Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-29 / 306. szám
*KST .Mt: ti i f 1987. DECEMBER 29., KEDD Ha én lennék a miniszter Ami a diákok szívét nyomja... Harmincnyolcán vannak a negyedik d osztályban. Tizenkettedik éve ülnek az iskolapadokban, jönnek reggel háromnegyed 8-ra, esetleg már hétre, a nulladik' órára. A hosszú nap leghosszabb szakasza rendszerint kettőig tart. és esetleg 5—6—7 óra szorongás, kudarc van mögöttük, mire leülnek a menzán az ebédhez. A menza az alagsorban van, az asztalokon viaszosvászon terítő, szalvéta nincs. A változó minőségű és mennyiségű ebéd elfogyasztása közben megbeszélhetők az aznap történtek. dolgozatírások, osztályzatok, nagyobb heccek és kis szerelmek. A kérdések Délutánra szakkörre mennek, egyetemi előkészítőre, nyelvórára, könyvtárba, esetleg moziba, néha este színházba. A másnapi órákra — ki hogyan és mennyire bírja — felkészülnek. Nekigyürkőz- nek egy-egy matematikápél- dának, átnézik a történelmet, kiegészítenek angol nyelvű hiányos mondatokat, kérdéseket tesznek fel az aláhúzott monda trészekre. Egyébként őket, a negyedik gimnazistákat kérdezik folyamatosan és módszeresen, tizenkettedik éve: jelről és jelentésről, korstílusról és stílusirányzatról, Berzsenyi költészetéről és a gravitációról, nem is szólva Európa gazdaságföldrajzáról. Balsors tépi őket régen vágy életük legszebb éveit élik át? Ha majd emlékeznek a jövőben, ha felnőttként visszajönnek egyszer, sokan udvariasan a legszebbnek ítélik. De milyen a jelenük? Pa- nasxködők Vagy elégedettek, Vidárhák vágy boldogtalanok? Látják-e — és hogyan, milyennek — jövőjük körvonalait? A negyedik d osztályfőnöke másfél évtizede még ugyanezeket a padokat koptatta. Eminens diák volt, csőn-' des, szerény és kötelességtudó, korán kialakult szemlélettel. E szemlélet fő tárgya a világ és benne az ember megismerésének vágya volt, lehetőleg mindkét megközelítésben, a tudományok és a művészetek, az irodalom felől. Korán elhatározta, hogy tanár lesz. Most tanítványait nem tantárgyával kapcsolatosan kérdezi. A kérdés vagy inkább feltevés, amire írásban válaszolnak: Ha én lennék az igazgató... Ha én lennék a miniszter ... Közeledik ugyanis a diákparlament délutánja, amelyet kétévenként tartanak az iskolák. Az elkötelezett tanár, aki a közéleti- ség alapelemeire is oktatni kívánná neveltjeit, nem engedheti oda őket felkészítés nélkül. Az osztályfőnöki óra aktuális tárgya a felkészítés egyik — nem érdektelen — eleme. A gyerekek megszövegezik tehát, ami a szívüket nyomja az okosítóintézmény kapcsán. A válaszok A kor, amelyben mozognak, kevéssé eltérő. Sokakat foglalkoztat a Jelvételi és abban megegyeznek, hogy a pont- rendszer nem reális. Tehetségesek nem kerülnek be az egyetemre, mert a különböző iskolák, sőt egyazon intézményen belül a tanárok követelményrendszere más és más. Fölpanaszolják, hogy a törzsanyagot sem lehet minden tárgyból, minden órára tisztességgel megtanulni. Tanítsanak kevesebbet, de azt elmélyültem mert most úgy érzik: kevesebbet tudnak és Jefületesen. Szeretnének jobb tankönyveket,’ améíyeíi fölmentenék. a tanárt a hosszas magyarázatok alól, de idő lenne vitára, beszélgetésre, önálló vélemény kifejtésére. Ügy érzik, hogy a feleltetés szükségtelen minden órán, elég lenne a negyed-, esetleg Mi a magyarázat? Lyuk az ózonrétegen A közelmúltban jelentették a hírügynökségek azt a riadalomra okot adó hírt, amely szerint a földünket a nap ultraibolya-sugárzásától megvédő ózonrétegen „lyukat” fedeztek fel. A tavaly szeptember—októberben végzett földi és műholdas mérések szerint a Déli-sark légkörében az ózonmennyiség negyven százalékkal lecsökkent. Számos ország fogott össze a természet legújabb titkának megfejtésére. Szovjet és amerikai tudósok például a hetvenes években megkötött környezetvédelmi együttműködési szerződés keretében a jövő évre közös ózonkoncentráció- méréseket terveznek. A többi között speciális „ózonszondák” felbocsátására kerül sor a Ferenc József-földön működő szovjet ,.Mirnij” sarkkutató ánomásról is. A közelmúltban — ez év augusztusban — a rilszlci (Kurszk megye) központi aerológiai obszervatórium kísérleti telepéről bocsátottak fel szovjet és amerikai szakemberek próbaszondákat, amelyek igen eredményeseknek bizonyultak. A két ország tudósainak ilyen szoros együttműködése a probléma közeli megoldását ígéri. Mivel magyarázzák eddig a tudósok az „ózonlyuk” létezését? Egyesek szerint az ózonréteg sérülését a vegyipari termelés során keletkező és a légkörbe kibocsátott freontermékek bomlásakor keletkező klórvegyületek okoz zák. Mások szerint a meteo rológiai folyamatokkal kapcsolatos természétes jelenségről van szó. Kinek van igaza? A végső következtetések levonásához még várni kell a kutatások eredményeire. Elektronikus berendezésekkel felszerelt légköri szondák felbocsátása Kilszkben, a központi aerológiai obszervatórium kísérleti telepén. félévenkénti vizsga vagy beszámoló. Az öt jegy nem fejezi ki az árnyalatokat, a valódi eltéréseket, s nem mindig tükrözi a valódi tudást, tehát nem ösztönöz. Az órák helyszínét változtatnák, a tanterem legyen felcserélhető akár a természettel, akár a mozival vagy a múezummal. Hiányolják a tanfolyamokat a tanítási időben vagy akár a tanítási órákon kívül. Képesítést, bizonyítványt szeretnének arról, hogy elsajátították az autóvezetést vagy a gépírást. Akadnak a dolgozatok között igen harcosak, szókimon- dóak: szerzőik szerint túl sok időt töltenek az iskolában, túl sok olyant tanulnak, ami fölösleges, például matematikából, s ugyanakkor fejben jól számolni „egyikünk sem tud”. Ugyanez a szerző szívesen tanulna illemtant az iskolában, „mert elég sok hiányosság van ezen a téren a fiataloknál”. Az első óra 9-kor kezdődjék, mert nagyon korán kell fölkelni, és többen átalusszák az időt háromnegyed 8-tól 9-ig. A havonta tartott vizsgáztatásnál kiderülhetne. ki nem való „oda”, így aztán távozhasson, hogy „ne csak az időt töltse”. A bűnlajstrom Vannak, akik összeállítják a tanárok bűnlajstromát. Nem minden tanár köszön vissza a diáknak, nem kezdik pontosan az órát, pedig a tanulótól pontosságot követelnek, s nem fejezik be az órát időben. És a teljes elvágólagos- ság egy dolgozat első mondatában: ha igazgató lenne, „megszabadítanám a tanulókat az olyan tanári»!, aki a továbbtanuláshoz seükséges tantárgyat tanít,' de nem tud tanítani” i... Néhányan növelnék az osztályfőnöki órák számát, hogy jutna idő „magára az emberre”, beszélgetésre, a napi politikára, aktuális eseményekre. Valamilyen formában beleszólási jogot szeretnének az osztályozásba. Abba, hogy melyik tanár kapjon jutalmat. Hosszan lehetne még idézni a tanulságos szövegekből. Az osztályfőnök tanulmányozza azokat, aláhúz bekezdéseket, lapszálre megjegyzéseket ír, összegez, majd ismerteti véleményét a gyerekekkel. — Áldozatkész pedagógus, aki két tantárgyát is felkészülten oktatja. Délutánjai, estéi, évei telnek szolgálatban. Magánélete bánja; férjhez is kéne mennie... Herman Éva Szervezett kutatások Régi nyelvemlékek Az élő magyar nyelv legrégibb írott emlékeit tárták fel az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem magyar nyelvtörténeti és nyelvjárástani tanszékének munkatársai, akik elsőként kezdték meg ezekn k az írásoknak a szervezett kutatását. Hazánk és több szomszédos ország levéltáraiban az utóbbi években sok száz folyóméternyi iratot vizsgáltak át, amíg több mint háromszáz XV—XVI. századi — Buda elfoglalása, tehát 1541 előtti — időkben írt és elküldött, úgynevezett misszilis levelet találtak — mondotta Benkő Loránd akadémikus, a tanszék vezetője. — Magán- személyek, főleg a birtokos osztály tagjai küldték egymásnak ezeket az írásokat, ame lyek között van kötelezvény, elismervény, záloglevél, kelen gyelajstrom csakúgy, mint szerelmi vallomás vagy végrendelet. A hajdani családi és birtokügyek dokumentumai, személyes megnyilatkozások a mai és a holnapi kutatók számára felbecsülhetetlen értékű információforrások. Főleg a nyelvészek szerez hetnek újabb ismereteket e levelekből, amelyek a 400—500 évvel ezelőtt beszélt magyar nyelvről vallanak. Kifejezései, mondatfűzései, stílusjegyei jelentős mértékben különböznek az ez ideig ismert korabeli, latin nyelvből magyarra fordított egyházi kéziratokétól. Értékesek ezek a szövegek azért is, mert sok, az idők során nyelvünkből kihalt szót, nyelvi formát tartalmaznak. Ta nulmányozásuk révén lehetővé válik a hajdan beszélt nyelv behatóbb megismerése. Társadalomtudományi szakemberek, kultúrtörténészek, néprajzkutatók számára is „kincsesbánya” ez a sok levél: a török hódoltság előtti időkről, az akkor élt emberek mindennapjairól, kapcsolatairól, felfogásáról, használati tárgyairól tudósítanak. Olyan adatokat, tényeket is közölnek, amelyek a más jellegű írásokból nem tudhatók meg. A tankönyvkiadó rövidesen közzéteszi ezeket a becses kultúrtörténeti emlékeket. A régi magyar levelek című kötetben helyet adnak azoknak a XV—XVII. századi magánleveleknek is, amelyeket véletlenül fedeztek fel a múlt században vagy századunk elején. A ceglédi amatőrök nesztora Élete lett a fényképezés vr.tw-Pest megyéhez kötődő í pályám, s ezen belül is f ceglédi életem során clmé- 'j nyék seregével ajándéko- ^ zott meg a város. Az él- ‘j mények egy füzére a ké- ^ pék és a képek között is a £ fényképek világához kötő- ^ dik. A képek világa pedig '/ egy emberhez, aki itt él ^ köztünk, kenyere javát ^ megette. Maholnap hét év- tizedet mondhat maga ^ mögött, fényképezőgépet ^ pedig fél évszázada vett ^ először a kezébe. Élete lett '/ a fényképezés. Kaczur Pál Cegléden született, a várost el nem hagyta. ott gyökeredzett, szíve- lelke ott tartja. Foglalkozása fényképészmester, fotóriporter — ez utóbbi a szó régi és jelen értelmezésében. Néhány esztendeje történt, hogy meghívott egy ízben: legyek kísérője városjáró útján. Cegléd fényképezéssel kapcsolatos emlékeit kutatja, egybegyűjti. Ezeknek a sétáknak, ismerkedéseknek köszönhetem, hogy alkalmam volt régi amatőr fotósokkal találkozni, hallani visszaemlékezéseik kapcsán a régi Ceglédről, polgári életéről, szokásairól. Kaczur mester valóságos útitervet készített, anyagot gyűjtő amatőr helytörténésszé lett. Az igazság, hogy képei és elbeszélései ismeretében ezt a titulust akkortól számíthatnánk sajátjának, mióta fényképez, és ez éppen a fotóriporterkedésnek köszönhető. A séták során tudtam meg, hogy a századforduló óta, és ezen belül is az 1930- as, 1940-es esztendőkben, milyen élénk amatőrfényké- pész-élet folyt itt. Megmutatta, hol volt egy-egy neves városbeli mester műterme, hol gyakorolta például a szakmát a fotóamatőröknek akkor oly sokat segítő Rad- ványi Sándor, aki műbútorasztalosból lett hivatásos fényképész: hol nyitott műtermet a fővárosból ide települt Ceglédi Sándor, aki szintén foglalkozott az amatőrök munkáival. Tőle tudom, hol volt a néhai Pesti Antal [V em tudok szabadulni egy régebben hallott rádiós ripartműsor hangulatától. Olyan orvosi kísérletekről szólt az összeállítás, amelyeket egészséges emberek öa- kéntes részvételével végeznek, illetve szándékoznak elvégezni. Számomra megdöbbentő volt, ahogyan a jogi, etikai és egyéb kérdések mellett a jelentkezők kiválasztásáról, anyagi díjazásáról szóltak a kísérletező orvosok. Konkrét összegek, árak is elhangzottak arról, mennyit fizetnek egy-egy műszeres vizsgálat vagy egy kisebb — ám nem fájdalom nélküli — műtéti beavatkozásért. Szó volt arról, milyen rétegekből verbuválják az önkéntes kísérleti alanyokat, átfogó képet kapott az érdeklődő arról is, milyen egészségügyi, etikai, garanciák óvják a nemes ügy érdekében ilyen kísérletekre vállalkozókat. " Miért nem hagy nyugton mégsem a hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt hallott műsor, amely igazában nem is „műsor” volt a fogalom tiszta értelmében, hanem egyfajta drámai üzenet a gyógyító, megelőző orvosi munka egyik háttérben lévő és igen sajátos területéről. Kiáltás maguiúért Kányi tóttá a szemem egy, szinte feloldhatatlan belső konfliktusra, amelyet talán sehol és senki sem tud megnyugtatóan elrendezni. A cél. semmi kétség, a betegségek gyógyítása, megelőzése. Az odavezető út kockázattal, sajnos áldozattal is jár vagy járhat. Persze nem e közismert igazság kimondása késztet továbbgondolkodásra, nem hagy nyugton az egészséges embereken végzett vizsgálatok „alanyaitól" átvállalt félelem. Nem is azon gondolkodom, hogy az egyes családoknál érzékelhető megélhetési gondok késztetik majd arra a jelentkezőket, hogy alávessék magukat a fájdalmas vizsgálatoknak. Nem tartom valószínűnek, hogy valaki csak ily módon képes — más megoldás híján — előteremteni a lakásvásárlásához vagy építéséhez szükséges különböző összegeket. Minden tisztelet és elismerés az orvostudománynak — amely, jól tudom, enélkül is halad a maga útján. Laikus létemre sem jogom, scrn okom nincs megkérdőjelezni az említett vizsgálatok jelentőségét, létjogosultságát. Igazában azóta nem is elsősorban a hallott konkrét esetek munkáinak bennem tovább, hanem az ember vélt és valós belső sebezhetősége. Ezúttal nem vagy nein elsősorban csak a testi sebezhetőségre gondoiok. S milyen furcsa, kétarcú az ember. Egyszerre szeretném bátorítani azokat, akik vállalják a fájdalmas, talán kockázatos vizsgálatokat és egyszerre szeretném óvni, félteni őket. Rájuk szólni: jól gondoljátok meg. vigyázzatok és főleg ne a pénzért tegyétek ... Nem tudom, melyik hang kiált belőlem nagyobb erővel, a visszatartó vagy a bátorítani akaró. Annyi bizoiiy^os, mostanában, ha rosszat álmodom. gyakorta viaskodom a hozzám különféle műszerekkel közelítő fehér ruhás alakokkal, akik valamilyen vizsgálatra akarnak elcipelríi. Csak az ébredés segít... He igazában az sem, mert ez a hang csak nem akar halkulni, mély áramlással. az ébrenlétben tovább tart a belső kiáltás. Páll Géza drogériája és a drogériában — szabad ipar lévén — fotólaboratóriuma, hol állt a portrékban nevezetes Szombati nővérek fényképészműterme. Kaczur Pál birtokában a foglalkozásánál és egyben kedvtelésénél, valamint megőrző, egybegyűjtő jó szokásánál fogva fényképek és negatívok, szakirodalmak és eszközök regimentje vár arra, hogy egyszer majd hely- és ipartörténeti dokumentumként teret kapjon a fotós felszerelésekkel egyetemben, így szóljon a jövőnek. Mint riporter, nemcsak a műtermi képekkel kereste Kaczur Pál a kenyerét, hanem események tömkelegének részvevője, megörökítője volt élete során, a felszabadulás előtti években éppúgy, mint közel napjainkban. Á Fotó című szaklapban már akkor, amikor negyed évszázados munkássága kapcsán kiállítást rendezett műveiből a KIOSZ és a Kossuth Múzeum, a tudósító a ceglédi fotóamatör-gárda nesztorának nevezte őt. Már 1933-ban a Ceglédi napok alkalmával szervezett kiállításon részt vett művészi képeivel, és1 mondhatni,'- hogy épp ez a kiállítás indította az alföldi városban friss amatőr fényképező életet. A ceglédi amatőr fotózok ezt követően — Kaczur mesterrel az élen — sorra küldték fotóikat hazai és külföldi, országos és nemzetközi kiállításokra. Ilyen alkalmakkor sokszor részesültek elismerésben Kaczur Pál képei iá. Szerepel katalógusokban, újságok méltató cikkeiben, egy képe ott van a Művészfotók albumában. (Három esztendeje mondhatjuk, mint riporter új életet kezdett: A Süni című ismeretterjesztő ifjúsági folyóirat állat- és virágképeket készítő rendszeres fotósa.) Élete során sok eseményre hívták fényképezni, pillanatokat, személyeket megörökíteni. Jelen volt szinte minden városi politikai és társadalmi ünnepségen, megörökített átadási ünnepségeket éppúgy, mint mozgalmi ünnepeket, ballagó diákokat. Képein ott az egyéniség kézjegye. A mesterségbeli biztonsághoz a témaválasztás és kifejezés egyéni művészi módját megszerezte. Az az alkotó, aki bár megpróbálta az újszerű technikát és ábrázolási módokat, inkább realista megörökítésre törekszik. A 60-as években például második helyezettje volt a szocialista fotóművészetért kiírt országos pályázatnak. A szocialista kultúráért tett fáradozásait azóta megyei elismerés is koronázta. Mint lelkes fényképező ismeretterjesztőt, ismerik szőkébb hazájában egy másik oldaláról is. Több évtizede diafilmeket készít, aktív világjáró. Képsorait ismeretterjesztő előadásokon mutatja be a nagyközönségnek, ő vezeti a Kossuth Művelődési Központban a Látomás szí- nesfényképezők baráti körét. Népes táborához fiatalok is tartoznak. Nem zárkózik el, ha a szakma fortélyait épp tőle akarják elsajátítani. Ezekben a hetekben Cegléden, a Kossuth Művelődési Központban kiállítása látható. Képei önmagukért beszélnek egy alkotóról, egy korszakról, egy stílusról, a jelennek és a jövőnek is. Eszes Katalin
