Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-02 / 284. szám

*mr .Mlitlt’i 1987. DECEMBER 2., SZERDA lanár és diák érdeke egybevág Megszerezhetik a jó jegyet Gábor harmadik gimnazis­ta, osztálytársai kedvelik, meg irigylik is: mintha kivételezett volna. A sors, a körülmények, talán a tanárok kivételezett­je; sokat elnéznek neki. Moz­golódását, fecsegését, oda nem figyelését az órákon. Igaz, „bűneit" hamar megbánja, mosolya kedves és mindig szolgálatkész. Igazából nem tizenhét éves 6, de ebben nem egyedüli a fiúk között. Szülei diplomás jómódúak, s egyetlen gyermekük sorsát gonddal igyekeznek egyengetni. Föltét­lenül továbbtanulásra szánják, pedig elég világos már előt­tük Gábor eddigi iskolai pá­lyafutásából, hogy bár a gyer­mek felfogása nem rossz, a tudományok aránylag kevéssé érdeklik. Koncentrációs képes­sége nem éppen kiváló, mun­kavégzésében nem kitartó. A könyvek világa nem vonzza igazán. Amit szívből szeret: a mozgást a szabadban, a spor­tot, legfőképpen a focit. Aka­raterő dolgában fejlődőképes, mamája hatására a jogi egye­temen kívánja majd folytatni tanulmányait. Talán kizárásos alapon: a tantárgyak nehézsé­gi fokát mérlegelve döntött, a magyar irodalmat és a tör­ténelmet meg tudja úgy tanul­ni, hogy sikeres vizsgát te­gyen. Akinek a felvételi tárgya a magyar történelem, az har­madik osztálytól ezeket tanul­ja, tanulhatja nagyobb óra­számban, a fakultáció jóvol­tából. A magyar és a törté­nelem fakultációs órákon kez­detben — és sok helyen még manapság is — 25—30 diákkal foglalkozik a tanár. Néhányan a bölcsészkarra pályáznak, ta­nár- és tanítóképzőbe, no és jogra. A többi azért válasz- totta-választja e két tárgyat, mert ezekből kötelező az érett­ségi, mert talán valamennyi­re kedveli is az irodalmat, mert érdekli a történelem, ne­tán a politika. Ez az első — az 1987/88-as — tanév, amikor nem köte­lező a fakultációs órán részt venni. Az iskolavezetés, illet­ve az órarendkészítő számára megjelent az ezzel járó első „objektív nehézség”: fakultá­ciós foglalkozásokat vagy ko­ra reggel vagy az utolsó (6. —7.) órára lehet beiktatni. A legtöbb középiskola túlzsúfolt. A gyerekek, akiknek nincs órájuk, nem csellenghetnek az épületben délelőtt. Ä könyvtár nem képes elég helyet bizto­sítani; tantermek, osztályok üresen nem állnak rendelke­zésre. A választás lehetősége va­lamiféle „szabadságot” ered­ményezett ugyan, de kérdés: hogyan élnek e szabadsággal és az mennyire hasznosul. És a fakultációs tárgyakat tanító tanár szempontjai? Mint az oktatás, az iskolai élet majd minden területén, itt is nagy­jából — ha nem éppen teljes­séggel — az érdekek egybe­vágnak; tanár és diák gondja, bánata azonos. A gimnáziumban oktatott tárgyak között — nehézségi foka miatt is — évek óta ve­zet a matematika, a fizika. Mégis különböző „elbánás­ban” részesül a kettő. A har­madik osztályban a gyerekek két csoportban tanulják a ma­tematikát. Az egyikben azok, akik a tárgy alapelemeivel, az előírt törzsanyaggal foglalkoz­nak. Nem felvételiznek mate­matikából, másra akarják for­dítani fölös energiájukat. A matematika fakultációs órá­kon viszont emelt szinten fo­lyik az oktatás. A gyöngéb­bek, illetve azok, akiknek nem lesz szükségük különösebb példamegoldó készségre, meg­szerezhetik a jó jegyet, gya­rapíthatják pontszámaikat, és nem hátráltatják azon társa­ik előrehaladását, akiket a tárgy érdekel és sikeresen akarnak felvételizni belőle. Nem szólva a tanárról, aki belátása szerint — vagy ép­pen az előírt fakultációs tan­menet követelményei alapján — dolgozik együtt tanítvá­nyaival. A íizikafakultáció ezzel szemben több lényeges ellent­mondás hordozója. A tanulók a negyedik év végéig együtte­sen tanulják, azokkal a tár­saikkal együtt, akiket a leg­jobban felkészült tanár a leg­nagyobb igyekezettel tanítana. De a 42-es létszámú osztály­ból több mint húszán ponto­Egyetemek és főiskolák Tanszéki kutatóhelyek Harminchét egyetem és fő­iskola természettudományi kutatócsoportjainak kétszáz tudományos eredményét je­lentette meg összefoglaló ki­adványban a Magyar Tudo­mányos Akadémia. A kötet­ben azok a tanszéki kutatóhe­lyek adnak ismertetést mun­kájukról, amelyeket az MTA rendszeresen támogat. A most megjelent kiadványt a napok­ban ötven olyan nagyvállalat­nak, szövetkezetnek küldik el, amelyek leginkább érdekel­tek a tudományos eredmé­nyek gyors gyakorlati hasz­nosításában. Megkapja a kö­tetet 19 innovációs és fejlesz­tő bank is azért, hogy meg­felelő ismeretekkel rendelkez­zen a vállalati műszáki fej­lesztési elképzelések támoga­tásának elbírálásához. A felsőoktatási intézmé­nyek tudományos eredményeit tartalmazó kiadvány folyta­tása a szeptember végén meg­jelent első kötetnek, amely­ben az Akadémia 21 termé­szet- és műszaki tudományi kutatóintézetének 500 ered­ménye jelent meg. Az MTA természettudományi főosztá­lya szerkesztésében közre­adott összesen 700 kutatási eredménynek egy része olyan műszer és gyártási eljárás, amelyet egy-egy, a kötetben megnevezett hazai vagy kül­földi vállalatnál már beve­zettek A gazdasági vezető­ket azokról a legújabb ered­ményekről is tájékoztatják, amelyek jelenleg szabadal­maztatás alatt állnak. Az ér­dekelt vállalatok így értesül­nek azokról a legfrissebb tu­dományos kutatásokról, ame­lyeket számításba vehetnek műszaki fejlesztési terveik­ben. san tudják, hogy a fizika számukra megemészthetetlen, érthetetlen és nyögvenyelős, vagy éppenséggel unalmas tu­domány, és sokkal szíveseb­ben, töltenék idejüket más­sal — akármivel. Marad a 42- ből tehát hozzávetőleg ötven százalék. Tizenöten közülük lelkesen részt vesznek a fizi­kafakultáción, ahol a tanár igyekszik a fakultáció kimon­dott és még határozottan meg nem fogalmazott céljainak ele­get tenni. Követheti a tanme­netet, és foglalkozik például az általános és a speciális re­lativitással, vagyis olyasmivel, amiről majdnem biztosan tud­ja, hogy tanítványaiból az egyetemi felvételin nem fog­ják kérdezni. Vagy többéves tapasztalata alapján és jobb meggyőződése szerint elsősor­ban példamegoldó készségü­ket igyekszik növelni, vagyis felkészíti őket a felsőfokú ta­nulmányok megkezdésére, a felvételire. Igaz, hogy mindun­talan „visszafelé” is kell ha­ladnia; a negyedikesek szá­mára a második-harmadik év során kötelező tananyag hiá­nyait pótlandó. Amit az úgy­nevezett törzsórákon, a teljes létszámú osztályban nem le­hetett — éppen a gyengébbek, a közömbösek miatt — elmé- lyülten megtanítani. Eljárnak a kora délutáni külön fizikaórára azok is, akik „passzív érdeklődők”, akikben még van remény, hogy a természettudományok egyik legérdekesebb birodal­mába talán lesz még számuk­ra is bebocsáttatás. Gábor és más Gáborok és Gabriellák pedig ülnek a ma­gyarfakultáción, műveket „elemeznek”, a Roland-ének- kel foglalkoznak, és azzal, hogy bosszúdráma-e a Ham­let valójában, vagy inkább vérbő (vérengzésben bőséges) reneszánsz tragédia. Sorsuk — e közepeseké és szellemileg éretleneké — elég körvonalazatlan. Ki merne fe­lelős véleményt nyilvánítani — és ki merte „megajándé­kozni” őket a fakultatív ok­tatás mellőzésének lehetőségé­vel, amikor korunk „nagy öregjei” egyre-másra vallják be a nagy nyilvánosság előtt: megbuktak ebből-abból a fő­tantárgyból — középfokú ta­nulmányaik során ... Bukott diákból lehet Nobel- díjas. De talán azoknak is több lehetőség kellene tehet­ségük kibontására, akik buk­dácsolás nélkül indulnának a nagy csúcsok meghódítására. Herman Éva IALLITOTERMEKBOL Szentendrétől Százhalombattáig Technikai és szemléleti tisztaság Papachristos Andreas szobrait. Foltin Attila gra­fikáit Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Köz­pontban december 20-ig tekinthetik meg az érdek­lődők. Százhalombattán a pártbizottság épületének aulájában az V. kerületi művelődési ház környezet- védelmi stúdiójának fotói láthatók 1988. január 4-ig. Őszinte művek Papachristos Andreas ezút­tal is meglepetést keltett in- venciózus szobraival, melyek egyéni fájdalmat ugyanúgy sűrítenek, mint mediterrán életérzést és portrékba sűrí­tett középkori századokat, Homéroszt üreges tekintetével és a reneszánsz világát. Érde­kes, hogy a „Gótiká”-1 ívekre lágyítja a stílus nyomvona­lán, attól kicsit eltérve. Min­den tekintetben felkészült, ki­fogástalan és őszinte műveket üdvözölhetünk Papachristos Andreas szobraiban, életének, törekvéseinek új vonulatát. Ezt a plasztikai világot kor­rekten követik Foltin Attila grafikái meghökkentőbb és groteszkbe hajló vonalvezeté­sükkel. E művek nem párhu­zamosan haladnak, egymás szemléletének, magatartásá­nak, sorsának ellenpontjai a plasztika és a rajz más-más fogalmazásával. Százhalombattán Fischbein Nándor nemcsak jeles szob­rász és grafikus — rajzait a Százhalom étterem falán is üdvözölhetjük —, hanem fá­radhatatlan szervező, a képző- művészeti élet ügyeletese, számtalan kiállítás bonyolító­ja, figyelme még az üzemi tárlatokra is kiterjed, mert ízig-vérig a város elkötelezett­jeként avatkozik be képző- művészettel az emberek éle­tébe a jobbítás, boldogítás nemes szándékával. Ezúttal azt a színvonalas fotókört hívta meg Százhalombattára, melynek vezetője Szekeres László festőművész. , Az ő „Természet” című alkotása a mérték. Egy japán nőit állí­tott középpontba, fejének lombsátra egy valóságos fa Rádiófigyelő Jó ÉJSZAKÁT. Sehogy sem megy ki a fejemből egy je­lentéktelen eset. Még a ta­vasszal történt, amikor is megjelentek a kertészek a köztereken, s virágokat ültet­tek a parkokba. A Műcsarnok melletti tenyérnyi földbe pél­dául sárga tulipánokat. Haza­felé mentemben egy nyolc- tíz éves forma fiúcskát pil­lantottam meg. Leszakított egy virágot. Nézte, forgatta, letört a szárából. Mire a Dózsa György úti zebrához ért, már az utolsó szirmot is eldobta. Furcsa, de éppen e hosszú című szombat esti program — Jó éjszakát, jó éjszakát, jó éjszakát mindenkinek — idézte föl bennem ezt a ké­pet. Hegyi József folytatott szeretettel teli, tartalmas be­szélgetéseket Sárospatakról. Ezt a helységnevet látva- hallva az ember azonnal egy jelzőt tesz hozzá: patinás. A sokféle és csakis szép emlék között szóba került, högy hazánkban először Lórántffy Zsuzsanna hozatott Hollandiából tulipánhagymá­kat a Rákóczi-várba, s hogy messzi földön híressé vált virágoskertje. Hogy mi köze van egy szál tulipánnak egy hajdani cso­dás kerthez? Szinte semmi. Igaz, egyformán óvták-véd- ték-táplálták, míg a hagy­mácskából virág lett. (Sőt, a gondoskodáson kívül pénzt is fordítottak rájuk — még a múzeum mellettire is. Bár aligha akadna olyan személy, aki kiszámítaná egy tulipán- nyi munkabér összegét.) Ám az egyikről évszázadok múl­tán is regélnek, a másiknak nyoma sem marad. Valóban nem? REGGELI CSÚCS. A föl­det körülvevő ózonréteg el­vékonyodott, s lyukak kelet­keztek rajta — hallottuk nemrégiben a rádióban. A Csúcs stábja hétfőn reggel — telefonon — megszólaltatott egy magyar meteorológus nőt, aki az Északi-sarkon dolgo­zik. Farkas Editnek módjá­ban volt eljutni olyan hely­re, ahol a sérülés bekövetke­zett. Arról is kérdezték őt, hogy tragédia fenyegeti-e az emberiséget? A válasz nem nyugtatott meg, mert a tu­dósnő csupán bízik abban, hogy a károsító tényezők csökkennek. Szenzációként hatott a ri­port, s dicséretükre legyen mondva: a Csúcs munkatár­sai egyre magasabbra állítják a mércét. Hétfőn délután a Kossu thon a gödöllői körzeti peda­góguskórus szerepelt — Va­dász Ágnes vezényletével. A tiszta hangzás, a kifinomul! előadásmód kellemes perce két szerzett. TAKSONY NAPJÁN. Tak­sonyban töltött hosszabb időt a két riporter: Mezei Károly és Tárnái Márta. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint a sokféle téma és időpont — mikor is a helybelieket meg­szólaltatták: meséltették, éne­keltették, muzsikáltatták. Árpád vezér unokájának, Taksonynak nyári szálláshe­lyét a XVIII. század elején Württenbergből ideköltözött sváb telepesek népesítették be. Hogyan és milyen hagyo­mányok élnek a nemzetiségi faluban — vagy éppen éled­nek újjá, mennyien tanulják az iskolában az anyanyelvet, s vannak-e külhoni kapcso­lataik? Csupáncsak néhány kérdést említek azok közül, amelyeket megválaszoltak az odavalósiak. A honismerettel foglalkozó pedagógus éppen olyan szívvel-léiekkei meséit, mint a lakodalomra készülő főzőasszony. Vártam, hogy a megyénk­ben településről olyan szín­vonalas lesz az összeállítás, mint Sárospatakról. Hogy ez nem teljesen sikerült, nem a nyilatkozókon múlott. Igen zavaró volt, hogy a riporté rek szinte mindenkitől meg­kérdezték: hány éves, s né­ha csupán az alanyok nevét mondták a mikrofonba. Ettől az egész szakadozottá vált. Vennes Aranka Papachristos Andreas: Rome­ros a művész sikeres applikáció­jában. Felismert gondolat Technikai és szemléleti tisz­tázottság hatja át nemcsak Szekeres, hanem Horváth Pé­ter, Horváth Szabolcs, Kulifay Gyula, Kulifay Tamás, Kurucz József, Lantos István, Ma- joczky László és Nemesszeghy Árpád lapjait is. Mindannyian a környezetet vigyázzák al­kotásaikkal, de nem egysze­rűen a biológiai térséget, ha­nem lelkületűnket is, mely szintén tisztításra szorul. Ez az összetettség közös műgond­jukban nyilvánul meg, s ab­ban a zárt körülhatároltság- bam, mely a felismert gondo­lathoz igazítja a gép lencsé­jét, csak azt ábrázolja a va­lóság ajánlataiból, mely prob­lémaként mered előttünk. Kü­lön is érdekes Hajdú Albert hortobágyi „Itatás”-a, ember és állat együttes csoportja a pásztor és a csorda remek láthatásában. Figyelmet érde­mel a mindössze húszeszten­dős Csikó Zoltán két műve az apaji pusztáról. Mély meg­érzéssel képes folytatni a „Szegénylegények” filmbeli színterét azzal a valósággal, mely itt maradt — a pusztá­val. Az ő érdekük Alkalmazzák a nagyítást, kiemelést, a kettőzést egy el- vonatkoztatottan értelmezett valóságlátáson belül. Művé­szetükkel jelzik és oldják ember és környezet ellent­mondásait, harmonizálják azt a látvánnyal, miközben gond­jainkat is térképezik. Marad a kérdés: miért olyan kis létszámú a közönség Százhalombattán? A művek színvonala miatt fokozódnia kellene az érdeklődésnek, s az időpont megválasztása is a helyi igényekhez alkalmazko­dik. Mégis alig vannak a megnyitókon, itt és a műve­lődési központban egyaránt. Nem marad más hátra, mint az, hogy tudatos megfontolás­sal Százhalombatta általános iskoláit lehetne, kellene az ügynek megnyerni, annál is inkább, mivel ez elsősorban az ő érdekük, 6 egy összetet­ten nevelt, gondozott és sok­rétű programmal boldogított ifjúság a város jövője. Losonci Miklós A Magyar Hűtőipari Vállalat Dunakeszi Gyára pályázatot hirdet a Mirelité üzem gyártásvezetői munkakörének betöltésére. Az állás január 1-jén tölthető be. A kinevezés öt évre szól. A gyártásvezető feladata: a gyorsfagyasztott termékek gyártásának megszervezése és irányítása. Bérezés: a kollektív szerződés szerint. A munkakör betöltéséhez szakiránvú egyetemi vagy főiskolai végzettség, tízévi tartósítóipari, irányítói munkakörben eltöltő idő szükséges. A hűtőipari gyakorlat előny. A pályázatokat december 15-éig nyújtsák be a Dunakeszi Hűtöházhoz, cím: Dunakeszi, Újtelep. 2121. A pályázathoz csatolják a mezőgazdasági miniszter 1/1987. (VII. 28.) MÉM. sz. rendeletének 6. § (3) bekezdésében előirt okmányokat. Érdeklődni lehet személyesen vagy telefonon a személyzeti vezetőnél, a 602-666 vagy a 602-696-os telefon 19-es mellékén A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gcpcszüzcmmérnöki Főiskolai Kara (Mezőtúr, Petőfi tér 1.) december 7-étől 13-őig, valamint december 19—20-áig, (szombaton és vasárnap) 8-tól 16 óráig nyílt napokat szervez A nyílt napok keretében a mezőgazdaság gépesítése szakirányában továbbtanulni szándékozó fiatalok számára tájékoztatást és bemutatót tart az intézményben folytatott oktatásról és annak tárgyi feltételeiről. örömmel veszik szüleikkel együtt érkező pályázók lótoqatósát is. A szombati napokon látogatók és a távolról érkezőn számára kedvezményes szállás. Minden érdeklődőt szívesen lát: a .N/rrvu/V» Iti/oü %áfi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents