Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

MA: PEST VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! «■» »Ami a gyanúsított rendőröket nvMuwrwn iiieti, figyelemre méltó, hogy tfyOlfÚEStSn többségük Stockholm Norrmalm nevű rendőri kerületében szolgált. Ennek igen rossz hí­re Van Svédországban: sok olyan rendőrt alkalmaznak ott, akikről közismert, hogy ellensége volt a Palme-féle politikának, és gyűlölte a miniszterelnököt.” (2. OLDAL) TE mór „Óriási. jelentőségű annak a , „ , a“, , g svéd—magyar közös vállalat­nCtCtfB B&QWÓfGlf nak a munkája, amely siló- tartósitó szerek előállitását valósította meg. Az együtt­működésnek köszönhetően fontos, eddig főleg külföld­ről behozott alapanyagok helyettesítését valósították meg a monoriak. S azt már ez esetben is szinte termé­szetesnek vesszük, hogy az országban egyedül itt fo­lyik a tejsavtermelő baktérium előállítása is.” (3. OLDAL) „Imreh István könyvéből egy kis kapnak az olva­Gi múl© Bt$®$sen sók a székelység múltjából, abból az időből, amikor még maguk a faluközösségek szabták meg, hogy az emberek miként éljenek, dolgoz­zanak, milyen legyen egymáshoz a. viszonyuk.” (5. OLDAL) Késik „Kijelentette, hogy a magyar gr. gr r labdarúgásban alacsonyabbak CSX CBOrGiGgSSS a teljesítmények, mint az ér­te adott anyagi elismerés. Alig érthető például, hogy a gyenge EB-szereplés után a játékosok miként kaphat­tak fejenként 125 ezer forintot a selejtező mérkőzése­kért.” . ' (S. OLDAL) MEGYEI Gorbacsov ma utazik Washingtonba Felfokozott várakozás a csúcstalálkozó előtt Kedden délelőtt, közép-európai idő szerint délután 16 órakor, a Fehér Háznál rendezendő ünnepélyes fogad­tatással kezdődik meg Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan washingtoni csúcstalálkozója. Az SZKP KB fő­titkárát államfőnek kijáró tiszteletadással köszöntik, az érkezésnél mind Reagan, mind Gorbacsov rövid be­szédet mond. Gorbacsov hétfő délután ér­kezik meg feleségével az ame­rikai fővárosba. A szovjet ve­zető kíséretében lesz töhbek között Eduard Sevardnadze külügyminiszter, a Politikai Bizottság tagja, Anatolij Dob- rinyin és Álekszandr Jakov­lev, a központi bizottság tit­kárai, Szergej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, , vala­mint a külügyminisztérium és a leszerelési tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség számos vezetője. Amerikai részről Reagan el­nök tárgyalásait ugyancsak népes küldöttség segíti: George Shultz külügyminiszter, Frank Carlucci hadügyminiszter, Ho­ward Baker, a Fehér Ház po­litikai apparátusának főnöke és számos diplomata, leszere­lési szakértő. A háromnapos csúcstalálko­zón a két vezető a tervek szerint öt munkamegbeszélést tart, ezenkívül két díszvacso­rán is lehetőség lesz az esz­mecserére: kedden este a Fe­hér Házban, szerdán a szov­jet nagykövetségen találkoz­nak. A munkatalálkozókat ki­vétel nélkül a Fehér Házban tartják. Kedden írják alá a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok új leszerelési szerződé­sét a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati nukleáris eszközök teljes fel­számolásáról. Erre az ese­ményre közép-európai idő szerint este, röviddel nyolc óra előtt kerül sor. A tárgyalások napirendjén négy témakör szerepel: a le­szerelési megállapodások, a regionális válságok kérdése, a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­tése és az úgynevezett em­beri jogi téma. A leszerelési tárgyalások előterében elsősor, ban a hadászati fegyverek öt­venszázalékos csökkentésének lehetősége áll. Természetesnak és megala­pozottnak nevezi a washing­toni csúcstalálkozót megelőző ^felfokozott várakozást vasár­napi nemzetközi szemléjében a Pravda. A szovjet központi lap rámutat: a megbeszélések jelentőségéről tanúskodik az, hogy a látogatás már jóval a találkozó előtt a világsajtó legfontosabb témájává vált. Az emberek remélik, hogy a Washingtonban aláírandó szer­ződés lendületet ad a kelet— nyugati kapcsolatok fejlődésé­nek, utat nyit újabb, messzi­re mutató, a nukleáris fegy­verkészlet csökkentéséhez és megsemmisítés éhez vezető in­tézkedések előtt — írja a Pravda. A Szovjetunió azzal a ha­tározott szándékkal vesz részt (Folytatás a 2. oldalon.) XXXI. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1987. DECEMBER 7., HÉTFŐ Hazánkban tárgya! Raif Dizdaravics A Várkonyi Péter külügy­miniszter meghívására hiva­talos. baráti látogatáson Bu­dapesten tartózkodó Raif Diz- darevics, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere vasárnap délelőtt megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezután a Kül­ügyminisztériumban megkez­dődtek a külügyminiszteri tárgyalások. A két külügymi­niszter kedvezően értékelte a kétoldalú kapcsolatok ered­ményes fejlődését. Szorgal­mazták a gazdasági együtt­működés fejlesztését a köl­csönös előnyök jobb kihasz­náláséval. Várkonyi Péter este díszva­csorát adott Raif Dizdarevics tiszteletére. A vacsorán a két külügyminiszter pohárköszön­tőt mondott. A tárgyalások hétfőn foly­tatódnak. A féli Süveg Ismét teljes kapacitással ter­mel a fóti Vörösmarty Ter­melőszövetkezet édesipari üze­me. Műszakonként mintegy 200 ezer Ördögszemet csoma­golnak. Néhány napon belül a tej alapanyagú bevonattal el­látott karamell, tutti-frutti és kávé ízesítésű édesség, a fóti Süveg gyártását is megkérdik. Mezei Zoltánná a gyorsan mozgó szalagon a különös sze­mek formáit ellenőrzi. (Hancsovszki János felvétele) Nemes hagyományok új tartalmakká! A humanizmus szolgálata Szombaton a Parlament­ben megkezdődött a Ma­gyar Vöröskereszt VII. kongresszusa. A szervezet több mint egymillió tagjá­nak 600 képviselője megvi­tatta a Magyar Vöröske­reszt országos vezetőségé­nek a VI. kongresszus óta végzett munkáról szóló be­számolóját, az országos számvizsgáló bizottság je­lentését és megfogalmazta a szervezet következő öt évre szóló feladatait. A kétnapos tanácskozás meg­nyitóján részt vett dr. Cse- hák Judit, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tag­ja, miniszterelnök-helyet­tes, Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke, vala­mint a párt- és állami szervek, társadalmi szerve­zetek más vezető képvise­lői. Jelen volt dr. Ahmed Abu-Goura, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Fél­hold Társaságok Világszö­vetsége Állandó Bizottsá­gának elnöke, Maurice Aubert, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának alelnöke és számos ország testvérszervezetének kép­viselője. Dr. Gegesi Kiss Pál akadé­mikus, a Magyar Vöröske­reszt elnöke megnyitóbeszé­dében hangsúlyozta: a ma­gyar vöröskeresztesek azon munkálkodnak, hogy hazánk­ban a lakosság minél na­gyobb többsége magáénak vallja és tettekkel szolgálja a Vöröskereszt alapelveit: a hu­mánumot, az emberiességet. Dr. Hantos János főtitkár az országos vezetőség beszá­molójához fűzött szóbeli ki­egészítőjében arról beszélt, hogy' a Magyar Vöröskereszt 14 ezer alaDszervezertébe tö­mörült 1 millió 200 ezer tag­ja miként vehet részt a gaz­dasági-társadalmi kibontako­zás folyamatában. — Csatlakozunk a Minisz­tertanács csütörtöki ülésén el­fogadott hosszú távú egész­ségmegőrzési társadalmi prog­ramhoz, amely egészséges élet­módra ösztönöz, de nem uni­formizált életmódot ajánl — mondotta a továbbiakban. A Vöröskereszt véradás- szervező munkájáról szólva el­mondta, hogy az utóbbi évek­ben némileg csökkent a levett vér mennyisége és az új vér­adók száma, a térítésmentes Tanácskozik a vöröskeresztesek VII. kongresszusa. Az emel­vényen dr. Csehák Judit véradómozgalom eredményei mégis elismerésre méltóak. A 632 ezer nyilvántartott vér­adó önzetlensége eredménye­ként az utóbbi öt évben is az egészségügyi intézmények ren­delkezésére állt a betegek el­látásához szükséges mennyisé­gű vér. Javasolta: a követke­ző évtől november 27. legyen a véradók napja. Beszéde' befejező részében Hantos János hangoztatta: ha újabb társadalmi rétegeket, különösen a fiatalokat 'meg akarják nyerni a mozgalom támogatására, akkor elsősor­ban azt kell megmutatni, hogy a Vöröskereszt alapelvei szel­lemében cselekszik, képes a feszültségtől terhes világban egységet és hatékony együtt­működést kialakítani a kü­lönböző okok miatt bajban, veszélyben lévő embertársak javára. A plenáris ülésen a nemzet­közi Vöröskereszt és Vörös félhold mozgalom, valamint a testvérszervezetek képviselői köszöntötték a kongresszust. A szombati vitában felszó­laló küldöttek hangsúlyozták: az egészségmegőrzés társadal­mi programjának kidolgozása új típusú gondolkodásmódot (Folytatás a 3. oldalon) SAJTÓNAP, 1987 Grömöl oszlott Itt járt a Mikulás D ecember 7-e, a Vörös Üjság megjelenésének évfordulója — a magyar sajtó napja — természetes alkalom arra, hogy hazánk­ban az újságírás és az új- ságíro-társadalom helyzeté­re rávilágítsunk. Azok közé tartozom, akik szívesen merítenek a sajtóból, akik várakozásteli kíváncsiság- • gal terítik maguk elé a legfrissebb lapszámokat. Akik — Ady meghatározá­sát kölcsönvéve — a sajtó éltető és munkáló funkció­ját nap nap után számon tartják. Persze a kérdés évről év­re ismétlődik: mi történt a tavalyi sajtónapi ünnep­ségek, a kollegiális koccin­tás után? Nyugodt lélekkel állíthatom, az eltelt esz­tendő során szép fejlődés mutatkozott. Lapjainkra, s az újságírás minden mű­fajára egyaránt érvényes a növekvő aktivitás, egy­szersmind a gyors, a hite­les és a pontos tájékoz­tatásra törekvés. Változat­lanul emelkedőben van a képnek mint információ- hordozónak a jelentősége, szembeszökő a grafikai és tipográfiai megoldások ter­jedése. És talán még egyet: úgy találom, hogy lapjaink többet törődnek az olvasók szórakozási igényének ki­elégítésével, nőtt a szép új­ságok, folyóiratok aránya. Végezetül, de távolról sem az utolsósorban említem meg. hogy találkozhattam a pályán most induló, tehet­séges fiatalok figyelmet keltő írásaival is. Ez jelzi, hogy van utánpótlása ' a magyar újságírásnak. Szívesen utalok rá, hi­szen ez szakszervezetünk álláspontja: a magyar új­ságírás emelkedőben van, amit a fentieken kívül a 15 7 milliós eladott pél­dányszám szintén kellő­képpen alátámaszt. Ezekben a napokban ja­vában tart a lapstruktúra- elemzés. Ami eddig döntés­sé érett, abban az ágazati szakszervezet érvényesíte­ni tudta a tagoktól befu­tott kéréseket. Igaz, sok mindenben ezután lesz még döntés. Én ezekből azt tartom a legfontosabb­nak, hogy a szerkesztősé­geknél maradjon elegendő pénz a bérjavításra, a mű­szaki fejlesztésre és a munkakörülmények javí­tására. A szakszervezetünk kiáll az utánpótlás megőr­zéséért, a társadalmi befo­lyás növeléséért is. Szembenézünk azzal, hogy a lapstruktúra-kor- szerűsítés szaporíthatja a szakszervezeti ' érdekvéde­lem feladatait. Természete­sen nemcsak a kormány­zat síkján. Ügy gondolom, az újságíró alapszerveze­tek választott tisztségvise­lőitől is határozottabb ma­gatartásra lesz ezután szükség, minden egyes esetben, minden egyes dol­gozó ügyében. A bérér­dekvédelmet az első he­lyen kell tartanunk, a sok megoldásra váró probléma között. Amikor lapstruktú- ra-korszerűsítésről beszé­lünk, ezeket nem tarthat­juk mellékesnek. Az újságírás köztudottan a legnyíltabb pályák között is az első világszerte. Nem szabad, de talán nem is le­het minden mozzanatát sza­bályozni. Az újságíró csak úgy lehet a demokrácia munkatársa, ha megbízunk képzettségében és felké­szültségében; ha politikus jelenlétét tesszük mérlegre — kinyitva az éppen friss lapot, elolvasva és meg is értve barátunk és kollé­gánk sorait. M ert az újságíró sok millió magyar állam­polgár barátja, sőt család­tagja. aki a kellemest és a kellemetlent egyaránt elénk tárja, nem engedve, hogy bárki is szűk álomvilágba zárkózzék be. Magam ne­hezen lennék meg ilyen társak nélkül. így várom a napilapokat, hét múltán pe­dig a családom által ked­velt színeseket és folyóira-, tokát. Hiszen az olvasás gyönyörködtet és tanít (még a fel-felbukkanó hi­bák is, amelyekről most ne essék szó), informál és a beszédtémák tömegét adja. A társadalom ügyeit el­vállaló homo politicus köz­ben gondokkal vívódik, ma­gánemberként igényeinek lajstromát ellenőrzi, napi problémákkal küszködik. Cs. Nagy Lajos, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének főtitkára Mit koztál, kedves Mikulás apó? Csokoládét, cukorkát, zörgő diót, mogyorót. Örömöt hoztál a gyerekeknek, a na­gyobbacskáknak is, akik ugyan tudják, hogy a bő pi­ros köpönyeg és a fehér vat- taszakáll mögött egy ismerős bácsi rejtőzik, de így is na­gyon szép ez az ünnep. Ajándékot kapni mindig jó dolog, de egészen más, ha van körülötte valami „titok", meglepetés. Esős, borongás az idő, délután ötkor már sötét van az utcán. Ezek a pillanatok a tiszta örömé. Amikor egy-egy kis­fiú és kislány kibontja a pi­ros csomagot. Ilyenkor o. sa­ját gyermekkorunkra is em­lékezünk, amikor talán nem jutott mindig csokoládé a Mi­kulás puttonyába, de mégis felejthetetlenül szép volt az ünnep. Hagyományainkhoz híven, szerkesztőségünket is fölkeres­te a Télapó, hogy intelmeivel, gyermekeink hibáinak fölso­rolásával némi sértődést kelt­sen az apróságok körében, de ezt hamar feledtette az át­nyújtott ajándékokkal. A va­sárnap délutáni klubrendez­vény vendége volt Birinyi Jót zsef, a népművészet ifjú mes­tere, aki hangszerbemutatóval szórakoztatta a kicsinyeket és befejezésül megénekeltette őket. A vecsési 3-as számú általá­nos iskolában Is sok gyermek­nek szerzett örömet a Mikulás A szerkesztőségi Télapó-esten Birinyi József a citcrával is­mertette meg a gyerekeket (Erdősi Ágnes és Csécsei Zoltán felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents