Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-14 / 294. szám
4 1987. DECEMBER 14., HÉTFŐ Minden fórumon sürgették Az óvodák még telefon nélkül Ä dossziét, amelyben Érden, a Tárnoki úti óvoda telefonügyében felgyűlt leveleket őrzik, még az előző vezető, Simon Józsefné hagyta az utódjára, amikor egy másik óvoda vezetésével bízták meg. E bizonylatok szerint a legutolsó választ a sokadik beadványára a Dél-Pest Megyei Távközlési Üzemtől 19U4. június 4-i keltezéssel kapta Simonné. „Megvizsgáltam az állomás feleszerelésének lehetőségét. Az intézményt érintő terület távbeszélő-hálózatának telítettsége miatt a kérés jelenleg nem teljesíthető. Kérelmét előjegyzésben tartom, és a hálózat bővítése után —újabb beadvány bevárása nélkül — ismét tárgyalom. Időpont nem határozható meg.” Aláírás: Polócz Ferenc üzemvezető. Amikor Benedek Lászlóné átvette a Gyula utcai, meg a Tárnoki úti közös vezetésű intézmények irányítását, első dolga volt, hogy telefonügyben tollat ragadjon, (ö aztán tudja, mit jelent két egymástól nagy távolságra lévő óvodát távbeszélő nélkül vezetni!) 1986 decemberében keltezett levelében hivatkozott az előzményekre meg arra is, hogy tudomására jutott a körzetben történt telefonhálózatbővítés. S nem utolsósorban említette az óvoda nehéz helyzetét, ahol 100—120 kisgyerekről gondoskodnak. Az intézmény ismételt, többszöri kérésének soron kívüli, kedvező elbírálását kérte. 1987. január 12-i dátummal kapott elutasító választ. Ezúttal azonban már nem levél, hanem egy értesítő nyomtatvány formájában. Csaknem szó szerint ugyanazt tartalmazza, mint az előzők. Annyi különbséggel, hogy ebben közük az igénylővel: „... azóta a távbeszélő műszaki helyzetében nem történt kedvező változás...” Ez már sok volt. Nem csupán az óvoda dolgozóinak, hanem a körzetben élő érintett lakosságnak is. Tudomásul vették Ugyanis a levelezésekkel eltelt évek alatt e városrész óvodatelefon-ügyben szót emelő lakói, tanácstagjai, népfrontbizottsági vezetői minden létező fórumon sürgették az intézkedést. Még csak nem is elsősorban a távol eső irányító társóvodával való kapcsolattartás miatt. Hanem, mert tudvalevő, ahol ennyi kisgyerek él együtt, ott naponta előfordulhatnak olyan esetek, amelyek vészhelyzetet teremthetnek. Például azonnal szükség lehet orvosra, mentőre — szülőre! —, tűzoltóra s a többi. Sorolták is a történeteket, hogyan rohant saját kocsijával az óvónő az orvoshoz a beteg gyerekkel. Aztán az is köztudott, a közelmúltig gond volt a vízzel, s gyakran megesett, hogy az óvoda is víz nélkül maradt. Egy ilyen helyen nem maradhatnak órákra a nélkül. Üjfent rohanás gyalog, busszal, jöjjön a lajtkocsi azonnal. Mindezek ellenére, akkoriban még kénytelen-kelletlen tudomásul vették a távközlési üzem — a helyi tanács által közvetített — válaszát: nincs kiépítve a kábel, horribilis összegbe kerülne a lefektetése. Egyértelmű ítélet Ám az idén hogy, hogy nem, egyszerre „megjelentek”, majd sokasodtak a körzetben a magán-telefonállomások. Többségében kisiparosoké. Tudnak olyanról is, aki még ott sem lakik, de telefonja már van. (Pontos címek, nevek rendelkezésünkre állnak.) Aztán a nyáron megjelent a Tárnoki utcai óvodában I. G.- né fodrász kisiparos a közeli Bikavér utcából. Mint mondta, hallotta az óvoda gondját, gyorsan adják be most az igénylést, ő ugyanis megkapta az értesítést a telefon felszereléséről és hajlandó a vonalát megosztani — ikresíteni — az óvodával. Persze ennek is elment a híre, és tovább korbácsolta a kedélyeket. A közvélemény ítélete a posta telefonügyben illetékes dolgozóiról nagyon egyértelmű lett. Mert az óvoda sem akkor, sem azóta nem kapott értesítést a „műszaki helyzetben történt kedvező változásról”. Az emberek azt is tudják, már régen nem pénzkérdés a telefonállomás felszerelése, mert a körzeti népfrontbizottság és a városrész tanácstagjai felajánlották, ha a tanácsnak nincs elég pénze, e célra felajánlják a tanácstagi alapot is. Nem ez az egyetlen, telefon híján, lehetetlen helyzetben működő óvoda a nagy kiterjedésű városban. Újtelepen, a Harkály utcai — szintén többcsoportos — gyermekintézmény és a várósközpont- közeli Riminyáki úti óvoda is évek óta azonos helyzetben él, együtt összesen vagy kétszáz kisgyerekkel. Áldatlan állapot! Mikor szűnik meg végre? Erre a legilletékesebbtől vártuk a választ. Hosszú hetekig „hajszoltuk” egymást Polócz Ferenccel, a dél-pesti távközlési üzemvezetővel, mire sikerült találkoznunk. Jó hírrel kereste fel szerkesztőségünket. Rövid határidőre — A városi pártbizottság közbenjárására aláírtuk a szerződést a tanáccsal, a Tárnoki utcai és a Riminyáki úti óvodák telefonja, valamint a körzetben, a Tárnoki utcában, a Riminyáki úton, a Bajcsy-Zsilinszky út 47. előtt, továbbá a Béla és a Csanádi utca sarkán egy-egy nyilvános telefonállomás létesítéséről a jövő év első felében. Azt is elmondta, hogy a költségek meghaladják a 800 ezer forintot. Arról viszont az üzemvezető nem tudott, hogy a harmadik óvodánál, a Harkály utcában már jártak is a posta szakemberei, s rövid határidőre ígérték a telefonszerelést, amennyiben a gamesz elkészítteti a munkaárkot a kábelnek. így tehát egy gonddal ismét kevesebb lesz Érden. Azonban további biztatást telefonügyben már nem tudott adni a távközlési üzem vezetője. Kádár Edit Klubkönyvtár — több célra A pénz helyben marad Régen láttam annyira szívből fakadóan mosolyogni Gazdik Istvánnét, Gyál tanácselnökét, mint a napokban, amikor boldogan újságolta: október végén átadták a klubkönyvtárat társközségükben, Felsöpakonyban, Többéves, meggyőződésem szerint nagyon őszinte munkakapcsolatunk jogán szóvá is tettem, hogy a sajtóról megfeledkezett, pedig szívesen osztoztunk és osztozott volna az egész megye is az örömükben. Magukban akartak ünnepelni — szabadkozott, együtt azokkal, akiknek köszönhető a régi, szűk könyvtár felújítása, kibővítése. Szerény, de annál bensőségesebb ünnepség keretében Viola Károly országgyűlési képviselőjük avatta fel a megújult közművelődési intézményt, amely ezután kibővítve több rendeltetéssel működhet. Az avatáson ott voltak és elismerést kaptak azok a társadalmi munkások — összesen 35-en —, akik a legtöbbet tették az 1,2 milliós értéket képviselő létesítmény megteremtéséért. Több mint 500 ezer forint értékű társadalmi munkát adtak hozzá a felsőpako- nyiak. Lehet, akad, aki megmosolyogja a tanácselnök — no meg a felsőpakonyiak! — kis művelődési centrumuk feletti nagy örömét. Kívülről nézve talán nem is valami nagy horderejű az egész, bár olyan szépre, barátságosra sikerült, hogy a gyáliak is szívesen mondanák magukénak. De elfogadná bárki, mert napjainkRekonstrukció a tehenészetben Tervezés komputerrel Növekszik a lakosság tejfogyasztása; az igények kielégítésére a mezőgazdasági nagyüzemek tehenészeti telepein az eddigi legnagyobb szabású rekonstrukciós program megvalósításán dolgoznak, részben állami támogatással. A MÉM adatai szerint csaknem száz létesítmény teljes felújítása, műszaki átalakítása és teljesítményének fokozása van folyamatban. A munkálatok során egyúttal a telepeken tartott állatok számának növelését is lehetővé teszik. A hazai gyakorlatban nagy számban találhatók a 300—400-as tehenészetek, ezeket úgy bővítik, hogy 600— 700 tehenet helyezhessenek el, javítva a tejtermelés gazdaságosságát. Van olyan létesítmény, ahol a munkálatokat összekötik a számítógépes programozás bevezetésével. Ez történik például Vácszent- lászlón, ahol a tehenészetekben komputerekre bízzák a tervezést és az üzemszervezést. A rekonstrukció hozzásegíti a termelőket az állomány genetikai tartalékainak teljesebb kihasználásához. A munkaerővel való takarékoskodással is együttjámak a felújítások, a telepek egy részében a kezelő- személyzetnek akár negyede is feleslegessé válik. Őket a gazdaságok más területein foglalkoztatják. A fák nem nőnek az égig Oszlopos tölgy Isztambulba Utcákon, tereken, parkokban sétálgatva jólesik szemünket megpihentetni a szépen gondozott és ápolt díszbokrokon és az örökzöld fenyőfákon. Talán sohasem vagy csak ritkán gondolunk azokra az emberekre, akik gondozzák és szeretettel ápolják az apró facsemetéket, amelyek néhány év múltán szebbé és esztétikusabbá teszik környezetünket. A festőién szép Dunakanyarban, Tahiban található az ország harmadik legnagyobb díszfaiskolája. Gondolatban kísérjük végig az itt dolgozók munkáját! — A faiskola 1963-ban létesült — tájékoztat Tóth Imre üzemvezető. — Mintegy 116 hektáron gazdálkodunk. A fővárosban és az ország legtávolabbi kis városaiban található parképítő vállalatoknak és kertészeteknek szállítunk különféle növényeket. Legkeresettebbek azok a növényi anyagok, amelyek jól tűrik a szennyezett levegőt, a száraz talajt és a kipufogó gázokat. Ezek közé tartozik például a japán akác, az ostorfa, a csörgőfa. Nagy a kereslet a magas kőris iránt, amelyet elsősorban út menti sorfának ültetnek a járda és az úttest közé. A díszfák iránti keresletről a következőket mondja az üzemvezető. — Évente eladunk 150 ezer cserjét, 15 ezer fenyőfáiét, és igen nagy az igény az úgynevezett konténeres növények iránt, amelyek fóliazacskóba csomagolva bármikor kiültethetek a parkokba, közterekre és kertekbe. Sokat szállítunk exportra. Az elmúlt hónapban Svédországba indítottunk útra egy nagyobb szállítmányt. De sok szép növény található Belgiumban, Hollandiában, Svájcban is, amelyek a tahi faiskolában eresztettek először gyökeret. A faiskola területén sétálgatva kedves látvány fogad. A magas fenyők mellett békésen pihennek az apró poharas növények és a pár centiméteres kis cserjék. A munka decemberben sem fejeződik be. Kis traktor pöfög az üvegházak között; friss, tőzeges földet szállít a területre. Nem mesz- sze tőlünk egy kis csapat éppen ebéd utáni cigarettaszünetet tart. — Van itt munka télen- nyáron — így Bagi András szakmunkás. — Ilyenkor decemberben növényeket ültetünk a fóliakonténerekbe, folyik a növények elvermelése, téliesítjük az üvegházat. Elkezdődnek a metszési munkák, amelyek egész télen át tartanak. Amikor beköszönt a hideg, a fűtői tisztséget is magamra vállalom. Minden reggel fél négykor kelek, hogy mire megérkeznek a kollégák, felfűtsem a kazánokat. Nem mondom, szívesebben kapálom a fenyőfákat, de hát ezt a munkát is el kell végezni valakinek. — Érdekes és szép a mi munkánk — veti közbe Bese László mesterszakmunkás. — Talán el sem tudja képzelni egy kívülálló, hogy milyen öröm végigkísérni az apró csemeték növekedését, fejlődését. Igaz, jó adag elhivatottság is kell hozzá. Képzelje el, ha esik, ha fúj, mindig a szabad ég alatt vagyunk. De én már nem tudnék meglenni a facsemeték nélkül. Ügy hozzátartoznak az életemhez, mint az édes gyermekeim. 1970-ben végeztem a szakmunkásképzőben kertészeti és dísznövény szakon. Már diákkoromban ide jártam Tahiba gyakorlatra. Az oklevél megszerzése után végleg itt maradtam. Nem bántam meg. Megtaláltam a számításomat mindenféle vonatkozásban. Jó érzés, ha az ember elutazik egy másik városba vagy faluba és látja, hogy mekkorára nőttek a hajdani kis csemeték, amelyeket tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt vittek el a mi kertészetünkből. — Sárváron a főutca a mi ostorfáinkkal van beültetve — mondja Kugler Jánosné, az alapító tagok egyike. — Igaz, nem nőttek az égig, de nagyon szép látványt nyújtanak. Növényeink behálózzák az országot, de nem túlzás, ha azt mondom, hogy a világot is. Igen nagy szeretettel csomagoltuk tavaly azt az oszlopos tölgyfát, amelyet Isztambulba vittek repülőgéppel az erdészeti világkongresszusra. A földlabdával együtt több, mint 140 kilogrammos volt a tölgy. Izgultunk érte, hogy épségben megérkezzen. Nagy élmény volt az is a számunkra, amikor Spanyolországba, a lab- darúgó-világbajnokságra vittek tőlünk előnevelt fákat. Távolabb tőlünk hatalmas betonelemeket emelgetnek az izmos férfikezek. — Szennyvízelvezető csatornát építünk — tájékoztat az üzemvezető. Régi, feszítő gondunk oldódik meg. ha kegyes lesz hozzánk az időjárás, már év végére. A Szentendrei KTSZ dolgozói kitűnő munkát végeznek. Közben a kis traktor berregése is abbamarad. Vezetője, Schilling Csaba fiatalosan ugrik le a kormány mellől — Tudja, az én tisztem az üvegházban levő növények gondozása, nevelése, de ha a szükség úgy hozza, minden munkát elvégzek. Ez már így szokás nálunk. Legtöbb kollégám már húsz éve a díszfaiskolában dolgozik. Mi már fél szavakból is értjük egymást. Keresztes Szilvia ban egy ilyen kisebb beruházásnak is megnőtt az ázsiója. Hát még Gyálon és Felsöpakonyban! A nagyközségben minden fejlesztésre fordítható pénzt elvisz a két nagyberuházás évek óta tartó építése, a középiskoláé és az ivóvíz- hálózaté. Más egyébre épp hogy csak csurran-cseppen. Ezért a helybéliek amit tudnak, hozzáadnak, a közös anyagiakhoz a maguk erejéből, még kétkezi munkával is. így volt ez a felsőpakonyi könyvtár esetében. A két és fél ezer lelkes község nagyon elzárt település. Még a székhely községgel is csupán vasúti összeköttetése van. Fokozottabb az igény helyi szórakozás, művelődés lehetőségei iránt. Persze a lakosság összetétele is más, mint Gyálé. Az emberek jobban kötődnek a falujukhoz és tettre készebbek is. így azután, amikor a gamesznál kezelt felújítási alapból meg a klubkönyvtár által pályázaton elnyert 300 ezer forintból a tanács megajánlotta a könyvtár renoválását, nyomban hozzátervezhették a bővítést is. így lett egy 80 négyzetméteres alapterületű, filmvetítésre, nagyobb rendezvényekre alkalmas nagyterem, a meglevő és átalakított helyiségekből, a könyvtár mellett klubszobát rendeztek be. Ezen kívül van még egy pinceklub, amelyet rendszeres programjukkal birtokba vettek a nyugdíjasok. Nagy elismeréssel beszélt az elnök asszony a főállású könyvtárosról, Matusekné Dimov Éváról, aki rendkívül lelkiismeretesen vezeti az intézményt, tiszteletdíjas segítőtársaival együtt. Az eddigi kulturális közművelődési tevékenység tovább bővülhet a jövőben. És még egy nagy újság Fel- sőpakonyból: megkezdődött az iskola tornatermének az építése. A fő tartók már állnak. A tanács a településfejlesztési hozzájárulás nagy részét is erre fordítja. Van miből, mert a pakonyiak becsülettel fizetik a megszavazott összeget. Egyszerűen azért, mert látják, minden fillér helyben marad, s településük gyarapszik belőle. K. E. Hetven építkezésen Vizsgálatok Az Építésügyi Minőség-ellenőrző Intézet és 7 ellenőrző állomásának szakemberei ösz- szegezték ä novemberben tartott célvizsgálatok tapasztalatait. Egy hónapon át azt vizsgálták a tízmillió forintos „drágább” beruházásokon, ösz- szesen 70 építkezésen, hogy milyen a munkahelyi rend és a technológiai fegyelem. Az építkezések téli átállásának idején ugyanis különösen fontos az anyagok és szerkezetek szállítási tárolási és beépítési előírásainak teljesítése, mert a hanyagság, fegyelmezetlenség a hidegben még nagyobb kárral jár, mint nyáron. A 70 építkezés közül 37 helyen találtak kisebb-nagyobb hibákat, s ösz- szességében azt állapították meg, hogy a korábbihoz viszonyítva javult az építkezések rendje és fegyelme. A tárgyilagos megítéléshez azonban az is hozzátartozik, hogy a lakossági felvásárlások miatt a nagy építkezések most a szokásosnál kevesebb anyagot tárolnak, s azt könnyebb is rendben tartani. A vizsgálatok során talált hibák között különösen gyakori volt, hogy előbb készítettek válaszfalakat, mint tető- szigetelést. Ez a fordított sorrend pedig azzal a veszéllyel jár, hogy szigetelés híján a válaszfalak átáznak, s a hidegben szétfagynak. A válaszfal megrepedését okozó gyakori hiba az is, hogy rosszul rögzítik a mennyezethez, s ezért meglazul a fal. Előfordult az is, hogy az építők elmulasztották a!tető szigetelésének eső elleni védelmét, és tovább fokozták a bajt azzal, hogy az átázott hőszigetelő réteget még le is fedték vízszigetelő lemezzel, ami ráadásul megakadályozta a vízzel átitatódott födém kiszáradását. Gyakran kifogásolták az ellenőrök, hogy a nagy építkezéseken rosszul értelmezett takarékosságból nem építik meg az ideiglenes felvonulási utakat. Ezért a nagy teherautók, a dömperek és munkagépek kerekeitől felszaggatott talajon esőzés idején térdig érő sárban közlekednek. Az ellenőrök jegyzőkönyvben rögzítették az észlelt hiányosságokat, amelyek megszüntetéséről egy hónapon belül kell intézkedni az érintett építkezések vezetőinek. Céklasaláta külföldre exezer Csehszlovák portra 450 üveg célkacsíksa- láta készül a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregységében. Műszakonként huszonötezer üveggel j töltenek meg s még karácsonyig elszállítják a megrendelőnek. Zel- lei Györgyi —felső képünkön — az Urscell szeletelőt kezeli, amely 3X3 milliméteres darabkákra vágja az alapanyagot. A töltőasztalon — alsó képünkön üvegekbe kerül az ízletes saláta. (Apáti-Tóth Sándor felvételei) Sík W
