Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-22 / 301. szám
1987. DECEMBER 22., KEDD IP Pest Megyei Tanács ülése A megyei tanács idei utolsó ülésének lezajlásáról lapunk első oldalán olvasható összefoglaló. A testület megtárgyalta és elfogadta azt a javaslatot, amely tize-.há- rommilliárd forintot kitevő egységes pénzalappal, kereteit adja a megyében tevékenykedő tanácsok 1988. évi gazdálkodásának. A terv érdekességét az adja, hogy a megyei tanács előző ülése — amint arról lapunkban beszámoltunk — szoros szavazási fordulókban döntött e program fő irányairól, azaz most első ízben került sor ún. kétfordulós tervjavaslat kidolgozására és jóváhagyására. Ugyancsak első ízben foglalkozott önálló napirend keretében a testület a kistelepülések kereskedelmi és szolgáltatási helyzetével, külön figyelmet fordítva az ún. elmaradott térségekre. Jeleként az irányításban és a közigazgatásban végbemenő, korszerűsítési változásoknak, a megyei tanács tegnapi ülése — ugyancsak első ízben — határozott négy nagyközség közvetlen megyei irányítás alá vonásáról. A továbbiakban a na- pirendnék erről a három pontjáról adunk részletes beszámolót. Gazdálkodási terv * * • Ami jogosan kap elsőbbséget A jövő esztendei gazdálkodási változások jelentős mértékben befolyásolják a tanácsok tevékenységét is — így összegezhetjük a tegnapi testületi ülésen elhangzottak legfőbb jellemzőjét. Ahogy a tanácstagokhoz előzetesen eljuttatott írásos anyag, a szóbeli kiegészítés, úgy a hozzászólások sem hallgattak a keserves realitásról: ugyan a megye hetedik ötéves tervének fő stratégiai céljai változatlanok, az eredetileg elgondolt feladatoknak csak- egy részét sikerül maradéktalanul végrehajtani. Az ötéves terv két eltelt esztendeje — a körülményekhez képest — jó eredmények felmutatója, éppen ezért — és ezt többen is megfogalmazták — alapot nyújt a jövő évi gazdálkodási teendők megvalósításához még akkor is, ha a feltételek a korábbiaknál sokkal nehezebbek. A jövő esztendőben a megyében tevékenykedő tanácsok egységes pénzalapja tizenhárom- milliárd forint. Ennek tete- 1 mes része az uh. működési kiadásoknak a fedezete (min-, den száz forintból hetvenhat), hiszen mindent megelőző cél az alapvető lakossági szükségleteket kielégítő intézmények folyamatos működésének a fenntartása még akkor is, ha a nem az ebbe a körbe tartozó feladatoknál a tanácsok visszalépésre kényszerülnek. A fejlesztési lehetőségeknél az alapvető társadalompolitikai feladatok végrehajtására előteremthető a fedezet, bizonyos területeken azonban a megvalósítás üteme kényszerűen lassúbb lesz. Éppen ezért döntő szerepe van annak, hogy a tanácsok — és ezt a téma tárgyalásakor többen is nyomatékkai húzták alá — a lakossággal együtt vitassák meg, mi az, amit későbbre kell halasztani, amit költséges volta miatt egyszerűen törölni kell a jelenlegi középtávú tervből, s • mi az, amire kemény munkával, társadalmi összefogással előteremthető a fedezet. Érdekes az egységes pénzalap bevételeinek összetétele. A szabályozott források 44, az állami támogatás 40, az érdekeltségi bevételek pedig a 16 százalékát alkotják a 13 milliárd forintos összegnek. Ennek a pénznek, mint említettük, a hetvenhat százalékát a működési kiadások kötik le. A 9,8 milliárd forint segítségével kell a tanácsoknak elérniük a lakosság ellátásában döntő szerepet vivő intézményhálózat tevékenysége folyamatosságának a fenntartását. Jelentős tételt képvisel az egységes pénzalapnak a működési kiadásai, között az egészségügyi és szociális ellátás. A több mint huszonnyolc százalékos részesedés 2,8 milliárd forintnak felel meg. Jól érzékeltetheti a tanácsok kötelezettségeit egyetlen, kiragadott tétel. Csupán a csecsemőotthonok és a bölcsődék fenntartása 266 millió forintot követel A működési kiadások között a legjelentősebb összeget az oktatásra és közművelődésre fordítják a megye tanácsai. Ez a terület 4,3 milliárd forintos részesedéssel van jelen a jövő évi gazdálkodási tervben. Érthetőbbé válik ennek az összegnek a sorsa, ha leírjuk, jelenleg a megyében 36 ezer óvodás gyermek és 120 ezer általános iskolás elhelyezéséről kell gondoskodniuk a tanácsoknak, s akkor még nem említettük a 21 ezer középiskolást. Az ilyen és hasonló tételek azt mutatják a gazdálkodásban — fogalmazódott meg a téma tárgyalásakor —, hogy a tanácsoknak minden tekintetben érzékelniük kell a rangsorok fontosságát, azt az objektív tényt, hogy a feladatok egy része (mint például az oktatás) minden körülmények között elsőbbséget élvez. Még olyan áron is, hogy a helyi tanácsi.testületnek esetleg átmenetileg le kell mondania egy-egy fejlesztési elképzeléséről. Ha már a fejlesztések kerültek szóba: a tanácsok jövő évi gazdálkodási terve az egységes pénzalapnak a huszonhárom százalékát szánja erre, forintban ez majdnem hárommilliárd. A témában véleményt nyilvánítók közül többen joggal figyelmeztettek •viszont egy, kétségtelenül létező ellentmondásra. Ez pedig az, hogy a lakosság jelentős rétegei eredménynek csupán a beruházásokat, a fejlesztéseket ítélik, a működés, a fenntartás kívül marad a látókörből, holott kézenfekvő, a mindennapokban ez utóbbinak döntő a szerepe. Nem elég tehát pusztán a fejlesztési forrást vizsgálni, hanem a tanácsi testületek tárják a lakosság elé a gazdálkodás egészét, érthetővé téve azt a sokat firtatott kérdést, hová kerül a pénz. Ami a viszonylag szerény fejlesztési lehetőségeket illeti, ezer helye van a forintoknak. Az előzetes számítások szerint jövőre megépülhet 76 kilométer hosszúságú elektromos hálózat, tovább folytatható — a lakosság tetemes hozzájárulása mellett — a gázhálózat bővítése. A 244 kilométer hosszúságú vezetékgyarapodás lehetővé teszi 12 ezer új fogyasztó bekapcsolását. A tanácsi úthálózat az előzetes tervék szerint 25 kilométerrel növekedhet, a tanács jelentős összeggel járul hozzá az olyan postai beruházásokhoz, mint a ceglédi kétszer ezerállomásos telefonközpont kialakítása, Ácsa, Örbottyán, Vác- hartyán és Rád bekapcsolása a távhívóhálózatba. A helyi tanácsok a maguk pénzéből adnak hozzájárulást Dabason, Solymáron, Alsónémedin, Kis- kunlacházán és Vecsésen postai és hírközlési fejlesztések megvalósításához. Együtt a vállalatok és a szövetkezetek ilyen célú pénzével, a megyei tanács elősegíti Érden, Alsónémedin, Bugyin, Kerevestarcsán és Tökölön ABC-aruház átadását, Vácott befejeződik a bútoráruház építése, a Szövosz támogatásával folytatódik a kistelepülések üzleteinek felújítása. Sok gond forrása a megyében a közmüvek helyzete. Jelentős összeget, 451 millió forintot 'különített el a megyei tanács tegnapi ülésén elfogadott terv ezekre a célokra. A társulati forintokkal egyesítve, a víztermelés napi 12 ezer köbméterrel bővülhet, várhatóan befejeződik a vízmű építése ör- bottyánban, Erdőkertesen és Szadán, folytatódik a hálózat kialakítása Márianosztrán, Nagykőrösön elkészül a kétezer köbméteres víztároló. Budaörsön befejeződik, Gödöllőn tovább folytatódik a szennyvíztisztító építése, a gödi, illetve az albertirsai csatornamű kivitelezése. Lakásépítésre és a lakáshoz jutás támogatására 242 millió forint szerepel a programban, a családi házas építkezések területén terület-előkészítésre pedig 36 millió. Figyelembe véve a tanácsok által igénybe vehető ilyen célú hiteleket is, a jövő évben 1400—1500 kis jövedelmű család lakásgondján lehet majd segíteni. Nincsen mód ugyan látványos haladásra, de az egészségügyi és szociális ellátásra szánt 365 millió forint nem csekély ösz- szeg. Ennek jelentős részét a kórházfejlesztés köti le, 192 milliót, amiből terv szerint folytatható a Semmelweis kórház fűtésének a korszerűsítése. A szakorvosi rendelőintézeteknél kellő fedezet híján ugyan nincsen mód az eredeti elképzelések végrehajtására, de Cegléden és Gödöllőn befejezhetek az átalakítások, s előkészületeket lehet tenni Érden, Dabason, Szobon a meglevő intézmények bővítésére. Körzeti orvosi rendelőket tizenkét helyen alakítanak ki újonnan, míg az egészségügyi intézmények gép- és műszer- állományának korszerűsítésére 27,5 millió forint jut. A tervek szerint befejeződik jövőre a szentlőrinckátai szociális otthon kialakítása, remélhetően megkezdődik a dabasí intézmény bővítése, Albertir- sán pedig a csecsemőotthon helyén száz személyt befogadó szociális otthon megteremtéséhez látnak hozzá. Helyeslésre talált a megyei tanács ülésén a téma tárgyalásakor az is, hogy amint a működési kiadásoknál, úgy a fejlesztéseknél is a főszerep a kulturális ágazatnak jut. Ezt jelzi az a 919 millió forintos összeg, amelyből 1988-ban fedezhetők a szándékolt beruházások. A befejezésre tervezett százhét általános iskolai tanterem 400 millió forintot követel. A számítások alapján egyebek között Szigethalmon, Tápiógyörgyén, Törökbálinton, Tinnyén, Vecsésen, Szigetcsé- pen, Domonyban kerül sor új tantermek átadására. Sajnálatos ugyanakkor a középiskolai fejlesztéseknek a tervtől való elmaradása. Napjainkban ez a legfeszítőbb gondok egyike a megyében, s bár az 1988-ban kiadható 450 millió forintból 56 új tanterem építése fejezhető be, ez a fejlődés nem elég. A gyarapodás helyszínei egyébként Gödöllő, Szentendre, Gyál, Budaörs, Pécel, Kiskunlacháza. A terv fedezetet kíván arra is teremteni, hogy Cegléden, Dabason, Ócsán, Vácott, Dunakeszin, Kerepestarcsán, Monoron, Nagykátán és Szigetszentmik- lóson folytatódjanak, illetve megkezdődjenek a középiskolai béruházások. A közművelődési fejlesztéseknél folytatódik az ácsai és az isaszegi művelődési ház építése. A felszólalók közül többen, a tervben foglaltak tudatában, jogosan hangsúlyozták: a nehéz gazdasági helyzet ellenére is van tehát gyarapodás, hiba lenne, ha a településeken csupán azt látná a tanácsi testület, a lakosság, mire nincsen fedezet, mi az, amit az eredetileg tervezettekhez mérten későbbre kell halasztani. Ennek a nézetnek az ad különleges hangsúlyt, hogy valóban tapasztalható a települések egy részén a kényszerű visz- szafogás hatására pesszimizmus, aminek következtében az adott lehetőségek egy része is kihasználatlan marad. A megyei tanács, elfogadva a gazdálkodás 1988. évi tervét, határozatban rögzítette a végrehajtás legfőbb elveit. A bevételeknél nagy szükség van a lehetőségek maradéktalan hasznosítására, a hátralékok csökkentésére. A kiadásoknál minden tekintetben elsőbbséget kell kapniuk a működési költségek fedezetének, mondotta ki a megyei tanács. Az is a határozatba került, hogy a helyi tanácsok a beruházások - átértékelésébe mindenképpen vonják be a lakosság széles rétegeit, mert csakis ezen a módon érhető el a közös cselekvés. Kistelepülések Lassan javul az ellátottság A megyei tanács ugyan 1985-ben a lakosság kereskedelmi ellátásának helyzetével, 1936-ban a szolgáltatások állapotával elemző módon foglalkozott, mégis most első ízben került sor ilyen szemszögből a kistelepülések mindennapjainak áttekintésére. A téma tárgyalásának szükségességét érzékelteti az a tény, hogy a megye 181 településéből negyvennégynek a lakossága nem éri el az ezerötszáz főt, összesen negyvenezer ember él itt, ami a megye népességének a négy százaléka. Látszatra nincsen különösebb gond, hiszen a kistelepüléseken található a megye kiskereskedelmi üzleteinek a 6,8 százaléka, ám a bolti alapterületnek már csak az 5,2 százaléka lelhető itt. S végképp meggyőző adat az arányok — és egyben a gondok — érzékeltetésére, hogy a forgalomnak csupán az 1,5 százaléka jut a kistelepülésekre, azaz nyilvánvaló, az itt élők ezer dologban rákényszerülnek a máshol vásárlásra. Amint a gondokról árulkodó tapasztalat az is, hogy ezeken a helyeken az egy lakosra vetített bolti forgalom a megye községei átlagának a felét sem éri el. ( Ritka kivételtől eltekintve, ezekben a községekben a kereskedelmi egységeknek a fenntartója a területileg illetékes fogyasztási szövetkezet. Sokféle ok (a többi között az épületek döntő részének magántulajdonban maradása) vezetett oda, hogy folyamatosan romlottak a tárgyi, technikai feltételek, s némely esetben már a nyitva tartás is kétségessé vált. A tagság akaratának megfelelően ,a Szövosz az 1984—1986 közötti időszakra meghirdette azt a rekonstrukciós programot, amelynek célja a kistelepülések helyzetének javítása volt. A megyében a Szövosz 30 millió forintos támogatásával, a fogyasztási szövetkezetek saját pénzével, valamint a tagság, a lakosság és a tanácsok segítségével összesen 74 millió forintot sikerült erre a célra fordítani és ebből 96 üzlet felújítását, bővítését, korszerűsítését oldhatták meg. Jelzi a szükségletek irányát, hogy ebből 67 volt az élelmiszerbolt. Napjainkban a Kereskedelmi Minisztérium segít az elavult üzletek felújításában a kistelepüléseken, az idén két-, jövőre pedig négymillió forintot ad át ilyen célra. Amint azt a testületi ülésen megfogalmazták, az üzletek állapotával egyenrangú kérdés maga az áruellátás. Sok a gond, így lehet jellemezni a fennálló helyzetet. A megrendelt áruknak átlagosan a 73 százalékát kapják meg az üzletek, de előfordulnak olyan esetek, amikor csupán a kért árunak a 25-30 százaléka érkezik meg ... Ami önmagában is gond, s még inkább azért, mert itt, szemben más településekkel, nincsen olyan remény, hogy majd a másik üzletben megkaphatja a vevő azt, amit az előző helyen nem talált. A hiány itt egyenlő az ellátatlansággal. S akkor még szót sem ejtettünk a választékról, ami különösen a húsipari töltelékáruknál gyenge. Figyelmet és támogatást érdemel te-, hát minden olyan kezdeményezés — amire, mint például mozgó kenyérboltok működtetésére, már vannak jelek a megyében —, aminek célja az igények rugalmasabb kielégítése. Nem sokkal különbözik a kereskedelmi ellátás állapotától o szolgáltatások helyzete a kistelepüléseken. Azt természetesként lehet elfogadni — és ez, tiszteletben tartva a realitásokat, a megyei tanács ülésén is megfogalmazódott —, hogy ezekben a községekben bizonyos szolgáltatási szakmák nincsenek jelen. Ami azonban az alapellátás körébe tartozik, annak léteznie kellene. Mégis, hét településen nincsen fodrász, 17 helyen hiányzik a cipész ... a sorolás folytatható lenne. A különböző próbálkozások, a többi között az ún. átjárásos forma, amikor több községben jelenik meg a szolgáltató egy-egy meghatározott napon, nem váltják be maradéktalanul a hozzájuk fűzött várakozásokat, hiszen az érintett családból eleve otthon kell maradnia valakinek, mivel a szolgáltatók munkaidőben jelentkeznek, gyakran azonban csupán a megrendelést veszik fel, magára a javításra újabb alkalommal kerül sor. Ezek a példák, tapasztalatok érzékeltetik, mennyire nem könnyű kistelepülésen élni, bár csupán ellátottságuk alapjairól, azaz minimumáról van szó. Ez annak ellenére is igaz, hogy — és erre az ülésen példák hangzottak el bizonyítékként — a tanácsok, lehetőségeik keretei között, igyekeznek elősegíteni a kedvezőtlen helyzet felszámolását, üzlet- helyiség átadásával, adókedvezménnyel stb. Ezek ismeretében is aggodalmát kellett kifejeznie a testületnek amiatt, hogy az 1988-tól érvényes szabályozás hatására mind a szocialista, mind a magánszektor szolgáltatói körében kedvezőtlen folyamatok indulhatnak meg, érdekeltségük ugyanis más irányban hat, mint amit a kistelepülések ellátása megkívánna. Várható az illegális ipargyakorlók, köznyelven a kontárok számának növekedése ilyen okok miatt. A tanács, a jelentésben foglaltakkal egyetértve, határozatban rögzítette a feladatokat. A határozat egyebek között kimondja, a kedvezőtlen folyamatok felerősödésének meggátolására csakis körültekintő munkával nyílik mód. Ennek megfelelően mind a megyei szak- igazgatási szerveknek, mind a helyi tanácsoknak élniük kell valamennyi lehetőséggel az ellátottság megtartása, illetve javítása érdekében. Ezekbe a lehetőségekbe a fokozott koordináció éppúgy beletartozik, mint a hús- és tejellátás külön vizsgálata, a magánkezdeményezések támogatása. Új forma Négy kezdő A tanácsi szervezet szükségszerű továbbfejlesztésének fő iránua az ún. kétszintű igazgatás fokozatos megteremtése. Ez azzal egyenlő, hogy a települések (a községek és a városok) közbeiktatott lépcső nélkül közvetlenül a megyei tanácshoz kapcsolódnak. Aminek természetesen elengedhetetlen feltétele, a helyi önkormányzat erősödése, a tanácsi önállóság folyama tos bővülése, és nem utol sósorban a megyei irányítás közvetlenné és hatéko nyabbá tétele. Amint az elhangzott a megyei tanács hétfői •ülésén, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága állásfoglalása alapján kezdődött meg az a felmérő munka, amelynek figyelembe kellett ven nie a megye speciális településszerkezetét, a helyi ta nácsok nagy számát, a települések és a főváros (a megyeszékhely) közötti je lentős távolságokat, a nehézkes közlekedési és hírközlési viszonyokat. Ennek a felmérő és elemző munkának az első eredményét kapták kézhez a megyei ta nács tagjai, azzal a javaslattal, amely az első fecskékre, azaz az elsőként megyei irányítás alá vonandó négy településre vonatkozott. Legfőbb szempontként kezelték a javaslat készítői annak mérlegelését, vajon az új helyzet mennyiben könnyíti meg a lakos Ságnak az ügyintézést, milyenek a közlekedési viszonyok. Fontos tényező volt az is, mi a lakosság mozgásiránya, van-e a településnek vonzáskörzete, milyen az intézményi ellátottság stb. Természetes követelmény volt a tanácsi vezetés színvonalának megíté. lése, az apparátus felkészültségének elemzése is. Mindezeknek és a fel nem sorolt további szempontoknak a mérlegelésével került sor végül a kezdők kijelölésére. Négy olyan település jutott a listára, amelyek erre való alkalmasságát aligha lehetne vitatni, s ezt tükrözte a téma tárgyalása a testületi ülésen. A tanácstagok egyetértettek azzal, hogy lakosságszámuknál, területi szerepüknél fogva, tekintettel intézményi ellátottságukra, a lakosság mozgására 1988. január elsejei hatállyal Gyál, Kerepestarcsa, Pilisvörösvár és Vecsés nagyközségeket közvetlen megyei irányítás alá vonják. Mind a négy nagyközség esetében jellemzők sora szól az irányítás új formája mellett, hiszen például Vecsés a megye községei közül a legnagyobb népességű, Pilisvörösvár az ország legjelentősebb olyan települése, ahol német nemzetiségi lakosság él, Kerepestarcsa szerepe az egészségügyi ellátásban közismert, Gyál pedig már csak földrajzi helyzeténél fogva is jobban kötődik a fővároshoz, mint Dabas körzet- központhoz. Hasonló módon vehető sorra sokféle más jelemző is — például az, hogy Pilisvörösvár esetében sokkal nehezebb eljutni Budaörsre, a körzetközpontba, mint a fővárosba —, azaz nem volt nehéz dolga a megyei irányítást kérő és arra voksoló helyi tanácsi testületeknek és a megyei tanácsi testületnek sem, amikor dßntenie kellett. A döntésnek megfelelően a megyei tanács megalkotta azt a tanácsrendeletet, amely az említett nagyközségeket január elsejétől közvetlen megyei irányítás alá helyezi. A tanácsrendelet alapján kerül sor a szükséges szervezeti intézkedésekre a szakigazgatási apparátusnál.
