Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
VÁCI Kofáiig A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 285. SZÄM 1987. DECEMBER 8.. KEDD Decemberi látogatás az áfész-nél Csak vásárolnak és vásárolnak Van egy arab közmondás: „Kincsen kincset vehetsz, de mit vehet a szegény? Csak a leprás csókját.’’ Bár kincsünk régóta nincs, azért még a leprás csókjánál jobban állunk. Szóval élünk, éldegélünk. A naptár ’87- et mutat. Hogy mi lesz jövőre? Hát a kincsről nem vagyok meggyőződve. Lesz viszont jövedelemadó és áremelés, egyéb újmódi furcsaságokkal egyetemben. Mi pedig megpróbáljuk jól érezni magunkat, várunk... és vásárolunk. Mert biztos, ami biztos. Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra — fogalmazódik át a bölesesség napjainkban. És valóban veszünk mindent, ha kell, ha nem, égő szemmel, tüzelő arccal, különös lázban rohanunk boltból ki, boltba be. Negyvenhárom éve Kurkin páncélosai előretörtek — A nyár közepén kezdődött a forgalom élénkülése — mondja Harmati Ferenc, a Váci Áfész elnökhelyettese. — Havonta átlag 5 millió forinttal nőtt a bevételünk, ez az eladási mutatók mintegy 10—15 százalékos emelkedését jelenti. Elsősorban a tartós fogyasztási cikkeket, tévét, hűtőszekrényt, mosógépet, gáz- szerelési anyagokat kerestek a vásárlók. Ez a tendencia Vácott és a környező községekben egyaránt érezhető volt, a különbség csupán annyi, hogy a vidéki élelmiszer-vegyesboltjaink profiljuknál fogva kisebb forgalmat csináltak. Raktárkészlet — Gondolom, mindez kihatott a raktárkészletekre. Hogy bírják a felvásárlási — minek nevezzem — hullámot, lázat áruval? — Valóban, a keresletnöven kedéssel párhuzamosan ürültek ki a polcok. Színes tévéből például régebben 8—-10 típust árusítottak boltjaink, ma A Vác és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet a VII. ötéves tervi beruházások sorában, a Pest Megyei Tanács, a Pest Megyei Mészöv, és a Sződ Községi Közös Tanács támogatásával új, kétszázhatvan négyzetméteres Szociológus ismerősömtől hallottam, hogy a mai 10—14 éves gyerekek rengeteg olyan szónak a jelentését nem ismerik. ami összefügg történelmünkkel. — Nem tudják például, hogy mit jelent az alispán. a szolgabíró. nem tudják, ki volt a botosispán, a számadó, de arra a kérdésre sem adnak helyes választ, hogy kik voltak a csendőrök. — Ha múltunkban kutatnak — vetettem panaszkodó ismerősömnek a szót —, azt is érdemes lenne megtudakolni a gyerekektől, vajon tudják-e, ki volt a pesztra, a kofa, a kiskondás. a béres, a menhelyi gyerek, vagy ki és miért lett falu koldusa Jó lenne néha beszélni az egvkori falu szegényeiről, mindjárt más színben jelentkeznének mai gondjaink Bizony, néhány évtizeddel ezelőtt minden falunak megvolt a maga koldusa vagy koldusasszonya, s én magam is Kisszövetkezet felvesz varrónőket, otthon dolgozási lehetőséggel is. jelentkezni lehet Babka Mihálynénál személyesen, munkanapokon 16 árától. Cím: Ácsa, Kossuth Lajos u. 72. egyet, kettőt. Hűtőszekrényből máskor májusban—júniusban adtuk el a legtöbbet, az idén viszont folyamatos a kereslet azóta is. Készleteink ezekből a cikkekből a minimálisra csökkentek. Ugyanígy szűkült az import, és főleg a tőkés importcikkek választéka. Kiegyenlítődik — És az élelmiszerek ...? — Eddig nem tapasztaltunk különösebb felvásárlást, de itt is várható a forgalom meg- élénkülés^. Várható, mégpedig annak ellenére, hogy a rádió bemondta, mely élelmiszerek árai nem fognak megváltozni. — Például...? — ... például a zsíré, étolajé, margariné. Nem is az a baj, hogy jó néhány élelmiszerből a következő hónapokban jóval több fogy majd el, mint az átlag. A forgalom hosszabb távon kiegyenlítődik, hiszen ha valaki egyik héten beszerzett mondjuk 20—30 kiló cukrot vagy lisztet, valóABC-élelmiszerboltot nyit Sződön, a község felszabadulásának évfordulója alkalmából. A megnyitóra ma, december 8-án délelőtt 10 órakor kerül emlékszem nyomorúságot, szolgai félénkséget és alázatosságot hordozó életükre, s hogy nevüket nem írom ki, az csak azért van, mert tudom, hogy gyermekeik és unokáik nem szívesen emlékeznek a régen betemetett múltra, ezért inkább általánosítok, és úgy próbálom megrajzolni a 'koldusasszony alakját. Meggyőződésem, hogy nemcsak a gyerekek. de sokan a mára felnőttek nemzedékéből sem ismerik a falusi szegénységnek azt a mélységét, amelyben a megélhetésnek — sokak számára — egyetlen lehetősége a koldulás volt. Sok rendes, tisztességes asz- szony szorult öregségére a koldulásra nem saját hibájából. hanem azért, mert elszegényedett. megnyomó rod ott, öregségére magára maradt, koldusbotra jutott. Volt olyan is hogy amikor már nem tudott dolgozni a gyámoltalan öregasszony, elkergették a gyerekei, nem adtak neki enni, nem adtak neki helyet, be sem eresztették a kapun (Akkor még nem vitt a postás havonként minden házba nyugdíjat az öregeknek.) Érdekes hogy a falunkban ritkán mondták ki ezt a szót, hogy koldul, ehelyett a kéregét kifejezést használták, valószínűleg azért, mert a szegény asszony naponta végigjárta a színűleg sokáig nem jön visz- sza vásárolni. — Hacsak meg nem doho- sodik otthon az utóbbi.., Csak a csomagolás — így van. Az igazi probléma, hogy csomagolással nem lehet bírni a felfokozott keresletet — bár ez csak közvetve a rpi problémánk. Az élelmiszerék napi választékánál azonban még valami közrejátszik. Tudvalevőleg Vác az utolsó nagyobb város a határig. A hazafelé igyekvő turisták gyakran állnak itt meg, hogy elköltsék megmaradt forintjaikat. Nemegyszer .30—40 fős csoportok vásárolnak a boltokban, a pirospaprikától, kávétól az étolajig mindent; ami náluk drágább. Egy-két napos átmeneti hiány tehát előfordulhat ilyenkor. — Térjünk vissza az itthoniakra ... Nyakunkon a karácsony. A felvásárlási láz mennyiben érinti az ünnepeket? Lesz mit tenni a fenyőfa alá? — Azt hiszem, karácsonyi vásár és felvásárlás, ez két különböző dolog. Az embereket elbizonytalanítják a várható áremelésről kiszivárogtatott információk. Nem tudják pontosan, mi és mennyivel megy feljebb, ezért hát vásárolnak és vásárolnak, gyakran szükségleteiket meghaladó mértékben. — Ám a karácsony más. Erre az ünnepre mindenki jó előre felkészült, eltervezte, körülbelül mit vesz majd. A szokásos karácsonyi jellegű termékcsoport egyébként sem egyezik a felvásárlások megcélozta területekkel. Játékok, cukorka, karácsonyfadíszek esetében, azt hiszem értelmetlen is felvásárlásról beszélni. Ezekről egyébként az idei kínálatot kielégítőnek érzem. Hogy mi kerül végül a fa alá? Erről talán a szülőket kellene megkérdezni... Falusy Zsigmond falu egy-egy részének lakóházait, úgy osztva be ezt a házalást, hogy nyolc-tíz naponként forduljon meg egy portán És akkor kért. Kére- getett. Sok helyen már várták, félretették számára az ételmaradékot, egy kis lisztet, a hurka zsiriát, az avasodni kezdő szalonnát vagy egyszerűen csak a szalonna bőrét. A koldusasszonynak minden jó volt, s ha látta, hogy jó szívvel vannak iránta, hangosan hálálkodott. imát mondott a háziakért, dicsérte a családot, főleg a gyerekeket. Ennek a hangos háíálkodásnak az en J mén veként születhetett a máig megmaradt közmondás: Néma koldusnak^ üres a tarisznyája. Gazdag helyről leginkább elzavarták' a koldust, a szegénytől nem. mert az utóbbiak azt tartották: sosem lehet tudni, mire jut az ember öregségére. Családunknak is megvolt a maga szegény asszonya, aki mindig kopottas ruhában, de tisztán járt Sokszor üldögélt konyhánkban, miközben nagymamámnak mondta a falu legújabb híreit, s ha nagymamám nem ért rá. nekem mesélt Néha-néha felsóhajtott, egész élete nyomorúságát egyetlen mondatba sűrítette: Nem jó megöregedni, kedveském ! Hátáról soha nem hiányzott a vidékünkön használatos háRÁDIÓFELHÍVASRA, felkon col ássál fenyegető, falragaszon megjelenő rendeletre vonultunk be Vácról tömegesen Szentendrére 1944. december hatodikén. Fejetlenség, szervezetlenség a bevonulási központban. Égy leányfalui villában aludtunk, ott hallottuk, hogy rövidesen továbbindítanak minket — civil ruhában — nyugat felé. Fűzi Bandival (aki később a mezőgazdasági szakközépiskola tangazdaságának párttitkára lett) elhatároztuk, hogy „visszavonulunk” Vácra. Gyalog indultunk az országúton, majd Tahin át, a Pokol-sziget autóútján. Német katonaság jött visszafelé, a másik irányba, velünk, szerencsére, nem törődtek. A Vácon maradt katonák szükségátkelőhelyen mentek át a szigetre, majd végeláthatatlan sorokban vonultak Tahitótfalu irányába. A dunai komp ingajáratban Nem hiszem, hogy sokaknak lenne ellenvetésük, ha azt mondanánk, hogy városunk a gépjármű-közlekedés miatt lassan teljesen telítődik. Vagy másként: közel vagyunk a tarthatatlanság állapotához. A zsúfoltságon kívül — Kresz ide vagy oda — a városban is kialakultak és berögződtek olyan közlekedési szokások, amelyek ugyancsak növelik a szorító állapotot. Vegyünk néhány példát! Nézzük mindjárt a Budapest felől elsőnek megközelíthető Erdős Bernát utcai „gordiuszi” csomópontot. Itt a lámpa a kereszteződésen túl van, akár az autóbusz-megálló, közvetlenül a város felé vezető úton lévő lámpa előtt. így az ott megálló autóbusz teljesen eltakarja az esetleg kikanyarodni vagy keresztbehajtani akaró autók elől a város felől jövő utat. Ráadásul kialakult szokás, hogy a városba érkezők, semmibe véve a Kresz-t, addig torlódnak a lámpa előtt, míg az álló kocsisor már a hídig zárja az utat, s így az Erdős Bernát utcából sem lehet kijönni. Ezt az állapotot a reggeli órákban feloldja ugyan az ott szolgálatot teljesítő rendőr, de a nap nem csak egy-két órából áll. Ugyanitt a Mártírok útja felől a 2-es főútra kanyarodok nem tekintik az Erdős Bernát utcából kihajtókat a főúton közlekedőknek, s minden további nélkül eléjük tikosár — ezt is kapta valahol, mert nagyon kopott volt, foszladozott már —, de arra még mindig használhatta, hogy amit kapott, azt elnyelje. De hát mit is adhattak a koldus fölött egy lépcsővel feljebb állók. akiknek szintén gond volt a mindennapi kenyér előteremtése. Legtöbb háznál és leggyakrabban egy darabka kenyeret adtak, kevesebb helyen lisztet, evőkanálnyi zsírt, egy kis ételmaradékot. Jól járt a szegény asszony, ha éppen disznóvágást követő napon nyitott be a portára. Ilyenkor bőkezűbb volt a ház asszonya, s jutott a kosárba néhány szem töpörtyű, esetleg egy darabka hurka is. és az előző esti vacsoráról megmaradt pogácsából pár darab. Ugyanilyen kincsekhez jutott a kolduló a lakodalmas házaknál is. ahol a maradék elosztásánál mindig gondoltak rá. Hogy ő mit adott mindezért? Híreket. történeteket. Amit hallott az alvégen, azt elmondta a felvégen. Még a fiatal párok összeboronálását is segítette. Mindig csodálattal emlékszem egy hírre, hogy amikor falunk egyik koldusasz- szonya meghalt, a gazda, aki istállója egyik sarkában engedte, hogy meghúzódjon éjszakánként. az asszony vackai között annyi pénzt talált, hogy öt hold földet vehetett belőle. Igaz-e vagy sem, nem tudom, de a hír sokáig tartotta magát. még közmondást is szültek az emberek: koldus kezéből nem gurul ki a garas. Fcrcsik Mihály közlekedett, a város vezetőit és iratait mentették nyugatra. Egy révész jóindulata átsegített a folyó bal partjára. December hetedikén parancsot adott ki a Siketnémák Tanintézetében székelő német parancsnokság, hogy néhány órán belül ki kell üríteni a főbb középületeket, a postát, a városházát, a rendőrséget és a villamos műveket. Környékükről el kell távolítani a lakosságot. Jól értesültek a horganybengermű, a kötöttárugyár, a fonógyár és az öntöde aláaknázását is rebesgették. A hírhedt Todt-szervezetet bízták meg a barbár rombolás végrehajtásával. Utolsó pillanatban jelentette egy német főhadnagy, hogy nem áll rendelkezésre elegendő robbanószer. Teherautót indítottak útnak a fővárosi raktárhoz. A gépkocsi elindult, de már nem tudott visszatérni Vácra. vágnak, arra gondolva, hogy őket már nem „védi” az elsőbbségadás kötelező tábla. Pedig mire az úttorkolathoz érnek, már bőven a főúton járnak. Ezen még az sem segít, hogy ott most egy kis fel- hajtósávot alakítottak ki. A lámpák között viszonylag hosszú úton párhuzamos közlekedésre van lehetőség. Tisztelet a kivételnek, vagyis azoknak a teherautóknak, amelyek kihúzódnak a szélső sávba. Ki figyel azonban a bujkáló autósokra, akik a külső sávot „jobbról előzésre” használják. Ez még akkor is szabálytalan és életveszélyes, ha netán az irányjelzőt is használják. (Bár ez ritka eset.) Űj szokás, hogy a Március 15. téren a belső sávban parkolnak (kedden és pénteken) a várakozó autók. Így a balra kanyarodás nem éppen köny- nyű, különösen akkor, ha például az autóbusz a megállóban áll. Ugyancsak érdekes jelenség, hogy az autóbuszok a buszpályaudvarnál, mely zárt terület és üres, a bevetésre váró járművek a toronyház előtt, a másik oldalon pedig a rendőrséggel szembeni járdán félkerékkel „féllábon” várakoznak. Azt mondják, idegenforgalmi központ leszünk. Ideje lenne gondolkodni azon, hogy a városban korlátozzák a gépkocsiforgalmat. Példa erre Szentendre, ahol 1973-ig ugyancsak rengeteg problémát jelentett a belső városi közlekedés. A belváros legnagyobb gondját szerintem a piac okozza. Ezen még a rendőrség elköltözése sem segített, a szokás hatalma még ma sem oldotta fel azt a beidegződést, hogy a Szentháromság-szobor körül tilos parkolni. S mi lesz akkor, ha az oda tervezett szálloda felépül? Vác felszabadulásának 43. évfordulója tiszteletére a városi tanács művelődési, ifjúsági és sportosztálya, a városi szakszervezettel egyetértésben sikeres labdarúgó-teremtornát rendezett a 204-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tornacsarnokában. A szakmai szervezést és lebonyolítást a városi labdarúgószövetség végezte, nyolc meghívott csapat részvételével. A reggel fél 9 órakor kezdődő mérkőzések színvonalasak és sportszerűek voltak. Közel 70 játékos nagy küzdelmet folytatott a dobogós helyekért. Sajnálatos, hogy helyszűke miatt kevés nézője volt a sorozatnak. A szép formájú vázát Kis- vác, az első helyezett vette át. Mind a háropi dobogós csapat futball-labdát is kapott. Mind a nyolc együttes a részvételt bizonyító oklevelet vett át Ko- vencz Antaltól, a labdarúgószövetség elnökétől és Kovács Ugyanis a Kösd irányából berohanó szovjet páncélos ék nyolcadikén már a kora reggeli órákban elfoglalta a mai Klein Károly utcát, elérte a budapesti főút vonalát, így délről bekerítették az egész városrészt. 1944. december nyolcadikán. este ezt jelentette a TASZSZ hírügynökség: „A Malinovsz- kij marsall vezette II. ukrán hadsereg csapatából Kurkin páncélosa: és Pliev lovassága Kösd és Szendehely községek irányából előretörtek és az esti órákban rohammal elfoglalták a Duna mellett fekvő Vácot.” — Emlékszik, tavaly ilyenkor már banánt is árultak a 10-es sarkánál — méltatlankodik 1987 decemberének első hetében ismerősöm. Hangjából érzem az őszinte felháborodást, most ez a gondja. Megértőén bólintok, örül az együttérzésnek. Közben eszembe jut, hogy 43 évvel ezelőtt ebben az utcában s a közeli Fő téren tankcsata zajlott, a kilőtt hatalmas Tigris német páncélos hónapokig éktelenkedett a városháza előtt. Akkor, ugyanitt mások is megállítottak. Azt újságolták, hogy orruk elől vitték el az utolsó darab lóhúst. Elfogyott a kukoricaliszt is, pedig az abból készítendő lepényt már megígérték a gyerekeknek. VAJON HOGYAN néztek volna rám, ha olyasfélét mondok, hogy 43 év múlva a késve szállított banán lesz beszédtéma ebben a városban? Papp Rezső Célrészjegy Célrész jegy akciót hirdetett a Vác- és Vidéke Áfész: A 11 százalékot kamatozó értékpapírokat december 20-ig különösen érdemes vásárolni, mert minden 10 ezer forint után sorsjegy jár. A szerencsés színes tv-t nyer. Sorsolás december 22-én 11 órakor lesz a Naszály Áruházban. Bővebb felvilágosítást a szövetkezet központjában: Vác, Erzsébet utca 22. Gólyabál December 11-én, pénteken délután 4 órától éjjel 11-ig a „friss” középiskolások lesznek a főszereplők, pedig nem is ők adják a délutáni műsort. A hét váci középiskola elsősei szórakozhatnak a Madách Imre Művelődési Központban a tiszteletükre rendezett gólyabálon. A KISZ-bizottság szervezte együttlét első felében a város vezetői köszöntik a diákokat, majd két színész, Kelemen Csaba és Sebestyén András szórakoztatja őket. A felsőbb osztályosok külön diákműsort adnak. Majd ismerkedési lehetőség és az azt könnyebbé tevő diszkó lesz. Bélától, a sportfelügyelőség munkatársától. A benevezett csapatok végső helyezési sorrendje: 1. Kis- vác, 2. Váci Kommunális Üzem, 3. Váci Kötöttárugyár, 4. V. T. Ff., 5. M. Laktanya. 6. Esze Tamás SE, 7. Váci Biztosító, 8. Váci Mentők. Ugyancsak a felszabadulási emléktornán vettek részt az általános iskolák 5. és 6. osztályos labdarúgói is. A hat iskola lelkes, labdarúgást szerető diákjai példamutatóan és sportszerűen játszottak. A •megjelent testnevelő tanárok elégedetten nyilatkoztak a tornán látottakról. Az általános Iskolák végső sorrendje: 1. Radnóti Miklós, 2. Hámén Kató, 3. Petőfi Sándor, 4. Gábor József, 5. Árpád úti, és 6. Juhász Gyula. P. R. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Ma nyitják Sződiigeten sor. Régiekről szólva Néma koldus tarisznyája Megtelt a város autóval R. L. Színvonal és sportszerűség Labdarúgó-teremtorna
