Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-29 / 306. szám
A REST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 301. SZÁM 1987. DECEMBER 29., KEDD Mi legyen a tehóval? Legfeljebb korszerűsíteni kell Kocsér, bútorüzem Szivacsra mintás huzat A kocséri Petőfi Termelő- szövetkezet bútorüzeméből 30- féle terméket küldenek piacra. Jórészt heverőket, amikből csak a gyerekek számára legalább 1200 darabot készítenek évente. A kocsériak bútorait is a habszivacs teszi kényelmessé, ebből havonta 800 köbmétert használnak fel. Alsó képünkön Kiss Cézáné és Bogi Józsefné méretre szeleteli a széles lapokban érkező nyersanyagot. A kárpitosok választékos színű, mintájú huzatokba burkolják a puhára bélelt fekhelyeket. Ez a munka még nincs gépesítve, de lehet vele haladni. ha a görbe kárpitostű és gazdája szót értenek. Felső képünk Szőke Ferencről készült, a heverőpárna bevarrása köz1 Mi lesz a tehóval? — kér-' deziik sokan. Kérdezték az Országgyűlésen, kérdezik útón- útfélen, létét sokszor összekapcsolva a magánszemélyek jövedelemadójáról hozott rendelkezésekkel. A kérdés azért ás érdekes, mert városiunkban — ha nem is azonnal s nem is problémák nélkül — de kézzelfogható eredményeket hozott a településfejlesztési hozzájárulás bevezetése. Még 1987 elején, az évre megszavazandó útépítéseknél elhangzott a kijelentés: ezt a tanácsrendeletet felül kell vizsgálni, a korhoz kell igazítani. Ez a felülvizsgálás már csak 1988-ban valósulhat meg, tanácsülés] napirendként nem került elő. De mi a baj a tanácsrendelettel? A szakemberek többféle szabályozatlanságot láttak már az „ős-törvényben” is, ám ezeket a végrehajtás 60- rán úgy-aihogy leküzdötték. Azonban a végleges, tehát jelenleg még érvényes városi szabályozást szó szerint már a bevezetés első évében sem lehetett végrehajtani. Először is, a céllal kezdve, egyre több felelősen gondolkodó állampolgár vélekedik úgy, hogy — éppen a rendelet szellemében — sokkal megfontoltabban, magyarán: visszafogottabban kell az Ötéves terv hátralévő esztendeiben építeni. Ez azrt is jelentené, hogy alkalmasint megkövetelnék a jelentkező építőközösségektől a rendelet szerinti — ám többféleképpen értelmezhető — minimum 25 százalékos önerőt. Igen ám — érvelnek mások —, de van egy elviselhetőségi határ, ami városunkban általában tízezer forint körül mozog, Nagyjából ennyit kellett gázra, szennyvízre, (eddig) útra befizetni, s persze az átlagba belefért a 8100 és a 16 ezer forint is. Gond ott van, ahol egymás után több építő- közösséget szerveznek. Sok család egyszerűen nem tudja már vállalni a többletet, nincs a zsebében beruházásra való: Ti/Jinden ember életében adódnak néha nehezebb napok. Kellő akaraterővel, önfegyelemmel persze a legtöbben átvészeljük ezeket, hiszen az élet zömmel kötelességek sorából áll. de ennek terhe olykor nagyon nehéznek tűnik. Az álmosító, sötét reggelek, az állandó kapkodás, a mindig rossz időjárás — s így oly dolgok is nyűgnek bizonyulnak, amelyeket máskor figyelemre sem méltatunk. A szokásos esti bevásárlás után hazafelé bandukolva egy pár sor jutott az eszembe, melyet nemrégen olvastam egy fiatal lány emlékkönyvében. ,,Arcodon mosoly legyen és derű. mindennap adatik valami nagyszerű, valami gyönyörű." Nem nézve ilyen távlatok elé, a felidézett Ígéretes sorok nem hatottak rám hangulatjavítóként. Elodázott vasalások, összegyűlt ruhamennyiség és a szokásos esti tennivalók apró- cseprő dolgai vártak rám. Mikor elkészült a vacsora, kislányom mondta fel azt a ragozásmennyiséget, amelyet jobb hangulatban is nehezen követtem volna lankadatlan figyelemmel. A villanyszámlás megint nem talált itthon, közeli hozzátartozóm levele csupa panaszkodás, a fürdőszobában megint csöpög a csap, kislányom ígérete ellenére sem locsolta meg a virágokat — „valami nagyszerű, valami gyönyörű” — kísértettek örül, ha két fizetés között csak a szomszédnak tartozik. Tehát, reálisan szemlélve a helyzetet, az önerő emelése valószínűleg nem megvalósítható. Ezzel kapcsolatban — ha nem is a legfontosabb kérdés — mégis sokan emlegetik a mentesítési passzust. Míg más településeken többnyire eltértek az ős-törvény javasolta alsó határtól, addig Nagykőrösön meglehetősen szigorú határokat állapítottak meg. Igen ám, de ilyen-olyan indokkal a végrehajtó bizottság 1987-ben is úgy száz család mentesítési kérelmét hagyta jóvá, s ezek jóval magasabb fizetési, nyugdíjkategóriába estele, mint a rendelet szerinti összegek. Ezek után — úgy véljük — nemcsak adminisztrációs könnyítésnek lenne felfogható egy eleve megemelt összeg, de ez szinte szentesíthetné is a gyakorlatot. tőnek vélik, feltéve, ha a te- hóból származó bevétel más célra — például az iskolára fordítódna. Mások meg arra emlékeztetnek, a lakosság akarata volt az út, azt módosítani kétes — politikai, gazdasági — értékű vállalkozás lenne. Egyébként is, a tehó- bevételek nagysága miatt is, azok a pénzek inkább az útra kellenek. Persze időnként azt is lehet hallani, hogy tehót, mint olyat, egyszerűen meg kell szüntetni. Nos, Nagykőrösön vitathatatlan, kézzelfogható eredményeket hozott, ezért józanul gondolkodva mandátumán belül legfeljebb korszerűsíteni kell. B. O. (Varga Irén felvételei) ben. Nem kaptak járművet, mégis elmentek Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1985-ös árakhoz és bérekhez mórt egy főre jutó 2500 forint 1988-ban nem ugyanazt jelenti. Ha csak a hivatalosan bevallott árszínvonal-emelkedéseket nézzük, akkor is jelentős emelésre lenne szükség, hogy újra az 1985-ös állapot térjen vissza. Az egyszerűség kedvéért érdemes lenne alkalmazni a személyi jövedelem- adó táblázatát, s úgy meghatározni a fizetési kötelezettséget, hogy az csak a 90 ezer forintnál nagyobb jövedelműekre vonatkozzon. Ez — könnyen belátható — csak látszólagos emelkedés, csak az előbb már említett inflációs korrekciót és a bruttósítást kell az eredeti összeghez hozzászámítani. A következő probléma, hogy az eredeti cél megállja-e a helyét. Vannak olyan vélemények is, hogy a város egyszerre nem tud több vasat a tűzben tartani, azaz egyszerre vízbázist bővíteni, utat, utakat építeni, s még iskolabővítésről is beszélni. Néhányain kifejezetten az útépítési program teljes törlését is megengedheAz olimpiai ötpróbaakció újabb Pest megyei futópróbáját Tápiószecsőn rendezték. A Toldi DSK fiataljai szerettek volna oda elmenni, de nem kaptak járművet. Nem estek kétségbe, ezen a napon átmentek Kecskemétre teherautóval, és a szemerkélő eső ellenére mindhárom távon indultak, ki itt, ki ott. A 21 kilométeren először futó Farkas János a felnőtt férfiak között 1 óra 4 perces idővel, hatszáz méterrel a győztes mögött, másodikként futott a célba. A 10 kilométeres futást a nőknél a fiatal körösi Vörös Réka nyerte 54 perc körüli idővel, a férfiaknál 10 kilométeren második lett Nacsa Tibor 48 perc, negyedik ifj. Bocskai László 48 perc 10 másodperccel. Budapesten futógálát rendeztek. A Népligetben nemzetközi Rank Xerox verseny mellett tíz kilométeres MÉH- futás is volt. Utóbbiaknál azok indulhattak, akik legalább tíz kiló papírt gyűjtöttek, s ezért sorsjegyet kaptak. A több mint 2500 induló között volt a 12 éves ifj. És olyan gazdag ez a ma csúfondárosan a felidézett hazakísérő gondolatok. A vacsoranyomok eltüntetése után önmagam feletti kellő sajnálkozással kezdtem a vasaláshoz — unaloműzőnek, mint annyiszor — bekapcsoltam a rádiót. Hol volt, hol nem volt, könyvismertetés, Esti magazin. Ezek tartalma csak futó pillanatokra kötötte le a figyelmemet. Merengésemből Latinovits Zoltán egyedi stílusú versmondása ébresztett fel: ..Aki él. az mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételesen szent örömül jön.” A vers nyomán varázslat lengte át amúgy prózai konyhám falait, s míg kezem beidegzetten ide-oda járt. lélekben már másfelé kalandoztam. Egykori szeretett osztályfőnököm. Fruttus Istvánná. Adyt a „nagy élettitkok” utánozhatatlan kifejezőjeként jellemezte, világlátását, gondolatkörét, szimbolikáját igyekezett számunkra is érthetővé tenni. Tűnő fiatalságom befogadó szép hitével hallgattam a műsort. amelyben egy-egy megzenésített vers is kivételesen tetszett. Jó pár év távlatából költészetének elemeit ma már megérteni is könnyebb. Fiatalon csupán rajongtam érte, ma már bizonyos azonosulásra is képessé értem. Török Tamás rádiós kompozíciójában isn.ert és ismeretlen versek kapcsán megelevenedett az Ady-életút. hatására a szürke mindennapok gondját-baját lesz képes feledni az ember. Már a rangos szereplőket és zenei közreműködőket sorolta egy tárgyilagos hang. bennem tovább élt a műsor keltette hatás. Erőt, hitet, megerősítést, biztatást adott. A lélek táplálkozását időnként meg kell támogatni, ki-ki maga érzi, hogy ehhez milyen forrásra van szüksége. „Az adhatás gyönyörűsége. és a ma öröme telít, és olyan gazdag ez a ma” — ez a gondolatsor visszhangzott bennem, míg ráérősen elpakoltam a vasalt ruhákat, megöntözve elhanyagolt növényeimet. pár biztató sort írok hozzátartozómnak. és feljegyzem a holnapi teendőimet. Az esti. végleges elcsen- desedés előtt még átröppen rajtam a gondolat, hogy mégis igaz az a bizonyos bejegyzés az emlékkönyvben. Adatik valami nagyszerű, valami gyönyörű. Néha érezhetően benne van a mindennapokban, néha keresni kell. néha ajándékba kapja az ember. elem az utóbbi történt, egy olyan napon, amikor saját erötartalékaim megfogyatkozni látszottak... Sz. J. Bocskai László (Petőfi iskola) is, aki lelkesen végigfutotta a távot. Az őszi túra volt az olimpiai ötpróba sportakció 1987. évi utolsó megmozdulása. Ezen Kecskemétet választották színhelyül a körösi fiatalok, akik a három táv közül kettőn indultak, s az Izsáki úti aszfalton szintidőn belül teljesítették a követelményt. Tíz kilométeren Waltner Adrián és a Bocskai fivérek, harminc kilométeren ifj. Bocskai László. Kis Attila, Bodrogi István és Német Csaba. Befejezésül a körösiek közül úszóedzésen vettek részt a kecskeméti fedett uszodában. A szolnoki vízpróbán a pontos tájékoztatás hiánya miatt nem vettek részt körösi versenyzők — pedig szerettek volna elmenni. ★ Ebben az évben is két csoportban folyt a Pest megyei felnőtt férfi tenisz-csapatbajnokság. Az alföldi csoport végeredménye: 1. Dunakeszi Vasutas 16; 3. Csepel Autó VSE (Szigethalom) 11; 4. Ráckevei Tsz SK 5; 5. Dabasi Tsz SE 0 ponttal; 6. Nagykőrösi Kgy. Kinizsi törölve. Szépen indultak a körösiek, de nem volt megfelelő szakosztályvezetés, s az edző hangulata befolyásolta a szereplést (bár őt szerintük magára hagyták). A kötelezően előírt ifjúsági csapatot nem állították ki. Két idegenbeli mérkőzésen nem jelentek meg. a hazaiakról nem küldték be a mérkőzéslapokat, és a szövetség kénytelen volt őket törölni a mezőnyből. örvendetes viszont, hogy az utánpótlás remekül szerepelt. A szintén kétcsoportos megyei II. osztályban az alföldieknél a Nagykőrösi Kgy. Kinizsi végzett az élen, második a Ceglédi Vasutas III, harmadik a Dabasi Tsz SE II, és negyedik a Ráckevei Tsz SK II. A helyosztók után a körösi tartalékok összesítve másodikok lettek — 9 csapatból — a megyei II. osztályban. Jövőre a II. osztályban indulhatnak a körösiek. LEHETNE MÁSKÉPP IS Pechesen zárult a Nagykőrösi Kgy. Kinizsi serdülő fiú asztaliteniszezőknek az óév. Vecsésre kellett volna utazniuk kettős megyei csapatbajnoki mérkőzésre. Az ősz folyamán most már másodszor nem kaptak járművet, közvetlen vonat pedig elég ritkán áll meg a nagyközségben. Így nem utaztak el, és játék nélkül vesztettek el két találkozót. MINI FIÚK Monoron volt az 1987/88. évi Pest megyei mini fiú bajnokság nyitó játéknapja négy csapat körmérkőzésével. A három iskolából összeállt körösi csapat első közös — és mindjárt ellenfele otthonában — mérkőzésén érthetően ideges volt, a többin viszont már tudásának megfelelően játszott, s lényegében jó rajtot vett. Monori Kossuth iskola— Nagykőrösi Kgy. Kinizsi 30-16 (12-14). Legjobb dobó; Bűz (6). Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Budaörsi 2. sz. isk. 25-13 (15-5). Legjobb dobók: N. Szűcs és Mester (7—7). Nagykőrösi Kgy. Kinizsi- Dunai Kőolaj (Százhalombatta) 48-7 (22-5). Legjobb dobók: Bűz (18) és Mester (16). S. Z. Válasz cikkünkre Szívességbő! vannak ott Régi igazság, hogy a feldobott labdát le kell ütni. Így érezzük mi is, a Nagykőrösi Hírlap december 7-i számában említett konzervgyári klub vezetőségi tagjai is, amikor a reagálásunkra kíváncsi újságírónak válaszolunk. Bevalljuk, kicsit „elborult az agyunk” az általánosítástól, s másnap berontottunk a szerkesztőségbe, ahol elmondták. hogy nem minden vonatkozik ránk, nem jól olvastuk a sorokat. Az például, hogy nincs fűtés, világítás, a szükségből vándorúton levő klubok sokszor előforduló kellemetlenségeire utal. De nézzük az igazi problémát. A konzervgyár ifjúsági klubja megszánta az Autóközlekedési Tanintézetet, mivel az általa megkeresett többi intézmény magas terembérleti díjat kért. s így mi adtunk helyet a foglalkozásoknak. A tanfolyam egyik hallgatója lett megbízva a nyitással, zárással, de egyetlenegy alkalommal vidéki útjáról késve érkezett, s már nem találta ott a bebocsátást váró. a közlekedési elsősegélynyújtás tudományában elmélyülni vágyó társait. A tanfolyam hallgatói a gondnokot vették célba, aki — utasításunkra — nem nyithatja ki a klubot másoknak. Valóban indokolt a „fene nagy óvatosság”, hiszen a technikai berendezés igen nagy értéket képvisel. A zúgolódás helyett célszerűbb lett volna a hallgatók által is ismert helyen lakó „nemtörődöm gazda” klubvezetőt felkeresni. Családi művelés A nagykőrösi kertészek dolgát könnyítendő az Arany János Tsz a ’88-as év nyarára is vállalja a palánták előnevelését. Elsősorban paradicsom- paprika, és paradicsom, valamint feher paprika szaporítóanyagára lehet majd számítani, de kérésre a fenti növények bármilyen fajtáját előállítják hozott magból is. Kapás Tibortól, a szövetkezet kertészeti ágazatának vezetőjétől megtudtuk azt is, hogy 1988-ban ismét kiosztják családi művelésre a paradicsomtáblákat. A ’87-es évben 35 hektárt bíztak a vállalkozók gondjaira, 1988-ban is hasonló darabot, s úgy tervezik, hogy a szedésen kívül egy gyomláló kapálást is beiktatnak a feladatok közé, cserébe viszont magasabb részesedést fizetnek. Igény szerint lehetőség lesz a sárgarépatáblák családi művelésére is. Akik kedvet éreznek e jövedelemkiegészítő ■ nyári munkák iránt, azok már január hónapban jelentkezhetnek személyesen a szövetkezet Kocséri út melletti kertészetében, vagy a 499-es telefonon Kapás Tibornál, vagy Nagy Ferencnél. Életveszélyes Áram alatt A Démász-üzcmigazgatóság értesíti a lakosságot, hogy Nagykőrösön a Külső Tázerdő dűlőben a Meggyesi János- féle tanyaépülct villamosener- gia-ellátására szigetelt légkábelből kisfeszültségű hálózatot létesítettek. Az új létesítményt a Dé- mász 1987. december 28-tól feszültség alá helyezte, s ettől az időponttól annak megközelítése, érintése életveszélyes és tilos! Lehet tárcsázni! Nagy nap lesz a mai a város életében, hiszen ettől kezdve lesz értelme a telefonon lévő, eddig csak díszként funkcionáló tárcsának. Átadják rendeltetésének tehát az új konténerközpontot. Szerkesztőségünk új száma : 51-398. A nagyteremben: A latoi, színes olasz filmvígjáték. 5 és 7 órakor. A stúdióban: Veszélyes nyom, színes jugoszláv bűnügyi film, fél 6-kor. Tudni kell, hogy ez idáig semmi anyagi juttatást az ATI-tól nem kaptunk. Sem fűtésért, sem világításért, sem terembérletért. A takarítást is a vezetőség végzi. Így az újságíró által javasolt számlat talán mi nyújthatnánk be... De kinek? Az ATI barátsága számunkra többet ér. A rossz reklám ellenére várjuk a táncolni vágyó fiatalokat kedden, szombaton, hátha mégsem „ólomlábakon” jár az idő klubunkban. A klub vezetősége ★ A kérdés az, hogy mit fizet a hallgató, ő ugyanis a kitöltött csekket nem reklamálta, hanem fizetett mint a katonatiszt. Ezáltal jogosult lett a szolgáltatásra, amelyet számára az ATI nyújt, de a konzervgyári klubban. Hogy az ATI és a konzervgyár milyen viszonyban van egymással, az más kérdés, az csak áttételesen tartozik a hallgatóra. A ténykérdés pedig az, hogy az ominózus időpontban lehetett-e oktatni vagy sem, s ha nem, kinek a hibája mindez? Nos, miután kulcs nem lévén oktatni nem lehetett, a hallgatók az ATI-tól nyilván visz- sza is kérhetnék a tandíjat. Az ATI meg kérhetné a gyáriak klubjától, amit viszont nem kérhet, mert nem fizetett ... A lényeg persze az, hogy a klub egyébként jól működjön, ezt mi is kívánjuk. (A szerk.) ISSN 0133—2708 (Nagykörös! Hírlíj