Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
8 1987. DECEMBER 12., SZOMBAT Az élet perifériáján? Unják már és szégyenük is — Kivel és hol élsz? — kérdeztem a szemüveges, szimpatikus, értelmes, 20 év körüli fiatalembertől. — Még vagy két hónapig Kiskovácsi- ban. Egyébként Pesten, a belvárosban anyámmal és nagyanyámmal. — Édesanyád nem tudott eljönni? — Na hiszen, ő hiányzott volna ide! Masz- szfv alkoholista, fél napig se bírja ki.. .A szavaiban izzó gyűlölet megdöbbentett. A szülőanyjáról beszélt. — Figyelj, takarlak, ránk jön a kamera — figyelmeztettem, mert az imént társai csititó szava ellenére erősen ágált a filmezés és a fotózás ellen. — Áh. hagyd — rántott egyet a vállán. — Nem érdekes ... — Mondd, Miklós, miért vagy ennyire bizalmatlan? — Nem bizalmatlanság, de nem volt meggyőző a garancia, hogy valóban oktatófilmként, s csupán hasonló klubokban vetítik. Mit tudom én. hova keveredik el ez a videokazetta, s az én képem eléggé ismerős bizonyos körökben. Kezdődhet minden elölről. Jön a kmb-s a süket dumájával, felforgatja a lakást, kutatja a gyógyszerkészletemet, becitál az őrsre... — Nem hiszed, hogy a te érdekedben? — Hát őt aztán érdekli! — mordult rám keserűen. — Tudod, ha nem tudnám hol vagyunk, jel se tételezném rólad — kezdtem, s azonnal bizalmával honorált. — Pedig keményen gyógyszereztem — sorolta, megnevezve az altatókat, az adagolás mennyiségét és variációit. Mi tagadás, összpontosítanom kellett, hogy az arcizmom se ránduljon. Mert még ivott is rá meg szipózott vagy „teázott”. Ahogy jött. Egyetlen apa Ketten is hozzánk csapódtak, arrébb álltam egy másik csoporthoz. Így ment ez egész este, jöttünk-mentünk a tágas lakásban, miután felálltunk a nagy körből, ahol mindenki elmondhatta, miért van itt, s mit vár ettől a 48 órás együtt- léttől. A Pomázi Munkaterápiás Intézet kisoroszi 2. számú alkohológiai osztálya hívta létre a Józan élet családvédő egyesületet. Az osztályvezető főorvos tájékoztatása szerint orvosaik és pszichológusaik szintén tagjai az újonnan alakult kis csoportnak. Céljuk a szenvedélybetegek — alkoholisták és narkománok —, valamint családtagjaik kapcsolatának erősítése, ezzel egyrészt a gyógyultak beilleszkedésének segítése, a visz- szaeséstől való megóvása, másrészt a még aktívak rábírása az elvonó kezelés önként vállalására. Tehát: a családi integrációt szeretnék elérni — mondta a fiatal pszichológusnő. Ugyanis a drogos személyiség és a család között betölthetetlen az űr. Pedig a szenvedélybeteg szomjazza a személyes kapcsolatot. Ha a családtagok vállalják a visszafogadást, jelentősen segítik a rehabilitációt. És éppen ez az! Egyetlen apa volt jelen. Felelős, minisztériumi beosztású. Fontos ember lehet, hogy az egyetlen, kéretlenül világra segített, véréből született emberkére nem tudott odafigyelni. Kegyetlen ítélet? Az ügy is az. Megbocsáthatatlan bűnére talán fel- oldozást adhat, hogy legalább most rádöbbent, s volt ereje el is mondani. A gyereke nélkül jött. Az megszökött a kis- kovácsi osztályról — aztán ahogy elmondta —, volt másfél iszonyatos hetük otthon, s most a fia egy olyan zárt intézetben van, ahol nem tehet kárt magában. Szóval nem feltétlenül az állami gondozott vagy a hátrányos helyzetű fiatal válik drogfüggővé. Szép számmal vannak közöttük elfoglalt értelmiségiek gyerekei is. Narkóznak diákok is a házibulikon. S mindennek előzményét a szakemberek a csecsemőkorra vezetik vissza A személyiségzavarokat okozó lelki bajok gyökéré szeretetA légkör igazán családias. (Vimola Károly felvételei) deficitből sarjad, amely önpusztításba sodorja a növekvő emberkét. Tény, hogy 12— 14 évesen kezdik, s egymást viszik bele. Általában egy narkós öt nem próbáltnak juttat „anyagot", és másik 12-őt felvilágosít”. S ha a szülő nem figyel oda, kialakul á függőség, s az már a pokol tornáca. A főnök tudta Böbe bal karján könyökig párhuzamos sebhelyek sora. Több tucat öngyilkossági kísérlettel jutott el a 20. életévéig. Nemrég, születésnapja előtti héten nyúlt a gyógyszeres dobozok mélyére az elmúlás szándékával. Pedig ő megtalálta a kivezető utat! Egy pünkösdista imaházba jár, Jézus leánya — vallotta. Kegyetlenül csapott rá nyomban kérdésével a 17 éves Ancsa, az elvonás — vagy a droghatás? — bizonytalanságában tétova mozgású, nádszál karcsú lány: — Igazán szeretném tudni, ha megtaláltad a te istenedet, aki segít téged, ahogy mondtad, akkor miért akartál ismét öngyilkos lenni? A botcsinálta, naiv hittérítő arcáról lehervadt a mosoly. Sajnos itt az ilyen érvek még halványabbak. Böbe nem kellett az anyjának. Állami gondozásban nőtt fel. Nevelőszülőktől szökött a fővárosba. — És hol laktál? — érdeklődtem tőle. — Sehol. Csöveztem és ban- dáztam. Dolgoztam is. Az illatszerboltban azért szerettem lenni, mert. ott ingyen jutottam az „anyaghoz”. A főnököm tudta... — És most? — Intézetben vagyok. Majd szeretnék visszamenni a nevelőszülőimhez Kisvárdára. Ott jó volt. És szeretnék dolgozni, hasznos ember lenni. mélázott bizonytalan jövőjébe Böbe. — Én is dolgozni akarok — lépett hozzánk János, a szintén húszéves, kisfiús mosolyú, magas srác. Egész este öntudatra ébredésének teljes méltóságával járt körbe közöttünk. — Esztergályos a szakmám. Most ugyan nem dolgozom, azt hiszem, leszázalékolnak. Gondolom, amellett azért lehet dolgozni. Felhőtlen hétvége Megyek tovább, fel a tetőtérben kialakított pihenőszobákba. Az egyikben tűnt el a két varjúfióka, a legutolsó divat szerint talpig gyászba öltözött, ártatlan arcú Ancsa és a démont alakító Liz. — Te tényleg írni akarsz rólunk? — nézett rám kíváncsian az előbbi, miután lehevered tem melléjük a pléddel borított matracra. — Szalonképes egyáltalán a téma? — kottyantott közbe Liz, a vacsorához készülő sminkjét igazgatva. — Majd megírhatod, hogy ezek a mai fiatalok... — folytatta rendületlenül Ancsa, — Miből gondolod? — vágtam a szavába. — Meggyőződésem, olyanok vagytok, ami Igenekké hagytuk, hogy legyetek. Ez persze csak az egyik fele az igazságnak. A másik az, hogy élnek körülötted másképp is fiatalok. Tőlük kérdezd meg, hogyan csinálják a munka mellett a tanulást is. Amire te csak kísérletet tettél. Ancsa nem ocsúdott könv- nyen a meglepetésből, hogy meg sem kísérelek a lelkére beszélni. Inkább kérdeztem. — A szüleid miért nincsenek itt? — Ugyan minek jöttek volna? Mindent láttak és tudnak már ebben a témában — kiégetten nézett a semmibe. — Nem olyan egyszerű ez a szülőkkel — világosított fel a rövid, ápolt szakállát ciháivá Tibor, érezhetően az ön- marcangolás stádiumába jutva az elvonókezelés után. Más korosztály, túl a harmincon. Érzékeny idegrendszerű, afféle művésziélek. Munkahelyeit is eszerint keresgette. Jelenleg filmesekkel dolgozik. A szülők egy idő után belefáradnak narkós csemetéik viselt dolgaiba. Unják már és szégyenük is. Kiléptem a pilisi kisközség késő esti, kihalt főutcájára. Az ajtón át kiszűrődtek a zenés torna kiváltotta jókedv hangjai. Lett egy felhőtlen hétvégéjük. De mi lesz hétfőn reggel? Kádár Edit 51 milliárd sírkőben Kegyelet, közérzet Sok minden befolyásolja küzér- zecunKet. Keűtíkivui rossz halassal van ránK, ha például elhunyt szeretteinKueK nem tutijuk olyan lucuó módón megadni a végtisz- tesseget, ahogyan megilletne okéi, vagy ha végső nyugvoheiyük kegyeletét méltatlan körülmények zavarjak. Márpedig a Fogyasztók országos Tanacsanak szolgáltatási szakértői bizottsága is azt állapította meg a Közelmúltban, hogy a különböző intézkedések ellenére, a temetők helyzete es goiiiio- zottsága a települések jelentős részénél nem felel meg a követelményeknek, és a temetkezéssel kapcsolatos szolgaitatások színvonala sem kielégítő. Magyarországon összesen 5 ezer 722 temető van, ebből ezerötszaz- ütven lezárt sírkert. A működő temetők 52 százaléka állami (tanácsi), ió százaléka felekezeti. És figyelemre méltó adat az is, hogy a temetők 86,5 százaléka a községekhez, kistelepülésekhez tartozik, tehát csak tizenhárom és fél százaléka van Budapesten és a többi városban. A magánvállalkozókat 1948 után váltották fel a megyékben az állami temetkezési vállalatok, melyeknek munkájához csatlakozik az ország különböző vidékein működő öt városgazdálkodási vállalat, valamint tizenhárom költség- vetési üzem. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó megyei temetkezési vállalatok széles körű tevékenységének része meghatározott hatósági feladatok ellátása is, a közegészségügyi rendeletek legújabb előírásai között szerepel például, hogy az AIDS-fcrtőzés veszélyére is figyelniük kell. Az ellátó szervezetek összesen háromezerhatszáz embert foglalkoztatnak. Ez a létszám kevés ahhoz, hogy a növekvő követelményeknek eleget tegyenek, a temetkezési vállalatok nehezen tudják pótolni például a kiöregedő sírásókat. Kétségtelen, hogy az elhunytakkal kapcsolatos teendőket végző dolgozók munkájának nincs társadalmi presztízse, és anyagi elismerésük sem olyan mértékű, hogy vonzóerőt jelentene, még azok esetében sem, akik „hálapénzt” kapnak — állapította meg a közelmúltban érdekképviseleti szervük, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szak- szervezete. — Tehát nem a legjobb a közérzete azoknak az embereknek, akiktől elvárjuk, hogy kulturáltan viselkedjenek, úgy tegyék mindennapi dolgukat, hogv ne sértsék a gyászolók érzelmeit, a kegyelet perceit. Tény az is, hogy a temetőkben dolgozók alkalomhoz illő megjelenéséhez megfelelő formaruhát is kell biztosítaniuk a munkáltatóknak. A közszolgáltatások körébe tartozó, temetkezéssel kaocsolatos te- vékenvségekért a tanácsok felelősek, de csak társadalmi összefogással lehet javítani a helyzeten, orvosolni a panaszokat, amelyek jelzik a közhangulatot, a helyenkénti feszültségeket. Szükség van arra is, hogy a tanácsok együttműködjenek az egyházi szervekkel, hiszen a nagyszámú felekezeti temető sorsa közös gond, a kistelepüléseken általában nincs külön állami és e<*vházi sírkert. Joeosan beszélhetünk társadalmi felelősségről, a lakosság közös érdekéről, amikor a temetőkről szólunk, amelyekben 5t milliárd forint értékű gránit, márvány, kő síremlék hirdeti a holtak emlékét, és évente űiabh so® miPió forint ölt testet sírkőben, mert mv kívánja a kegvpiot. vagy ettől lesz jobb a közérzetünk. I. E. Igények és lehetőségek között Az összetartás célszerűbb A helyi tanácsok még csak ezután öntik végleges formába jövő évi terveiket, annyi azonban már ma is bizonyos, hogy legalább 30 százalékkal kevesebb fejlesztésre fordítható pénzből gazdálkodhatnak, mint az idén. Ha ehhez hozzávesz- szük a várható áremeléseket, nem nehéz elképzelni, milyen nehéz esztendő elé néznek. Régi tartozás Különösen így van ez Örkény esetében, amelynek tanácsa két társközsége fejlesztéséért is felel. Alig van társközség, amelynek felhőtlen lenne a kapcsolata a székhelytanáccsal, nincs ez másképp urkény esetében sem. Táborfalva lakossága szűk egy esztendővel ezelőtt a falugyűlésen megbízta az elöljárót, hogy tájékozódjon az Örkénytől való elszakadás, az ismét önállóvá válás lehetőségeiről. Akkor az elszakadás egyértelműen azt jelentette volna, hogy Táborfalva mint kisközség alacsonyabb fejkvótával gazdálkodhat, mint Örkény nagyközség társaként. Így lehetetlen lett volna megvalósítani a tervezett iskola- bővítést. A csökkenő anyagi lehetőségek új helyzetet teremtenek Örkényben és két társközségében, Táborfalván, valamint Pusztavacson is. Erről beszélgetünk Kéri Lászlóval, az Örkényi Tanács vb-titkárá- val. — Egy rendkívül nagy munka felénél tartunk — kezdi a vb-titkár. — A második ütemmel végzünk a gázprogramban. Ma már Örkény és Táborfalva házainak egy részét a kényelmes és olcsó gázenergiával fűtik. Eddig harminc- nyolcmillió forintba került mindez a lakosságnak, illetve a tanácsnak. Ezzel párhuzamosan szeretnénk végre megépíteni Örkényben azt a korszerű egészségházat, amellyel már esztendők óta tartozunk. A közelmúltban megtartott versenytárgyaláson az Örkényi Építőipari Kisszövetkezet nyerte el a megbízást, mai árakon huszonnégymillió forintról szól a költségvetés. Már elkezdődött az alapozás Is. Új tantermek — A csökkenő fejlesztési lehetőségek mennyiben befolyásolják a Táborfalván tervezett iskolabővítést? — Jelenleg két műszakos tanítás folyik Táborfalván. A tervezett bővítés többek között négy tantermet, konyhát, ebédlőt és egy kisebb tornatermet foglal magában. Ugyanakkor két tanterem lebontásával is számolni kell, ezek annak idején Forfa elemekből épültek. A költség- vetés tavalyi árakon megközelíti a húszmillió forintot. Megyei céltámogatásból tantermenként egymilliót terveztünk. ennyiről szólt az ígéret. Kérdés, hogy jövőre megkaphatjuk-e ezt. Ha nem, akkor veszélybe kerül a beruházás. Természetesen biztosat csak a pontos számok ismeretében mondhatunk. — Milyen fejlesztési feladatok várnak a tanácsra Pusztavacson? Bontott anyagból — Ott a vezetékes víz oda- juttatása a legfontosabb. Ám, annak ellenére, hogy a vízbázis megvan, még kérdéses, hogy megkapjuk-e az ötmillió forintos állami támogatást. Megkezdődött viszont az óvoda bővítése, amelyre a teho- befizetés az anyagi bázis. Százhetvenezer forint jött össze Pusztavacson. Ez a lakosság társadalmi munkájával, illetve bontott anyag felhasználásával lehetővé tette, hogy hamarosan elkészüljön az újabb csoportszoba. Szeretnénk, ha Örkény és Táborfalva után Pusztavacs is kaphatna földgázt. A tanulmány- terv elkészült, ám csak akkor gondolhatunk a megvalósításra, ha Dánszentmiklós és AlbértirSa nágy energiafogyasztói igényt tartanának a gázra, és persze vállalnák a költséges vezetéképítést is. Nincs irigylésre méltó helyzetben az Örkényi tanács. Táborfalva annak idején a tanács-összevonáskor dinamikusan fejlődő önálló település volt. Elszakadási törekvéseiket meg lehet érteni, érzelmi indítékait el lehet fogadni. Ám a józan ész mégis azt diktálná, hogy az egyre nehezedő gazdasági helyzetben az összetartás útját válasszák. M. K. Baiafonföldvári tanácskozás Mzc.ii életre nevelő klubok Az utca embere jártában- keltében nemegyszer alkoholtól dülöngélő emberrel találja szemben magát. Ilyenkor záporoznak a megjegyzések: minek itta le magát? vessen magára! Eszünkbe jutott-e ilyenkor, hogy értesítsük a rendőrséget vagy a mentőket, hátha elsősegélynyújtásra lenne szüksége? Hiszen talán őt is várják odahaza gyerekei és felesége? Más esetben késő este a részeges férj az ajtót betörve nyit be az otthonába, az asz- szonytól vacsorát követel, elkezdi a gyerekei „nevelését”, az álmukból felébredt kicsikkel felmondatja a leckét Közben röpködnek a „szép” szavak. és csattannak a pofonok, törik a tányér, a pohár és menekül a család. Az egyik szülőpár együtt iszik, nagyobb is az összetartozásuk, azonban tizenéves kislányuk elkeseredésében egyedül állított be a gyámhatósághoz, sírva panaszolta szülei alkoholizáló életmódját. melyet már nem tudott elviselni, ezért kérte állami gondozásba vételét. A téren vagy a parkban unatkozó tizenéveseket láthatunk, kezükben kőbányai világossal hűtik szomjúságukat, az üveg kézből kézbe jár, s miután kifogy, egy babakocsit toló asszony mellé repül. A '-örnyezet felriad, s megjegyzések között elhangzik: ezek a mai fiatalok! Sorolhatnánk még a példákat, a még szomorúbbakat is, azonban sokakban ott a kérdés: mi lesz ezekkel a kisiklott emberekkel? mikor és hol állnak meg egyszer? mire számíthatnak az életben? lesz-e még valaki, aki melléjük áll? Az alkoholizálás lejtőjére jutottak számára van megállás és visszalépés, ha olyan közösségbe sikerül kerülniük, ahol melléjük állnak, mint például az alkoholellenes klubok, amelyek segítséget adnak a visszaesés megelőzéséhez. Megfigyelések szerint az alkoholelvonó-kezelésre önként jelentkezők, ha ezt követően kedvező környezetbe kerülnek, többnyire meggyógyulnak. Pest megyében tizenhat klub működik, ahol segítőkész emberekkel találkoznak, s mindannyian örülnek, ha valamelyiküket sikerül kiszabadítani az, ital rabságából A rendezvényeken a férfi mellett ott látni a feleségeket, és nemritkán a gyerekeket, közöttük 8—12 éveseket. — Jól kerestem, havonta ötezer körül, volt miből innom és fizetnem, majdnem az egész fizetésem a kocsmában hagytam — mondja magáról az ötödik X-et elhagyó Pista bácsi. Utam én mindent, ami csak jött. A barátok csak addig voltak, amíg pénzem volt, ha'már nem tudtam fizetni, nem volt cimbora. Húsz év után kezdtem felismerni, ez így nem. mehet tovább. A munkámat nem tudtam ellátni, elküldték, és alkalmi munkát vállaltam. Ma megkaptam a pénzt és holnapra elfogyott; elittam. Végül idegileg kiborultam, egészségem tönkrement, s egyszer csak eltűnődtem a helyzetemen: mi lesz így belőlem, nem kellek már senkinek, önként jelentkeztem elvonóra. Háromszori próbálkozás után sikerült leszoknom az italról, és amióta a klubba járok, jól érzem magam; igaz barátokra találtam, akik segítenek egymáson. Egy másikuk — ugyancsak középkorú férfi — visszaemlékezve mondta el, hogy a reggel nyolc felessel kezdődött és utána meg a többi, ami jött napközben. — Egy idő után azonban érezni kezdtem, baj van az egészségemmel és egyéb problémák is adódtak. Elmentem elvonóra, a kórházban mellém álltak, tudtam, hogy jót akarnak. Én azóta, több mint tíz éve. nem iszom egy kortyot sem. Meg lehetett állni. Más lett az életem, mióta a klubba járok, sokat köszönhetek a közösségnek. Az alkoholista teljes egzisztenciális csődje az, amikor a beteg a kórházból kikerülve nemcsak állás, hanem lakás nélkül marad, családi, munkahelyi kapcsolatai megszűnnek és egyszerűen még ágya sincs, ahol éjszakára meghúzhatja magát. Hiába volna meg a nagy elhatározása az élet újrakezdéséhez. Hát ilyen sorsú betegek segítésére vállalkozott a budakeszi Otthon alkoholmentes klub közössége, immár két éve, a községben az átmeneti szálló létrehozásával, és nem is eredménytelenül. A fiatalok egészséges életmódra nevelésében jelentős az alkoholellenes klubok szerepe is, amelyeknek feladata, hogy a maguk gyógyító, közösségi hatóerejét, mozgalmi módszereit mielőbb kiterjesszék a veszélyeztetett, rétegekre. Gödöllőn, Szigetszent- miklóson és Budakeszin működő klubközösségeknek feladata — többek között — a szabad idő hasznos eltöltésének a szervezése is. A klubmozgalom évről évre erősödik, jelenleg 176 klub működik az országban — közülük huszonhat ifjúsági alkoholellenes klub és elsődlegesen a megelőzést szolgál ják —, melyeknek tapasztalatait értékelte és további feladatokat határozott meg az Országos Alkoholizmus Elieni Klubbizottságnak közelmúltban Ba- latonföldvúron tartott háromnapos tanácskozása. Ezen Pest megyét, a megvei klubbizottság titkára, Rubint József képviselte. Dr. Orell Ferenc, az Országos Alkoholizmus Elleni Klubbizottság tagja
