Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
I 1987; DECEMBER 18., PÉN JF C BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA ságügyi bizottság írásos jelentésében előterjesztett, a jogalkotásról szóló törvényjavaslathoz megfogalmazott módosító javaslatot az Országgyűlés ugyancsak egyhangú szavazással elfogadta. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy tartózkodás mellett — elfogadta az Országgyűlés. A parlament ezt követőén az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatról szavazott, s azt egyhangúlag elfogadta. A napirend szerint ezután az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója következett az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról. Az elnöklő Cservenka Ferencire üdvözölte az egyházak megjelent vezető személyiségeit, akik jelenlétükkel megtisztelték a tanácskozást. MIKLÓS IMRE ÁLIAM AZ ÁEN ELNÖKE: Az út a haza javára , végzett munkához vezetett Az államtitkár kiemelte: hivataluk — amelyet az 1951. évi 1. törvénnyel hoztak létre — fennállása óta először tesz jelentést az Országgyűlésnek. — A .jelenlegi kedvező helyzet több évtizedes küzdelmekkel, útkereséssel teli fejlődés eredménye, amely a szembenállástól a szocializmus építésében vállalt felelősségig, a haza javára végzett. közös munkáig vezetett. Vázolta az új alapokra helyezett szövetségi politikát, amelyet a IVfagyar Szocialista Munkáspárt alakított ki abból a felismerésből kiindulva, hogy a szocialista társadalom eredményes építésének feltétele a különböző világnézetű emberek összefogása és politikai szövetsége. Mint mondotta: e politika az állampolgárok számára az egyenjogúság teljes elismerését és mindenfajta megkülönböztetés megszüntetését jelentette. Lehetővé vált, hogy a vallásos emberek lelkiismereti konfliktusok nélkül, egyenrangú állampolgárként vegyenek részt a szocializmus építésében. Egyre következetesebben érvényesült az a meggyőző-, dés, hogy honfitársaink megítélésének igazi mércéje a társadalomért végzett alkotómunka; s hogy aki a társada- lóm felemelkedéséért, boldogulásáért dolgozik — világnézeti meggyőződésének meg-' tartása mellett —, a társadalom megbecsült, hasznos tagja. A kormány ezekre, a társadalom valóságos viszonyait számba. vevő, a szociálist.9 humanizmus eszmeinek megfelelő elvekre építette egyházpolitikáját. E törekvését fokozatosan, szélesedő támogatás övezte. Történelmileg rövid időre volt szükség ahtörténete során mindig teológiai "önértelmezése szerint végezte küldetését, s e szerint cselekszik a szocialista társadalomban is. A több évtizede folyó párbeszéd eredményeként nemcsak az egyházpolitika gyakorlati kérdéseiben, hanem elméleti síkon is jobb megértés alakult ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy sem a kereszténység, sem pedig a marxizmus autonómiája nem szenved csorbát, ha az emberiség mai sorskérdéseiben politikai egyetértésre jutnak. A képviselő szólt arról, hogy az állam és az egyház viszonyát — a felek meggyőződése szerint — alkotó módon szükséges továbbfejleszteni. Ehhez a nyitottság mindkét részről adott. A párbeszéd eddigi eredményeire építve kell tovább munkálkodni a hívők és marxisták gyakorlati együttműködése elméleti alapjainak tisztázásán. Véleménye szerint ideológiai és vallási tekintetben — mind nemzetközi téren, mind pedig egy országon belül — szükség van a pluralizmus gondolatának elfogadására és érvényesítésére. Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.), a Szabadszállási Nagyközségi Tanács elnöke bevezetőként rámutatott: az Baráti beszélgetés a szünetben ideológiai különbözőségekből fakadó régebbi ellentétek a megyében egyre inkább eltűnőben vannak, s az egyházak lelkészei mind fokozottabban bekapcsolódnak környezetük alakításába. Szakács József (országos lista), a Magyarországi Szabad- egyházak Tanácsának elnöke elmondta, hogy a hazánkban kisebbségi egyház közösségei, hívei a mai társadalomban kapták meg létük alapjának jogát, a vallásszabadságot. Kiss Józsefné (Veszprém m., 3. vk,), a balatonfőkajári Balatoniéi Termelőszövetkezet könyvelője elmondotta: a mintegy 1100 Veszprém megyei műemlékből több mint 300 darab'egyházi tulajdonban van. Ezek' megvédéséért egyaránt jelentős erőfeszítéseket tett az állam és az egyház. Ezután Berecz János (Sza- bölcs-Szatmár m., 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kapott szót. hoz, hogy a marxisták és a hívők között javuljon a megértés, teljesebbé váljor) az állam és az egyházak közötti bizalom, kibontakozzon és a társadálmi élet részévé váljon az együttműködés. , Az egyházak képviselői számára is nyitottak a társadalmi és politikai közéletünk fórumai. Választott tisztségeket viselnek az Országgyűlésben, az Elnöki Tanácsban, a helyi és megyei tanácsokban, a Hazafias Népfront országos és helyi szervezeteiben, a békemozgalomban. Az állami és társadalmi testületek munkájában — választóik bizalmából — a felekezetek papságának mintegy egyötöde vesz részt. Rendszeresek a társadalmi szervezetek és az egyházak vezetőinek konzultációi. Kürti László (Borsod-Aba- új-Zempléft m., 2. vk.), a Tiszán inneni református egyházkerület püspöke hangoztatta: az állam és az egyház viszonyának alakulása csak folyamatában, fejlődésében értékelhető helyesén. Áttekintésében emlékeztetett arra, hogy a református egyház BERECZ JÁNOS, A POMTIKAI BIZOTTSÁG TAGJA, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA: jr Erdekfaplf társadalomban élünk Nem tartom helyesnek társadalmunk olyan felosztását, hogy vannak hívők és nem hívők — kezdte Berecz János. — Én például egyházi értelemben nem vagyok hívő, mert nem vagyok vallásos. De nem vállalom azt, hogy nincs hitem. Nemcsak meggyőződésem az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája hasznos ennek' a nemzetnek, s hogy felépíthető a szocialista Magyarország, hanem én hiszek is ebtíen. Bizalom nélkül, magabiztosság nélkül, tehát valamiben való hit nélkül — nehéz élni. A Központi Bizottság • titkára köszönetét fejezte ki az Országgyűlésnek, hogy ilyen nehéz, fontos kérdéseket tárgyaló ülésszáká'n is alkalmat talált az állam és. az egyházak viszonyának megvitatására.. Most számol az egész ország, költségvetést készít minden család, közösség, intézmény és munkahely. Számoljuk, mennyivel kell összébb húznunk a nadrágszíjat. Lényegesnek tartom, hogy megpontosítotfák, módosították az elfogadott törvényeket, s a végrehajtás ennek értelmében kezdődőit meg' Ennek megváltoztatását üdvözölték a képviselők csakúgy, mint az alkotmány módosítását. A lényege az, hogy korlátozzák az Elnöki Tanács parlamentet helyettesítő jogkörót. Eszerint az Elnöki Tanács nem változtathatja meg az alkotmányt és nem alkothat jogszabályt az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben. Az ülésteremben és a folyosókon is nagy visszhangra talált az alkotmány módosítása. Bánáti András (5. vk., Nagy- káta), a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Tsz elnöke is egyetértett azzal, hogy az állampolgárokat érintő fontos kérdésekről ne az Elnöki Tanács, hanem az Országgyűlés döntsön. Ám ez azonnal újabb ellentmondást szül. Az ügyrend szerint ugyanis évente legalább kétszer össze kell hívni a parlamentet, s mint tudjuk, a gyakorlat az, hog” már most is négyszer ülésezik egy esztendőben. Ám ez is kevés lehet arra, hogy érdemben foglalkozzon a felmerülő témákkal. Kérdés az is; a képviselők hogyan tudnak majd' élni a megnövekedett jogkörrel. Mindannviuknak van hivatásuk, foglalkozásuk, s ehhez társul még a képviselői munka. Ha valaki felelősen akarja csinálni, akkor rendszeresen találkoznia kell választóival, eljárni ügyes-bajos dolgaikban, s az ülésszakokra készülve részt kell vennie a bizottsági üléseken. Ezeket a feladatokat egyre nehezebb lesz összeegyeztetni. Bánáti András nem áll egyedül dilemmájával. A képviselők már egy ideje beszélnek egymás között arról, hogy célszerű lenne megvizsgálni a hivatásszerű politizálás lehetőségét. Erről is beszélt vitát kiváltó hozzászólásában Király Zoltán Csongrád megyei képviselő. Kovács László (20. vk„ Százhalombatta), a Dunai Kőolajipari Vállalat műszak- vezetője szerint nincs erre szükség. Ha a kormány olyan helyzetbe hozza a képviselőket — például segédanyagok, tájékoztatók, háttér információk közreadásával —, hogy azok hozzáértővé válnak, akkor ez garancia a felelős parlamenti munkára. A felkészülés egyik feltétele az is, hogy a törvényjavaslatokat jóval az ülésszak megkezdése előtt megkapják. Ez azért is fontos, hogy kikérhessék választóik véleményét. Egyébként is jobban kell alapozni a jövőben a jogszabályok előkészítésével -kapcsolatos társadalmi vitákra. Kovács László úgy tartja, hogy nem kell mereven ragaszkodni a munka- programhoz. Ahogyan fogalmazott: üljünk össze akkor, amikor szükség van rá. Az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, egyetlen tartózkodással alkotott törvényt. A már említett Király Zoltán volt a tartózkodó, aki egyebek között az Elnöki Tanács feloszlatását javasolta ... B ár az első napon úgy tűnt, hogy a parlament nem tudja majd befejezni munkáját az előre tervezett időre, tegnan mégis sor kerülhetétt az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolójára s az azt követő vitára. Nem volt megalapozatlan az a várakozás, hogy az állam és az egyházak viszonyának napirendre tűzése a határainkon túl is érdeklődést válthat ki. A páholyokban szaporán dolgoztak a tolmácsok. Nyugodtan mondhatjuk: nincsen szégyenkeznivalónk. Még akkor sem, ha problémák is szóba kerültek. Ugyanis tudjuk: nem ezek a jellemzőek ... Kövess László is véleményt cserélünk egy mindnyájunkat érintő, de nem feltétlenül mindennap tárgyalt témáról is. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolójával egyetértek. Beszédében jó politikáról, eredményes, sikeres évekről adhatott számot. Jó példákat hozhatott arra, hogy lehetséges a társadalmi összefogás, a politikai türelem, ha jó a cél és megfelelő a politika. Mi az elmúlt. 30 évben felismertük és megfogalmaztuk, hogy társadalmunk ideológiai szempontból megosztott. Erdekta- golt társadalomban élünk, különböző érdekek mozgatják az egyes közösségeket. Ezért az állam és az egyház együttműködése jó példa arra: lehetséges a politikai megértés, a gyakorlati összefogás, ha a jelen formálásának, a jövő biztosításának felelőssége vezérel mindnyájunkat. A párt ’ szempontjából nem közömbös, hogy jól tudjuk-e értelmezni és kezelni e témának mind a politikai, mind az ideológiai összefüggéseit. A politika oldaláról az a mércénk, ki mit tesz a társadalmi haladásért és hogyan vesz részt a szocialista társadalom építésében; milyen a viszonya a törvényeinkhez. E szempontokat mérlegelve nyugodtan mondhatjuk, hogy egész népünk boldogulásának érdekében létrejött a nemzet egységét építő szövetség az állam és az egyház között, s ezt pártunk támogatja, erősíti. Ugyanakkor változatlanul eltérő eszmei forrásokból táplálkozunk, ez azonban nem csökkenti annak lehetőségét, hogy együtt és párbeszédben oldjuk meg közös dolgainkat. Azt azonban tudnunk kell, hogy a politikai és ideológiai összefüggések igen bonyolultak. Bármilyen ideológiai meggyőződésű emberek között vannak — lehetnek — a haladásnak elkötelezettjei, akiknek meg kell találniuk egymást a progresszió szolgálatában. És minden oldalon lehetnek — vannak is — elvakultak, gyűlölködők, együttműködésre képtelenek. Ma én ilyeneknek tartöm az egyházak kebelében működő olyan személyeket, akik fiatal emberek hitét nem ápolni, hartem politikai célokra felhasználni akarják. Akik nem arra törekednek, hogy ez a hit gazdagabb, mélyebb és erősebb legyen, hanem a vallást szembe akarják állítani a haza iránti, a nemzetközi haladás melletti elkötelezettséggel, és, minden egészséges hazafi társadalmi kötelezettségeivel. De a másik oldalon is van Ideológiai türelmetlenség, amelynek politikai megnyilvánulásaihoz hivatali, intézményi eszközök is rendelkezésre állnak, és sebeket, fájdalmat okozhatnak. Ez sem jó. A társadalmi haladás és az ideológiai meggyőződés összeegyeztethető, ha hűek vagyunk a hazához, a szocializmushoz és a békéhez. Az azonos politikai meggyőződésű emberek között is van néha szükségtelen türelmetlenség, meg nem értés, néha még gyűlölködés is, és az minden esetben a cselekvés rovására megy, ért a nemzetnek. Mi nem akarjuk alapértékeinket megváltoztatni, s ezt másoktól sem várjuk el. Ám a dialógusnak akkor van értelme, ha gazdagodunk általa, felismerünk valami újat, átveszünk valamit, amire szükségünk van munkánk folytatásához. Bíró Imre (országos lista), római katolikus kanonok, az ' OBT katolikus bizottságának főtitkára felszólalásában kiemelte: valamennyi magyar állampolgár fontosnak tartja a társadalmi közmegegyezést, amelynek egyik fontos összetevője az egyház és az állam kapcsolata, az egyházpolitika. Szentágothai János (országos lista) nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos tanácsadója arról beszélt, hogy bajaink forrásának fő oka az emberek fejében keresendő. Nem megnyugtató ugyanis érzékelni, hogy évszázados etikai értékek és normák nem tartoznak az emberi magatartás magától értetődő szabályozói közé. Végül két konkrét indítványt tett a képviselő. Felhívta a figyelmet arra,- ha a bérek bruttósításakor a más területeken érvényes kedvezményeket nem terjesztik ki az egyházi alkalmazottakra, ezért aránytalanul nehéz helyzetbe kerülhetnek. Schöner Alfréd (országos lista) főrabbi, a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának . elnöke felidézte a magyar történelem azon eseményeit, amelyek lehetővé tették a zsidók egyenjogúsítását Magyarországon. Emlékeztetett, hogy korábban már felhívta a figyelmet a fut- ballpályák rémeire, akik antiszemita, de más egyéb —• még nyomdafestéket sem tűrő — versikéket skandálva tombolnak, rombolnak, pusztítanak. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a probléma jelentőségét felismerve azon fáradoznak,, hogy a sportpályák ismét a felhőtlen .szórakozás színtereivé válhassanak. Nagy Gyula (országos lista), a magyarországi evangélikus egyház püspök elnöke azt hangsúlyozta, hogy hazánkban vallásos hitét mindenki szabadon gyakorolhatja. Dr. Velkey László (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod Megyei Gyermekkórház igazgató főorvosa elmondotta: egyes helyeken még ma is előfordul, hogy egy-egy osztályfőnök. iskolaigazgató megítélésénél a szakmai munka mellett az is fontos szempont, hogy az osztályból, az iskolából hányán járnák hitoktatásra. Czoma László (Zala m., 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum ' igazgatója hangsúlyozta: a Magyarországon is honos történelmi világvallások azért is jelentősek, mert összefonódnak a világtörténelemmel és a magyar történelemmel. Miklós Imre válaszában mindenekelőtt örömmel nyugtázta, hogy egyetértés csendült ki a magyar egyházpolitikával kapcsolatban. Az Országgyűlés az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. ★ Az Országgyűlés téli ülésszaka tanácskozásának szüne- (Folytatás a 4. oldalon.) Az ülésterem egy részlete 1