Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

Akikről keveset beszélünk A jő szótól is gyógyul A félelem kergeti őket az orvoshoz a beteg Betegesen köhög, krihácsol a kismotor, pedig sietős az út, ez egészségügy „napszámosát”, Szekeres Lászlóné körzeti nő­vért viszi a hátán. Körzeté­ben átlagosan 20—25 fekvő be­teget látogat meg naponta dél­előtt, esetleg délután, függően a körzeti orvos rendelőidejé­től. Lelkiismeretes, pontos mun­kájával 23 éve segíti Üllőn a betegek gyógyulását. Még Csík doktornál kezdte, akkor még gyalog, majd kerékpárral járta a jóval nagyobb körze­tet, hiszen a község egészség- ügyi alapellátása akkor három körzeti orvosra volt bízva. Előzőleg öt évet az István Kórházban töltött, ahol min­den osztályon hosszabb ideig dolgozott mint ápolónő, ott nemcsak a „szakma” alapos tudását sajátította el, érzékel­ni megtanulta a gyengédség, a figyelem mérhetetlenül nagy gyógyító hatását. Nem a hét­köznapi értelemben vett mun­ka, csupán kenyérkereset ez — vélekedik —, hanem szere­tettől áthatott hivatás, amo­lyan szeretetszolgálat féle. Nemcsak fájdalmat csillapító injekciókat kell adni az ágy-, ban kínlódó fekvő betegnek, nemcsak kötözni kell a sajgó sebet, hanem vinni a vigaszt, vinni a hitet, hinni a gyó­gyulásban, az újra tevékeny életben, ami a gyógyulás után következik. Még akkor is, amikor a fe­héredé, didergő arcban fakul a révedező szemek fénye. A takaró alól nyúlik a kéz, tö­rölné az ágy mellé készített széket — mert a tisztesség úgy kívánja —, nem éri el, ro­pog a derék, az eredmény csupán halk, keserű sóhaj. — üljön le egy kicsit ked­ves ... — szívet facsaró az in­vitálás és hallgatni kell a szót családról, gyerekekről, akik mindig sietnek, szaladnak, kergeti őket a sok munka, lassan már beszélni is elfe­lednek. No persze a párnát is meg kell igazítani és friss vi­zet készíteni az ágy mellé a pohárba, mielőtt elköszön és motorra ül. A napi munka ez­zel még nem ér véget a min­dig kedves körzeti nővérnek, a rendelési idő előtt fél órá­val már nyitni kell a váró­szoba ajtaját. Ott sorakoznak az injekcióra váró járó bete­gek, a szívpanasz, a keringé­si zavar nem csak városi be­tegség, gyűlik a víz a bokák körül, s amikor a tabletta már nem használ, jön az injek­ció... Az infarktus a falusi embereket sem kerüli el. A félelem az orvoshoz kergeti az embereket és sajnos egyre többen vannak. A rendelési idő alatt aztán vérnyomásmérés, cukorszint- vizsgálat, sebkötözés, eseten­ként injekciózás következik, örül a körzeti orvos s a nő­vér is, ha hetekig tartó keze­lés után a páciens határozot­tan jelenti ki, köszönöm szé­pen, semmi bajom, jól vagyok, Az igazi öröm azonban az, amikor ezt az orvos is megál­lapítja. Kiss Sándor Kulturális programok Ecsercn csütörtökön 10 órától a fogyókúrázók klub­jának foglalkozása, 16-tól né­met nyelv-, 17-től autóvezetői tanfolyam és a nyugdíjasklub összejövetele, 18-tól az ifjú­sági klub foglalkozása. Gyom­ron zeneoktatás, 17-től művé­szi torna és gép jármű-vezetői tanfolyam, torna a Pázmány és Kossuth Ferenc utcai óvo­dákban. Az úttörőházban 15- től .sportdélután, 15.30-tól né­met szakköri foglalkozás. 15- től krónikásképzés. Maglódon 17-től a kisgazdasszonyklub összejövetele. Monoron 14-től a DSK asztalitenisz-edzése és a Kossuth iskola színjátszói­nak próbája, 17-től és 18-tól dzsesszbalett. A filmszínház­ban 18-tól: Férfiak (magyarul beszélő színes NSZK-film, 20­Labdarúgás '87 ősz Csapataink a mérlegen Vasárnap Gyomron legördül a képzeletbeli függöny, a Gyömrő—Maglód MNK-mér- kőzéssel befejeződik a szabad­téri fociszezon szűkebb pátri­ánkban is. Itt az ideje, hogy értékeljük labdarúgócsapata­ink őszi szereplését. Sajnálatos, hogy a megyei I. osztályban az 1987/88-as bajnokságban (is) csak a Pi­lisi KSK képviselte, képviseli vonzáskörzetünket. Elmúltak már azok a szép idők, ami­kor öt-hat csapatunk szerepelt ebben a bajnokságban egy­szerre. A pilisiek viszont év­ről évre jó szerepléssel hív­ják fel magukra a figyelmet, s játszanak a mundér becsü­letéért is. A megyei II. osztályban a Déli csoportban is csupán há­rom együttesünk — Sülysáp, Üllő, Monor — szállt harcba az őszi szezonban. Tavasszal ugyanis a gyömrőiek ismét búcsúzni kényszerültek ebből az osztályból. Sajnos ez az ősz nem úgy sikerült, ahogy azt eltervez­ték, a csapatok. Különösen gyengén szerepelt az első fél­időben a Monor, amely je­lenleg kieső pozícióban vár­hatja a tavaszi folytatást. A legszembetűnőbb az Üllő elő­retörése, úgy tűnik, ezúttal nem lesznek kiesési gondjaik. A Sülysáp csak az utolsó for­dulóban csúszott le a dobogó­ról, de a tápiószecsői vereség azt jelentette számukra, hogy csak az 5. helyen zárták az őszt. Mindenesetre mindhárom együttesünknek erős téli ala­pozással kell készülnie, a ta­vaszi nehéz feladatokat csak így tudják teljesíteni. A Monor—Cegléd körzeti labdarúgó-bajnokságban sem­mi nem változott. Van közel öt egyforma képességű csapat, a többiek viszont igencsak gyengélkednek. Az első öt mindegyikének van még esé­lye a bajnoki cím elhódítá- sára. Az őszi szezont a Ve- csés zárta az élen, s ez min­denképpen figyelemre méltó, hiszen ez a gárda az utóbbi néhány esztendőben szinte a halotti poraiból támadt fel. Kiemelkedően jól szerepeltek a mendeiek, akik csak gyöm- rői vereségüknek „köszönhe­tik”, hogy lecsúsztak az első helyről. Á Maglód sem mon­dott még le a jobb helyezés­ről, de ugyanez elmondható az Albertirsáról és a Gyomráról egyaránt. Csapataink őszi szereplését az elkövetkező napokban tesszük mérlegre. G. J. Vecsésen Előadói est Varsa Mátyás színművész előadói estje lesz holnap, de­cember 11-én 19 órakor Ve­csésen, a József Attila Mű­velődési Házban. tói: Keleti kényelem, (video). Úriban 14-től a nyugdíjas­klub foglalkozása, 16.30-tól német nyelvtanfolyam hala­dóknak. In memóriám Feri bácsi A zon a hétfői szövetsé­gi napon még bent volt. Nem hiányzott ő so­hasem. szívesen járt a lab­darúgó-mérkőzésekre is. Többnyire ellenőri felada­tokat látott el, de előfor­dult, hogy csak nézőként volt jelen. Mert nagyon szerette a focit, életében ez a csodálatos sportág je­lentette a kikapcsolódást. Fontos társadalmi beosz­tásban dolgozott: a Mo­nor—Cegléd Körzeti Lab­darúgó-szövetség fegyelmi bizottságának elnökeként több évtizeden keresztül ítélkezett egyesületek és játékosok ügyében. Szigorú, de mindig igaz­ságos volt. Alapos körülte­kintéssel hozták meg az ítéleteket a fegyelmi bi­zottság tagjai. Sajnos bő­ven akadt dolguk, csak rit­kán adódott meg számukra a tétlenség. De hát a foci már csak ilyen ... A múlt héten rosszul érezte magát, kórházba kellett őt vinni. Két nap múlva örökre lehunyta szemét. Losó Ferenc élt 65 évet. Lakóhelyén, Pili­sen mély részvéttel kísér­ték utolsó útjára. A va­sárnapi Maglód—Gyömrő MNK-mérkőzés előtt a já­tékosok és nézők egyperces néma vigyázzállással tisz­telegtek emléke előtt... —ér A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM 1987. DECEMBER 10.. CSÜTÖRTÖK A Kicsi kapaszkodik... Holnap kezdődik minden elölről A Kicsi, aki 7 éves, azt mondja: —.. .és akkor irtára megijedtem, mert a Melinda nevetett, és azt mondta, hogy nézzétek, a Dani a föl­dön fekszik. Én meg nem tudtam, hogy hogy is kerül­tem oda, mert utoljára még a verseket mondtuk föl, amit a Mikulásra tanultunk, és egyszerre csak nem hallottam rendesen, meg szédültem is, és amikor már hallottam, akkor a földön feküdtem, a Melinda meg nevetett. A Joci is nevetett, a tanító néni meg nagyon mérges lett, és azt mondta, hogy nyissanak ablakot... A Nagy hallgatja a sápadtan, karikás szemekkel, bá­gyadtan előadott beszámolót és fintorogva megjegyzi: — Halál jó elájultál, mi? Mert még egy szerencsét­len tornatermetek sincs! Béna! A Kicsiék iskolájában va­lóban nincs tornaterem. A Nagy viszont, mint a körzet- központ újsütetű középiskolá­sa, magától értetődő termé­szetességgel veszi tudomásul, hogy hetenként kétszer kara­teedzésre. kétszer kosárlabda- edzésre jár, s kétszeri focied­zésről csak azért kellett le­mondania. mert ha az ember középiskolás, akkor alkalma­sint tanulnia is illenék. A Ki­csi tudomásul veszi, hogy „bé­na”. hogy elájult az iskolában, hogy hazakísérték — és elal­szik fényes délben. Anyjában viszont, aki mindezeket má­sodkézből kénytelen tudomá­sul venni, nevezetesen a nagymamától, nem a tornate­rem hiánya merül fel első­ként. Kapja a Kicsit, felülteti a kerékpár csomagtartójára, viszi a gyerekrendelőbe. A Kicsi változatlanul az oltott mész színében pompázik, de hősiesen tartja magát, még azt is megkérdezi: Ma négykor — Anya ... Ugye nem kell velem betegállományba men­ned? A gyerekrendelőben min­denesetre egy lélek sincs, csak a felirat az egyik ajtón: két óra helyett a rendelés ma négykor kezdődik. Aminek nyilván oka van. Továbbkép­zés, értekezlet, akármi. A szülőben felrémlik az is. hogy a gyerekgyógyász ugyancsak anya, aki a később kezdődő rendelés végeztével isten tud­ja, mikor ér haza ... És az is felrémlik benne, hogy a Nép- szabadság egy riportjában nemrégiben azt olvasta az emancipáció egy jelenségéről — tulajdonképpen joggal, hi­szen az anyák, bizonyos anyák alkoholizálásáról volt szó —, hogy „ mi aztán elen­gedtük őket..Az ominózus esetre illik is. És aztán ...? A Kicsi ott kókad a váró­szobában, több kicsikkel együtt, túlnyomó többségük anyja ölében. Egy van az ap­jával. Apu az ellenőrzőt né­zegeti, amelyre az orvosi iga­zoláshoz elengedhetetlenül szükség van. Az ellenőrző az újdonság erejével hat rá. Egyedül rágja — Három egyes?! — mond­ja. — Neked három egyesed van?! Volt anyád a szülői ér­tekezleten?! Ide van beírva, hogy szülői értekezlet volt! Ott volt anyád? A Kicsi jól tűri a várako­zást, megkapja a különféle beutalókat különféle szakren­delésekre, este elalszik, any­ja nem alszik el, töpreng. Eszébe jutnak a késő estébe nyúló értekezletek, amikor a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyerekekről volt szó, s bár tudja, hogy az övéi nem azok — valóban nem azok? —, mégis arra gondolt: a Ki­csi otthon egyedül rágja a ceruza végét a matematika­lecke felett, a Nagy sötétben ballag haza valamelyik edzé­séről, és nincs kinek elmesél­nie, mi történt aznap, mert mire összefut a család, már az alvás a közös és legköze­lebbi cél, hiszen másnap hat­kor ébresztő ... De most másmilyen másnap következik. A rendelői nitézet laboratóriumában. — Tudod ... — mondja egy régen látott, de ismerős fia­Eb ura nem adózik Társbérleti talp világ teáin Mennyivel több kutya ma­radhat hű az egyébként hűt­lenségre hajlamos gazdihoz, aki, hogy ebadót ne kelljen fizetnie, világgá küldte volna. Határba, erdőbe, faluszélre, út mentére, ha kellett autózhat­ta (!) a szegény kutyust. Önzetlen maradt ugyan a ház, sírt a gyerek a kedvencért, de „ő” adót fizetni nem volt haj­landó. A lakótelepen a kuká­ban élelmet kereső gazdátlan­ná vált kutyák látványa ugyan egyen-egyenként a kutyáját kitagadó ember „emberségét” bizony erősen megkérdőjelezi. S ha most valaki — valakik, magukra ismernek, sebaj. Érezzék csak magukat ku­tyául. Az 5 mentalitásuk ellenke­zőjét is tapasztalhatjuk. Sze­rencsére. Van aki rendületle­nül — még kis jövedelméből is — fizette az ebadót. Hűen, az eb haláláig. Szerencsére ez a többség. Hisz gondoljuk csak el, a ku­tya az egész világon, forró Af­rikától a grönlandi jégmezőkig selő Országos Állatbarát Kör menhelye Vasadon. Otthont ad azoknak az ál­latoknak. akik lelketlen gaz­dáik miatt utcára kerültek, s a szerető gondoskodás helyett be kell érniük egy menhelyi ketreccel. Minden állatbarát figyelmébe ajánlható az az er­dei — remélhetőleg valameny- nyi ott átmeneti otthonra lelt — kutya és cica menhelye. w Vasadon eddig arról panasz­kodtak, hogy a létszám — an­nak dacára, hogy nemcsak hoznak, visznek is e! állatot — egyre i nő. Viszont remény van rá, most már hála az adótörvény­nek, az eddiginél kevesebben jutnak „árvaságra”, s kerül­nek el jobb esetben Vasad­ra. Hiszik, egyre többen jön­nek az örökbefogadó új gaz­dik. Jelenleg 200 kutya és 80 cica között lehet válogatni: agár, juhász, dakszli, foxi, usz­kár és még ki tudná sorolni a széles, most már „adómentes” választékot. Es a cicák? Szür­ke, cirmos, vörös, fekete, fe­hér, de még perzsa — talán szö­kevény — is akad, s valamennyi simogató, szerető gazdára vár. Reméljük, nemhiába. Fekete Gizella talasszony a folyosó össze- aszalódott tömegéből kipil­lantva — alighanem a vesém­mel lesz valami zűr. Csak már bejutnánk! A kávé, a reggeli kávém nagyon hiány­zik, nem tudok anélkül egy napot elkezdeni, most meg éhgyomorra... A cigi? Egy­szer már leszoktam, egy évig nem gyújtottam rá. Aztán építkeztünk. Hordtam a be­tont föl, az ember észre sem veszi, hogy megsérti a lábát az a dög nehéz vödör. Csak aztán orbánc lett a sebből Feküdnöm kellett. Majdnem megőrültem, pont azért kö­nyörögtem ki a fizetés nél­küli szabadságot, hogy dolgoz­ni tudjak, és akkor feküdni! Fiam. szóltam a gyereknek, szaladj le egy doboz cigiért... Visszaszoktam. A tömeg kiváltságos része — akiket név szerint szólíta­nak — besodródik a labora­tóriumba. Üveget ad le, kém­csöveket kap, pipettákkal bás­tyázzák körül. A hangulat családias, egymás mellé lö- kődött idegenek elegyednek beszédbe, idő van. Egy fiú — kilenc-, tízéves lehet — a pad­lóra szédül a laza csevely kö­zepette, lefektetik, sajnálgat- ják... — Nincs veled senki? Egye­dül jöttél? — Biztos dolgozik az any­ja szegénykének... — susog­ja egy középkorú asszony, és könnybe lábadt szemmel csó­válja a fejét. — Az én unokámat még mindig kísérgetni kell a fogá­szatra, pedig már nem gye­rek ... * A Kicsi kapaszkodik. Vala­hogy kölcsönösen megnyugta­tó ez most, hogy neki van kibe kapaszkodnia. A leletért délután kell visszamenni. És ez is jó lesz: lesz, aki vissza­megy érte, aztán a következő napon elviszi a gyerekgyó­gyászhoz, aztán kiváltja a gyógyszert, aztán ... Aztán kezdődik minden elölről. Éb­resztő kora reggel, és: — Siessünk, elkésünk, tíz­órait nem csomagoltam, ve­gyél valamit a büfében, húzd már a cipődet, kisfiam, min­dent bepakoltál a táskába? Akkor futás! Zöld sziget És: — Ebédeltél rendesen? Mi az, hogy csak levest? Úristen, elfelejtettem tejet hozni, és megettetek az összes kenye­ret, kész a leckéd, megint ko­szos a köpenyed, kinőtted a tornacipőd? Éjfélkor nem ve­hetek tornacipőt, majd szom­baton, hol az ellenőrződ, mit kell aláírni, most már ne pa­koljátok ki a társasjátékot, kész a vacsora, ki kellene mosni a függönyt... Csend. Egy csöpp, egy egé­szen csöpp csend, a Kicsi fe­je a párnán, onnan susogja: — Vasárnap elmehetnénk abba a fenyőerdőbe, anya, tu­dod ... — .. .el. — susogja vissza anya. és a fenyőerdőről eszé­be jut, hogy mindjárt kará­csony. Zöld sziget a hétköz­napok tarajos hullámaiban. De addig fs ... És azután ... Koblcncz Zsuzsa Hálás szívvel köszönjük minden kedves szomszédunknak, roko­noknak, ismerősöknek, osztály­társaknak, a fiam barátainak, akik id. Bokros Károly temetésén. Mo­noron részt vettek, fájdalmunkban osztoztak. Bokros család. •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) na lenenneuK a neruesi, iiu foglalkoztatja manapság legin­kább az embereket, bizonyos vagyok benne, egyhangú vá­laszt kapnék: — Az adó! Egyszóval ki-ki oszt, szoroz, bruttósít és jaj annak, aki a definíciók világában járatlan. Mert ugye százalékot kell szá­molni a keresetnél, a vagyon, a jövedelem, a nyugdíjalap, a szakszervezeti díj, az élelmi­szerárak miatt és ezt szünte­len folytatni kell. Kutyául ér­zik magukat, akiknek sok van, akiknek sok kellene, de ho­gyan? Ám sebaj, alakulnak a számítógépes irodák, ők majd megszorozzák, elosztják, s így szűnik a „kutyaszorító”. w S hogy a kutyának se jó ez az új adózási forma? Az bi­zony megcáfolható. Igenis „nekik” jó. Hála a törvény­hozók talán állatszeretetének. Hogy 1988-ban megszűnik a maradi örökség, az ebadó. bernek. Barlangi kővésetek, a klasszikustól a mai modern festőkig számtalan alkotáson jelenítik meg a kutyát. Min­dig az ember társaságában. S az embernek manapság — van, akinek a legnagyobb gondja a sintér. Hogyan lehetne rá szert tenni? Hogy hogyan le­hetne a szegény gazdátlanná lett kutyákat begyűjteni? Az ötleteknek sincsen szűkében. w íme a legbriliánsabb Ve­rsesen az OTP-lakótelep egyik lakójától származik: — Akkor kell a kutyákat összeszedni, mikor szeretik egymást! Ugye ragyogó elképzelés! Mondta is valaki ott: — Állati! — Csakhogy az állat soha sem lenne képes ilyen „emberi” tettre. Azóta még elszántab- ban kerestem a kiutat az ebek ! számára. Beigazolódott a mon- 1 dás: Keressetek és találtok. íme: Budapesttől 30 kilomé­terre, a Fekete István nevét vi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents