Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
8 19S7. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK ADUNKAVÉLEMÉNYÉRE C eglédről Irta Szeleczki Mihály olvasónk a következő levelet. „Irataim rendezgetése közben akadt a kezembe ez a tizenhét éve készített közvélemény-kutatás a Pest Megyei Hírlapról. Nem emlékszem, hogy azóta készült volna hasonló, széles körű jelmérés. A magam részéről — a jobbítás szándékával, illetve érdekében — ma is időszerűnek tartanék egy ilyesfajta jelmérést. Természetesen a kérdéseket a jelen követelményeihez kellene igazítani. Az újabb közvélemény-kutatás egyben kontrollja lehetne a fent említett korábbinak. Kérem, olvassanak bele és döntsék el!" Nos, beleolvastunk a közvélemény-kutatásba, amelyet a Hírlapkiadó Vállalat készíttetett, s amely 9412 kitöltött kérdőív alapján kísérelte meg összefoglalni az olvasók véleményét lapunkról. A számszerű adatok, a válaszok százalékos megoszlása mellett, a felmérés készítői idéznek is a beküldött véleményekből. A válaszok 86 százaléka szerint lapunk megfelelően tájékoztatta az olvasóit a megye politikai, társadalmi életéről. Természetesen találunk bíráló megjegyzéseket is: „Csak részben vagyok elégedett, mert az e témában írt írások rendkívül rövidek." Vagy: „Nem vagyok elégedett, mert igen kevés tájékoztatást nyújtanak a megye egészének életéről, többet foglalkoznak az országos és egyéb kérdésekkel.” A megye gazdasági viszonyairól szóló cikkekkel már csak a megkérdezettek 78 százaléka volt elégedett, bár ez még mindig a döntő többség. Ám ezekben a válaszokban már ilyen megjegyzéseket is olvashatunk: „ ... csak a jóról írnak, pedig higgyék el, nem csak jó van a megyében." Vagy: „A. gazdasági visszaélésekről, a hibákról, a látszateredményekről nemigen írnak.” Keményebben fogalmazva: „Hiányzik egy olyan rovat, amely rendszeresen megbélyegezné a korrupt vagy hozzá nem értő vezetőket, akik tehetség- telcnségük ellenére vezető állást töltenek be.” Hosszasan lehetne még idézni a bíráló, de ugyanakkor jobbító szándékú vagy éppen a dicsérő megállapításokat tizenhét esztendővel ezelőtti lapunkról, de most korántsem ez a szándékunk. Amiért átböngésztem az egykori felmérést, az az, hogy éppen most zárult egy olyan kezdeményezésünk, amelynek célja hasonló volt e közvélemény-kutatáshoz. Olvasóink véleményére voltunk kiváncsiak ezúttal is. Igaz, a tudományos módszernél játékosabb formát választottunk, amikor az év elején útjára bocsátottuk „Adunk a véleményére” akciónkat. A százalékok helyett szavazatokat számláltunk, s közhírré tettük, hogy az a kollégánk, aki az idén a legtöbb voksot „gyűjti”, az elnyeri az év újságírója címet és az ezzel járó jutalmat. Ugyanúkkor nyerhettek azok az olvasóink is — hétről hétre —, akik a leggyakrabban tiszteltek meg véleményükkel. Most, a játék végén egy ilyen olvasót — Magony Jánosáét Érdről — mutatunk be, s természetesen készítettünk egy villáminterjút az év újságírójával, Mészáros Ottóval, lapunk fö- munkatársával is. Kezdetben mi tulajdonkeppen arra gondoltunk, hogy egy-egy cikk címét és szerzőjét kérjük olvasóinktól, hiszen már ebből is leszűrhető, hogy milyen témák iránt érdeklődnek azok, akik naponta kézbe veszik a Pest Megyei Hírlapot. Közben derült ki, hogy ebben a játékban sokkal több van az egyszerű szavazásnál: sorra érkeztek az olyan levelek, amelyek véleményt mondtak az újságról, a témákról, kifejezték elismerésüket, bíráltak, javasoltak. Több rendszeres szavazónk volt, aki sűrűn gépelt oldalakon sorolta föl a neki tetsző cikkeket, s mindhez hozzáfűzte a saját véleményét, a témával kapcsolatos állásfoglalását. M ost ezekből az írásokból idézünk egy csokorravalót, mert úgy gondoljuk, érződik belőlük, amit már a tizenhét esztendővel ezelőtti felmérés készítői is megállapítottak: „Az olvasók és a szerkesztőség között igen kellemes érzelmi kapcsolat van. Az olvasók a Pest Megyei Hírlapot szeretik. A vélemények, kritikai megjegyzések a lap munkájának segítését célozzák.” Ezért — ha nem is az idén lebonyolított játékos formában — továbbra is igényeljük olvasóink véleményét, javaslatait, bírálatait, s természetesen: adunk a véleményükre. A tizenhárom esztendős Dubniczki Csilla Tahiból ezt írja: több más újság mellett a Pest Megyei Hírlapot is nagyon szeretem. Kedvencem a Szabadidő — Hobbi összeállítás, amiben mindig találok hasznos tanácsokat. Nagyapám rádiót szokott hallgatni, ezért őt főként a Rádiófigyelő érdekli, a nagymamának mostanában a gyakran megjelenő Szájtátva című kis írások tetszenek. Nekünk nem jár másik újság, ezért nagyon örülünk annak, hogy lapjukban a rádió és televízió műsorát is közlik. A hátlapon mindig ott találom, hogy az adott napon ki született vagy ki halt meg. Ezeket a leírásokat az iskolai órákra való felkészülésben is hasznosítani tudom. A barátnőim, testvéreim és kis óvodás társaik nagyon szeretik a meséket és a rejtvényeket. Jő lenne, ha a szombati lapokban lenne egy gyerekoldal, amely csak nekik szólna. Nagyon szépen köszönöm, hogy kíváncsiak a véleményemre! ■ár Ha már adnak a véleményünkre, elmondom — kezdi írását Simon Tibor Budapestről —, felháborít, amikor egy-egy már olvasott cikk önöknél ismét megjelenik. Tudom, hogy a Központi Sajtószolgálat cikkei sok helyütt — nem csak a Pest Megyei Hírlapban — újra és újra napvilágot látnak, én inkább azt javaslom: írjanak többel a megyéről és lakosságáról. Mi, olvasók már csak így vagyunk ezzel! Azt szeretjük igazán, amit átélhetünk, ami bennünket is foglalkoztat nap mint nap. Szeretünk olvasni, hiszen nekünk nem adatott meg, hogy képesek legyünk Az utolsó betűig Délután kerestem Magony Jánosnét Érden, a Blanka utca 8. szám alatti lakásán. Mondták, jöjjek később, mert ilyenkor szokott bemenni a városközpontba az esti lapért. — Ennyire szereti az újságokat? — kérdeztem, amikor este ismét bekopogtam hozzá. — Ez az egyetlen szórakozásom, az olvasás. Újságok, folyóiratok és a könyvek. Ilyenkor, amikor a férjem éjszakás, éjfélig is olvasgatok. — Milyen lapokat vásárol? — A Pest Megyei Hírlapot naponta megveszem. A szerdai, érdi különkiadást az utolsó betűig elolvasom, mert abból megtudok sok mindent, ami a városban történik. Jó játék volt ez a szavazás, kár, hogy befejeződött. Régi olvasójuk vagyok, higgye el, nem azért mondom, mert nyertem egy százforintos vásárlási utalványt is, de igazán érdekesnek tartom a megyei hírlapot. Mellette a Szabad Földet is mindig megveszem, meg a kertészeti lapot. Valamikor termelőszövetkezetben dolgoztam, most csak itthon a kiskertben, mert évekkel ezelőtt leszázalékoltak. Ezért van sok időm az olvasásra, különösen ilyenkor, amikor már a kert sem ad munkát. Észrevette a halkra állított tv-re vetett pillantásomat. — Az ember nem mindig figyel oda. A szó elszáll, a kép egy villanás ... Az újságban részletesebben, nyugod- tabban elolvashatok mindent, ami éppen érdekel. Most ez a nagy tárgyalás Amerikában ... szeretném, ha békében élhetnénk. Tudja, a fiam hivatásos katona. A szentendrei tisztiisko'án tanult, most a déli határszélen teljesít szolgálatot. Családos. Hát ezért is bizakodom, hogy nem lesz háború. Már indulni készültem, amikor megjegyezte: — Ügye milyen kedves volt a Gorbacsov házaspár, amikor együtt énekelte azt az orosz dalt a zongoraművésszel? De jó is lenne, ha a politikusok csak énekelni járnának egymáshoz... K. E. ilyen színvonalasan megfogalmazni érzéseinket és gondolatainkat. Maradok továbbra is — lehet, hogy túlzottan — kritikus olvasójuk.-k Dicséretére válik a lap szerkesztőinek, hogy a június 20-i számban a Vakációakció című közleményeknek két oldalt szenteltek. Minden gyerek, szülő részletes tájékoztatást és jó tanácsokat kapott a nyár kellemes és hasznos eltöltéséhez — vélekedik Kiss Paula Abonyból. Az kérném viszont — folytatódik a levél —, hogy ne csak Pest megyéről szóljanak a cikkek. Keressék fel hazánk távolabbi tájait is, és készítsenek minél több friss riportot a pihenő, vakációzó emberekkel, s azokkal, akiknek a munkája hozzájárul a kellemes nyaraláshoz. A zánkai úttörőtábor élete legalább annyira érdekel, mint a tiszai vadevezősök egy-egy napja. Mi, akik itthon leszünk, na- gvon szívesen olvasnánk ezekről, s ettől mi is felüdülnénk. ■k Dr. Zádor Antal Vácról azok közé a szavazóink közé tartozik, akik mindig bőséges indoklással adták le voksaikat egy-egy írásunkra. Egyik leveléből idézünk: Az ország- gyűlési bizottság napirendjén című közleményt örömmel olvastam, de jó lenne, ha minden idős emberre több figyelmet fordítana a társadalom. Ezzel együtt köszönöm, hogy foglalkoztak az öregekkel. A Múzeum és műemlék című írás a mindig is aktuális problémákra hívta fel a figyelmet: nem vigyázunk eléggé értékeinkre. Ennek sajnos naponta tanúja lehet bármelyikünk. Nagyon helyesen teszik, ha erre minél gyakrabban felhívják a figyelmet! A rendbontó görög szurkolók című cikkben jólesett olvasni, hogy nálunk nem okozott tragédiát a külföldi drukkerek ostroma, bár már néhány hazai meccsen is kezdenek elszabadulni az indulatok. A Szovjet—amerikai csúcs december 7-én című tudósítás az egész világ közvéleményét foglalkoztató témáról tájékoztatott. Remélhetőleg megegyezés születik, és a földön, a víz alatt és a csillagok között is felszámolják a „puskaporos hordókat”. Bár úgy lenne! ★ Kun Andrásné Nagykörösön már húsz esztendeje hűséges előfizetője lapunknak. Természetes, hogy elsősorban a lakóhelyéről szóló cikkeket ólvaása skívéséií. Többnyire — mint írja — Ballai Ottó publikációi tetszenek; hisz azokból városom problémáiról értesülhetek. Az utóbbi időben az olvasók kérésére apróhirdetés is megjelenik a Nagykőrösi Hírlapban, ezt nagyon hasznosnak tartom. Minden szerdán érdeklődéssel várom a Jogi tanácsokat. Ezekben tanulságos eseteket tárgyalnak és kielégítő válaszokat adnak ügyfeleiknek, ezért mindig elolvasom. ★ Kővári József régi, szorgalmas levelezőnk Budapestről. Most Kása Pál Kossuth Lajosról írt cikkéhez fűzött véleményéből villantunk föl néhány gondolatot: Az írás olyan területre vezeti az olvasót, amit. talán nem is tudunk eléggé méltányolni. Kossuth Lajost nem mint politikust, hanem mint magyar szőlősgazdát mutatta be. Ezzel talán jobban ráirányította a hely történetírók figyelmét, hogy a politika története nem választható el a gazdaság történetétől. Fontos, hogy olvassunk, beszéljünk az ilyen ösz- szefüggésekről. ★ Tizenkilenc éves vagyok, s amióta olvasni tudok, rendszeresen forgatom lapjukat — áll Danka Éva jászkarajenői olvasónk levelében, — Mint egészségügyi dolgozó, elsősorban a szakmámmal kapcsolatos cikkeket szeretem. Szabadidőmben moziba járok, ezért érdekelnek a Heti filmjegyzetek is, amelyekből tájékoztatást kapok a legújabb filmekről. Így elkerülhetem a csalódásokat. Nagyon kedvelem továbbá a pénteki receptajánlatokat és a divattal foglalkozó cikkeket. Bár minden írást elolvasok, ezek azok, amelyekre különösen figyelek. ■Tit. Ritkán szoktam hasonló dologban tollat fogni — írja Klein Gyula Kóspallagról —, most mégis kikívánkozik belőlem a szó. A Kör Pál aláírással, Csak a munkások isznak? címen megjelent cikkel tökéletesen egyetértek. Ritkán jelenik meg olyan írás, amely egy ennyire aktuális problémát, ilyen tárgyilagosan tár fel. Mértékkel persze én sem vagyok ellene a jófajta nedűnek, de mindennek megvan a maga helye és ideje. A fenti cikk szerzőjének jó egészséget és még sok ilyen találó írást kívánok! ★ Magyar Sándor ácsai olvasónknak Dóra Béláról, az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet elnökéről írt cikkünk nyerte el a tetszését: Az elnök munkáját magam is ismerem valamelyest, de hogy ennyi energia rejlik ebben az emberben, azt elképzelni sem tudtam. Ezúton fejezem ki elismerésemet azért a munkáért, amit a szövetkezet élén végez. ★ Eddig is hű előfizetője voltam a Pest Megyei Hírlapnak — írja Ceglédről özv. Zsengellér Ferencné —, hálás köszönetem, hogy szavazataimmal én is besorolást nyertem a szerencsés győztesek közé, A tizenegy éves szomszéd kisfiú hozta az örömhírt. Mától kezdve ő is részt vesz az Adunk a véleményére! akcióban. ★ Nagy Emilné Bugyi községből érkező borítékja minden alkalommal több külön kis levélkét rejtett magában. Így kezdődött mindegyik, olvastam ... az űrhajósokról, akik már négy hete a magasban keringenek. Elismerésem magatartásukért, kitartásukért! Dicséretet érdemelnek. ... a tápszeren tartott kis oroszlánokról. Nagyon aranyosak lehetnek. Én is szívesen nevelnék ilyen jószágokat, mivel nyugdíjas vagyok, a dolgomtól ráérnék és nagyon szeretem az állatokat. ... az engedély nélküli építkezésről hozott rendelkezéseket. Nagyon helyeslem. Sokan építenek engedély nélkül, s ha lebontatják velük vagy büntetést szabnak ki rájuk, szidják és átkozzák a hatóságot. ★ Valamilyen módon külön kellene elismerni a mutációk szerzőit — vélekedik Szarvas László Túráról —, hiszen rájuk csak az adott körzet olvasói tudnak szavazni, így hátrányba kerülnek a többiekkel szemben. Nekem például nagyon tetszenek a Gödöllői Hírlap cikkei. ★ A kül- és belpolitika nem erős oldalam — vallja be Bíró Zoltán Kóspallagról —, mégis szívesen olvasom azokat az írásokat, amelyek a sajnálatos külföldi eseményeket mutatják be. Mészáros Ottó viszont mélyen megdöbbentett Visszafelé című cikkével. Szomorú tény, hogy megyénkben öt év leforgás alatt mintegy nyolcvan százalékkal nőtt a veszélyeztetett gyerekek száma. Ezért most Mészáros Ottónak szeretnék „jó pontot” adni. ★ Végezetül teljes egészében idézzük Zana Sáhdorné nagykőrösi olvasónk rendkívül kedves és szellemes levelét: „Kedves Hírlap! Első perctől, amióta létrejöttél, előfizetőd vagyok. Elmondhatom, olyan vagy számomra, mint egy jó házastárs, akit szeretettel várunk haza. Sajnos az én párom már egy éve meghalt. Most teljesen egyedül vagyok. Azaz dehogy vagyok egyedül, hiszen itt vagy nekem te. Mert minden reggel te vagy az első gondolatom, a lábam húz a levelesládához. És addig le nem teszlek, amíg az .utolsó betűig kisnem olvastalak. Hogy .-melyik cikk tetszik a legjobban? Ügy vagyok ezzel, mint fiatal lány koromban a szerelemmel. Egy éktelenül pattanásos, nagy fülű és ráadásul gurigalábú fiúba voltam olyan szerelmes, mint az ágyú. Amikor lánypajtásaim megkérdezték, hogy mit tudok rajta szeretni, azt feleltem: úgy, ahogy van, mindenestül. Hát így vagyok a Hírlappal is. Mindent szeretek benne. És köszönöm minden szerkesztőnek a jó cikkeket, és jobb egészséget kívánok, mint amilyen nekem van!” Az év újságírója — Mészáros Ottó pályaképe? — Harmincöt év a szakmában. ebből harmincegy a Pest Megyei Hírlapnál. — Kedvenc témái? — Minden, ami az élet. minden, ami az embereket érdekli, de nem mindig sikerül jól megírni. — Kedvenc műfaja? — A publicisztika. Mert a vezércikk, a belső elemző írás többre ad lehetőséget, mint a riport. Az utóbbi egy adott darabja az életnek, a publicisztika pedig kísérlet a szintetizálásra. — Legnagyobb gondja? — Az őszinte, nyílt emberek fogyatkozása, azoké. akik azt mondják, amit gondolnak. Főként, ha valami sarzsi is kerül a vál- lukra... — Legnagyobb öröme? — Amikor tiszta szívvel, segítőkészséggel, őszinteséggel találkozom. — Kitüntetései? — Sok elismerést kaptam. köztük van a legmagasabb szakmai, a Rózsa Ferenc-díj is. — És a mostani, az év újságírója cím? — Ezt én nem kitüntetésnek fogom föl, hanem a bizalom jelének. Éppen ezért számomra a legfontosabb.
