Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
CEGULÉDI t/uiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 294. SZÄM 1987. DECEMBER 19., SZOMBAT Amikor megszólal a sziréna... j$ Vastag lesz az a hang. Legalábbis így sejtjük, mert ^ Cegléden a háború óta nenj szólalt meg a szirénakórus. ^ Azazhogy talán ötvenháromban, Sztálin halálakor. Igaz, akkor a vonatok is megálltak. Persze a szirénahanggal óvatosan kell bánni, nehogy riadalmat okozzon. Az áram- szolgáltatónál mesélik, hogy nemrégiben a Rákóczi úton kábelösszekötő szerkezetet helyeztek el a beton alatt, amit az arra kószáló népek — alakja miatt — kapásból bombának néztek, s elkezdtek összevissza ■ telefonálni. A ceglédi Démász-kirendeltségen Jánosi István és Lakos Ferenc a legrégibb szirénások. övék a havi rendszeres ellenőrzés és karbantartás gondja. Azt mondják, minden rendben lesz, meg fognak szólalni, jól előkészítették a dolgot. No igen, bár mindenképpen prímák a hazai szirénák, azért könnyen becsúszhat néhány gikszer. Ugye ott varinak például a madarak, a maguk fészkelő kedvével. Egy nagyobbacska testű szárnyas képes átfurakodni még a védőhálón is, így elegendő, ha néhány szalmaszál beszorul a szirénamotor meg a forgóház közé, máris kész a baj. A madarakat nem lehet ellenőrizni. A szirénákat annál inkább. Ilyenkor a démászosok alaposan meggyőződhetnek arról, működőképes-e a szerkezet, megnyomnak egy gombot, éppen csak hogy megpöccintik, s ha a gépezet fölmorran, megállapítják, hogy sikerrel járt a morgópróba. December 14-e, a kiképzés napja. Az összeverődött kezelő személyzet, egy részük férj-feleség, feszülten figyel. Holnap egyetlen percig — csupán próbaképp — harsogni fog az összes sziréna. Nem mondhatni, hogy túlontúl bonyolult feladatuk lenne a kezelőknek. Egyszerűen csak oda kell menni a szirénához, a zárba helyezni az apró kulcsot, elfordítani, aztán várni a négy órát. December 15., délután fél négy a ceglédi vasútállomáson. — Emlékszik-e még a háborús évek szirénáira? — Sivákolós volt a hangjuk. De most mért csinálja ezt velem? ! — Mert fél órán belül meg fognak szólalni. Mit gondol, miért? — biztos csak kipróbálják. Ha véletlen valami történne, a maiak is tudják meg, mire is használták ezeket régen. — Történhet valami? — Szerintem nem. (Hatvanéves öregúr.) A Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet felvesz víz-, gáz- és fűtésszerelő részlegek irányítására középvagy felsőfokú végzettségű művezetőt Jelentkezni lehet az elnöknél, Cegléd, Áchim András u. 26. Háromnegyed négy. — Előfordulhat szerinted, hogy szükség lesz a szirénákra? — Igen, elő. (Tizenhat éves szakmunkástanuló.) Négy óra. — Ugyanolyan hangja van, mint annak idején? — Tisztára olyan, azzal a különbséggel, hogy akkoriban vijjogott is. (Középkorú mezőgazdász.) Négy óra tíz másodperc, a tanácsháza előtt. — Mit gondol, miért szirénáznak? — Kipróbálják, hogy egyáltalán működnek-e. Egyébként az újságban is benne volt. Aki azt olvasta, az sejti, hogy miről van szó. Engem nem érdekel. Annak idején sóikat hallottam. Rossz volt, amikor vijjogott, mert jöttek a bombázások. Így viszont különösebben nincs jelentősége. Ez az egész csak formaság. Ugyan ki tudja azt, hogy kel- lenek-e valaha. (Hatvanöt év körüli, barna kalapos férfi.) — Honnan jön? — Éppen a Rákóczi úti édességboltban voltam. Ott bent egy búgó hangot hallottam. Néhány másodpercig fel sem tűnt az, hogy szirénáznak. Azt hittem, hogy a neöp zúg. Aztán ugrott be, hogy ma délután 4-kor próbálják ki a szirénákat. De ahogy figyeltem, az emberek egyáltalán nem estek pánikba. Mindenki végezte a maga kis karácsonyi bevásárlását, s felmálházva siettek haza. A filmek alapján én sokkal félelmetesebbnek képzeltem. Azt gondoltam, hogy jobban megnyomják. (Harminc-harmincöt éves bajuszos fiatalember.) Négy óra egy perc, a vasútállomáson. — Mikor szólalnak meg a szirénák? — Vész esetén. — Most vész van? — Most nincs, bemondták előre. (Tinédzser lányok.) Négy óra két perc, a taxisstandnál. — Miért próbálják ki? — Polgárvédelmi szempontból, nemcsak háború, hanem más természeti katasztrófa, földrengés esetére. — Mit tenne, ha élesben szólalna meg? — Nem idevalósi vagyok, nem tudom, talán óvóhelyre mennék. (Harmincéves férfi.) Négy óra három perc, a buszpályaudvaron. — Hallottátok ezt a furcsa hangot a fejünk felett. Mi volt? — Légiriadó, háború elleni figyelmeztetés. — Szerintetek miért szól a sziréna? — Hát, hogy elmeneküljenek az emberek, ha háború kezdődne. — Ti mégsem menekültetek el. — Hát, benne volt az újságban, hogy ez nem komoly. (Általános iskolás gyerekek.) Négy óra négy perc, az állomási büfé előtt. — Nem is emlékszem rá, mikor hallottam utoljára szirénát, olyan régen volt. — Mit tetszik szólni a hangjához? — Borzasztó volt, süketítő, egy szót nem lehetett érteni. — Lesz-e még szükség a szirénák hangjára? — Remélem, hogy nem. — Akkor miért próbálják ki? — Talán gondolnak rá? Hogy figyelmeztessék az embereket? Nem tudom, nem volna jó, ha még egyszer valóra válna. Nem is jó rágondolni se. Én nem gondolok sem óvóhelyre, sem menekülésre. (A büfés néni.) Négy óra nyolc perc, a Grill bisztrónál. — Nem úgy szólt, mint régen. Nem így köll szirénázni. — Hogyan kell? — Ennek megvan az ütemterve. Hogy milyen ütemben kell, kérem szépen! Egymás után háromszor, és amikor lefújják, akkor háromszor egy- egy hosszút köll fújni. — Itt most nem fújnak háromszor hosszút? — Kétszer volt folyamatos zúgás. — Mikor kell megszólalni egy szirénának? — Akkor, amikor központilag elrendelik a légiriadót. Bár sose legyen, (öregember, hatvanöt körül.) Négy óra tizenöt perc, a kollégium előtt. — Hogyhogy mit szólok hozzá? Tudtam, hogy lesz. Már hallottam hangját a tévében. Valahogy így szólhatott ez apáink korában is. — Mi lenne a teendő, ha élesben menne? — A munkahelyi vezetőmnél jelentkeznék. Ö osztana be polgári védelmi alakulatba. — És mit csinálna a családjával? — Nem tudom. (Fiatal műszaki ember.) Négy óra húsz perc, Cegléden. Csend. F. F.—R. L.—V. S. Levéltengerben úszik a posta A ceglédi postahivatalban a karácsony előtti csúcsforgalomban naponta átlagosan 11 ezer levelet vesznek fel, s több mint 14 ezret visznek házhoz a postások. A kézbesítők — képünkön — a levélpostai küldeményeket szortírozzák útirányuknak megfelelően. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Egy száltmáüy siáritmány lost is Játszik veink a banán Ha szépen sorba vesszük az eseményeket, azzal kell kezdenem, hogy emberfej tűnik fel a vasúti fülke ajtajában, és sustorogva mondja; „Emberek, banán". A hölgy kiszól, kell neki, mind a három kiló. Le is gombolja érte a kétszáznegyven forintot. „A gyereknek lesz” — mondja önmaga előtt is szégyenkezve, mi meg bólogatunk. Tudjuk. Már azt, hogy a hiány világában úgyis csalóvá vájunk, ha akarjuk, ha nem. Ha egyszer az a magyar gyerek élhal a banánért, hát nem fogjuk megvonni a szájától a falatot. Még ha nyolcvan forint kilója, akkor sem. Rajz, akvarell, metszet Omszkiak a galériáién Omszk és Pest megye kulturális kapcsolata az utóbbi évek során egyre gazdagodik. Művészcsoportjuk látogatott el hozzánk, s a felszabadulásunk 40. évfordulóján hasonló küldöttségünk járt Omszkban — közöttük ceglédiek is. 1976- ban a Pest megyei képzőművészek gyűjteményes kiállítássál mutatkoztak be a testvérmegyében. Viszonzásként most mi fogadtunk kiállítást, amelynek anyagát először a váci közönség tekinthette meg. Ezen a tárlaton ember és cselekedete, tájkép, a nagy október, Oroszország története adja a képzőművészek témáját. A ceglédi galériában december 22-ig szerepelnek a rajzok, akvarellck, metszetek. Fent Nyikoiajev: F. M. Dosztojevszkij című expresszív metszete, lent a tárlat egy részlete látható (Apáti-Tóth Sándor felvételei) w „A banánt egyébként a trópusokon mindenütt termesztik, 6—8 méter magasra is megnő. Látszólag fatermetű hövény, valójában azonban fűféle. Olyan, mintha törzse volna, de az csak a nagy levelek egymásra boruló hüvelye. A termések hatalmas fürtökben tömörülnek. ízes és tápláló gyümölcse gyakran vásárolható nálunk is.” (Biológia, 6. osztály) Erre gondolhat az ifjú hölgy is — szintén gyermekét szerető magyar anya —, amikor beront a kis sarki boltba, s táplálékáért harcoló nőstény tigris módjára veti magát a pult elé: „Négy banánt tessék nekem adni!” Az eladó ránéz, azt mondja, nincs. A magyar anyát azonban nem lehet félrevezetni, az előbb az utcán látta, a rakodók hogyan pakolták le a banámosdobozo- kat. „Igen?” — kérdezi az eladó, és eltűnik a raktárban. „Tényleg, asszonyom, van banán” — mondja, amikor kijön. S leverten biggyeszti a zöld banánrakásra: 48 Ft. Ezután következik az, hogy ceglédi üzletekben kérdezősködöm, mi a helyzet a banánfronton. A „citromházban” — na ja! — az idén még nem láttak az eladók banánt. Ügy szokqtt lenni, hogy karácsony előtt kapnak néhány dobozzal,. de mostanában nem mozgolódik a banánpiac. Hát igen, mondom szomorúan, akkorák a gazdasági bajaink, hogy már banánnal sem akarják befogni a szánkat. Pedig mily szép lenne, amint a családok az ünnepek alatt banánt majszolva majmosat játszanának a gyerekkel. Addig sem rágódnának a jövő évi nadrágszíj ügyén. Hát persze a „citromház” környékén lakó asszonyságok váltig állítják, hogy a bolt elé „ki szokott lenni rakva” soksok banánosdoboz. Nehéz ezt elhinni, a magyar kereskedésiemben ilyen még véletlenül sem fordulhat elő. Különben is működésbe lép a tömegpszichológiai jelenség, hogy ha egyszer véletlenül banánosdo- bozt. pillantunk meg, mindjárt azt hisszük, hogy a gyümölcsöt eldugják előlünk. És mindig előlünk dugják el. És csak a Józsi bácsi kaphat, meg a Manci néni, mert ők jó ismerősök. Nos, az ilyen szóbeszédnek nem szabad felülnünk. Nincs, és kész. Csak a hiány játszadozik fantáziánkkal. Mindezt megerősítendő, az áfész-nál is kezdik elfelejteni a banánszállítmányokat. Lazámé Csoh Ilona tájékoztatása szerint az év vége sem lesz rózsás — vagy banános —, mert kevés az ajánlat a Dél- ker részéről. Annyira kevés, hogy egyetlen sincs. Amit a pultokra tudnak tenni majd, az a kubai ananász, a kókuszdió, és esetleg a mandarin. Vietnami és kubai narancs természetesen lesz, talán. Az Agroskála Kereskedelmi Vállalat felkínálta új szerzeményét, a szárított banánt, de erről sajnos még az áíész- hál sem sejtik, hogy micsoda. Megtudom még, hogy az áíész a Füszérttől várná a kurrens áruk szállítását, mert az alapellátást nézve a Füszért a legnagyobb szállítójuk. Vagy például azt, hogy T.-ben, a maszeknál ősztől tavaszig kapható a kiváló minőségű tőkés banán. Mert a nagykereskedelem tőkés piacról szerzi be az egyébként gyorsan romió árut. No pesze, a maszek csak hazaviszi a tíz-tizenöt kilót, ellátja a vevőit, és döngeti a mellét, hogy nála mindig van. Az állami kereskedelem ezzel szemben az emberek sokaságát igyekezné ellátni déligyümölccsel. A cégtől távoztamban kezdem Igazán sajnálni, hogy hazánk nem alakított ki " gyümölcsözőbb kapcsolatokat a banántermelő országokkal. Rab László Hírek Ügyfélfogadás A Pest Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság katonai főelőadója, Hegedűs Béla, Cegléden, minden hétfőn 19 óráig a hivatali időn túl is fogadja az ügyfeleket a városi tanács épületében. A hadkötelesek tehát problémáikat helyben is intézhetik. Vfe-ülés A városi tanács végrehajtó bizottsága december 21-ei soros ülésén a település környezetvédelmi helyzetéről, valamint a lakásgazdálkodás kérdéseiről tárgyal. Sportműsor Vasárnap asztaliteniszben a megyei felnőtt és ifjúsági csapatbajnokságban a Ceglédi VSE III. a Kemence együttesét fogadja. A mérkőzés a Vasutas sportcsarnokban 10 órakor kezdődik. ISSN 0133—268» (Ceglédi Hírlap)