Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK 3 A bizalom mindennél fontosabb Sorsfordító napok a telepen A többség néhány négyzetméteres térben él Jamburgban Gazdasági társaság — Mond ez a cím valamit: Romano Nyevipe? — Mi csak magyarul ér­tünk. — És ha azt mondom, hogy Cigány Újság? — Tényleg. Van ilyen. Lát­tuk Pesten. A kerepestarcsa! Hollandi, vagy más néven sóderbányai cigánytelep egyik udvarában állunk, már éppen elköszönő­ben az ott lakóktól, amikor egy csoportban ez a beszélge­tés elhangzik. Telek bekerítve A környezet naturalisztikus ábrázolásától eltekinthetünk, mert ehhez hasonlókról sokat olvashatnak az újságok elő­fizetői. Itt is együtt van min­den, ami által nyomorúságos­nak minősíthető az emberek szűkebb élettere. A többség pár négyzetméteres térben él, sokadmagával. Szabadba, a sáros udvarra nyílik az ajtó, kémény helyett kályhacső nyúlik ki a falból. Helyi sa­játosságnak látszik, hogy az udvarokon több kunyhót is emeltek, aszerint, hogy ki ala­pított új családot, vagy jöve­vényként kit fogadtak be az eredeti tulajdonosok. Az erős családi kötelékek személyiség- formáló erővé is válhatnak, de konzerválhatják is a meg­szokott életmódot, fékezve a változások ütemét. Kerepestarcsa nemrég Szo­cialista kultúráért kitüntetett cigányklubjában, melyet Ta­más Jánosné nyugdíjas védő­nő, orvosasszisztens vezet, bi­zonyítható eredményekkel for­málják az emberek magatar­tását, ébresztgetik a modern élet iránti igényeket. Beszél­nek a környezet tisztaságának egészségvédelmi szerepéről,, jelentőségéről is az ott vendé­geskedő orvosok és más értel­miségiek. Erre gondolva fur­csa ellentmondásnak tűnik, hogy a telep szélső házainak ablakai alatt intézményesen kiszállított szeméttenger hul­lámzik. Műanyag szemetet hord a szél, építkezési törme­lék tornyosul. Megmagyaráz­ható okok miatt persze, mert a volt sóderbányát kell fel­tölteni a Hazai Fésűsfonó üzeme mögötti területen. Szak­ember tudná csak megmagya­rázni, hogyan misként, hogy ez ne váljék szemétteleppé a lakott terület mellett? A fiatalabbak el-, kimozdul­ni szeretnének innen. Akár úgy is, ha nem a telep közelé­ben, hanem a község más he­lyén kapnának lakást vagy tel­ket, mint ahogy már kaptak mások is. Az idősebbek jó ré­sze inkább a közelben szeret­ne maradni. Mint például Bangó Béláné, aki nagy csa­láddal lakja másfél szobás há­zát, ami itt különben rangos építménynek számít. A hiva­talos gyűléseket is rendszerint náluk tartják meg. A munkáscsalád tavasszal kezdené az építkezést. Már be is kerítették a kijelölt telket, de nem értik, mi történt. A közelmúltban vissza kellett adni a szerződést. Talán még­sem jutnak hozzá ahhoz a te­rülethez, amire már a kerí­tés árát is ráköltötték. — Kapunk helyette másikat — jelenti be az épp a tanács­tól hazaérkező Bangó Béla, a férj, a Fésűsfonó gépkezelője. A Hollandi-telep megszünte­tése régebbi törekvés Kere- pestarcsán. Ezt a folyamatot Egyre népszerűbbek a Tör­ley Pezsgőgyár termékei az amerikai és a kanadai pia­con. A Hungarovin Borgaz­dasági Kombinát — a Monim- pex közreműködésével — jö­vőre az idei mennyiségnek a kétszeresét. 600 ezer palack pezsgőt küld a New York-i Vintners International cég­nek. amely a magyar termé­ket forgalmazza. A szállítás­szeretnék most gyorsítani a környék lakói, akiktől vagy hatvan aláírással sürgető levél érkezett egyebek közt a me­gyei tanácshoz is, melyet Vá- radi Gézánál, a megyei ci­gány koordinációs bizottság titkárával olvashattam el. E szerint az itt élők zavarják a környék nyugalmát. Az áfész- vegvesbolt elől fizetés nélkül hordják el a lerakott tejet. Le­tarolják a gyümölcsösöket, ku­tyáik védelme alatt fosztogat­ják a háztáji földek termését. Ezenkívül még számos tényt sorolnak fel a levél írói. Az ügyet megvizsgálja majd Váradi Géza is, de szerinte gondosan mérlegre kell tenni, mennyi a reális és mennyi a szubjektív elem a panaszok összetételében. — Nem kellene mindenkit garázdának tartani, ha vannak is itt olyan emberek, akik a viselkedésükkel nekünk szin­tén ártanak — mondják mél­tatlankodva a telepiek. A pa­naszosoknak azt ajánlják, je­lentsék fel azt is, aki lopásra biztatja a gyerekeket. Tudván tudja itt mindenki, hogy aki 20—30 mázsa kukoricát is megvesz tőlük, nem cigány. És meg is mondják az orgazdák nevét. — Arról tennünk kell, hogy a törvények megszegőit fele­lősségre vonják. Akár cigány az illető, akár nem — han­goztatja Mladoniczki Mihály, a nagyközségi tanács vb-tit- kára. — Persze, az is gond itt — teszi hozzá a közel húsz­ezer lakosú település közigaz­gatási vezetője —, hogy csak két körzeti megbízott rendőr jut a területre. Nem tudok ar­ról, hogy bárkit is feljelen­tettek volna, például közve­szélyes munkakerülésért. Mások a hazárdjátékot hoz­zák szóba, ami bizony előfor­dul. de ilyenkor sem cigány tártja a bánkot. A vb-titkár álláspontja a panaszokkal kapcsolatban azo­nos Váradi Gézáéval. A telep megszüntetése pedig a tanács­nak is elhatározott szándéka, amint azt a legutóbbi, most már végleges vb-határozatban is megfogalmazták. Ám ennek megértéséhez szükséges a tel­jes kép ismerete. Építkező családok Kerepestarcsa más területén időközben jobb körülmények közé került a cigányság na­gyobb része. A Hollandi-tele­pen. ahol tizenöt család, száz- kilenc ember él, az általános­nál lassabban változtak a vi­szonyok, jobban megrögződtek a régi szokások. Ezért is ne­hezebb a dolguk a hivatalos szerveknek, a tanácsnak is, melynek vezetői mint mond­ják: igenis végiglátogatták a családokat. Megkérdezték, ki hogy tudna építkezni, mit tud vállalni a segítség mellé. A községben élő cigányságot átfogó, nagy tekintélynek ör­vendő klub és a körükben megalakult negyventagú Vö- röskereszt-szervezet hatása lépten-nyomon felismerhető. Tamás Jánosné fáradhatatlan humanitása, szervezői képes­sége, példa lehet arra. hogyan kell az ilyen kérdéseket ke­zelni. Mindenről tud. minden­kit ismer, mindenkinek segít, tanácsol, még kérdőre is von. Azt mindenki tudja, hogy ne­ki csak őszinte választ lehet adni. Ezt várja, de maga is azt vallja: ról a közelmúltban írtak alá három évre szóló szerződést; ebben a magyar fél azt is vál­lalta, hogy- — qaegtartva a ma­gyar termékek hagyományos védjegyét — az amerikai íz­léshez jobban alkalmazkodó díszítéssel látja el a palacko­kat. Az amerikai vásárlók kü­lönben főként a száraz pezs­gőt igénylik. — Csak olyat szabad meg­ígérni, ami teljesíthető. Aki őszinte szándékú, azt nagyon tisztelik, s hallgatnak rá. Ám az is igaz, hogy sokan élnek vissza jóhiszeműségükkel, ez­által bizalmatlanságot éb­resztve. A saját képviselet még kis­sé ellentmondásos. Négyen már klubvezetői tanfolyamot végeztek, bekerültek a veze­tőségbe. A tanács cigánykoor­dinációs bizottságában ketten, a Hazafias Népfront nagyköz­ségi bizottságában szintén ket­ten foglalnak helyet. Ugyan­akkor a hétszáznál is több ke­repestarcsai cigány lakos kö­zül egyetlen tanácstag sincs. A telepnek is lehetne saját vezetősége, amely ugyan fel­tehető, hogy eleinte gyengén működne. De tanulhatnák itt saját ügyeik kezelését, képvi­seletét, jó közvetítőként a községbeli lakosság, a tanács és a csoportok között. Ezek­nél a kérdéseknél azonban most jobban leköti a figyelmet az, hogy a Gyár utcaiak, a komfortos társasházakba köl- tözöttek után, most itt is na­gyot lépjen a többség. Újra benépesül A megvásárolt földeken kedvezményes áron, 50 ezer forintért ad telket a tanács. Ennek csak a 30 százalékát kell készpénzben fizetni, s aki három éven belül elkészül a munkával, az még jobban jár, mert a telek árának felét el­engedik neki. Hét-nyolc család hitelképes — mondja Mladoniczki Mi­hály. — Négy közülük, ha akarja, most kezdheti a mun­kát, a többi a tavasszal. Az idősebbeknek bérlakásról kell maj<j, gondoskodni. Erre az idén még 330 ezer forintja van a tanácsnak. Reméljük, hogy jövőre ugyanennyit lehet’ megszerezni. Ám én nem hi­szem, hogy ennek ellenére is megszűnik, félek, hogy újra népesedik a sóderbánya kör­nyéke, mert mindig jönnek valahonnét. Bangó Béláék a nagy csa­ládra kapott kedvezmények miatt csak 15 ezer forintot fi­zetnek a Rét utcai telekért. Gáspár Józsefné udvarán Berze Márta a szülői örökség­ből tudja kifizetni az OTP- ktlcsönhöz szükséges összeget. — Miért a világ csodája az, ha egy cigány építkezik? — kérdezi a hangiában egy kis büszkeséggel Mohácsi Ilona, aki két és fél szobás lakásban él a családjával. Olyan társas házban, melynek maga is ás­ta, betonozta az alapját. De ő már a második munkásgene­rációt képviseli. Édesapja az ikladi Ipari Műszergyár nyug­díjasa, az édesanyja is három évtizedig dolgozott. Mahácsi Ilona szépen éne­kelt a pomázi cigány közmű­velődési napok műsorában. Kovács T. István Értekezlet a néphadseregben Időszerű kérdések A néphadsereg vezető be­osztású parancsnokai, párt- és politikai munkásai részvételé­vel szerdán értekezletet tar­tottak a Magyar Néphadsereg művelődési házában. A ta­nácskozáson Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára előadást tartott az ideológiai munka helyzetéről és időszerű feladatairól. Kár­páti Ferenc vezérezredes, hon­védelmi miniszter elemezte a hadsereg társadalomban betöl­tött szerepét, majd szólt a gazdasági, társadalmi kibonta­kozási programból adódó sa­játos feladatokról. — Az Országgyűlés őszi ülésszakát követően az ipari szövetkezetek vezetőinek ta­nácskozásán sok szó esett az előrelépés kényszeréről. De vajon képesek lesznek-e az ipari ágazathoz tartozó szö­vetkezetek a talponmaradásra, s később a fejlődésre? A nyomorgatás nem cél — Nagyon sokan elmondták már előttem, hogy a jövő év­től érvénybe lépő szabályozá­sok célja nem a gazdasági szervezetek tönkretétele, nyo- morgatása. hanem a korábbi­nál gazdaságosabb, hatéko­nyabb termelés elérése. Azok persze, akik idáig sem tud­tak helytállni, kellően megfe­lelni a követelményeknek, le­het hogy tönkremennek. De azt hiszem, hogy ezt igazából senki sem bánja, hiszen hosz- szú évek óta púpként hor­doztuk őket a hátunkon. — Csakhogy ettől megsza­badulni — még ha a vár­ható eredmény vonzó is — fájdalmas dolog. — Valószínűleg éppen ez okozza majd a jövőben a leg­több gondot, hiszen igen ne­héz lehet megmondani egy húsz esztendeje az adott helyen dolgozónak, hogy nincs már rá szükség, vagy mindaz, amit évek óta tett, az nem állta ki az idő próbáját, nem felel meg a követelményeknek. — Gondolom, készítettek már felmérést arról, hogy hány embert, hány szerveze­tet érinthetnek ilyen módon a változások. — Természetesen végeztünk Ilyen vizsgálatot, s úgy látjuk, nem kétségbeejtő a helyzet. A szövetségünkhöz tartozó A jamburgi földgázkiterme­léshez kapcsolódó beruházás­ban számos magyar tervező, kivitelező, szolgáltató és kül- kerskedelmi vállalat is részt vesz. A magyar—szovjet kor­mányközi egyezményben rög­zített termelési és szállítási együttműködési szerződés megvalósításának előkészítő munkáiban érdekelt 27 cég most gazdasági társaságot ala­pított. Közös érdekeltségi rendszert alakítanak ki a le­kötött munkák határidőre va­ló pontos teljesítése érdeké­ben, valamint a ráfordítások szövetkezetek közül — mint­egy 200 tagszövetkezetről van szó — számításaink szerint a hagyományos szövetkezetek 30 százaléka jövőre kedve­zőbb helyzetbe kerül az idei­hez képest, 60 százalékuk megközelítőleg hasonló pozí­cióban marad, míg 10 száza­lék körül van azoknak az aránya, amelyek nehezebb helyzetben lesznek kénytele­nek végezni munkájukat. A kisszövetkezeteknél más szá­mokat kaptunk: 40 százalé­kuk jobb, 45 változatlan s 15 százalékuk kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhet jövőre. — A 10 és 15 százalék bi­zony elég magas ... — Nem arról van szó, hogy ezek a szervezetek a csőd szélén állnak! Többsé­gük valószínűleg talpon tud majd maradni. Az átszerve­zés, megszűnés, felszámolás veszélye azokat fenyegeti a leginkább, amelyeknek a nye­resége évek óta nem emelke­dett 4—5 százalék fölé, kifize­tett bérük nem áll arányban teljesítményükkel, s így a bérbruttósítás olyan terheket róhat rájuk, amelyeket nem képesek elviselni. Természe­tesen itt is van mód az elő­relépésre: felül kell vizsgál­niuk szervezetüket, átszerve­zéssel, leépítéssel, a nélkülöz­hető állóeszközök értékesíté­sével könnyíthetnek terhei­ken. — Nehezen tudom elkép­zelni. hogy ha éveken át nem tudták ezt megtenni, most egy csapásra képesek lesznek megoldani problémáikat.... — Többek között ehhez kí­vánunk a jövőben segítséget nyújtani. Hozzáértő emberek­ből, gyakorló szövetkezeti ve­zetőkből hozzuk létre azt a tanácsadó apparátust, amely a jövőben részt vesz majd annak a vizsgálatában, hogy miként lehetne egy-egy szer­vezet működésének hatékony­ságát növelni. A szövetség is segít — A manapság oly divatos átvilágításról, munkanap­fényképezésről van tehát szó. Csakhogy a regisztrált hiá­nyosságok. fogyatékosságok feltárása után gyakran min­den marad a régiben, a do­kumentált hibák könnyen feledésbe merülnek. — Nem szeretem és nem is használom az átvilágítás szót. Mi nem erre törekszünk, mi­vel az esetek többségében elegendőnek mutatkozik az is, ha egy új termék bevezetésé­hez nyújtunk segítséget vagy feltárjuk, hogy a régieket miért nem tudják gazdaságo­san előállítani. Nem hiszem, hogy ezután is a fiókok mé­lyére. a süllyesztőkbe kerül­nének az értékes javaslatok. — Mint ahogy azok a — javaslatoknak ugyan nem ne­vezhető, inkább követelmény­ként megfogalmazott — fel­mérséklésére. Megállapodtak, hogy a költségelőirányzatok­hoz viszonyított megtakarítá­sok meghatározott hányadát a társaság tagvállalatai ösztön­zésre fordítják. A gazdasági társaság leg­főbb szerve az igazgató ta­nács, tagjai az alapító válla­latok vezérigazgatói, illetve igazgatói. A gazdasági társa­ság ügyeinek intézésével és képviseletével a tagvállalatok a Vegyépszert bízták meg, amely egyúttal a beruházás fővállalkozója is. adatok, amelyek a beszélge­tésünk elején említett orszá­gos tanácskozáson hangzot­tak el, elsősorban a műszaki­technikai színvonal emelésé­nek, az export növelésének, a lakossági szolgáltatás javítá­sának fontosságát hangsúlyoz­va. Milyen eséllyel próbálkoz­hatnak e téren megyénk ipari szövetkezetei? — Hasonlóan vegyes a kép, mint az előbbi esélylatolga­tásnál. Szövetkezeteink döntő többsége jó közepes technika, technológia birtokában végzi munkáját, 20 százalékuk élen­járó gyártási eljárások tulaj­donosa, de tagszövetkezeteink egyharmada sajnos igencsak elavult berendezésekkel és technológiával próbálja állni a sarat. Ezek, valamint a rossz hatékonysággal működő szervezetek nehéz helyzetben lesznek, ha termékszerkeze­tüket korszerűsíteni akarják. Ügy gondolom, hogy a jö­vőben nem lesz célszerű álta­lános beruházási programot készíteni egy-egy szervezetne!. Ennél okosabb dolog lehet, ha célra orientáltan, meghar tározott termék gyártásához, fejlesztéséhez dolgoznak ki beruházási tervet a szövet­kezetek. S ha már a műszaki­technikai kérdéseknél tar­tunk, el keli mondani, hogy ez évtől az OKISZ 300 mil­lió forintos pályázatot írt ki, amelynek célja a tőkés ex­port fejlesztése és a ma még hiánycikknek számító árúk belföldi gyártása, a lakossági árualap biztosítását szolgáló beruházások támogatása. Több megyei szövetkezet a közelmúltban nyújtotta be pályázatát — elsősorban elektronikai alkatrészek és részegységek gyártását bizto­sító — beruházásokra. A helyzet nem reménytelen — Nem esett még szó a szolgáltatókról, lehetőségükről a talpon maradásra, illetve tevékenységük javítására. — Ma még jó néhány kér­dés nyitott ezen a területen, hiszen a szolgáltatók egy­előre jelentős állami támoga­tást, dotációt élveznek. Annyi mindenesetre biztos, a jelen­legi gazdaságpolitikai törek­vések arra ösztönöznek, hogy ezek a szervezetek is érvé­nyesítsék ráfordításaikat az áraikban. Természetesen azért a kedvezmények nem szűn­nek meg, csakhogy a jövőben ezeket nem szervezethez, ha­nem tevékenységhez nyújtják majd. Ügy vélem, hogy ezál­tal a korábbinál jobban érvé­nyesülnek majd a piaci tör­vényszerűségek. Ha kisebb lesz a kereslet, a megoldást csak az jelentheti, hogy ke­vesebb szervezet végzi majd az adott tevékenységet. Ez pedig minden bizonnyal arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy a korábbinál magasabb szín­vonalon, áraikat a lehető leg­kisebb mértékben emelve vé­gezzék munkájukat. — Nem kevés gonddal kell ezek szerint a szolgáltatóknak is szembenézniük .». — Csakúgy, mint vala­mennyi gazdálkodó szervezet­nek, legyen az nagy vagy kis vállalat. szövetkezet vagy vállalkozás. Ezt a terhet vala­mennyiünknek magunkra kell vennünk — mondotta befe­jezésül dr. Bernáth Tibor. Fató Zsuzsa Kefetest lesz belőle Évente több százezer különféle méretű kefetest készül a Roz­maring Tsz nagykovácsi faipari üzemében a Fővárosi Kefe­gyár megrendelésére. Felvételünkön: Dékány Lajos a kefetcst marását végzi. (Erdösi Ágnes felvétele) Törley pezsgő exportra Amerikában is isszák A többség jól jár, de... Ha fáj is, a púptól válni kell Azóta, hogy napvilágot látott kormányunk munkaprog­ramja, s az Országgyűlés meghozta döntését az új adórend­szer bevezetéséről, kevesebb a jövőnkről folyó találgatás és vita. Kész tények előtt állunk, ma már nem az a kérdés, hogy mit, hanem hogy hogyan tegyünk. S ha csendesebb és kevésbé látványos munka folyik is most, mint pár hónappal ezelőtt, a jelenlegi előkészítő tevékenység mégsem jelenték­telenebb a megelőzőnél. Gazdálkodó szervezeteink — közöt­tük az ipari szövetkezetek is — „teljes gőzzel” készülnek a jövő évi változásokra, amelyekről, illetve azok várható hatá­sáról, valamint az érdekképviseleti munka megújulásáról dr. Bernáth Tiborral, az Ipari Szövetkezetek Pest Megyei Szö­vetségének elnökével, az OKISZ alelnökével beszélgetünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents