Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-18 / 298. szám

I 1987; DECEMBER 18., PÉN JF C BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA ságügyi bizottság írásos jelen­tésében előterjesztett, a jogal­kotásról szóló törvényjavaslat­hoz megfogalmazott módosító javaslatot az Országgyűlés ugyancsak egyhangú szava­zással elfogadta. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általános­ságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy tartózkodás mellett — el­fogadta az Országgyűlés. A parlament ezt követőén az 1960 előtt kibocsátott jog­szabályok rendezéséről szó­ló törvényjavaslatról szava­zott, s azt egyhangúlag elfo­gadta. A napirend szerint ezután az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója következett az állam egyházpolitiká­járól, a hivatal munkájáról. Az elnöklő Cservenka Ferencire üdvözölte az egyházak megjelent vezető személyiségeit, akik jelenlétükkel megtisztelték a tanácskozást. MIKLÓS IMRE ÁLIAM AZ ÁEN ELNÖKE: Az út a haza javára , végzett munkához vezetett Az államtitkár kiemelte: hivataluk — amelyet az 1951. évi 1. törvénnyel hoztak lét­re — fennállása óta először tesz jelentést az Országgyű­lésnek. — A .jelenlegi kedvező helyzet több évtizedes küz­delmekkel, útkereséssel teli fejlődés eredménye, amely a szembenállástól a szocializ­mus építésében vállalt fele­lősségig, a haza javára vég­zett. közös munkáig vezetett. Vázolta az új alapokra he­lyezett szövetségi politikát, amelyet a IVfagyar Szocialista Munkáspárt alakított ki abból a felismerésből kiindulva, hogy a szocialista társadalom eredményes építésének felté­tele a különböző világnézetű emberek összefogása és poli­tikai szövetsége. Mint mon­dotta: e politika az állam­polgárok számára az egyen­jogúság teljes elismerését és mindenfajta megkülönbözte­tés megszüntetését jelentette. Lehetővé vált, hogy a vallá­sos emberek lelkiismereti konfliktusok nélkül, egyen­rangú állampolgárként ve­gyenek részt a szocializmus építésében. Egyre következetesebben érvényesült az a meggyőző-, dés, hogy honfitársaink meg­ítélésének igazi mércéje a társadalomért végzett alkotó­munka; s hogy aki a társada- lóm felemelkedéséért, boldo­gulásáért dolgozik — világ­nézeti meggyőződésének meg-' tartása mellett —, a társada­lom megbecsült, hasznos tag­ja. A kormány ezekre, a tár­sadalom valóságos viszonyait számba. vevő, a szociálist.9 humanizmus eszmeinek meg­felelő elvekre építette egy­házpolitikáját. E törekvését fokozatosan, szélesedő támo­gatás övezte. Történelmileg rövid időre volt szükség ah­története során mindig teoló­giai "önértelmezése szerint vé­gezte küldetését, s e szerint cselekszik a szocialista társa­dalomban is. A több évtizede folyó párbeszéd eredménye­ként nemcsak az egyházpoli­tika gyakorlati kérdéseiben, hanem elméleti síkon is jobb megértés alakult ki. Nyilván­valóvá vált, hogy sem a ke­reszténység, sem pedig a marxizmus autonómiája nem szenved csorbát, ha az em­beriség mai sorskérdéseiben politikai egyetértésre jutnak. A képviselő szólt arról, hogy az állam és az egyház viszonyát — a felek meggyő­ződése szerint — alkotó mó­don szükséges továbbfejleszte­ni. Ehhez a nyitottság mind­két részről adott. A párbeszéd eddigi eredményeire építve kell tovább munkálkodni a hívők és marxisták gyakorla­ti együttműködése elméleti alapjainak tisztázásán. Véle­ménye szerint ideológiai és vallási tekintetben — mind nemzetközi téren, mind pe­dig egy országon belül — szükség van a pluralizmus gondolatának elfogadására és érvényesítésére. Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.), a Szabadszállási Nagyközségi Tanács elnöke bevezetőként rámutatott: az Baráti beszélgetés a szünetben ideológiai különbözőségekből fakadó régebbi ellentétek a megyében egyre inkább el­tűnőben vannak, s az egyhá­zak lelkészei mind fokozot­tabban bekapcsolódnak kör­nyezetük alakításába. Szakács József (országos lis­ta), a Magyarországi Szabad- egyházak Tanácsának elnöke elmondta, hogy a hazánkban kisebbségi egyház közösségei, hívei a mai társadalomban kapták meg létük alapjának jogát, a vallásszabadságot. Kiss Józsefné (Veszprém m., 3. vk,), a balatonfőkajári Ba­latoniéi Termelőszövetkezet könyvelője elmondotta: a mintegy 1100 Veszprém me­gyei műemlékből több mint 300 darab'egyházi tulajdonban van. Ezek' megvédéséért egy­aránt jelentős erőfeszítéseket tett az állam és az egyház. Ezután Berecz János (Sza- bölcs-Szatmár m., 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára kapott szót. hoz, hogy a marxisták és a hívők között javuljon a meg­értés, teljesebbé váljor) az állam és az egyházak közötti bizalom, kibontakozzon és a társadálmi élet részévé vál­jon az együttműködés. , Az egyházak képviselői szá­mára is nyitottak a társadal­mi és politikai közéletünk fórumai. Választott tisztsége­ket viselnek az Országgyűlés­ben, az Elnöki Tanácsban, a helyi és megyei tanácsokban, a Hazafias Népfront országos és helyi szervezeteiben, a békemozgalomban. Az állami és társadalmi testületek mun­kájában — választóik bizal­mából — a felekezetek pap­ságának mintegy egyötöde vesz részt. Rendszeresek a társadalmi szervezetek és az egyházak vezetőinek konzul­tációi. Kürti László (Borsod-Aba- új-Zempléft m., 2. vk.), a Ti­szán inneni református egy­házkerület püspöke hangoztat­ta: az állam és az egyház viszonyának alakulása csak folyamatában, fejlődésében értékelhető helyesén. Áttekin­tésében emlékeztetett arra, hogy a református egyház BERECZ JÁNOS, A POMTIKAI BIZOTTSÁG TAGJA, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA: jr Erdekfaplf társadalomban élünk Nem tartom helyesnek tár­sadalmunk olyan felosztását, hogy vannak hívők és nem hívők — kezdte Berecz Já­nos. — Én például egyházi értelemben nem vagyok hívő, mert nem vagyok vallásos. De nem vállalom azt, hogy nincs hitem. Nemcsak meggyőződé­sem az, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt politiká­ja hasznos ennek' a nemzet­nek, s hogy felépíthető a szo­cialista Magyarország, hanem én hiszek is ebtíen. Bizalom nélkül, magabiztosság nélkül, tehát valamiben való hit nélkül — nehéz élni. A Központi Bizottság • tit­kára köszönetét fejezte ki az Országgyűlésnek, hogy ilyen nehéz, fontos kérdéseket tár­gyaló ülésszáká'n is alkalmat talált az állam és. az egyhá­zak viszonyának megvitatásá­ra.. Most számol az egész or­szág, költségvetést készít min­den család, közösség, intéz­mény és munkahely. Számol­juk, mennyivel kell összébb húznunk a nadrágszíjat. Lé­nyegesnek tartom, hogy meg­pontosítotfák, módosították az elfogadott törvényeket, s a végrehajtás ennek értelmében kezdődőit meg' Ennek meg­változtatását üdvözölték a képviselők csakúgy, mint az alkotmány módosítását. A lényege az, hogy korlátozzák az Elnöki Tanács parlamentet helyettesítő jogkörót. Eszerint az Elnöki Tanács nem változ­tathatja meg az alkotmányt és nem alkothat jogszabályt az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben. Az ülésteremben és a folyo­sókon is nagy visszhangra ta­lált az alkotmány módosítása. Bánáti András (5. vk., Nagy- káta), a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Tsz elnöke is egyetértett azzal, hogy az ál­lampolgárokat érintő fontos kérdésekről ne az Elnöki Ta­nács, hanem az Országgyűlés döntsön. Ám ez azonnal újabb ellentmondást szül. Az ügyrend szerint ugyanis évente legalább kétszer össze kell hívni a par­lamentet, s mint tudjuk, a gyakorlat az, hog” már most is négyszer ülésezik egy esz­tendőben. Ám ez is kevés le­het arra, hogy érdemben fog­lalkozzon a felmerülő témák­kal. Kérdés az is; a képvise­lők hogyan tudnak majd' élni a megnövekedett jogkörrel. Mindannviuknak van hivatá­suk, foglalkozásuk, s ehhez társul még a képviselői mun­ka. Ha valaki felelősen akar­ja csinálni, akkor rendszere­sen találkoznia kell választói­val, eljárni ügyes-bajos dol­gaikban, s az ülésszakokra ké­szülve részt kell vennie a bi­zottsági üléseken. Ezeket a fel­adatokat egyre nehezebb lesz összeegyeztetni. Bánáti András nem áll egye­dül dilemmájával. A képvise­lők már egy ideje beszélnek egymás között arról, hogy célszerű lenne megvizsgálni a hivatásszerű politizálás lehe­tőségét. Erről is beszélt vitát kiváltó hozzászólásában Ki­rály Zoltán Csongrád megyei képviselő. Kovács László (20. vk„ Százhalombatta), a Dunai Kőolajipari Vállalat műszak- vezetője szerint nincs erre szükség. Ha a kormány olyan helyzetbe hozza a képviselő­ket — például segédanyagok, tájékoztatók, háttér informáci­ók közreadásával —, hogy azok hozzáértővé válnak, ak­kor ez garancia a felelős par­lamenti munkára. A felkészü­lés egyik feltétele az is, hogy a törvényjavaslatokat jóval az ülésszak megkezdése előtt megkapják. Ez azért is fon­tos, hogy kikérhessék válasz­tóik véleményét. Egyébként is jobban kell alapozni a jövő­ben a jogszabályok előkészí­tésével -kapcsolatos társadal­mi vitákra. Kovács László úgy tartja, hogy nem kell mere­ven ragaszkodni a munka- programhoz. Ahogyan fogal­mazott: üljünk össze akkor, amikor szükség van rá. Az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, egyetlen tartózkodással alkotott törvényt. A már em­lített Király Zoltán volt a tar­tózkodó, aki egyebek között az Elnöki Tanács feloszlatását javasolta ... B ár az első napon úgy tűnt, hogy a parlament nem tudja majd befe­jezni munkáját az előre terve­zett időre, tegnan mégis sor kerülhetétt az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökének be­számolójára s az azt követő vitára. Nem volt megalapozat­lan az a várakozás, hogy az állam és az egyházak viszo­nyának napirendre tűzése a határainkon túl is érdeklődést válthat ki. A páholyokban szaporán dolgoztak a tolmá­csok. Nyugodtan mondhatjuk: nincsen szégyenkeznivalónk. Még akkor sem, ha problé­mák is szóba kerültek. Ugyan­is tudjuk: nem ezek a jellem­zőek ... Kövess László is véleményt cserélünk egy mindnyájunkat érintő, de nem feltétlenül mindennap tárgyalt témáról is. Az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnökének beszámolójá­val egyetértek. Beszédében jó politikáról, eredményes, si­keres évekről adhatott szá­mot. Jó példákat hozhatott arra, hogy lehetséges a társa­dalmi összefogás, a politikai türelem, ha jó a cél és meg­felelő a politika. Mi az el­múlt. 30 évben felismertük és megfogalmaztuk, hogy tár­sadalmunk ideológiai szem­pontból megosztott. Erdekta- golt társadalomban élünk, kü­lönböző érdekek mozgatják az egyes közösségeket. Ezért az állam és az egyház együtt­működése jó példa arra: le­hetséges a politikai megértés, a gyakorlati összefogás, ha a jelen formálásának, a jövő biztosításának felelőssége ve­zérel mindnyájunkat. A párt ’ szempontjából nem közömbös, hogy jól tudjuk-e értelmezni és kezelni e témá­nak mind a politikai, mind az ideológiai összefüggéseit. A politika oldaláról az a mér­cénk, ki mit tesz a társadal­mi haladásért és hogyan vesz részt a szocialista társadalom építésében; milyen a viszonya a törvényeinkhez. E szempontokat mérlegelve nyugodtan mondhatjuk, hogy egész népünk boldogulásának érdekében létrejött a nemzet egységét építő szövetség az ál­lam és az egyház között, s ezt pártunk támogatja, erősíti. Ugyanakkor változatlanul eltérő eszmei forrásokból táplálkozunk, ez azonban nem csökkenti annak lehető­ségét, hogy együtt és párbe­szédben oldjuk meg közös dolgainkat. Azt azonban tudnunk kell, hogy a politikai és ideológiai összefüggések igen bonyolul­tak. Bármilyen ideológiai meggyőződésű emberek között vannak — lehetnek — a ha­ladásnak elkötelezettjei, akik­nek meg kell találniuk egy­mást a progresszió szolgálatá­ban. És minden oldalon le­hetnek — vannak is — elva­kultak, gyűlölködők, együtt­működésre képtelenek. Ma én ilyeneknek tartöm az egyhá­zak kebelében működő olyan személyeket, akik fiatal em­berek hitét nem ápolni, ha­rtem politikai célokra felhasz­nálni akarják. Akik nem arra törekednek, hogy ez a hit gazdagabb, mélyebb és erő­sebb legyen, hanem a vallást szembe akarják állítani a ha­za iránti, a nemzetközi hala­dás melletti elkötelezettséggel, és, minden egészséges hazafi társadalmi kötelezettségeivel. De a másik oldalon is van Ideológiai türelmetlenség, amelynek politikai megnyilvá­nulásaihoz hivatali, intézmé­nyi eszközök is rendelkezésre állnak, és sebeket, fájdalmat okozhatnak. Ez sem jó. A társadalmi haladás és az ideológiai meggyőződés össze­egyeztethető, ha hűek va­gyunk a hazához, a szocia­lizmushoz és a békéhez. Az azonos politikai meggyőződé­sű emberek között is van né­ha szükségtelen türelmetlen­ség, meg nem értés, néha még gyűlölködés is, és az minden esetben a cselekvés rovására megy, ért a nemzet­nek. Mi nem akarjuk alapérté­keinket megváltoztatni, s ezt másoktól sem várjuk el. Ám a dialógusnak akkor van ér­telme, ha gazdagodunk általa, felismerünk valami újat, át­veszünk valamit, amire szük­ségünk van munkánk folyta­tásához. Bíró Imre (országos lista), római katolikus kanonok, az ' OBT katolikus bizottságának főtitkára felszólalásában ki­emelte: valamennyi magyar állampolgár fontosnak tartja a társadalmi közmegegyezést, amelynek egyik fontos össze­tevője az egyház és az állam kapcsolata, az egyházpolitika. Szentágothai János (orszá­gos lista) nyugalmazott egye­temi tanár, a Magyar Tudo­mányos Akadémia tudomá­nyos tanácsadója arról be­szélt, hogy bajaink forrásának fő oka az emberek fejében keresendő. Nem megnyugtató ugyanis érzékelni, hogy évszá­zados etikai értékek és nor­mák nem tartoznak az embe­ri magatartás magától értető­dő szabályozói közé. Végül két konkrét indít­ványt tett a képviselő. Fel­hívta a figyelmet arra,- ha a bérek bruttósításakor a más területeken érvényes kedvez­ményeket nem terjesztik ki az egyházi alkalmazottakra, ezért aránytalanul nehéz helyzetbe kerülhetnek. Schöner Alfréd (országos lista) főrabbi, a Magyar Iz­raeliták Országos Rabbitaná­csának . elnöke felidézte a magyar történelem azon ese­ményeit, amelyek lehetővé tették a zsidók egyenjogúsí­tását Magyarországon. Emlé­keztetett, hogy korábban már felhívta a figyelmet a fut- ballpályák rémeire, akik anti­szemita, de más egyéb —• még nyomdafestéket sem tűrő — versikéket skandálva tom­bolnak, rombolnak, pusztíta­nak. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a problé­ma jelentőségét felismerve azon fáradoznak,, hogy a sportpályák ismét a felhőtlen .szórakozás színtereivé válhas­sanak. Nagy Gyula (országos lista), a magyarországi evangélikus egyház püspök elnöke azt hangsúlyozta, hogy hazánk­ban vallásos hitét mindenki szabadon gyakorolhatja. Dr. Velkey László (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod Megyei Gyermekkór­ház igazgató főorvosa elmon­dotta: egyes helyeken még ma is előfordul, hogy egy-egy osztályfőnök. iskolaigazgató megítélésénél a szakmai mun­ka mellett az is fontos szem­pont, hogy az osztályból, az iskolából hányán járnák hit­oktatásra. Czoma László (Zala m., 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum ' igazgatója hangsúlyozta: a Magyaror­szágon is honos történelmi világvallások azért is jelentő­sek, mert összefonódnak a világtörténelemmel és a ma­gyar történelemmel. Miklós Imre válaszában mindenekelőtt örömmel nyug­tázta, hogy egyetértés csen­dült ki a magyar egyházpo­litikával kapcsolatban. Az Országgyűlés az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnö­kének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott vála­szát jóváhagyólag tudomásul vette. ★ Az Országgyűlés téli ülés­szaka tanácskozásának szüne- (Folytatás a 4. oldalon.) Az ülésterem egy részlete 1

Next

/
Thumbnails
Contents