Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-11 / 292. szám

MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA XXXI. ÉVFOLYAM, 292. SZÄM Ára: 1.210 furinl 1987. DECEMBER 11., TÉNTEK A harmadik nap programja Befejeződtek a cs ű est ár gy a I ások Bush viílásreggelije ® Gorbacsov és Reagan munkaíanácsko^ zása ® Hivatalos búcsúztatás a Fehér Házban Csúcstalálkozó Washingtonban. Mihail Gorbacsov csütörtöki programjában szerepelt egy megbeszélés George Bush alei- nökkel (képünkön). Munkareggelin találko­zott látogatása utolsó nap­ján, csütörtökön reggel Mi­hail Gorbacsov George Bush amerikai alelnökkel. A reggelin jelen volt Geor­ge Shultz külügyminiszter és több más amerikai poli­tikus, az alelnök több mun­katársa. Meg nem erősített jelenté­sek szerint Shultz előzőleg Eduard Sevgrdnadze szovje.t külügyminiszterrel találkozott, hogy áttekintsék a két fél le­szerelési munkacsoportjának újabb jelentését. A munka- csoport éjfél utánig dolgozott szerdán, hogy összegezze a létrejött megállapodásokat, amelyek a hírek szerint első­sorban a hadászati fegyverek korlátozásáról megkötendő szerződés fontos részleteire vonatkoznak. Gorbacsov Bush alelnökkel megtartott találkozója előtt újságírók kérdéseire válaszol­va ismét hangsúlyozta: a Szovjetunió kész kivonni csa­patait Afganisztánból, de a megállapodáshoz két félre van szükség, „kettőn áll a vásár”. Az afganisztáni helyzet a hi­vatalos közlések szerint a szovjet vezető és Reagan el­nök szerdai megbeszélésének fő témája volt. A szovjet nagykövetségen szerdán este Reagan elnök tiszteletére adott díszvacsorán egyébként Bush is jelen volt. A vendégek sorában volt Shultz külügyminiszter, Frank Carlucci hadügyminiszter, Co­lin Powell tábornok,. Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója, William Crowe tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, Jim Wright, a képviselőház elnö­ke, Robert Michel, a repub­likánusok képviselőházi cso­portjának vezetője, Claiborne Pell, a szenátus külügyi bizott­ságának elnöke, Edward Kennedy szenátor, továbbá Armand Hammer, az Occi­dental Petroleum elnöke, aki évtizedek óta kiterjedt üzle­ti kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval. A tervezettnél másfél órá­val később, csak helyi idő sze­rint délben kezdődött meg a Fehér Házban Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan utolsó munkatalálkozója. Az eredeti terv szerint már délelőtt fél tizenegykor össze kellett volna ülniük, s délben munkaebédre készültek. A késés okát hivatalosan nem közölték, nemhivatalo- san mindkét fél képviselői az­zal magyarázták, hogy a le­szerelési munkacsoport beszá­molója még mindig nem állt készen arra az időpontra, ami­kor a külügyminisztereknek tájékoztatniuk kellett volna a két vezetőt az utolsó megbe­szélés előtt. A csütörtök reg­geli órákban több, előre nem tervezett találkozót tartottak a felek képviselői: a két kül­ügyminiszter . reggel folytatott megbeszélést, ezt követően Kitze nagykövet, az amerikai munkacsoport vezetője a szov­jet nagykövetségen kereste fel szovjet tárgyalópartnereit. Az amerikai fél képviselői szerint a „többletmunka” nem jelent jcülönösebb zavart, de nem közölték, változik-e ezek után az előre megtervezett progra­mok időpontja. A két külügy­miniszter a közlések szerint még a megbeszélés előtt rész­letesen tájékoztatta saját ve­zetőjét a munkacsoportok tár­gyalásainak alakulásáról. Bush alelnök, akit Gorba­csov munkareggelin látott vendégül, e szovjet nagykövet­ségen várta ki az újabb idő­pontot, mert neki kellett Gor- bacsovot a Fehér Házba kí­sérnie. A délelőtti utolsó megbeszé­lés csak rövid ideig tartott, és a munkaebéd az előre terve­zett időben kezdődött meg. Gorbacsov a szovjet nagykö­vetségről Bush alelnök társa­ságában indult a Fehér Ház­ba, de útközben megállították a gépkocsit és néhány szót váltottak egy helyen a kíván­csi nézőkkel, melegen kezet ráztak az éppen ott tartózko­dókkal. Reagan szívélyesen üdvö­zölte a szovjet vezetőt. „Már azt hittem, hazautazott” — tréfálkozott az amerikai elnök. „Beszélgettem néhány ameri­kaival, , aki megállította . az au'ónkat” — válaszolta Gor­bacsov. A megbeszélés, amelyen mindkét részről jelen voltak a vezetők legfontosabb tanács­adói, mindössze húszperces volt. Gorbacsov ezufán, Rea­gan elnök kíséretében, pár percre kisétált a Fehér Ház kertjébe, majd' az elnöki la­kásba mentek ebédre. Sikeresnek minősítette Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan a csütörtökön véget ért háromnapos washingtoni csúcstalálkozót. A Fehér Ház előtt zuhogó esőben köszöntek el egymástól. Búcsúbeszédeik­ben elsősorban a most létre­jött szovjet—amerikai leszere­lési egyezményt méltatták, le­szögezték, hogy van bizonyos előrehaladás a hadászati fegy­verek csökkentésének kérdé­sében és más kérdésekben, nem ismertettek azonban konkrét eredményeket, megál­lapodásokat, és nem szóltak Reagan esetleges moszkvai lá­togatásáról sem. A búcsúünnepségen, amelyet hagyományos formák között, katonai tiszteletadással ren­deztek meg, mindkét vezető felesége társaságában Tépett fel az emelvényre. Elsőnek Reagan elnök foglalta össze a (Folytatás a 2. oldalon.) Lázár György Csepelen Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kárhelyettese csütörtökön a főváros XXI. kerületének éle­tével ismerkedett. A kerületi pártbizottságon kezdődött a csepeli program: Lázár György tájékozódott azokról a törek­vésekről, erőfeszítésekről is, amelyekkel a Csepelen műkö­dő intézmények, vállalatok pártszervezetei segítik a gaz­dasági-társadalmi kibontako­zás programját. A főtitkárhe­lyettes ezt követően a Csepel Művek Fémművébe látoga­tott, majd a többségében szov­jet exportra termelő Ruhaipa­ri Gép- és Kerékpárgyártó Vállalatot kereste fel. Lázár György délután részt vett és felszólalt azon a párt­bizottsági ülésen, amelynek napirendjén az idei gazdálko­dási, kerületfejlesztési ered­ményekről, a jövő esztendő feladatairól szóló tájékoztató szerepelt. A program befeje­zéseként Lázár György a ke­rületi párt-végrehajtóbizottság tagjaival, a tömegszervezetek vezetőivel a pártélet és a gazdasági építőmunka tapasz­talatairól, feladatairól beszél­getett. Egyenetlen minőség, ^ ÓlcSfOgífilS akad kifogásolni­való. Különösen a zsemlék nem ütik meg a kívánt mértéket: súlyhiányosak, formátlanok, sületlehek . .. A maximálisan elérhető 4 pontot a Dél-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalat közelíti meg..-.” (3. OLDAL) G’wZtnm.&eílhfia „A kapatosán volánhoz ülő autó­, soknak mostantól számolniuk Eunfefesek kell azzal, hogy a hatóságok mind gyakrabban szabják ki a jogszabály biztosította legmagasabb büntetési tételt: lü ezer forintot. Ezzel együtt növekszik a vezetői engedélyek visszavonásának időtartama is: súlyosabb esetekben akár egy évre is búcsút mondhat jogosítványának az alkoholfogyasztás után útra kelő autós.” OLDAL) Birí'MvSI'T&Bn „A hét végén nagyüzem lesz a termekben. Ez elsősorban a ©7 termekben labdarúgóknak köszönhető, hi­szen az eddigi két helyszín mellett Szigetszentmiklóson, a Csepel Autó csarnokában is elkezdődik a küzdelem. Gödöllőn és Cegléden vasárnap befejeződnek a mérkő­zések. A csoportgyőztesek azért vetélkednek: ki indul majd e két helyszínről a megyei döntőben.” (7. OLDAL) Magyar—íeisgyel együttműködés Marjai Józsefnek, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének, a magyar—lengyel gazdasági és műszáki-tudományos együtt­működési bizottság magyar ta­gozata elnökének a meghívá­sára csütörtökön Budapestre érkezett Józef Koziol minisz­terelnök-helyettes, a bizottság lengyel társelnöke. A nap folyamán a Parla­mentben a bizottság társelnö­kei szakértők bevonásával megkezdték tárgyalásaikat a kétoldalú együttműködés fej­lesztésével összefüggő kérdé­sekről. Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke csütörtökön hi­vatalában fogadta Józef Ko- ziolt. Kádár János az NDK fővárosában Berlini VSZ-találkozó Berlinben pénteken délben kezdődik a Varsói Szerződés­hez tartozó országok testvér­pártjai első és főtitkárainak találkozója, amelyen Mihail Gorbacsov ad tájékoztatást a szovjet—amerikai csúcstalál­kozóról. Az SZKP KB főtitkára Wa­shingtonból úton hazafelé pénteken délelőtt érkezik az NDK fővárosába. A találkozó többi résztvevői csütörtökön este óta Berlinben tartózkod­nak. Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát, Todor Zsivkovot, a BKP KB főtitkárát, a Bolgár Államtanács elnökét, Gustav Husákot, a CSKP ICB főtit­kárát, Csehszlovákia elnökét, Wojciech Jaruzelskit, a LEMP KB első titkárát, a Lengyel Államtanács elnökét és loan Totut, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsá­gának póttagját, külügymi- nisztért, . Nicolae Ceausescu- nak, az RKP főtitkárának, ro­mán államfőnek személyes megbízottját a bcrlin-schöne­feldi repülőtéren Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtitká­ra, az NDK Államtanácsának elnöke üdvözölte. A találkozón részt vesznek a tagállamok külügy- és hon­védelmi miniszterei, valamint Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Mint az NDK külügymi­nisztériumának szóvivője csü­törtöki tájékoztatóján közölte, a találkozó befejeztével, dél­után fél három óra körül Erich Honecker fogadást ad a. résztvevők tiszteletére, akik a kora esti órákban utaznak haza-. ■ Arra a kérdésre válaszolva, hogy Nicolae Ceausescu miért maradt odahaza, a szóvivő el­mondta, hogy a román vezető a küszöbönálló országos párt­konferencia előkészítésével van elfoglalva, ezért képvisel­teti magát személyes megbí­zottal. Következetes műszaki fejlesztés a DKV-ban Átadták a gázfeldolgozót Huszonnégy hónap alatt, négyszáznegyven-in illió forintos beruházás­sal készült el a Dunai Kőolajipari Vállalat új (izémé, a központi gáz­feldolgozó. A kivitelezés és a próbaüzem után tegnap ünnepélyes keretek között adták át a DRV legfiatalabb egységét. Az avatási ünnepség részt­vevőit — köztük Czipper Gyula ipari miniszterhelyet­test, dr. Kocsis Pétert, az MSZMP Pest Megyei Bízott­K MEGHATÓDVA ényszerekből font szo­ríts kerítések között járónak érzik az idő­sek gyakran magukat. Sok minden az, amire ráütötte a múló kor a nem szabad pecsétjét, sok minden az, amin csüfolódva ott fityeg a nem lehet címkéje. Ezek­nek a pecséteknek, cím­kéknek lelki-fizikai hatását erősíti fel az, ami már nem az életkor objektív vonzata. Az anyagi nehéz­ségek, a gondozásra szoru­lás, az egyedül maradás. Tavaly, az, esz;endő végén a megye férfilakosságának a 13,8, az itt élő nőknek a 25,5 százaléka volt túl a nyugdíjkorhatáron, azaz a hatvan, illetve az ötvenöt életéven. Ez az arány egy­ben jelzője a teendők fon­tosságának is, s a megyét járva tapasztalhatjuk, a korábbiaknál érzékelhe­tőbb ennek a fontossági sorrendnek a felismerése, érvényesítése. örvendetes a tapasztalat, még akkor is, ha olykor zavaró mozzanatok vegyül­nek bele a cselekvés folya­mába. A zavaró mozzana­tok legfőbbje annak a fel­fogásnak az érvényesülése, amely valami meghatóan szépet lát, láttat minden­ben. ami az idősek érdekéd ben történik. Egy-egy ilyen esetben már csak az hi­ányzik, hogy az érintettek medáliát tűzzenek a mel­lükre, azt moildván, megr érdemeljük, mert nagyon rendes emberek va­gyunk ... Bízzuk csak az ítélkezést azokra, akiket il­let ez a jog, akiknek sorsa könnyítéséért tenni nem megható áldozatkészség, hanem a társadalmi önbe­csülés természetes része, azaz döntsék el az idősek, miként látnak bennünket, középkorúakat. fiatalokat. S ha ők, az idősek hatód­nak meg a törődés, a ta­pintatos segítség észlelése­kor, azt vegyük örömmel és szemérmesen tudomásul, de ne fogjuk fel úgy, mint természetes, megadandó járandóságot. Meghatódva vették tudo­másul az idősek, hogy kí­váncsiak a véleményükre; fórumot rendeztek a szá­mukra Ráckevén. Jól szem­léltető, gyakorlati tanácso­kat adó előadás hangzott el a gyógyszerekről, szedé­sükről, hasznukról, mellék­hatásaikról. S ami igazán kedvére volt a megjelen­teknek: a szakember nagy türelemmel felülvizsgálta a „házipatikák” eléje tett tartalmát, megmondta, mi maradhat ott továbbra is, mi használható fel gond nélkül, s mi az, amit (és miért teszi ezt) kiemel on­nan, aminek nincsen már ott helye. Mennyire szük­ség lenne az ilyen és ha­sonló. apró, praktikus se­gítségre mindenütt...! Saj­nos, észlelhetjük, . miköz­ben eqet verő lei-veket daj­kálnak némely helyen, a kis lehetőségek, a köznapi- an közönséges apró tettek valamilyen furcsa, aligha érthető, de létező restelke- dés hálóján akadnak fenn. A megye több települé­sén, illetve több községben összefogva és együttesen tanulmányozzák. tervezik az ún. Lares típusú csa­ládsegítő humán szolgálta­tások kialakítását. Ebben a formában olyan idősek jut­hatnak számukra nélkülöz­hetetlen szolgáltatásokhoz, segítséghez, akik fizetni tudnak ezért, hangsúlyo­zandó: reális árat kell meg­fizetniük. Némely helyen azonban, ennek a szolgál­tatási formának a tervez- getése, latolgatása közepet­te bizony légvárak színes képe is felbukkan, egy olyan (aligha létrehozható) hálózatról, ahol minden már szinte maga a tökéle­tesség lenne... A földön kell maradni. Az idősek döntő részének nincsen pén­ze (és sem magának, sem esetleges hozzátartozóinak közreműködő ereje) arra, hogy luxusnak számító gondozást kérjen. Annál többen vannak olyanok, akik maguk is közreműkö­dők lennének ebben a hu­mán szolgáltatási hálózat­ban és ugyanakkor bizo­nyos dolgokat, a saját szá­mukra is igényelnek, elfo­gadható díjtétel ellenében. Nem a tervek tetszetős­sége, hanem mindennapi praktikuma az, ami meg- hatódottságot kelt, hiszen figyelmet, tapintatot, sze­mélyre szóló törődést mu­tat. Ezen van (kellene, hogy legyen) a hangsúly. A vá­rosokban kevésbé, a közsé­gekben annál inkább, az idősek egy része például olyan elemi gonddal küzd, hogy bár ellátja önmagát, de bevásárolni (az üzlet távol van!) már nem tud el­menni. Ha ebben az egyet­len dologban segítséget kap, akkor egy időre nin­csen gondja más ... 1 S eregnyi hasonló apró­ság van (de csak ne­künk apróság, az idő­seknek gyakran a gondok gondjai), amiben helyi ta­lálékonysággal, némi szer­vezőkészséggel, a közös és a saját pénztárca forintjai­nak egyesítésével meglel­hető a megoldás. Pontosan azért, mert a nagy, a lát­ványos lépéseknek aligha most van itt az ideje (mert nincsen fedezete), ezek a kis lépések, az'apró, de fo­lyamatos napi tettek felér­tékelődnek, az idősek kö­rében (hiszen olyan kevés­sel beérik) meghatódást keltenek, mert lám, nem feledkeznek el róluk, tö­rődnek velük, segítenek ne­kik. Ez az érzés sokkal- sokkal fontosabb, mint az a tényleges tett, amely az érzés tápláló gyökere. Mészáros Ottó ságának osztályvezetőjét, Zsen- gellér Istvánt, az Országos Gáz- és Kőolajipari Tröszt ve­zérigazgatóját, Zimányi Lász­lót, a százhalombattai városi pártbizottság első titkárát, s a kivitelező vállalatok képvi­selőit — Sebestyén Béla, a DKV műszaki vezérigazgató­helyettese köszöntötte. Czipper Gyula a szakember örömének adott hangot sza­vaiban. Nemcsak azért, mert egy új létesítmény átadása önmagában is örömteli tény, hanem inkább azért, amit az új üzem, a közelmúltban, s az elkövetkezendő hónapok­ban átadásra kerülő egységek képviselnek a DKV-nál: más­fél évtized következetes mű­szaki fejlesztési politikáját. Annak ellenére, hogy a kő- olajtermékek árának változása érzékenyen érinti a vállala­tot, a magasabb feldolgozott­sága kőolajszármazékok for­galmazásával a DJCV kiemel­kedő eredményeket ér el. Ez pedig a vállalat kollektívájá­nak érdeme. Ezután Czipper Gyula ki­tüntetést nyújtott át azoknak, akik a kivitelezés során ki­emelkedő munkát végeztek. Kiváló. Munkáért miniszteri kitüntetést kapott Fitos TihaT mér, a Villamos Erőmő Ter­vező és Szerelő Vállalat mű­vezetője. Horváth István, q Mélyépítő Vállalat művezető­je, Józsa Péter, a Budapesti Kőolajipari Gépgyár műveze­tője, Nemes László, a DKV hegesztője és Ulrich György, a Hőtechriika Építő és Szige­telő Vállalat művezetője. Az OKGT Kiváló Dolgozója ki­tüntetést vetlé át Ádám Fe­rencié. a DKV beruházási le- bonvolitóia és Nádasy István, a DKV főosztályvezetője. Az átadási ünnepség részt­vevői ezután megtekintették a központi gázfeldolgozó üzemet.

Next

/
Thumbnails
Contents