Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

Tanácstagi beszámolók Szélsőségektől mentesen Az Idén Is csöndesen, ren­desen, szélsőségektől mente­sen, eredményesen és zavar­talanul folytak le a tanácstagi beszámolók Gödöllőn. Ezekre nem fog később emlékezni senki sem. Emlékezni csak a szélsőségekre szoktunk: ár­vizekre, földrengésekre, há­romnapos hóhullásra, ónos esők okozta síkosságra, ami­kor megtelnek a kórházak tö­rött lábú, karú emberekkel. A tanács titkársága által készített összegzésben kieme­lik, hogy ebben az évben is nagyon gondosain készítették elő, szervezték meg a képvise­lők és választók találkozóit. Intézkedési tervet készítettek, amelyben minden szervezeti kérdést érintettek, kijelölték a felelősöket, meghatározták a végrehajtási határidőket. A tanácsi osztályok közreműkö­désével jól hasznosítható elő­adói beszédvázlat készült, ezt s a szükséges többi anyagot a tanácstagok idejében meg­kapták. Ütemtervet is kidol­goztak, amit széles körű egyeztetés előzött meg. Ezek után elképzelhetetlen lett vol­na a lármás, rendetlen, szél­sőségektől terhes, zavaros és eredménytelen tanácskozás. Az állampolgárok érdeklő­dése is higgadt, nyugodt volt. Nem csoda. Többnyire nyug-, díjas és középkorú, megálla­podott állampolgárok mentek el a beszámolókra. Az izgá- gaságra hajlamos ifjúság kép­viselői fehér hollónak számí­tottak. Noha a városban tete­mes arányban dolgoznak és élnek értelmiségiek, ők sem okoztak zsúfoltságot a tanter­mekben, ahol az összejövete­leket megtartották. Sőt a ve­zető beosztású lakópolgárok is távolmaradásukkal tüntet­tek. Pedig ők tudják, mi illik, mi nem a közéletben. Fogas kérdés továbbra is a szervezőknek, mikor küldjék ki az állampolgárnak az érte­sítést. Az egyik választókerü­letben arra panaszkodtak, késve kapták meg. Ahol meg korábban küldték ki, ott az esemény napjára sokaknak kiment a fejéből. A szervezők úgy látják pillanatnyilag, egy héttel korábhan a legcélsze­rűbb kiküldeni. Amíg azon­ban nem készülnek szocioló­giai fölmérések, mélyinter­júk, ebben senki sem lehet biztos. A megbeszélések mindenütt igen aktívak voltak, a hozzá­szólók döntő többsége válasz­tókerületére vagy az egész vá­rosra vonatkozó kérdéseket feszegetett. Ezek voltak nagyjából az általános jellemzői a tanács­tagi beszámolóknak. A tanács illetékesei termé­szetesen elemezték a tapaszta­latokat, panaszokat, bejelen­téseket, javaslatokat. Az elemzés nyomán két súlyos gondra figyeltek föl. Az egyik a belvízgond. Ez a gond a Köztársaság úton és környé­kén, a blahai részen, a Dam­janich, valamint a Mátyás ki­rály úton és környékén ag­gasztja a lakosságot. A másik gond a kereskedelmi gond. Az alapellátás nincs megoldva a Köztársaság út környékén, valamint a Blahán. Máriabes- nyőn a magánbolt bezárása miatt tovább romlott a hely­zet. Az előbb említett két he­lyen már nem lesz sokáig gond a kereskedelmi alapellá­tás. Mindkét helyein épül az üzlet. A megjelent állampolgárok — nyugdíjasok, középkorúak, kevés fiatal, vezető és értel­miségi — száma nagy szóró­dást mutat. Volt olyan körzet, ahol hetvenkilencen jelentek meg, és olyan, ahol mindösz- sze négyen. Üdvösnek mondja az ösz- szegzés a városi vezetők rész­vételét a beszámolókon. Sok­kal kevesebb kérdés maradt megválaszolatlanul, mert ők tudták a választ. A megválaszolatlanul ma­radt kérdéseket a szakértők minősítették, a közérdekű be­jelentésekre, javaslatokra már meg is adták a feleletet. A legtöbb hozzászóló kü­lönben a közlekedéssel, zeb­rákkal. várókkal, járatok mó­dosításával foglalkozott, a legkevesebb az ellátással, iparral, szolgáltatással. Közér­dekű bejelentés hetvenhat, közérdekű javaslat tizenhat hangzott el. Átázó válaszfal Megtakarítják az utat Az Építésügyi Minőségellen­őrző Intézet és 7 ellenőrző ál­lomásának szakemberei össze­gezték a novemberben tartott célvizsgálatok tapasztalatait. Egy hónapon át azt vizsgál­ták a tízmillió forintos drá­gább beruházásokon — össze­sen 70 építkezésen —, hogy milyen a munkahelyi rend és technológiai fegyelem. Az építkezések téli átállásának idején ugyanis különösen fon­tos az anyagok és szerkeze­tek szállítási, tárolási és be­építési előírásainak teljesíté­se, mert a hanyagság, fegyel­mezetlenség a hidegben még nagyobb kárral jár, mint nyáron. A 70 építkezés közül 37 he­lyen találtak kisebb-nagyobb hibákat, s összességében azt állapították meg, hogy a ko­rábbiakhoz viszonyítva javult az építkezések rendje és fe­gyelme. A tárgyilagos megíté­léshez azonban az is hozzá­tartozik, hogy a lakossági fel­vásárlások miatt a nagy épít­kezések most a szokásosnál kevesebb anyagot tárolnak, s azt könnyebb is rendben tar­tani. A vizsgálatok során talált hibák között különösen gya­kori volt, hogy előbb készítet­tek válaszfalakat, mint tető- szigetelést. Ez a fordított sor­rend pedig azzal a veszéllyel jár, hogy szigetelés híján a válaszfalak átáznak, s a hi­degben szétfagynak. A válasz­fal megrepedését okozó gya­kori hiba az is, hogy rosszul rögzítik a mennyezethez, s ezért meglazul a fal. Előfor­dult az is, hogy az építők el­mulasztották a tető szigetelé­sének eső elleni védelmét, és tovább fokozták a bajt azzal, hogy az átázott hőszigetelő ré­teget még le is fedték vissza­szigetelő lemezzel, ami ráadá­sul megakadályozta a vízzel átitatódott födém kiszáradá­sát. Gyakran kifogásolták az el­lenőrök, hogy a nagy építke­zéseken rosszul értelmezett ta­karékosságból nem építik meg az ideiglenes felvonulá­si utakat. Ezért a nagy teher­autók, a dömperek és munka­gépek kerekeitől felszaggatott talajon esőzés idején térdig érő sárban közlekednek. Az ellenőrök jegyzőkönyvben rög­zítették az észlelt hiányossá­gokat, amelyek megszüntetésé­ről egy hónapon belül kell in­tézkedni az érintett építkezé­sek vezetőinek. Aki hosszú éveken át új­ságcikkeket ír, az megszokja hogy szava többnyire falra hányt borsó, ötletei, javaslatai — melyeket legtöbbször az ol­vasók fogalmaznak meg, eze­ket továbbítja az illetékesek­nek — csak ritkán érik el a várt hatást, még ritkábban hoznak kedvező eredményt. Talán ezért van az, hogy ami­kor egy újságot olvasó ember kéréssel fordul a tollforgató- hoz, szinte perceken belül megszületik az írás. Jusson el azonnal azokhoz, akikhez az utca. embere címezte. Tóth Gábor, Hévizgyörk, Vörösmarty utcai lakos pana­szát igyekeztem szó szerint lejegyezni: — Nyugdíjas va­gyok, jóval túl a hatvanadik évemen, de nekem a munka a mindenem, s talán beteg lennék, ha kora tavasztól a telet jelző ködös reggelek be­köszöntőig nem dolgozhatnék a határban. Van egy darab szőlőm, egy kis konvhakertem, és szinte naponként megfordu­lok mind a kettőben, mert azt vallom, a gazda szeme nem­csak a jószágot hizlalja, de a magjából kibújó uborkát, a palántázott paradicsomot, pap­rikát is növekedésre ösztönzi. Szorgoskodunk hát a felesé­gemmel együtt. Permetező­szert. munkaeszközt lehet kap­ni. Vásároltam én is egy kis kerti traktort, a hozzá tarto­zó utánfutóval. — Nagyon örültem én ennek a masinának, mondogattam a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 300. SZÄM 1987. nEf’EMRFR 28.. hFtfO Aszódi könyvtárosok Szolgálni akarják az olvasót Aszód közművelődési intéz­ményei közül talán legszeren­csésebb és legkedvezőbb hely­zete a könyvtárnak van. Kör­zetünkben kevés község dicse­kedhet hasonló könyvgyűjte­ménnyel, mert itt a szabad- polcos kölcsönző- és olvasótér­ben meg a raktárban csak­nem negyvenezer kötet várja az olvasókat. Balya Ferencné, aki szep­tember 1-jén lett a könyvtár vezetője, nem látja olyan szép­nek és megnyugtatónak az in­tézmény helyzetét, mint a kí­vülállók, vagy éppen a rend­szeresen olvasók. — Sajnos, minden erőfeszí­tés és a községi tanács jó­szándékú támogatása ellenére hamarosan kicsi lesz az épü­let. A könyvtár ugyanis nem lehet telített, akár egy keres­kedés. hiszen naponta jelen­nek meg új és új kiadványok, rendszeresen érkeznek folyó­iratok, amelyeket leltározás, katalogizálás után azonnal az olvasók elé kell tennünk. Hóit anyag — Soha nincs és nem lehet ha­tára a beszerzéseinknek, mert ha lemaradunk, akkor csak holt anyagot kínálhatunk a lá­togatóinknak, a célunk viszont az, hogy a szakirodalomnak és a szépirodalomnak a leg­újabb köteteivel várjuk az ol­vasókat, teljesítsük annak a természetes elvárásnak a ki­elégítését, amit a hozzánk rendszeresen betérők így fo­galmaznak meg: lépést szeret­nénk tartani napjaink irodal­mával, a naponta megújuló technikai fejlődéssel, műsza­ki ismeretekkel. — Egyre többen mondanak le — a könyvárak érezhető emelkedése miatt — házi­könyvtáruk fejlesztéséről, s a közkönyvtárba jönnek, hogy olvasnivalót szerezzenek. Aszódon eddig k: tudták elégíteni az igényeket, és ugyanez vonatkozott a két társközség, Iklad és Do­mony könyvtáraira is. A nagy­községi tanács évi 190 ezer forintot adott a könyvállo­mány gyarapítására, s a ha­sonló településekhez viszo­nyítva a fenntartó gazda bő­kezű mecénásnak bizonyult. Ez tette lehetővé, hogy a na­pi- és hetilapok, a folyóiratok szintén nagy választékban álljanak az olvasók rendelke­zésére. Más formák A könyvtárvezető megmu­tatta az intézmény hanglemez­tárát is. Az ezerötszáz lemez nemcsak könnyű- és komoly zenét kínál, de sok az irodal­mi értékű anyaguk és mese- lemezük is. A lemezek hallga­tására, átmásolására egyaránt adnak lehetőséget, de vállalják különböző rendezvények zenei anyagának összeállítását és kölcsönzését is. — Elsődleges feladatunknak a szolgáltatást tartjuk — mondja határozottan a könyv­tárvezető. Hogy ez a szándékuk meny­nyire valósult meg, azt talán igazolja, hogy a központi könyvtárban és a lakótelepi fiókkönyvtárban 563 felnőtt és 378 gyermek olvasójuk van, pedig a könyvtár majdnem há­rom hónapig zárva volt, mert az idén kellett elvégezni az öt­évenként kötelező állomány­ellenőrzési leltárt. Sáhóné Bordás Éva régi könyvtáros, de csak néhány hónapja dolgozik a községi könyvtárban. Betűbe zárva — Nem szeretnénk, ha in­tézményünk valamiféle előke­lő elszigeteltségre törekedne — mondja. — Az a véleményünk, hogy az olvasás megszerette­tése. a rendszeresen olvasók számának növelése végett minden más közművelődési feleségemnek, ha már lovat nem tartunk, ezzel a jószág­gal sokat könnyítünk a mun­kánkon. O is bevághatja a sa­rokba a Vácegresen készített hátikosarát, amivel, annyi ter­het elhordott életében, hogy ha egy helyre öntögette vol­na, magasabb lenne az a hé- vízgyörki Kikirics-dombnál is. Egyik reggel — október vé­gén vagy talán november ele­jén— zöldségért indultunk a kertekbe, s én bizony elszé­gyelltem magam, amint ültem a bakon, vagyis a traktor kor­mányánál, a feleségem pedig ballagott utánam a járdán. Szóltam, hogy a szégyenemet elűzzem, meg a páromat is kí­méljem: — Gyere ülj föl a pótkocsira! — Megfordítottam egy ládát, zsákkal leteritettem, hogy ké­nyelmes, meg puha legyen az ülés és felsegítettem a felesé­gemet. A Vörösmarty utcából ügy fordultunk ki Hévízgyörk főutcájára, hogy bizony ketten ültünk a járművön. Nem kel­lett messzire mennünk, de örül­tem, hogy a párom se gyalo­gol. Már l'-ttuk a föld végét, amikor szembe jött velünk egy rendőrségi autó és megállt mellettünk. Kiszállt az őrmes­ter elvtárs, aztán megmagya­rázta, hogy a pótkocsin élő személyt szállítani tilos. Pró­báltam én védeni magunkat. Elmondtam, hogy rögzített a plató, hogy a világításunk, a fékünk tökéletes, hogy lassan megyünk: — Sajnos — mond­ta az őrmester — a szabályzat nem teszi lehetővé a személy- szállítást az általam használt járművön. Még szerencse, hogy a büntetéstől eltekintett Tóth Gábor odaszól Pintér Andrásnak, aki felháborodot­tan elmondja, hogy őt bizony megbüntették, taxit is bérel­hetett volna kisebb költségért, hogy a felesége kijusson a ha­tárba. Most már mind a ket­ten mondják, hogy meg kelle­ne bizony ezt a dolgot írni, mert szerintük az általuk használt jármű emberi szállí­tásra is alkalmas. Nem gyerek fogja a kormányt, hanem fel­nőttek, akik éveik számával mit sem törődve, még terme­lőmunkát végeznek, még idős korukban is igyekeznek adni a közösségnek. Mit tehet az újságcikkeket írogató? Ha tudja is, hogy sza­va többnyire falra hányt bor­só, a kérésnek eleget tesz. Esetleg van segítség, s lehet a szabályokon módosítani. Fercsik Mihály formának is helyet kell ad­nunk. — Gyermekkönyvtárunkban a pénteki napokon mesefoglal­kozásokat tartunk, amelyek­nek keretében sort kerítünk új könyveink ismertetésére, de megünnepeljük a névnapokat, születésnapokat is. Előbb vagy utóbb egy élő, eleven gyerek­klub alakul a most még al­kalmi társaságból. Természe­tesen szoros a kapcsolatunk az iskolával, így gyakoriak az osztálylátogatások, a könyv­tárunkban megtartott magyar­órák. Ismét nálunk működik az Űj Tükör-klub. Tervezünk közös rendezvényeket a mú­zeummal, a családi irodával. Katona Tamásné. aki nem­csak a központi könyvtárban dolgozik, de hetenként két al­kalommal a lakótelepi könyv­tárban is kölcsönöz, szántón az olvasás megszerettetését tartja a legfontosabbnak. — Soha, senki nem megy a könyvtár­ba azzal, hogy ő most a tudá­sát szeretné fejleszteni — mondja. — A rossz könyvek olvasójának is nagyobb esélye van arra, hogy megismerje a betűkbe zárt gyönyörűségeket, mint annak, aki egyáltalán nem olvas. Itt is érvényesül a közmondásba zárt igazság: a gyakorlat teszi a mestert. F. M. Üzenet Vasárnap reggel marék­nyi borítékot vettem ki le­vélszekrényünkből. Meg­örültem. Szorgalmasak vol­tak külső munkatársaink. A szemrevételezésnél lelohadt a kedvem. Csupa karácso­nyi és újévi üdvözlet. Ám­de nem nekünk. Hanem: a mozinak, a bútoráruház­nak. a Stromfeld sétányt bölcsődének, a gyermekfo­gászat orvosainak és asz- szisztenseinek, az orvosi rendelő orvosainak és asz- szisztenseinek, Gallyas At­tila körzeti megbízottnak, a népfrontbizottságnak, a ka­zánháznak, a könyvesbolt dolgozóinak, a Vöröske­resztnek, valamint a K1SZ- bizottságnak. Küldi a IV-es számú napközi otthonos óvoda nevelőtestülete. Rej­tély, hogy miért a mi pos­taládánkba tették. Igaz, ar­ra nincs kiírva semmi. Mi kiragasztottuk rá a nevün­ket, de arra hivatott ele­mek levakarták. Ebből le­vontuk a következtetést: a ládán nincs helye kiírás­nak. De hát akkor is, mi­ből gondolták, hogy ebbe a ládába kell dobni a bútor­áruház, a kazánház, a köny­vesbolt, a rendelők leve­leit. Ez a központi elosztó? Mindegy. Továbbítjuk a jókívánságokat. Aki igényt tart a lapra, nálunk meg­kaphatja. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Slawomir Mrozek: Rendőr­ség, a kaposvári Osiky Ger­gely Színház vendégjátéka, este 7 órakor. Diáktanya: Az én zeném a Matellic — bemutatja Tóth János, 16 órától. Moziig» A nindzsa színre lép. Szí­nes amerikai kalandfilm. 6 és 8 órakor. Olvasóink fóruma Ki jár a széllel szemben? Mindenki szereti a szépet, A leletek tanúsága szerint már az ősember is igyekezett vac­kát díszíteni. A mai ember határtalan fantáziával, lele­ménnyel teszi széppé kívül-be- lül lakóhelyét, ahol kelleme­sen szeretné eltölteni szabad­idejét. Az ízlések között per­sze lehet eltérés. Amíg egy ha­táron belül van, nem lehet vi­ta tárgya, de ami azon kívül esik, ellene már szót kell emelni! Tesszük is, hiszen so­kak számára nem közömbös, hogy emberi környezetben tei- nek-e napjai, vagy a szemét­dombon kénytelen vegetálni nap mint nap undorodva. Mi történik azokkal, akik a családi házak környezetéből a mai világ szükségszerű lakóte­lepeire költöznek? Számukra itt — tisztelet a kivételnek — a küszöbön kívül megszűnik minden jóérzés, kulturáltság. Vegyük például hazánk egyik legszebb, ha nem a legszebb lakótelepét, a gödöllői Strom­feldet. Különös műgonddal megépí­tett, szépen parkosított telep­ként indult, de hamarosan je­lentkeztek a lakótelepi furcsa­ságok. A fácskákat, ha még nem száradtak el. kitördelték. A pázsiton keresztül-kasul ta­postak. Mindenütt szemét. Hiába van modern szemétle­öntő, egyszerűbb a hulladé­kot az ablakon kidobni. Ni­kotinbarbarizmus tüneteként természetes dolog a csikket kihajítani az ablakon. Egyes lakások alatt egész kupaccal található cigarettavég. amely nemcsak szemét, hanem sze­les időben az alsó szintekre beesve komoly tűzveszélyt is jelenthet. A falak összefirkál­va, a hungarocell falborítás kilyukasztva. Felüdülés volt néhány na­pig. amikor Losonczi Pál láto­gatása tiszteletére hivatalos nagytakarítást végeztek itt, vagy amikor külföldi környe­zetvédő táborosok kaparták össze a lakók szennyét. Amilyen gyorsan sikerült tönkretenni a környezetet, úgy jelentkeztek személyek, akik magukénak tekintve a környezetet, dacolva a közöny­nyel, gúnnyal, helyenként szándékos rongálással, a sok­lakásos házak táját rendelik, szépítik. A folyamat örvende­tesen terjed! Immár nemcsak beszélnek a hiányosságokról, de tesznek is a megszünteté­sükért. A tavalyi tanácstagi beszá­molón a 31-es számú körzet — Stromfeld sétány 7—S—9 — lakói nehezményezték, hogy házaik fala összevissza van lyukasztva, csúnya a külle­mük. Mivel legfeljebb a javí­táshoz szükséges anyagot tud­ta megszerezni, a tanács java­solta, hogy a lakók társadalmi munkában végezzék el a ten­nivalókat. Akadtak is, akik a szót tettel követték. Most a három, negyvennégy lakásos ház alsó szintje szépen kijavít­va, lefestve áll. Mások a kör­nyezetét csinosítják. Mintha mindenki érezné, hogy ez tényleg a saját tulajdona. Jobban vigyáznak, kevesebb szemét kerül ki az ablakon, valóban szebb, emberibb lett a környezetük. így is volna ez rendjén. Csak már a falfestéskor a fü­vesítés idején, akik valami­lyen oknál fogva nem vettek részt a munkában, többen vi­tatkoztak: miért csinálják ezt, ami az illetékes hatóság fel­adata lenne! Valóban csak az illetékesek hozhatják rendbe, amit mi el­rondítottunk? Ha mindenki így vélekedne, szegényebbek lennénk sok kilométer járdá­val, csatornával, parkkal és sok más. társadalmi munká­ban létesült javakkal Ahol tehetjük, magunk is járuljunk hozzá környezetünk szebbé tételéhez. Óvjuk a meglevő ál­lagát. de ha már semmit se teszünk, legalább adjuk meg a becsületet azoknak, akik sok kis tevékenységgel járulnak közérzetünk javításához! Szarvadv .Iá nos Gödöllő ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Járművel a halárba Az asszony gyalogolhat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents