Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-16 / 296. szám
«wr .mi 1987. DECEMBER 16., SZERDA Szükségünk van-e legendákra? Erzsébet királyné Gödöllőn IALLITOTERMEKBOL A metsző szél sem riasztotta el a vendégeket a sétako- csizástól. A hintókat a Postamúzeum kölcsönözte a hétvégi rendezvények színesítésére. Egymás után érkeztek vissza a fogatok, s utasaik vacogva ugyan, de jókedvűen léptek be az ünnepien kivilágított városházába. Közülük ketten a közelemben vetették le kabátjukat. — Nahát — mondta az egyik —, hogy egy harmincezres városból csak háromszázan jöjjenek el! A -választ nem értettem pontosan, de mintha így replikázott volna a beszélgetőpartner: — Miért, nem olyan kevés az! Jókai — eredetiben Igaz, nem derült ki, melyik programra vonatkozott a megjegyzés, hiszen a hét végén Gödöllőn Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára előadásokkal, fórummal, kiállítással, valamint a Grassal- kovich-kastély megtekintésével, szobrának megkoszorúzásával emlékeztek. Jóllehet még nekem is, mint kívülállónak, fülbántó volt az a néhány szó, mégsem akarok azon vitatkozni: sok-e vagy kevés a háromszáz. Nyugodtan merem állítani, hogy az otthon maradottak jó részének szintén szívügye a műemléki kastély sorsa. Az is meglehet, hogy ismer néhány legendát felséges lakójáról, aki harminc esztendőn keresztül gyakorta pihent itt. Erzsébet királyné 1867. május 17-én utazott először Gödöllőre, s annyira megszerette a vidéket, hogy a magyar állam neki ajándékozta. I. Ferenc József hitvese olyannyira elsajátította nyelvünket, hogy eredetiben olvasta például Jókait. Egy beszélgetésük alkalmával azt mondta az írónak: azért szereti Gödöllőt, mert itt mindig: szabadnak érzi magát. Különös dolog — bár szerintem az évforduló csak apropó —, hogy hirtelen feléledtek ezek az emlékek. Sőt, meglepő módon nagy jelentőségük lett. Vagy mégsem új keletűek? A felséges asszony 1987. októberében járt utoljára Gödöllőn, röviddel tragikus halála előtt. Mikor a merényletnek híre terjedt Magyar- országon, e városban ültettek először fákat emlékére, hiszen szerette a természetet. (Így született a városban az Erzsébet parki) Képzőművészeti pályázatot írtak ki, amelyre 113 pályamű érkezett. Az 1898. szeptember 10-i gyilkosság is szerepet játszott tehát abban, hogy kialakult az Erzsébet-kultusz. Az elsődíjas pályaművet — egy obeliszket — azonban csak 1932-ben sikerült felállítani. Azt bárki könnyen kitalálhatja, hogy az azt követő Az eredeti barokk díszítések jól láthatók a díszterembe vezető lépcsőházban. A fordulóban épen maradt a velencei tükör kézzel faragott kerete A védett park hatalmas fenyőinek látványát az aládúcolt gerendák sem tudják megrontani Vimola Károly felvételei esztendőkben miért- szorultak háttérbe az emlékek s a legendák. Üj szelek fújtak történelmünkben, amelyek sokszor a régi értékeket is elsöpörték. A tankönyvekbe az Osztrák—Magyar Monarchia korszaka egyértelműen feketeként került be a felszabadulás után. Holott, ha alaposan meggondoljuk, Erzsébet királynénak — aki a magyarokat szívébe zárta — igencsak köze volt az 1867-es kiegyezéshez. Ezt, mint tudjuk, többek között Magyarország erőteljes iparosodása követte, s felgyorsultak a társadalmi mozgások is. Meg egyébként is, nincs csak fekete és csak fehér. Megújuló értékek Vajon mi az oka annak, hogy napjainkban ismét számon tartjuk, lehetőségeinkhez mérten gondját viseljük a régi szellemi értékeknek? Miként lehetséges, hogy újfent jelentőséget tulajdonítunk az osztrák—magyar — nemcsak gazdasági — kapcsolatoknak? A választ több helyen kell keresni. A legfontosabb talán az, hogy a két kormány közti viszony soha olyan kiegyensúlyozott nem volt, mint napjainkban. Tény az is, hogy a szomszédos országból évente másfél millióan fordulnak meg nálunk. A nyár végén, a Hazafias Népfront égisze alatt megalakult a Magyar—Osztrák Baráti Kör, amely ugyan még nem jogi személy, de alapító okirata komoly terveket tartalmaz. Például az osztrák kultúra és tudomány értékeinek bemutatását, a mai élet jelenségeinek megismertetését, s érdekes személyiségek meghívását hazánkba. Tiszteletre méltó*törekvés Az elmúlt három, de még inkább két évtizedben egyre- másra alakultak a különböző magyar—osztrák bizottságok, mint a történész vegyes bizottság, a munkásmozgalommal, irodalommal, művészettörténettel foglalkozó tudományos csoportok. A felsorolásból semmiképp sem maradhat ki az általános vegyes bizottság sem. S ami talán a leglényegesebb: megváltozott a magyar történetírás. Részben, mert új forrásokra bukkantunk, részben pedig mert tárgyszerűbben fogalmazunk. ÍVIirictkettő a történelmi szemléletváltozás alapjait képezheti. Lehet bizodalmunk abban, hogy ez kölcsönös. Egyik jelének vélem, hogy akadtak osztrák résztvevőik is a gödöllői rendezvényeknek. Számukra sem közömbös tehát — Erzsébet királyné révén — ennek a műemléknek a sorsa. Bár' egyelőre nem várhatunk tőlük segítséget a hasznosításhoz. (Tiszteletreméltó, Gödöllő város törekvése, hogy a legnagyobb magyar barokk kastély iránti figyelmet állandóan ébren tartja!) Már csak egy kérdés vetődik fel bennem: vajon szükségünk van-e a legendákra? S köztük erre is? Úgy vélem: igen. Mert ezek is részei történelmünknek. Vennes Aranka Közös tárlat — más technika Büki Attila festőművész és Kesztyűs Ferenc grafikus- és festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás Solymáron, a Templom téri pincegalériában december 12-én. A közös tárlat, amely a két különböző technikával dolgozó művész pik- túrájából ad ízelítőt, december 30-ig tekinthető meg. Verssel és ecsettel Az 1948-as születésű Büki Attila szűkebb hazája a Vas megyei Bük község. Innen indult, hogy — mint ama mesebeli szegény legényke — megértse a körülötte zajló világot. Vállára akasztott tarsolyában a „hamuban sült pogácsa” mellett az apai intelem is elfért: Fiam! Az igazságért érdemes élni, bármennyire is borzasztóan kíméletlen a hozzá vezető út. Büki költői és festőművészi útja nem volt kikövezett. Eszmélkedései során mindig meg kellett vívnia a maga belső harcait. Költészete örök küzdelem a jóért. Szenvedélyes hangú számvetéseiből mindig kiérezhető az, hogy a költészetnek a XX. század vége felé is pártosnak, elkötelezettnek és igazságért pör-> lekedőnek kell lennie. Ez idáig három verseskötete jelent meg. Az Arcomon szél söpör (1978), a Szélfútta szavak (1986) és a Havas utak szárnyain (1987) című köteteiben az elesettek védelmére kel, emberméretű sorsokért indít harcot és arra törekszik, hogy a verseiből kicsengjen a benne élés, az újra átélés emlékeket formáló ereje. Költői képeiből is érezhető, hogy nemcsak a szó hatalmának nemes szolgálatát választotta művészi hivatásnak, ha- 1 hem az ecsetet és a palettát is. Első önálló kiállítása óta lassan két évtized telt el. Büki művésszé érésének folyamatát kísérheti végig a figyelmes tárlatlátogató, hiszen a mély tónusú olajképektől jutott el a kiállításon szereplő akvarellekig. Élénk szenekkel figyelmeztet arra, hogy az Alföld pusztuló világa, hajdanvolt tanyák elhanyagolt épületéi, régi városrészek elárvult negyedei, az elhagyott gémeskutak és homokbányák mind-mind az egyszeri, a tovatűnő és megismételhetetlen értékek pusztulását jelentik. Spekulatív elemek nélküli festészet Büki Attiláé. A naturális és impresszionista építkezés jellemzi vízfestményeit. A Mészégető vagy az őszi kert című képei előtt állva úgy érezzük, mintha már jártunk'vólna valamikor itt. Tájképeiből sugárzik a természetelvűség. Ugyanaz a sinkai bölcsesség és nemes egyszerűség vezet) ecsetét, amely tanítómesterére, a kapuvári Ányos Imre festőművész tanáréra jellemző. • Az 1932-es születésű Kesztyűs Ferenc , polihisztor művész a szó legklasszikusabb és legnemesebb értelmében. Az útra bocsátó viharsarki településtől, Sarkadtól, göröngyös út vezetett a fővárosig. A Képzőművészéti Főiskolán Szönyi István, Papp Gyula és Molnár József voltak az első tanító- mestwtei. Örökmozgó, éles látású,.. folyton-folyvást tenni akaró művészként mindig az újat, a még plasztikusabbat kutatja. Sokoldalúságára jellemző, hogy a szarkasztikus karikatúra ugyanúgy kifejezési eszköztárába tartozik, mint a nyomdai grafika vagy az újságírás. Egyeduralkodó műfaj Olajképeiről sugárzik az impresszionista színharmóniák magabiztossága. Elmé- lyülten megszerkesztett építkezésű például a Tihany vagy a Csopaki szerhajó című olaj- képe, de a többi vásznáról is elmondhatjuk, hogy földközeli valósággyönyörűség árad felénk a képekről. A megismerés belső vágy* hajtja Kesztyűst, mert szinte csillapíthatatlan lázban égve tere- bélyesítette ki piktúratechni- ká j át. Ezt bizonyítja, hogy két művésztársával közösen kísérletezte ki a. tüzßßjndnckerámiafestészet alapjait.. Ma már nemzetközi sikersorozat bizonyítja, hogy ez a műfaj — szinte egyeduralkodóan — nagy ’jövő előtt áll. A Sors- kereszt, e^z . Aggódó anya, a Szerelem, a Halászok, a Múlandóság című tűzzománe-ké- rámiaképem a grafikai elemek feszes vonalvezetését és anyanyelvi szintű rajztudásának professzionizmusát igyekszik ötvözni a színek magas hőfokú lobogásával. Művész és közönség Valamiféle megfoghatatlan vulkanizmus tör utat magának, mintegy bizonyítva e sokoldalú, csupaszív, közösségi ember művészi ars poeticáját: „ ... hiszem, hogy minden igazán tiszta művészi’ szándék szükségképpen köz- érhető kell hogy legyen, szolgálnia kell az embert, az ember szebbre, jobbra. nemesebbre vágyódását. És hiszem azt is, hogy ebben a törekvésben találkoznia kell a művésznek és a közönségének.” Olyan hitvallás ez, amely az első, 1955-Ös szegedi bemutatkozás óta újra és újra találkozik a tárlatlátogató igényével. Kesztyűs Ferenc atoll mestereként, boldog közösségi emberként is így él és alkot Rákóczi úti otthonában. Szerénysége szintén azt bizonyítja, hogy századunk nagy formátumú művészei közé tartozik. Kesztyűs Ferenc és Büki Attila következő közös tárlata 1988. január 15-én nyílik a festészet európai fővárosában, Párizsban. Zentgi László Rád IOFIGYELO — yx: SZÖRAKOZÄS. Tulajdonképpen hárman mondták el a műsorban a véleményüket számba véve a szórakozás és a szórakoztatás ágait-bogait Müller Tibor mikrofonja előtt. Méghozzá külön-külön, anélkül, hogy tudtak volna egymásról. Csak később, a vágóasztalon kerültek szomszédságba az ugyanazon kérdésre adott különböző válaszok. Természetesen más-más fénytörésben. ahogyan azt a színész Bodrogi Gyula, az író és irodalomtörténész, egyben filmesztéta Nemeskürty István. valamint a piszehológus, Halász László látja. Hadd tegyem hogzá, hogy remek adás kerekedett az egészből, és önmagában is kitűnő szórakozásban volt része a hallgatónak. A szórakozás fogalmának tartalmát sikerült a maga sokrétűségében érzékeltetni. A vélemények elkerültek minden szélsőséges általánosítást. Nem tagadták, hogy létjogosultsága van a könnyedebb vidámság alkalmainak, ám a különféle nehezebb műfajok tájain föllelhető örömök kizárólagossága mellett sem törtek pálcát. Sőt, végül is mindhármuk szavából az csendült ki, hogy a köznapi élet sodrásában sokszor nem is vesszük észre azokat az alkalmakat, melyek kedélyünket megszínesíthetik. Természetesen sok minden befolyásolja, hogy kit mi és mikor szórakoztat. Ez vonatkozik az egyes műfajokra is. Szeretném azonban hozzátenni, hogy ezek között sincs áthághatatlan elválasztó határ. Adott esetben a vurstlinak is megvan a maga sajátos varázsa éppúgy, mint valamelyik kőszínházé. A műsorban szereplő három nyilatkozó egymástól függetlenül is tiltakozott az ellen, hogy a szórakozás pillanatait csupán a nevetés mennyiségével számolják el. Az irodalom köréből véve a hasonlatot, azt írja Kosztolányi, hogy a nagy és tág értelemben minden jó írás, minden élő stílus „humoros”. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden jó írás kacagtató. Lehet, hogy a szöveg gyászos tárgyról szól és a legmagasabb szenvedély légkörében mozog. Mégis, ahogy a mondatok kapcsolódnak, ahogy a szavak egymáshoz tapadnak, érezzük a humornak jelenlétét, mely nélkül nincs emberiesség és élet- szerűség ... Hiszen az ember is furcsa lény, s maga az élet is kicsiny és nagy egyszerre, vagyis humoros. Annak idején Terentius azt mondta, hogy semmi sem idegen tőle, ami emberi. Az adásban Nemeskürty István — egyebek között — az fejtegette, hogy „szórakozás” szavunk a nyelvújítás során született. A régi magyarok e helyett a gyönyörködés kifejezést használták. Ehhez azonban hozzákapcsolódott a szépség fogalma. A kettő együtt jelentett számukra szórakozást. ENNÉL ALÁBB mi serp adhatjuk. Pedig de sokszor kapkodja az ember a fejét mostanában azért, ami versben, de grafikában és az utóbbi időben színműben is rázúdul, a televízióban elhangzik. A rútság, a nyers, a gátlástalanul hivalkodó erotika nem gyönyörködtet, legfeljebb alantas indulatokat gerjeszt, Ez a rádióműsor — úgy érzem, akarva-akaratlan — éppen ennek a szemléletnek is hadat üzent. Csatlakozva egyébként azokhoz az adásokhoz, melyek megkísérlik, hogy más csapást vágjanak az utóbbi időben felburjánzó szellemi bozótban. Az alkotóik megérdemlik, hogy kísérje megkülönböztetett figyelem és kivételes tisztelet munkájukat. Sz. E. A lléke 3tg. Termelőszövetkezet ipari főágazata felvesz vasszerkezeti és egyedi termékek gyártásához hegesztő és lakittas szakmunkásokat, valamint szerszámkészitésben jártas marás szakmunkást, (kiemelt bérezés). Felvesz továbbá elektronika! berendezések gyártásához, szervizeléséhez villamosmérnököket, elektronikái műszerészeket, UNIX, MSDOS alapú többfelhasználós adatbázisrendszerek fejlesztéséhez ren tls z erszerrez tik et, programozó matematikasokat, programozókat. ló kereseti lehetőség. Jelentkezés: Szolnok, Landler Jenő u. 31/A. Telefon: (56)11-205. 4 4
