Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

4 1987. DECEMBER 28., HÉTFŐ Készülnek a hírközlő kábelek ...................................■■ « ■■ __________________ A Magyar Kábelművck szegedi kábelgyárában évente 500 ezer kilométer kábelt gyártanak. Ez a mennyiség tizenkétszer érné körül a földet. Felvételünkön: Terhes Anna gyártás közben ellenőrzi a négyszálas húzógépen készülő hírközlő kábeleket. Utószezonban Nászéjszaka a Silvanusban Jelmezes vacsora, reneszánsz zenével Valljuk be őszintén, hogy a mindennapi munka, rohanás, lótás-futás után jólesik a ki- kapcsolódás. Hétvégeken gyak­ran útra kelnek a családok, hogy felkeressék a közeli er­dőket, kirándulóhelyeket. A hűvös idő beköszöntével meg­telnek a turistaházak és az utószezonban kedvezményes ellátást kínáló szállodák, mint például a visegrádi Silvanus Hotel. A szálloda bejáratánál egy szovjet autóbusz berregteti a motorját, a turisták fürgén és jókedvűen szállnak fel a jár­műre és pillanatok alatt el is tűnnek a kacskaringós hegyi úton. A hotel halijában meg­hitt, bensőséges hangulat fo­gad. Néhányan jóízűen terefe­rélnek a sarokban, mások ká- vézgatnak. Ugyanis a szálloda Mátyás-termében — mint ké­sőbb megtudom — tartja két­napos konferenciáját a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanári kara. zését fogadja. Ha kell, egy­szerre ötfelé is figyel. A szál­loda vezetője, Gyura Szabolcs­úé lép be az igazgatói szobá­ba. A televiziótól érkeztek programegyeztetésre, így a to­vábbiakban Gyuránéval foly­tatódik a beszélgetés. A szek­rényből színes prospektusokat, programfüzeteket rak az asz­talra. — Már kora ősszel megje­lentetjük a programfüzeteket és elküldjük a szállodáknak és vendéglátó egységeknek, utazási irodáknak. Ez részle­tes tájékoztatást ad az érdek­lődő vendégeiknek. — Ügy tudom, a nászuta­soknak is tartogat meglepe­téseket a hotel. — Igen. Ha a tanácsi szer­tartás után nálunk költi el va­csoráját a vendégsereg, akkor az ifjú pár térítésmentesen töltheti el a nászéjszakát a Silvánus egyik lakosztályában. Ebben az évben három eskü­vőt tartottak nálunk és egy aranylakodalmas házaspár volt egy hétig a vendégünk. Piknik az erdőben — Milyen kiegészítő progra­mokról gondoskodnak? — Télen-nyáron a vendégek rendelkezésére áll a tenisz- és tekepálya. Pár percre a szál­lodától remek pikniket ren­dezhetnek a szalonnasütő helynél. Kapcsolatunk van a mogyoróhegyi lovasiskolával és a lepencei termálfürdővel, mindkét helyre szervezünk programot, ha a vendégek igénylik. Ha kell, idegenveze­tőt is adunk, aki Visegrád tör­ténelmi nevezetességeivel is­merteti meg az érdeklődőket. Minden farsangon rendezünk úgynevezett sváb-bált. Neve­zetesek és látványosak a Má­tyás vacsoraestek, amikor ko­rabeli öltözetekkel, reneszánsz zenével, speciális ételekkel kí­vánjuk feleleveníteni a rég­múlt idők hangulatát. K. Sz. Ave Ave! Így köszöntötték egymást a régi rómaiak. Valószínűleg fejet is haj­tottak. Ez valami olyasmit jelentett: Légy üdvözölve, barátom! Azon tűnődöm vajon ma miért nem sze­retünk köszönni? A fiatal nem köszön az idősebbnek, mondván: „Űgyis süket, úgysem hallja’’. Es fordítva: „Csak nem képzeli az a taícnyos, hogy én fogok neki kala- p ölni!”. Miért kell köszönni? — ezt a kérdést én is feltet­tem gyermekkoromban, ahogy ezt most kisunokám teszi. Azért, felelem, mert ezzel fejezzük ki tisztele­tünket, megbecsülésünket embertársaink iránt. Először sétálok vele a fő­város utcáin. Látom, hogy zavarban van. Végül meg­kérdezi: „Itt nem becsülik egymást az emberek?” Nem tudom, mit felelhetnék. Za­varomban valami olyasmit dadogok, hogy itt sok az ember, és a tiszteletnek egyik formája az is, ha ud­variasak, figyelmesek. Aztán elmesélem neki, hogy a japánok hogyan üdvözlik egymást. Jót ka­cag, amikor utánozom ele­gáns meghajlásukat. „Ak­kor a papának nem lenne jó ott élni!” — mondja. Elgondolkozom. Sohasem láttam még olyan japánt, aki a derekához kapott vol­na, miközben ismerősét üd­vözli ... Mi azonban egyenes de­rékkal, de továbbra sem szeretünk köszönni. Petényi Anna Ráckevén Gázprogram Jó ütemben halad a gáz­program megvalósítása Rác­kevén. Az idén 9 kilométer hosszúságú hálózat épült ki a városi jogú nagyközség 23 utcájában, köszönhetően a la­kosság összefogásának. A ta­nácsi intézmények jelentős ré­szében, például a Kölcsey ut­cai iskolában, az István téri iskolában, a polgári iskolában, az Ifjúság utcai bölcsődében, a Kazinczy utcai öregek nap­közi otthonában és az Ady Endre utcai óvodában már gázzal fűtenek. Ha a lakosság nem járult volna hozzá, akkor ezek az intézmények sem kap­tak volna gázt. A szálloda igazgatója, Var­ga Ferenc szívélyesen fogad és részletesen ecseteli az utósze­zon előnyeit. Kicsiknek ingyen — A Magyar Szálloda Szö­vetség és a Pannónia Szállo­da és Vendéglátó Vállalat jó­voltából jelentős kedvezmé­nyeket tudunk adni november elsejétől egészen március vé­géig a hotelbe érkező vendé­geknek — mondja az igazga­tó. — Átlagban harminc-negy­ven százalékkal kevesebbet fi­zetnek a szobáért és étkezé­sért azok a vendégek, akik legalább három éjszakát ná­lunk töltenek. Az elmúlt hó­napban elég sok nyugdíjas és idősebb házaspár kereste fel a Silvanust, hogy kikapcsolód­jon vagy éppen kipihenje fá­radalmait. Az elmúlt évek ta­pasztalatai' alapján sok ven­dégre számítunk a téli szün­időben, amikor is a szülők gyermekeikkel együtt kíván­nak nálunk vakációzni. Ta­valy kellemesen érezték ma­gukat felnőttek és gyerekek egyaránt. Vastag hótakaró bo­rította a hegyeket és ki-ki kedvére síelhetett, szánkózha­tott, vagy éppen gyönyörköd­hetett a téli, havas tájban. Bi­zonyára közrejátszik a szülők döntésénél az is, hogy tízéves korig térítésmentesen üdülhet­nek itt a gyerekek. Különö­sen a nagycsaládosok számá­ra ez jelentős megtakarítást jelent. Arsnylakodalom Beszélgetésünket gyakran szakítja meg egy-egy telefon, vagy éppen tanácsért lép be valaki. Az igazgató udvariasan tárgyal, vendégek bejeientke­Azon a napon is együtt ül­tek be az autóba reggel fél hatkor. A férj nem vett ész­re semmi különöset az asszo­nyon, aki ugyanúgy kiszállt az üzem előtt, ahogy máskor. Elköszöntek egymástól, még utána is szólt Misinek — „Apu, siess haza ...” Otthon egy levélre lelt Tomi, a há­zaspár kisfia. Anya írta: .Kis­fiam, siess haza ma az isko­lából, mert megyünk cipőt vásárolni neked .. Elmúlt a nap. Apu és Tomi időben hazaérkezett, anyát vi­szont hiába várták. Néhány órával a munkaidő letelte után már ideges volt apu meg Tomi is, mi történhetett anyu­val, miért nem jött még haza a gyárból. Derült égből villámcsapás­sal is felért, amikor Misi, a férj megtudta, hogy felesége megszökött. Igen, ez a szó il­lik ide a legjobban. Egy férfi ismerőssel — kollégája volt — felültek a vonatra, meg sem álltak a Dunántúl egyik kisvárosáig. De vajon miért tette ezt anyu? — töprengett Tomi és édesapja azon az es­tén. Mindössze pár hónapja dol­gozott a laboratóriumban Er­zsi, a feleség. Azt mondta, szereti ezt. a munkát, szívesen csinálja. Hja, kérem, a fehér köpenyben úgy festettek, mintha kórházban dolgoztak volna. Munka közben a bo­szorkánykonyhán alkohollal is dolgoztak, csak egy kis hígí­tót kellett hozzáadni, s máris finom nedű kerekedett belőle. Megkóstolták mindannyian. — Milyen finom! — így a hölgykoszorú egyik tagja — Tényleg nem rossz — tette hozzá Erzsi, történetünk ne­gatív szereplője. S ez így Apu, siess haza...! Férfi anpszsrepüssn ment napról napra, hétről hétre. Többször megesett, hogy Erzsi az alkohol mámo­rában indult haza. Otthon bi­zony észrevették rajta a za­vart viselkedést, s a veszeke­dések sem hiányoztak. No, de hogy így elmegy, itt­hagyja a fiát, akit úgy imá­dott — hát erre gondolni sem mertek volna a családbe­liek. Mindennek már négy éve, azóta Misi egyedül neveli fiát, aki 15 éves, s elsőéves ipari tanuló a szakmunkás- képzőben. Nagyot változott az életük. Eleinte Tomi mindig az anyját kereste az ágyban, aztán amikor kezével az ap­jához ért, megnyugodott... Sok idő kellett ehhez. Nehéz napok, hetek, hónapok voltak a gyerek és az édesapa szá­mára is. — Eleinte bizony furcsán éreztem magam a szülői ér­tekezleteken, mert csupa édesanyaarcok tűntek fel — mondja Misi, az édesapa. — Aztán olyan jól összemeleged­tünk, hogy a harmadik, ne­gyedik alkalommal már meg sem kérdezték, miért én járok a szülői értekezletre. Igyekeztem — már ameny- nyíre lehet — valahogy pó­tolni az elvesztett (elveszett) édesanyát Tominak. De még most is a torkomban ver a szívem, ha az anyáknapi is­kolai ünnepségre gondolok Tomi is mondta a szép kö­szöntő verset, aztán amikor befejezte, a virágcsokrot této­va mozdulatokkal vitte — a nagymamának — az én édes­anyámnak ... Sírt az egész kompánia, én meg elfordul­tam, hogy ne lássák rajtam az elfogódottságot. Űj életet kezdtünk. Én szá­moltattam el Tomit a tanu­lással, amely bizony megsíny­lette a válást. Mert később elváltunk törvényesen Erzsi­től, aki azóta mindössze egy­szer látta Tomit, a fiát, akit pedig annyira szeretett. Egyszerűen nem értem, ho­gyan lehet ilyen egy anya. Tizenegy éves koráig felneveli a gyermekét, s utána nem ki­váncsi rá .. A gyermektar­tást sem fizette, csak négy hónapig. Hiába jártam utána, egyszerűen nem kapom a megítélt összeget. Pedig jár­na, hiszen mi ugyanúgy hát­rányos helyzetűek vagyunk, mint az elvált asszonyok, akik egyedül nevelik gyerme­küket, gyermekeiket. De nem is ez a lényeg. Igyekszem a fiamnak mindent előteremteni, hogy örülni tudjon. Tavaly például egy korcsolyát kapott karácsony­ra, most még nem tudom, mi kerül a karácsonyfa alá, mert egyelőre nem nyilatkozott. Pár éve nyáron elvittem őt és a barátját Hajdúszoboszló­ra egy hétre. Nagyon jól éreztük magunkat, a fiam olyan önfeledten töltötte a napokat, mintha semmilyen törés nem lett volna az életé­Itthon marad ötszázmillió schilling Az adóhatóság is elfogadja Az asztrológia avatott és avatatlan szakértői szerint a mérleg jegyében születettek nem alkalmasak hosszú, sok kitartást igénylő feladatok megoldására. Könnyen fellán­golnak, nekivágnak egy-egy ötlet megvalósításának, de ugyanolyan gyorsan le is lo­had bennük a lelkesedés. Mindezek ismeretében rájöt­tem valamire: a disódi Data- coop Számítástechnikai Kis­szövetkezet vezetői, vagy leg­alábbis azok, akik az ötletek, javaslatok kivitelezésénél bá­báskodnak, nem a mérleg je­gyében születtek. Hogy miért? Azért, mert ez a csapat olyanokat produkál, ami a jelen s a közelmúlt gazdaságának szemlélői sze­mében — finoman szólva is — eltér a megszokottól. Sze­rencsére. Óriási különbség Bár az elmúlt hónapok ese­ményei után — vállalták a Magyar Vívó Szövetség támo­gatását, a harmincfős gárda háromszázmilliós termelési értéket állít elő. s megcéloz­ták a kínai piacot — igazán nem lehet csodálkozni leg­utóbbi bravúrjukon. Ez pedig a következő volt. Valamikor októberben, az őszi BNV után beszélgettem a fejlesztési elképzelésekről Bindics Ferenccel, a kisszö­vetkezet elnökével. Említést tett akkor az elektromos pénztárgépről, amely a Data- coop saját szellemi terméke, s utalt arra, hogy rövidesen piacra dobják. Azt persze sokan nem tudják, hogy ez miért érdekes. Nem titok, az egészbe azért fogtak a diós- diak, mert üzletet láttak ben­ne. Hazánkban a nagyobb áruházakban olyan pénztár­gépeket alkalmaznak, amit tőkés importból kell besze­rezni, s hogy a kisebb keres­kedelmi egységek miért nem ezeket használják, azt nem nehéz kitalálni. Mert nincs rá devizájuk. Ez a gép körülbelül annyit tud, mint egy osztrák társa, de van azonban közöttük egy óriási különbség. A szomszéd­ból származó szerkezet körül­belül húszezer schillingbe ke­rül, vagyis majd’ százezer fo­rintba, a diósdiak pénztárgé­pének ára pedig az előzetes számítások szerint nem sok­ben. De járunk a cirkuszba, moziba is eljutunk néha. Tud úszni, korcsolyázni, van neki BMX kerékpárja is ... Természetesen az én életvi­telemben is meghatározó az anya (volt feleségem) hiánya. Szerencsére itt, a szülői ház­ban édesanyám gondoskodik rólunk, mos, főz, takarít ránk, amiért csak hálás tudok lenni neki. — Hogy hogyan tovább? — hát ez még a jövő zenéje. Van egy hölgyismerősöm, aki szintén elvált, így egyedül neveli 10 éves kisfiát. Hajdú­szoboszlón ismerkedtünk meg egymással. Jó messze lakik, de azért elég gyakran talál­kozunk. A két gyerek már igazi haver egymással... Le­het, hogy egyszer egy (új) családba kerülnek ... Apák, akik egyedül nevelik gyermeküket vagy gyermekei­ket. Csak az én ismeretségi körömben vannak legalább tucatnyian. Tudok olyanról, aki 14 éves fiával építette fel a házát, mert amikor elvál­tak, még az alap volt csak kész. A másiknak tragikus hirtehinséggel elhunyt a fele­sége, öt évig nevelte a fiát. s amikor felszabadult, csak utána lépett frigyre egy el­vált asszonnyal... Apák. akik — ha egyedül maradnak gyermekükkel — ugyanolyan nehéz helyzetbe jutnak, mint a nők. Csak ró­luk valahogy kevesebbet be­szélünk, s elfelejtjük érde­meiket. Pedig vannak, nem is akármilyenek. A tiszteletet ők ugyanúgy megérdemlik, mint gyengébb nembeli sors­társaik. Még akkor is. ha egyelőre kevesebben van nak.., Gér József kai lesz ötvenezer forint fe­lett. Biztos adatot maguk a datacooposok sem tudnak, hiszen nem ők fogják gyárta­ni ezeket a berendezéseket, hanem a Budapesti Híradás- technikai Gyár, közismertebb nevén a BHG. Kedvezőbb feltételek — Pontosabban kilencven­kilenc százalék, hogy a BHG gyártja — javít ki a kisszö­vetkezet kereskedelmi igazga­tója, Péterváry József. — De­cember huszonkettedikén dél­után kettőkor azzal álltunk fel a BHG képviselőivel az asztaltól egy tárgyalás után, hogy elvileg sikerült megálla­podnunk, már csak a szerző­dés aláírása van hátra. — Igazából nem értem, hogy miért adja el a Data- coop a gyártási jogát, hiszen ezzel elesik bizonyos haszon­tól, s ráadásul a napokban készült el egy kétezer-ötszáz négyzetméteres üzemcsarno­kuk rekordidő alatt. — Ennek ellenére azért csak egy kisszövetkezet va­gyunk mi. Szerény becslések szerint is körülbelül huszon­ötezer darab gépre lenne szükség csak Magyarországon, s ezért ennyit nem tudnánk megcsinálni. Még tízezret sem! Erre vannak a nagy- vállalatok, mint a BHG. — Miért éppen a BHG-val egyezlek meg a gyártásban? — Több érdeklődő volt a termékünk iránt, s volt olyan cég. amely kedvezőbb kondí­ciókat ajánlott, de biztosra akartunk menni. Nekünk a BHG már kipróbált partne­rünk, s a pozitív tapasztala­tok alapján döntöttünk mel­lettük. Segítségükkel export­ra is tudjuk szállítani ezeket a gépeket, bár már a BAFS is érdeklődik iránta. Egyéb­ként az eladott berendezések után mi is részesülünk a ha­szonból. * Azért — valljuk be — irigylesre méltó helyzetben van a BHG, hiszen olyan ter­mék gyártásába kezdenek, amire van piac. Nem kell kü­lön apparátust foglalkoztatni, hogy vevőt találjanak a ter­mékeikre, hiszen hazánkban ez hiánycikknek számít. A szükséges mennyiség nyolc- vanöt-kilencven százalékát tőkés exportból szerzi be a kereskedelem, a többit pedig Bulgáriából. A gép előnye, hogy az ár mellett külön rög­zíti az általános forgalmi adót, ami azért fontos, mert bizonyos tételek adóját a vá­sárló leírhatja év végén a jövedelmi adójából. Ezeket a számlákat pedig elfogadja igazolásként az adóhatóság. Ezenkívül személyi számító­gépekhez is kapcsolható a berendezés, amelynek a meg­különböztető jele egyelőre Helios A—11, de hogy milyen néven kerül forgalomba, azt majd a gyártó BHG dönti el. Még egy dolog szól a hazai gépek mellett: a tőkés im­portból származó drága be­rendezések is csak akkor al­kalmazhatók itthon, ha előbb átállítják őket. Erre a Helios A—11-nél nincs szükség. A titok fátyla Az elmondottak alapján könnyű kiókumlálni, hogy sokan járnak jól a gép elter­jesztésével. Először is a Data- coop, másodszor a BHG, har­madszor a kereskedelem s negyedszer, de nem utolsósor­ban, a magyar népgazdaság, hiszen ötszázmillió schilling megtakarítás válik ezáltal le­hetővé. Ügy tűnik, az elektromos pénztárgép ügye ezzel sínen van, s így újabb újdonságo­kon törhetik a Datacoop mér­nökei és kereskedői a fejüket. Azt már megszoktam, hogy a kisszövetkezet vezetői a fej­lesztési elképzelésekről igen­csak tömören, mondhatni tő­mondatokban beszélnek. Ne­hogy a konkurencia megsza­golja az ötletet! Annyit azon­ban sikerült megtudnom, hogy jelenleg egy elektro­nikus írógépcsalád kidolgozá­sával foglalkoznak. De többet harapófogóval sem sikerült kihúznom Péterváry József­ből. Fiedler Anna Mária

Next

/
Thumbnails
Contents