Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-27 / 304. szám
MK.vn] 1987. DECEMBER 27., VASÄRNAP Módosítani kellett a tanácsrendeletet Másra is futja a telidből... Ml legyen a tehóval? Ez a kérdés nemcsak 19*3-ben, a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének évében keringett a levegőben, hanem azáta is napirenden van. Akkoriban nem kis vita zajlott arról, hogy lehet-e újabb anyagi áldozatokat kérni az állampolgároktól. S hä igen, akkor milyen eredménnyel! Az élet hamarosan eldöntötte ezeket a kérdéseket. Bebizonyosodott, hogy értelmes célokért nehezebb időkben is összefognak az emberek. Ám ezzel még nem volt vége ... Központilag nem A tehát ugyanis nem elegendő megszavazni, hanem az elgondolásokat meg is kell valósítani. Mint tudjuk, ez nem mindenütt sikerül. Akad az országban és Pest megyében is ojyan település, ahol az illetékesek elszámították magukat. Ahol az összegyűlt pénz kevés például egy iskola felépítéséhez ... De akadnak egyéb ellentmondások is, gondoljunk csak az adófizetési morál gyengeségeire ... Nem csoda hát, hogy az Országgyűlés téli ülésszakán is hangot kapott egyik-másik felszólalásban: mi legyen, a településfejlesztési hozzájárulás sorsa? A kormányzat válasza az volt, hogy nem várható központi intézkedés a megszüntetésére. Ahol ugyanis kellően megszervezték a felhasználását, ott jól szolgálja a lakossági érdekeket — hangzott az indoklás. Ráckevén és környékén pedig jól szolgálja. Ezt bizonyítja az is, hogy a Ráckevei Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács legutóbbi ülésén módosítani kellett a teho felhasználásáról szóló rendeletet. Az előzményekhez tartozik, hogy az egyik társközség, nevezetesen Makád lakói az földutak korszerűsítésére, két buszváró felújítására és egy újabb építésere szavaztak. Maguk vállalták a műszaki vezetést, előnyös szerződéseket kötöttek és rengeteg társadalmi munkát végeztek. Ide tartozik az is, hogy az elöljáróság erre használta fel a rendelkezésére bocsátott tanácstagi keretet. így aztán arra is jut, hogy a járdákat rendbe tegyék. Az elöljáróság az elmúlt két évben egy kétezer méteres szakasz kiépítését vállalta, amelyhez — az aktivitás láttán — a közös tanács is hozzájárult százezer forinttal. Bővítik a célokat így érkeztünk el 1987. évéhez, amikor a makádiak azon kapták magukat, hogy máris megvalósították az öt évre tervezett feladatokat. Ez elégedettségre adhatna okot, ám a lakosság és az elöljáróság ehelyett inkább előretekint. Nemrégiben a makádiak többsége írásban úgy nyilatkozott, hogy — az eddig elért eredmények figyelembevételével — bővíteni kell a korábban meghatározott célokat. A 495 szavazó közül 26I-en a járdaépítés mellett kötelezték el magukat Ez elegendő volt ahhoz, hogy a legutóbbi tanácsülésen módosítsák a teho felhasználásáról szóló rendeletet. Ennek értelmében tehát a családonkénti 500 forintos hozzájárulást ezentúl a járdák korszerűsítésére fordítják. Azonos véleményen Aki azt gondolná, hogy a makádi példa egyedülálló Ráckeve térségében, az téved. A helyzet ugyanis az, hogy a székhely községben is előrébb tartanak, mint tervezték. Ügy tűnik, hogy li)b8-ban elkészül mindaz amit annak idején vállaltak. Lóréven is az elképzeléseknek megfelelően haladnak. A csapadékvíz elvezetését kívánják megoldani az egyik utcában. Miután ez igen költséges dolog, eddig csak a tervek készülhettek el, a kivitelezés jövőre marad. Egye dűl Szigetbecse lóg ki a sorból — érthető okokból. Az ottaniak ugyanis a vízmű kiépítésére áldoznak, s ezért a teho egyelőre szóba sem kerülhet. Ráckevén és a társközségekben ezekben a napokban fejeződtek be a tanácstagi beszámolók. Sok egyéb mellett természetesen a teho is téma volt ezeken a fórumokon. A tanács és a lakosság véleménye is az, hogy megfelelő célokat tűztek ki és jól halad a megvalósítás. Ez annak is köszönhető, hogy csak annyit terveztek, vállaltak, amire futja az erőből, a pénzből. Így nem is érhette őket csalódás. Ezért Ráckevén semmi sem indokolja a településfejlesztési hozzájárulás megszüntetését. Kövess László Hetvenöt évvel azután... A hullámsír feltárt titkai A hajózás történetének egyetlen katasztrófája sem döbbentette meg, egész a múlt hétig, annyira a világ közvéleményét, mint a Titanic tragédiája. 75 évvel azután, hogy az elsüllyedhetetlennek vélt luxusgőzös jéghegynek Ütközött, francia mélytengeri kutatók 800 különböző tárgyat hoztak felszínre az óceán mélyéből. TÖBBSZÖRI eredménytelen kísérlet után amerikai és francia kutatóknak 1985-ben sikerült megjelölniük a helyet, ahol a Titanic hullámsírjában nyugszik. Ember nélküli búvárhajót 4000 méteres kábellel juttattak a mélybe, amely felvételeket készített a Tita- nicról. Tavaly az amerikaiak — már emberek által vezetett búvárhajóval — megismételték az alámerülést. Végül idén nyáron francia kutatók 32 alkalommal szálltak le a 3810 méteres mélységbe, s a hajó- roncsokból értékes berendezési tárgyakat, használati eszközöket és az egykori utasok személyi értékeit hozták a felszínre. Július 25-én reggel bocsátották a vízre a Nadir kutató- hajóról a Nautile-t, a franciák büszkeségét, a világ legmodernebb mélytengeri tengeralattjáróját. A háromfőnyi legénység a tengeralattjárón olyan fényképezőgépet is vitt magával, amelynek felvételeit kábel nélkül juttathatták a felszínre, És megkezdődött a nagy kaland. A Nautile az első két napon csak felderítést végzett, majd hozzálátott tényleges feladatához. A vezető pilóta a műszerfal és a fedélzeti komputer előtt irányította a járművet, míg két társa hasra fekve kutatta át a terepet a 20 centiméter vastagságú üveggel védett hajóablakon keresztül. A másodpilóta két mechanikus markolókar segítségével gyűjtötte össze a tárgyakat, a törékeny darabokat (tányérok, üvegek stb.) pedig speciális szívószerkezet segítségével juttatta a Nautile orrán elhelyezett gyűjtőkosárba. A kosár helyett időnként egy 70 méter hosszú kábellel ellátott önműködő mélytengeri kamerát is lebocsátottak, amely azokat a helyeket is be tudta pásztázni, amelyek a tengeralattjáró számára túl szűkek vagy veszélyesek lettek volna. A tengeralattjáró harmadik helyét egy tudományos kutató, illetve újságíró .részére tartották fenn. ELSŐKÉNT egy ezüst teáskanna került a Nautile kosarába, A következő 31 merülés során 800 tárgyat sikerült felszínre hozni: > hajóharangot, távíróikészüléket, a kapitány hangosbeszélőjét, egy iránytűt, az I. osztályú lépcsőház egyik angyalát, egy páncélszekrényt, mintegy 100 tányért, késeket, villákat. Több üveg bordói bort, amelyeknek dugóját a víznyomás belökte. Egy különlegesen érdekes lelet: egy bőr- táska, amelyben még felismerhető dollárbankjegyek, szem- üvegtokban levelek és újságok maradtak meg teljes épségben. A legnehezebb feltáró munkát az I. osztály egyik színes ablakának felszínre hozása jelentette. A markolókarofckal óvatosan két ajtólap közé rögzítették és úgy hozták felszínre. Ez az egyetlen manőver két napig tartott. Időközben megérkezett az Abeille Supporter ellátóhajó, fedélzetén hatalmas sósvizes tárolóval. A felhozott tárgyakat ebbe helyezték, mert ha a levegőn száradtak volna meg, a legtöbb tárgy, még az ezüst- és rézedények is, tönkrementek volna. Az állagmegőrzést, a tartósítást kiváló, tapasztalt szakemberek végzik. Az Egyesült Államokban — még az első leletek felszínre hozása előtt — sok ellenzője akadt a kutatásnak. A CBS televíziós társaság azt vetette a francia kutatók szemére, hogy „a tömegsírból aranybányát” csinálnak. A tiltakozó amerikai sajtó csak azt felejtette el, hogy amerikai magán tengerkutatók eddig hat elsüllyedt hajót „tártak fel", és ugyanezek az újságok ez ellen egy szóval sem tiltakoztak. És arról is megfeledkeznek, hogy az amerikai múzeumok tele vannak olyan kincsekkel, amelyek a legkülönbözőbb korok sírjainak kifosztásából származnak — az egyiptomi piramisoktól kezdve a második világháborúban elsüllyedt tengeralattjárókig — írja a Stern magazin. A francia kutatók nem voltak hajlandók elfogadni az amerikai óceánográfiai intézet javaslatát, hogy kezeljék a Ti- tanicot a benne elpusztultak „emlékművének”, és a hajó minden berendezését hagyják örökre az óceán mélyén. A Nautile álláspontja mellett tört lándzsát az amerikai Los Angeles Herald című lap is. így ír: „Ha a Titanic emlékhellyé válna, úgy csak az emberi kapzsiság, butaság és az arrogancia emlékhelye lenne. A KAPZSISÁGÉ azért, mert takarékosságból túl északra vezették a hajót, a butaságé, mert egy veszélyes zónában a legnagyobb sebességre késztették, az arroganciára pedig azért, mert az emberiség azt hihette, hogy legyőzte az óceánt." A franciák a hullámsírból kiemelt tárgyakat, restaurálásuk után, világkörüli útra indítják: különböző múzeumokban teszik majd közszemlére. G. I. Rézkarnis éhány hónappal ezelőtt, alig egy hét leforgása alatt, két településen is felújított művelődési létesítményükkel büszkélkedtek ottjartunkkor a tanácsi vezetők. Az első helyen —magam is láttam — az utolsó simításokat végezték a több száz személyes nagyteremben a helybeli kisiparosokból verbuválódott társadalmi munkások. Csillogott a parketta, friss festékszagot árasztottak a falak. A főutcára néző ablakok fölött gyönyörű esztergált rézkarnisok villogtak. Nem számoltam, de lehetett belőle vagy egy tucatnyi. Talán valamelyik helybeli kisiparos gáláns felajánlása volt? — érdeklődtem ki- sérömtől, mert tisztában voltam e dekoratív lakberendezési tárgy borsos árával. Nem — hangzott a válasz —, mi vettük. Valami szépet akartunk. Sokkal mutatósabb, mint azok a silány alumínium függönytartók. Százötvenezerbe került, persze kaptunk is érte a revíziónál. A karnisok valóban szépek voltak. Még az előcsarnokba is jutott néhány. Mindent végignéztünk, kistermet, szakköri szobát. Már csak két ajtó maradt. Gondolom, ex a mellékhelyiség — jegyeztem meg. Sajnos, arra már nem voit pénzünk — így a válasz. Ott van az udvar végében. Elmerengtem azon, hogy a település gyönyörű, modern iskolájába járó diákok, akik jobbára kétszintes, központi fütéses házakból mennek a művelődési ház foglalkozásaira, vajon mit gondolnak az udvar végében árválkodó, ám szépen kimeszelt házikóról. Talán napirendre is tértem volna a dolog felett, ha nem járok néhány nap múlva a meghitten berendezett kis klubkönyvtárban, a megye egy másik településén. Ezernyi apró ötlet tette barátságossá a családi házból kialakított intézményt, a né- pikendő-kiállítástól egészen a körben paddal és lambériával borított födémtartó oszlopig, amely a felújítás előtt csúfította, most feldobja a termet. Ezt nézze meg — invitált kissé mentegetőzve a klubkönyvtár vezetője, s a mellékhelyiség ajtaját nyitotta ki. Ennek örülnek a legjobban, hiszen a kultúra valahol itt kezdődik. Sokat szégyenkeztek a Pestről hívott művészek előtt, és észrevették, hogy a gyerekek sem járnak olyan szívesen a házba, mert hiányolják az otthon megszokott komfortot. A rézkarnisok árát amott talán valamennyi vei ki le hetett volna pótolni, s kitelik a vizesblokk. Persze a rézlcarnis szebben csillog. Mégis, szemléletet változtatni, bármiféle kultúra —, s ezt a szó legjobb, s nem lejáratott értelmében értem — alapját lerakni igazából nem a rézkarnissal lehet. M. K. Jelenlét a várospolitikában A munkahelyek követei A szakszervezetek sajátos' szervezetei a szakmaközi bizottságok. E régi név kifejezte a testületek rendeltetését is Az új elnevezés szerint működik már többek között a Szakszervezetek Dunakeszi Városi Bizottsága, melynek keretén belül élénkül az üzemek, munkahelyek dolgozóinak területi képviselete. A munkahelyi szakszervezeti bizottságokkal egyeztetett álláspontok, vélemények általánosított formában hangzanak el gyakran a városi tanács ülésein, ahol önálló szakszervezeti álláspontot képvisel a testület. A bizottság munkáját nemrég Gilányi István titkár vezetésével elemezték, sok tanulságot levonva az idei tapasztalaitokból. Őszintén szembenézve a valósággal, azt is megállapították, hogy egyelőre még nem sikerült kielégítő eredményeket elérni a nyugdíjasok érdekvédelmében. Főleg azért, mert nem elég hatásos ma még érdekeik képviselete. Ebből a célból meg kell találni az ügyért dolgozni akaró és tudó szakszervezeti aktivistákat, de jobban össze kell hangolni ezt a munkát a helyi tanáccsal s valamennyi társadalmi szervezettel. Az ifjúságpolitikáról azt vallják a szakszervezeti mozgalom képviselői, hogy a KISZ-szel kell konkrétabb lépéseket tenni, kihasználva a két. szervezet érdekvédelmi feladatait. Azt már pozitív eredményként könyvelték el a megbeszélés résztvevői, hogy a városi szakszervezeti bizottság részt kért és kapott a város területfejlesztési koncepcióinak, programjainak kialakításában, s a többi között Dunakeszi városközpontjának részletes rendezési tervéről is közölhették a szakszervezeti mozgalom önálló álláspontját. Klasszikusabb témának számított a munkaidőalappal való jobb gazdálkodás kérdése, amelyről külön felmérés is készült a város üzemeiben. Ennek keretében mérlegre tették, hogy milyen intézkedéseket tettek a kapukon belül, s azokon kívül a tanácsházán, mindazokban a hivatalokban, intézményekben, ahová korábban jórészt C3ak a munkaidő alatt lehetett elmenni, ügyes- bajos dolgaikat elintézni. Mint azt a tapasztalatok mutatják, a kereskedelmi ellenőrzésben következetes és kemény partner a szakszervezet területi bizottsága. Szóvá teszik, jegyzőkönyvezik a hibákat, a megfelelő fórumokra juttatják el javaslataikat. Dunakeszi egyelőre még sok ellentmondással küzdő, de fokozatosan fejlődő kereskedelmi hálózatának színvonala a segítségükkel is javul, változik. Talán a propaganda kevés, vagy az indokolatlan szerénység miatt van így, annyi bizonyos, hogy a szakszervezeti kulturális és sportélet, melynek fő színtere az üzem, s némelykor a területi rendezvény is, színesebb annál, mint amennyi látszik belőle. A helyi tanácsnak készített tájékoztató — amelyben összefoglalták, hogy milyen művelődési és sportprogramokkal szolgálhatnak a város lakosságának, főleg a fiataloknak — éppen azt a célt szolgálta, hogy minél többen éljenek a lehetőségekkel. A városi szakszervezeti bizottság legfontosabb célját már eddig is elérte: tekintélyes partnerként közvetíti a munkahelyek dolgozóinak véleményét, részt vesz, jelen van ez a testület is a várospolitikában. K. T. I. A legjobbkor jött a pályázat Iskolabővítés Gyálon Gyál négy általános iskolája közül már csak a Rákóczi utcai az, amely még mindig gondot okoz a nagyközségi tanácsnak. A többi a körülményekhez képest megfelel a rendeltetésének. (Ideértve a társközség, Felsőpakony iskoláját is, ahol az ősszel kezdtek a tornaterem építéséhez.) Az a többitől anyagi, tárgyi feltételeiben elütő azinvonalú intézmény nemcsak korszerűtlen, hanem főként kicsi. A jelenleg nyolc tantermes régi iskolát egyszer már bővitették Porfa elemekből, de akkor nem tellett például tornateremre sem. Pedig több mint 500 tanulót okítanak benne, persze két műszakban, ami a pedagógusoknak is nagy megterhelést jelent, hiszen az oktatásban a követelmények évről évre nőnek. A bővítő korszerűsítésre semmi kilátása nem volt az évek óta zajló két nagy beruházás, az ivóvízhálózat és a gimnázium- építés terheivel birkózó tanácsnak. Üj abban ráadásul számolni kell az állami juttatások Jelentős csökkentésével, a költségvetés egy részének elvonásával Is. Ilyen körülmények között az intézméNívódíjas kastély. Óbudán, a felújított Zichy-kastélyban tavasszal nyílott meg a Vasarely Múzeum. A világhírű művész alkotásai méltó környezetbe kerültek: a felújított kastély joggal érdemelte ki az idei építészeti nívódíjak egyikét. nyék működtetésének, szinten tartásának feladata sem problémamentes, hát még egy beruházás tervezése, kiviteleztetései A legjobbkor jött tehát az a pályázat, amelyet a hátrányos helyzetű iskolák támogatására irt ki a Pest Megyei Tanács. A gyál iák elnyertek 7,5 millió forintot a Rákóczi utcai iskolájuk bővítő rekonstrukciójához. Űjabb négy tanteremmel és egy tágas tornaszobával tervezik bővíteni a „hátrányos helyzetű” oktatási intézményüket. A bővítés a meglevő épület korszerűsítésével is együtt jár majd, s az úgynevezett vizesblokk kialakításával meg egyebekkel, amelyek nélkül ma már nem képzelhető el korszerű iskola. Jövőre szeretnének nekilátni az építkezésnek, mert a pályázat feltételei szerint az 1990—91-es tanévben már működnie kell az akkor már 12 tantermesre bővített, felújított oktatási intézménynek. Az imént említettek miatt feszes gazdálkodást diktál az újabb építkezés a tanácsnak. Ugyanis amikor a pályázatot beadták, még biztosítottnak látszott a saját anyagi erő, mert persze a beruházás fedezetéül le kellett tenni azt is a kiírás szerint, hiszen a támogatás szó szerint értendő, s nem fedezi a teljes költségeket. A jelenlegi helyzetben azonban már nehéz lesz előteremteni a helyi forrásokból a szükséges milliókat. De ahogy Gazdik Istvánná, a Gyáli Tanács elnöke mondta: a legnagyobb erőfeszítések árán is lehetővé kell tenni, hogy a Rákóczi utcai épületben a megfelelő új körülmények között kezdjék meg a tanulást a gyáli gyerekek. K. E.