Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

Vecsesen Ügyfélfogadás A Pest Megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Pa­rancsnokság katonai főelő­adója, Domonyi István, Mo- noron, minden hétfőn 19 óráig a hivatali időn túl is fogadja az ügyfeleket a nagyközségi tanács épületében. A hadköte­lesek tehát problémáikat hely­ben is intézhetik. Áramszünet Á DÁV monori kirendeltsé­gétől kapott tájékoztatás sze­rint áramszünet lesz Monoron a Kossuth Lajos utca. a Ság- vári utca és a vasút által ha­tárolt, a ‘vásártér felé eső te­rületen december 21-én hét­főn. 8 és 16 óra között. Ebben. az időben a szakem­berek elvégzik a téli felkészü­lést szolgáló vezetékcserét. Ad­dig is az érintettek megértő türelmét kérik. Tüdőszűrés A Vecsési Nagyközségi Ta­nácstól kapott ' tájékoztatás szeriint a helyi lakosság tüdő- szűrését 1988. január 6-tól február 17-ig szervezik meg. Hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön délelőtt fél 9-től délután öt óráig várják a ve- csésiekét a szakrendelőben. Jól szigete! Házak, lakások utólagos belső szigetelésére alkalmas polisztirolkárpit-gyártó üze­met hozott létre a diósjenői Börzsönyalja Termelőszövet­kezet. Magyar szabadalom alapján különleges minősé­gű papírra öt milliméter vas­tag polisztirol-lemezt ragasz­tanak. Ezt a kárpitot — ami 52 centiméter széles, 20 mé­ter hosszú tekercsekben kerül ki a tsz-üzemből — diszper­zit ragasztóval kell a falhoz rögzíteni. A kárpit ezután szabadon festhető vagy tapé­tázható. Hőszigetelő tulajdon­sága hiteles mérések szerint megfelel egy réteg nyolc cen­timéteres tégla hőszigetelő ké­pességének. A tömegtermelés a jövő évben kezdődik meg. Százhetven hordó alapanyag Rakodók a hidegben Pulai Emil a hatalmas töltőpipát kezelte, míg Velkei László az üres hordókat görgette a tartálykocsihoz, majd a teli hordókat más munkatársak segítségével az emelőgép villá­jára helyezte. A védőkesztyű a napfényes és mégis hideg időben bizony jó szolgálatot tett! Kép és szöveg: Aszódi László Antal Elég nagy település ahhoz Gyömrö, hogy ott mindennap történjen valami, akár- több helyen, egyazon időben is. Most nem a helybeli mun­káltatókra gondolok, hiszen azoknál is mindennap dolgoz­nak az emberek, hol hét köz­ben, hol hét végén, vagy akár éjszaka is. Ezúttal in­kább arra a látványos mun­kára. gondolok, amibe bele­botlik a járókelő, ami újdon­ság lehet a számára, vagy egyszerűen csak a kíváncsi­ság hajtja. Ilyen látványos munkába csöppentem bele a minap, amikor a Pevdi helyi gyáregységének a dolgozói vegyipari alapanyagot fejtet­tek le a gyömrői vasútállo­máson egv tehervágányon álló tartálykocsiból. A hor­dókba töltött adalékanyagot aztán villástargonca emelte fel a teherautó platójára. Aznap a tartályt lefejtve, százhetven hordót töltöttek meg a Pevdi dolgozói. Elkép­zelhető, hogy ez nem kis munka volt, hiszen a rako­dást tökéletesen úgysem lehe­tett volna gépesíteni. A csí­pős hidegben a vashordókat megfogó, görgető emberekre nagy tisztelettel gondolok azóta... Kulturális programok Ecsercn hétfőn 10 órától a fogyókúrázók klubjának fog­lalkozása, 18-tól filmvetítés: Cutter (amerikai film). Gyömrőn 12-től 18-ig Unyi István festőművész kiállítása, 17.30-tól filmvetítés: Kicsor­Teremfoci Albertirsán Szabadkái a falak közé A szabadtéri versenyévad végeztével a labdarúgók és a labdarúgást szeretők mindin­kább beköltöznek —. ahol er­re lehetőség nyílik — a ter­mekbe a falak közé. Javában zajlanak és mire ezek a sorok megjelennek, már talán a döntőknél tartanak a Pest megyei csapatok a már ha­gyományossá vált megyei te­remtornán. Akadnak azonban olyan kezdeményezések is, melyek nem elsődlegesen az igazolt, hanem a labdarúgás­sal csak tömegsport jelleggel foglalkozók számára teremte­nek játékalkalmat és lehető­séget. Az albertirsai Micsurin SE rendezésében december 13-tól előreláthatólag jövő év februárjáig zajlik az a te­remtorna, melyről a napok­ban kaptunk hírt. A tornán részt vevő nyolc együttes kö­zül négyet körzetünk csapatai alkotnak. Pilisről három együttes, a pilisi öregfiúk, a TSK és az ALFA „fantázia- nevű” csapat, Monorról pedig egy gárda, a Vörös ör­dögök a torna résztvevője négy hazai, azaz albertirsai csapat mellett. A mindig va­sárnap zajló küzdelmek kör- mérkőzéses rendszerben van­nak lebonyolítva, tehát így mindenki játszik mindenki­vel. Mivel ezzel a tornával párhuzamosan Dánszentmik- lóson is rendeznek teremtor­nát, a rendezők úgy tervezik, hogy a dánszentmiklósi és al­bertirsai torna első három he­lyezett csapata egy „szuper­hatossá” kiegészülve valami­kor 1988 februárjában mér­kőzik majd meg a végső el­sőségért. A december 13-án megren­dezett első játéknap eredmé­nyei a következők voltak: Pi­lis öregfiúk—Baráti Kör (Al- bertirsa) 1-1, Bajnokok (Al- bertirsa)—ALFA 2-2, TSK— Pilis öregfiúk 2-3, Bajnokok —Micsurin SE (Albertirsa) 3-10, Baráti Kör—Vörös Ör­dögök 3-4, Pilis TSK—ÁLFA 2-4, Micsurin SE—Vörös Ör­dögök 6-4. A nyolcadik együttes az ugyancsak albert­irsai Pofozógép első mérkőzé­sét elveszítette a Pilisi TSK ellen, ennek számszerű ered­ménye azonban nem ismert. Á következő játéknap de­cember 20. Erről és a további eseményekről terveink szerint folyamatosan hírt adunk majd. K. J. búit tőr (színes, szinkronizált amerikai krimi), 14.30-tól: Bolygók együttállása (színes szovjet sci-fi), az úttörőház­ban 15-től lövészverseny csak szakkörösök részére. Maglódon filmvetítés, 17-től a bölcs bagoly klub összejöve­tele. Monoron a filmszínházban 16-tól: Fekete kalóz (színes olasz kalandfilm), 18-tól: Kon­voj (amerikai kalandfilm), 20- tól: Félénk vagyok, de hódíta­ni, akarok (színes francia film­vígjáték). Péteriben 18-tól filmvetítés. Úriban 14-től a nyugdíjas­klub foglalkozása, 17.30-tól né­met nyelvtanfolyam kezdők­nek. Vecsésen 16.30-tól női torna, 18-tól angol nyelvtanfolyam és a kertbarátkor összejöve­tele. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM 1987. DECEMBER 21., HÉTFŐ Fórum: a Vöröskereszt és az egyház II. Veszedelmet rejt a késlekedés Bizony akad. amit ennek ellenére legszívesebben takar­gatnánk. Hiszen nem büszkél- kednivaló a rendkívül ma­gas hazai alkoholfogyasztás, a' kábítószer-élvezők száma. A monori vonzáskörzetben ta­valy a lakosság 0,7 százaléka szám í to tt álkoh otb etegnek, mondta el dr. Húszak Mária ideg-elmegyógyász szakfőor­vos. A 81 új beteg közül 69 volt a férfi, 12 pedig a nő, az átlagéletkoruk 42 év volt. Már aki megérte, hiszen öten köz­vetlen az. alkoholbetegségük miatt hunytak el korán. De ha valaki az alkoholra szokik rá veszélyes mértékben, legalább még visszafordítha­tó a veszélyes útról, a kábító- szereseknél ez azonban na- gyon-nagyón nehéz. Kései jelzések S hogy valaki miért indul áz egyik vagy másik irányba? Dr. Huszák Mária: „Akit a családon belüli érzelmi zava­rok elzárnak az értékes élet­től, máshol keres megoldást. A hozzátartozóktól pedig álta­lában már csak akkor érkezik segélyjelzés, ha szabadulni akarnak az alkoholistától ■ vagy kábítószerestől, pedig ha időben cselekszünk, még se­gíteni lehetne.” Persze a társadalmi lelki is­meretnek is illene a mélyére néznünk, hiszen a mai gya­korlat szerint egy veszélyez­tetett gyerek hamarabb kerül állami gondozásba, mint a ve­szélyeztető, alkoholista szülő a kijózanítóba. A tárgyilagos szakember intése: „Veszede­lem rejlik a késlekedésben”. Csakhogy a gyors, eredmé­nyes cselekvéshez áz eddiginél nagyobb nyitottság, kell. És több bátorság. Ki-ki vállalja fel a maga feladatát, sugall­ták Adámi László evangélikus lelkész szavai: „A mi mentő­akciónk a csendes hetek. A mi célunk, hogy a beteg, meghasonlott vagy egyedül maradt embereknek Igét szol­gáltassunk, az Igéről beszél­gessünk, Jézus Krisztushoz vezessük el őket. Tőlünk ne mást várjanak. S ha ez sike­rül, az a társadalomnak is jó.” Azért a hit hirdetői kel­lően gyakorlatiasan és reáli­san .is látják a dolgokat. Ugyancsak Adámi László mondta el például, hogy egy volt alkoholistát, akit sikerült rábeszélniük a kórházi keze­lésre. épp a „megtérés” nap­jaiban hagyta el a felesége, a gyerekei pedig nem akarták hazafogadni. És sajnos gyakran nemcsak azok járnak így, akik részben maguk i,s hibásak sorsuk rosszra fordulásában. Rigó Mihály né. a gyömrői szociális otthon vezetője a megmond­hatója, hogy abszolút és re­latív értelemben is egyre nő az idős korukra egyedül ma­radtak aránya. Az, hogy kö­zülük ki milyen gondozásra szorul, a koros ember min­denkori fizikai. szellemi, egészségi állapotától függ. Csakhogy mindehhez a jelen­leg meglévő formák' nem elegendőek maradéktalanul. Arról nem is beszélve, hogy a társadalmi szemlélet ma még nem a közös felelősségre teszi a hangsúlyt. . Újfajta magány? Bánföldi Györgyné, a Vö­röskereszt megyei vezetőségé­nek helyettes titkára szerint sokak számára az is gond, hogy a régi problémák ma másképp jelentkeznek. „Ma másképp hátrányos vagy másképp veszélyeztetett vala­ki, mint mondjuk ajZ ötvenes években. És más okokból maradnak magukra az idő­sek.” Amíg ezeket a jelenünk­ből gyökerező okokat meg nem szüntetjük, szinte csak kívánság marad sokak számá­ra, amit Bánföldiné olyan erős hittel állít. „Aki ember­nek született, úgy is kell hogy éljen és meghaljon!” Sartre a maga idejében igyekezett még pontosabban fogalmazni: „A legnagyobb emberi érték maga az ember. Ha teljes ér­tékűvé akarjuk tenni a földet, Aesopus vagy másképpen Aiszóposz görög állatmeseíró volt időszámítás előtt 600 kö­rül. Gyermekkorom nagy me­seélményei fűződnek nevéhez. Ám nem árulok el vele iga­zán nagy titkot, ha elmon­dom, hogy manapság is talál­kozom olyan mesékkel, ame­lyek tőle származnak. Ezek a mesék ugyanazokat áz örök érvényű tanulságokat hordoz­zák,- de már modernebb kön­tösbe bújtatottak. Hát elmondok egy ilyen mo­dern állatmesét. w Amikor az oroszlánt meg­választották az állatok kirá­lyának, ő mindjárt kijelölte a maga hatalmi hierarchiáját megtestesítő állatokat. A pár­duc lett a bíró, a tigris a köz­jegyző és a farkasok lettek az esküdtek. Ezt a hierarchiát el­fogadták az állatok, a gyen­gébbek — hisz ugyan mi mást tehettek volna?! Nem is volt igazán nagybaj egy ideig, mert mindenki tet­te a maga dolgát, jól, rosz- szul. Ám egy napon eltörött a párduc lúdtolla, amivel a bírói ítéleteket szokta aláírni. Éktelen haragra gerjedt, mert a tartóban csak az alantasok által összefogdosott, használt lúdtollak voltak. Észrevette a bajt a szemfü­les tigris, és a saját közjegy­zői tolikészletéből nyújtott át egyet a bírónak. Ám legna­gyobb meglepetésére köszö­nöm helyett, ’ egy akkora maflást kapott a képére, hogy A vadmacska esete az oroszlánnal Mines mess, ez neu mese mind a két füle csöngeni kez­dett. A közjegyző értetlenül, s megszégyenül ten elkullogott. Ám távoztában még meg­hallotta az egyik esküdt utol­só, szörnyű farkasüvöltését. Hátranézett, s látta, hogy a párduc szétmarcangolta a far­kast. Keze-lába remegett a közjegyzőnek, de ezt 'látva, vissza kellett fordulnia, hogy megkérdezze a bírót, miért vágta őt pofon és miért tép­te széjjel a farkast? — Áz esküdtet azért bün­tettem meg, mert az ő felada­ta volt a lúdtollelíátmányról gondoskodni. Te meg azért kaptál pofont, mert beleavat­koztál a farkas dolgába. Hát jól jegyezd meg, hogy többé ne foglalkozz olyasmivel, ami nem a te feladatod! — szólt így a bíró. S a tigris örökre megjegyez­te, hogy mi az ő dolga. w Az eset már régen történt. Majdnem mindenki elfelejtet­te, csak a közjegyző, és a széttépett farkas társai nem, de őket messzire szórta az élet a dzsungelben. Ám egy napon beállított a közjegyzőhöz a Karom című erdei lap munkatársa, a vad- niacska. Macskakörmölni sze­retett volna az újságja szá­mára a közjegyző munkájá­ról. Ám a közjegyző zokon vette, hogy nem a királytig­ris, a főszerkesztő jelent meg nála a kényes kérdéseket föl­tenni, hát elmesélte a vad­macskának az ő régi esetét a lúdtollal, a bíróval, az esküdt­tel. A vadmacska megértette a célzást, s mit volt mit tenni, elkullogott haza. Aztán ott­hon meghányta-vetette magá­ban a dolgot, majd leült a karmológépéhez, és írt egy ál­latmesét, hasonlót, mint ami­lyet Aaesopustól sokat olva­sott. Ez a mese így szól: Az oroszlánt megválasztot­ták az állatok királyukká ez az oroszlán nem azonos az első mesében • szereplővel, mert ez egy középoroszlán. Igen ám. csakhogy az orosz­lánnak nemcsak rangja, de kötelezettsége is volt az álla­tokkal szemben. Ügyes-bajos dolgaikban jártak hozzá, mert döntőbírói szerepe is volt. Ám a sok állati nyűgöt, nyavalyát kezdte unni egy idő múlva az oroszlán, hát egyre gyakrabban mondogatta, hogy most nem érek rá, most nem érek rá. Az állatok azonban türelmetlenek voltak, mert sé­relmeiket nem volt aki orvo­solja, pereikben nem volt aki döntött volna egyik vagy má­sik fél javára. Egyszer aztán elmentek a bölcs öreg bagolyhoz, s meg­kérdezték tőle, ha már olyan öreg és okos, árulja el, mi­ért zárkózik el előlük az oroszlán. Ennek két oka is le­het — mondta a bölcs bagoly. Az egyik az, hogy a trón hoz­zátok képest túl magasan van, s az oroszlán nem mer le­nézni, mert szédül. Ilyenkor érzi meg, hogy milyen mély­ről kapaszkodott fel valami­kor maga is a középoroszláni trónra. A másik ok pedig az, hogy egyszerűen nem tud vá­laszolni minden kérdésre — vagy nem mer. mert fél a fő- oroszlántól, hátha annak más a véleménye. w Hát csak ennyi a macska­kaparással írt második mese. Mondom mese, mert a való­ságban ugye ilyesmik nem fordulhatnak elő. De némám! Ebben a hitben aztán el is ment a tollforgató az egyéb­ként jó hírű termelőhöz, hogy kérdéseket tegyen fel. Példá­ul, hogy a tervezett személyi jövedelemadó bevezetését kö­vető munkahelyi hangulatról érdeklődjön. A fogadtatás na­gyon diplomatikus, készséges volt. El is helyezkedtek a ké­nyelmes fotelokban, s a ven­déglátó hozzáfogott, hogy el­mesélje vendégének az orosz­lán, a párduc, a megpofozott tigris és a széttépett farkas esetét... Ja.' és majd elfelejtettem mondani, hogy a vadmacska ezt írta a meséje alá: Nincs mese, ez nem mese! A. L. A. először az embert kell teljes értékűvé tennünk.” David Herbert Lawrence angol regényíró, költő, festő és gondolkodó a századfordu­lón szintén a gyakorlat olda­láról közelített az emberi sorskérdésekhez. Szerinte: „Az élet csak akkor elviselhető, ha a test és a lélek tökéletes összhangban van, ha termé­szetes egyensúly van közöttük, s ha egyik a másik iránt köl­csönösen kíméletes.” Csakhogy ehhez több irányú ösztönzés kell. Nagy Pál. nyáregyházi ka­tolikus plébános ennek a tit­kát abban látja, hogy: „aki lelkileg nevelődött, az tud uralkodni magán.” Dr. Cser- nus J. Alán megállapítása át­tételesen rímel erre, hiszen szerinte is: „az a réteg, ame­lyik sem erkölcsileg, sem ideológiailag nem elkötelezett, társadalmon kívüliként él a társadalomban. Kétségtelen, hogy kulcsszerepe a középkor- osztálynak van, hiszen ők az anyagi és egyéb javak birto­kosai.” Foltin Brúnó péteri evan­gélikus lelkész ránézésre csak néhány éve sorolhatja magát ehhez a korosztályhoz. Talán ezért érzi egyformán és pőrén a középnemzedék és a fiata­lok gondjait is: „A mi kor­osztályunknak kell a termelő és a teherhordó korosztálynak lennie. Ezt azonban fel kell vállalni. De nagyon nehéz. Hinnünk kell, hogy az ember maga a kincs és nem az, amit magára aggat. megszerez. Kell, hogy időnk, idegünk, erőnk, türelmünk legyen egy­máshoz. A fiatalok diszkóiban sem a zene, a hangerő a gond, a bajok forrása, hanem az, hogy nem tudnak beszélni egymással.” fiz összefogás erejével A monori társadalmi fórum résztvevői — vöröskeresztes aktivisták és egyházi embe­rek — viszont szót értettek. Keveházi László pilisi evan­gélikus esperes a beszélgetés sikerét, hasznát is • értékelte. „Nemosak azért vagyunk együtt, mert mindannyian úgy érezzük, hogy baj van, ha­nem mert úgy gopdoljuk, eze­ken a bajokon képesek va­gyunk együtt segíteni. És aka­runk is. Sajnos úgy tűnik, a fiatalok például sem a mi vonzáskörzetünkben nincse­nek, sem az önökében. Megpróbálunk hatni rájuk, a jó útra vezetni az eltéve- lyedőket Ehhez szükségünk van azonban az önök, a tár­sadalom megértésére, kölcsö­nös türelmére.” Szinte felsza­badult sóhajjal ért föl a be­szélgetés végén dr. Csernus J Alán rövid összefoglalója: „Idáig csak-csak eljutottunk, de kérdés, hogyan valósítsuk meg most már a közösnek vélt el.képzelóseihket. Önök megerősítettek abban, hogy széles társadalmi összefogásra van szükség — ideológiai alapállástól függetlenül — hogy a család, a közegészség érdekében tenni tudjunk,” Milyen az ifiúság? — kér­dezte egyszer Lengyel József. Ezt kérdezi most egyre gyak­rabban a társadalom És mi­lyen ő maga. szembe tud-e nézni gondjaival, saját tü­körképével ? Mindannyi unk érdeke, hogy a válasz csak egyféle lehessen. Mint Len­gyel Józsefé, aki a maga módján még időben figyel­meztetett: „A cselekvésért va­ló felelősséggel szemben ott áll a nem cselekvés felelős­sége.” Vereszki János (Vége) (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents