Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

Könnyebb lesz Menyecskehegy közlekedni próbáljuk fölvinni Kaparj kurta, neked is lesz? így megy ez Tesz-vesz városban Néhány napja rendőrlámpa irányítja a Nagykőrös köz­pontján áthaladó forgalmat. Képünkön az utolsó simításo­kat végzik, a lámpákat ellen­őrzik. Egyelőre nem a forga­lom vezérel, s nem működtet­hetők a gyalogoslámpák nyo­mógombjai sem. (Varga Irén felvétele) Az elmúlt években jártam már néhányszor Pencen. Mindannyiszor szerencsém volt, mert mindig más arcát mutatta a kisközség. Ezek az arcok pedig mindig tetszettek, bármely évszakban is kerül­tem oda. m w Az első, ami az Alföldet is járó idegennek szembe ötlik, amikor Pencre ér az ország­úton, az a táj változatossága. A dombok, a völgyek sűrűn váltogatják egymást. A szél arrafelé mindig fúj. Csak nya­ranta szorul meg a kánikulai hőség a völgyekben, de ha olyankor fölkapaszkodik az ember valamelyik bogárhátú dombra, ha nem is szél, de némi enyhet adó szellő, biztos, hogy szárítgatni kezdi verí­téktől nedves haját. Szóval az első, amit az ér­kező idegen észrevesz, azok a dombok, vagy ahogy a hely­beliek mondják: a hegyek. S „Hekem van egy történetem” Kék estén, kék emberek Ügy terveztem, hogy meg­kérek néhány gödöllőit, mond­ják el egy-egy szép karácso­nyi élményüket, azokat írom meg ebbe az ünnepi számba. Az élet azonban közbeszólt. Azon a napon a város fo­gyasztási szövetkezetében akadt dolgom. A temető felé vettem utamat, meg akartam bizonyosodni, hogy jól em­lékszem-e az első világhábo­rús emlékmű fölállításának dátumára. Megnéztem, s amint kilép­tem a sírkert oldalsó sövényé­nek nyílásán, ismerősbe bot­lottam. A szövetkezet irányá­ba tartott ő is. Elmondtam neki karácsonyi elképzelése­met. Hallgatott, majd megfog­ta a karomat: nekem van egy történetem. Nem tudom, hogy szép-e, de azt hiszem érdekes. Ha kíváncsi, elmondom. Meg­beszéltük a találkát, s néhány nap múlva elmondta. — Akkor még legényember voltam. Közeledett a kará­csony, éppen ilyen morcos, csöpögős napok, mint most. A patikába igyekeztem, amikor hátulról megfogták a válla- mat. Iskolatársam volt, akivel akkoriban ritkán találkoztunk. Váltottunk néhány szót, el­mondta, megnősült, érdeklő­dött, én hogyan állok, s mi­kor mondtam, facér vagyok, a vállamra csapott: öregem, teljesítened kell a kérésemet. Ne is szólj semmit. Nagyon egyszerű a dolog, semmi fáj­dalom, sőt kellemes lesz. Be­mutatlak egy hölgynek, akivel karácsony másnapján eljöttök hozzánk, mintha véletlen len­ne, csöngettek, és beengedlek, marasztallak, te ódzkodol, de engedsz a szelíd erőszaknak, ott maradtok, és attól kezd­ve nincs más tennivalód, mint megjátszani a lovagot. Én nem szeretek marhás- kodni, de hát akkor tényleg facér voltam, beleegyeztem. Még az is megfordult a fe­jemben, ki tudja, hátha olyan nekem való hölgy. Röviddel később bemutattak egymás­nak, s karácsony másnapján elmentem a megbeszélt helyre. Ügy, hogy ha egyetlen percet késik a nő, iskolapajtásom nem fog látni azon az estén. A kislány azonban már várt. Láthatóan föl volt dobva. El­indultunk, becsöngettünk, le­vágtuk a szöveget, erre jár­tunk, benéztünk, de már me­gyünk is, nem akarunk zavar­ni. A többi a megbeszélés sze­rint alakult. Szólnom kell a házról. Kinn már sötét volt, csöngetésünk­re fölgyújtották az udvari vil­lanyt. Kékes fény világította meg a lépcsőt. S onnan kezd­ve minden kék, az előszoba, a folyosó, s az a szoba is, ahol két pár várt ránk. Barátom a feleségével, és az ő két ba­rátjuk. Minden kék volt A bútor, az asztalon a virág, a falak, s az emberek. Négy kék ember. Mi is ké­kek lettünk. Szemben ültünk az iskola­pajtásommal. Még az arcuk is kék, annyi különbséggel, hogy más-más árnyalat a ruhán, a hajon, a karórán, a fülbeva­lón, az asztalon álló üvege­ken, poharakon, a sarokban álló karácsonyfán. A mellettem ülő nő tény­leg úgy viselkedett, mintha összetartoznánk, megfogta a kezemet, játszott az ujjam­mal és sokat beszélt. Iskola­pajtásom is elemében volt, ők ketten vitték a prímet. Ne­kem nem maradt más dolgom, mint bólogatni, helyeselni. A mellettem ülő nő végig föl volt ajzva, s úgy éreztem, az iskolapajtásom is. Ennél többet nem észleltem, ennél többet nem értettem. Ügy tizenegy óráig voltunk ott, akkor szólt a nő, nem kellene indulnunk, kedves. Ki­jöttünk a kékségből, a nyir­kos, csöpögős decemberi éj­szakába. A nő belém karolt, szótlanul bandukoltunk. A ház elé értünk, ahol la­kott. elbúcsúztunk, megkö­szönte a szívességet, jó éjsza­kát kívánt, további kellemes ünnepeket. — Mit gondol, mi lett a vége? — kérdezte ismerősöm. — Ez a nő lett a maga fe­lesége — válaszoltam. — Nem lett. Azóta nem is láttam. Annyi volt az egész, hogy iskolapajtásom és az a nő szerették egymást, tervez­gették, hogy összeházasodnak. Az élet azonban közbeszólt. A lány szülei külföldi meghívást kaptak. Édesapja muzsikus, az egyik nyugatnémet zene­karban kapott állást. Termé­szetesen a lányt nem akar­ták itthon hagyni, tudtak a szerelméről, azzal nyugtatták, két évről van szó, olyan, mintha a fiú katonának men­ne, s ha igazán szeretik egy­mást, a távoliét megerősíti szerelmüket. Januárban kellett utazniuk. Az utolsó karácsonyt nagyon emlékeztessé akarták tenni egymásnak. Kitalálták a kék karácsonyt. Ugyanolyan volt akkor is minden, mint amikor velem volt a hölgy, csakhogy akkor kettesben. Azon a na­pon határozták el, bármi tör­ténjék, tíz év múlva, ha él­nek, megismétlik a kék kará­csonyt. Két esztendő múlva nem jöttek haza. Az apa azóta is abban a német városban mu­zsikál. A lány férjhez ment egy némethez. A tizedik év­fordulóról nem feledkeztek meg. Ehhez kellettem én asz- szisztesnek. Ismerősöm rám nézett. — Megírja? — Meg — válaszoltam. Kör Pál amikor távozik, önkéntelenül körülnéz, mielőtt felszállna az autóbuszra, beülne a gépkocsi­ba, megint a penci „hegyek” tűnnek szembe. Hát hogyne lettem volna kí­váncsi azokra a tekintetet különös módon vonzó dombok­ra. Meg is kérdeztem két ti­zenéves srácot, hogy ismerik-e a környező dombok nevét, tudnak-e róluk valamilyen jel­lemző történetet. Minden ma­gaslatot ugyan nem tudtak megnevezni, de az egyikre ka­pásból rávágták, hogy az a Menyecskehegy. Hogy miért éppen ez a neve? Azt is el­mondták ... Valamikor, nagyon régen élt a faluban egy gyönyörű me­nyecske. Mondani sem kell, hogy se szeri, se száma nem volt hódolóinak, udvarlóinak. Még a helybeli (nyilván re­formátus) papnak is megtet­szett, mert megkérte a kezét. Ám a rátarti, és nagyon eszes menyecske azt mondta a nem éppen fiatal papnak, hogy ak­kor lesz az övé, ha a hátára veszi és felviszi a hegyre. A pap ráállt a próbára. Há­tára vette a menyecskét, s el­indult vele a hegynek föl­felé. Ám a fele utat sem tet­ték meg, amikor a hősszerel­mes összeesett és meghalt. Ugyanis nagyon meredek volt a hegyoldal, s megszakadt a szíve az erőlködéstől. Aztán, hogy elköszöntem a gyerekektől, magamban né­mán mosolyogva megjegyez­tem, milyen rosszul járt volna a pap, ha fölviszi a hegyre azt a tűzről pattant, eszes me­nyecskét ... w Most már tudom, hogy mi olyan vonzó a penci „hegyek­ben”. S csak később gondol­koztam el azon, hogy milyen jó, ha az ifjabb nemzedék is megőrzi ezeket a szájhagyo­mány útján terjedő legendá­kat. Például arra Is jó, hogy az idegen ne próbáljon felvinni a hegyre penci menyecskét! A. L. A. Lucerna gazda — aki egyébként egy szakállas kecs- a fejük fölött — azóta le is ke, foglalkozására nézve pedig földműves — megter- bontották —, most másikba mell a kukoricáját, a termést felrakja rozzant teher- kellett költöztetni őket. A ta- autójára, és viszi Zeller papa zöldségesbódéjába. Jó nács vett 600 ezerért egy há- pénzt kap érte, vesz is nyomban egy új szállítóeszközt, zat, tudniillik más megoldás Hasiék viszont — a rózsaszín malaccsalád — Zeller egyszerűen nem létezett, ha- papához viszik a pénzüket, kapnak érte egy halom csak az nem, hogy a tanácsi zsenge kukoricát, megeszik egy ültő helyükben, csak vezetők megtekintik egy reg- Hasinak van annvi sütnivalóia. hoau eav szemet el- Kel, amint a mentők és a raját-nagyját. Es most rátérhetünk a sa- gyan pakolják ládaszám a ko- Megmondom őszintén, ez a ját kis történetünkre. csijára a kurens déligyümöl- házvásárlás elsőre engem is Tavaly egész esztendőben cs°t- szíven ütött, aztán higgadtan nem jutott banán a három- A „nagyágyú” kiszolgálása végiggondoltam a dolgot, be- gyerekes monori család asz- láttán a kisebb kaliberű zöld- leszámítva, hogy a lebontott talára. Néha-néha jutott vol- ségeseknek a szemük se reb- ház után maradó telket a ta­na rá, de banánhoz egyszerű bent. Nem először látják, nács ugyanúgy jó pénzért el­halandó nem juthat hozzá Csak annyit jegyeztek meg adhatja társasház-építkezés csak úgy. A gyerekek ugyan szelíden: céljára, mint a Bajcsy-Zsi­mondogatták, hogy osztály- — Legalább ne a szemünk linszky utcai másik hasonlót társaik egyikénél-másikánál láttára csinálnák. banánnal van rakva az asz- __________________ t ál, és ez az irigylésre méltó állapot azért következett be, mert ott papa-mama a Fü- szértnél dolgozik, az ügyben érintett szülők azonban nem voltak hajlandók állást vál­A többszörös milliomos Következésképp a „közös kassza” a pénzénél marad, és senki lelkiismeretét nem ter­heli gerenda által agyoncsa­pott gyerek halála, sőt, mi­után a legifjabb nemzedék is emberibb fedél alá került, S mert banánt, narancsot, bizonyos veszély- és hátrány­toztatni. Ellenben kiaknázták mandarint nem termelhetünk helyzetek nagyjából — egy csemetéiknek azt a tulajdon- kis otthonainkban, a beszer- közbeeső fokozatban leg- ságát, hogy mindhárman zési lehetőségek választéká- alábbis — kiküszöbölődtek, imádják a sütőtököt, ez aztán ban a fent említettek között máris szelídültek bennem a válogathatunk. Ámbár mos- hullámok, tanság sokkal jobban tesszük, Hiszen végül is lépten-nyo- ha tudatosítani igyekszünk mon erről beszélünk: bizo­magunkban, hogy a sütőtök nyos rétegek beilleszkedésé­jobb a banánnál, nemcsak hez, megváltoztatásához idő bizonyítottan magasabb vita- kell, esetleg több emberöltő­____________________________ mintartalma miatt, hanem nyi is. De az idő önmagában f őleg, mert kilója 8—10 fo- az égvilágon semmit nem old Az idén viszont már hozzá rint, amit a banánról nem le- meg, ha az ember nem cse­lehetett jutni banánhoz meg hét elmondani. lekszik, még ha esetleg kény­Ez a tudatosítás eleinte ne- szerhelyzetben teszi is, mert hezünkre fog esni, de a vi- megnézni kénytelen a kény­gasz kéznél van: csak ve- szerhelyzetet, lünk élő öregjeinket kell vé- Furcsa módon sose jött még például, hogy igen jól helyettesítette a to­vábbiakban a banánt. A szemük se rebbent narancshoz, sőt mandarinhoz is. Véletlenül. A zöldséges — nem „nagy­ágyú” a szakmában, pici üz- gighallgatnunk, akiknek zsen- telefon arról Jegyzet Rozi nénit sajnálom Banántól a lakásig Azt hiszem, hiányzik Ro­zi néni a rendelőben. Nem azért, mert módot adott jó cselekedetek gyakorlására — most is divat ott, hogy a szegény, idős embernek a rendelő dolgozói váltják ki a recepteket, sőt, mást is bevásárolnak számukra —, Rozi néni kedvesen és természetesen volt hálás. Rozi néni, ha lehet ilyet mondani egy nyolcvanhoz közel járó öregasszonyra, bájos volt... Mint egy gye­rek. úgy örült, amikor az „aranyos doktornő” saját kocsiján vitte vizsgálatra vagy amikor elmentek ci­pőt vásárolni. — Ilyen szép cipőm még életemben nem volt. mondta, és ott a cipő­boltban akarta megcsókolni „jótevője” kezét... Az én körzeti orvo­som, M. doktor úr, viszont durva volt — legalábbis ezt állította róla szomszédunk. — Nem átall idős emberek­kel kiabálni, mondta az öregasszony. Az csak ké­sőbb derült ki, hogy miért kiabált. Mert ez az asszony, aki Inkább melegedni járt a rendelőbe, egyszer egy injekció után egy ötvenest akart az orvos zsebébe gyűrni. M. doktor zsebébe, aki életerős fiatal emberek­től sem fogadott el! Mi meg sem kíséreltük — így zavartalan, szinte baráti volt a viszonyunk ... Mint R. doktorral, a kör­zeti gyermekorvossal. Tud­tuk, hogy nem fogad el pénzt, ezért amikor elköl­töztünk, egy üveg whiskyt akartunk neki adni búcsú­lettel és olyan következetes ge, felnőtt- vagy öregkora kö- Z., a többszörös milliomos szándékkal, hogy mindent a zel sem fenékig banán. miért vált el a feleségétől, vevőért, elmesélte, hogyan ju- Az én egyik közeli idős is- Z. azért vált el, mert az ő tott hozzá. Először is többed- merősöm például akkor evett nevén már nem fért el a va- magával sorban állt az „el- életében először déligyümöl- gyón. Ilyen és hasonló osztóban”. Ott toporogtak, csőt, amikor egy vöröskeresz- esetekben ugyanis a „kaparj, fáztak, várták a fejenként kél tes vonattal két évre kike- kurta, neked is lesz’’ elmélet rekesz mandarinjukat, mond- rült Hollandiába. Napokat van érvényben, még ha ide- ták nekik, hogy többre ne is mesélhetne az élményeiről, gesíti is a köznapi embert, számítsanak, semmiképpen — de kinek, amikor sokkal iz- aki idegeskedése közben is és eközben azt kellett lát- galmasabb mostanság azt igyekszik azt kutatni, hol niuk, hogy szakmabeli társuk meghallgatni, hogy „Csehben” vállalkozzon, hogy vállalkoz- ki se száll a furgonjából, a nem lehet mozdulni cipőt, zon, mire vállalkozzon, hogy meleg vezetőülésből nézi, ho- ezt-azt vásárolni igyekvő neki is több legyen? „Lefelé” _______ honfitársaink karavánjától, elítél — fölfelé irigyen cso­h ogy a Kanári-szigeteken is dál. falubelivel lehet összefutni, hogy X. most azért utazik Kubába, mert lekopott a bő­réről az a szép napsütötte szín, amit a nyáron az Ad- ________________________,______ rián összeszedett. Mai magyar valóság ugyan- Tesz-vesz város egyszerű- is többféle van. így állhat sége a meséké. Mi a valóság- elő, hogy kinek a banán ban élünk, egyre nehezebben hiányzik, kinek tizenkét fo- kiismerhető erkölcsi rendben, rint egy kiló kenyérre, már a banántól a lakásig. Arra hónap közepén. A „mihez ké- azonban mégiscsak vigyáz- pest” szemszögéből borzolód- nunk kellene, hogy egyre ne- nak az állampolgári lelkek is. hezedő viszonyaink közepette Amikor a minap jött egy te- ne csak a rend legyen a cél, lefon, magam is erős lelki hanem a morál is. öregeink- hullámverésbe kerültem. A nek — kérdezzük csak meg telefon ugyanis így szólt: őket, ha nem tudnánk — — Maga a tavasszal igen a banánnal, Karib-tengeri uta- védelmébe vette a P. csalá- zással sose volt tele a pad- dot, emlékszik még a Bajcsy lás. Emberi tartásuk, érték- 32-től szóló riportjára? Na, rendjük azonban olyan volt, P.-ék most költöznek. Vett hogy nem árt felemlegetni, nekik a tanács egy házat. Ha S bár a „kaparj, kurta..." is van kedve, nézze meg azt a régi szólás, ironikus felhang­házat most, aztán majd ta- ját már régen elfeledtük, ho- vasszal, hogy addigra mit vatovább jelszó lesz a közer- művelnek vele! kölesben. Hacsak végig nem P.-ék: tizenegy gyerekes gondoljuk ezt is. cigánycsalád Monoron. Egy És útját nem álljuk. ház már összeomlani készült K. Zs. ajándékul. Hónapokig dé­delgettük a külföldi isme­rősünktől ajándékba kapott italt, hogy majd neki ad­juk. Arca vörös lett, két ke­zét összekulcsolta háta mö­gött, tiltakozott; ő ezt nem fogadhatja el... Lehet, mindez régen volt. Most viszont mesélik, hogy a fővárosban — talán ép­pen abban a körzetben, ahol az „aranyos doktor­nő”, vagy ahol valamikor M. doktor rendelt, vagy ta­lán R. doktor körzetében — kérdezősködnek a bete­geknél. Szoktak-e adni bor­ravalót, alkalmanként mennyit adnak? — Eszem­be jut az a papírba csoma­golt kétforintos, amit is­merősöm egyszer régen mutatott. Ez volt a para­szolvencia — egy öreg né­ni adta borravalóul, s is­merősöm talán ma is őrzi. Vajon mit mondhatnak azok — elsősorban az orvo­sokkal szinte napi kap­csolatban lévő idős embe­rek —, akiket „szolválási” szokásaikról kérdeznek? Tagadják, hogy pénzt ad­nak vagy éppen szégyel­lik, hogy keveset adnak, s inkább többet mondanak? Nem vagyok naiv. Tu­dom, hogy helyenként a betegállományba vételnek is kialakult tarifája van, s létezik műtéti „árjegyzék”. Én igazából nem is az orvosokat sajnálom. A lát­hatatlan jövedelmek meg­adóztatása elsősorban az el­esetteket sújtja. Én a Rozi néniket sajnálom ... B. J. Márianosztra vízellátása Rendkívüli falugyűlésen Igent mondtak a hozzájárulásra Befejezéshez közelednek a Márianosztra lakossága Márianosztra vízellátását szol- rendkívüli falugyűlésen mon- gáló építések I. ütemének dott igent a közműfejlesztési munkálatai. A kút, a töltő- hozzájáruIásra, v4]la]ta a víz_ vezetek, a kétszer 500 köb­méteres tározó, a távvezeték, a flatás, felesére szolgáló belső hálózat és egy má- hozzájárulás befizetését, sík, kétszer 100 köbméteres a Szob Nagyközségi Közös tározó nagy része már el- Tanács egyik legnagyobb fel- készült, a vízellátás megkez- adata a két társközség vlzei_ 0lo° ' - ... látásának biztosítása és a szo­lgaz, ez meg rendszertelen, . _ . . ..... de az automatika „behango- csatornahálózat bővítésé lása” után már folyamatos mellett a márianosztrai csa- lesz. torna elkészítése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents