Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

1987. DECEMBER 22., KEDD mmr « MEGYEI 5 TÉLI KÖNYVVÁSÁR 1987 A hogy mind közelebb kerül az év egyik legszebb ünnepe, a karácsony, úgy nő a többi mellett a könyvesboltok forgalma is. A szebbnél szebb kötetek úgyszin­tén ott kínálgatják magukat az utcai könyvsátrakban és a budapesti aluljárókban. Ez utóbbiakban azonban nem éppen a közönség épülésére szolgáló irodalmat lelhe­tünk elsődlegesen. Ezért ajánlatunk inkább a hivatásos kiadók termékei közül vá­logat; olyan könyveket, amelyek ajándékozásra alkalmasak, s amelyek méltán ke­rülhetnek a szépen feldíszített karácsonyfa alá. Mágikus-misztikus álmok l.:.S OKKlLTi/NHÁ-ÍZ'<•«!'ipái ;;t«í(kiTÍ<oH;ts}>ati ■?h>Jt A majdnem három és fél száz oldalas, gazdag grafikai illusztrációval ellátott könyv szemléletes. A forrásmunká­kat alaposan, gondosan átte­kintő, felhasználó kötet tudo­mányos műként is megállja a helyét, ugyanakkor lebilincse- löen érdekes olvasmány. Ta­lán terjedelmi okok miatt és talán azért, hogy ne elégüljön ki a kíváncsiság, csupán en­nek a kötetnek a kézbevéte­lével, bizonyos dolgokat nem részletez. Csak a bibliográfiá­ban találunk útmutatást arra, hol mélyedhetünk el egy-egy problémakörben részleteseb­ben. A kötet végén található epi­lógus, összegzés, jegyzetek, utószó és bibliográfia jól hasz­nálható kézikönyvvé teszik a művet, segítenek a tudomány- történetben való elhelyezésé­ben. Ne várja az olvasó, hogy a mágikus eszmék és prakti­kák legmélyebb rejtelmeibe is bepillanthat, mivel óriási anyagot ölel át a könyv, s így, sűrítményjellegénél fogva, csak felvillantja, áttekintését adja a különböző korszakok mágikus-mitikus világának. Az Operaház története 7,A legszebb dolog, amit át­élhetünk, a titokzatos” — ez­zel az einsteini gondolattal indítja a Mágia és okkultiz­mus az európai gondolkodás­ban című könyvét Kurt Selig­mann. Könyve az ókortól a XVIII. századig áttekinti a nyugati civilizáció mágikus­misztikus álmait, kalandjait. Mezopotámiából indul; a csil­lagok és számok mágiájával, majd a Bábel tornya, Perzsia és Egyiptom követi az utazást. Görögországon, a római biro­dalmon keresztül jutunk el a középkorba, ahol is a boszor­kányság, az ördögi szertartá­sok, a fekete mágia virágko­rába csöppenünk. A XVIII. században az új vallási galmak megint' féfülkéréked- nek az ész, a tudomány' vilá- gosságán. Vámpírok, titkos társaságok népesítik be Euró­pát. A belügyminiszter 1874. áp­rilis 28-án Ybl Miklóst, a Bu­dapesten a Hermina téren építendő dalszínház pályáza­tának nyertesét bízta meg a végleges tervek elkészítésével. Igaz, nagyszabású színházter­ve már korábban is volt Ybl Miklósnak: Pollack Mihály megbízásából a pesti német színház átalakításának terveit készítette el a negyvenes években. Első, valóban nagy jelentő­ségű színháztervezési pálya­művét a bírálóbizottság nyolc tagja közül hét fogadta el a titkos szavazáskor, s bár ilyen nagy volt az egyetértés, a megvalósításig — az ünne­pélyes megnyitásig — mégis tíz esztendő telt el, A 1 FéÁírbsi lAiprfl? trfuTika- társa így tudósított az 1884. szeptember 27-i ünnepi elő­adásról: Ma délután négy óra felé nagy tömegek lepték el Pest-budái táltosok A közelmúltban elhunyt néprajzkutató, Dömötör Tek­la Táltosok Pest-Budán és környékén című kötete a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg Munkásságát kiegészítő mű ez. amely bepillantást enged a szerző ifjúságának emlékei­be is. A könyv első részében személyes élmények eleve­nednek fel; miként nem vált költő az első világháború ki­törése előtt pár hónappal szü­letett Dömötör Teklából. Ho­gyan került kapcsolatba a népművészettel, amely a nép­rajzkutató-pálya választására sarkallta. A könyv második részében azokról a különleges személyiségekről olvashatunk, akik a korábbi kötetekből ki­maradtak. A falu álmodéi ők, versfaragói, nótafái, naiv mű­vészei. különleges tudomány­nyal rendelkező füves embe­rek. halottlátók avagy va­rázslók. Ahogyan a szerző vall róluk, megérdemlik, hogy táltosoknak nevezzük őket. hiszen elhivatott, ihle­tett emberek voltak. A két részre tagolódó mű egységes, hiszen egészében bepillantást ad a magyar tör­ténelem két világháború kö­zötti évtizedeibe, egy nehéz sorsforduló hangulatát, tanul­ságait idézi az ifjabb generá­ciók- számára. A mértéktartó árú könyv képanyaga rendkívül gazdag. Az első részben családi fotók mellett kirándulások fényké­pei láthatók, amelyekről szel­lemi életünk nagyjai köszön­nek vissza. A második rész­ben a falu mesterembereinek szociografikus fotói, illetve mestermunkájukat megörökítő felvételek szerepelnek. Ez a kötet különösen érdekes azok­nak, akik ismerik Dömötör Tekla munkásságát. A posz­tumusz munka elolvasásával egy teljesebb kép alakulhat ki a szerző világfelfogásáról. a Sugár út torkolatát, sőt, a közeli szomszéd utcákat is. A Váczi körút felől érkező ko­csiknak hosszú sorban kellett vesztegelniük, míg tovább ha­tolhattak a czél felé. Az Ope­raház környezete ki volt vilá­gítva számtalan lámpa által. Az épület külső, oszlopos csarnokának teraszain, a két sarkon nagy szeszlángok is lobogtak. Messziről felzajlott a nagy éljenzés. A király jött... Lenn a zenekarban Erkel Ferenc alakja tűnt föl... A sok szép színes és feke­te-fehér felvétellel illusztrált kötet nem csupán az épület­tel, hanem a felújításokkal és átalakításokkal is megismer­tet bennünket. Szakszerűen és élvezetesen elemzi a faliképe­ket, a homlokzatokat, az elő­csarnok, a főlépcsőház, a né­zőtér és az első emeleti ré­szek kiképzését, valamint dí­szítését is. A reprezentatív kivitelezé­sű Operaházi képeskönyvet angol és német nyelvű kép­jegyzék egészíti ki. Névnapi gondolatok A János név még ma is a legkedveltebbek közé tarto­zik. Igaz ugyan, hogy az évti­zedekig tartó negyedik helye­zésről napjainkban a tizen­egyedik helyre szorult vissza. A magyar népköltészetben is kedvelt mindenféle formá­ja. Gondoljunk csak Háry Jánosra, Kukorica Jancsira "vagy egy jól ismert dél­dunántúli népdalocskára: Hej, Jancsika, Jancsika, mért nem nőttél nagyobbra? Aligha volt könnyű a dol­ga Sediánszky Jánosnak, amikor e névnapi kötet ösz- szeállításához és az összekötő szöveg megírásához fogott, amelynek címe: János. A név eredetével, jelenté­sével és különböző változa­taival kezdődik a könyv. Ám nem hiányoznak belőle az e napon előforduló népi szoká­sok, mint például a János- áldás. Ez ma is a búcsúpo­harat jelenti. Eredetileg ez a Szent János evangélista em­léknapján, december 27-én az egyház által e szent tisz­teletére megáldott bor neve volt, melyet a hívők eltettek, és belőle abból a célból ittak, hogy Szent János közbenjá­rása által minden testi-lelki bajtól megóvassanak — írja Ladó János a bevezetőben. Az összeállítás nem csupán e nevek viselőiről szól. Ol­vashatunk idézeteket János keresztnevű írókról, költőkről. Van-e ennél gyönyörűbb név? — magasztalja Arany János nevét Kosztolányi. — Milyen szerény és milyen ön­érzetes. Milyen tartalmas és milyen tündöklő is. Milyen komoly és milyen dalla­mos ... Mindezeket festmények szí­nes reprodukciói egészítik ki. Az első Leonardo da Vinci: Keresztelő Szent János című alkotása, s megtalálhatjuk benne Barabás Miklós fest­ményét Arany Jánosról. Meghalt Rajkin A mezőgazdaság jövő évi feladatai Átfogó elemzés szükséges Arkagyij Rajkin életének 77. évében elhunyt. Moszkvá­ban hétfőn tették közzé a hírt a szovjet színházművé­szetet ért pótolhatatlan vesz­teségről. Rajkin, a Leningrádból Moszkvába költözött „Minia­tűr”, majd „Szatíra” elneve­zésű színház művészeti veze­tője, a Szocialista Munka Hőse cím viselője, a Szovjet­unió Lenin-díjas kiváló mű­vésze volt. Arkagyij Rajkin nekrológ­ját a Szovjetunió párt- és ál­lami vezetői, az ország kultu­rális életének kiválóságai ír­ták alá. Arkagyij Rajkin 1911. ok­tóber 24-én született Rigában. 1934-ben végezte el a Lenin- grádi Színházművészeti Főis­kolát, majd ebben a városban lépett először színpadra hiva­tásos színészként. A nagy honvédő háború idején a frontharcosok számára szer­vezett előadásokat. Csaknem fél évszázadon át állott a szovjet színházművészet sa­játos arculatú társulatának élén, amellyel mindig óriási sikereket aratott az ország különböző városaiban, sok or­szágban öregbítette a szovjet színházművészet hírnevét. Többször járt Magyarorszá­gon. A tipikus rajkini szatíra magyar nyelven is érvénye­sült. Aligha van még példa arra, hogy egy külföldi szí­nész szavai szólássá váljanak, de Rajkintól megtanulta a magyar közönség: „válámi ván, de ném áz igázi”. Arkagyij Rajkin, a szati­rikus miniatűr remekművek utánozhatatlan létrehozója, sok nagy sikerű előadás ren­dezője, jelentősen hozzájárult a szovjet színházművészet fejlődéséhez. — Az eredeti te­hetségű színművész, a kitűnő rendező és kiváló pedagógus sajátos művészetével tevéke­nyen munkálkodott az embe­rek erkölcsi megújulása érde­kében — olvasható a tevé­kenységét méltató nekrológ­ban. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa • hétfőn, a szövetkezetek házában ülést tartott. A testület a tsz-ek idei eredményeit és a jövő évi gazdálkodási feladatokat elemezte. A tanács elé ter­jesztett írásos anyag megál­lapította: a közös gazdaságok termelésének értéke az idén az előzetes értékelés szerint mintegy 255 milliárd forint lesz. A mezőgazdasági terme­lés az egy évvel korábbihoz képest négy százalékkal csök­kent, ami részben az aszály következménye — ez a kalá- szosgaboná-termelést érintette kedvezőtlenül —, de a fagy által okozott szőlőkárok is visszavetették a szövetkezeti bevételeket. A gyümölcster­mesztésben is kiesés mutat­kozott. Az állattenyésztésben a sertés- és a baromfiágaza­tokban a tsz-ek sikeres erőfe­szítést tettek a teljesítmé­nyek szinten tartására, illetve javítására. Mindez nem mondható el a szarvasmarha- és a juhágazatról, ahol az ál­lomány tovább csökken, ezért ismételt elemzésekre és újabb intézkedésekre van szükség. A szövetkezetek beruházá­sainak értéke ebben az évben meghaladta a 23 milliárd fo­rintot, ami csaknem negye­dével volt nagyobb a tavalyi­nál1. 1988-ban a termelőszövet­kezeteknek a növénytermesz­tésben és az állattenyésztés­ben egyaránt fokozni kell tel­jesítményeiket, és az ipari üzemágakban is előrelépésre van szükség ahhoz, hogy meg tudjanak felelni a népgazda­sági terv előirányzatainak. Ez — mint ismeretes — a mező- gazdasági termelés 5—5,5 szá­zalékos növelésével számol. Az írásos dokumentumhoz Szabó István, a TOT elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondotta, hogy az idei esz­tendő figyelemre méltó fejle­ménye: a mezőgazdasági nagyüzemek eddig legjobban teljesítő harmadának fejlődé­sében a megtorpanás jelei mutatkoznak. Az elnök megállapította: idén a termelőszövetkezetek nem tudták megismételni ko­rábbi teljesítményeiket; ezt mutatják azok az összehason­lítások, amelyek az állami gazdaságokkal és az élelmi­szeriparral vetik egybe a kö­zös gazdaságok teljesítményét. Erre hosszú évek óta nem volt példa. Meg kell vizsgálni, hogy mi okozta a megtorpa­nást, s ebben az elemző mun­kában nagy részt kell vállal­nia az érdekvédelemnek, a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek is. Szabó István foglalkozott a keresetszabályozás új feltéte­leivel. A jövőre bevezetett szabályozást, amely — mint rámutatott — a korábbihoz képest előrelépést jelent, a termelők vegyes érzelmekkel fogadták, mivel nem teszi le­hetővé a teljesítményarányos bérezés általános bevezetését. A TOT elnökségének vélemé­nye szerint ez a szabályozás csak átmeneti jellegű lehet, és mindent meg kell tenni azért, hogy mielőbb a valós teljesítményeknek megfelelően alakuljanak a termelőszövet­kezeti keresetek. A bruttósítást — akár hi­telek felvételével is — min­denütt el kell végezni, de jö­vőre józan számításokkal fel kell mérni: az adott üzem­nek, részlegnek valójában hány emberre van szüksége. A munkaerővel való gazdál­kodásnak ugyanis a korábbi­nál lényegesen nagyobb sze­repe lesz az elkövetkezőkben, összességében a termelőszö­vetkezeti gazdálkodók a jövő­re életbe lépő szabályozó- rendszert elfogadják, és ennek keretében kívánnak gazdál­kodni — mondotta egyebek között Szabó István. Profitcentrumok és nagyobb önállóság Átképzés központi támogatással Elég bekapcsolni a tévét, a rádiót, fellapozni az újságokat, hogy a fülünkbe kiabáljon, a szemünk elé ugorjon a szó: szerkezetátalakítás. Mi sem bizonyítja jobban, mennyire aktuális a kifejezés napjaink­ban. A solymári központú Pest Megyei Műanyagipari Vállalat megyénk dinamiku­sain fejlődő nagy gyárai közé tartozik, az idei 3 milliárd 400 millió forintos termelési érté­kével 1980-hoz viszonyítva 260 százalékos növekedést ért el. 1987-től kezdődően a Világ­bank nyújt számára hitelt; a Pemüben ennek a pénznek a segítségével láttak hozzá a termékszerkezet korszerűsíté­séhez. A nagyszabású program szá­mos elkerülhetetlen változást von maga után. Hogyan érin­tette és érinti majd a jövőben a gyár dolgozíóit az átképzés és a létszámleépítés? Erről kérdeztem Merényi László- nét, a vállalati központ köz- gazdasági osztályának vezető­jét. Eddig csak Zsámbékon — Az idén először szervez­tünk átképzési tanfolyamokat összesen 126 munkás számára. Itt Solymáron hatvanhatan is­merkedtek meg újonnan vá­sárolt berendezésekkel: CNC vezérlésű fröccsgépek, illetve a mind a négy solymári gyár­egységünkben felszerelt PC számítógépek kezelését tanul­ták meg. Vállalatunk nemré­giben kooperációs szerződést kötött az NSZK-beli Puma céggel sportcipők készítésére; hogy erre átállhassunk, ceglé­di telephelyünkön hatvanan vettek részt cipőgyártási beta­nító képzésben. Erre a három tanfolyamra összesen 1 millió 770 ezer forint központi tá­mogatást kaptunk. — Bocsátottak-e el munká­sokat az utóbbi időben? — Jelenlegi nyolc gyáregy­ségünkben az összlétszám 2 ezer 530 körüli. Ez 1980 óta nemigen változott, a munka­erőgondokat megpróbáltuk bel­ső átcsoportosításokkal megol­dani. A legnagyobb arányú le­építésre Zsámbékon került sor, de ott sem úgy, hogy egy­szerre ötven-száz embert el- küldtünk volna, hanem foko­zatosan: a kilépettek, a nyug­díjazottak helyére nem vet­tünk fel senkit. Itt, Solymá­ron nem jellemző a létszám­fölösleg, sőt, inkább növeke­dés tapasztalható. Fejlesztés, ösztönzés — Ez miből adódik? — A közelmúltban kezdte meg a termelést a Purpack flakonfúvó üzem, ahova tel­jes komplett gyártósort vet­tünk. Ebbe az egységbe szük­ségünk volt új munkásokra, még újsághirdetést is adtunk fel. Ezenkívül megszűnik a GHP—Granvisus—Hungária —Pemü elnevezésű közös vállalat, és az annak idején oda átküldött dolgozóink is visszakerülnek hozzánk. Mivel a leépítés már egy-két éve megkezdődött, mostanra sok nélkülözhető emberünk sem maradt. — Adminisztratív dolgozó sem? — A vállalatnál a fizikai­nem fizikai dolgozók aránya1 nyolcvan-húsz százalék körül mozog, de úgy éz ki, ennyi adminisztratív alkalmazottra szükségünk is van. Különösen, ha meggondoljuk, mekkora feladatot jelent januártól hoz­záigazodni az új adórendszer előírásaihoz! A bérelszámolók mellé szakképzett adószakem­berekről is gondoskodnunk kell. — Tervezik-e jövőre a lét­szám további csökkentését? — Más években ilyentájt már régen a tervek készítésé­nél tartottunk, de most állunk vele, mert még nem ismer­jük az 1988-ra vonatkozó új szabályozókat (azóta egy ré­szük megjelent — a szerk.). A világbanki program megvál­toztatja vállalatunk szervezeti felépítését, termékfőcsoporton- ként külön egységeket, profit- centrumokat alakítva ki. Er­re az újfajta struktúrára épül­nek majd a terveink is. Az el­képzelések szerint minden egyes termelőegységünk maga gazdálkodna, meghatározva a fejlesztéseket és az ösztönző- elemeket egyaránt. A gyárak saját marketingtevékenysé­get is folytatnának az eddigi központi helyett, figyelve a piacot, érdemes-e az adott ter­méket gyártani. Ugyanez az önállóság jellemezné a mun­kaerő-gazdálkodást: az egysé­gek döntenék el, felvesznek-e új munkásokat, vagy éppen elküldenek néhány embert. Ezenkívül a jövő évtől a bér- szabályozásban szintén válto­zások várhatók: a Pemü is át­tér a bértömeg-gazdálkodás­ra. Ügy tervezzük, hogy gyá­raink felelnének saját bértö­megükért. így érthetően ennek függvényében alakulna a dol­gozói létszám. Döntsön a vállalatot Központilag dönteni olyan dolgokról, amelyeknek hatása helyileg érvényesül — nem ér­demes. Ezt ismerték fel az ÁBMH-ban is, amikor nem adtak ki kötelező előírásokat, hanem a vállalatokra bízták az átképzés és létszámcsök­kentés mértékének és ütemé­nek meghatározását. A Pemü­ben ezt a decentralizálást vit­ték tovább, megnövelve ezál­tal gyáregységeik önállóságát, de felelősségét is. Mörk Leonóra £ T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents