Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
8 1987. DECEMBER 5.; SZOMBAT Naptárak, borítékok Gyomron, a Papíráru-készítő Ipari Szövetkezet telepén mindinkább az igényesebb, nagyobb tudást követelő munkák kerülnek előtérbe. A naptárok és a tasakok összeállításán kívül azonban még milliós nagyságrendben borítékok is készülnek a kizárólag lányokat, asszonyokat foglalkoztató üzemben. Takács László- né rutinosan, boszorkányos gyorsasággal hajtogatja az Ella névre hallgató borítékokat. (Hancsovszki János felvétele) Pedantéria Kellemes szórakozóhely a Tölgyes csárda a 31-es számú fö közlekedési út közelében. A Szentmártonkátához közeli vendéglátó egységnek még különterme is van a különböző rendezvények megtartásához. Tisztaság és rend van az étteremben, a különböző - termekben. S még a mellékhelyiségben is tiszták a törülközők, a csempék és a mosdók. De ez utóbbin egyáltalán nem kell csodálkoznia a betérőnek. A mosdók csapjaiból ugyanis nem folyik a víz, mert nem lehet kinyitni azokat, következésképp itt kezet sem lehet mosni. Az ok egyszerű: a nyitó-záró csapokat — ismeretlen tettesek — leszerelték. Ily módon cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy a mellékhelyiségben a törülközők is patyolattiszták - . Furcsa pedantéria, annyi bizonyos ... G. J. A megoldás: az autóbusz-pályaudvar Balesetveszély a lakótelepen A tízemeletes lábas házak oldalának támaszkodva néhány srác bőgeti a motorját. A huzatos terepen az erős északi szél a hajukba túr, cibálja a dzsekijüket. Nem sokat törődnek vele. Megpróbálják túlkiabálni a motorok berregését. A ház lakói türelmüket vesztve az ablakokból figyelmeztetve igyekeznek jobb belátásra bírni a fiúkat, akik felpattannak motorjukra és hárman háromfelé indulnak. Az egyik legény a járdaszegélynek ütközik — ezúttal megúszta baj nélkül. Az eset a budaörsi lakótelepen történt. — Mindennapos jelenség — mondja egy magas fiatalember. — Én bennszülött budaörsi vagyok, 1979 óta élek a lakótelepen, de sehogyse tudok kibékülni a belső közlekedési renddel. Sok az egyirányúsí tás, a behajtani tilos! tábla. Nézze meg a Lévai útnál a kétirányú forgalmat. A személygépkocsiknak a gyalogosok és a parkírozó autók között kell örökké lavírozniuk. — Annyira szűkek az utcák, hogy a teherautók órákig forgolódnak, míg eljutnak céljukhoz — kapcsolódik a beszélgetésbe Kirch Jánosáé. — Mindent feltúrtak a környéken, az autók pedig behordják a sarat ide, a telepre is. Nagyon balesetveszélyes itt a közlekedés. Az egyik járókelő elkapva a szót közbeveti: — A közelmúltban a Patkó utcában tűz ütött ki, és mire a tűzoltók meg tudták közelíteni a házat, addigra jókora kár keletkezett. Előre rettegünk, mi lesz itt, ha az idén is olyan kemény tél köszönt ránk, mint az elmúlt esztendőben. A szél csak nem akar gyengülni. Bemegyek az egyetlen védelmet nyújtó helyiségbe. a tejivóba. Igaz, leülni nem lehet, viszont jó meleg van, és a szendvics finom. A tulaj látja, hogy idegen vagyok, és ő is panasz- áradatot zúdít a nyakamba. — A 40-es járattal érkezett? — kérdezi udvariasan Ardeleán Dezső. Válasz helyett bólintok. — Tudja, ez a 40-es buszmegálló is sok bosszúságot okoz a lakótelepieknek. Akik a Szivárvány, a Patkó vagy az Ifjúság útján laknak, jócskán gyalogolhatnak, ha be akarnak jutni a fővárosba. — És ráadásul rendszertelenül közlekedik — veti közbe a felesége. — Néha egymás után három busz is< elmegy, máskor meg fél órát is várni kell. Különösen hétvégeken. Buszjegyet sem nagyon lehet itt, helyben szerezni. Ahogy kijövök a tejivóból, alaposan szemügyre veszem a telepet. Mi tagadás, elég sivár képet mutat. A gimnázium előtt játszótér árválkodik a homokban, másutt egy kismama győzködik a babakocsival. A közelemben három asszony gereblyézi a falevelet — nem sok sikerrel. Jólesne egy meleg kávé, de a cukrászda zárva van. Azt mondják, nem éri meg a tulajnak tizenegy óra előtt kinyitni. Utamat a városi tanács felé folytatom, ahol Eke Gábor műszaki főelőadóval beszélgetünk a lakótelep gondjairól. Amikor a közlekedést hozom szóba, azonnal kész a válaszszák — Régi gondunk a lakótelep belső közlekedésének a megoldása. Szeretnénk, ha a 40-es busz behálózná a telepet. Tervezzük, hogy a városi sporttelep felett építünk egy autóbusz-pályaudvart. A kiviteli terveket részben már elkészítettük, a munkákra is van előszerződésünk, még ebben az évben megjelennek a földgépek. A dolog szépséghibája, hogy a BKV-val nincs megállapodásunk a járat meghosszabbítására, de bízunk benne, hogy mire a pályaudvar elkészül, ez is megoldódik. Ami a lakótelep belső közlekedését illeti, még „finomításra” szorul. Tavaly kerültek a helyükre a KRESZ- táblák. Ki akartuk. zárni az átmenő forgalmat a telepről, ezért a sebességkorlátozás, az egyirányúsítás. Ha a lakók megszokják, ők is elfogadják, mert áttekinthetőbb lesz a közlekedés. Elmondja még a műszaki főelőadó, hogy a lakótelep Nagyszerű társakra találtunk Esőt permeteznek a szélfútta, vastag felhők. Feketék és latyakosak a pomázi utcák. Akinek nem muszáj, ki se dugja az orrát a házból. Az eső hol megáll, hol ismét elered. A főúttól néhány méterre nagy. patyo- latfehérre meszelt ház: a falu új büszkesége, a szociális otthon vagy ahogy a bentlakók nevezik: idősek klubja. Még a tábla sem került fel a bejárati ajtóra, mindössze négy hete adták át a hatmilliós beruházással készült otthont. — Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha nem sikerül tető alá hozni novemberre a klubot — mondja Somogyi Pálné, az otthon vezetője. — Régen megfogant már a gondolat a tanácsi vezetőkben — fűzi tovább gondolatait —, hogy a faluban egyedül élő, idős embereknek klubot létesítsenek, ahol otthonosan tölthetik napjaikat. Tavasszal kezdtek hozzá a munkálatokhoz. Nyáron már álltak a falak. Szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket, így november hetedikén ünnepélyes keretek között birtokba vehették a harmincszemélyes otthont az időskorúak. Kopogtatnak a gondnoki szoba ajtaján. Magas, szikár, ősz férfi lép a helyiségbe. Illedelmesen köszön, előveszi személyi igazolványát és felvételét kéri. Somogyiné a fejét ingatja; már így is magasabb a létszám a megengedettnél, de azért nem utasítja visz- sza a hetvenegy éves Bánáti János kérelmét. — Tudja, megvan nekem mindenem — fordul felém. — Szép családi házam van, két szoba, konyha meg a mellékhelyiségek. Kert is tartozik a házhoz. Nem panaszkodhatom, elég magas a nyugdíjam. Szóval, anyagiakban nem szenvedek hiányt, csak nagyon egyedül érzem magam. Az eredeti szakmám villanyszerelő. Még most is sokan felkeresnek, hogy János bácsi csinálja meg a vasalónkat, a mosógépet. Megcsinálom én szívesen, de így is sok az üresjárat, amikor teljesen egyedül vagyok. Abban reménykedem, hogy itt majd társakra lelek, mert amíg élünk, nem mindegy, hogyan élünk — mondja kissé rezignál tan János bácsi. A társalgóban meghitt hangulat fogad. A falakon szép hímzések, virágok, amelyek szorgos asszonykezekről árulkodnak. Ahova tekintünk, minden esztétikus, és ami még fontosabb, otthonos. A bentlakók televízióznak, mások olvasnak, rejtvényt fejtenek, a virágos asztal körül jó ízű beszélgetés folyik. — Üljön ide mellénk — invitál kedvesen Szabó Jánosné. Erzsi néni. — Megbeszéljük a .világ dolgait, hogy mit mondott a rádió, mit láttunk a televízióban, no meg a család a legfontosabb témánk. — Mindannyiunknak vannak már unokái, dédunokái — kapcsolódik a beszélgetésbe Neumann Gáspárné —, nekem már tizenöt éves a dédunokám. Nagyon jók hozzám a gyermekeim, gyakran eljönnek meglátogatni, de állandóan nem lehetnek mellettem. Elszólítja őket az iskola és a munka. Még csak négy hete, hogy megnyitotta kapuit az otthon, de máris úgy érzem, nagyon jó társakra találtam, őszintén megbeszélhetem velük minden problémámat. Benyomják a televízió kapcsolóját és a férfiak is az asztal köré gyűlnek. — Csuda jó kis filmet vetítettek — csapja össze a tenyerét fiatalosan Magyari György. — Ja — vált témát —, ne felejtse el megírni, hogy milyen jó itt a koszt. Én nagyevő vagyok, ha nem is látszik rajtam — mondja, s hóna alá csapja a Fülest, ceruzát kér a gondozónőtől és elvonul egy félreeső sarokba rejtvényt fejteni. A társai csak rejtvényhősnek nevezik. — A feleségemet és engem is az bánt — szövi tovább a beszélgetés fonalát Major József —, hogy a saját lányainknak útban vagyunk. — Pedig nagyon megdolgoztunk a szép, tágas családi házunkért — veti közbe a felesége. — A férjem uradalmi cseléd volt. Szeretnénk még néhány boldog, nyugodt évet. Ezért is örülünk, hogy ez a klub befogadott bennünket. Itt minden bánatunkat elfelejtjük. A faliújságra kifüggesztett tájékoztató valóban sokszínű programról árulkodik. Szerdánként filmet vetítenek, csütörtökön közérdekű ismeretterjesztő előadások, kézimunka-szakkör. Azután mindenkinek meg- ünneplik a névnapját és az évközi jeles ünnepeket. így nem csoda, ha a klub máris kicsinek bizonyul. Keresztes Szilvia neurotikus pontja: a parkírozás. Két nagyobb parkolóhelyet jelöltek ki a személy- gépkocsiknak, de mindenki o saját háza elé akarja állítani az autóját, ebből keletkeznek azután a kisebb-na- gyobb forgalmi dugók. Biztatásképp végezetül elmondja Eke "Gábor, hogy januártól több új szolgáltató- egységgel bővül a lakótelep: posta, gyógyszertár, snack- bár, presszó nyílik majd. K. Sz. Jön a Télapó-Mikulás S aját gyermekkoromban Mikulás járt. Amikor az én gyermekeim voftak kicsik, akkor Télapó. Emlékszem, amikor megkérdezték tőlem a gyerekeim, hogy most akkor kijön hozzánk, a Télapó vagy a Mikulás, azt feleltem, hogy a Télapó jön. akit Mikulásnak hívnak. Mindegy, hogyan is nevezzük, a fontos, hogy ünnep jön, örömünnep azoknak, akiket a legjobban szeretünk: a gyerekeinknek. Ünnep, mert van benne valami titokzatos, szorongató is meg várakozó is. Gyakran elhangzik ilyenkor a fenyegetés: ha rossz leszel, nem hoz neked semmit a Télapó—Mikulás, csak virgácsot tesz a cipődbe. Ha van szülő, aki hajlandó erre vállalkozni, az nagyon rosszul teszi. A gyerek nem lehet egyérteműen jó, és nem lehet egyértelműen rossz. így kell mérlegelni is. Biztos, hogy nem fog attól egy gyerek sem megjavulni, ha csaík virgácsot talál reggel az este odakékzítetl cipőjében. Sokkal nagyobb a nevelőhatása. ha esetie? ott az a virgács (de jobb, ha egyáltalán nincs ott), és van a cipőben kedves ajándék: csoki, rágógumi, kis Mikulás, valamilyen kisebb játék, meglepetés. És el lehet mondani azt is, megbeszéltük a Télapó—Mikulással, hogy van remény a rendes viselkedésre, ezért ő megelőlegezte a bizalmat. Ne rontsuk a gyerek örömét, ne törjük le a várakozását. Többet érünk a jelzett bizalommal, örömet adunk, és egy kis felelősséget is teszünk a gyerek vállára. S. M. Tápiégyörgyén a helyzet változatlan Kényelmetlenebb elnöki székben « Éppen egy esztendeje annak, ^ hogy utoljára beszélgettem i Varró Istvánnal, a Tápiógyör- í gyei Tanács elnökével. Akkor í az épülő iskola volt a téma, í az, amire éveken át gyííjtöt- i te a tanács a különféle tele- j pülésfejlesztési társadalmi j munkaversenyeken elért he- f lyezésekért kapott pénzt. Szóba került akkor a helyi Zöldmező Termelőszövetkezet is. A tanácselnök minden él vagy panasz nélkül, pusztán mint tényt közölte, hogy a szövetkezet gyakorlatilag semmiféle segítséget nem nyújt a tápiógyörgyei településfejlesztési célok megvalósításához. Gyakorta még a kötelező hozzájárulásokat sem sikerült megkapnia a Zöldmezőtől. Éledező ipar Most ismét a Tápiógyörgyei Tanács és a tsz kapcsolatáról beszélgetünk Varró Istvánnal. Csupán a helyszín más. A tsz-irodán vagyunk, s ő a szövetkezet elnöki székében ül. Idén márciusban a Zöldmező tagsága — tápiógyör- gyeiek és újszilvásiak — őt választatták a lemondott elnök helyére. Kérdések egész sora fogalmazódik meg bennem. Hogyan engedte el a tanácstestület? Milyen érzésekkel hagyta ott a tanácselnöki posztot, ahol nagyon sok munkával ugyan, de számos szép eredményt ért el? Miként látja a tanács és a szövetkezet kapcsolatát a másik oldalról? — Tudni kell, hogy Tápió- györgye ma is zárt település, ahol a legnagyobb becsülete a született györgyeinek van. Nem mondom, aki idegenből jött és bizonyított, ahhoz is nagyon tudnak ragaszkodni, de addig hosszú évek eltelhetnek. Amikor az utódlás napirendre került a szövetkezetben, a tagság helybeli elnököt akart. Mégis meglepődtem, amikor engem kerestek meg. Egyszerre csábított és taszított a lehetőség. Vonzó volt, hogy valami egészen új dologgal próbálkozhatok, de miért titkolnám, az anyagi oldala is csábítónak tűnt. Ugyanakkor sajnáltam elhagyni a tanácsot, sok keserves munkám, de számos sikerélményem helyszínét. A félelem főleg azért élt bennem, mert nem tanultam a mező- gazdaságot, attól tartottam, a paraszti származás, a hobbikertészkedés kevés ide. Magam pénzügyi végzettséggel rendelkezem. Végül is az segített a döntésben, hogy minden kételyemmel együtt ragaszkodtak hozzám. Hogy milyen gazdaságot örökölt meg Varró István? Erre elég egyetlen adat: a Zöldmező eredményessége hetven százalékban függ az időjárástól. Hiába jövedelmez szépen az állattenyésztés és az éledező ipar, ha gyakori vendég az aszály. Egy nagyarányú — jégveréssel kapcsolatos — biztosítási csalás alapos gyanúja miatt még bűnvádi eljárás folyik a szövetkezet volt vezetőinek egy része ellen, így az utóbbi fél évben szinte teljesen kicserélődött a Zöldmező vezérkara. — A legfontosabb feladat most fejleszteni az állattenyésztést és a biztos megélhetést adó, jó nyereséggel kecsegtető ipart. Nagy gátja enJózsa László nek, hogy nincs elegendő tőkénk, ezért egyelőre a bérmunka az egyetlen mód az ipar megerősítésére. Radiátorokat hegesztőnk a jászberényi gyárnak. — Hogyan látja a tanácsi célok támogatásának kérdését a másik oldalról, ezúttal nem a támogatott, hanem a támogató szemével? — Az idén még nem tudtuk különösebben segíteni a györgyei tanácsot. De jövőre, amikorra a saját beruházásban épülő iskola átadását tervezik, brigáddal, társadalmi munkával jelentkezünk. Nehezebb úton Ami Varró István számára annyit jelent, hogy maga is keveri a betont, rakja a falat, hordja a maltert. Az idén Újszilvás gyarapodott új iskolával. A szövetkezet számítógépet vásárolt a diákoknak, s ami eddig elképzelhetetlen volt — csodájára is jártak a szilvásiak—, a hétvégén a Zöldmező vezetői is hordták a sittet, keverték a betont. Varró István tizenegy év után hagyta ott a tanácsházát. Ez alatt a bő évtized alatt Tápiógyörgye más településhez aligha hasonlítható fejlődésen ment keresztül. Köves utak, járdák, tornaterem, strand, faluház teszi komfortossá a községet. Egyet akaró, egy irányba húzó apparátust, jól működő intézményeket, konszolidált pénzügyi helyzetet örökölt az utód. Míg Varró Istvánnak feltétlenül nehezebb út jutott osztályrészül. — Az itt eltöltött alig fél esztendő arra volt elég, hogy felmérjem a helyzetet, a lehetőségeket — vélekedik erről a tsz-elnök. — Nem tudom, hány éven belül, de mindenképpen egy biztos lábakon álló, tisztességes megélhetést biztosító szövetkezetét szeretnék, szeretnénk csinálni a Zöldmezőből. — Jól bejáratott, közművekkel, intézményekkel magas színvonalon ellátott település vezetői posztját örököltem az elődömtől — kezdi Józsa László, aki május óta áll a fa- nács élén. — Nekem más szempontból nehéz a helyzetem. Pontosan azért, mert meg kell felelnem azoknak a magas követelményeknek, amelyeket az elődöm idején megszoktak a györgyei ek. Ugyanakkor közismert, hogy jövőre csökkennek a fejleszVarró István tési lehetőségek. Az iskolaépítés befejezése nincs veszélyben, bár azt ma még nehezen tudnám megmondani, hogy a berendezésére honnan lesz pénzünk. Új tervekkel Szomszédok, jó barátok Varró Istvánnal, bár az elnöki posztba nem ő javasolta Józsa Lászlót. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a régi elnökkel folytatott mindennapos beszélgetések s a tanácsi munka gondjainak, örömeinek megismerése döntő volt abban, hogy Józsa László otthagyta a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyárának főkönyvelői munkakörét a tanácselnökségért. Még nyakig benne vannak az iskolaépítésben, de már a következő nagy feladaton, a gáz bevezetésének tervein dolgoznak. Talán népszavazás dönti majd el Györgyén, ie- gyen-e gáz a faluban, mondja az elnök, s magyarázatképpen hozzáfűzi: mi tanácsi vezetők, tanácstagok fiatalok vagy középkorúak vagyunk. Számunkra még nem olyan megterhelő ez a költség. A lakosok java viszont nyugdíjas, nem akarjuk rájuk erőszakolni az akaratunkat. Annál is inkább, mert a gázvezeték okán egyes célokat hátrább kell sorolni majd. Értelmiségi találkozót szerveznek. összehívják a mesz- szire került, magasra jutott györgyeieket. Nem pénzt várnak tőlük, csupán jó kapcsolatot, kötődést a szülőhelyhez, esetleg tanácsot — jogit, köz- gazdaságit, műszakit — a személytől függően. Sem Varró Istvánnak, sem Józsa Lászlónak nem mond tam el, hogy mielőtt felkerestem volna őket, beszéltem a? egyik tanácstaggál, s arról faggattam, miért engedték el olyan ■ könnyen a tanácselnököt. — Ügy gondoltuk, ebben a faluban, ahol szinte minden, amire büszkék vagyunk, a magunk erejéből, elhatározásából lett, csak találunk még egy alkalmas embert, aki folytathatja ezt a sorozatot. S mivel azt is tudtuk, ha Varró István kerül a Zöldmező élére, új fejezet kezdődhet a község és a szövetkezet kapcsolatában. Ha nem is örömmel, de elengedtük. Abban bíztunk, hogy így nem egy elnököt vesztünk, hanem kettőt nyerünk. Móza Katalin
