznak. akiknek az itt keresett pénz a megélhetést biztosítja. Nem mindegy tehát, hogy kiváló szolgáltatóként kielégítünk minden igényt, de feladjuk az eredményességet, vagy kockáztatunk, míg nincsen radar, de addig is jól, eredményesen gazdálkodunk. Ez a két lehetőség áll rendelkezésre. Egyértelmű, hogy mi — legalábbis egyelőre — ez utóbbit választjuk. Azt hiszem. ennyi megértést az utazóközönség is tanúsíthat velünk szemben. Hiszen nekik nem származhat akkora káruk néhány órás várakozásból, mint amit számunkra az Árpáddal hozott nyereség elvesztése jelentene. Nem rokonszenves A magyarázat érthető és korrekt. A vállalat szemszögéből nézve. A nagyközönség azonban — általában — utazó. Lehet, sőt valószínű, hogy számára a saját vesztesége a fájdalmasabb. Nagy ködben ugyanis, ha nem járnak a kompok, csak Budapesten át lehet eljutni a túlpartra. A nagy kerülő pedig nemcsak a személyautóval közlekedőknek jelent 100—120 forintos többletkiadást, hanem tetemesen megnöveli az áruszállítás költségeit is. Ami meg a vállalatot illeti? Szándéka, hogy talpon maradjon, eredményt mutasson fel becsülendő. Csak a megoldás módja, a minden áron teljesítés, az utazók érdekeinek háttérbe szorítása nem rokonszenves. Ezen a szemléleten pedig a radarok felszerelése önmagában sajnos nem biztos, hogy segíthet... r. zs. nem mozdult, mindössze fél- reosuklott feje árulkodott. A halál oka infarktus, élt 28 évet. A kiszámíthatatlanság példáját az egyik belosztály betegei mesélik. Társuk javulásának szívből örültek. Megjárta az intenzív osztályt, köztük is hetekig ápolták, s végre eljött a nap: hazamehet. Ment a jó hír a hozzátartozóknak, ám a meleg front előbb érkezett. Az újraélesztő készülék szétbontására sem volt idő, az utolsónak rohanó ápolónő már csak a lábcédula kitöltésében, az ágynemű áthúzásában segédkezhetett. Az ilyen hirtelen halálesetek egy részében az előzményben szívizominfarktus vagy már hosszabb ideje meglévő angina pectoris szerepel. Mondják: még néhány évvel ezelőtt főleg a 40 —50 éves korosztályt tizedelte, újabban a fiatalabb, 28— 38 év közöttieknek is rettegett betegsége az infarktus. Egyik vidéki kórházunkban, az ügyeletre érkezőkkel vagy beszállítottakkal együtt, alig egy hónap alatt nyolc esetben ez volt a halál oka csak az említett ifjabb korosztálynál. Jelzi a bajt — A nyugalom, a kíméletes életmód az igazi orvosság — vallja. több szakemberrel együtt a délelőttös ápolónő. A kijelentés határozott, hinni kell, hiszen Annuskának ugyancsak volt kórlapja, amelyen diagnózisként ez állt: intermedier coronaria syndro- ma. — Pedig az éjszakázás, mármint a bárban, nem volt az én műfajom. A cigarettával csínján bántam, afféle koca- bagósként tartottak nyilván. A kávét sem vittem túlzásba, legfeljebb a munkával való idegeskedés hozható fel okként. No. meg a felelősség! Akkoriban főnővér voltam, de nem tartom magam vezetői alkatnak. Nagyon gyakran inkább elvégeztem magam a hőmérőzóst, mint mást utasítsak. Egy ideig mondogatta is az akkor főnököm, hogy más a főnővér feladata, más a beosztotté. Ez végül oda vezetett, hogy igyekeztem előle titkolni, ha éppen feddés helyett magam fogtam meg az ágytálat. Ma már tudom, hogy a szív türelmes, de ha folyamatosan gyötrik, felmondja a szolgálatot. Akárcsak nálam, előre tiltakozik: fáradtsággal, szorongással, szívtáji szúrásokkal, szédüléssel jelzi a bajt. Az eredmény az én esetemben sem váratott magára sokáig: három hónap kényszer- pihenő ... A balatonfüredi beutalóról sikerült lebeszélnem a főnökömet. A gyógyulást követően rövidesen másik osztályra kérte magát Annuska, beosztottnak. I Az idén is megrendezik Pécsett a diák fotósok hagyományos tavaszi seregszemléjét. A rendezők — a Baranya Megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Tarr Imre Szakmunkásképző és Szakközépiskola — most hirdették meg a középiskolások és szakmunkástanulók XXI. fotópályázatát. A kiírás szerint a fiatalok személyenként négy-négy fekete-fehér vrgy színes képpel pályázhatnak, témájuk kötődjön az ifjúsághoz: életéhez és tanulásához, környezetének Azóta többet mosolyog, egyáltalán nem cigarettázik, a kávét, italt — még azt a keveset is — végleg kitiltotta életéből. Ám a lelkiismerete a régi. Fut a betegek kívánságát teljesíteni, helyettesíti a szabadságon lévőket — szaikkép- zett ápolónőben nem dúskál az osztály —, a többieknek ő főzi a kávét, elvégre megkérték, mert ebben ugyancsak specialista. Azt azonban már a férjének sem meri bevallani, hogy néha kegyetlenül meg- gyötri a változó időjárás és akad éjszaka, amikor ébrein fekszik mellette, mert a szorítás a halálfélelem érzésével jár együtt. A kezdeti határozott kijelentés után csendesen zárja a beszélgetést. így fog elkopni — Szerintem ez alkati kérdés, az ember nem tud kibújni a saját bőréből. A mi munkánkat csak szívvel-lélekkel lehet jól csinálni, legalábbis szerintem. Olykor úgy érzem, minden gyógyultan távozó egy-egy darabot elvisz belőlem. Amivel ő gazdagabb lett, én annyival szegényedtem. Én már így fogok elkopni. Hasonló konfliktusokról főleg bel- és ideggyógyászok tudnak sokat beszélni. Mai történetek ezek, amelyek csak a legvégén buknak ki az emberből a betegágyon. S ahol nem a lelkiismeret, ott a ko- nokség, a mindent gyorsan akarás, a pénz utáni hajsza, a mindezzel gyakran párosu- , ló káros szenvedélyek irányí- tótáblaként mutatják, hová vezet az út. — Országos méretekben kellene az első lépést megtenni — magyarázza orvos barátom. — Még egyetemista koromban hallottam, hogy szakmai körökben feszegetnek valamiféle szűrést, amelynek eredményeként felkutatnák, nyilvántartanák, kezelnék a szívbetegeket. Valóban átfogó intézkedés ebben a kérdésben csak manapság kezd körvonalazódni. Tudok azonban néhány lelkes vidéki körzeti orvosról, akik — utasításra nem várva — saját községeikben a cukorbaj- jal, tbc-vel s még néhány egyéb betegséggel együtt a szívbetegségek megelőzésére szintén bevezették a szűréseket, vizsgálatokat — már évekkel ezelőtt. Szükség esetén a kezelést is elvégzik —ameny- nyire felszereltségükből, tudásukból telik. Az ő esetükben általában élő a kapcsolat a területileg illetékes kórházban dolgozó kollégákkal. Ez nem véletlen, elvégre a kezelőorvosnak sok esetben szakmai segítségre van szüksége, mert egy személyben nem lehet minden terület specialistája. Sajna ma még több helyen inkább irigység, a kórházi és körzeti orvosok kölcsönös meg nem értése, esetenként egyes személyek szakmai téren való elmaradottsága jellemzi a kapcsolatokat. E konfliktus szakértője” az a fővárosi körorvos akit immár ismerősként köszöntöttek kollégái a balatom füredi állami kórházban. Példákat citál, aztán csak legyint, nem akarja felizgatni magát, ö is beteg, immár tíz éve, hogy utolérte az infarktus. Győri András változásaihoz. A pályázatra szánt fotókat február 26-ig lehet elküldeni a péc i iskolába. A nyilvános képbírálat március 5-én lesz. A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjaiból, az Örs 'r,'>s Közművelődési Központ és a rendező szervek képviselőiből álló bizottság értékeli és rangsorolja majd a képeket. Az országos fotótárlatot hazánk fel- szabadulásának 43. évfordulója tiszteletére április 4-én nyitják meg Pécsett. Az ikrek az autőmodellezés iránt érdeklődnek. Remélhetőleg meg tudnak osztozni egy köteten. A szemléleten a radar nem változtat Hídpótlás helyett vállalkozás ^ Az ókori bölcsek igazát mindketten hisszük. Hajózni szük- ^ séges, ismétli azért a nyomaték kedvéért Lakatos Barnabás, S a Pest Megyei Rcvhajózási és Hajóépítő Vállalat igazgatója, s majd hozzáteszi: nem csak hajózni, vállalkozni is kell. Szí- S vem szerint ismét bólintanék, egyetértésemről biztosítanám, ^ ám tudom, miféle vállalkozásra céloz. Márpedig azzal, amire e § vállalatnál november derekán sor került, s amit a közeljö- ^ vőben rendszeresen követni kíván, azzal nem értek egyet. J Igaz, ez a tényeken mit sem változtat. Mint ahogy az sem té- s ríti el valószínűleg szándékától a vállalat vezetőit, hogy télen S a nagy ködben radarral felszerelt átkelőhajó híján Vác tér- § ségében órákig vesztegelnek a Duna két partján az autósok N és a gyalogosok. S akiminkástanulók, középiskolások Tavaszi seregszemle
